1

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/5013..

a büntetõeljárásról

Elõadó:

dr. Vastagh Pál

igazságügyminiszter

Budapest, 1998. január

1997. évi ... törvény

a büntetõeljárásról

ELSÕ RÉSZ

I. F E J E Z E T

ALAPVETÕ RENDELKEZÉSEK

Az eljárási feladatok megoszlása

1. §

A büntetõeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól elkülönül.

A bíróság eljárásának alapja

2. §

(1) A bíróság az ítélkezés során vád alapján jár el.

(2) A bíróság csak annak a személynek a büntetõjogi felelõsségérõl

dönthet, aki ellen vádat emeltek, és csak olyan cselekmény alapján, amelyet a

vád tartalmaz.

Jog a bíróság eljárásához

3. §

(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt vádról bíróság

döntsön.

(2) Bûncselekmény elkövetésében bárkinek a bûnösségét megállapítani, és

emiatt reá büntetést kiróni, vele szemben intézkedést alkalmazni egyedül a

bíróság jogosult.

A bizonyítási teher

4. §

A vád bizonyítása a vádlót terheli. A kétséget kizáróan nem bizonyított

tény nem értékelhetõ a terhelt terhére.

A védelem joga

5. §

(1) A terheltet megilleti a védelem joga.

(2) A terhelt személyesen védekezhet, és a védelmét védõ útján is

elláthatja.

(3) A védõ eljárása az e törvényben meghatározott esetekben kötelezõ.

A hivatalból való eljárás, a büntetõeljárás megindítása

6. §

(1) A bíróságnak, az ügyésznek és a nyomozó hatóságnak kötelessége, hogy

az e törvényben megállapított feltételek esetén a büntetõeljárást megindítsa,

illetõleg az eljárást lefolytassa.

(2) Büntetõeljárás csak bûncselekmény gyanúja alapján, és csak az ellen

indítható, akit bûncselekmény megalapozott gyanúja terhel.

Az ártatlanság vélelme

7. §

Senki sem tekinthetõ bûnösnek mindaddig, amíg a bûnösségét a bíróság

jogerõs határozatában nem állapította meg.

Az önvádra kötelezés tilalma

8. §

Senki sem kötelezhetõ arra, hogy önmagát terhelõ vallomást tegyen, és

önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson.

Az anyanyelv használata

9. §

(1) A büntetõeljárás nyelve a magyar. A magyar nyelv nem tudása miatt

senkit sem érhet hátrány.

(2) A büntetõeljárásban mind szóban, mind írásban mindenki az anyanyelvét

használhatja.

(3) Külön törvény rendelkezése szerint a bíróságon az eljárás nyelve a

nemzeti kisebbség nyelve is lehet.

A büntetõjogi felelõsség önálló elbírálása

10. §

Abban a kérdésben, hogy a terhelt követett-e el és milyen bûncselekményt,

a bíróságot, az ügyészt, a nyomozó hatóságot nem köti a más eljárásban, így

különösen a polgári eljárásban, a szabálysértési vagy a fegyelmi eljárásban

hozott határozat, illetõleg az abban megállapított tényállás.

A törvény hatálya

11. §

(1) A büntetõeljárást a cselekmény elbírálásakor hatályban lévõ törvény

szerint kell lefolytatni.

(2) A magyar büntetõ joghatóság alá tartozó ügyekben [a Büntetõ

Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 3. és 4.

§] az eljárást e törvény szerint kell lefolytatni.

II. F E J E Z E T

A BÍRÓSÁG

A bíróság feladata

12. §

(1) A bíróság feladata az igazságszolgáltatás.

(2) Bíróság dönt - ha e törvény eltérõen nem rendelkezik - a

szabadságelvonással, illetve szabadságkorlátozással járó kényszerintéz-

kedésekrõl.

(3) A bíróság az e törvényben meghatározott más feladatokat is ellát.

(4) A vádirat benyújtása elõtt a bíróság feladatait - ha e törvény

eltérõen nem rendelkezik - a nyomozási bíró látja el.

Az eljáró bíróságok

13. §

(1) Elsõ fokon a helyi bíróság és a megyei bíróság jár el.

(2) Másodfokon jár el

a) a megyei bíróság a helyi bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben,

b) az ítélõtábla a megyei bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben.

(3) Harmadfokon jár el

a) az ítélõtábla azokban az ügyekben, amelyekben másodfokon a megyei

bíróság járt el,

b) a Legfelsõbb Bíróság azokban az ügyekben, amelyekben másodfokon az

ítélõtábla járt el.

A bíróság összetétele

14. §

(1) A helyi bíróság

a) egy hivatásos bíróból és két ülnökbõl álló tanácsban jár el, ha a

bûncselekményre a törvény öt évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést

rendel, valamint a lelkiismereti és vallásszabadság megsértése (Btk. 174/A.

§), a nagy nyilvánosság elõtt elkövetett rágalmazás (Btk. 179. § (2) bek. b)

pont), nagy nyilvánosság elõtt elkövetett becsületsértés (Btk. 180. § (1) bek.

b) pont) és a szolgálati titoksértés (Btk. 222. §) miatt folytatott ügyben,

b) ülnökök közremûködése nélkül (egyesbíróként) jár el az a) pont alá nem

tartozó esetben.

(2) A megyei bíróság mint elsõ fokú bíróság - ha e törvény másképp nem

rendelkezik - egy hivatásos bíróból és két ülnökbõl álló tanácsban jár el.

(3) A helyi bíróság az (1) bekezdés b) pontja esetében egy hivatásos

bíróból és két ülnökbõl álló tanácsban is eljárhat, ha megállapítja, hogy a

vád tárgyává tett bûncselekmény a vádirati minõsítéstõl eltérõen hogyan

minõsülhet.

(4) A megyei bíróság mint elsõ fokú bíróság - az e törvényben

meghatározott esetekben - két hivatásos bíróból és három ülnökbõl álló

tanácsban járhat el.

(5) A másodfokú és a harmadfokú bíróság három hivatásos bíróból álló

tanácsban jár el.

(6) Az egyesbíró és a tanács elnöke hivatásos bíró; az ítélkezésben a

hivatásos bíró és az ülnökök jogai, kötelességei azonosak.

Az elsõ fokú bíróság hatásköre

15. §

Elsõ fokon a helyi bíróság hatáskörébe tartozik azoknak a

bûncselekményeknek az elbírálása, amelyeket e törvény nem utal a megyei

bíróság hatáskörébe.

16. §

(1) A megyei bíróság hatáskörébe tartoznak

a) azok a bûncselekmények, amelyekre a törvény életfogytig tartó

szabadságvesztés kiszabását is lehetõvé teszi,

b) az állam elleni bûncselekmények (Btk. X. Fejezet),

c) az emberiség elleni bûncselekmények (Btk. XI. Fejezet),

d) az emberölés (Btk. 166. § (1)-(4) bek.), az erõs felindulásban elkövetett

emberölés (Btk. 167. §), az életveszélyt (halált) okozó testi sértés (Btk.

170. § (5) bek.), a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés (Btk. 171.

§), az emberrablás (Btk. 175/A. §),

e) a választás, a népszavazás és a népi kezdeményezés rendje elleni

bûncselekmény (Btk. 211. §), az egyesülési joggal visszaélés (Btk. 212. §),

az embercsempészés (Btk. 218. §), az államtitoksértés (Btk. 221. §), az

államtitoksértés feljelentésének elmulasztása (Btk. 223. §), az egyesülési és

gyülekezési szabadság megsértése (Btk. 228/A. §), a fogolyzendülés (Btk. 246.

§),

f) a hivatali bûncselekmények (Btk. XV. Fejezet IV. Cím), a közélet

tisztasága elleni bûncselekmények (Btk. XV. Fejezet VII. Cím),

g) a közveszélyokozás (Btk. 259. §), a közérdekû üzem mûködésének

megzavarása (Btk. 260. §), a terrorcselekmény (Btk. 261. §), a nemzetközi

jogi kötelezettség megszegése (Btk. 261/A. §), a légi jármû hatalomba kerítése

(Btk. 262. §), a fegyvercsempészet (Btk. 263/B. §), a bûnszervezet létrehozása

(Btk. 263/C. §),a visszaélés radioaktív anyaggal (Btk. 264. §), a visszaélés

nukleáris létesítmény üzemeltetésével (Btk. 264/A. §), a visszaélés

atomenergia alkalmazásával (Btk. 264/B. §), a törvény vagy hatósági

rendelkezés elleni izgatás (Btk. 268. §), a közösség elleni izgatás (Btk. 269.

§), a nemzeti jelkép megsértése (Btk. 269/A. §), az önkényuralmi jelképek

használata (Btk. 269/B. §),

h) a környezetkárosítás (Btk. 280. §), a természetkárosítás (Btk. 281. §), a

környezetre veszélyes hulladék jogellenes elhelyezése (Btk. 281/A. §), a

visszaélés kábítószerrel (Btk. 282. §),

i) a gazdálkodási kötelességeket és a gazdálkodás rendjét sértõ

bûncselekmények (Btk. XVII. Fejezet I. Cím), a pénzhamisítás (Btk. 304. §), a

hamis pénz kiadása (Btk. 306. §), a bélyeghamisítás (Btk. 307. §), az

adóbevételt (társadalombiztosítási járulék, egészségbiztosítási járulék,

nyugdíjjárulék bevételt) különösen nagy mértékben csökkentõ, valamint a

bûnszervezet tagjaként elkövetett adó- (társadalombiztosítási) csalás (Btk.

310. § (4) bek.), a különösen nagy mértékû adó (társadalombiztosítási járulék,

egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék) behajtása késleltetésével

(megakadályozásával), valamint a bûnszervezet tagjaként elkövetett adó-

(társadalombiztosítási) csalás (Btk. 310. § (5) bek.), a bankkártyával

különösen nagy kárt okozó visszaélés, valamint a bankkártyával jelentõs kárt

okozó bûnszövetségben (üzletszerûen) elkövetett visszaélés (Btk. 313/C. § (5)

bek.),

j) a különösen nagy értékre, a jelentõs értékre bûnszövetségben (közveszély

színhelyén, üzletszerûen, dolog elleni erõszakkal), továbbá a

bûnszervezet tagjaként elkövetett lopás (Btk. 316. § (6) bek.), a különösen

nagy értékre, valamint a jelentõs értékre bûnszövetségben (közveszély

színhelyén, üzletszerûen) elkövetett sikkasztás (Btk. 317. § (6) bek.), a

különösen nagy kárt okozó, valamint a jelentõs kárt okozó bûnszövetségben

(közveszély színhelyén, üzletszerûen), továbbá a bûnszervezet tagjaként

elkövetett csalás (Btk. 318. § (6) bek.), a különösen nagy vagyoni hátrányt

okozó hûtlen kezelés (Btk. 319. § (3) bek. c) pont), a hanyag kezelés (Btk.

320. §), a fegyveresen (jelentõs értékre, bûnszövetségben, csoportosan)

elkövetett rablás (Btk. 321.§ (3) bek. a)-c) pont), a különösen nagy értékre,

valamint a jelentõs értékre, fegyveresen (jelentõs értékre bûnszövetségben,

jelentõs értékre csoportosan), továbbá a bûnszervezet tagjaként elkövetett

rablás (Btk. 321. § (4) bek. a)-c) pont), a jelentõs értékre (bûnszövetségben,

csoportosan) elkövetett kifosztás (Btk. 322. § (2) bek. a)-b) pont), a

bûnszövetségben (súlyos fenyegetéssel, hivatalos személyként, hivatalos

megbízás vagy minõség színlelésével) elkövetett zsarolás (Btk. 323. § (2) bek.

a)-c) pont), a bûnszervezet tagjaként elkövetett zsarolás (Btk. 323. § (3)

bek.), a különösen nagy kárt okozó rongálás (Btk. 324. § (5) bek.), a

különösen nagy értékre, valamint a bûnszervezet tagjaként elkövetett

orgazdaság (Btk. 326. § (5) bek.), a szerzõi és a szomszédos jogok megsértése

(Btk. 329/A. §),

k) a katonai büntetõeljárás hatálya alá tartozó bûncselekmények.

(2) Ha a terhelt különbözõ bíróságok hatáskörébe tartozó bûncselekményeket

követett el, a megyei bíróság jár el.

Az elsõ fokú bíróság illetékessége

17. §

(1) Ha e törvény eltérõen nem rendelkezik, az eljárásra az a bíróság

illetékes, amelynek a területén a bûncselekményt elkövették.

(2) Ha a bûncselekményt több bíróság területén követték el, vagy az

elkövetés helye nem állapítható meg, az azonos hatáskörû bíróságok közül az

jár el, amelyik az ügyben - a nyomozási bíró eljárását ide nem értve -

korábban intézkedett (megelõzés). Ha az elkövetés helye a tárgyalás megkezdése

elõtt ismertté válik, az eljárást az ügyész, a terhelt, a védõ, a

pótmagánvádló vagy a magánvádló indítványára az a bíróság folytatja, amelynek

a területén a bûncselekményt elkövették.

(3) Több terhelt esetében a terheltek egyikére illetékes bíróság a többi

terhelttel szemben is eljárhat, ha ez a hatáskörét nem haladja meg. Ha több

ilyen bíróság van, a megelõzés irányadó.

(4) Az eljárásra az a bíróság is illetékes, amelynek a területén a terhelt

lakik, ha az ügyész, a pótmagánvádló vagy a magánvádló ott emel vádat.

(5) Közlekedési bûncselekmények (Btk. XIII. Fejezet) - kivéve az ittas

jármûvezetést (Btk. 188. § (1) bek.) és a jármûvezetés tiltott átengedését

(Btk. 189. § (1) bek.) -, valamint a közlekedés körében elkövetett, de nem a

Btk. XIII. Fejezetében meghatározott bûncselekmény esetén a megyei bíróság

székhelyén lévõ helyi bíróság, a Fõvárosi Bíróság területén pedig a Pesti

Központi Kerületi Bíróság jár el. E bíróságok illetékessége a megye, illetõleg

a fõváros területére terjed ki.

(6) Fiatalkorúak helyi bírósági hatáskörbe tartozó ügyében a megyei bíróság

székhelyén lévõ bíróság, a Fõvárosi Bíróság területén pedig a Pesti Központi

Kerületi Bíróság jár el. E bíróságok illetékessége a megye, illetõleg a

fõváros területére terjed ki. A fiatalkorúak bírósága felnõttkorú terhelt

ügyét is elbírálja, ha az a fiatalkorú ügyével összefügg.

(7) Ha a terhelt különbözõ bíróságok illetékessége alá tartozó

bûncselekményeket követett el, az a bíróság jár el, amely valamelyik

bûncselekmény elbírálására az (5)-(6) bekezdés szerint illetékes.

18. §

(1) A Magyar Köztársaság határain kívül elkövetett bûncselekmény

elbírálására az a bíróság illetékes, amelynek a területén a terhelt lakik vagy

tartózkodik, ennek hiányában az a bíróság, amelynek a területén fogva tartják.

(2) Ha a terhelt a bûncselekményt a Magyar Köztársaság határain kívül

követte el, és az eljárást a távollétében folytatják, az a bíróság illetékes,

amelynek a területén a terhelt utoljára lakott vagy tartózkodott.

A hatáskör és az illetékesség vizsgálata

19. §

A bíróság a hatáskörét és az illetékességét hivatalból vizsgálja.

Az eljáró bíróság kijelölése

20. §

(1) A bíróságok között felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés

esetében az eljáró bíróságot az ügyész indítványának beszerzése után ki kell

jelölni.

(2) A kijelölésrõl

a) a megyei bíróság másodfokú tanácsa határoz, ha az összeütközés a

területén levõ helyi bíróságok között,

b) az ítélõtábla határoz, ha a hatásköri összeütközés a területén lévõ

megyei bíróság és a helyi bíróság között, avagy az illetékességi

összeütközés a területén levõ megyei bíróságok vagy területén levõ

különbözõ megyei bíróságokhoz tartozó helyi bíróságok között,

c) a Legfelsõbb Bíróság határoz, ha a hatásköri összeütközés különbözõ

ítélõtáblák területéhez tartozó megyei bíróságok és helyi bíróságok, a megyei

bíróság és az ítélõtáblák, az ítélõtáblák és a Legfelsõbb Bíróság között; az

illetékességi összeütközés ítélõtáblák vagy különbözõ ítélõtáblákhoz tartozó

megyei bíróságok, illetõleg helyi bíróságok között merült fel.

(3) Az eljáró bíróságot a Legfelsõbb Bíróság jelöli ki akkor is, ha az

illetékességet meghatározó körülmények nem állapíthatók meg.

A bíró kizárása

21. §

(1) Bíróként nem járhat el,

a) aki az ügyben mint ügyész vagy a nyomozó hatóság tagja járt el, valamint

ezek hozzátartozója,

b) aki az ügyben mint terhelt, védõ, továbbá sértett, magánvádló,

pótmagánvádló, magánfél, feljelentõ vagy mint ezek képviselõje vesz vagy vett

részt, valamint aki ezek hozzátartozója,

c) aki az ügyben mint tanú vagy szakértõ, illetõleg szaktanácsadó vesz vagy

vett részt,

d) aki az ügyben külön törvény alapján titkos információgyûjtés

engedélyezésérõl döntött, tekintet nélkül arra, hogy a titkos

információgyûjtéssel szerzett adatokat a büntetõeljárásban felhasználták-e,

e) akitõl az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései a nyomozási bíróra is irányadók.

(3) Az (1) bekezdésben szabályozott eseteken kívül

a) a bíróság további eljárásából ki van zárva, aki az ügyben nyomozási

bíróként járt el,

b) a másodfokú eljárásból ki van zárva az a bíró, aki az ügy elsõ fokú, a

harmadfokú eljárásból pedig az, aki az ügy elsõ fokú vagy másodfokú

elbírálásában részt vett.

c) a hatályon kívül helyezés folytán megismételt elsõ fokú, illetõleg

másodfokú eljárásból ki van zárva az a bíró is, aki a hatályon kívül helyezõ

határozat, illetõleg a megalapozatlansága miatt hatályon kívül helyezett

határozat meghozatalában részt vett,

d) a perújítási és a rendkívüli felülvizsgálati eljárásból ki van zárva az a

bíró, aki a perújítással, illetve a rendkívüli felülvizsgálattal megtámadott

határozat meghozatalában részt vett.

(4) A (3) bekezdés esetén az ügy elbírálásából ki van zárva az a bíró is,

akinek hozzátartozója vett részt a megtámadott határozat meghozatalában.

22. §

Nem járhat el az ügyben - a Legfelsõbb Bíróság kivételével - az a bíróság,

amelynek elnökével szemben a 21. § (1) bekezdésének a) - c) pontjában

szabályozott kizárási ok merül fel.

23. §

(1) A bíró a vele szemben felmerült kizárási okot, a tanács elnöke a tanács

tagjával szemben felmerült és a tudomására jutott kizárási okot köteles a

bíróság elnökének haladéktalanul bejelenteni.

(2) A kizárási okot az ügyész, a terhelt, a védõ, továbbá a sértett, a

magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél, valamint ezek képviselõje is

bejelentheti.

(3) A bíróság elnöke a tudomására jutott kizárási ok miatt a bíró kizárását

hivatalból kezdeményezi.

24. §

(1) A bíró az ügyben nem járhat el, ha a kizárási okot maga vagy rá

vonatkozóan a tanács elnöke jelenti be.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat kivéve a bíró a bejelentés elintézéséig

az ügyben eljárhat, de az ügydöntõ határozat meghozatalában nem vehet részt.

(3) A bíró a (2) bekezdésben meghatározott korlátozás nélkül járhat el, ha a

bejelentõ a kizárás megtagadása után a 21. § (1) és (3) bekezdésének ugyanazon

pontjára alapított újabb bejelentést tesz a bíró kizárása iránt.

(4) A bíróság elnöke intézkedik más bíró kijelölése iránt, ha a bíró a

kizárási okot maga vagy rá vonatkozóan a tanács elnöke jelentette be, vagy a

bíró a kizárásához hozzájárult. Ebben az esetben a kizárásról nem kell külön

határozatot hozni.

(5) Ha a kizárás iránti bejelentés a (4) bekezdésben szabályozott módon nem

intézhetõ el, azt a bíróság más tanácsa bírálja el.

(6) A 22. §-ban szabályozott esetben, vagy ha a bíróságnak nincs olyan

tanácsa, amelyre a kizárási ok nem vonatkozik, a kizárásról a másodfokú

bíróság, ha pedig a kizárás iránti bejelentés a másodfokú bíróságra

vonatkozik, a harmadfokú bíróság határoz. Ha a kizárás iránti bejelentésnek

helyt adnak, az eljáró bíróság kijelölésére a 20. § irányadó. Ha a kizárási ok

a harmadfokú bíróságra vonatkozik, a Legfelsõbb Bíróság határoz.

(7) A kizárásról a bíróság tanácsülésen határoz. Ha a kizárás iránti

bejelentést nem a bíró tette, be kell szerezni a bíró nyilatkozatát.

(8) A kizárást kimondó határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye, a kizárás

megtagadását az ügydöntõ határozat elleni jogorvoslatban lehet sérelmezni.

25. §

Ha a védõ, a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél vagy a

képviselõjük az ügyben ugyanazon bíró ellen ismételten alaptalanul jelent be

kizárási okot, a kizárást megtagadó határozatban rendbírsággal sújtható.

26. §

(1) A bíró kizárására vonatkozó rendelkezések az ülnökre is irányadók.

(2) A nyomozási bíró kizárására a 23-25. § rendelkezéseit kell alkalmazni;

a nyomozási bíró azonban, ha a vele szemben bejelentett ok alapján a

kizárásához nem járult hozzá, az ügyben a bejelentés elintézéséig eljárhat.

27. §

A bíró kizárására vonatkozó szabályok irányadók a jegyzõkönyvvezetõ

kizárására is.

III. F E J E Z E T

AZ ÜGYÉSZ

Az ügyész feladata

28. §

(1) Az ügyész a közvádló.

(2) Az ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett nyomozást

végeztet vagy nyomoz. Az ügyész vádat emel, és képviseli a vádat a bíróság

elõtt.

(3) Az ügyészt indítványtételi jog illeti meg az ügyben felmerült minden

olyan kérdésben, amelyben bíróság dönt.

(4) Az ügyész kötelessége mind a terhelõ és súlyosító, mind a mentõ és

enyhítõ körülmények figyelembevétele.

(5) Az ügyész azokat a jogokat gyakorolja, amelyek azt az ügyészséget

illetik, ahol az ügyész mûködik.

29. §

Kizárólag az ügyészség végzi a nyomozást a következõ bûncselekmények

miatt:

a) a közjogi tisztség betöltésén alapuló mentességet élvezõ személy (551.

§ (1) bek.), a nemzetközi jogi mentességet élvezõ személy (553. § (1) bek.)

által elkövetett bûncselekmény, a sérelmükre elkövetett hivatalos személy

elleni erõszak, továbbá a mûködésükkel kapcsolatban ellenük elkövetett

bûncselekmény,

b) a bíró, az ügyész, a bíróság, az ügyészség, a rendõrség és a nyomozást

végzõ más szerv állományába tartozó személy ellen elkövetett hivatalos személy

elleni erõszak (Btk. 229. §),

c) a bíró, ügyész, bírósági és ügyészségi titkár és fogalmazó, valamint

az ügyészségi nyomozó által elkövetett bûncselekmény, továbbá az ülnöknek az

igazságszolgáltatással összefüggésben elkövetett bûncselekménye,

d) a b) pontban felsoroltakkal kapcsolatban elkövetett vesztegetés (Btk.

253. §) és befolyással üzérkedés (Btk. 256. § (1)-(2) bek.),

e) a rendõrség és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos

állományú tagja által elkövetett, nem katonai büntetõeljárásra tartozó

bûncselekmény,

f) az igazságszolgáltatás elleni bûncselekmények (Btk. XV. Fejezet V.

Cím) közül a hamis vád (Btk. 233-236. §), a hatóság félrevezetése (Btk. 237.

§), a hamis tanúzás (Btk. 238-241..§), a hamis tanúzásra felhívás (Btk. 242.

§), a mentõ körülmény elhallgatása (Btk. 243. §), a hivatalos személy eljárása

során elkövetett bûnpártolás (Btk. 244. § (3) bek. b) pont), az ügyvédi

visszaélés (Btk. 247. §), a zugírászat (Btk. 248. §).

Az ügyészség hatásköre és illetékessége

30. §

(1) Az ügyészség hatáskörét és illetékességét annak a bíróságnak a

hatásköre és illetékessége határozza meg, amely mellett mûködik.

(2) A különbözõ ügyészségek illetékességébe tartozó bûncselekmények

esetében az az ügyészség jár el, amelyik az ügyben korábban intézkedett.

(3) A legfõbb ügyész vagy a fellebbviteli fõügyész, illetõleg a megyei

fõügyész rendelkezése alapján az ügyész olyan ügyben is eljárhat, amelyre a

hatásköre, illetõleg az illetékessége egyébként nem terjed ki.

(4) Az ügyészségek között felmerült hatásköri vagy illetékességi

összeütközés esetén az eljáró ügyészséget a felettes ügyész jelöli ki.

Az ügyész kizárása

31. §

(1) A büntetõ ügyben ügyészként nem járhat el,

a) aki az ügyben mint bíró járt el, valamint a bíró hozzátartozója,

b) aki az ügyben mint terhelt, védõ, továbbá sértett, magánvádló,

pótmagánvádló, magánfél, feljelentõ, vagy mint képviselõjük vesz vagy vett

részt, illetõleg ezek hozzátartozója,

c) aki az ügyben mint tanú vagy szakértõ, valamint szaktanácsadó vesz

vagy vett részt,

d) akitõl az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.

(2) A perújítási eljárásból ki van zárva az az ügyész, aki az alapügyben

a nyomozást teljesítette, egyes nyomozási cselekményeket végzett, vádat emelt,

illetõleg a vádat képviselte.

(3) Nem kizárási ok, ha az ügyész a hivatali hatáskörében tudomására

jutott bûncselekmény miatt tett feljelentést.

(4) Nem járhat el az ügyben - a Legfõbb Ügyészség kivételével - az az

ügyészség, amelynek vezetõjével szemben az (1) bekezdés a) és b) pontjában

szabályozott kizárási ok merül fel.

32. §

(1) Ha az ügyész a kizárási okot nem maga jelentette be, a bejelentés

elintézéséig az ügyben eljárhat, de - a 31. § (1) bekezdésének d) pontjában

szabályozott kizárási ok kivételével - a feljelentést nem utasíthatja el, a

nyomozást nem szüntetheti meg, kényszerintézkedést nem alkalmazhat, vádat nem

emelhet, és a vádat nem képviselheti.

(2) Az ügyész kizárásáról az ügyészség vezetõje, az ügyészség vezetõjének

kizárásáról a felettes ügyészség vezetõje határoz.

33. §

Az ügyész a 32. § (1) bekezdésében szabályozott korlátozás nélkül járhat

el, ha a bejelentõ a kizárás megtagadása után az ügyész kizárása iránt a 31. §

(1) bekezdésének ugyanazon pontjára, illetve a (2) bekezdésére alapított újabb

bejelentést tesz.

34. §

Az ügyész kizárására vonatkozó szabályok irányadók a jegyzõkönyvvezetõ

kizárására is.

IV. F E J E Z E T

A NYOMOZÓ HATÓSÁG

A nyomozó hatóság feladata

35. §

(1) A nyomozó hatóság a nyomozást az ügyész rendelkezése alapján vagy

önállóan végzi.

(2) A nyomozó hatóság önállóan végez nyomozást vagy egyes nyomozási

cselekményeket, ha a bûncselekményt maga észlelte, a feljelentést nála tették,

vagy arról más módon maga szerzett tudomást.

A nyomozó hatóságok

36. §

(1) Az általános nyomozó hatóság a rendõrség.

(2) A deviza-bûncselekmény (Btk. 309. §), az adó-, társadalombiztosítási

csalás, ha adóra nézve követik el (Btk. 310. §), a csempészet és vámorgazdaság

(Btk. 312. §), a visszaélés csekkel (Btk. 313. §), valamint az ezekkel a

bûncselekményekkel összefüggésben elkövetett közokirat-hamisítás (Btk. 274.

§), magánokirat-hamisítás (Btk. 276. §), számviteli fegyelem megsértése (Btk.

289. §) és bélyeghamisítás (Btk. 307. §) nyomozását a vám- és pénzügyõrség

végzi.

(3) A jogellenes belföldi tartózkodás (Btk. 214. §), a tiltott

határátlépés (Btk. 217. §), az embercsempészés (Btk. 218.§), a határjel-

rongálás (Btk. 220. §) és az útiokmány tekintetében elkövetett közokirat-

hamisítás (Btk. 274. §) nyomozását a határõrség végzi, ha a bûncselekményt a

határõrség észleli.

(4) Ha a vám- és pénzügyõrség vagy a határõrség hatáskörébe tartozó

bûncselekménnyel halmazatban más bûncselekmény is megvalósult, valamennyi

bûncselekmény vonatkozásában a rendõrség a nyomozó hatóság.

(5) Külföldön lévõ magyar kereskedelmi hajón, illetõleg polgári légi

jármûvön magyar állampolgár vagy - a Btk. 3. §-ának (2) bekezdésében, illetve

4. §-ában meghatározott esetben - bárki által elkövetett bûncselekmény miatt a

hajó, illetõleg a légi jármû parancsnoka jogosult a nyomozó hatóságra

vonatkozó rendelkezések alkalmazására.

A nyomozó hatóság hatásköre és illetékessége

37. §

(1) A nyomozó hatóságok hatáskörét és illetékességét külön jogszabály

határozza meg.

(2) A 36. § (1)-(3) bekezdése szerinti nyomozó hatóságok között felmerült

hatásköri összeütközés esetén az eljáró nyomozó hatóságot az illetékes

fõügyész jelöli ki. Ha ez hatáskörét meghaladja, az eljáró nyomozó hatóságot a

Legfõbb Ügyészség jelöli ki.

A nyomozó hatóság tagjának kizárása

38. §

(1) A büntetõ ügyben a nyomozó hatóság tagjaként nem járhat el,

a) aki az ügyben mint bíró járt el, valamint a bíró hozzátartozója,

b) aki az ügyben mint terhelt, védõ, továbbá sértett, magánvádló,

pótmagánvádló, magánfél, vagy azok képviselõjeként vesz vagy vett részt,

valamint ezek hozzátartozója,

c) aki az ügyben mint tanú vagy szakértõ vesz vagy vett részt,

d) akitõl az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.

(2) A perújítás során elrendelt nyomozásból a nyomozó hatóságnak az

alapügyben eljárt tagja is ki van zárva.

(3) Nem kizárási ok, ha a nyomozó hatóság tagja a szolgálati feladata

teljesítése során tudomására jutott bûncselekmény miatt tett feljelentést.

(4) Nem járhat el az ügyben az a nyomozó hatóság, amelynek vezetõjével

szemben a 38. § (1) bekezdésében szabályozott kizárási ok merül fel. Ha a

kizárási ok az országos hatáskörû nyomozó hatóság vezetõjével szemben merül

fel, a nyomozást az ügyészség végzi.

39. §

(1) Ha a nyomozó hatóság tagja a kizárási okot nem maga jelentette be, a

bejelentés elintézéséig az ügyben eljárhat, de kényszerintézkedést nem

alkalmazhat.

(2) A nyomozó hatóság tagjának kizárásáról a nyomozó hatóság vezetõje, az

utóbbi kizárásáról a felettes nyomozó hatóság vezetõje határoz. Az országos

hatáskörû nyomozó hatóság vezetõjének kizárásáról az illetékes ügyész határoz.

40. §

A kizárási indítvány elutasítása esetén a 196. § rendelkezéseit kell

alkalmazni.

41. §

A nyomozó hatóság tagjának kizárására vonatkozó szabályok irányadók a

jegyzõkönyvvezetõ kizárására is.

V. F E J E Z E T

A BÜNTETÕELJÁRÁSBAN RÉSZTVEVÕ

SZEMÉLYEK

42. §

A büntetõeljárásban - a II-IV. Fejezetben felsoroltakon kívül - a

terhelt, a védõ, a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél, az

egyéb érdekeltek és ezek képviselõi, valamint a segítõk vesznek részt.

A terhelt

43. §

(1) A terhelt az, akivel szemben büntetõeljárást folytatnak. A terhelt a

nyomozás során gyanúsított, a bírósági eljárásban vádlott, a büntetés jogerõs

kiszabása, illetve a megrovás, próbára bocsátás vagy javítóintézeti nevelés

jogerõs alkalmazása után elítélt.

(2) A terhelt jogosult arra, hogy

a) a gyanúsítást, a vád tárgyát, illetõleg ezek változását közöljék

vele,

b) - ha e törvény másképp nem rendelkezik - az eljárási cselek-ményeknél

jelen legyen, az eljárás során az õt érintõ iratokba betekintsen,

c) megfelelõ idõt és lehetõséget kapjon a védekezésre való felkészülésre,

d) a védelmére szolgáló tényeket az eljárás bármely szakaszában elõadja,

indítványokat és észrevételeket tegyen,

e) jogorvoslattal éljen,

f) a büntetõeljárási jogairól és kötelességeirõl a bíróságtól, az

ügyésztõl és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon.

(3) A fogva lévõ terhelt jogosult arra, hogy a védõjével a kapcsolatot

felvegye, vele szóban és írásban ellenõrzés nélkül érintkezzék.

(4) A (2) bekezdés c) pont szerinti jogosultság szem elõtt tartása

mellett a terhelt számára úgy kell biztosítani a felkészülés lehetõségét, hogy

az ne járjon az eljárás folytatására nézve aránytalan nehézséggel.

A védõ

44. §

(1) Védõként meghatalmazás vagy kirendelés alapján ügyvéd járhat el.

(2) A terhelt érdekében több védõ is eljárhat. Több terhelt érdekében

ugyanaz a védõ akkor járhat el, ha a terheltek érdekei nem ellentétesek.

(3) Ügyvédjelölt ügyvéd helyetteseként a nyomozás során, valamint a

helyi bíróságon járhat el.

45. §

(1) Nem lehet védõ

a) a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél és képviselõjük,

valamint ezek hozzátartozója,

b) aki az ügyben mint bíró, ügyész vagy mint a nyomozó hatóság tagja járt

el vagy ezek hozzátartozója,

c) aki a terhelt érdekével ellentétes magatartást tanúsított, vagy akinek

az érdeke a terheltével ellentétes,

d) aki az ügyben szakértõként vesz vagy vett részt,

e) aki az ügyben tanúként vesz vagy vett részt, kivéve, ha a 81. § (1)

bekezdésének b) pontja alapján nem volt kihallgatható.

(2) A tanú érdekében eljáró ügyvéd ezzel egyidejûleg nem lehet védõ.

(3) A védõ kizárásáról a bíróság határoz.

46. §

A büntetõeljárásban védõ részvétele kötelezõ, ha

a) a terheltet fogva tartják, az õrizetbe vételt kivéve,

b) a terhelt süket, néma, vak, kóros elmeállapotú,

c) a terhelt a magyar nyelvet, illetõleg az eljárás nyelvét nem ismeri,

d) a terhelt egyéb okból nem képes személyesen védekezni,

e) e törvény errõl külön rendelkezik.

47. §

(1) Védõt elsõsorban a terhelt hatalmazhat meg. Meghatalmazást a terhelt

törvényes képviselõje vagy nagykorú hozzátartozója is adhat. A

meghatalmazásról a terheltet értesíteni kell.

(2) A terhelt a meghatalmazást mind az általa, mind a más által

meghatalmazott védõtõl megvonhatja.

48. §

(1) A bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság védõt rendel ki, ha

a védelem kötelezõ, és a terheltnek nincs meghatalmazott védõje. A terheltet a

kirendelést követõen tájékoztatni kell a védõ személyérõl.

(2) A bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság akkor is védõt

rendel ki, ha a védelem nem kötelezõ, de a terhelt védõ kirendelését azért

kéri, mert a jövedelmi viszonyai miatt nem tud a védelmérõl gondoskodni.

(3) A védõ kirendelése ellen nincs helye jogorvoslatnak, de a terhelt -

indokoltan - más védõ kirendelését kérheti. A kérelemrõl az a bíróság, ügyész,

illetõleg nyomozó hatóság dönt, amely elõtt az eljárás folyik.

(4) A kirendelt védõ indokolt esetben kérheti a felmentését a kirendelés

alól. A kérelem elfogadásáról az a bíróság, ügyész, illetõleg nyomozó hatóság

dönt, amely elõtt az eljárás folyik.

(5) A védõ a kirendelést követõen a helyetteseként eljáró személyérõl

tájékoztatja a kirendelõt, illetõleg azt a bíróságot, ügyészt vagy nyomozó

hatóságot, amely elõtt az eljárás folyik.

49. §

A kirendelés, illetõleg a meghatalmazás hatálya - ha a meghatal- mazásból

más nem tûnik ki - a büntetõeljárás jogerõs befejezéséig tart, de kiterjed a

különleges eljárásokra is.

50. §

(1) A védõ köteles

a) a terhelttel a kapcsolatot késedelem nélkül felvenni,

b) a terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt és módot kellõ

idõben felhasználni,

c) a terheltet a védekezés törvényes eszközeirõl felvilágosítani, a

jogairól tájékoztatni,

d) a terheltet mentõ, illetõleg a felelõsségét enyhítõ tények

felderítését szorgalmazni.

(2) A védõ a védelem érdekében az ügyben tájékozódhat, a jogszabályokban

biztosított lehetõségek keretei között adatokat szerezhet be és gyûjthet.

(3) A terhelt jogait a védõje külön is gyakorolhatja, kivéve azokat,

amelyek értelemszerûen kizárólag a terheltet illetik.

A sértett

51. §

(1) Sértett az, akinek a jogát vagy a jogos érdekét a bûncselekmény

sértette vagy veszélyeztette.

(2) A sértett jogosult arra, hogy

a) - ha e törvény másképp nem rendelkezik -, az eljárási cselekményeknél

jelen legyen, az eljárás õt érintõ irataiba betekintsen,

b) az eljárás bármely szakaszában indítványokat és észrevételeket tegyen,

c) a büntetõeljárási jogairól és kötelességeirõl a bíróságtól, az

ügyésztõl és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon,

d) e törvényben meghatározott esetekben jogorvoslattal éljen.

(3) Ha a sértett akár a büntetõeljárás megindítása elõtt, akár azt

követõen meghalt, helyébe egyenesági rokona, házastársa, élettársa vagy

törvényes képviselõje léphet.

A magánvádló

52. §

(1) Ha e törvény másképp nem rendelkezik, könnyû testi sértés, magántitok

megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés és

kegyeletsértés esetén a vádat mint magánvádló a sértett képviseli, feltéve,

hogy az elkövetõ magánindítványra büntethetõ.

(2) A magánvádló halála esetén helyébe harminc napon belül a

hozzátartozója léphet.

(3) Kölcsönösen elkövetett könnyû testi sértés, rágalmazás és

becsületsértés miatt az egyik fél feljelentésére megindított eljárásban - e

törvény rendelkezései szerint - magánindítványt elõterjesztõ másik fél

viszonvádlóként jár el. Ahol e törvény a magánvádlóról rendelkezik, ezen a

viszonvádlót is érteni kell.

(4) A becsületsértés és a rágalmazás közvádra üldözendõ, ha hivatalos

személy sérelmére hivatalos eljárása alatt, illetve hatóság sérelmére hivatali

mûködésével összefüggésben követik el.

A pótmagánvádló

53. §

(1) A sértett az e törvényben meghatározott esetben pótmagánvádlóként

léphet fel, ha

a) az ügyész a vádat elejtette,

b) az ügyész vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította, vagy a

nyomozást megszüntette.

(2) A pótmagánvádló halála esetén helyébe - harminc napon belül -

egyenesági rokona, házastársa, élettársa vagy törvényes képviselõje léphet.

A magánfél

54. §

(1) Magánfél az a sértett, aki a büntetõeljárásban polgári jogi igényt

érvényesít.

(2) A magánfél a terhelttel szemben azt a polgári jogi igényt

érvényesítheti, amely a vád tárgyává tett cselekmény következtében

keletkezett.

(3) A polgári jogi igény egyéb törvényes úton való érvényesítését nem

zárja ki, hogy a sértett magánfélként nem lépett fel.

(4) A polgári jogi igényt az ügyész is érvényesítheti.

(5) Ha a sértett meghalt, az örököse léphet fel magánfélként, az 51. §-

ban szabályozott jogok azonban csak a polgári jogi igény érvényesítésével

kapcsolatban illetik meg.

(6) Ha a polgári jogi igény érvényesítésével kapcsolatos eljárási

kérdésrõl e törvény nem rendelkezik, a polgári eljárás szabályait kell

alkalmazni, feltéve, hogy azok e törvénnyel, illetõleg a büntetõeljárás

jellegével nem ellentétesek. A terhelt a magánféllel szemben követelést nem

érvényesíthet, beszámítási kifogással nem élhet.

Az egyéb érdekeltek

55. §

Az, akinek a jogára vagy a jogos érdekére a büntetõeljárásban hozott

határozat közvetlen hatással lehet, az õt érintõ körben indítványokat és

észrevételeket tehet, a határozat reá vonatkozó rendelkezése ellen

jogorvoslattal élhet, és a tárgyaláson megjelenhet.

A képviselõk

56. §

(1) A sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél és az egyéb

érdekelt a jogait a képviselõje útján is gyakorolhatja. Képviselõként ügyvéd

járhat el. A jogai érvényesítésére képtelen sértett vagy magánvádló

képviseletére a bíróság ügyvédet rendelhet ki.

(2) A pótmagánvádló ügyvédi képviselete kötelezõ.

57. §

Ha a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél és az egyéb

érdekelt cselekvõképtelen, a képviseletét a törvényes képviselõje látja el, ha

korlátozottan cselekvõképes, a képviseletét a törvényes képviselõ láthatja el.

Az e törvényben meghatározott esetben a képviseletre a gyámhatóság is

jogosult.

58. §

(1) Ha a bûncselekménynek több sértettje van, maguk közül kijelölhetik a

sértetti jogokat gyakorló természetes, illetõleg jogi személyt.

(2) Ha a pótmagánvád vagy a magánvád emelésére, illetõleg képviseletére

többen jogosultak, a megegyezésüktõl függ, hogy melyikük jár el. Ha errõl

megállapodás nem jött létre, a bíróság jelöli ki közülük a képviselõt.

(3) A magánfél képviseletére a polgári eljárásjog szabályai az irányadók.

A segítõk

59. §

(1) A segítõk a törvényben meghatározott tevékenységet fejthetnek ki a

terhelt, a sértett és a tanú mellett.

(2) Ha a bûncselekménynek több sértettje van, avagy egyének közelebbrõl

meg nem határozható létszámú és összetételû csoportja tekintendõ sértettnek, a

külön jogszabályban felhatalmazott társadalmi vagy más szervezet az ügyre

vonatkozó álláspontját a bíróság elõtt írásban kifejtheti.

VI. F E J E Z E T

AZ ELJÁRÁSI CSELEKMÉNYEKRE VONATKOZÓ

RENDELKEZÉSEK

I. Cím

A bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság eljárási

cselekményeinek általános szabályai

60. §

Ha e törvény a kényszerintézkedések alkalmazása esetén az érintett

személy alkotmányos jogainak korlátozását megengedi, az ilyen cselekmény

elrendelésének az egyéb feltételek megléte mellett is csak akkor van helye, ha

az eljárás célja kisebb korlátozással járó más cselekménnyel nem biztosítható,

illetõleg ha a kisebb mértékû korlátozással járó más eljárási cselekmény olyan

költséget okozna, amely nem áll arányban az állam büntetõjogi igényének

érvényesítéséhez fûzõdõ érdekkel.

61. §

A bíróság és az ügyész a helyi önkormányzat jegyzõjét és más hatóságot

megbízhat a büntetõeljárás érdekében szükséges eljárási cselekmény végzésével;

a megbízásnak a hatóság köteles eleget tenni.

62. §

A bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság az eljárási cselekmény

elvégzése elõtt a cselekménnyel érintett személyt a jogairól tájékoztatja, és

a kötelezettségeire figyelmezteti.

63. §

(1) Az eljárásban részt vevõ személyek személyes adatainak megismerésére

és kezelésére a bíróság, az ügyész, a nyomozó hatóság, a szakértõ, valamint a

bíróság vagy az ügyész által megkeresett hatóság az e törvényben meghatározott

feladatainak teljesítése érdekében jogosult. A terhelt bûnügyi nyilvántartás

céljára szolgáló személyes adatainak körét és a személyes adatok kezelésének

szabályait külön törvény állapítja meg.

(2) A büntetõeljárásban részt vevõ személy személyes adatait a szükséges

mértékig kell jegyzõkönyvben rögzíteni.

(3) A büntetõeljárás során rögzített személyes adatok - ha e törvény

kivételt nem tesz - nem törölhetõk.

II. Cím

Általános eljárási szabályok

A határidõk

64. §

(1) Az egyes eljárási cselekmények teljesítésére nyitva álló idõtartamot

(határidõ), illetve azt az idõtartamot, amelynek két eljárási cselekmény

között el kell telnie (idõköz), a törvény határozza meg, és a határidõt a

törvény alapján a bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság állapítja

meg. A határidõt órákban, napokban, hónapokban vagy években kell

megállapítani.

(2) Az órákban megállapított határidõbe minden megkezdett óra egész

órának számít. A napokban megállapított határidõbe nem számít be az a nap,

amelyre a határidõ kezdetére okot adó körülmény esik (kezdõnap). A hónapokban

vagy években megállapított határidõ azon a napon végzõdik, amelynek száma a

kezdõnapnak megfelel, ha pedig a hónapban nincs ilyen nap, a hónap utolsó

napján.

(3) Ha a határidõ utolsó napja munkaszüneti nap, a határidõ a következõ

munkanapon jár le.

(4) A bírósághoz, az ügyészhez, illetõleg a nyomozó hatósághoz intézett

beadványnak és az elõttük teljesíthetõ eljárási cselekménynek a határideje a

hivatali munkaidõ végével jár le. Nem számít a határidõ elmulasztásának, ha a

beadványt a határidõ utolsó napján postára adták.

(5) Az eljárási cselekmény elvégzésére meghatározott idõpont a határnap.

A határnapot a bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság állapítja meg.

Az igazolás

65. §

(1) Ha a terhelt, a védõ, a sértett, a magánvádló, a magánfél, a

pótmagánvádló, a tanú vagy a szakértõ, továbbá a bírósági eljárásban az ügyész

határidõt vagy határnapot, illetõleg a jogorvoslatra jogosult határidõt

önhibáján kívül mulasztott, - ha e törvény eltérõen nem rendelkezik -

igazolásnak van helye.

(2) Az igazolási kérelmet az elmulasztott határidõ utolsó napjától,

illetõleg a határnaptól számított nyolc napon belül lehet elõterjeszteni. Ha a

mulasztás késõbb jutott a mulasztó tudomására, vagy az akadály késõbb szûnt

meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetõleg az akadály

megszûnésével kezdõdik. Hat hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet

elõterjeszteni.

(3) Az igazolási kérelemben elõ kell adni a mulasztás okát és azokat a

körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínûsítik. Határidõ

elmulasztása esetén az igazolási kérelem elõterjesztésével együtt az

elmulasztott cselekményt is pótolni kell.

(4) Az igazolási kérelmet méltányosan kell elbírálni.

(5) Az igazolási kérelemnek az eljárás folytatására, illetõleg a

határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. Ha az igazolási kérelem

valószínûsíti a mulasztó vétlenségét, illetve azt, hogy az elmulasztott

cselekmény pótlása megtörtént vagy megtörténik, az eljárási cselekmény vagy a

határozat végrehajtása felfüggeszthetõ.

66. §

(1) Az igazolási kérelemrõl a határidõt, illetve a határnapot megállapító

bíróság, ügyész, illetõleg nyomozó hatóság határoz. Jogorvoslati határidõ

elmulasztása esetén a jogorvoslat elbírálására jogosult határoz az igazolási

kérelemrõl.

(2) Az igazolási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha

a) az igazolást e törvény kizárja,

b) a kérelem elkésett,

c) határidõ elmulasztása esetén az igazolást kérõ az elmulasztott

cselekményt - a kérelem elõterjesztésével együtt - nem pótolta, holott az

lehetséges volt.

(3) Ha a bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság az igazolási

kérelemnek helyt ad, az igazolást kérõ által pótolt cselekményt olyannak kell

tekinteni, mintha azt az elmulasztott határidõn belül teljesítette volna, az

elmulasztott határnapon végzett eljárási cselekményt pedig a szükséges

keretben meg kell ismételni. A megismétlés eredményéhez képest a korábbi

eljárási cselekmény hatályában tartásáról vagy teljes, illetõleg részleges

hatályon kívül helyezésérõl is határozni kell.

(4) Az igazolási kérelemnek helyt adó határozat ellen nincs helye

jogorvoslatnak.

Az idézés és az értesítés

67. §

(1) A bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság - ha e törvény kivételt nem

tesz - azt idézi, akinek a jelenléte az eljárási cselekménynél kötelezõ, és

azt értesíti, akinek a jelenléte nem kötelezõ, de azt a törvény lehetõvé

teszi.

(2) Az idézés és az értesítés rendszerint írásban vagy a bíróság, az

ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság elõtti személyes megjelenés alkalmával

szóban történik. Az idézésnek, illetõleg értesítésnek tartalmaznia kell

a) a megidézettnek hol, mikor, milyen minõségben kell megjelennie,

b) az értesített hol, mikor, milyen minõségben jelenhet meg,

c) a távolmaradás következményeire való figyelmeztetést,

d) a vádirat benyújtása után a vádlott nevét és az eljárás alapjául

szolgáló bûncselekmény megjelölését.

(3) Ha az idõ hiánya, értesítés esetében az érintettek nagy száma

indokolttá teszi, a (2) bekezdésben említetten kívül más alkalmas módon vagy

eszközzel - különösen távbeszélõ, telefax, számítógép útján - való idézésnek

vagy értesítésnek is helye van. Sajtóhirdetményben tehetõ közzé az értesítés,

ha ezt az érdekeltek rendkívül nagy száma indokolttá teszi.

(4) Minden esetben közölni kell, hogy az érintettet melyik bíróság,

ügyészség, illetõleg nyomozó hatóság idézi, illetõleg értesíti; az idézés,

illetve az értesítés tényét az ügy irataiban rögzíteni kell.

(5) A megidézett, illetõleg az értesített felhívható arra, hogy az ügyre

vonatkozó iratait hozza magával.

(6) Az írásbeli idézést vagy értesítést zárt iratban kell megküldeni.

Sajtóhirdetményben az értesítettek neve nem közölhetõ.

68. §

(1) Katonát (Btk. 122. § (1) bek.) rendszerint az elöljárója útján kell

idézni, illetõleg értesíteni. Az idézés, illetõleg az értesítés az elöljáró

egyidejû értesítése mellett közvetlenül is történhet, ha a megidézettnek,

illetõleg az értesítettnek az idézés, illetve az értesítés küldõjének a

székhelyén nincs elöljárója, és a késedelem az eljárási cselekmény elvégzését

veszélyeztetné.

(2) A kiskorú idézésérõl a gondozóját azzal a felhívással kell

értesíteni, hogy a megjelenésérõl gondoskodjék. Ha a kiskorú a tizennegyedik

életévét nem töltötte be, a gondozója útján kell idézni, illetve értesíteni. A

kiskorú idézését és értesítését a törvényes képviselõjével is közölni kell.

Az idézéssel szembeni mulasztás következményei

69. §

(1) Ha a terhelt, a védõ, a tanú vagy a szakértõ idézés ellenére nem

jelenik meg, és ezt alapos okkal elõzetesen, haladéktalanul nem menti ki, vagy

az eljárási cselekményrõl engedély nélkül távozik

a) a terhelt elõvezetése rendelhetõ el,

b) a tanú elõvezetése rendelhetõ el vagy rendbírsággal sújtható,

c) a védõ és a szakértõ rendbírsággal sújtható.

(2) Ha a terhelt vagy a tanú önhibájából olyan állapotban jelenik meg,

hogy nem hallgatható ki, a terhelt elõvezetése rendelhetõ el, a tanú

rendbírsággal sújtható vagy elõvezetése rendelhetõ el. Az okozott költség

megtérítésére a terheltet és a tanút kötelezni kell.

(3) Az (1) bekezdésben szabályozott esetben a tanút és a szakértõt a meg

nem jelenésével, illetõleg az eltávozásával okozott költség megtérítésére

határozattal kell kötelezni.

(4) A 68. § (1) bekezdése szerint idézett katona mulasztása esetén az

(1)-(3) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni.

(5) Ha a 68. § (2) bekezdése szerint idézett kiskorú nem jelenik meg, és

gondozója nem igazolja, hogy a kiskorú meg nem jelenésében vétlen, a gondozó

rendbírsággal sújtható, és a meg nem jelenéssel okozott költség megtérítésére

határozattal kötelezhetõ.

(6) Ha az ügyész a bíróság értesítésében megjelölt idõben és helyen olyan

eljárási cselekményen nem jelenik meg, amelyen részvétele kötelezõ, errõl a

bíróság a felettes ügyészt tájékoztatja.

(7) Az idézéssel szembeni mulasztás következményei akkor alkalmazhatók,

ha az idézés a 67-68. § rendelkezéseinek, kézbesítése pedig az e törvényben és

a külön jogszabályban foglaltaknak, illetõleg az egyéb elõírásoknak megfelel.

A kézbesítés

70. §

(1) A bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság hivatalos iratának

az érintett személy részére átadása (kézbesítés) történhet

a) személyesen,

b) posta útján,

c) hirdetményi úton,

d) a bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság kézbesítõje útján,

e) nemzetközi jogsegély keretében.

(2) A címzett az iratot az azt küldõnél is átveheti.

(3) Ha a sértettnek vagy az egyéb érdekeltnek meghatalmazottja van, a

részére szóló iratot - az idézés kivételével - a meghatalmazottnak kell

kézbesíteni.

(4) Ha hirdetményi kézbesítésnek van helye, az iratot tizenöt napra ki

kell függeszteni a bíróság, valamint a címzett utolsó lakóhelye szerinti helyi

önkormányzat hirdetõtáblájára. Az iratot a bíróságnál történt kifüggesztéstõl

számított tizenötödik napon kell kézbesítettnek tekinteni.

(5) Államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó irat csak a bíróságnál,

az ügyésznél, illetõleg a nyomozó hatóságnál kézbesíthetõ. A címzett az iratot

nem viheti magával; a címzettnek államtitkot vagy szolgálati titkot nem

tartalmazó kivonatot kell adni. Hirdetményi úton is ilyen kivonatot kell

kézbesíteni. A bíróságnak, az ügyésznek vagy a nyomozó hatóságnak kézbesítendõ

iratokra e korlátozások nem terjednek ki.

Megkeresések

71. §

(1) A bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság állami és helyi

önkormányzati szervet, köztestületet, gazdálkodó szervezetet, alapítványt és

társadalmi szervezetet kereshet meg tájékoztatás adása végett, és ennek

teljesítésére legfeljebb harminc napos határidõt állapíthat meg. A megkeresett

- ha törvény másképp nem rendelkezik - köteles a megkeresést teljesíteni,

illetõleg a teljesítés akadályát közölni.

(2) A bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság helyi önkormányzatot és más

hatóságot iratok rendelkezésre bocsátása végett is megkereshet.

Az ügyek egyesítése és elkülönítése

72. §

(1) Ha a büntetõ ügyben több terhelt van, velük szemben rendszerint

egyazon eljárást kell folytatni. Ez a rendelkezés a bûnpártolóra és az

orgazdára is kiterjed.

(2) Egyesíteni lehet azokat az ügyeket, amelyek együttes elbírálása az

eljárás tárgyára vagy az eljárásban részt vevõ személyekre tekintettel,

illetve egyéb okból célszerû.

(3) Az ügyek egyesítését mellõzni kell, illetõleg az ügyeket el kell

különíteni, ha a terheltek nagy száma vagy egyéb ok a felelõsségnek ugyanabban

az eljárásban történõ elbírálását jelentõsen nehezítené.

(4) Az elkülönített ügy iratait a hatáskörrel és illetékességgel

rendelkezõ bírósághoz, ügyészhez vagy nyomozó hatósághoz kell áttenni.

Intézkedések az ismeretlen helyen tartózkodó

terhelttel szemben

73. §

(1) Ha a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik, a bíróság, az ügyész vagy

a nyomozó hatóság tartózkodási helyének felkutatása iránt intézkedik;

elrendeli a terhelt lakóhelyének megállapítását, tartózkodási helyének

felderítését, és - szabadságvesztéssel büntetendõ bûncselekmény esetén - a

bíróság vagy az ügyész elfogató parancsot bocsát ki.

(2) Ha a hatóság vagy hivatalos személy olyan terhelt tartózkodási

helyérõl szerez tudomást, akivel szemben az (1) bekezdés szerinti

intézkedéseket rendeltek el, köteles errõl az elrendelõ bíróságot, az ügyészt,

illetõleg a nyomozó hatóságot értesíteni.

(3) Azt, aki ellen elfogató parancsot bocsátottak ki, megtalálása esetén

õrizetbe kell venni, és huszonnégy órán belül az elfogató parancsot kibocsátó

bíróság vagy ügyész elé kell állítani.

(4) Az elfogató parancsot vissza kell vonni, mihelyt elrendelésének oka

megszûnt. A visszavonásról az elfogató parancsot kibocsátó bíróság, illetõleg

ügyész intézkedik.

A bûnügyi költség

74. §

(1) Bûnügyi költség

a) az a költség, amelyet az ügyben az eljárás megindításától a büntetés

végrehajtásának befejezéséig, továbbá a perújítási eljárás, a rendkívüli

felülvizsgálati, valamint a különleges eljárások során az állam elõlegezett,

b) a terheltnek, a sértettnek, a magánfélnek, a pótmagánvádlónak és a

magánvádlónak, a terhelt és a sértett törvényes képviselõjének az ügyben

felmerült készkiadása, akkor is, ha azt az állam nem elõlegezte,

c) a kirendelt védõnek és a sértett, a magánfél, valamint a pótmagánvádló

képviselõjének készkiadása és díja, akkor is, ha azt az állam nem elõlegezte.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett költség különösen a tanú

megjelenésével felmerült költség, a szakértõ, illetõleg a szaktanácsadó

részére megállapított munkadíj és költségtérítés, a lefoglalt dolog

szállításával és megõrzésével felmerült költség, a tolmács díja és

költségtérítése, az elõvezetéssel felmerült költség.

(3) Ha a külön jogszabály rendelkezése alapján a terheltet személyes

költségmentesség illeti meg, a kirendelt védõ díját és a védõnek az állam

által elõlegezett, indokolt készkiadását az állam viseli. A személyes

költségmentességre jogosult terhelt számára a büntetõ ügy iratairól kért

másolat kiadása illetékmentes.

(4) Az okozott költség viselésére kötelezõ határozatnak a költség

viselésére vonatkozó rendelkezése elleni jogorvoslat halasztó hatályú.

VII. F E J E Z E T

A BIZONYÍTÁS

I. Cím

A bizonyítás általános szabályai

A bizonyítás tárgya

75. §

(1) A bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntetõ és a

büntetõeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentõsek.

(2) A bizonyítás a büntetõeljárás járulékos kérdéseinek - különösen a

polgári jogi igénynek - elbírálásában jelentõs tényekre is kiterjedhet.

(3) Nem kell bizonyítani azokat a tényeket, amelyek köztudomásúak, vagy

amelyekrõl az eljáró bíróságnak, ügyésznek, illetõleg nyomozó hatóságnak

hivatalos tudomása van.

A bizonyítás eszközei

76. §

(1) A bizonyítás eszközei a tanúvallomás, a szakvélemény, a tárgyi

bizonyítási eszköz, az okirat és a terhelt vallomása.

(2) A büntetõeljárásban fel lehet használni azokat az okiratokat és

tárgyi bizonyítási eszközöket, amelyeket valamely hatóság - jogszabályban

meghatározott feladatainak teljesítése során a hatáskörében eljárva - a

büntetõeljárás megindítása elõtt készített, illetõleg beszerzett.

A bizonyítás törvényessége

77. §

(1) A bizonyítási eszközök felderítése, összegyûjtése és biztosítása

során e törvény rendelkezései szerint kell eljárni. Jogszabály elrendelheti a

bizonyítási cselekmények teljesítésének, a bizonyítási eszközök

megvizsgálásának és rögzítésének, valamint a bizonyítási eljárások

lefolytatásának meghatározott módját.

(2) A bizonyítási cselekmények végzésekor az emberi méltóságot, az

érintettek személyiségi jogait és a kegyeleti jogot tiszteletben kell tartani,

és biztosítani kell, hogy a magánéletre vonatkozó adatok szükségtelenül ne

kerüljenek nyilvánosságra.

A bizonyítékok értékelése

78. §

(1) A büntetõeljárásban szabadon felhasználható a törvényben

meghatározott minden bizonyítási eszköz, és szabadon alkalmazható minden

bizonyítási eljárás. A törvény azonban elrendelheti egyes bizonyítási eszközök

igénybevételét.

(2) A bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs törvényben elõre

meghatározott bizonyító ereje.

(3) A bíróság és az ügyész a bizonyítékokat egyenként és összességükben

szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyõzõdése

szerint állapítja meg.

(4) Nem értékelhetõ bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközbõl

származó tény, amelyet a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság

bûncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevõk eljárási jogainak

lényeges korlátozásával szerzett meg.

II. Cím

A tanúvallomás

79. §

(1) Tanúként az hallgatható ki, akinek bizonyítandó tényrõl tudomása

lehet.

(2) Akit tanúként megidéztek, köteles az idézésnek eleget tenni, és - ha

e törvény nem tesz kivételt - vallomást tenni.

(3) Az idézésben a tanú arra is felhívható, hogy a feljegyzéseit, iratait

vagy a bizonyításnál felhasználható egyéb tárgyait hozza magával.

(4) A tanú kérelmére a megjelenésével felmerült költséget a külön

jogszabályban meghatározott mértékben az eljáró bíróság, ügyész vagy nyomozó

hatóság megállapítja és megtéríti. Erre a tanút a kihallgatásának

befejezésekor figyelmeztetni kell.

80. §

A tanú érdekében segítõként meghatalmazott ügyvéd járhat el, ha a tanú a

jogairól való felvilágosítás céljából ezt szükségesnek tartja. Az idézésben a

tanút errõl tájékoztatni kell.

A tanú vallomástételének akadályai

81. §

(1) Nem hallgatható ki tanúként

a) a lelkész, illetõleg az egyházi személy arról, amire a hivatásánál

fogva titoktartási kötelezettsége áll fenn,

b) a védõ arról, amirõl mint védõ szerzett tudomást, vagy amit a

terhelttel védõi minõségében közölt,

c) akitõl a testi vagy szellemi állapota miatt nyilvánvalóan nem várható

helyes vallomás.

(2) Államtitoknak vagy szolgálati titoknak minõsülõ tényrõl nem

hallgatható ki tanúként az, aki a titoktartási kötelezettség alól nem kapott

felmentést.

(3) A felmentés megadására jogosultakat külön törvény határozza meg.

Külön törvényi rendelkezés hiányában a felmentést a bíróság adhatja meg.

82. §

(1) A tanúvallomást megtagadhatja

a) a terhelt hozzátartozója,

b) az, aki magát vagy hozzátartozóját bûncselekmény elkövetésével

vádolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben,

c) aki a foglalkozásánál vagy a közmegbízatásánál fogva titoktartásra

köteles, ha a tanúvallomással a titoktartási kötelességét megsértené, kivéve,

ha ez alól a külön jogszabály szerint jogosult felmentette.

(2) A tanút a kihallgatása elején a mentességi okokról tájékoztatni és a

jogaira figyelmeztetni kell. A figyelmeztetést, valamint a tanúnak a

figyelmeztetésre adott válaszát jegyzõkönyvbe kell venni.

(3) A megtagadás jogosságáról az eljáró bíróság, ügyész, illetõleg

nyomozó hatóság határoz.

83. §

(1) A tanú vallomástételének akadályát figyelembe kell venni, ha az akár

a bûncselekmény elkövetésekor állt fenn, akár a kihallgatáskor áll fenn.

(2) A tanúnak a 81. § (1) bekezdése a) és b) pontjában, a (2)

bekezdésében, illetõleg a 82. § (1) bekezdése c) pontjában meghatározott

mentessége az annak alapjául szolgáló viszony megszûnése után is fennmarad.

84. §

A 83. § rendelkezése ellenére kihallgatott tanú vallomása bizonyítási

eszközként nem vehetõ figyelembe.

A tanú kihallgatása

85. §

(1) A tanúkat egyenként kell kihallgatni.

(2) A kihallgatás kezdetén meg kell kérdezni a tanútól a nevét, a

születési idejét és helyét, anyja nevét, a lakóhelyének és tartózkodási

helyének címét, a foglalkozását, a személyazonosító okmány számát, valamint

azt, hogy a terhelttel vagy a sértettel rokoni viszonyban van-e, vagy hogy az

ügyben más okból érdekelt vagy elfogult-e. Ezekre a kérdésekre a tanú akkor is

köteles válaszolni, ha egyébként a vallomástételt megtagadhatja.

(3) A kihallgatás elején tisztázni kell, hogy nincs-e a tanú

vallomástételének akadálya (81-82. §). Ha a tanú vallomástételének nincs

akadálya, figyelmeztetni kell arra, hogy köteles a legjobb tudomása és

lelkiismerete szerint az igazat vallani, továbbá figyelmeztetni kell a hamis

tanúzás következményeire.

(4) A tanú kihallgatásánál jelen lehet az érdekében eljáró ügyvéd, aki a

tanúnak felvilágosítást adhat a jogairól, de más tevékenységet nem végezhet,

és a vallomást nem befolyásolhatja. A kihallgatást követõen az arról készült

jegyzõkönyvet megtekintheti, és észrevételeit írásban vagy szóban

elõterjesztheti.

86. §

(1) A tizenkettedik életévét meg nem haladott személyt csak akkor lehet

tanúként kihallgatni, ha a vallomásától várható bizonyíték mással nem

pótolható. A kihallgatása esetén a hamis tanúzás következményeire való

figyelmeztetést mellõzni kell.

(2) Aki szellemi vagy egyéb állapota miatt korlátozottan képes megítélni

a tanúvallomás megtagadásának jelentõségét, tanúként csak akkor hallgatható

ki, ha vallomást kíván tenni, és a törvényes képviselõje vagy a tanúként

kihallgatandó által megjelölt hozzátartozó hozzájárul. A törvényes képviselõ

vagy a kihallgatandó által megjelölt hozzátartozó a tanú érdekében ügyvédet

hatalmazhat meg.

(3) Ha a tanú és a törvényes képviselõ között érdekellentét van, a (2)

bekezdésben írt jogokat a gyámhatóság gyakorolja.

87. §

A tárgyalást megelõzõen a tanú bíróság elõtti kihallgatásának akkor van

helye, ha

a) a tanú az életét közvetlenül veszélyeztetõ állapotban van,

b) megalapozottan feltételezhetõ, hogy a tanú tárgyaláson nem jelenhet

meg.

88. §

(1) A kihallgatása során a tanú a hozzá intézett kérdésekre válaszol, de

arra is módot kell neki adni, hogy a vallomását összefüggõen elõadja. Ha a

tanú vallomása eltér a korábbi vallomásától, ennek okát tisztázni kell. Az

eljárás azonos szakaszában a tanú újabb kihallgatásánál a személyi adatokat -

ha azok nem változtak - nem szükséges rögzíteni.

(2) A tanú kérelmére a vallomásának egyes részeit szó szerint kell

jegyzõkönyvbe venni.

Fogadalom a tanú vallomása elõtt

89. §

(1) A tanú a bíróság elõtt a bíróság engedélyével fogadalmat tehet. A

tanút a fogadalom tételének lehetõségére a kihallgatását megelõzõen

figyelmeztetni kell.

(2) A fogadalmat arra kell tenni, hogy a tanú a legjobb tudomása és

lelkiismerete szerint az igazat és csakis az igazat mondja el, és ebbõl semmit

sem hallgat el.

90. §

(1) A fogadalom rendszerint élõszóval, a felolvasott szövegminta utána

mondásával történik.

(2) Ha a tanú néma, de írni tud, a fogadalomtétel a fogadalom szövegének

aláírásával, ha nem tud írni, tolmács alkalmazásával történik.

A fogadalom tételének mellõzése

91. §

A tanú nem tehet fogadalmat, ha a tizennegyedik életévét nem töltötte

be.

92. §

A tanú fogadalom tételére ugyanabban az eljárásban csak egyszer kerülhet

sor. A tanú a késõbbi vallomását a korábban tett fogadalomra való

hivatkozással erõsítheti meg.

Kényszerintézkedés a tanúval szemben

93. §

Ha a tanú a vallomástételt, illetõleg az eljárási cselekménynél való

közremûködést a következményekre történt figyelmeztetés után jogosulatlanul

megtagadja, rendbírsággal sújtható, és az okozott költség megfizetésére

kötelezhetõ.

94. §

Ha a tanú a mentességére hivatkozással tagadja meg a vallomástételt, az

ennek helyt nem adó határozat elleni jogorvoslatnak halasztó hatálya van.

III. Cím

A tanú védelme

95. §

A tanú életének és testi épségének vagy személyes szabadságának védelme,

valamint annak érdekében, hogy a tanú a vallomástételi kötelezettségének

eleget tegyen és a vallomását megfélemlítés nélkül tegye meg, a tanút az e

törvényben meghatározottak szerint védelemben kell részesíteni.

A tanú személyi adatainak zárt kezelése

96. §

(1) A tanú, illetve az érdekében eljáró ügyvéd kérelmére vagy hivatalból

elrendelhetõ, hogy a tanú személyi adatait (85. § (2) bek.) - a nevén kívül -

elkülönítve, zártan kezeljék. Kivételesen indokolt esetben a tanú nevének zárt

kezelése is elrendelhetõ. Ezekben az esetekben a tanú zártan kezelt adatait

csak az ügyben eljáró bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság tekintheti

meg.

(2) Ha a tanú személyi adatainak zárt kezelését rendelték el, a bíróság,

az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság tagja a tanú személyazonosságát az

azonosítására alkalmas iratok megtekintésével állapítja meg.

Különösen védett tanú

97. §

Különösen védetté nyilvánítható a tanú, ha

a) vallomása kiemelkedõ súlyú ügy lényeges körülményeire vonatkozik,

b) a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható,

c) személyét és tartózkodási helyét a gyanúsított és a védõ nem ismeri, és

d) személyének felfedése esetén a tanú vagy hozzátartozója élete, testi

épsége vagy személyes szabadsága súlyos fenyegetésnek lenne kitéve.

A tanú személyes védelme

98. §

Különösen indokolt esetben a bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó

hatóság úgy rendelkezhet, hogy a rendõrség a tanú, illetve hozzátartozója

részére a külön jogszabályban meghatározott személyi védelmet nyújtson.

IV. Cím

A szakvélemény

A szakértõ alkalmazása

99. §

(1) Ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges

szakértelem szükséges, szakértõt kell alkalmazni.

(2) Az ügyben eljáró bíróság, ügyész, illetõleg nyomozó hatóság szakértõt

alkalmaz, ha a számára bizonyítandó tény, illetõleg eldöntendõ kérdés:

a) halál oka és annak körülményei,

b) maradandó testi fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás bekövetkezése

és annak oka,

c) mérgezés és annak oka,

d) lõfegyver, lõszer, robbanóanyag azonosítása,

e) radioaktív anyag azonosítása,

f) kábítószer azonosítása,

g) kézirat és okirat valódisága, illetõleg hamisított volta,

h) pénz és bélyeg hamisított volta, illetõleg valódisága,

i) közveszély vagy tûzvész keletkezésének oka.

(3) Szakértõ alkalmazása kötelezõ, ha

a) a bizonyítandó tény, illetõleg az eldöntendõ kérdés személy kóros

elmeállapota,

b) a bizonyítandó tény, illetõleg az eldöntendõ kérdés kényszergyógy-

kezelés vagy kényszergyógyítás szükségessége,

c) a személyazonosítást biológiai vizsgálattal végzik,

d) elhalt személy kihantolására kerül sor.

(4) Szakértõt a bíróság, az ügyész, illetõleg - a (3) bekezdés a) és b)

pontjában foglalt eseteket kivéve - a nyomozó hatóság alkalmazhat.

100. §

(1) A szakértõ alkalmazása kirendeléssel történik. A szakértõ

kirendelésérõl szóló határozatnak meg kell jelölnie

a) a szakértõi vizsgálat tárgyát és azokat a kérdéseket, amelyekre a

szakértõnek választ kell adnia,

b) a szakértõ részére átadandó iratokat és tárgyakat, ha az átadás nem

lehetséges, az iratok és a tárgyak megtekinthetésének helyét és idejét,

c) a szakvélemény elõterjesztésének határidejét.

(2) Ha a szakvélemény elkészítéséhez sürgõs részvizsgálatra van szükség,

e vizsgálat kirendelõ határozat nélkül, az ügyész vagy a nyomozó hatóság

szóbeli rendelkezése alapján is elvégezhetõ.

101. §

(1) Rendszerint egy szakértõt kell alkalmazni. Ha a vizsgálat jellege

szükségessé teszi, több szakértõ is kirendelhetõ. Ez úgy is történhet, hogy a

kirendelés csak a szakértõi csoport vezetõjét jelöli ki, és feljogosítja õt

arra, hogy a többi szakértõt bevonja.

(2) A halál oka és körülményei, valamint az elmeállapot vizsgálatánál két

szakértõt kell alkalmazni. Jogszabály más esetben is kötelezõvé teheti több

szakértõ alkalmazását.

A szakértõ

102. §

(1) A bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság igazságügyi

szakértõt, ha pedig ez nem lehetséges, kellõ szakértelemmel rendelkezõ

személyt vagy intézményt (eseti szakértõ) rendelhet ki szakértõként.

(2) Külön jogszabály meghatározhatja azokat a szakkérdéseket, amelyekben

meghatározott intézmény vagy testület jogosult szakvéleményt adni. Intézmény

vagy testület kirendelése esetén annak vezetõje jelöli ki az eljáró szakértõt,

errõl a kirendelõt értesíti.

(3) A szakértõ kirendelésérõl a kirendelõ, az eljáró szakértõ

kijelölésérõl az intézmény, illetve testület vezetõje értesíti a terheltet, a

védõt és a sértettet; ha a szakértõt a bíróság rendelte ki, errõl az ügyészt

is értesíti.

A szakértõ kizárása

103. §

(1) Szakértõként nem járhat el

a) aki az ügyben mint terhelt, védõ, továbbá mint sértett, feljelentõ

vagy mint ezek képviselõje vesz vagy vett részt, valamint ezek hozzátartozója,

b) aki az ügyben mint bíró, ügyész vagy nyomozó hatóság tagja járt vagy

jár el, valamint ezek hozzátartozója,

c) aki az ügyben tanúként vesz vagy vett részt,

d) a halál oka és körülményei vizsgálatánál továbbá a kihantolásnál az az

orvos, aki a meghalt személyt közvetlenül a halála elõtt gyógykezelte, illetve

aki megállapította a halál beálltát,

e) a szakértõi intézmény szakértõje, ha az a) pontban meghatározott

kizáró ok az intézmény vezetõjére áll fenn,

f) akit az ügyben szaktanácsadóként vettek igénybe,

g) akitõl elfogulatlan szakvélemény egyéb okból nem várható.

(2) A szakértõ a vele szemben felmerült kizárási okot köteles a

kirendelõnek haladéktalanul bejelenteni; intézmény kirendelése esetén a

bejelentést az intézet vezetõje útján kell megtenni.

(3) A szakértõ kizárásáról az a bíróság, ügyész, illetõleg nyomozó

hatóság határoz, amely elõtt az eljárás folyik.

(4) A 83-84. § rendelkezései a szakértõre értelemszerûen irányadók.

Szakértõi vizsgálat

104. §

(1) A szakértõ köteles az ügyben közremûködni és szakvéleményt adni.

(2) A szakértõt a kirendelés alól az a bíróság, ügyész, illetõleg nyomozó

hatóság, amely elõtt az eljárás folyik, fontos okból határozattal felmentheti.

A szakértõ - intézmény kirendelése esetén annak vezetõje útján - a kirendelõt

értesíti, ha

a) a szakkérdés nem tartozik a szakértõ szakismereteinek körébe,

b) a szakkérdésben külön jogszabály alapján meghatározott intézmény vagy

testület jogosult szakvéleményt adni,

c) a szakértõi tevékenység ellátásában fontos ok akadályozza, így

különösen, ha a tevékenység zavartalan ellátásának vagy a részvizsgálatok

elvégzésének a feltételei nincsenek meg.

105. §

(1) A szakértõ szakértõi vizsgálat alapján ad véleményt. A szakértõ a

vizsgálatot a tudomány állásának és a korszerû szakmai ismereteknek megfelelõ

eszközök, eljárások és módszerek felhasználásával köteles elvégezni.

(2) A szakértõ köteles és jogosult mindazokat az adatokat megismerni,

amelyek a feladatának teljesítéséhez szükségesek, e célból az ügy iratait

megtekintheti, az eljárási cselekményeknél jelen lehet, a terhelttõl, a

sértettõl, a tanúktól és az eljárásba bevont többi szakértõtõl felvilágosítást

kérhet. Ha ez a feladatának teljesítéséhez szükséges, a kirendelõtõl újabb

adatokat, iratokat és felvilágosítást kérhet. A szakértõ a kirendelõ

felhatalmazása alapján a neki át nem adott tárgyat megtekintheti,

megvizsgálhatja, mintavételt végezhet.

(3) A szakértõ a vizsgálat során személyt vizsgálhat meg, hozzá

kérdéseket intézhet, tárgyakat megtekinthet és vizsgálhat. Ha a szakértõ olyan

tárgyat vizsgál meg, amely a vizsgálat folytán megváltozik vagy megsemmisül,

annak egy részét lehetõleg az eredeti állapotban úgy kell megõriznie, hogy az

azonosság, illetõleg a származás megállapítható legyen.

(4) A kirendelõ meghatározhatja azokat a vizsgálatokat, amelyeket a

szakértõnek a kirendelõ jelenlétében kell elvégezni.

(5) A szakértõ értesíteni köteles a kirendelõt, ha annak a hatáskörébe

tartozó intézkedés vagy eljárási cselekmény elvégzése szükséges.

Közremûködési kötelezettség a szakértõ eljárása során

106. §

(1) A megvizsgálandó személy testének sérthetetlenségét érintõ szakértõi

vizsgálat csak a kirendelõ külön rendelkezése alapján végezhetõ. A terhelt és

a sértett köteles a szakértõi vizsgálatnak magát alávetni, kivéve a mûtétet és

a mûtétnek minõsülõ vizsgálati eljárást. A sértett köteles a szakértõi

vizsgálat elvégzését egyéb módon (pl. adatszolgáltatással) is elõsegíteni.

(2) A szakértõi vizsgálattal okozott kárért - külön jogszabály szerint -

kártalanításnak van helye.

(3) Ha a terhelt a közremûködési kötelezettségét nem teljesíti, vele

szemben kényszer alkalmazható. Ha a sértett szegi meg közremûködési

kötelezettségét, rendbírsággal sújtható.

(4) Az (1)-(3) bekezdésnek a sértettre vonatkozó rendelkezéseit a tanúra

is alkalmazni kell, azonban a 81-82. § rendelkezései irányadók.

Az elmeállapot megfigyelése

107. §

(1) Ha a szakvélemény szerint a terhelt elmeállapotának hosszabb

szakértõi megfigyelése szükséges, a bíróság - a vádirat benyújtásáig az ügyész

indítványára - a terhelt elmeállapotának megfigyelését rendeli el. A fogva

levõ terheltet az Igazságügyi Megfigyelõ és Elmegyógyító Intézetbe, a

szabadlábon levõ terheltet a jogszabályban meghatározott pszichiátriai

fekvõbeteg intézetbe kell beutalni. A megfigyelés egy hónapig tarthat, ezt a

határidõt a bíróság a megfigyelést végzõ intézet véleménye alapján egy

hónappal meghosszabbíthatja.

(2) Az elmeállapot megfigyelésének elrendelése miatt bejelentett

jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya, kivéve, ha a terhelt szabadlábon van.

A szakvélemény elõterjesztése

108. §

(1) A szakértõ a szakvéleményt szóban elõadja, vagy a bíróság, az ügyész,

illetõleg a nyomozó hatóság által kitûzött határidõn belül írásban terjeszti

elõ.

(2) A szakvélemény magában foglalja

a) a vizsgálat tárgyára, a vizsgálati eljárásokra és eszközökre, a

vizsgálat tárgyában bekövetkezett változásokra vonatkozó adatokat (lelet),

b) a vizsgálat módszerének rövid ismertetését,

c) a szakmai megállapítások összefoglalását (szakmai tény-megállapítás),

d) a szakmai ténymegállapításból levont következtetéseket, ennek

keretében a feltett kérdésekre adott válaszokat (vélemény).

(3) A szakértõ a szakvéleményt a saját nevében adja.

(4) Ha a vizsgálatban több szakértõ mûködött közre, a véleményben fel

kell tüntetni, hogy melyik szakértõ milyen vizsgálatot végzett. Ha több

szakértõ azonos véleményre jut, a szakvéleményt közösen is elõterjeszthetik

(együttes szakvélemény). Több szakterülethez tartozó szakkérdésben a szakértõk

a szakvéleményüket egyesíthetik (egyesített szakvélemény).

(5) Az írásbeli szakvéleményt a szakértõnek alá kell írnia. Ha a

kirendelt szakértõ intézmény, illetve testület volt, a szakvéleményt annak

vezetõje is aláírja.

109. §

Ha a szakvélemény hiányos, homályos, önmagával ellentétben álló vagy az

egyébként szükséges, a bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság

felhívására a szakértõ köteles a kért felvilágosítást megadni, illetve a

szakvéleményt kiegészíteni.

A szakértõ meghallgatása

110. §

(1) A szakvélemény szóbeli elõadása elõtt meg kell állapítani a szakértõ

személyazonosságát, és tisztázni kell, hogy nincs-e vele szemben kizáró ok. Az

eseti szakértõt figyelmeztetni kell a hamis szakvélemény adásának

következményeire. A szakvélemény elõadása után a szakértõhöz kérdéseket lehet

intézni.

(2) A szakvéleménynek a tárgyaláson történõ elõadása elõtt az igazságügyi

szakértõt figyelmeztetni kell a szakértõi esküjére.

(3) Az a szakértõ, aki nem tett szakértõi esküt, fogadalmat tesz arra,

hogy a szakvéleményét részrehajlás nélkül, a legjobb tudása és lelkiismerete

szerint adja elõ. A tanú fogadalomtételére vonatkozó szabályokat az eseti

szakértõre értelemszerûen alkalmazni kell.

Más szakértõ alkalmazása

111. §

(1) Ha a szakértõtõl kért felvilágosítás vagy a szakvélemény kiegészítése

nem vezetett eredményre, vagy egyéb okból szükséges, más szakértõt kell

kirendelni. Ennek során szakértõi intézmény vagy testület véleménye is

beszerezhetõ.

(2) Ha külön jogszabály által feljogosított intézmény vagy testület az

ügyben már adott szakvéleményt, szakértõként más is kirendelhetõ.

(3) A terhelt és a védõ a nyomozás során indítványozhatja más szakértõ

kirendelését. A kirendelésrõl az ügyész határoz.

(4) Ha kényszergyógykezelésrõl kell határozni, a terhelt, a törvényes

képviselõje vagy a házastársa, illetõleg élettársa vagy a védõ indítványára

más szakértõt is ki kell rendelni.

(5) Ha az ügyész vagy a nyomozó hatóság a nyomozás során szakértõt

rendelt ki, és a vádlott vagy a védõ a vádirat kézbesítésétõl számított

tizenöt napon belül indítványozza (263. § (2) bek.), a bíróságnak ugyanazon

tényre más szakértõt is ki kell rendelnie. E rendelkezés alkalmazásának nincs

helye, ha az ügyben a bíróság is kirendelt szakértõt, vagy a terhelt, illetve

a védõ által felkért személy (intézmény, testület) szakértõként való bevonását

a bíróság, illetõleg az ügyész engedélyezte.

112. §

(1) A terhelt és a védõ közölheti az ügyésszel, illetõleg a bírósággal,

hogy szakvéleményt kíván készíttetni és benyújtani.

(2) A terhelt vagy a védõ által szakvélemény készítésére felkért személy

(intézmény, testület) szakértõként való bevonásáról a bíróság, illetõleg az

ügyész határoz. A felkért szakértõ - e minõségének elismerése után - a

szakértõi vizsgálatokban közremûködhet; a bírósági eljárásban a bíróság,

illetõleg az ügyész által kirendelt szakértõvel azonos jogok illetik meg, és

kötelezettségek terhelik.

(3) Ha a bíróság vagy az ügyész a felkért személy bevonását megtagadja,

az elkészített vélemény az okiratra vonatkozó szabályok szerint használható

fel.

A szakértõi kötelezettség megszegésének következményei

113. §

(1) Ha a szakértõ a közremûködést vagy a véleménynyilvánítást a

megtagadás következményeire történt figyelmeztetés után jogosulatlanul

megtagadja, rendbírsággal sújtható, és az okozott költség megfizetésére

kötelezhetõ.

(2) A szakértõt akkor is rendbírsággal lehet sújtani, ha a szakvélemény

elõterjesztésével indokolatlanul késlekedik.

(3) Ha a szakértõ a mentességére hivatkozva tagadja meg a véleményadást,

az ennek helyt nem adó határozat elleni jogorvoslat elbírálásáig nem

kötelezhetõ közremûködésre.

A tolmács

114. §

(1) Ha nem magyar anyanyelvû személy az eljárás során az anyanyelvét vagy

az általa értett más nyelvet kívánja használni, tolmácsot kell igénybe venni.

(2) Ha a kihallgatandó személy süket vagy néma, általában tolmács

igénybevételével vagy írásbeli érintkezés útján kell kihallgatni.

(3) E törvénynek a szakértõre vonatkozó rendelkezései a tolmácsra

megfelelõen irányadók. Tolmácson a fordítót is érteni kell.

V. Cím

A tárgyi bizonyítási eszköz és az okirat

A tárgyi bizonyítási eszköz

115. §

(1) Tárgyi bizonyítási eszköz minden olyan tárgy (dolog), amely a

bizonyítandó tény bizonyítására alkalmas, így különösen az, amely a

bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozza, vagy a bûncselekmény elkövetése

útján jött létre, amelyet a bûncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak,

vagy amelyre a bûncselekményt elkövették.

(2) E törvény alkalmazásában tárgyi bizonyítási eszköz az irat, a rajz és

minden olyan tárgy, amely mûszaki, vegyi vagy más eljárással adatokat rögzít.

Az okirat

116. §

(1) Okirat az a bizonyítási eszköz, amely valamilyen tény, adat

valóságának, esemény megtörténtének vagy nyilatkozat megtételének

bizonyítására készül, és arra alkalmas.

(2) Az okiratra vonatkozó rendelkezések irányadók az okiratból készült

kivonatra és az olyan tárgyra is, amely valamely tény, adat valóságának,

esemény megtörténtének vagy nyilatkozat megtételének igazolása céljából a 115.

§ (2) bekezdésében megjelölt módon készült.

(3) A tanú a vallomását saját kezûleg vagy más módon leírhatja. A saját

kezûleg leírt és aláírt vallomást, vagy a más módon leírt vallomást, amelynek

aláírását két tanú, illetõleg bíró vagy közjegyzõ hitelesítette, az iratokhoz

kell csatolni.

VI. Cím

A terhelt vallomása

117. §

(1) A terhelt kihallgatása elõtt meg kell állapítani a

személyazonosságát, ennek érdekében meg kell kérdezni a terhelt nevét,

születési idejét és helyét, anyja nevét, lakóhelyének és tartózkodási helyének

lakcímét, a személyazonosító okmánya számát és az állampolgárságát.

(2) A terheltet a kihallgatásának megkezdésekor figyelmeztetni kell arra,

hogy nem köteles vallomást tenni, a vallomás tételét a kihallgatás folyamán

bármikor megtagadhatja, továbbá amit mond, illetõleg rendelkezésre bocsát,

vele szemben is felhasználható. A figyelmeztetést és a terhelt válaszát

jegyzõkönyvbe kell foglalni. A figyelmeztetés elmaradása esetén a terhelt

vallomása bizonyítási eszközként nem vehetõ figyelembe.

(3) A terhelt kihallgatása a foglalkozására, munkahelyére, iskolai

végzettségére, családi, kereseti és vagyoni körülményeire, továbbá a korábbi

büntetésére és az eljárás tárgyától függõen a katonai rendfokozatára és a

kitüntetéseire vonatkozó kérdésekkel kezdõdik. Ezt követi a terhelt részletes

kihallgatása.

(4) Ha a terhelt a vallomás tételét megtagadja, figyelmeztetni kell arra,

hogy ez az eljárás folytatását nem akadályozza. Ha a terhelt vallomást tesz,

figyelmeztetni kell, hogy a vallomásában mást bûncselekmény elkövetésével

hamisan nem vádolhat.

118. §

(1) A terhelthez kérdések intézhetõk, és módot kell adni arra, hogy a

vallomását összefüggõen elõadja.

(2) A terhelt beismerése esetén - ha e törvény eltérõen nem rendelkezik -

meg kell szerezni az egyéb bizonyítékokat is.

(3) A terhelteket egyenként kell kihallgatni. A terhelt a vallomását

saját kezûleg vagy más módon leírhatja, ezt az iratokhoz kell csatolni.

VII. Cím

A bizonyítási eljárások

A szemle

119. §

(1) Szemlét a bíróság, illetõleg az ügyész rendel el és tart, ha a

bizonyítandó tény felderítéséhez vagy megállapításához személy, tárgy vagy

helyszín megtekintése, illetõleg tárgy vagy helyszín megfigyelése szükséges.

(2) A szemlénél rendszerint szakértõt kell alkalmazni.

(3) A szemle alkalmával a bizonyítás szempontjából jelentõs körülményeket

részletesen rögzíteni kell. A szemlén fel kell kutatni és össze kell gyûjteni

a tárgyi bizonyítási eszközöket, és gondoskodni kell a megfelelõ módon történõ

megõrzésükrõl. A szemle tárgyáról, ha lehetséges és szükséges, kép- vagy

hangfelvételt, illetve képet és hangot egyidejûleg rögzítõ felvételt, rajzot

vagy vázlatot kell készíteni, és azt a jegyzõkönyvhöz kell csatolni.

(4) Ha a szemle tárgyát egyáltalán nem, vagy csak jelentõs nehézség,

illetve költség árán lehetne a bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság

elé vinni, a szemlét a helyszínen kell megtartani.

(5) A terhelt, a tanú, a sértett vagy más személy szemlének alávethetõ, a

birtokában levõ tárgyat a szemle céljából köteles rendelkezésre bocsátani. A

terhelt erre kényszeríthetõ; ha más szegi meg ezt a kötelességét,

rendbírsággal sújtható.

(6) A szemle során a 83. § rendelkezéseit értelemszerûen alkalmazni kell.

120. §

(1) A bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság a helyszínen hallgatja ki

a terheltet és a tanút (helyszíni kihallgatás), ha az addigi kihallgatás után

is szükséges, hogy a bûncselekmény helyszínén nyilatkozzék, és mutassa meg az

elkövetés helyét, a bûncselekménnyel összefüggõ más helyet, tárgyi bizonyítási

eszközt vagy a cselekmény lefolyását.

(2) A helyszíni kihallgatás elõtt a terheltet, illetõleg a tanút ki kell

hallgatni arról, hogy a kérdéses helyet, cselekményt vagy tárgyi bizonyítási

eszközt milyen körülmények között észlelte, és mirõl ismerné fel.

A bizonyítási kísérlet

121. §

(1) A bíróság, illetõleg az ügyész bizonyítási kísérletet rendel el és

tart, ha azt kell megállapítani vagy ellenõrizni, hogy valamely esemény vagy

jelenség meghatározott helyen, idõben, módon, illetõleg körülmények között

megtörténhetett-e.

(2) A bizonyítási kísérletet lehetõleg ugyanolyan körülmények között kell

lefolytatni, mint ahogyan a vizsgált esemény vagy jelenség megtörtént,

illetõleg megtörténhetett.

A felismerésre bemutatás

122. §

(1) A bíróság, illetõleg az ügyész felismerésre bemutatást rendel el és

tart, ha az személy vagy tárgy felismerése céljából szükséges. A terheltnek

vagy a tanúnak felismerésre legalább három személyt vagy tárgyat kell be

mutatni.

(2) A felismerésre bemutatás elõtt azt, akitõl a felismerés várható,

részletesen ki kell hallgatni arról, hogy a kérdéses személyt vagy tárgyat

milyen körülmények között észlelte, milyen kapcsolata van vele, milyen

ismertetõ jeleirõl tud.

(3) Személyek bemutatása esetén az ügytõl független és a felismerést

végzõ által nem ismert, továbbá a kérdéses személlyel a fõ ismertetõ jegyekben

megegyezõ tulajdonságú - így különösen vele azonos nemû, hasonló korú,

testalkatú, bõrszínû, ápoltságú és öltözetû - személyeket kell a kérdéses

személlyel egy csoportba állítani. Tárgyak bemutatása esetén a kérdéses

tárgyat hasonló tárgyak között kell elhelyezni. A kérdéses személynek vagy

tárgynak a csoporton belüli elhelyezkedése a többitõl jelentõsen nem térhet

el, és nem lehet feltûnõ.

(4) A bemutatást több felismerõ személy esetében is külön-külön, egymás

távollétében kell végezni.

(5) Ha a tanú védelme szükségessé teszi, a felismerésre bemutatást úgy

kell végezni, hogy a felismerésre bemutatott a tanút ne ismerhesse fel,

illetõleg ne észlelhesse. Ha a tanú személyi adatainak zárt kezelését

rendelték el, errõl a felismerésre bemutatásnál is gondoskodni kell.

123. §

(1) A bizonyítási kísérletre és a felismerésre bemutatásra a szemle

szabályait értelemszerûen alkalmazni kell.

(2) A bíróság, illetõleg az ügyész a szemle, a bizonyítási kísérlet és a

felismerésre bemutatás tartásához a nyomozó hatóságot is igénybe veheti.

(3) A szemlét, a bizonyítási kísérletet és a felismerésre bemutatást - ha

az ügyész másképp nem rendelkezik - a nyomozó hatóság is elrendelheti és

tarthatja.

A szembesítés

124. §

(1) Ha a terheltek, a tanúk, illetõleg a terhelt és a tanú vallomásai

egymással ellentétesek, az ellentétet szükség esetén szembesítéssel lehet

tisztázni. A szembesítettek a vallomásukat egymással élõszóban közlik;

megengedhetõ, hogy egymásnak kérdéseket tegyenek fel.

(2) Ha a tanú védelme szükségessé teszi, a tanú szembesítését mellõzni

kell.

(3) A tizennegyedik életévét be nem töltött személyt akkor lehet

szembesíteni, ha a szembesítés a kiskorúban nem kelt félelmet.

A szakértõk párhuzamos meghallgatása

125. §

Ha a szakértõk véleménye eltér, az eltérést a szakértõk egymás

jelenlétében való meghallgatásával lehet tisztázni.

VIII. F E J E Z E T

A KÉNYSZERINTÉZKEDÉSEK

I. Cím

Az õrizetbe vétel

126. §

(1) Az õrizetbe vétel a terhelt személyi szabadságának átmeneti elvonása.

(2) Az õrizetbe vétel szabadságvesztéssel büntetendõ bûncselekmény

megalapozott gyanúja - különösen tettenérés - esetén rendelhetõ el, feltéve,

hogy a terhelt elõzetes letartóztatása valószínûsíthetõ.

(3) Az õrizet legfeljebb hetvenkét óráig tarthat. Ennek elteltével a

terheltet - ha a bíróság az elõzetes letartóztatását nem rendelte el, vagy az

õrizetet nem hosszabbította meg - szabadon kell bocsátani. A terheltet

szabadon kell bocsátani, ha a bíróság az õrizet tartama alatt az elõzetes

letartóztatását nem rendelte el.

(4) Ugyanazon bûncselekmény miatt - ha a körülmények nem változtak - az

õrizetbe vétel újra nem rendelhetõ el.

(5) A terheltnek az õrizetbe vétel elrendelését megelõzõ hatósági

fogvatartását az õrizet tartamába be kell számítani.

127. §

(1) Az õrizetbe vétel elrendelésérõl és megszüntetésérõl a bíróság, az

ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság határoz.

(2) Ha az õrizetbe vételt a nyomozó hatóság rendelte el, errõl az ügyészt

huszonnégy órán belül értesíti.

(3) A bûncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja,

köteles azonban õt a nyomozó hatóságnak haladéktalanul átadni; ha erre nincs

módja, a rendõrséget értesíteni.

128. §

(1) Az õrizetbe vétel elrendelésérõl és a fogvatartás helyérõl huszonnégy

órán belül értesíteni kell a terhelt által megjelölt hozzátartozót; ennek

hiányában a terhelt által megjelölt más személy is értesíthetõ.

(2) A terhelt felügyelet nélkül maradó kiskorú gyermekét, illetõleg az

általa gondozott más személyt gondozás céljából a hozzátartozójának, illetõleg

az arra alkalmas intézménynek kell átadni. A kiskorú elhelyezésérõl a

gyámhatóság útján kell gondoskodni, a terhelt által gondozott más személy

esetében a helyi önkormányzat jegyzõjét kell értesíteni. Intézkedni kell a

terhelt felügyelet nélkül maradó vagyonának és lakásának biztonságba

helyezésérõl is.

(3) A katona (Btk. 122. § (1) bek.) õrizetbe vételérõl az elöljáróját is

értesíteni kell.

II. Cím

Az elõzetes letartóztatás

Az elõzetes letartóztatás feltétele

129. §

(1) Az elõzetes letartóztatás a terhelt személyi szabadságának bírói

elvonása a jogerõs ügydöntõ határozat meghozatala elõtt.

(2) Szabadságvesztéssel büntetendõ bûncselekmény miatt folytatott

eljárásban a terhelt elõzetes letartóztatásának akkor van helye, ha

a) megszökött, a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság elõl

elrejtõzött vagy szökést kísérelt meg,

b) megalapozottan feltehetõ, hogy az eljárási cselekményeknél a jelenléte

másképp nem biztosítható,

c) megalapozottan feltehetõ, hogy szabadlábon hagyása esetén, különösen a

tanúk befolyásolásával vagy megfélemlítésével, tárgyi bizonyítási eszköz,

okirat megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével meghiúsítaná a

bizonyítást,

d) megalapozottan feltehetõ, hogy szabadlábon hagyása esetén a

megkísérelt vagy elõkészített bûncselekményt véghezvinné, vagy

szabadságvesztéssel büntetendõ újabb bûncselekményt követne el.

Az elõzetes letartóztatás elrendelése

130. §

(1) Az elõzetes letartóztatás elrendelésérõl - a vádirat benyújtásáig az

ügyész indítványára a IX. Fejezet VI. Címe szerinti eljárásban - a bíróság

határoz.

(2) A bíróság elõzetes letartóztatás helyett lakhelyelhagyási tilalmat is

elrendelhet.

(3) Ha a büntetõeljárásnak magánindítványra van helye, az elõzetes

letartóztatás a magánindítvány elõterjesztése elõtt nem rendelhetõ el.

(4) A bíróság az elõzetes letartóztatás feltételeinek tisztázása

érdekében a megkezdett ülést legfeljebb hat napra félbeszakíthatja, és a

terhelt õrizetét az ülés félbeszakításának idejére meghosszabbíthatja.

Az elõzetes letartóztatás tartama

131. §

(1) A vádirat benyújtása elõtt elrendelt elõzetes letartóztatás az elsõ

fokú bíróságnak a tárgyalás elõkészítése során hozott határozatáig, de

legfeljebb egy hónapig tart. A 129. § (2) bekezdésének a), b) vagy d) pontja

alapján elrendelt elõzetes letartóztatást a nyomozási bíró alkalmanként

legfeljebb három hónappal, összesen legfeljebb az elõzetes letartóztatás

elrendelésétõl számított egy év elteltéig meghosszabbíthatja. Ezt követõen az

elõzetes letartóztatást a megyei bíróság egyesbíróként eljárva hosszabbíthatja

meg.

(2) A 129. § (2) bekezdésének c) pontja alapján elrendelt elõzetes

letartóztatás legfeljebb az elrendelésétõl számított hat hónap elteltéig

hosszabbítható meg.

(3) A vádirat benyújtása elõtt az elõzetes letartóztatás meghosszabbítása

iránt az ügyész az elõzetes letartóztatás határidejének lejárta elõtt öt

nappal tesz indítványt a bíróságnak.

(4) A nyomozási bíró határozata ellen bejelentett fellebbezést a megyei

bíróság másodfokú tanácsa, a megyei bíróság egyesbíróként hozott határozata

elleni fellebbezést az ítélõtábla tanácsa bírálja el.

(5) A vádirat benyújtása után az elsõ fokú bíróság által elrendelt vagy

fenntartott elõzetes letartóztatás az elsõ fokú bíróság ügydöntõ határozatának

kihirdetéséig, az elsõ fokú bíróság által az ügydöntõ határozat kihirdetése

után

elrendelt vagy fenntartott elõzetes letartóztatás a másodfokú eljárás

befejezéséig, a másodfokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott, illetve a

harmadfokú bíróság által elrendelt elõzetes letartóztatás az eljárás jogerõs

befejezéséig, de mindegyik esetben legfeljebb a nem jogerõs ítélettel

kiszabott szabadságvesztés tartamáig tart. Az elõzetes letartóztatásnak a (2)

bekezdésben meghatározott tartama ebben az esetben is irányadó.

132. §

(1) Ha a vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott elõzetes

letartóztatás tartama

a) hat hónapot meghalad, és az elsõ fokú bíróság még nem hozott ügydöntõ

határozatot, az elsõ fokú bíróság,

b) egy évet meghalad, a másodfokú bíróság

az elõzetes letartóztatás indokoltságát felülvizsgálja.

(2) Ha a vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott elõzetes

letartóztatás tartama egy évet meghalad, az elõzetes letartóztatás

indokoltságát az a bíróság, amely elõtt az eljárás folyik, legalább hat

havonta felülvizsgálja.

(3) Ha az elõzetes letartóztatás tartama a három évet eléri, az elõzetes

letartóztatás megszûnik, kivéve, ha az ügyben harmadfokú bírósági eljárás vagy

hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás van folyamatban.

Az elõzetes letartóztatás megszüntetése iránti

indítvány elbírálása

133. §

(1) Az elõzetes letartóztatás megszüntetése iránti indítványt a bíróság

érdemben megvizsgálja, és errõl indokolt határozatot hoz. Ha a terhelt,

illetõleg a védõ az ismételt indítványban új körülményre nem hivatkozik, a

bíróság az indítványt érdemi indokolás nélkül elutasíthatja.

(2) Ha az elõzetes letartóztatás elrendelése, illetõleg meghosszabbítása

óta három hónap eltelt, a (1) bekezdés második mondata nem alkalmazható.

Intézkedés az elõzetes letartóztatás elrendelése után

134. §

A vádirat benyújtásáig a nyomozó hatóság, a vádirat benyújtását követõen

a bíróság az elõzetes letartóztatott meghallgatása után haladéktalanul

megteszi a 128. §-ban szabályozott intézkedéseket, ha ezek az õrizetbe vétel

során nem történtek meg.

Az elõzetes letartóztatás végrehajtása

135. §

(1) Az elõzetes letartóztatást büntetés-végrehajtási intézetben kell

végrehajtani.

(2) A vádirat benyújtása elõtt az elõzetes letartóztatás kivételesen, a

bíróság határozata alapján legfeljebb harminc napig; továbbá - ha a nyomozási

cselekmény elvégzése ezt indokolttá teszi - az ügyész határozata alapján

kétszer - alkalmanként legfeljebb tizenöt napig - rendõrségi fogdában is

végrehajtható.

(3) A büntetés-végrehajtási szabályok az elõzetesen letartóztatottra is

vonatkoznak azokkal a kivételekkel, amelyeket külön törvény határoz meg.

(4) Az elõzetes letartóztatott csak olyan korlátozásnak vethetõ alá,

amely a büntetõeljárás jellegébõl következik. Biztosítani kell, hogy az

elõzetes letartóztatott a büntetõeljárási jogait gyakorolhassa, védelmérõl

gondoskodhasson, védõjével és - külföldi esetén - államának konzuli

tisztviselõjével érintkezhessen.

Soron kívüli eljárás, az elõzetes letartóztatás megszüntetése

136. §

(1) A bíróságnak, az ügyésznek, illetõleg a nyomozó hatóságnak arra kell

törekednie, hogy az elõzetes letartóztatás a lehetõ legrövidebb ideig tartson.

Ha a terhelt elõzetes letartóztatásban van, az eljárást soron kívül kell

lefolytatni.

(2) Az elõzetes letartóztatás nyomban megszûnik, illetõleg meg kell

szüntetni, ha a tartama meghosszabbítás vagy fenntartás nélkül lejárt, az

eljárást jogerõsen befejezték, a nyomozást megszüntették, a vádemelést

mellõzték, illetõleg elhalasztották, vagy ha az elrendelésének oka megszûnt.

(3) Az elõzetes letartóztatást a vádirat benyújtásáig az ügyész is

megszüntetheti.

III. Cím

A lakhelyelhagyási tilalom

137. §

(1) A lakhelyelhagyási tilalom a terhelt mozgási szabadságát és a lakóhely

szabad megválasztásának jogát korlátozza; a lakhelyelhagyási tilalom hatálya

alatt álló a meghatározott területet, körzetet engedély nélkül nem hagyhatja

el, a tartózkodási helyét, illetõleg a lakóhelyét nem változtathatja meg.

(2) A lakhelyelhagyási tilalom elrendelésének akkor van helye, ha a

bûncselekmény jellegére, a terhelt személyi körülményeire, különösen az

egészségi állapotára, idõs korára, családi körülményeire tekintettel az

elõzetes letartóztatással elérni kívánt célok ezzel is biztosíthatók.

(3) A lakhelyelhagyási tilalom elrendelésérõl a bíróság határoz. A

lakhelyelhagyási tilalmat elrendelõ határozatában a bíróság elõírhatja, hogy a

terhelt meghatározott idõközönként a rendõrségen jelentkezzék, és a

lakhelyelhagyási tilalom célját biztosító más korlátozásokat is elrendelhet.

(4) A bíróság a lakhelyelhagyási tilalom keretében elrendelheti a terhelt

házi õrizetét is. Házi õrizet elrendelése esetén a bíróság által kijelölt

lakást és az ahhoz tartozó bekerített helyet a terhelt csak a bíróság

határozatában meghatározott célból, az ott írt idõben és távolságra hagyhatja

el.

(5) A lakhelyelhagyási tilalom végrehajtását a rendõrség ellenõrzi. A házi

õrizet elõírásainak megtartását a rendõrség folyamatos õrzéssel is

ellenõrizheti.

138. §

(1) A vádirat benyújtása elõtt elrendelt lakhelyelhagyási tilalom az elsõ

fokú bíróság tárgyalás elõkészítése során hozott határozatáig, az ezt követõen

elrendelt vagy fenntartott lakhelyelhagyási tilalom az elsõ fokú bíróság

ügydöntõ határozatának kihirdetéséig, az elsõ fokú bíróság által az ügydöntõ

határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott lakhelyelhagyási tilalom

a másodfokú eljárás befejezéséig, a másodfokú bíróság által elrendelt vagy

fenntartott, illetve a harmadfokú bíróság által elrendelt lakhelyelhagyási

tilalom az eljárás jogerõs befejezéséig tart.

(2) Ha a bíróság a lakhelyelhagyási tilalmat a vádirat benyújtása elõtt

rendelte el, és azóta hat hónap eltelt anélkül, hogy az ügyész vádat emelt

volna, a tilalom fenntartásának szükségességét a bíróság megvizsgálja. A

vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott lakhelyelhagyási tilalom

felülvizsgálatára a 132. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit kell

alkalmazni.

(3) Házi õrizet elrendelése esetén a lakhelyelhagyási tilalom fenntartására

az elõzetes letartóztatás meghosszabbítására vonatkozó rendelkezéseket kell

alkalmazni.

139. §

(1) Ha a terhelt a lakhelyelhagyási tilalmat megszegi, az elõzetes

letartóztatása rendelhetõ el, vagy rendbírsággal sújtható. A bíróság erre a

terheltet a lakhelyelhagyási tilalom elrendelésekor figyelmezteti.

(2) A terhelt a lakhelyelhagyási tilalom korlátozását kérheti, ha a

munkahelyén való megjelenés, vagy más nyomatékos ok miatt a lakóhelyének

elhagyása szükséges.

(3) A lakhelyelhagyási tilalom nyomban megszûnik, illetõleg meg kell

szüntetni, ha a tartama lejárt, a nyomozást megszüntették, a vádemelést

mellõzték, illetõleg elhalasztották, az eljárást jogerõsen befejezték, vagy ha

az elrendelésének oka megszûnt.

(4) A házi õrizet nyomban megszûnik, ha a 132. § (3) bekezdésében írt

tartam lejárt.

(5) A lakhelyelhagyási tilalmat a vádirat benyújtásáig az ügyész is

megszüntetheti.

IV. Cím

Az ideiglenes kényszergyógykezelés

140. §

(1) Az ideiglenes kényszergyógykezelés a kóros elmeállapotú terhelt

személyi szabadságának bírói elvonása jogerõs ítélet nélkül.

(2) Ideiglenes kényszergyógykezelésnek akkor van helye, ha megalapozottan

lehet következtetni arra, hogy a terhelt kényszergyógykezelését kell

elrendelni.

(3) Az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelésére az elõzetes

letartóztatás elrendelésére vonatkozó szabályok (130. § (1) bek.) irányadók.

141. §

(1) Ha a terhelt elõzetes letartóztatásban van, az ideiglenes

kényszergyógykezelés elrendelésével egyidejûleg az elõzetes letartóztatást meg

kell szüntetni.

(2) Ha az elõzetesen letartóztatott pszichiátriai kezelése szükséges, de

ideiglenes kényszergyógykezelésének elrendelésére nincs alap, az elõzetes

letartóztatást - a bíróság rendelkezése alapján - az Igazságügyi Megfigyelõ és

Elmegyógyító Intézetben kell végrehajtani.

142. §

(1) A vádirat benyújtása elõtt elrendelt ideiglenes kényszergyógykezelés

az elsõ fokú bíróságnak a tárgyalás elõkészítése során hozott határozatáig

tart.

(2) Ha az ideiglenes kényszergyógykezelés megkezdésétõl hat hónap eltelt,

és az ügyész még nem nyújtott be vádiratot, az ideiglenes kényszergyógykezelés

indokoltságát a megyei bíróság egyesbíróként eljárva felülvizsgálja.

(3) Az ideiglenes kényszergyógykezelés megkezdésétõl számított egy év

elteltével annak indokoltságát az ítélõtábla vizsgálja felül.

143. §

(1) A vádirat benyújtása után az elsõ fokú bíróság által elrendelt vagy

fenntartott ideiglenes kényszergyógykezelés az elsõ fokú bíróság ügydöntõ

határozatának kihirdetéséig, az elsõ fokú bíróság által az ügydöntõ határozat

kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott ideiglenes kényszergyógykezelés a

másodfokú eljárás befejezéséig, a másodfokú bíróság által elrendelt vagy

fenntartott, illetve a harmadfokú bíróság által elrendelt ideiglenes

kényszergyógykezelés az eljárás jogerõs befejezéséig tart.

(2) A vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott ideiglenes

kényszergyógykezelés felülvizsgálatára a 132. § (1) és (2) bekezdésének

rendelkezéseit kell alkalmazni.

144. §

(1) Az ideiglenes kényszergyógykezelést az Igazságügyi Megfigyelõ és

Elmegyógyító Intézetben kell végrehajtani.

(2) Az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtására a 135. § (3)

bekezdése megfelelõen irányadó. Az ideiglenesen kényszergyógykezelt a

törvényes képviselõjével szóban ellenõrzés nélkül, ha pedig megalapozottan

feltehetõ, hogy ezáltal az eljárást meghiúsítaná, ellenõrzés mellett

érintkezhet.

145. §

(1) Az ideiglenes kényszergyógykezelés nyomban megszûnik, illetõleg meg

kell szüntetni, ha a tartama lejárt, a nyomozást megszüntették, az eljárást

jogerõsen befejezték, vagy ha az elrendelésének oka megszûnt.

(2) Az ideiglenes kényszergyógykezelést a vádirat benyújtásáig az ügyész

is megszüntetheti.

V. Cím

Az útlevél elvétele

146. §

(1) A bíróság az elõzetes letartóztatás, a lakhelyelhagyási tilalom,

valamint az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelése mellett a terhelt

útlevelének az elvételét is elrendeli.

(2) A bíróság a terhelt útlevelének elvételét az (1) bekezdésben fel nem

sorolt esetekben is elrendelheti, ha olyan bûncselekmény miatt folyik eljárás,

amelyre a törvény három évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel, és

az útlevél elvétele a terhelt eljárási cselekményeknél való jelenlétének

biztosítása végett indokolt.

(3) A (2) bekezdés esetén a vádirat benyújtása elõtt az útlevél elvétele

iránt az ügyész tesz indítványt.

(4) Az útlevél elvételére a lefoglalásra vonatkozó szabályokat kell

megfelelõen alkalmazni.

(5) A bíróság a terhelt indokolt kérelmére hozzájárulhat ahhoz, hogy az

útlevél-hatóság a terhelt külföldre utazását korlátozott idõtartamra és

területi hatállyal engedélyezze.

(6) A bíróság az útlevél visszaadását rendeli el, ha a nyomozást

megszüntették, a vádemelést mellõzték, illetõleg elhalasztották, az elvétel

oka megszûnt, illetõleg a büntetõeljárás jogerõs határozattal befejezõdött,

kivéve, ha az útlevélnek a terhelt részére kiadásáról más jogszabály eltérõen

rendelkezik.

(7) A bíróság az útlevél elvételérõl és visszaadásáról értesíti az

útlevélhatóságot.

VI. Cím

Az óvadék

147. §

(1) A bíróság a 129. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben

a terhelt elõzetes letartóztatásának elrendelését mellõzheti, és az elrendelt

elõzetes letartóztatást megszüntetheti, ha a bûncselekményre és a személyi

körülményekre tekintettel az eljárási cselekményeknél a terhelt megjelenését

az óvadék letétele valószínûvé teszi. Óvadékot a terhelt vagy helyette más

ajánlhat fel és tehet le.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a bûncselekményre a törvény

nyolc évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel.

(3) A felajánlott óvadék elfogadását a terhelt vagy a védõ az elõzetes

letartóztatásról döntésre jogosult bíróságnál indítványozhatja. A felajánlott

óvadékról és elfogadásáról a bíróság ülést tart, ezen az ügyészt, a terheltet,

a védõt, valamint azt, aki az óvadékot felajánlotta, meghallgatja. Ha a védõ

az ülésen értesítés ellenére nem jelent meg, az ülés a védõ távollétében is

megtartható.

(4) A bíróság az óvadék elfogadását kimondó határozatában az óvadék

összegét a terhelt személyi körülményeire és vagyoni helyzetére is figyelemmel

határozza meg. Az óvadék elfogadásával egyidejûleg a bíróság a

lakhelyelhagyási tilalmat, valamint a terhelt útlevelének elvételét is

elrendelheti.

(5) Az óvadék ellenében a terhelt elõzetes letartóztatásának mellõzését,

illetõleg megszüntetését kimondó határozat ellen az ügyész élhet

fellebbezéssel.

(6) A bíróság által jogerõsen elfogadott óvadékot a bíróságon készpénzben

kell letenni, ennek megtörténte után a fogva lévõ terheltet haladéktalanul

szabadon kell bocsátani.

(7) Az óvadék elfogadása iránti indítvány elutasítása esetén a terhelt,

illetõleg a védõ óvadék elfogadása iránt ismételten terjeszthet elõ

indítványt, ha ebben új körülményre hivatkozik.

148. §

(1) Az óvadék mellett szabadlábon hagyott, illetõleg szabadlábra

helyezett terhelt elõzetes letartóztatását a bíróság elrendelheti, ha

a) a terhelt az eljárási cselekményen idézés ellenére nem jelent meg, és

elmaradását elõzetesen alapos okkal nem mentette ki, vagy az akadály

megszûnése után nyomban alapos okkal nem igazolta,

b) az óvadék elfogadása után a terhelt elõzetes letartóztatásának más oka

merült fel.

(2) Az óvadék összegét az óvadékot letevõnek vissza kell adni, ha

a) a terheltet - az (1) bekezdés a) pontja kivételével - letartóztatták,

b) az ügyész a nyomozást megszüntette, a vádemelést mellõzte vagy

elhalasztotta,

c) a bíróság az eljárást jogerõs ítélettel vagy megszüntetõ határozattal

befejezte.

(3) Szabadságvesztés kiszabása esetében az óvadékot akkor lehet

visszaadni, ha a büntetés végrehajtását megkezdték.

(4) Az óvadékot letevõ elveszti a jogát az óvadék összegére, ha az (1)

bekezdés a) pontjában meghatározott okból a terhelt elõzetes letartóztatását

elrendelték.

VII. Cím

A házkutatás, a motozás és a lefoglalás

A házkutatás

149. §

(1) A házkutatás a ház, lakás, egyéb helyiség vagy azokhoz tartozó

bekerített hely, továbbá az ott elhelyezett jármû átkutatása az eljárás

eredményessége érdekében.

(2) Házkutatásnak akkor van helye, ha megalapozottan feltehetõ, hogy az

a) a bûncselekmény elkövetõjének kézre kerítésére,

b) a bûncselekmény nyomainak felderítésére,

c) bizonyítási eszköz megtalálására

vezet.

(3) Házkutatást a bíróság rendel el, végrehajtásához a nyomozó hatóságot

igénybe veheti.

(4) A házkutatást rendszerint az érintett jelenlétében kell elvégezni, a

megkezdése elõtt közölni kell vele a házkutatást elrendelõ határozatot, és -

ha a házkutatás bizonyítási eszköz megtalálására irányul - fel kell õt

szólítani, hogy a keresett dolgot adja elõ. Ha az érintett a felszólításra a

keresett dolgot elõadja, a házkutatás nem folytatható.

(5) Ha a házkutatáson az érintett nincs jelen, és megbízottja sincs, az

érdekeinek védelmére képviselõt kell kirendelni. Képviselõként bárki

kirendelhetõ, akirõl feltehetõ, hogy a házkutatással érintett érdekeit

megfelelõen védi.

(6) Közjegyzõi vagy ügyvédi irodában házkutatás csak a bíróság

jelenlétében végezhetõ, az irodában levõ iratok tartalmát a házkutatás során

csak a bíróság ismerheti meg, a házkutatás nem érintheti a büntetõeljárással

össze nem függõ iratokat.

(7) Az ügyész és a nyomozó hatóság a bíróság határozata nélkül tarthat

házkutatást, ha a házkutatás késedelmes foganatosítása a (2) bekezdésben

felsorolt cél elérését veszélyezteti.

(8) A (7) bekezdésben szabályozott esetben a bíróság határozatát utólag

be kell szerezni. Ha a bíróság az indítványt elutasítja, a házkutatás

eredménye bizonyítékként nem használható fel.

A motozás

150. §

(1) A motozás bizonyítási eszköz, elkobozható dolog megtalálása céljából

a terhelt és az olyan személy ruházatának, testének és a nála levõ, illetõleg

a rendelkezése alatt álló jármûnek, más tárgynak, csomagnak átvizsgálása,

akirõl megalapozottan feltehetõ, hogy bizonyítási eszközt tart magánál.

(2) Motozást a bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság rendel el.

Ha a motozást a bíróság, illetõleg az ügyész rendeli el, végrehajtásához a

nyomozó hatóságot veszi igénybe.

(3) A motozás elõtt az érintettet fel kell szólítani, hogy a keresett

dolgot adja át, ha felszólításra a keresett dolgot elõadja, a motozástól el

kell tekinteni.

(4) Az érintett testének átvizsgálását csak a megmotozottal azonos nemû

végezheti, és a motozásnál csak ilyen személy lehet jelen. E rendelkezés nem

vonatkozik a motozásnál közremûködõ orvosra.

(5) A motozásnál jelen lehet a motozás helyszínén tartózkodó, az érintett

által megnevezett személy, kivéve az olyan személyt, akinek a jelenléte a

nyomozás érdekeit veszélyezteti.

A lefoglalás

151. §

(1) A lefoglalás a bizonyítás érdekében, vagy az elkobzás biztosítására, a

dolog birtokának hatósági elvonása a birtokos rendelkezése alól.

(2) A bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság elrendeli annak a

dolognak a lefoglalását

a) amely bizonyítási eszköz,

b) amely a törvény értelmében elkobozható,

c) amelynek a birtoklása jogszabályba ütközik.

(3) A vádirat benyújtása elõtt a közjegyzõi vagy ügyvédi iroda és a

sajtótermék szerkesztõsége iratai lefoglalását a bíróság rendeli el.

(4) A címzettnek még nem kézbesített postai és távközlési küldemény

lefoglalását a bíróság rendeli el. A határozat meghozataláig csak a küldemény

visszatartásának van helye.

(5) Ha a lefoglalást a bíróság, illetõleg az ügyész rendeli el,

végrehajtásához a nyomozó hatóságot veheti igénybe.

(6) Késedelmet nem tûrõ esetben a nyomozó hatóság a (3) és (4) bekezdésben

meghatározott dolgokat õrzésbe veheti. Ebben az esetben a bíróság határozatát

a lefoglalásról utólag be kell szerezni. Ha a bíróság az indítványt

elutasítja, a dolog õrzését meg kell szüntetni, és azt annak kell visszaadni,

akitõl õrzésbe átvették.

152. §

(1) A lefoglalás érdekében a dolog birtokosát fel kell szólítani, hogy a

keresett dolgot adja át. Ha ezt önként nem teszi meg, rendbírsággal sújtható,

kivéve a terheltet és azt, aki a tanúvallomást megtagadhatja, illetõleg aki

tanúként nem hallgatható ki. Az átadás megtagadása nem akadálya annak, hogy a

keresett dolgot házkutatással, illetve motozással megszerezzék. Erre az

érintettet figyelmeztetni kell.

(2) Nem foglalhatók le

a) a terhelt és a védõ között váltott levelek és más írásbeli közlések,

b) a védõnek az ügyre vonatkozó feljegyzései,

c) a terhelt és az olyan személy között váltott levelek és más írásbeli

közlések, aki a tanúvallomást a 82. § (1) bekezdése alapján megtagadhatja,

d) más iratok, amelyeknek tartalmára a tanúvallomás megtagadható, ide

értve az orvosi leleteket is.

(3) Nem foglalhatók le a terhelt és a tanúvallomás megtagadására a 82. §

(1) bekezdése alapján jogosult személy között váltott levelek és más írásbeli

közlések, feltéve, ha a dolgot a tanúvallomás megtagadására jogosult személy

õrzi.

(4) Nem foglalhatók le azok az iratok sem, amelyeknek tartalmára a

tanúvallomás megtagadható, ha az iratot a tanúvallomás megtagadására jogosult

személy õrzi. Ez a korlátozás kiterjed annak a személynek a hivatali

helyiségében õrzött iratokra és dolgokra, aki a 82. § (1) bekezdés c) pontja

alapján a tanúvallomást megtagadhatja.

(5) A (3)-(4) bekezdés szerinti korlátozás nem alkalmazható, ha

a) a tanúvallomás megtagadására jogosulttal szemben társtettesség,

részesség, bûnpártolás vagy orgazdaság gyanúja merült fel,

b) a lefoglalandó dolog a bûncselekmény eszköze.

153. §

(1) Az irat lefoglalásakor gondoskodni kell arról, hogy a tartalma

illetéktelen személy elõtt rejtve maradjon.

(2) Ha az irat birtokosa az irat megvizsgálásához nem járul hozzá, azt

zárt borítékban lepecsételve átadhatja a lefoglalást végzõnek, ellenkezõ

esetben a lefoglalást végzõ ügyész, illetõleg nyomozó hatóság - betekintés

nélkül - a helyszínen zárt kezelésbe veszi, lepecsételi és átadja a

bíróságnak. A bíróság a lepecsételt irat lefoglalásáról haladéktalanul dönt.

(3) Ha az irat eredeti példányának lefoglalására nincs szükség, azt a

terhelt, illetõleg az irat korábbi birtokosa kérésére vissza kell adni.

154. §

(1) A lefoglalt dolgot letétbe kell helyezni; ha a dolog letétbe

helyezésre nem alkalmas, vagy azt más fontos ok indokolja, a megõrzésérõl

egyéb módon kell gondoskodni. Ez utóbbi esetben a lefoglalt dolognak a

bûncselekménnyel kapcsolatos egyedi tulajdonságait rögzítõ iratot vagy

fényképet kell az ügy irataihoz csatolni.

(2) A lefoglalt dolgokat jegyzõkönyvben vagy más okiratban a mennyiségük,

értékük, minõségi állapotuk feltüntetésével, egyedi azonosításra alkalmas

módon fel kell sorolni.

(3) A lefoglalt dolgot úgy kell õrizni, hogy az változatlanul maradjon, a

bûncselekmény esetleges nyomai el ne tûnjenek, a lefoglalt dolgot ne lehessen

kicserélni, és az azonossága könnyen megállapítható legyen.

155. §

(1) A lefoglalást a bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság

megszünteti, ha arra az eljárás érdekében már nincs szükség. A lefoglalás

megszüntetése helyett a más jogszabályban meghatározott módon kell eljárni, ha

a lefoglalt dolog birtoklása jogszabályba ütközik.

(2) A lefoglalás megszüntetésekor a lefoglalt dolgot annak kell kiadni,

aki a bûncselekmény elkövetésekor a dolog tulajdonosa volt, és ezt kétséget

kizáró módon igazolni tudja.

(3) Ha nincs olyan személy, akinek a (2) bekezdés szerint a dolgot ki

kell adni és ez az eljárás adataiból sem tûnik ki, a dolgot annak kell kiadni,

aki a kiadása iránt alaposnak látszó igényt jelentett be.

(4) Ha olyan személy sincs, akinek a (3) bekezdés szerint lehetne a

dolgot kiadni, vagy ilyen igény az eljárás adataiból nem tûnik ki, a dolgot

annak kell kiadni, akitõl lefoglalták.

(5) A terheltnek a lefoglalt dolgot csak akkor lehet kiadni, ha azt a

(2)-(4) bekezdés szerint másnak nem lehet kiadni.

(6) A terhelttõl lefoglalt dolog a bíróság határozata alapján az állam

tulajdonába kerül, ha az kétségtelenül mást illet, de a kiléte nem állapítható

meg. A késõbb jelentkezõ igénylõ az elévülési idõn belül kérheti a dolog

kiadását, illetõleg az értékesítésbõl származó ellenértékét. Az igénylõ

kérelme tárgyában a bíróság határoz.

(7) Ha a lefoglalt dolog értéktelen, és arra senki sem tart igényt, a

lefoglalás megszüntetése után azt meg kell semmisíteni.

A lefoglalt dolog elõzetes értékesítése

156. §

(1) A bíróság a lefoglalt dolog értékesítésérõl határoz, ha a lefoglalt

dolog

a) gyors romlásnak van kitéve,

b) huzamos tárolásra alkalmatlan.

(2) A bíróság a lefoglalt dolog értékesítése iránt akkor is határozhat,

ha a lefoglalt dolog

a) kezelése, tárolása, illetve õrzése az értékével arányban nem álló

költséggel járna,

b) értéke az elõreláthatólag hosszú ideig tartó tárolás miatt jelentõsen

csökkenne.

(3) Az (1)-(2) bekezdés esetén a lefoglalt dolog akkor értékesíthetõ, ha

a lefoglalt dolog kiadása iránt senki nem jelentett be jogos igényt.

(4) A lefoglalt dolog értékesítésébõl befolyt ellenérték a lefoglalt

dolog helyébe lép.

A lefoglalt dolog visszatartása

157. §

(1) A terheltnek kiadandó lefoglalt dolgot a vele szemben megállapított

pénzbüntetés, pénzmellékbüntetés, vagyonelkobzás, vagyoni elõny, elkobzás alá

esõ érték, bûnügyi költség vagy a polgári jogi igény biztosítására vissza

lehet tartani, errõl az ügydöntõ határozatban kell rendelkezni.

(2) A polgári jogi igény biztosítását szolgáló visszatartást meg kell

szüntetni, ha a magánfél a megállapított teljesítési határidõ lejártától

számított hatvan napon belül nem kért végrehajtást, illetõleg a polgári jogi

igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítása esetén hatvan napon

belül nem igazolja, hogy a polgári perben biztosítási intézkedés iránti

kérelmet nyújtott be.

Közös szabályok

158. §

(1) A házkutatást, a motozást és a lefoglalást az érintett kíméletével,

lehetõleg a napnak a hatodik és huszonnegyedik órája között kell végezni.

Biztosítani kell, hogy az intézkedés folytán ne kerüljenek nyilvánosságra a

magánéletnek a büntetõeljárással össze nem függõ körülményei; kerülni kell a

szükségtelen károkozást.

(2) Az intézkedésrõl készített jegyzõkönyvben fel kell tüntetni, hogy a

tárgyi bizonyítási eszközt vagy más dolgot, tárgyat hol, milyen körülmények

között találták meg.

(3) Aki a házkutatást, a motozást vagy a lefoglalást akadályozza, ezek

tûrésére kényszeríthetõ, és - a terhelt kivételével - rendbírsággal sújtható.

VIII. Cím

A zár alá vétel

159. §

(1) A zár alá vétel a terheltnek a zár alá vett vagyontárgyak és vagyoni

jogok feletti rendelkezési jogát függeszti fel. Zár alá vételt a bíróság

rendel el.

(2) Ha az eljárás olyan bûncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban

vagyonelkobzásnak, illetve vagyoni elõny vagy elkobzás alá esõ érték

megfizetésére kötelezésének van helye, illetõleg ha polgári jogi igényt

érvényesítenek, és alaposan tartani lehet attól, hogy a kielégítést

meghiúsítják, ezek biztosítására a terhelt egész vagyonának, vagyona

meghatározott részének vagy egyes vagyontárgyainak zár alá vétele rendelhetõ

el. A zár alá vételnek a közhitelû nyilvántartásba történõ bejegyzése iránt

intézkedni kell.

(3) A magánfél által érvényesített polgári jogi igény biztosítására zár

alá vételnek csak a magánfél indítványára van helye. A nyomozás során azonban

zár alá vételnek helye van a sértett indítványára.

(4) A zár alá vételt fel kell oldani, ha

a) az elrendelésének oka megszûnt,

b) a zár alá vételt meghatározott összeg biztosítására rendelték el, és

ezt az összeget letétbe helyezték,

c) az eljárást vagyonelkobzás alkalmazása, vagyoni elõny vagy elkobzás

alá esõ érték megfizetésére kötelezés nélkül fejezték be, illetõleg a polgári

jogi igényt elutasították,

d) a polgári jogi igény megítélése esetén a magánfél a megállapított

teljesítési határidõ lejártától számított harminc napon belül nem kért

végrehajtást,

e) a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasítása esetén az ügyész,

illetõleg a magánfél hatvan napon belül nem igazolta, hogy az igényét

érvényesítette.

Biztosítási intézkedés

160. §

(1) Ha a zár alá vétel feltételeinek fennállása valószínûsíthetõ, és a

terhelt a dolog elrejtését, rendelkezési jogának átruházását, elidegenítését

megkísérli, a nyomozó hatóság, illetõleg az ügyész a zár alá vétel biztosítása

vagy az elidegenítés megakadályozása végett biztosítási intézkedést

alkalmazhat.

(2) A biztosítási intézkedés a terhelt ingó és ingatlan vagyona, vagyoni

jogot megtestesítõ értékpapírjai, gazdálkodó szervezet vagyonából megilletõ

üzletrésze feletti rendelkezési jogának átmeneti, ideiglenes jellegû

megakadályozása.

(3) A biztosítási intézkedés végrehajtása érdekében a nyomozó hatóság,

illetõleg az ügyész az (1) bekezdésben meghatározott dolgokat lefoglalja, vagy

a 61. §-ban felsorolt hatóságokat bízza meg a hatáskörükbe tartozó

intézkedések elvégzése céljából. A hatóságok az intézkedéseket haladéktalanul

kötelesek megtenni, és ennek megtörténtérõl a nyomozó hatóságot, illetõleg

ügyészt haladéktalanul tájékoztatni kötelesek.

(4) A nyomozó hatóság, illetõleg az ügyész a 61. §-ban fel nem sorolt más

szerveket, gazdálkodó szervezeteket is megkereshet a terhelt vagyonának

(tõkeszámlájának, üzletrészének) zárolása céljából. A megkeresett szervek a

biztosítási intézkedést nyilvántartásba veszik, rögzítik, és ennek

megtörténtérõl a megkeresést intézõ nyomozó hatóságot, illetõleg ügyészt

haladéktalanul tájékoztatni kötelesek .

(5) A biztosítási intézkedés elsõsorban azzal szemben alkalmazható,

akinek a zár alá vétel a rendelkezési jogát függesztené fel. Mással szemben

akkor alkalmazható, ha a terhelttel - a dolog elrejtése, rendelkezési jogának

átruházása, elidegenítésének megkísérlése céljából - való kapcsolattartása

vagy ilyen kapcsolat létesítése megalapozottan feltételezhetõ.

(6) A biztosítási intézkedést követõen a zár alá vétel elrendelését

haladéktalanul indítványozni kell, és - ha ez a foganatosítást nem

veszélyezteti - az érintettet értesíteni kell.

IX. Cím

Az eljárás rendjének biztosítása

A rendbírság

161. §

(1) Az e törvényben meghatározott esetekben a rend fenntartása érdekében,

valamint az eljárási kötelezettségek megszegése miatt ezer forinttól

kétszázezer forintig, különösen súlyos vagy ismételt esetben ötszázezer

forintig terjedõ rendbírság szabható ki.

(2) A rendbírság összegének megállapításánál a kiszabására okot adó

cselekmény súlyát és következményeit kell figyelembe venni.

(3) Rendbírság kiszabásáról a bíróság és az ügyész határoz.

(4) A rendbírság kiszabása ellen bejelentett jogorvoslatnak halasztó

hatálya van.

Az elõvezetés

162. §

(1) Az elõvezetés személyi szabadságot korlátozó intézkedés annak

érdekében, hogy az érintettet a bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó

hatóság elé állítsák, vagy biztosítsák az eljárási cselekményen való

részvételét.

(2) A törvényben meghatározott személyek elõvezetésének elrendelésérõl a

bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság rendelkezik.

(3) Az elõvezetést a rendõrség hajtja végre. Az elõvezetést az általa

nyomozott ügyben, az illetékességi területén eljáró nyomozó hatóság is

végrehajthatja. A rendõr az érintett személyt az elõvezetést elrendelõ

határozatban megjelölt helyre kíséri, szükség esetén kényszert alkalmazhat.

(4) Az elõvezetést általában a napnak a hatodik és huszonnegyedik órája

között kell végrehajtani.

(5) A bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság rendelkezhet úgy,

hogy a rendõr az elõvezetés foganatosítása helyett az érintett személy

útbaindulását ellenõrizze, ha megalapozottan feltehetõ, hogy az elõvezetés

célja ezzel is elérhetõ.

(6) Katona (Btk. 122. § (1) bek.) elõvezetése iránt az elõvezetendõ

elöljáróját kell megkeresni.

Testi kényszer alkalmazása

163. §

(1) Ha megalapozottan feltehetõ, hogy eljárási cselekmény biztosítása

vagy bizonyítási cselekmény foganatosítása céljából testi kényszer alkalmazása

szükséges, errõl az eljárási cselekmény elvégzését elrendelõ bíróság, ügyész,

illetõleg nyomozó hatóság rendelkezhet. A testi kényszer alkalmazásáról

rendelkezhet az eljárási cselekményt vagy a bizonyítási cselekményt végzõ

bíróság, ügyész, illetõleg nyomozó hatóság is.

(2) Testi kényszer a terhelttel, a sértettel, a tanúval, valamint az

eljárási cselekményt akadályozó más személlyel szemben alkalmazható.

(3) A testi kényszer alkalmazására a bíróság és az ügyész elsõsorban a

rendõrséget veszi igénybe.

(4) Kivételesen a bírósági eljárási cselekménynél jelenlévõ büntetés-

végrehajtási õr is igénybe vehetõ testi kényszer alkalmazására, ez azonban nem

terjedhet ki bizonyítási cselekmény érdekében alkalmazott testi kényszerre.

MASODIK RESZ

IX. F E J E Z E T

A NYOMOZÁS

I. Cím

Általános rendelkezések

Alapvetõ rendelkezés

164. §

(1) A büntetõeljárás - ha e törvény eltérõen nem rendelkezik -

nyomozással kezdõdik.

(2) A nyomozás során fel kell deríteni a bûncselekményt, az elkövetõ

személyét, fel kell kutatni és biztosítani kell a bizonyítási eszközöket. A

tényállást oly mértékben kell felderíteni, hogy a vádló dönthessen arról,

vádat emel-e.

Az ügyész és a nyomozó hatóság kapcsolata

165. §

(1) Az ügyész rendelkezik a nyomozásról. Az ügyész a nyomozó hatóságot

utasítja. Az ügyész betekinthet a nyomozó hatóságok külön jogszabályban

meghatározott nyilvántartásaiba, és ezek adatait felhasználhatja. Egyes

nyomozási cselekmények teljesítése végett az ügyész akkor is a nyomozó

hatósághoz fordulhat, ha egyébként a nyomozást maga végzi.

(2 ) A nyomozó hatóság az ügyésznek az ügy nyomozására vonatkozó

utasításait határidõre teljesíti, az ügyészt - annak rendelkezése szerint - a

nyomozás elrendelésérõl és az ügy állásáról írásban vagy szóban tájékoztatja.

Ha a nyomozó hatóság észleli, hogy olyan eljárási cselekmény elvégzése

szükséges, amelyrõl a döntés a bíróság, illetõleg az ügyész hatáskörébe

tartozik, errõl az ügyészt haladéktalanul tájékoztatja.

(3) Az ügyész a határozatai elõkészítésére a nyomozó hatóságot

utasíthatja.

(4) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit akkor is alkalmazni kell, ha a

nyomozó hatóság a nyomozást a 35. § (2) bekezdése alapján önállóan végzi.

(5) Az ügyész az utasítást, a nyomozó hatóság a tájékoztatást írásban

vagy szóban adhatja.

A jegyzõkönyv

166. §

(1) A nyomozási cselekményekrõl - ideértve az ügyész, valamint a nyomozó

hatóság intézkedéseit -, ha e törvény másképp nem rendelkezik, az ügyész,

illetõleg a nyomozó hatóság jegyzõkönyvet készít. A jegyzõkönyvet a

jegyzõkönyvvezetõ vagy a nyomozó hatóság tagja veszi fel.

(2) A jegyzõkönyvben fel kell tüntetni

a) az eljáró hatóság megnevezését,

b) az eljárás alapjául szolgáló bûncselekmény megnevezését és a

gyanúsított nevét,

c) a nyomozási cselekmény helyét és idejét,

d) a jelen lévõ ügyész, nyomozó hatóság tagja, eljárásban résztvevõ

személy és képviselõje, tanú, tanú érdekében eljáró ügyvéd, hatósági tanú és

jegyzõkönyvvezetõ nevét,

e) a kihallgatott terhelt és tanú, a meghallgatott szakértõ nevét,

valamint az e törvényben meghatározott más személyi adatokat.

(3) A jegyzõkönyvben röviden le kell írni a nyomozási cselekmény menetét

akként, hogy a jegyzõkönyv alapján az eljárási szabályok megtartását is

ellenõrizni lehessen. A gyanúsított és a tanú vallomását a jegyzõkönyvnek a

szükséges részletességgel kell tartalmaznia. A kihallgatott

indítványozhatja a vallomásának szó szerinti jegyzõkönyvbe foglalását. Ha az

ügyész vagy a nyomozó hatóság az indítványt nem tartja indokoltnak, azt

elutasítja, és egyidejûleg a kihallgatottat tájékoztatja a 116. § (3)

bekezdésében foglaltakról; az indítvány elutasítását és a tájékoztatást

jegyzõkönyvbe foglalja.

(4) Ha a szakértõ a szakvéleményt szóban adja elõ, ennek jegyzõkönyvbe

vételére a (3) bekezdés irányadó.

(5) A jegyzõkönyvet a nyomozási cselekményt végzõ ügyész, illetõleg a

nyomozó hatóság tagja és a jegyzõkönyvvezetõ aláírja. A gyanúsított, a tanú és

a tolmács a jegyzõkönyv minden oldalát aláírja. Ha a gyanúsított, a tanú vagy

a tolmács a jegyzõkönyv aláírását megtagadja, a megtagadás tényét és annak

közölt vagy ismert indokát a jegyzõkönyvben fel kell tüntetni.

(6) Ha a nyomozási cselekményen jelenlévõ gyanúsított, védõ, sértett,

egyéb érdekelt, tanú vagy az érdekében eljáró ügyvéd az eljárással összefüggõ

esemény vagy nyilatkozat jegyzõkönyvbe vételét kéri, ez csak abban az esetben

tagadható meg, ha ennek megtörténtérõl az ügyésznek, illetõleg a nyomozó

hatóság tagjának nincs tudomása.

(7) A jegyzõkönyvet az ügyész vagy a nyomozó hatóság eljáró tagja szükség

esetén kijavítja vagy kiegészíti, a kijavítást és a kiegészítést aláírja, és

arról az érdekelteket értesíti. A jegyzõkönyv kijavítását, kiegészítését

illetõen az értesített észrevételt tehet.

167. §

(1) Az ügyész, valamint a nyomozó hatóság elrendelheti a nyomozási

cselekménynek gyorsírással, kép- vagy hangfelvevõvel vagy egyéb berendezéssel

történõ rögzítését; elrendeli, ha a gyanúsított, a védõ vagy a sértett ezt a

költségek egyidejû elõlegezésével indítványozza. A rögzítés ilyen módja a

jegyzõkönyvet nem pótolja, de az ügyész vagy a nyomozó hatóság által

készített, a képet és a hangot egyidejûleg rögzítõ felvétel esetében a

jegyzõkönyvben mindössze a jelenlevõket, az elkészítés helyét, idejét és egyéb

körülményeit kell feltüntetni.

(2) A gyorsírói feljegyzést, a kép- vagy hangfelvételt vagy a nyomozási

cselekménynek egyéb módon történõ rögzítésével létrejött felvételt külön

jogszabály rendelkezései szerint kell megõrizni.

(3) A gyorsíróra a szakértõkre vonatkozó rendelkezések az irányadók.

A jelentés

168. §

(1) A nyomozó hatóság tagja az általa végzett nyomozási cselekményekrõl -

ha az ügyész másképp nem rendelkezik - jegyzõkönyv helyett jelentést

készíthet. Az ügyész elrendelheti egyes nyomozási cselekmények megismétlését,

és ezekrõl jegyzõkönyv felvételét.

(2) A jelentés tartalmazza a 166. § (2) bekezdésének a)-c) és e) pontjában

meghatározott adatokat, az elvégzett eljárási cselekmények megjelölését, és

ezek tartalmának tömör összefoglalását akként, hogy az eljárási szabályok

megtartását is ellenõrizni lehessen. A gyanúsított és a tanú kihallgatásáról

készült jelentés tartalmazza a vallomás lényegét.

(3) A jelentést a nyomozó hatóság eljáró tagja írja alá.

A határozat

169. §

(1) Az ügyész, valamint a nyomozó hatóság a kizárásról (32. §, 39. §), az

igazolási kérelem elbírálásáról (66. §), a mulasztással és a meg nem

jelenéssel okozott költség viselésére kötelezésrõl (69. §), a tanúnak és a

szakértõnek a mentességre történt hivatkozása el nem fogadásáról (94. §, 113.

§ (3) bek.), a szakértõ kirendelésérõl (100. §, 111. §), kizárásáról (103.§),

felmentésérõl (104. §), bevonásáról (112. §), a kényszerintézkedésekrõl (VIII.

Fejezet) - kivéve az elõvezetést (162. §) és a testi kényszer alkalmazását

(163. §) -, a feljelentés elutasításáról (174. §), a nyomozás részbeni

mellõzésérõl (187.§), az eljárás felfüggesztésérõl (188. §), a nyomozás

megszüntetésérõl (190. §, 192. §) határozatot hoz. Az ügyész, valamint a

nyomozó hatóság más intézkedéseit nem foglalja határozatba.

(2) A határozatban meg kell nevezni azt, akire a rendelkezés vonatkozik, és

fel kell tüntetni az azonosításhoz szükséges személyi adatokat. A

határozatban fel kell tüntetni

a) az ügyész vagy a nyomozó hatóság megnevezését,

b) a bûncselekményt, amely miatt az eljárás folyik,

c) a határozatban megállapított rendelkezést és a jogszabályt, amelyen az

alapul.

(3) A határozatot röviden azoknak a tényeknek a feltüntetésével kell

indokolni, amelyek a határozat rendelkezéseire okot adtak.

(4) A határozatot jegyzõkönyvbe, vagy más módon írásba kell foglalni, és

azzal kell közölni, akire a rendelkezése vonatkozik, továbbá azzal is, akinek

az eljárási jogait érinti. A gyanúsítottal közölt határozatot a védõvel is

közölni kell. A határozatot a jelenlevõknek át kell adni és szóban is közölni

kell, egyébként pedig kézbesítés útján kell közölni.

(5) Ha névcsere, szám- vagy számítási hiba és más hasonló elírás történt,

az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság a határozat kijavítását mind

indítványra, mind hivatalból elrendelheti. A kijavítást a határozatra fel kell

jegyezni. A kijavításra vonatkozó értesítésre a 166. § (7) bekezdése

értelemszerûen irányadó.

II. Cím

A büntetõeljárás megindítása nyomozással

A nyomozás megindításának alapja

170. §

(1) A nyomozás az ügyésznek vagy a nyomozó hatóságnak hivatali

hatáskörében, valamint a nyomozó hatóság tagjának hivatali minõségében

tudomására jutott adatok alapján vagy feljelentésre indul meg.

(2) Nyomozást az ügyész vagy a nyomozó hatóság rendel el, és errõl

feljegyzést készít. A feljegyzésbõl ki kell tûnnie, hogy milyen bûncselekmény

miatt és - ha a gyanúsított ismert - ki ellen és mikor indítottak nyomozást.

Ha nyomozást feljelentésre indítanak, az elrendelését rendszerint a

feljelentést tartalmazó iraton kell feljegyezni.

(3) A nyomozás elrendelésérõl a feljelentés megérkezésétõl számított három

napon belül kell határozni, feltéve, ha a feljelentést nem utasítják el.

(4) Nyomozási cselekménnyel - nyomozás elrendelése nélkül - indul meg a

nyomozás, ha az ügyész vagy a nyomozó hatóság a bizonyítási eszközök

biztosítására, a gyanúsított személy megállapítása, elrejtõzésének

megakadályozása, a bûncselekmény befejezésének, újabb bûncselekmény

elkövetésének megakadályozása végett, vagy késedelmet nem tûrõ más okból

nyomozási cselekményt végez. A nyomozás megindításának tényérõl és idejérõl

utólag haladéktalanul feljegyzést kell készíteni.

A feljelentés

171. §

(1) Bûncselekmény miatt bárki tehet feljelentést. A feljelentés kötelezõ,

ha annak elmulasztása bûncselekmény.

(2) A hatóság tagja és a hivatalos személy, továbbá ha külön törvény

elõírja, a köztestület köteles a hatáskörében tudomására jutott bûncselekményt

- ha az elkövetõ ismert, annak megjelölésével - feljelenteni. A feljelentéshez

csatolni kell a bizonyítási eszközöket, ha ez nem lehetséges, a megõrzésükrõl

kell gondoskodni.

A magánindítvány

172. §

(1) Magánindítványra üldözendõ bûncselekmény miatt csak a jogosult

feljelentése alapján indítható büntetõeljárás. A magánindítvány

elõterjesztõjének bármely olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövetõ

büntetõjogi felelõsségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni.

(2) A magánindítvány elõterjesztésére jogosult nyilatkozatát be kell

szerezni, ha a nyomozás megindítását követõen derül ki, hogy a cselekmény csak

magánindítványra büntethetõ.

(3) A magánindítványt attól a naptól számított harminc napon belül kell

elõterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bûncselekmény

elkövetõjének kilétérõl tudomást szerzett. A (2) bekezdésben meghatározott

esetben ezt a határidõt attól a naptól kell számítani, amelyen a

magánindítványra jogosult a felhívásról tudomást szerzett. Az elhunyt sértett

hozzátartozója a még nyitva álló határidõ alatt terjesztheti elõ a

magánindítványt.

(4) A magánindítvány elõterjesztésére nyitva álló határidõ elmulasztása

miatt igazolásnak akkor van helye, ha a bûncselekmény közvádra üldözendõ.

173. §

(1) A feljelentést rendszerint az ügyésznél vagy a nyomozó hatóságnál

kell írásban vagy szóban megtenni. A szóban tett feljelentést jegyzõkönyvbe

kell foglalni. A feljelentést nyomban nyilvántartásba kell venni.

(2) A feljelentést más hatóság és a bíróság is elfogadhatja, de köteles

azt a nyomozó hatóságnak megküldeni. Ha a feljelentés azonnali intézkedést

kíván, azt el kell fogadni.

(3) Ha a feljelentést nem a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ

ügyésznél, illetve nyomozó hatóságnál tették, a feljelentést ez is köteles

átvenni, illetõleg jegyzõkönyvbe foglalni, és az eljárásra jogosultnak

megküldeni.

(4) A távbeszélõn vagy más technikai eszközzel történt feljelentésre az

(1) bekezdésben foglaltakat kell megfelelõen alkalmazni.

A feljelentés elutasítása

174. §

(1) Az ügyész a tudomására jutott feljelentést három napon belül

határozattal elutasítja, ha magából a feljelentésbõl megállapítható, hogy

a) a cselekmény nem bûncselekmény,

b) a büntethetõséget kizáró ok (Btk. 22. §) állapítható meg,

c) eljárás halál, elévülés vagy kegyelem (Btk. 32. § a)-c) pont) folytán

nem indítható,

d) a magánindítvány, kívánat vagy feljelentés hiányzik,

e) a cselekményt már jogerõsen elbírálták.

(2) Az (1) bekezdés a), valamint c)-e) pontjában meghatározott esetekben,

továbbá ha a büntethetõséget a gyermekkor zárja ki (Btk. 22. § a) pont), a

feljelentés elutasítására a nyomozó hatóság is jogosult.

(3) A feljelentést nem lehet elutasítani, ha

a) kényszergyógykezelés elrendelése látszik szükségesnek,

b) elkobzásnak, vagyoni elõny vagy elkobzás alá esõ érték megfizetésére

kötelezésnek a büntethetõségtõl függetlenül helye van, kivéve ha az

elkobzásra, illetõleg vagyoni elõny vagy elkobzás alá esõ érték megfizetésére

való kötelezésre irányuló eljáráshoz a bizonyítékok rendelkezésre állnak.

(4) A feljelentés elutasításáról értesíteni kell a feljelentõt és azt is,

aki magánindítványt terjesztett elõ. A feljelentést elutasító határozatot a

nyomozó hatóság az ügyésznek haladéktalanul megküldi.

175. §

(1) A bûncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja esetében az

ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság az ügyész engedélyével a feljelentést

elutasíthatja, ha a bûncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható

személy az ügy, illetõleg más büntetõügy felderítéséhez, bizonyításához

hozzájárulva olyan mértékben együttmûködik, hogy az együttmûködéshez fûzõdõ

nemzetbiztonsági vagy bûnüldözési érdek jelentõsebb, mint az, amely az állam

büntetõjogi igényének érvényesítéséhez fûzõdik.

(2) A feljelentés nem utasítható el, ha az (1) bekezdésben meghatározott

személy más életének szándékos kioltásával járó bûncselekmény elkövetésével

megalapozottan gyanúsítható.

III. Cím

A nyomozás lefolytatása

A nyomozás határideje

176. §

(1) A nyomozást a lehetõ legrövidebb idõn belül le kell folytatni, és be

kell fejezni. Ha a nyomozás elrendelésétõl, illetve megindulásától két hónap

eltelt, indokolt esetben a nyomozás határidejét az ügyész két hónappal, ha ez

a határidõ letelt, a megyei fõügyész legfeljebb a büntetõeljárás

megindításától számított egy évig meghosszabbíthatja.

(2) Egy éven túl a legfõbb ügyész jogosult a nyomozás határidejének

meghosszabbítására. Ha a nyomozás meghatározott személy ellen folyik, a

meghosszabbítás legfeljebb az ellene folyó büntetõeljárás megindításától

számított két évig terjedhet.

Nyomozási cselekmény elvégzése határozat nélkül

177. §

Az ügyész és a nyomozó hatóság az olyan kényszerintézkedéseket,

amelyeknek elrendelésére egyébként jogosult (126. §, 149. §. 150. §, 151. §)

halasztást nem tûrõ esetben nyomban elvégezheti, és bizonyítási cselekmények

(119. §, 121. §, 122. §) elvégzését rendelheti el (halaszthatatlan nyomozási

cselekmény). Az eljárási cselekményrõl készült jegyzõkönyvben a

halaszthatatlanság tényét fel kell tüntetni.

A nyomozó hatóság egyéb adatszerzõ tevékenysége

178. §

(1) A nyomozó hatóság a büntetõeljárás megindítása után annak

megállapítására, hogy vannak-e bizonyítási eszközök, és ezek hol találhatók,

puhatolást végezhet, ennek során felvilágosítást kérhet, iratokat

megtekinthet, a bûncselekmény helyszínét megtekintheti, szaktanácsadót vehet

igénybe,

(2) A nyomozó hatóság a puhatolás során fénykép vagy más adathordozó

bemutatásával személyt vagy tárgyat kiválasztathat, illetõleg felismertethet.

(3) A nyomozó hatóságnak az a tagja, aki a puhatolást végezte, errõl

jelentést készít. A jelentés tartalmára a 168. § (2) bekezdésének

rendelkezései irányadók.

A gyanúsított kihallgatása

179. §

(1) Ha a rendelkezésre álló adatok alapján meghatározott személy

megalapozottan gyanúsítható bûncselekmény elkövetésével, az ügyész, illetõleg

- ha az ügyész másképp nem rendelkezik - a nyomozó hatóság a gyanúsítottat a

117-118. § szerint kihallgatja. A fogva lévõ gyanúsítottat huszonnégy órán

belül ki kell hallgatni.

(2) A gyanúsítottal a kihallgatás elején közölni kell a gyanúsítás

lényegét, az erre vonatkozó jogszabályok megjelölésével.

(3) A gyanúsítottat figyelmeztetni kell arra, hogy védõt választhat,

illetõleg védõ kirendelését kérheti. Ha az eljárásban védõ részvétele

kötelezõ, a gyanúsított figyelmét arra is fel kell hívni, hogy ha három napon

belül nem hatalmaz meg védõt, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság rendel ki

védõt. Ha a gyanúsított kijelenti, hogy nem kíván védõt megbízni, az ügyész,

illetve a nyomozó hatóság nyomban védõt rendel ki.

(4) A gyanúsított 117. § (2) bekezdése szerinti figyelmeztetésének ki

kell terjednie arra, hogy a vallomás tételét idõlegesen is megtagadhatja. Ha a

gyanúsított ezt követõen kéri, õt ki kell hallgatni.

180. §

(1) Nem tehetõ fel a gyanúsítottnak a választ, illetõleg nem bizonyított

tény állítását magában foglaló, a törvénnyel össze nem egyeztethetõ ígéretet

tartalmazó kérdés.

(2) A gyanúsított belegyezése nélkül a vallomása poligráf alkalmazásával

nem vizsgálható.

A tanú kihallgatása

181. §

(1) A tanút az ügyész, illetõleg - ha az ügyész másképp nem rendelkezik -

a nyomozó hatóság a 79-88. § szerint kihallgatja. A tanúnak nem tehetõ fel a

180. § (2) bekezdésében tilalmazott, továbbá olyan kérdés, amely a feleletre

útmutatást tartalmaz.

(2) A feljelentõ tanúként kihallgatható. Ha a feljelentés tartalmazza a

feljelentõ elõadását, a tanúkénti kihallgatása mellõzhetõ.

(3) A tanú a szóbeli kihallgatást követõen írásban is tehet vallomást. Az

ügyész vagy a nyomozó hatóság engedélyezheti, hogy a tanú szóbeli kihallgatás

nélkül írásban, a 116. § (3) bekezdésében meghatározottaknak megfelelõen

tegyen vallomást; erre õt figyelmeztetni kell. A tanú jogairól és

kötelezettségeirõl szóló figyelmeztetést jegyzõkönyvbe kell foglalni, és a

116. § (3) bekezdés szerinti okirathoz kell csatolni.

Szaktanácsadó közremûködése

182. §

(1) Az ügyész, valamint a nyomozó hatóság a nyomozási cselekményeknél

szaktanácsadót vehet igénybe, ha a bizonyítási eszközök felkutatásához,

megszerzéséhez, összegyûjtéséhez vagy rögzítéséhez különleges szakértelem

szükséges, illetõleg az ügyész vagy a nyomozó hatóság valamilyen szakkérdésben

felvilágosítást kér.

(2) Szaktanácsadó igénybevétele kötelezõ, ha a terhelt vallomását a

nyomozásban poligráf alkalmazásával vizsgálják.

(3) Ha a szaktanácsadó eljárása során a személy testének

sérthetetlenségét érintõ cselekmény elvégzése szükséges, errõl az ügyész vagy

a nyomozó hatóság külön rendelkezik.

(4) Az ügyész, illetve a nyomozó hatóság tagjának kizárására vonatkozó

rendelkezéseket a szaktanácsadóra megfelelõen alkalmazni kell.

A hatósági tanú

183. §

(1) A nyomozó hatóság a felismerésre bemutatás, a házkutatás, a motozás

végrehajtásánál, valamint az írni-olvasni nem tudó személy kihallgatásáról

felvett jegyzõkönyv ismertetésénél hatósági tanút alkalmazhat.

(2) A nyomozási cselekmény elõtt a hatósági tanút a jogairól és a

kötelességeirõl fel kell világosítani. A nyomozási cselekményt úgy kell

lefolytatni, hogy azt a hatósági tanú nyomon követhesse. A hatósági tanú a

nyomozási cselekményre észrevételt tehet.

(3) Hatósági tanúként olyan, lehetõleg érdektelen személyt kell igénybe

venni, aki képes érzékelni és igazolni a nyomozási cselekmény elvégzését. Nem

lehet hatósági tanú az eljáró ügyész, a nyomozó hatóság tagja; az eljáró

ügyészség vagy nyomozó hatóság alkalmazottja csak akkor lehet hatósági tanú,

ha más személy igénybevételének elháríthatatlan akadálya van.

(4) A hatósági tanúként közremûködésre senki sem kötelezhetõ.

(5) A nyomozási cselekményrõl készült jegyzõkönyvben fel kell tüntetni a

hatósági tanúk nevét, lakcímét, érdektelenségét vagy esetleges érdekeltségét.

Ha a hatósági tanú az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság alkalmazottja, a

lakcíme helyett a munkakörét, illetve beosztását kell feltüntetni. Ha a

nyomozási cselekmény során a hatósági tanú észrevételt tett, a jegyzõkönyvben

ezt is fel kell tüntetni.

(6) A tanú költségére vonatkozó rendelkezéseket a hatósági tanúra is

alkalmazni kell.

Jelenlét a nyomozási cselekményeknél

184. §

(1) A nyomozási cselekményen az ügyészen, a nyomozó hatóság tagján és a

jegyzõkönyvvezetõn kívül csak az lehet jelen, akinek a jelenlétét e törvény

megengedni.

(2) Ha a gyanúsítottat az ügyész vagy a nyomozó hatóság kihallgatja, a

védõje a kihallgatáson jelen lehet. A védõ jelen lehet az általa, illetve a

gyanúsított által indítványozott tanú kihallgatásán is. A kihallgatáson

jelenlévõ védõ a gyanúsítotthoz és a tanúhoz kérdések feltevését

indítványozhatja.

(3) A fogva lévõ gyanúsított a kihallgatása elõtt a védõvel értekezhet.

185. §

(1) A gyanúsított, a védõ és a sértett jelen lehet a szakértõ

meghallgatásánál, a szemlénél, a bizonyítási kísérletnél és a felismerésre

bemutatásnál, indítványt terjeszthet elõ és észrevételt tehet, a szakértõ

meghallgatásánál kérdések feltevését is indítványozhatja. A felsoroltaknak a

nyomozási cselekményrõl való értesítése kivételesen mellõzhetõ, ha ezt a

nyomozási cselekmény sürgõssége indokolja.

(2) A gyanúsított a szemlére és a bizonyítási kísérletre idézhetõ, ebben

az esetben a nyomozási cselekmény a gyanúsított távollétében nem tartható meg.

(3) Az ügyész és a nyomozó hatóság a nyomozási cselekmény helyszínérõl

eltávolíthatja azt, akinek a jelenléte az eljárást akadályozza, a nyomozás

elõsegítése érdekében bárkit a nyomozási cselekmény helyszínén való

tartózkodásra kötelezhet. Aki az eljárás rendjét zavarja, vagy a helyszínen

tartózkodási kötelezettségének nem tesz eleget, rendbírsággal sújtható.

186. §

(1) Aki a nyomozási cselekményen jelen lehet, az arról készült

jegyzõkönyvet nyomban megtekintheti.

(2) A gyanúsított, a védõ és a sértett a nyomozás során is megtekintheti

a szakvéleményt, az egyéb iratokat pedig akkor, ha az a nyomozás érdekeit nem

sérti.

(3) A gyanúsított és a védõ azokról az iratokról, amelyeket megtekinthet,

másolatot kérhet.

A nyomozás részbeni mellõzése

187. §

(1) A gyanúsított kihallgatása után az ügyész a további nyomozást

határozattal mellõzheti az olyan bûncselekmény miatt, amelynek az elkövetett

jelentõsebb súlyú bûncselekmény mellett a felelõsségre vonás szempontjából

nincs jelentõsége.

(2) A nyomozás részbeni mellõzésérõl szóló határozatot közölni kell a

sértettel, a feljelentõvel és azzal is, aki magánindítványt terjesztett elõ.

Ha a határozattal érintettek száma nagy, a határozat közlése a 67. § (3)

bekezdésében említett módon történhet.

A nyomozás felfüggesztése

188. §

(1) Az ügyész határozattal felfüggeszti a nyomozást, ha

a) a gyanúsított ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik, és az

eljárás a távollétében nem folytatható,

b) a gyanúsított tartós, súlyos betegsége vagy a bûncselekmény elkövetése

után bekövetkezett elmebetegsége miatt az eljárásban nem vehet részt,

c) az elkövetõ kiléte a nyomozásban nem volt megállapítható,

d) az eljárás lefolytatásához elõzetes kérdésben hozott döntést kell

beszerezni,

e) jogsegély iránti megkeresés külföldi hatóság általi teljesítése

szükséges és további, Magyarországon elvégzendõ nyomozási cselekmény már

nincs.

(2) Az eljárást folytatni kell, ha a felfüggesztés oka megszûnt.

(3) Az ügyész legfeljebb egy éves határidõt állapíthat meg

a) a külföldön tartózkodónak a visszatérésre,

b) az érdekeltnek kereset benyújtására, a személyi állapot kérdésének

eldöntése érdekében,

c) ha a nyomozást az (1) bekezdés e) pontja alapján függeszti fel.

(4) Ha az ügyész által megállapított határidõ eredménytelenül telt el, az

eljárást folytatni kell.

(5) A nyomozás felfüggesztésérõl szóló határozatot közölni kell az ismert

helyen tartózkodó gyanúsítottal, a védõvel, a feljelentõvel és a sértettel.

(6) A nyomozás felfüggesztése után a gyanúsított személyét közvetlenül

érintõ eljárási cselekmény nem végezhetõ.

(7) A felfüggesztés tartama a nyomozás határidejébe nem számít be.

189. §

(1) A nyomozó hatóság határozattal felfüggesztheti a nyomozást a 188. § (1)

bekezdésének a), c) és e) pontjában meghatározott esetekben. A nyomozást

felfüggesztõ határozatot a nyomozó hatóság az ügyésznek haladéktalanul

megküldi.

(2) A 188. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott esetben az ügyész

és a nyomozó hatóság az ügyet nyilvántartásba veszi, és ha az elkövetõ

személyére utaló újabb adat birtokába jut, a nyomozást folytatja.

A nyomozás megszüntetése

190. §

(1) Az ügyész a nyomozást határozattal megszünteti,

a) ha a cselekmény nem bûncselekmény,

b) ha a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bûncselekmény

elkövetése, és az eljárás folytatásáról sem várható eredmény,

c) ha nem a gyanúsított követette el a bûncselekményt, illetve ha a

nyomozás adatai alapján nem állapítható meg, hogy a bûncselekményt a

gyanúsított követte el,

d) ha büntethetõséget kizáró ok állapítható meg, kivéve ha

kényszergyógykezelés elrendelése látszik szükségesnek,

e) a gyanúsított halála, elévülés, kegyelem miatt,

f) a törvényben meghatározott egyéb büntethetõséget megszüntetõ ok miatt,

g) ha a magánindítvány, kívánat vagy feljelentés hiányzik, és az már nem

pótolható,

h) ha a cselekményt már jogerõsen elbírálták,

i) ha a meghatározott személy ellen folyó nyomozás megindításától számított

két év eltelt (176. § (2) bek.).

(2) Az (1) bekezdés a), e), g) és h) pontjában meghatározott esetekben,

továbbá ha a büntethetõséget a gyermekkor zárja ki (Btk. 22. § a) pont), a

nyomozás megszüntetésére a nyomozó hatóság is jogosult. A nyomozást

megszüntetõ határozatot a nyomozó hatóság az ügyésznek haladéktalanul

megküldi.

(3) A nyomozás megszüntetése esetén a bûnügyi költséget az állam viseli;

a gyanúsítottat kötelezni kell annak a költségnek viselésére, amely a

mulasztása folytán merült fel.

(4) A nyomozást megszüntetõ határozatot egyidejûleg közölni kell a

gyanúsítottal, a védõvel, a sértettel, a feljelentõvel és azzal is, aki

magánindítványt terjesztett elõ.

191. §

(1) A nyomozás megszüntetése - ha e törvény kivételt nem tesz - nem

akadálya annak, hogy ugyanabban az ügyben utóbb az eljárást folytassák.

(2) Az eljárás folytatását az ügyész, ha pedig a nyomozást az ügyész

szüntette meg, a felettes ügyész rendelheti el.

(3) Ha a nyomozás megszüntetése ellen nem éltek panasszal, illetve a

felettes ügyész nem rendelte el a nyomozás folytatását, utóbb azt csak a

bíróság rendelheti el az ellen, akivel szemben a nyomozást korábban

megszüntették.

(4) Ha a bíróság a nyomozás folytatásának elrendelése iránti indítványt

elutasította, változatlan alapon a nyomozás folytatásának elrendelése iránti

ismételt indítvány elõterjesztésének nincs helye.

A nyomozás megszüntetése az együttmûködõ gyanúsítottal szemben

192. §

(1) A bûncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja esetében az

ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság az ügyész engedélyével a nyomozást

megszüntetheti, ha a bûncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható

személy az ügy, illetõleg más büntetõügy bizonyításához hozzájárulva olyan

mértékben együttmûködik, hogy az együttmûködéshez fûzõdõ nemzetbiztonsági vagy

bûnüldözési érdek jelentõsebb, mint az, amely az állam büntetõjogi igényének

érvényesítéséhez fûzõdik.

(2) A nyomozásnak az (1) bekezdés alapján történt megszüntetése esetén az

állam téríti meg azt a kárt, amely a gyanúsítottat a polgári jog szerint

terheli. Ha a kártérítésrõl polgári perben kell határozni, a kárigény

jogalapját vélelmezni kell.

(3) Ha a nyomozást az (1) bekezdés alapján szüntetik meg, a 191. §

rendelkezéseit alkalmazni kell. A határozat rendelkezõ részbõl és keltezésbõl

áll. A rendelkezõ rész tartalmazza a bûncselekmény megjelölését, a nyomozás

megszüntetésének tényét és a tájékoztatást arról, hogy a bûncselekmény

elkövetésével kapcsolatban felmerült kár az állammal szemben miként

érvényesíthetõ.

(4) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható, ha a terhelt

más életének szándékos kioltásával járó bûncselekmény elkövetésével

megalapozottan gyanúsítható.

(5) A (2) és (3) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a

175. § alapján a feljelentést utasították el.

A nyomozás iratainak megismerése

193. §

(1) A nyomozás elvégzése után az ügyész vagy - ha az ügyész másképp nem

rendelkezik -, a nyomozó hatóság a gyanúsítottnak és a védõnek az erre

kijelölt helyiségben átadja a nyomozás iratait. Lehetõvé kell tenni, hogy a

gyanúsított és a védõ az esetleges vádemelés alapjául szolgáló összes iratot -

kivéve a zártan kezelt iratokat - megismerhesse.

(2) Az iratok megtekintésének határnapjáról a gyanúsítottat és a védõt

értesíteni kell, a fogva levõ gyanúsítottat a határnapra elõ kell állítani. A

gyanúsított és a védõ a nyomozás kiegészítését indítványozhatja, egyéb

indítványokat és észrevételeket tehet, az iratokról másolatot kérhet. A

gyanúsítottat erre a jogára figyelmeztetni kell.

(3) A gyanúsított, illetõleg a védõ indítványáról az ügyész, illetõleg a

nyomozó hatóság határoz.

(4) A gyanúsítottnak és a védõnek az iratok megtekintésének határnapját

követõen is lehetõsége van arra, hogy megismerhesse az (1) bekezdés szerinti

iratokat, azokról másolatot kérhessen.

194. §

(1) A nyomozás iratainak a 193. § (1) bekezdés szerinti átadásáról

felvett jegyzõkönyv tartalmazza

a) a gyanúsítottnak és a védõnek átadott iratok megjelölését, a

megtekintés kezdõ és befejezõ idõpontját,

b) a gyanúsított és a védõ indítványait és észrevételeit,

c) ha a gyanúsított vagy a védõ nem él a 193. § (1) bekezdésben

biztosított jogával, ezt a tényt.

(2) Ha az iratról másolat készült, ezt az iratra fel kell jegyezni.

IV. Cím

Jogorvoslat a nyomozás során

195. §

(1) Akire nézve az ügyész vagy a nyomozó hatóság határozata rendelkezést

tartalmaz, a határozat ellen a közléstõl számított nyolc napon belül panasszal

élhet.

(2) Nincs helye panasznak a más szakértõt kirendelõ és a gyanúsított vagy

a védõ által szakvélemény elkészítésére felkért személy szakértõként való

bevonását engedélyezõ határozat ellen (111-112. §).

(3) A panasznak - ha e törvény kivételt nem tesz - nincs halasztó

hatálya. Kivételesen indokolt esetben a határozatot hozó, illetõleg a panaszt

elbíráló a határozat végrehajtását a panasz elbírálásáig felfüggesztheti.

(4) Ha a határozatot hozó a panasznak három napon belül nem ad helyt,

köteles azt haladéktalanul felterjeszteni az elbírálásra jogosulthoz. Az

ügyész határozata elleni panaszt a felettes ügyész, a nyomozó hatóság

határozata elleni panaszt az ügyész a hozzá érkezésétõl számított tizenöt,

megszüntetõ határozat esetén harminc napon belül határozattal bírálja el.

(5) A panasz elbírálásáról a panaszt tevõt - a határozat hatályon kívül

helyezése, illetõleg a megváltoztatása esetén azokat is, akikkel a határozatot

közölték - értesíteni kell. A panaszt elbíráló határozat ellen további

panasznak nincs helye.

(6) A halaszthatatlan nyomozási cselekmény elleni jogorvoslatra az (1)-

(4) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni.

196. §

Az, akit az ügyész vagy a nyomozó hatóság intézkedése, vagy

intézkedésének elmulasztása érint, ellenvetést tehet. A panaszt ellenvetésként

kell elbírálni, ha elkésett, vagy nem a jogosulttól származik. Az ellenvetés

alapján a szükséges és indokolt intézkedéseket az ügyész, illetõleg a nyomozó

hatóság megteszi.

197. §

Ha az ügyész a nyomozást a 190. § (1) bekezdésének e) pontja alapján

azért szüntette meg, mert a büntethetõség a hivatalból kezdeményezett eljárási

kegyelem folytán szûnt meg, a gyanúsított a nyomozást megszüntetõ határozat

közlésétõl számított nyolc napon belül kérheti a nyomozás folytatását, ebben

az esetben a nyomozást folytatni kell.

198. §

(1) Ha a feljelentést a sértett tette, a sértett a feljelentést elutasító

határozat ellen, a nyomozás elrendelése iránt a határozat közlésétõl számított

nyolc napon belül panasszal élhet.

(2) Ha az ügyész a nyomozást megszüntette, a sértett az eljárás

folytatásának elrendelése iránt a határozat közlésétõl számított nyolc napon

belül panasszal élhet.

199. §

(1) Az ügyész, illetõleg a felettes ügyész a panasz alapján

a) a feljelentést elutasító, illetõleg a nyomozást megszüntetõ határozatot

hatályon kívül helyezi, és dönt a nyomozás elrendelésérõl vagy folytatásáról,

illetve a vádemelésrõl,

b) a panaszt elutasítja, ha azt nem találja alaposnak.

(2) A panasz elutasítását követõen a sértett pótmagánvádat emelhet, ha

a) a feljelentést a 174. § (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján

utasították el, vagy

b) a nyomozást a 190. § (1) bekezdésének a)-d) vagy f) pontja alapján

szüntették meg.

V. Cím

Bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés

Általános szabályok

200. §

(1) A nyomozásban az érintett tudta nélkül és leplezett eszközzel,

illetve módszerrel történõ adatszerzésnek (titkos adatszerzés) bizonyítási

eszköz felderítése, a gyanúsított kilétének, tartózkodási helyének

megállapítása vagy a gyanúsított elfogása érdekében a vádemelésig van helye.

(2) A nyomozó hatóság a bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzést e

törvény alapján, a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyûjtést

külön törvényben meghatározottak szerint végzi.

201. §

(1) Titkos adatszerzést elsõsorban a gyanúsítottal szemben lehet

alkalmazni. Mással szemben akkor alkalmazható, ha a gyanúsítottal való

kapcsolattartás vagy ilyen kapcsolat létesítése megalapozottan feltehetõ,

illetõleg az ügynek még nincs gyanúsítottja. A titkos adatszerzést nem

gátolja, ha az kívülálló személyt elkerülhetetlenül érint.

(2) A titkos adatszerzésnek akkor van helye, ha megalapozottan feltehetõ,

hogy más módon az adat megszerzése kilátástalan, vagy lényegesen nagyobb

nehézséggel jár, és ezúton az adat megszerzése valószínû.

(3) A nyomozás során e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a külön

törvény alapján a nyomozás elõtt engedélyezett és folyamatban levõ, bírói

engedélyhez kötött titkos információgyûjtés további végrehajtására.

Bírói engedély

202. §

(1) Bírói engedéllyel lehet

a) a magánlakásban történteket technikai eszközzel megfigyelni és

rögzíteni,

b) postai küldemény tartalmát megismerni, és technikai eszközzel

rögzíteni,

c) telefonvezetéken vagy azt helyettesítõ távközlési rendszer útján

továbbított közlés tartalmát megismerni, és azt technikai eszközzel rögzíteni.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt titkos adatszerzésre szolgáló eszközök

és módszerek (különleges eszközök) alkalmazásának akkor van helye, ha az

eljárás

a) öt évi, illetve ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendõ

szándékos bûncselekmény, illetõleg pénzhamisítás (Btk. 304. §),

b) bûnszövetségben, üzletszerûen, bûnszervezet tagjaként, fegyveresen,

illetõleg kiskorú sérelmére elkövetett bûncselekmény

gyanúja miatt folyik.

(3) Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában magánlakásnak minõsül a

lakás, a lakás céljára használt egyéb helyiség, tárgy, a lakáshoz tartozó nem

lakás céljára szolgáló helyiség, az ezekhez tartozó bekerített hely, továbbá a

nyilvános vagy a közönség részére nyitva álló helyen kívül minden más helyiség

vagy terület.

203. §

(1) A titkos adatszerzés engedélyezése iránti indítványt az ügyész

írásban a bíróságnál terjeszti elõ. Az elõterjesztéssel egyidejûleg be kell

mutatni az indítványban foglaltakat megalapozó iratokat. Az alkalmazás

meghosszabbítására vonatkozó indítvány elõterjesztésével egyidejûleg be kell

mutatni a korábbi engedélyezés óta keletkezett iratokat is.

(2) Az indítványnak tartalmaznia kell

a) a különleges eszköz alkalmazásának helyét, telefonlehallgatás esetén a

kapcsolási számot is,

b) a különleges eszköz alkalmazásával érintett nevét, illetõleg az

azonosításra alkalmas adatot, valamint a vele szemben alkalmazni kívánt

különleges eszköz megnevezését,

c) az alkalmazás tartamának kezdõ és befejezõ idõpontját, naptári napban

meghatározva,

d) az alapul szolgáló bûncselekmény megnevezését és a bûncselekmény

gyanújára okot adó adatokat,

e) a különleges eszköz elkerülhetetlen alkalmazását indokoló

körülményeket, az alkalmazás célját, és annak valószínûsítését, hogy a

megszerezni kívánt adat a különleges eszköz alkalmazásával elérhetõ,

f) halaszthatatlan elrendelés esetén annak okát és idõpontját.

(3) A rendõrségi fogdában, illetõleg a büntetés-végrehajtási intézetben

levõ ügyvédi beszélõ helyiségében akkor végezhetõ titkos adatszerzés, ha az

ügyvéddel szemben a gyanúsított ellen folyamatban lévõ üggyel összefüggõ

bûncselekmény gyanúja merült fel. Az ügyvédi irodában akkor végezhetõ titkos

adatszerzés, ha az ügyvéddel szemben bûncselekmény gyanúja merült fel.

(4) A bíróság az indítvány elõterjesztésétõl számított huszonnégy órán

belül határoz. Ha a bíróság az indítványnak helyt ad, vagy részben ad helyt,

meghatározza, hogy kivel szemben, milyen különleges eszköz, mettõl meddig

alkalmazható. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

(5) A különleges eszköz alkalmazása legfeljebb kilencven napra

engedélyezhetõ, ez ismételt indítványra legfeljebb kilencven nappal

meghosszabbítható. Ha a bíróság az indítványnak helyt ad, és az engedélyezés

idején a különleges eszköz alkalmazásának az indítvány szerinti kezdõ

idõpontja már elmúlt, az alkalmazás kezdõ idõpontja az engedélyezés napját

követõ nap.

(6) Ha az engedélyezés olyan késedelemmel járna, amely a titkos

adatszerzés sikerét veszélyeztetné, az ügyész legfeljebb huszonnégy óra

idõtartamra elrendelheti a különleges eszköz alkalmazását (halaszthatatlan

elrendelés). Ez esetben az elrendeléssel egyidejûleg az engedélyezés iránti

indítványt is elõ kell terjeszteni. Ha a bíróság az indítványt elutasította,

változatlan alapon újabb halaszthatatlan elrendelésnek nincs helye.

(7) Ha a különleges eszköz alkalmazásával érintettnek személyes

mentessége van, az indítvány elõterjesztésével egyidejûleg a mentelmi jog

felfüggesztésére, illetve a hozzájárulás megadására jogosultat értesíteni kell

az indítványról.

A titkos adatszerzés végrehajtása

204. §

(1) A titkos adatszerzés végrehajtásáról okiratot kell készíteni, amely

tartalmazza a megszerzett adat leírását, a megszerzés forrásának megjelölését,

a megszerzés módjának leírását, helyének és idõpontjának feltüntetését és az

engedélyezõ végzés számát.

(2) A titkos adatszerzés során keletkezett és rögzített felvételek

eredetiben való megóvásáról folyamatosan gondoskodni kell. Az erre tett

intézkedést az okiratban fel kell tüntetni.

(3) A titkos adatszerzés során tett intézkedések, az abban érintett

természetes és jogi személyek, valamint jogi személyiséggel nem rendelkezõ

szervezetek adatai nem hozhatók nyilvánosságra.

(4) A titkos adatszerzést nyomban meg kell szüntetni, ha a célját elérte,

továbbá, ha a további alkalmazásától nem várható eredmény. A titkos

adatszerzést az ügyész haladéktalanul megszünteti, ha

a) az engedélyezett idõtartam eltelt,

b) halaszthatatlan elrendelés esetén a bíróság az indítványt

elutasította,

c) a nyomozást megszüntették.

(5) A titkos adatszerzés befejezését követõ nyolc napon belül meg kell

semmisíteni a titkos adatszerzés célja szempontjából érdektelen, rögzített

adatot és az ügyben nem érintett személy rögzített adatait.

(6) A (4) bekezdés b) pontja esetében az addig rögzített adatokat meg

kell semmisíteni.

(7) Az adatok megsemmisítésérõl jegyzõkönyvet kell készíteni.

205. §

A távközlési szolgáltatást, valamint a küldemények továbbítását végzõk

kötelesek a titkos adatszerzés eszközeinek és módszereinek alkalmazását

biztosítani, és a titkos adatszerzésre jogosult hatóságokkal együttmûködni.

A titkosan szerzett adat felhasználása

206. §

(1) A titkosan szerzett adatot az adatszerzés végrehajtása során a

bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság ismerheti meg.

(2) Az ügyész - a külön törvény alapján a rendõrség által - a

büntetõeljárás megindítását megelõzõen szerzett titkos információgyûjtés

adatait megismerheti.

(3) Ha az ügyész a titkosan szerzett adatot a büntetõeljárásban

bizonyítékként felhasználja, a titkos adatszerzésrõl készült okiratot

egyidejûleg csatolja az iratokhoz. Az ügyész kérésére a bíróság igazolást

állít ki az adatszerzés engedélyezésérõl. Az igazolást az okirattal együtt

kell az iratokhoz csatolni. Ha az okirat csatolása a nyomozás iratainak

megismerése után történt, a gyanúsítottat és a védõt errõl értesíteni kell, és

lehetõséget kell adni az irat megismerésére.

(4) A titkosan szerzett adat leírását tartalmazó, az adatszerzés

végrehajtásáról készített okirat bizonyítékként felhasználható. A titkosan

szerzett adat más büntetõeljárásban akkor használható fel, ha a felhasználás

célja megegyezik az adatszerzés eredeti céljával.

(5) Nem lehet felhasználni azt a titkosan szerzett adatot, amelynek

megszerzése során az ügyben eljáró védõ vagy olyan személy az érintett, aki

tanúként nem hallgatható ki.

(6) Az ügyész a titkos adatszerzés tényérõl értesíti a bírói engedélyben

érintettet, ha az érintett ellen nem indult büntetõeljárás, és az értesítés a

titkos adatszerzés alapján indult büntetõeljárás sikerét nem veszélyezteti.

VI. Cím

A nyomozási bíró eljárása

A nyomozási bíró feladata

207. §

(1) A vádirat benyújtása elõtt a bíróság feladatait elsõ fokon a megyei

bíróság elnöke által kijelölt helyi bírósági bíró (nyomozási bíró) látja el.

(2) A nyomozási bíró dönt

a) a vádirat benyújtása elõtt a bíróság hatáskörébe tartozó

kényszerintézkedésekkel (129. §, 137. §, 140. §, 146. §, 147. §, 149. §, 151.

§ (3)-(4) bek., 153. §, 156. §, 159. §), az elmeállapot megfigyelésével (107.

§) kapcsolatos indítványokról, valamint a védõ kizárásáról (45. § (3) bek.),

b) a titkos adatszerzés engedélyezésérõl (203. § (4) és (6) bek.),

c) a nyomozás megszüntetését követõen a nyomozás folytatásának

elrendelésérõl (191. § (3) bek.),

d) az ügyész indítványára a tanú különösen védetté nyilvánításáról (97.

§).

(3) A nyomozási bíró a vádirat benyújtása elõtt az ügyész indítványára

kihallgatja a különösen védett tanút és azt a tanút, aki az életét közvetlenül

veszélyeztetõ állapotban van. A tanú kihallgatásának indítványozását a tanú és

az érdekében eljáró ügyvéd az ügyésznél kezdeményezheti.

(4) A nyomozási bíró a vádirat benyújtása elõtt az ügyész indítványára

kihallgatja a tizennegyedik életévét be nem töltött tanút, ha megalapozottan

feltehetõ, hogy a tárgyaláson történõ kihallgatása a fejlõdését károsan

befolyásolná. A tanú kihallgatásának indítványozását a törvényes képviselõ, a

gondozó és a tanú érdekében eljáró ügyvéd az ügyésznél kezdeményezheti.

(5) Az ügyész, a gyanúsított és a védõ bizonyítás felvételét is

indítványozhatja, ha megalapozottan feltehetõ, hogy az így megszerezhetõ

bizonyítási eszköz a bírósági eljárásban már nem állna rendelkezésre, vagy az

addigra jelentõs mértékben megváltozna, illetõleg bizonyítási eszköz jellegét

elveszítené.

Illetékesség

208. §

(1) A nyomozási bíró a megyei bíróság illetékességi területén lévõ

ügyészségek által folytatott eljárás során jár el, tekintet nélkül arra, hogy

az eljárás alapjául szolgáló bûncselekmény elbírálása a helyi bíróság vagy a

megyei bíróság hatáskörébe tartozik.

(2) A megyei bíróság elnöke a megyei bíróság területén lévõ több helyi

bíróságon is kijelölhet nyomozási bírót, és ebben az esetben a nyomozási bírók

illetékességét a megyei bíróság elnöke állapítja meg. A nyomozási bíró

bizonyítási cselekmény elvégzése esetén az illetékességi területén kívül is

eljárhat.

Általános eljárási szabályok

209. §

(1) A nyomozási bíró eljárására a bírósági eljárás általános szabályai az

e címben foglalt eltérésekkel alkalmazandók.

(2) Az ügyek egyesítésének és elkülönítésének nincs helye.

(3) Azt az eljárásában felmerült bûnügyi költséget, amelyet a 74. § (1)

bekezdésének a) pontja szerint az állam elõlegez, a nyomozási bíró állapítja

meg, de a megállapított összeget az ügyész elõlegezi.

(4) Ha a nyomozási bíró azt észleli, hogy a nyomozás felfüggesztésének

vagy megszüntetésének van helye, errõl az ügyészt értesíti.

Az ülés

210. §

(1) A nyomozási bíró ülést tart, ha az indítvány tárgya

a) a személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedés (129.

§, 137. §, 140. §, 146. §) elrendelése,

b) az elõzetes letartóztatásnak az elrendelésétõl számított hat hónapot

meghaladó meghosszabbítása,

c) óvadék elfogadása (147. §),

d) elmeállapot megfigyelésének (107. §) elrendelése,

e) bizonyítási cselekmény elvégzése (207. § (3)-(5) bek.).

(2) Az ülés mellõzhetõ, ha az indítvány tárgya elmeállapot megfigyelésének

elrendelése, és azon a gyanúsított az egészségi állapota miatt nem jelenhet

meg, vagy a jogainak gyakorlására képtelen.

(3) A nyomozási bíró az iratok alapján dönt

a) az (1) bekezdésben fel nem sorolt kérdésekben,

b) ha az ülést a (2) bekezdés alapján mellõzi,

c) ha az indítvány nem az arra jogosulttól származik.

(4) A nyomozási bíró - ha ez szükséges - a (3) bekezdésben felsorolt

esetekben is ülést tart.

211. §

(1) Ha az indítványt az ügyész terjeszti elõ, az indítványában megjelöli

az ülés idõpontját, a gyanúsítottnak a nyomozási bíró elõtti megjelenésérõl

gondoskodik, az ülés idõpontjáról és helyérõl a védõt értesíti. Ha az

indítványt nem az ügyész terjesztette elõ, a nyomozási bíró meghatározza az

ülés idõpontját, intézkedik a szükséges iratok beszerzése iránt, az ülés

idõpontjáról és helyérõl értesíti az indítványozót, az ügyészt, a

gyanúsítottat és a védõt.

(2) Ha az ülésen az indítványozó nem jelenik meg, ezt úgy kell tekinteni,

hogy az indítványt visszavonta. Ha az indítvány tárgya az ideiglenes

kényszergyógykezelés elrendelése, és a gyanúsított az állapota miatt nem

jelenhet meg, vagy a jogainak gyakorlására képtelen, az ülés a védõ

távollétében nem tartható meg.

(3) Az ülésen az indítványozó az indítványt megalapozó bizonyítékokat

írásban elõterjeszti, vagy szóban elõadja. A jelenlevõknek módot kell adni

arra, hogy az indítványozó bizonyítékait - a 186. § keretei között -

megismerjék. Ha az értesített nem jelent meg, de az észrevételét írásban

benyújtotta, ezt a nyomozási bíró ismerteti.

(4) A nyomozási bíró megvizsgálja, hogy az indítvány törvényi

elõfeltételei fennállnak-e, nincs-e akadálya a büntetõeljárásnak, és az

indítvány megalapozottsága iránt nem támaszthatók-e ésszerû kételyek. A 210. §

(1) bekezdésének a) és b) pontja esetén a vizsgálat kiterjed a gyanúsított

személyi körülményeire is.

(5) A nyomozási bíró az ülést a mozgóképet és a hangot egyidejûleg

továbbító készülék zárt láncú közvetítése útján is tarthatja. Az ülésen védõ

részvétele kötelezõ, a védõnek az ülés tartama alatt a gyanúsítottal azonos

helyen kell tartózkodnia.

Bizonyítási cselekmény elvégzése ülésen

212. §

(1) A bizonyítási cselekmény elvégzésére vonatkozó indítvány elõterjesztõje

gondoskodik a bizonyításfelvétel elvégzésének feltételeirõl. Ha az ülés a

nyomozási bíró hivatalos helyiségében nem tartható meg, az indítványban az

ülés helyét meg kell jelölni.

(2) A nyomozási bíró az ülés kezdetén a bizonyítási cselekmény elvégzésére

vonatkozó indítványról indokolt végzéssel határoz.

213. §

(1) Az olyan tanú kihallgatásán, akinek életét közvetlen veszély

fenyegeti, vagy megalapozottan feltehetõ, hogy a tárgyaláson nem jelenhet meg

(87. §), a gyanúsított és védõje, valamint a tanú érdekében eljáró ügyvéd

jelen lehet, kivéve, ha ezt a tanú állapota nem teszi lehetõvé. Ebben az

esetben a gyanúsítottat és a védõt az ülésrõl utólag kell értesíteni azzal,

hogy az ülésrõl készült jegyzõkönyvet az ügyésznél megtekinthetik.

(2) A különösen védett tanú kihallgatásánál csak az ügyész és a tanú

érdekében eljáró ügyvéd lehet jelen. Az ülésrõl készült jegyzõkönyvet, a 207.

§ (2) bekezdésének d) pontja szerinti határozatot elkülönítetten, zártan a

nyomozási bíró kezeli. A jegyzõkönyvrõl kivonatot kell készíteni, amely a

jelenlévõk közül csak a nyomozási bíró és az ügyész nevét, a tanú különösen

védetté nyilvánításának tényét és a különösen védett tanú vallomását

tartalmazza. A jegyzõkönyvi kivonatot a vádirat benyújtásáig elkülönítetten,

zártan kell kezelni.

(3) A tizennegyedik életévét be nem töltött tanú kihallgatásánál a (2)

bekezdésben felsoroltakon kívül a tanú törvényes képviselõje és gondozója is

jelen lehet. A tanú kihallgatásáról a gyanúsítottat és a védõt utólag kell

értesíteni azzal, hogy a kihallgatásról készült jegyzõkönyvet az ügyésznél

megtekinthetik.

(4) A nyomozási bíró - indítványra - elrendelheti a tanú kihallgatásának

kép- vagy hangfelvevõvel, illetve egyéb berendezéssel történõ rögzítését. A

felvétel a jegyzõkönyvet nem pótolja. A felvételrõl készült másolaton a tanú

személyazonosságának megállapítására alkalmas egyedi tulajdonságai (pl.

arckép, hang) technikai úton torzíthatók. Ha a felvétel különösen védett, vagy

olyan tanú kihallgatásáról készült, akinek a személyi adatait zártan kezelik,

a zárt kezelésre vonatkozó rendelkezéseket az ilyen felvételre is alkalmazni

kell.

A határozat

214. §

(1) A nyomozási bíró - ha e törvény másképp nem rendelkezik - az indítvány

elõterjesztésétõl számított három napon belül indokolt végzéssel határoz,

amelyben az indítványnak helyt ad, részben ad helyt, vagy azt elutasítja. Az

indokolás tartalmazza az indítvány lényegét, az eljárás alapjául szolgáló

bûncselekmény rövid leírását és minõsítését, az indítvány törvényi

feltételeinek fennállását vagy azok hiányára való utalást.

(2) A határozatot az ügyésszel, az indítványozóval és - a 207. § (2)

bekezdésének b) pontját és (3) bekezdését kivéve - azzal kell közölni, akire

az rendelkezést tartalmaz. A gyanúsítottal közölt határozatot a védõvel is

közölni kell.

(3) A határozatot az ülésen kihirdetés útján kell közölni. Ha a nyomozási

bíró az iratok alapján döntött, a határozatot az írásba foglalást követõen

nyomban kézbesíteni kell. A 207. § (2) bekezdésének b) pontja és (3) bekezdése

esetén a kézbesítésre a 70. § (1) bekezdésének d) pontja az irányadó.

Jogorvoslat

215. §

(1) A nyomozási bíró határozata ellen az jelenthet be fellebbezést, akivel a

határozatot közölték. A kihirdetés útján közölt határozat elleni fellebbezést

a kihirdetés után nyomban be kell jelenteni. Az a jogosult, aki a határozat

kihirdetésén nem vett részt, a fellebbezését az üléstõl számított három napon

belül jelentheti be. A kézbesítés útján közölt határozat ellen a fellebbezést

a jogosult a kézbesítéstõl számított három napon belül jelentheti be.

(2) A nyomozási bíró a határozat elleni fellebbezést a nyilatkozatok

beérkezését, illetõleg a fellebbezési határidõ lejártát követõen

haladéktalanul a fellebbezés elbírálására illetékes megyei bíróságnak küldi

meg.

(3) A fellebbezést a megyei bíróság másodfokú tanácsa bírálja el.

(4) Nincs helye fellebbezésnek a 207. § (2) bekezdésének b) és c) pontjára

és a 207. § (3) bekezdésére vonatkozó, valamint a 212. § (2) bekezdése

szerinti határozat ellen.

(5) A fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható a személyi szabadságot

korlátozó kényszerintézkedés elrendelése, a lefoglalás (151. § (3)-(4) bek.)

és a házkutatás.

(6) A személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedés

megszüntetése miatt bejelentett ügyészi fellebbezés - feltéve, hogy a

megszüntetést nem az ügyész indítványozta - halasztó hatályú.

X. F E J E Z E T

A VÁDEMELÉS

Intézkedés az iratok ismertetése után

216. §

(1) Ha a 193. § (1) bekezdés szerinti eljárási cselekményt a nyomozó

hatóság végezte, ennek megtörténtét követõen tizenöt napon belül az iratokat

az ügyésznek megküldi. Az ügyész az iratok hozzáérkezését követõen

a) további nyomozási cselekményt végezhet, vagy az elvégzésérõl

rendelkezhet,

b) a nyomozást felfüggesztheti,

c) a nyomozást megszüntetheti.

(2) Ha az (1) bekezdés a) pontja szerinti nyomozási cselekmény elvégzése

után az ügyész vádat emel, azt megelõzõen a nyomozási cselekményrõl készült

iratok megismerésének lehetõségét a 193. § szerint biztosítja a gyanúsítottnak

és a védõnek. Más esetben az iratok megismerésének lehetõségét a gyanúsított

vagy a védõ indítványára kell biztosítani.

(3) Az ügyész a nyomozás iratainak ismertetése után, illetve a

feljelentésnek a hozzáérkezését követõ harminc napon belül emel vádat. A

határidõt az ügyészség vezetõje kivételes esetben, az ügy rendkívüli

bonyolultsága miatt, harminc nappal meghosszabbíthatja. A határidõt a 216. §

(1) bekezdésének a) pontjában szabályozott esetben a nyomozási cselekmény

elvégzésétõl kell számítani.

A vádirat

217. §

(1) Az ügyész vádiratnak a bírósághoz való benyújtásával emel vádat.

(2) A gyanúsítottat az ügyész szükség esetén a vádemelés elõtt kihallgatja.

(3) A vádirat tartalmazza

a) a vádlottnak a 117. § (1) bekezdésében felsorolt személyi adatait,

b) a vád tárgyává tett cselekmény leírását,

c) a vád tárgyává tett cselekménynek a Btk. szerinti minõsítését,

d) az eljárás megindításához szükséges külön törvényi feltétel

(magánindítvány, feljelentés, kívánat, mentelmi jog vagy mentesség

felfüggesztése, hozzájárulás a büntetõeljárás megindításához) meglétét,

e) a bíróság hatáskörére és illetékességére vonatkozó jogszabályok

megjelölését,

f) a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó

indítványt, ha az ügyész nem vesz részt a tárgyaláson,

g) a bejelentett polgári jogi igényt, továbbá az egyéb indítványokat,

h) a tárgyalásra idézendõk és az arról értesítendõk indítványozását,

i) a bizonyítási eszközök megjelölését, valamint azt, hogy mely tény

bizonyítására szolgálnak,

j) a tárgyaláson való bizonyítás felvételének sorrendjére vonatkozó

indítványt.

218. §

(1) Ha a gyanúsított a vádirat benyújtásakor a személyi szabadság

elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedés hatálya alatt áll, és

az ügyész ennek fenntartását indokoltnak tartja, a kényszerintézkedés

fenntartására indítványt tesz.

(2) Ha a vádlott a gyermeke sérelmére szándékos bûncselekményt követett el,

az ügyész a vádiratban indítványozhatja, hogy a bíróság a vádlott szülõi

felügyeleti jogát szüntesse meg.

(3) Az ügyész a vádiratban a vádlottal szemben polgári jogi igényt

terjeszthet elõ.

219.§

(1) A vádiratot annyi példányban kell benyújtani, hogy a bíróságnak,

valamennyi vádlottnak és védõnek egy-egy példány jusson. A vádirat bírósági

példányához csatolni kell a vádemelés alapjául szolgáló

a) mindazon iratot, amelyet az ügyész a gyanúsítottnak, illetve a védõnek

ismertetésre az eljárás végén átadott, illetve az iratoktól elkülönítetten,

zártan kezel,

b) a különösen védett tanú vallomásáról készült jegyzõkönyvi kivonatot,

c) tárgyi bizonyítási eszközöket.

(2) Ha a tanú nevének, illetõleg adatainak zárt kezelését rendelték el, a

tárgyalásra idézendõ tanú nevét, illetve adatait nem a vádiratban, hanem külön

zárt iratban kell közölni.

(3) Ha a vádlott a magyar nyelvet nem ismeri, a vádiratnak az e vádlottra

vonatkozó részét a vádlott anyanyelvére, vagy kérésére az általa ismertként

megjelölt és az eljárásban korábban használt más nyelvre is le kell fordítani,

és azt a bíróságnak benyújtani.

A vádemelés részbeni mellõzése

220. §

Az ügyész határozattal mellõzheti a vádemelést az olyan bûncselekmény

miatt, amelynek a vád tárgyává tett jelentõsebb súlyú bûncselekmény mellett a

felelõsségre vonás szempontjából nincs jelentõsége. Erre a vádiratban utalni

kell, és a vádemelés részbeni mellõzését a sértettel közölni kell.

A vádemelés mellõzése

221. §

(1) Ha a bûncselekmény elenyészõ súlya miatt a gyanúsított felelõsségre

vonása nem szükséges, az ügyész a vádemelést határozattal mellõzi.

(2) A vádemelés mellõzésérõl szóló határozatot közölni kell a sértettel

is. A sértett indítványozhatja, hogy az ügyész emeljen vádat.

A vádemelés elhalasztása

222. §

(1) Az ügyész a vádemelés helyett három évi szabadságvesztésnél nem

súlyosabb büntetéssel büntetendõ bûncselekmény miatt - a bûncselekmény

súlyára, és a rendkívüli enyhítõ körülményekre tekintettel - a vádemelést egy

évtõl két évig terjedõ idõre határozattal elhalaszthatja, ha ennek a

gyanúsított jövõbeni magatartásában mutatkozó kedvezõ hatása feltételezhetõ.

(2) Az ügyész a vádemelést a kábítószer-fogyasztó gyanúsítottal szemben

egy évre elhalasztja, ha a Btk. 282/A. §-ának a) és b) pontjában meghatározott

okból az eljárás megszüntetésének lehet helye és a gyanúsított vállalja a

folyamatos gyógykezelést.

(3) Az ügyész a vádemelést tartás elmulasztásának vétsége miatt egy évre

elhalasztja, ha ettõl az elmulasztott kötelezettség teljesítése várható.

223. §

(1) A vádemelés a 222. § (1) bekezdése alapján nem halasztható el, ha a

gyanúsított

a) többszörös visszaesõ,

b) a bûncselekményt a próbaidõ alatt vagy a szabadságvesztés

végrehajtásának befejezése elõtt követte el.

(2) Ha a Btk. az eljárás megindulását követõ magatartástól teszi függõvé

a büntethetõség megszûnését, a vádemelés elhalasztásának csak az e törvényben

meghatározott esetben van helye.

Magatartási szabályok megállapítása vádemelés

elhalasztása esetén

224. §

(1) Az ügyész a vádemelés elhalasztásáról szóló határozatában a

gyanúsítottat magatartási szabályok megtartására vagy más kötelezettségek

teljesítésére kötelezheti. A magatartási szabályok megtartását és a

kötelezettségek teljesítését a pártfogó ellenõrzi és segíti. A pártfogó e

feladatai teljesítéséhez más szervek és szervezetek segítségét is igénybe

veheti.

(2) Az ügyész a gyanúsított részére kötelezettségként írhatja elõ, hogy

a) részben vagy egészben térítse meg a sértettnek a bûncselekménnyel

okozott kárt,

b) más módon gondoskodjék a sértettnek adandó jóvátételrõl,

c) meghatározott célra történõ anyagi juttatást teljesítsen, vagy a köz

számára munkát végezzen (a köz javára teljesített jóvátétel),

d) kábítószer függõséget gyógyító kezelésben vegyen részt,

e) alkoholfüggõséget gyógyító kezelésben vegyen részt.

(3) Az ügyész a (2) bekezdésben felsoroltakon kívül más magatartási

szabályt is megállapíthat, illetve más kötelezettséget is elõírhat.

Meghallgatás a vádemelés elhalasztása elõtt

225. §

(1) Az ügyész - ha a vádemelés elhalasztása mellett magatartási

szabályokat állapít meg, és kötelezettségeket ír elõ - a vádemelés

elhalasztása feltételeinek megállapítása érdekében a gyanúsítottat

meghallgatja. A meghallgatás során tisztázni kell, hogy a gyanúsított a

kilátásba helyezett magatartási szabályok megtartását és kötelezettségek

teljesítését képes-e és kész-e vállalni.

(2) A 224. § (2) bekezdésének a) és b) pontjában írt kötelezettségek a

gyanúsított és a sértett hozzájárulásával, a c)-e) pontban írt kötelezettségek

a gyanúsított hozzájárulásával írhatók elõ.

(3) A 224. § (2) bekezdésének a) és b) pontja esetén az ügyész a

sértettet is meghallgatja; a sértett meghallgatása mellõzhetõ, ha a

hozzájárulásáról korábban nyilatkozott. A sértett hozzájárulásának hiánya nem

akadálya annak, hogy a kártérítési, illetve a sértettnek teljesítendõ

jóvátételi kötelezettség elõírása nélkül az ügyész a vádemelést elhalassza, ha

annak feltételei e nélkül is fennállnak.

Eljárás a vádemelés elhalasztása után

226. §

(1) Az ügyész az eljárást a vádemelés elhalasztásának lejártától

számított harminc napon belül megszünteti, ha a vádemelés elhalasztásának

tartama eredményesen telt el.

(2) Az eljárást a vádemelés elhalasztása tartamának eltelte elõtt is meg

kell szüntetni, ha a kábítószer fogyasztó gyanúsított igazolja, hogy legalább

hat hónapig folyamatos kábítószer függõséget megelõzõ vagy gyógyító kezelésben

részesült, illetve ha a tartás elmulasztása vétségének gyanúsítottja a tartási

kötelezettségét teljesítette.

227. §

(1) Az ügyész vádat emel, ha

a) a gyanúsított a határozat ellen panasszal él, és a nyomozás

megszüntetésének feltételei nincsenek meg,

b) a gyanúsítottal szemben a vádemelés elhalasztásának tartama alatt

elkövetett szándékos bûncselekmény miatt vádat emelnek,

c) a gyanúsított a magatartási szabályokat súlyosan megszegi, vagy a

kötelezettségét nem teljesíti.

(2) A 222. § (2)-(3) bekezdése esetén vádemelésnek csak az ott írt

kötelezettség elmulasztása esetén van helye.

(3) Ha vádemelésre az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott okból kerül

sor, az ügyész a gyanúsítottat a vádemelés elõtt meghallgatja.

Jogorvoslat

228. §

(1) Akire nézve az ügyész határozata rendelkezést tartalmaz, a határozat

ellen a közléstõl számított nyolc napon belül panasszal élhet.

(2) Ha az ügyész a panasznak három napon belül nem ad helyt, azt

haladéktalanul köteles felterjeszteni a felettes ügyészhez.

(3) A felettes ügyész a panaszt a hozzá érkezésétõl számított tizenöt

napon belül határozattal bírálja el. A felettes ügyész - ha a panaszt

alaposnak találja - a határozatot megváltoztathatja vagy hatályon kívül

helyezheti, és a határozatot hozó ügyészt új határozat hozatalára utasíthatja,

ellenkezõ esetben a panaszt elutasítja. A panaszt el kell utasítani akkor is,

ha az elkésett vagy nem jogosulttól származik.

(4) A panasz elbírálásáról a panaszt tevõt - a határozat hatályon kívül

helyezése, illetõleg a megváltoztatása esetén azokat is, akikkel a

határozatot közölték - értesíteni kell. A panaszt elbíráló határozat ellen

további panasznak nincs helye.

(5) Vádemelés miatt nincs helye jogorvoslatnak.

(6) Az ügyész határozataira a 169. § (2)-(5) bekezdés rendelkezései

értelemszerûen irányadóak.

A pótmagánvádló fellépése

229. §

(1) Ha a felettes ügyész a sértettnek a feljelentést elutasító vagy a

nyomozást megszüntetõ határozat elleni panaszát elutasította, és a 199. § (2)

bekezdése alapján pótmagánvádnak van helye, a sértett a panaszt elutasító

határozat közlésétõl számított harminc napon belül pótmagánvádlóként léphet

fel.

(2) A panasz elutasítását követõen a sértettnek lehetõséget kell adni,

hogy az ellene elkövetett bûncselekményre vonatkozó iratokat az ügyészség

hivatalos helyiségében megismerhesse.

230. §

(1) Ha a sértett pótmagánvádlóként kíván fellépni, az ügyészségnél

vádindítványt nyújt be. A vádindítványt az ügyészség az iratokkal együtt

továbbítja az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ bírósághoz.

(2) A pótmagánvádló ügyvédi képviselete a vádindítvány benyújtásától

kezdve kötelezõ.

(3) A vádindítvány a 217. § (3) bekezdésének a)-c), g) és h) pontjában

felsoroltakat, továbbá azokat az indokokat tartalmazza, amelyek alapján a

pótmagánvádló a feljelentés elutasítása vagy a nyomozás megszüntetése ellenére

a bírósági eljárás lefolytatását indítványozza.

231. §

(1) A bíróság a vádindítványt elfogadja, ha elutasításának nincs helye.

(2) A bíróság a vádindítványt elutasítja, ha

a) a pótmagánvádló a vádindítványt a 229. § (1) bekezdésében meghatározott

határidõ eltelte után nyújtotta be,

b) a pótmagánvádlót ügyvéd nem képviseli,

c) a vádindítványt nem az arra jogosult nyújtotta be,

d) a vádindítvány ténybeli vagy jogi alapja nyilvánvalóan hiányzik.

(3) A pótmagánvádló a 229. § (1) bekezdésben meghatározott határidõ

letelte elõtt a vádindítványt ismételten benyújthatja, ha azt korábban a (2)

bekezdés b), c) vagy d) pontja alapján utasították el, és az elutasítás oka

már nem áll fenn.

(4) Ha a bíróságnak az ügyben nincs hatásköre vagy nem illetékes, az ügyet

a hatáskörrel rendelkezõ vagy illetékes bírósághoz átteszi.

(5) Ha a bíróság a vádindítványt nem utasította el,

a) gondoskodik arról, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson

rendelkezésre álljanak,

b) a 268. § szerinti intézkedés végett megkeresheti az ügyészt,

c) kényszerintézkedést rendelhet el.

232. §

(1) A vádlott a vádindítvány elfogadása után jogosult a nyomozás iratainak

a megismerésére.

(2) A pótmagánvádló az iratoktól elkülönítve, zártan kezelt iratokat nem

ismerheti meg.

233. §

(1) A vádindítványt elutasító végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.

(2) A vádindítvány elutasítása nem akadálya annak, hogy a nyomozás

folytatását rendeljék el (191. §).

HARMADIK RÉSZ

XI. F E J E Z E T

A BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

A bíróság eljárásának formái

234. §

(1) A bíróság tárgyalást tart, ha a vádlott büntetõjogi felelõsségének

megállapítására bizonyítást vesznek fel.

(2) Az e törvényben meghatározott esetekben a bíróság nyilvános ülést,

ülést vagy tanácsülést tart.

(3) Nyilvános ülésre az e törvényben megállapított eltérésekkel a

tárgyalásra vonatkozó rendelkezések az irányadók.

(4) Az ülésen a bíróság tagjai, a jegyzõkönyvvezetõ, a vádló, a vádlott

és a védõ vesz részt, rajtuk kívül az lehet jelen, akit a bíróság az ülésre

idézett, vagy akit arról értesített.

(5) A tanácsülésen a bíróság tagjai és a jegyzõkönyvvezetõ vesznek

részt.

Az egyesbíró

235. §

Ahol e törvény a bíróságról, a bíróság tanácsáról vagy a tanács elnökérõl

rendelkezik, ezen az egyesbírót is érteni kell.

A pótmagánvádló

236. §

A pótmagánvádló a bírósági eljárásban - ha e törvény másképp nem rendelkezik

- az ügyész jogait gyakorolja, ideértve a vádlott személyi szabadságának

elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedés elrendelésének

indítványozását. A vádlott szülõi felügyeleti jogának megszüntetését a

pótmagánvádló nem indítványozhatja.

A tárgyalás nyilvánossága

237. §

(1) A bíróság tárgyalása nyilvános. A tanács elnöke a tárgyalás

szabályszerû lefolytatása, méltóságának és biztonságának megõrzése érdekében,

helyszûke esetén meghatározhatja a hallgatóság létszámát.

(2) A tárgyaláson hallgatóként a tizennegyedik életévét be nem töltött

személy nem vehet részt, a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt a

tanács elnöke a hallgatóság körébõl kizárhatja.

(3) A bíróság hivatalból vagy az ügyész, a vádlott, a védõ, a sértett,

illetõleg a tanú indítványára a nyilvánosságot az egész tárgyalásról vagy

annak egy részérõl indokolt határozattal kizárhatja (zárt tárgyalás)

a) erkölcsi okból,

b) az eljárásban résztvevõ kiskorú védelme érdekében,

c) az eljárásban résztvevõ személyek (V. Fejezet) vagy a tanú

magánéletének védelme érdekében,

d) az államtitok vagy szolgálati titok megõrzése végett.

(4) A nyilvánosság kizárása az eljárás bármely szakaszában

indítványozható.

238. §

(1) A nyilvánosság kizárásáról szóló határozatot a bíróság nyilvános

tárgyaláson hirdeti ki. A nyilvánosság kizárását az ügydöntõ határozat elleni

jogorvoslatban lehet sérelmezni.

(2) A bíróság a nyilvánosság kizárása esetén is engedélyezheti, hogy az

igazságszolgáltatással összefüggõ feladatokat ellátó hivatalos személyek a

tárgyaláson jelen legyenek.

(3) A nyilvánosság kizárása esetén a sértett és - ha nincs védõje - a

vádlott indítványozhatja, hogy a tárgyalás helyszínén tartózkodó, általa

megnevezett személy legyen jelen. Az indítvány elutasítása ellen nincs helye

fellebbezésnek.

(4) Ha a bíróság zárt tárgyalást rendel el, szükség esetén figyelmezteti

a résztvevõket arra, hogy a tárgyaláson elhangzottakról tájékoztatást nem

adhatnak, figyelmezteti õket az államtitoksértés, a szolgálati titoksértés

következményeire. A figyelmeztetést a jegyzõkönyvben fel kell tüntetni.

239. §

(1) A tárgyalást nyilvánosan kell folytatni, ha a zárt tárgyalás indoka

megszûnt.

(2) A bíróság a tárgyaláson hozott határozatát akkor is nyilvánosan

hirdeti ki, ha a tárgyalásról a nyilvánosságot kizárta.

A tárgyaláson résztvevõ személyek

240. §

(1) A tárgyaláson a tanács tagjai mindvégig jelen vannak.

(2) A tanács tagjának elkerülhetetlen akadályoztatása esetén az ügydöntõ

határozatot más összetételû tanács is kihirdetheti.

(3) Ha e törvény másképp nem rendelkezik, a tárgyalás a

jegyzõkönyvvezetõ, a vádlott, az ügyész és - ha a védõ jelenléte a tárgyaláson

kötelezõ - a védõ nélkül nem tartható meg.

241. §

(1) A tárgyaláson az ügyész részvétele kötelezõ:

a) elsõ fokon, ha a bûncselekményre a törvény öt évi vagy ennél

súlyosabb szabadságvesztést rendel,

b) másodfokon, ha az ügyész részvétele az elsõ fokú tárgyaláson kötelezõ

volt,

c) a vádlottat fogva tartják,

d) a vádlott kóros elmeállapotú,

e) ha a bíróság az ügyészt a tárgyaláson való részvételre kötelezte, f)

ha az ügyész bejelenti, hogy a tárgyaláson részt vesz.

(2) A helyi bíróságon ügyészségi fogalmazó vagy titkár is képviselheti a

vádat.

242. §

(1) A tárgyaláson a védõ részvétele kötelezõ

a) a megyei bíróság elõtt,

b) a helyi bíróságon, ha a bûncselekményre a törvény öt évi vagy ennél

súlyosabb szabadságvesztést rendel,

c) a helyi bíróságon a 46. §-ban szabályozott esetekben,

d) ha pótmagánvádló lép fel.

(2) Ha az ügyész a tárgyaláson részt vesz, és a vádlott védõt nem

hatalmazott meg, a tanács elnöke szükség esetén védõ kirendelésérõl

gondoskodik. Ha a vádlott kéri, védõt kell kirendelni.

243. §

A tárgyaláson résztvevõk indítvány tételére jogosultak, ha e törvény

eltérõen nem rendelkezik.

A tárgyalás vezetése és méltóságának megõrzése

244. §

(1) A tárgyalást a tanács elnöke vezeti, és e törvény keretei között

megállapítja az elvégzendõ cselekmények sorrendjét. Ügyel a törvény

rendelkezéseinek megtartására, és gondoskodik arról, hogy az eljárásban

résztvevõ személyek a jogaikat gyakorolhassák, ezekre a figyelmüket felhívja.

(2) A tanács elnöke gondoskodik a tárgyalás méltóságának megõrzésérõl.

Ennek érdekében a tárgyalóterembõl eltávolíttatja azokat, akik állapotuk vagy

megjelenésük folytán a tárgyalás méltóságát sértik.

(3) Akit a bíróság elõtt kihallgatnak, vagy aki a bírósághoz szól, annak

állva kell beszélnie. A tanács elnöke ez alól kivételt tehet.

A tárgyalás rendjének fenntartása

245. §

(1) A tárgyalóterembe - a büntetés-végrehajtási testület és a rendõrség

szolgálati feladatot ellátó tagjain kívül - fegyverrel vagy rendbontásra

alkalmas eszközzel senki sem léphet be. A tárgyalásra idézett személy a

fegyverét nem hozhatja be a tárgyalóterembe.

(2) Azt, aki a tárgyalás rendjét zavarja, a tanács elnöke rendre

utasítja, ismételt vagy súlyos rendzavarás esetén a tárgyalásról

kiutasíthatja, illetõleg kivezettetheti. A tanács elnöke ugyanígy jár el azzal

szemben, aki a tárgyalás szabályszerû menetét zavarja.

(3) A tanács elnöke rendelkezhet úgy, hogy a rendzavaró vagy az, aki a

tárgyalás szabályszerû menetét zavarja, a tárgyalóterembe azon a tárgyalási

napon nem térhet vissza.

(4) A bíróság a rendzavarót - a vádlott kivételével - rendbírsággal

sújthatja, a tárgyalásról való kivezetése vagy kiutasítása esetén a

rendzavarás napján tartott tárgyalás befejezéséig õrizetbe veheti.

(5) Ha a hallgatóság a tárgyalás rendjét vagy szabályszerû menetét

ismételten megzavarja, a tanács elnöke a tárgyalásról a nyilvánosságot

kizárhatja.

246. §

(1) Az ügyésszel szemben rendzavarás esetén rendreutasításnak van helye.

Ha az ügyész rendzavarása miatt a tárgyalás nem folytatható, a tanács elnöke a

tárgyalást felfüggeszti, és az ügyészség vezetõjéhez fordul más ügyész

kijelölése érdekében.

(2) A védõ és a pótmagánvádló képviselõje rendbírsággal sújtható, a

tárgyalásról nem utasítható ki, és nem vezettethetõ ki. Ha a rendzavarása

miatt a tárgyalás nem folytatható, a tanács elnöke a tárgyalást felfüggeszti,

és szükség esetén intézkedik arról, hogy helyette más járjon el védõként,

illetve a pótmagánvádló képviselõjeként.

247. §

(1) A bíróság a tárgyalást a kiutasított vagy kivezetett vádlott

távollétében is folytatja, de legkésõbb a bizonyítási eljárás befejezése elõtt

a vádlottat ismét a bíróság elé szólítja, és ismerteti vele a távollétében

lefolytatott bizonyítást.

(2) Ha a vádlott az (1) bekezdés szerinti esetben a rendzavaró

magatartással nem hagy fel, és ezzel lehetetlenné teszi a tárgyalás

jelenlétében való tartását, a tárgyalás a távollétében, védõ részvételével

lefolytatható.

248. §

A tárgyalás vezetésének és rendjének fenntartása körében hozott

határozatok ellen külön fellebbezésnek nincs helye, kivéve, ha a határozat

rendbírság kiszabásáról, a költségek viselésére kötelezésrõl vagy õrizetbe

vételrõl rendelkezik.

Bûncselekmény vagy fegyelmi vétség elkövetése a tárgyaláson

249. §

A tárgyaláson történt büntetõ vagy fegyelmi eljárás alapjául szolgáló

rendzavarásról a tanács elnöke az illetékes hatóságot, illetõleg a fegyelmi

jogkör gyakorlóját értesíti, a büntetõeljárás alapjául szolgáló esetben a

bíróság elrendelheti a rendzavaró õrizetbe vételét. Az õrizet hetvenkét óráig

tarthat.

A jegyzõkönyv

250. §

(1) A bíróság eljárásáról - rendszerint azzal egyidejûleg - a

jegyzõkönyvvezetõ jegyzõkönyvet készít. Ha a vádlott süket, és tolmács nem

alkalmazható, a jegyzõkönyvet mindig egyidejûleg kell készíteni.

(2) A jegyzõkönyvben fel kell tüntetni

a) a bíróság megnevezését és az ügy számát,

b) a vád tárgyát a bûncselekmény és a vádlott nevének megjelölésével,

c) a bírósági eljárás helyét, kezdõ és befejezõ idõpontját,

d) a bírósági eljárás formáját,

e) azt, hogy az eljárás nyilvános volt-e,

f) a bíró, illetõleg a bíróság tagjai, a jegyzõkönyvvezetõ, valamint a

jelenlévõ ügyész, vádlott, védõ, tanú, szakértõ, tolmács, illetõleg az

eljárásban résztvevõ más személy nevét,

g) az e törvényben meghatározott más személyi adatot,

h) a jegyzõkönyv írásba foglalása napját, ha nem az eljárási

cselekménnyel egyidejûleg készült.

(3) A jegyzõkönyvnek áttekinthetõen kell tartalmaznia a bírósági eljárás

menetének és minden lényeges alakiságának leírását akként, hogy nyomon

lehessen követni az eljárási szabályok megtartását is.

(4) A jegyzõkönyvet a tanács elnöke és a jegyzõkönyvvezetõ írja alá.

251. §

(1) A vallomást, a szakvéleményt, a szemle eredményét, továbbá az ügyész,

a vádlott, a védõ, a magánvádló, pótmagánvádló és a magánfél indítványát

kimerítõen kell a jegyzõkönyvbe felvenni.

(2) Nem kell jegyzõkönyvbe felvenni a vallomásnak vagy a szakvéleménynek

azt a részét, amely a bíróság eljárásában korábban készült jegyzõkönyv

tartalmával megegyezik, ehelyett a korábbi jegyzõkönyvre kell utalni.

(3) Ha valamely kifejezés vagy kijelentés szó szerinti szövege jelentõs,

azt szó szerint kell jegyzõkönyvbe venni. A bíróság indítványra vagy

hivatalból elrendelheti valamely körülmény vagy nyilatkozat jegyzõkönyvbe

vételét. Ha a jelenlévõ ügyész, vádlott, védõ, magánvádló, pótmagánvádló,

magánfél, illetõleg a tanú érdekében eljáró ügyvéd ezt indítványozza, csak

abban az esetben lehet mellõzni, ha a körülményrõl vagy a kifejezés, a

kijelentés, illetõleg a nyilatkozat megtörténtérõl a bíróságnak nincs

tudomása.

(4) A jegyzõkönyvbe lehet foglalni - az ügydöntõ határozat kivételével -

az eljárás során hozott határozatokat is.

252. §

(1) Ha a jegyzõkönyv nem az eljárási cselekménnyel egyidejûleg készült,

vagy a (3) bekezdés szerinti módon történt az eljárás rögzítése, legkésõbb az

eljárási cselekmény idõpontjától számított nyolc napon belül kell a

jegyzõkönyvet elkészíteni. Az eljárási cselekménnyel egyidejûleg készült

tárgyalási jegyzetet az iratokhoz kell csatolni.

(2) A bíróság elrendelheti az eljárás egészének vagy egy részének

gyorsírással történõ feljegyzését, kép- vagy hangfelvevõ eszközzel vagy más

berendezéssel történõ rögzítését. A bíróság ezt elrendeli az ügyész, a

vádlott, a védõ vagy a sértett indítványára, feltéve, hogy kellõ idõben

terjesztették elõ, és a vádlott, a védõ vagy a sértett az indítványával

egyidejûleg a költséget is elõlegezi.

(3) A gyorsírói feljegyzés, illetõleg a rögzítésnek a (2) bekezdésben

említett más módja a jegyzõkönyvet nem pótolja. A gyorsírói feljegyzést, a

kép- és hangfelvevõ eszközzel vagy más berendezéssel történt rögzítést külön

jogszabály rendelkezései szerint kell megõrizni.

(4) A gyorsíróra a szakértõre vonatkozó rendelkezések az irányadók.

(5) E törvényben meghatározott esetekben rövidített jegyzõkönyvet lehet

készíteni. A rövidített jegyzõkönyvnek csak a 250. § (2) bekezdésében írt

adatokat, valamint a bírósági eljárásnak a 250. § (3) bekezdésének megfelelõ

leírását kell tartalmaznia.

253. §

(1) Ha a jegyzõkönyv nyolc napon belül nem készül el, a tanács elnöke az

ügyészt, a vádlottat és a védõt értesíti a jegyzõkönyv elkészültének

idõpontjáról.

(2) Ha e törvény másképp nem rendelkezik, a bíróság eljárásáról készült

jegyzõkönyvet és mellékleteit az ügyész, a vádlott, a védõ és a sértett

megtekintheti, kérelmükre azokat a bíróság a hivatalos helyiségében történõ

elolvasásra átadja. Az ügyész, a vádlott, a védõ és a sértett a jegyzõkönyvrõl

és a mellékleteirõl másolatot kérhet.

(3) A (2) bekezdés szerinti kérelem teljesítése nem veszélyeztetheti a

tárgyalás folytonosságát és a bíróság munkáját, nem járhat az összefûzött

iratok megbontásával, sérelmével. A tárgyalási határnapon és az azt megelõzõ

munkanapon a kérelem csak a tanács elnöke kifejezett engedélyével

teljesíthetõ.

(4) A fogva lévõ vádlott kérelmére a tanács elnöke engedélyezheti az

iratoknak a büntetés-végrehajtási intézetben történõ megtekintését. A (3)

bekezdés szerinti rendelkezés ez esetben is irányadó.

254. §

(1) Az eljárási cselekményen jelen volt ügyész, vádlott, védõ és az

eljárásban résztvevõ más személy a jegyzõkönyv elkészítésétõl számított

tizenöt napon belül annak kiegészítését vagy kijavítását indítványozhatja.

Errõl a bíróság - indokolt esetben az eljárási cselekménynél jelen voltak

megkérdezése után - határoz.

(2) Nyilvánvaló név- vagy számelírás, és más hasonló elírás esetén a

bíróság a jegyzõkönyv kijavítását mind indítványra, mind hivatalból

elrendelheti.

255. §

A tanácsülésrõl akkor kell jegyzõkönyvet készíteni, ha a határozat nem

egyhangú. Ezt a jegyzõkönyvet és mellékleteit az iratok között zártan kell

kezelni, és azt csak a fellebbezés, a felülvizsgálat, a kifogás, illetõleg a

perújítás és a rendkívüli felülvizsgálat során eljáró bíróság, továbbá a

jogegységi tanács tagjai, valamint a külön törvényben megjelöltek tekinthetik

meg.

A tanácskozás és a szavazás

256. §

(1) A bíróság tanácsa a határozatát tanácskozás után szavazással hozza

meg. Ha a szavazás nem egyhangú, a határozatot a többségi szavazat dönti el.

(2) Ha a bíróság ülnökökbõl is álló tanácsban jár el, a szavazást

megelõzõen a tanács elnöke felvilágosítást ad arról, hogy milyen határozat

hozható, tájékoztatást ad a döntéshez szükséges törvényhelyekrõl, a büntetési

nemekrõl és azok mértékérõl, valamint az intézkedésekrõl.

(3) Ítélethozatalnál a tanács dönt arról, hogy a vádlott bûnös-e, és ha

igen, milyen bûncselekményben, majd abban, hogy milyen büntetést kell

kiszabni, illetve intézkedést alkalmazni, továbbá dönt az egyéb

rendelkezésekrõl.

(4) A fiatalabb bíró az idõsebbet megelõzõen szavaz, az elnök utolsónak

adja le a szavazatát. Ha a büntetés kiszabása vagy az intézkedés alkalmazása

kérdésében a szavazás nem egyhangú, a szavazattöbbséget úgy kell

megállapítani, hogy a legsúlyosabb jogkövetkezmény mellett leadott szavazat a

hozzá legközelebb esõt erõsíti, és ahhoz kell számítani.

(5) A kisebbségi véleményen lévõ bíró jogosult az írásba foglalt

különvéleményét a tanácsülésrõl készült jegyzõkönyvhöz csatolni.

A határozatok

257. §

(1) A bíróság e törvényben meghatározott esetekben ítélettel, egyébként

végzéssel határoz.

(2) A bíróság az ítéletét és az ügydöntõ végzését "A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

NEVÉBEN" hozza.

(3) A határozat - ha e törvény másképp nem rendelkezik - bevezetõ

részbõl, rendelkezõ részbõl, indokolásból és keltezésbõl áll.

(4) A határozat eredeti példányát, illetõleg a kihirdetés elõtt írásba

foglalt rendelkezõ részét a tanács minden tagja aláírja. Ha a tanács elnöke

vagy valamelyik tagja a határozat aláírásában akadályozva van, a határozatot

helyette - helyettesi minõségének feltüntetésével - az eljárt tanács egyik

tagja, illetõleg elnöke írja alá.

(5) A határozatot a tanács elnöke hirdeti ki.

258. §

(1) Az ítélet és az ügydöntõ végzés bevezetõ részében kell feltüntetni

a) a 257. § (2) bekezdés szerinti kijelentést,

b) a bíróság megnevezését, a bírósági eljárás helyét,

c) a tárgyalás - ha az ügyben több tárgyalást tartottak, valamennyi -

napjának megjelölését, a határozathozatal helyét és idejét,

d) a bírósági eljárás formáját,

e) azt, hogy az eljárás nyilvános volt-e.

(2) Az ítélet és az ügydöntõ végzés rendelkezõ része tartalmazza

a) a vádlott elõzetes fogvatartására vonatkozó adatokat,

b) a vádlott nevét és személyi adatait,

c) a vádlott bûnösnek kimondását, illetõleg a vád alóli felmentését,

d) a bûncselekmény, továbbá az elkövetõi és elkövetési alakzat

megjelölését,

e) a kiszabott büntetést, illetõleg az alkalmazott intézkedést, valamint

az egyéb jogkövetkezményeket,

f) az egyéb rendelkezéseket,

g) a bûnügyi költség viselésérõl szóló rendelkezést.

(3) Az ítélet és az ügydöntõ végzés indokolása összefüggõen tartalmazza

a) a vád ismertetését,

b) a vádlott személyi körülményeire vonatkozóan megállapított tényeket,

a vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó adatokat,

c) a bíróság által megállapított tényállást,

d) a bizonyítékok számbavételét és értékelését,

e) a jogi indokolást, a büntetés kiszabása, illetõleg intézkedés

alkalmazása esetén annak indokolását, az alkalmazott jogszabályok

megjelölésével,

f) a határozat egyéb rendelkezéseinek és az indítványok elutasításának

indokolását, az alkalmazott jogszabályok megjelölésével.

259. §

(1) Ha a kihirdetés útján közölt ügydöntõ határozat ellen sem az ügyész,

sem a vádlott, sem a védõ nem jelentett be fellebbezést, a határozat

indokolása csupán a tényállásból és az alkalmazott jogszabályok megjelölésébõl

is állhat. A felmentõ ítélet indokolásában a tényállás is mellõzhetõ.

(2) Az õrizetbe vételrõl, az elõzetes letartóztatásról, az ideiglenes

kényszergyógykezelésrõl, valamint a lakhelyelhagyási tilalomról rendelkezõ

határozat tartalmára a 258. § (1) bekezdésének b)-d) pontjában, továbbá a 258.

§ (2) bekezdésének a)- b) pontjában foglaltak irányadók.

260. §

(1) A pervezetõ végzést - az ügy menetét megállapító, de nem az ügy

érdemérõl rendelkezõ határozatot - nem kell indokolni. A bizonyítási indítvány

elutasításának indokait az ügydöntõ határozatban kell kifejteni.

(2) A pervezetõ végzéssel szemben, ha e törvény kivételt nem tesz,

fellebbezésnek nincs helye.

(3) A jegyzõkönyvbe foglalt határozatnak nincs bevezetõ része és

keltezése. Az ügydöntõ határozatot nem lehet jegyzõkönyvbe foglalni.

261. §

(1) A jegyzõkönyvbe nem foglalt határozatot - ha e törvény másképp nem

rendelkezik - legkésõbb a meghozatalától, illetõleg a kihirdetésétõl számított

tizenöt napon belül, ha hosszabb indokolást igényel, harminc napon belül kell

írásba foglalni.

(2) Nyilvánvaló név-, számelírás, számítási hiba és más hasonló elírás

esetén a bíróság a határozat kijavítását mind indítványra, mind hivatalból

elrendelheti. A kijavítást a határozatra és a kiadmányaira fel kell jegyezni.

262. §

(1) A határozatot azzal kell közölni, akire rendelkezése vonatkozik; a

vádlottal közölt határozatot a védõvel is közölni kell. A tárgyalás vezetése

és rendjének fenntartása körében hozott határozat kivételével a határozatot

közölni kell az ügyésszel is. A sértettel és az egyéb érdekelttel közölt

határozat a reá és a vádlottra vonatkozó személyes adatokon kívül más

személyes adatait nem tartalmazhatja.

(2) A határozatot a jelenlevõkkel szóban, egyébként kézbesítés útján kell

közölni.

(3) A határozat kihirdetése során fel kell olvasni a rendelkezõ részt,

ismertetni kell az indokolás lényegét és szükség esetén meg kell magyarázni.

(4) Az ügydöntõ határozat rendelkezõ részét a vádlottnak akkor is

kézbesíteni kell, ha azt vele kihirdetés útján már közölték. Ha a vádlott

süket, számára az ügydöntõ határozat rendelkezõ részét a kihirdetés után

nyomban át kell adni. Ha az ügydöntõ határozat ellen fellebbezést jelentettek

be, a fellebbezõnek, továbbá a vádlottnak és a védõnek az indokolást is

tartalmazó példányt kell kézbesíteni. Egyébként az indokolást is tartalmazó

határozatot - ha errõl a kihirdetéskor lemond - a vádlottnak, illetõleg a

védõnek nem kell kézbesíteni.

(5) Külön jogszabály meghatározhatja, hogy a határozatot az e §-ban

felsoroltakon kívül kinek kell megküldeni.

(6) A magyar nyelvet nem értõ vádlott részére a kihirdetés után az

ítéletet és az ügydöntõ végzést az anyanyelvére vagy kérésére az általa

ismertként megjelölt, az eljárásban korábban használt más nyelvre le kell

fordítani.

XII. F E J E Z E T

A TÁRGYALÁS ELÕKÉSZÍTÉSE

A vádirat közlése

263. §

(1) A tanács elnöke az ügy iratainak a bírósághoz érkezése után tizenöt

napon belül megvizsgálja, hogy van-e helye a 264-271. §-ban foglalt

rendelkezések alkalmazásának.

(2) Legkésõbb az (1) bekezdésben meghatározott határidõ letelte után a

tanács elnöke a vádiratot haladéktalanul megküldi a vádlottnak és a védõnek;

a vádlottat és a védõt felhívja, hogy tizenöt napon belül jelölje meg azokat a

bizonyítási eszközöket, amelyeket a tárgyaláson elõterjeszt.

(3) A tanács elnöke a vádirat kézbesítésével egyidejûleg közli a vádlottal

és a védõvel, ha az ügyész különösen védett tanú vallomását kívánja

bizonyítási eszközként felhasználni; figyelmezteti õket arra, hogy a tanú

vallomását tartalmazó jegyzõkönyvi kivonatot megtekinthetik, és írásban a

különösen védett tanúhoz kérdés feltevését indítványozhatják.

Áttétel

264. §

Ha a bíróságnak az ügy elbírálására nincs hatásköre vagy illetékessége, az

ügyet átteszi a hatáskörrel, illetõleg illetékességgel rendelkezõ bírósághoz.

Egyesítés és elkülönítés

265. §

(1) A bíróság hivatalból vagy indítványra határoz az ügyek egyesítésérõl

vagy elkülönítésérõl (72. §).

(2) Ha a próbaidõ alatt elkövetett bûncselekmény miatt a próbára bocsátott

ellen újabb eljárás indul, az ügyeket egyesíteni kell, és az újabb ügy

elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ bíróság jár el. Ha a

vádlottat fiatalkorúak elleni vagy katonai büntetõeljárásban bocsátották

próbára, az ügyeket az a bíróság egyesíti, amely a fiatalkorúak elleni vagy

katonai büntetõeljárást lefolytatta, kivéve, ha a fiatalkorúak bírósága a

felnõttkorú terhelttel szemben a 17. § (6) bekezdése alapján járt el, továbbá

ha a katonai büntetõeljárás hatályát a 470. § (3) bekezdése alapozta meg.

(3) A (2) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a próbára

bocsátott ellen a próbaidõ elõtt elkövetett bûncselekmény miatt indult

büntetõeljárás.

Az eljárás felfüggesztése

266. §

(1) A bíróság az eljárást a 188. § (1) bekezdés a), b), d) és e) pontjában

meghatározott okból felfüggeszti.

(2) A bíróság az eljárást akkor is felfüggeszti, ha az eljárás

megindításához szükséges feljelentés (Btk. 236. § (1) bek., 240. §) hiányzik.

(3) Ha a vádlott külföldön tartózkodik, kérheti, hogy a tárgyalást késõbbi

idõpontra tûzzék ki. A tanács elnöke ennek figyelembevételével tûzheti ki a

tárgyalást, vagy a bíróság az eljárást felfüggesztheti. A bíróság az eljárást

akkor is felfüggesztheti, ha a vádlott ilyen kérelmet nem terjeszt elõ.

(4) Ha a bíróság a (3) bekezdésben foglalt intézkedéseket nem tartja

indokoltnak és a vádlott külföldi tartózkodási helye ismert, a bíróság

elfogató parancsot bocsáthat ki, és a vádlott kiadatása iránti eljárást

kezdeményezhet. Ha a vádlott kiadatását megtagadták, vagy a kiadatására nincs

lehetõség, a bíróság - amennyiben a feltételek fennállnak - a büntetõeljárás

átadását kezdeményezheti.

(5) Ha az eljárás felfüggesztésének oka megszûnt, a bíróság az eljárást

folytatja.

(6) Ha a kábítószer fogyasztó vádlottal szemben a Btk. 282/A. §-ának a) és

b) pontjában meghatározott okból az eljárás megszüntetésének lehet helye, és

az ügyész a vádemelést a 222. § (2) bekezdése alapján nem halasztotta el, a

bíróság az eljárást egy ízben, egy évre felfüggeszti, feltéve, hogy a vádlott

vállalja a folyamatos gyógykezelést. Az eljárást folytatni kell, ha a vádlott

nem igazolja, hogy a felfüggesztéstõl számított egy éven belül legalább hat

hónapig folyamatos gyógykezelésen vett részt.

(7) A tartás elmulasztása (Btk. 196. §) miatt indított eljárást - ha az

ügyész a vádemelést a 222. § (3) bekezdése alapján nem halasztotta el - a

bíróság legfeljebb egy évre felfüggeszti, feltéve, hogy ettõl az elmulasztott

kötelezettség teljesítése várható. Az eljárást a határidõ lejárta elõtt

folytatni kell, ha a vádlott a tartási kötelezettségének továbbra sem tesz

eleget.

Az eljárás megszüntetése

267. §

(1) A bíróság az eljárást megszünteti,

a) ha a vád tárgyává tett cselekmény nem bûncselekmény,

b) ha a vádlott gyermekkorú,

c) a vádlott halála, elévülés vagy kegyelem miatt,

d) ha a vád tárgyává tett cselekményt már jogerõsen elbírálták,

e) ha a magánindítvány, a kívánat, illetõleg feljelentés hiányzik, és az nem

pótolható,

f) ha az ügyész a vádat elejtette és pótmagánvádnak nincs helye.

(2) Az eljárás megszüntetésérõl a bíróság értesíti a magánfelet azzal a

figyelmeztetéssel, hogy a polgári jogi igényét egyéb törvényes úton

érvényesítheti.

(3) Ha a vád elejtése esetén pótmagánvádnak van helye, a bíróság tizenöt

napon belül kézbesíti a sértettnek az ügyész vádelejtést tartalmazó

nyilatkozatát. Ha a sértett harminc napon belül nem lép fel pótmagánvádlóként,

az eljárást a bíróság megszünteti. E határidõ elmulasztása miatt igazolásnak

nincs helye. Ha a sértett pótmagánvádlóként kíván fellépni, a vádindítványt a

bírósághoz nyújtja be.

(4) Az eljárás megszüntetésének nem akadálya, ha a sértettnek azért nem

lehetett az ügyész vádelejtést tartalmazó nyilatkozatát kézbesíteni, mert

ismeretlen helyen tartózkodik.

(5) Pótmagánvádló fellépése esetén a 229. § (2) bekezdése, a 230. §, a

231. § és a 233. § rendelkezéseit kell értelemszerûen alkalmazni.

Intézkedés eljárási cselekmény elvégzése iránt

268. §

(1) A bíróság hivatalból vagy az eljárásban résztvevõ személyek indítványára

intézkedik aziránt, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre

álljanak. Ennek érdekében megkeresheti az ügyészt. Az ügyész megkeresése

bizonyítási eszköz felkutatására is irányulhat.

(2) Ha a vádlott vagy védõje a különösen védett tanúhoz kérdés feltevését

indítványozta (263. § (3) bek.), a bíróság elrendelheti, hogy a nyomozási bíró

ismételten kihallgassa a különösen védett tanút. A kihallgatásra a 213. § (2)

és (4) bekezdését kell alkalmazni.

(3) A nyomozási bíró az ismételt kihallgatás során is gondoskodik arról,

hogy a különösen védett tanú személyére és tartózkodási helyére a vallomásáról

készült jegyzõkönyvi kivonat alapján ne lehessen következtetni.

Határozat kényszerintézkedésekrõl

269. §

(1) A bíróság az ügyész indítványára (218. § (1) bek.) vagy hivatalból

határoz a személyi szabadság elvonásával vagy korlátozásával járó

kényszerintézkedés fenntartásáról, elrendelésérõl vagy megszüntetésérõl.

(2) Az ügy áttételét elrendelõ bíróság által fenntartott vagy elrendelt

kényszerintézkedés annak a bíróságnak a tárgyalás elõkészítése során hozott

határozatáig tart, amelyhez az ügyet áttették.

A vádtól eltérõ minõsítés lehetõsége

270. §

A bíróság megállapíthatja, hogy a vád tárgyává tett bûncselekmény a vádirati

minõsítéstõl eltérõen hogyan minõsülhet.

Öttagú tanács elé utalás

271. §

A megyei bíróság elrendelheti, hogy az ügyet két hivatásos bíróból és három

ülnökbõl álló tanács tárgyalja, ha

a) ezt a vádlottak nagy száma vagy az ügy különösen nagy terjedelme

indokolja,

b) a bûncselekményre a törvény életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását

is lehetõvé teszi.

Az elõkészítõ ülés

272. §

(1) Ha a tárgyalás elõkészítése során vizsgált kérdésekben a határozat

meghozatala elõtt az ügyész vagy a vádlott meghallgatása látszik szükségesnek,

a bíróság a 263. § (1) bekezdésében meghatározott határidõ letelte után

harminc napon belül ülést tart.

(2) Az elõkészítõ ülés kötelezõ, ha a bíróság elõzetes letartóztatás,

lakhelyelhagyási tilalom keretében elrendelt házi õrizet vagy ideiglenes

kényszergyógykezelés elrendelésérõl határoz.

(3) A tanács elnöke az elõkészítõ ülés idõpontjáról az ügyészt, a vádlottat

és a védõt értesíti; a (2) bekezdés esetén, valamint ha a vádlott

meghallgatása más okból szükséges, a vádlottat és - kötelezõ védelem esetén -

a védõt idézi.

(4) Az elõkészítõ ülés nem tartható meg az ügyész, valamint a megidézett

vádlott és védõ távollétében.

(5) Az elõkészítõ ülésen a tanács elnöke ismerteti az ügyet, a tanács

tagjai, az ügyész, a vádlott és a védõ további iratok ismertetését

indítványozhatják.

(6) A tanács elnöke és tagjai az ügyészhez és a vádlotthoz kérdést

intézhetnek. A vádlotthoz az ügyész és a védõ is intézhet kérdést, az

ügyészhez intézendõ kérdésre a vádlott és a védõ indítványt tehet.

A bíróság jogköre

273. §

(1) A tárgyalás elõkészítése során a bíróság vagy a tanács elnöke jár el.

(2) A bíróság a tárgyalás elõkészítése során vizsgált kérdésekben a 263. §

(1) bekezdés szerinti határidõ letelte elõtt határoz, feltéve, hogy a 272. §

szerinti meghallgatás nem látszik szükségesnek.

(3) A bíróság tanácsa határoz az eljárás megszüntetésérõl, valamint a

személyi szabadság elvonásával vagy korlátozásával járó kényszer-

intézkedésekrõl.

(4) A bíróság minden olyan kérdésben határozhat, amely egyébként a tanács

elnökének jogkörébe tartozik.

A tanács elnökének jogköre

274. §

A tanács elnöke határoz az ügy áttételérõl, az ügyek egyesítésérõl vagy

elkülönítésérõl, az eljárás felfüggesztésérõl, intézkedik eljárási cselekmény

elvégzése iránt az iratok visszaküldése nélkül, megállapítja a vádtól eltérõ

minõsítés lehetõségét, elrendelheti, hogy az ügyet öttagú tanács tárgyalja.

Határozat a tárgyalás elõkészítése után

275. §

(1) A tárgyalás elõkészítésének befejezése, illetõleg a tárgyalás kitûzése

után - ha szükséges - a 267. és a 269. §-ban szabályozott kérdésekben a

bíróság tanácsülésen, a 264., 265., 266., 268., 270. és 271. §-ban

szabályozott kérdésekben a tanács elnöke határoz.

(2) A tanács elnöke a kitûzött tárgyalást fontos okból elhalaszthatja. A

védõ akadályoztatása miatt a tárgyalás akkor halasztható el, ha a vádlott más

védõt nem hatalmaz meg, illetõleg más védõ kirendelése már nem lehetséges,

vagy ha az új védõ a tárgyalásig - idõ hiányában - nem tud a védelemre

felkészülni.

Jogorvoslat a tárgyalás elõkészítése során

276. §

Nincs helye fellebbezésnek

a) a tárgyalás kitûzése és elhalasztása,

b) az elõkészítõ ülésre és a tárgyalásra idézés és az errõl szóló értesítés,

c) az eljárásnak a 266. § (3) bekezdése alapján történt felfüggesztése,

d) a vádtól eltérõ minõsítés lehetõségének megállapítása,

e) az öttagú tanács elé utalás vagy ennek megtagadása

ellen.

Az egyesbíró jogköre

277. §

Ha az ügyben a helyi bíróság egyesbíróként jár el, e fejezet

rendelkezései szerint mind a bíróság tanácsának, mind a tanács elnökének

jogkörébe tartozó kérdésekben az egyesbíró határoz.

A tárgyalás kitûzése

278. §

(1) A tanács elnöke a vádirat közlése után megállapítja a tárgyalás

határnapját, gondoskodik a tárgyalás megtartásának elõkészítésérõl, az

idézésekrõl és értesítésekrõl.

(2) A tárgyalást rendszerint a bíróság hivatalos helyiségében kell

tartani. Ha a bíróság indokoltnak tartja, ettõl eltérõen rendelkezhet.

(3) A tárgyalás határnapját az ügyek érkezési sorrendjének

figyelembevételével és az ügy soronkívüliségére vonatkozó rendelkezés szem

elõtt tartásával a lehetõ legközelebbi napra úgy kell kitûzni, hogy a bíróság

lehetõleg elnapolás nélkül be tudja fejezni az ügyet.

Az idézés és az értesítés

279. §

(1) A kitûzött határnapra idézni kell a vádlottat, kötelezõ védelem

esetén a védõt és mindazokat, akiknek a megjelenése a tárgyaláson kötelezõ.

Értesíteni kell az ügyészt, továbbá azokat a büntetõeljárásban résztvevõ

személyeket, akiknek a jelenlétét a tárgyaláson e törvény lehetõvé teszi. Ha

az ügyész a vádlott szülõi felügyeleti jogának megszüntetését indítványozza, a

tárgyalásról értesíteni kell a másik szülõt és a gyámhivatalt.

(2) Az idézésben vagy az értesítésben a büntetõeljárásban résztvevõ

személyeket fel kell hívni arra, hogy a bizonyítási indítványaikat késedelem

nélkül, a tárgyalás elõtt tegyék meg. A tanács elnöke intézkedik, hogy az ügy

elbírálásához a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak.

(3) A vádlottnak az idézést legalább öt nappal a tárgyalás elõtt kell

kézbesíteni.

280. §

(1) Ha a tanú a tizennegyedik életévét nem töltötte be, és a nyomozás

során a bíróság kihallgatta (207. § (4) bek.), a tárgyalásra nem idézhetõ. Ha

az ilyen tanú a tárgyalás idõpontjában a tizennegyedik életévét betöltötte, a

tárgyalásra különösen indokolt esetben idézhetõ.

(2) A különösen védett tanú (97. §) a tárgyalásra nem idézhetõ.

XIII. F E J E Z E T

AZ ELSÕ FOKÚ BÍRÓSÁGI TÁRGYALÁS

I. Cím

A tárgyalás menete

A tárgyalás megnyitása

281. §

(1) A tárgyalást a vád tárgyának megjelölésével a tanács elnöke nyitja

meg, ezután a hallgatóságot a csend és rend megtartására és a rendzavarás

következményeire figyelmezteti. Közli a bíróság tagjai, a jegyzõkönyvvezetõ,

az ügyész és a védõ nevét. Számba veszi a megjelenteket és megállapítja, hogy

az idézettek és értesítettek jelen vannak-e, ettõl függõen megvizsgálja, hogy

a tárgyalást meg lehet-e tartani.

(2) A tanács elnöke a lehetõséghez képest intézkedik, hogy a szabályszerû

idézés ellenére meg nem jelent vádlottat vagy tanút azonnal vezessék elõ, a

távol maradt ügyészt vagy szakértõt pedig a tárgyaláson való megjelenésre

hívja fel, az ügyész felhívása az ügyészség vezetõje útján történik.

(3) Ha a megidézett védõ nem jelent meg, és a védõ tárgyalási részvétele

kötelezõ, helyette a vádlott más védõt hatalmazhat meg, illetõleg védõt kell

kirendelni. Az új védõnek megfelelõ idõt kell biztosítani ahhoz, hogy a

védelemre felkészüljön. Ha ez nyomban nem lehetséges, a tárgyalást a meg nem

jelent védõ költségére el kell halasztani.

(4) Ha a bíróság megállapítja, hogy a vádlott ismeretlen helyen

tartózkodik, és a tárgyalás a távollétében nem tartható meg, az eljárást

felfüggeszti.

(5) A tárgyalás a vádlott távollétében megtartható, ha az eljárás tárgya

a vádlott kényszergyógykezelésének elrendelése, és az állapota miatt a

tárgyaláson nem jelenhet meg, illetõleg a jogainak gyakorlására képtelen.

(6) Ha az eljárás több vádlott ellen folyik, de legalább egy vádlott

jelen

van,

a) megtartható a tárgyalásnak az a része, amely a távollévõ vádlottat nem

érinti,

b) a tárgyalást az ügy elkülönítése nélkül meg lehet tartani addig, amíg

a távollévõ vádlott kihallgatására nem kerülne sor.

282. §

(1) A bíróság az ügyész, a vádlott, illetõleg a védõ meghallgatása után

dönt a tárgyalás megkezdésérõl, ha olyan személy maradt el a tárgyalásról,

akinek a távolléte a tárgyalás megtartását nem akadályozza.

(2) Ha a tárgyalás megtartásának nincs akadálya, a tanács elnöke felhívja

a tanúkat - a sértett kivételével - a tárgyalóterem elhagyására. Figyelmezteti

õket az igazolatlan eltávozás következményeire. A szakértõt csak akkor kell

távozásra felhívni, ha ezt a bíróság szükségesnek tartja; egyébként a szakértõ

a tárgyaláson annak kezdetétõl fogva jelen lehet.

(3) Ha a tárgyalás megtartásának akadálya van, a bíróság a tárgyalást

elhalasztja.

283. §

(1) Az ügyész, a vádlott, a védõ és a sértett a tárgyalás megkezdése

elõtt

a) az ügy áttételét, egyesítését vagy elkülönítését,

b) a tanács elnöke, tagja, illetve a jegyzõkönyvvezetõ kizárását

indítványozhatja,

c) más olyan körülményt jelölhet meg, amely a tárgyalás megtartását

akadályozhatja, illetõleg amelyet a tárgyalás megkezdése elõtt figyelembe kell

venni.

(2) A vádlott, a védõ és a sértett a tárgyalás megkezdése elõtt az ügyész

kizárását indítványozhatja.

A tárgyalás megkezdése

284. §

(1) Ha a tanács elnöke megállapítja, hogy a tárgyalás megtartásának nincs

akadálya, és a tanú, illetõleg a szakértõ elhagyta a tárgyalótermet (282. §

(2) bek.), a bíróság a tárgyalást megkezdi.

(2) A tanács elnöke felhívására

a) az ügyész ismerteti a vádat,

b) a sértett nyilatkozik arról, hogy érvényesít-e polgári jogi igényt; ha

a sértett polgári jogi igényt kíván érvényesíteni, a tanács elnöke felhívja õt

igényének ismertetésére, és figyelmezteti a Polgári perrendtartásról szóló

1952. évi III. törvény 5. §-ában foglaltakra; ezt követõen

c) a tanúként kihallgatandó sértett a tárgyalótermet elhagyja.

A vádlott nyilatkozata

285. §

(1) A tanács elnöke megállapítja a vádlott személyazonosságát és a 117. §

(1) bekezdésben felsorolt személyi adatait; megkérdezi a vádlottat, hogy a

vádat megértette-e, tagadó válasz esetén azt megmagyarázza.

(2) A tanács elnöke tájékoztatja vádlottat, hogy a vádról röviden

nyilatkozatot tehet, különösen arról, hogy az eljárásnak akadályát látja-e, a

vádat megalapozottnak tartja-e és a büntetõjogi felelõsségét elismeri-e. A

vádlott a nyilatkozatát rendszerint a még ki nem hallgatott vádlott-társai

távollétében teheti meg.

(3) A védõ a vádlott nyilatkozatát kiegészítheti.

(4) Azt a már nyilatkozatot tett vádlott-társat, akinek a jelenléte a

vádlottat a nyilatkozattételben zavarná, a tanács elnöke a nyilatkozat

tartamára a tárgyalóterembõl eltávolíttathatja.

A tárgyalás folytonossága

286. §

(1) A bíróság a megkezdett tárgyalást az ügy befejezéséig lehetõleg nem

szakítja meg. Ha az ügy terjedelme miatt vagy egyéb okból szükséges, a tanács

elnöke a megkezdett tárgyalást legfeljebb nyolc napra félbeszakíthatja, a

bíróság pedig - bizonyítás kiegészítése céljából vagy más fontos okból - a

tárgyalást elnapolhatja.

(2) Az (1) bekezdés esetében a tárgyalás folytatásának napját ki kell

tûzni, kivéve, ha - az elnapolás okára tekintettel - kétséges, hogy a

tárgyalást hat hónapon belül folytatni lehet.

(3) A tárgyalást hat hónapon belül ismétlés nélkül lehet folytatni, ha a

tanács összetételében nem történt változás; egyébként a tárgyalást elölrõl

kell kezdeni.

(4) A tárgyalás hat hónapon belül a korábbi tárgyalás anyagának

ismertetésével is megismételhetõ, ha a tanács összetételében a hivatásos bíró

személye nem változott. A korábbi tárgyalás anyagának ismertetése után

figyelmeztetni kell az ügyészt, a vádlottat és a védõt arra, hogy az

ismertetésre észrevételt tehet és az ismertetés kiegészítését kérheti. A

figyelmeztetést és az észrevételt jegyzõkönyvbe kell foglalni.

(5) Az elnapolt tárgyalást a tárgyalás korábbi részérõl készült

jegyzõkönyv ismertetésével kell folytatni, ha megszakítása óta nyolc napnál

hosszabb idõ telt el.

A bizonyítás felvételének sorrendje

287. §

(1) Az ügyész által indítványozott bizonyítás rendszerint megelõzi a

vádlott és a védõ által indítványozott bizonyítás felvételét.

(2) Az ügyész, illetve a vádlott és a védõ által indítványozott

bizonyítási cselekményekrõl és azok sorrendjérõl a tanács elnöke az ügyész,

illetve a vádlott és a védõ indítványai figyelembevételével határoz.

(3) A bizonyítási eljárás során az ügyész, a vádlott, a védõ, a sértett,

a magánfél, illetõleg az õt érintõ körben az egyéb érdekelt indítványokat és

észrevételeket tehet.

(4) A bizonyítási indítvány elutasítása ellen külön fellebbezésnek nincs

helye, azt az ügydöntõ határozattal szemben bejelentett fellebbezésben lehet

sérelmezni.

288. §

(1) A bizonyítási eljárás a vádlott kihallgatásával kezdõdik.

(2) A vádlott és a tanú kihallgatását, illetõleg a szakértõ

meghallgatását követõen hozzájuk a bíróság tagjain kívül az ügyész, a

vádlott, a védõ, a magánfél, valamint az õt érintõ körben az egyéb érdekelt és

a szakértõ kérdést tehet fel, a sértett pedig kérdés feltevését

indítványozhatja.

(3) A tanúk közül rendszerint a sértettet kell elsõként kihallgatni.

A vádlott kihallgatása

289. §

(1) A vádlottat rendszerint a még ki nem hallgatott vádlott-társai

távollétében kell kihallgatni.

(2) A tanács elnöke az ügyész, a vádlott vagy a védõ indítványára,

illetõleg hivatalból a vádlott kihallgatásának tartamára a tárgyalóterembõl

eltávolíttatja azt a már kihallgatott vádlott-társat, akinek jelenléte a

vádlottat a kihallgatása során zavarná.

(3) A vádlott kihallgatására a 117. § és a 118. § rendelkezéseit a (4)

bekezdésben, valamint a 290. § (1)-(4) bekezdésében foglalt eltérésekkel kell

alkalmazni.

(4) A tanács elnöke a 117. § (2) bekezdésben foglaltakon kívül a

vádlottat figyelmezteti arra, hogy egyes kérdésekre is megtagadhatja a

választ, illetve bármikor dönthet úgy, hogy vallomást tesz, habár korábban a

vallomástételt megtagadta, továbbá, hogy a bizonyítási eljárás során a

kihallgatottakhoz kérdést intézhet, indítványokat és észrevételeket tehet. A

figyelmeztetés kiterjed arra is, hogy ha a vádlott nem tesz vallomást, a

gyanúsítottként tett korábbi vallomása felolvasható.

(5) A vádlott - a tárgyalás rendjének zavarása nélkül - a tárgyalás

alatt is értekezhet a védõjével, de a kihallgatása közben ezt csak a tanács

elnökének engedélyével teheti meg.

290. §

(1) A vádlottat elõször kérdések feltevésével az ügyész hallgatja ki. A

kihallgatás során ezt követõen a védõ tehet fel kérdéseket a vádlotthoz, majd

a kérdezés befejeztével a tanács elnöke és tagjai intézhetnek kérdéseket a

vádlotthoz, ezt követõen a tanács elnöke gondoskodik arról, hogy a vádlott -

ha kívánja - összefüggõen is elõadja vallomását.

(2) A tanács elnöke és tagjai bármelyik kérdésre adott felelet után is

kérdéseket intézhetnek a vádlotthoz.

(3) A tanács elnöke gondoskodik arról, hogy a kérdezés módja a vádlott

emberi méltóságát ne sértse.

(4) A tanács elnöke a választ megtiltja, ha a kérdés a választ magában

foglalja, nem az ügyre tartozik vagy a tárgyalás tekintélyét sérti. Ha a

kérdés ismételten ugyanarra a tényre irányul, a tanács elnöke az erre történt

eredménytelen figyelmeztetést követõen a kérdezõtõl átveheti a vádlott

kihallgatását.

A vádlott korábbi vallomásának felolvasása a kihallgatása során

291. §

(1) Ha a vádlott a tárgyaláson nem kíván vallomást tenni, a nyomozás

során tett vallomását az ügyész, a vádlott vagy a védõ indítványára, illetve

hivatalból a tanács elnöke felolvassa vagy a jegyzõkönyvvezetõvel

felolvastatja. Ha a vádlottat a nyomozás során tanúként hallgatták ki, a

tanúvallomás csak akkor olvasható fel, ha ezt a vádlott indítványozza.

(2) A vádlottnak más büntetõeljárásban gyanúsítottként vagy vádlottként

tett vallomása felolvasható.

A vádlott korábbi vallomásának ismertetése a kihallgatása során

292. §

(1) A tanács elnöke az ügyész vagy a védõ indítványára, illetõleg

hivatalból ismertetheti a vádlott korábbi - az eljárásban gyanúsítottként vagy

vádlottként tett - vallomásának részeit, ha a vádlott vallomása a korábbi

vallomásától eltér.

(2) A korábbi vallomás részeinek ismertetésére csak akkor kerülhet sor,

ha a kihallgató az ismertetésben foglalt tényekre és körülményekre a

vádlotthoz kérdést intézett, illetve a vádlott e tényekre és körülményekre

nyilatkozott. A tanács elnöke gondoskodik arról, hogy az ismertetés a

tényállás megállapításához szükséges mértékû legyen.

Jelenlét a tanú kihallgatásánál

293. §

(1) A tanú kihallgatása alatt a még ki nem hallgatott tanúk nem lehetnek

jelen. Ettõl a rendelkezéstõl a tanúként kihallgatandó sértett esetében el

lehet térni.

(2) A tanács elnöke az ügyész, a vádlott vagy a védõ indítványára,

illetõleg hivatalból a tanú kihallgatásának tartamára a tárgyalóterembõl

eltávolíttatja azt a vádlottat, akinek jelenléte a tanút kihallgatása során

zavarná.

A tanú kihallgatása

294. §

(1) A kihallgatás kezdetén a tanács elnöke a 82. § (2) bekezdése,

valamint a 85. § (2) és (3) bekezdése szerint jár el.

(2) Ha a kihallgatást az ügyész indítványozta, a tanúhoz elõször õ intéz

kérdéseket. Ezt követõen a tanúhoz a vádlott és a védõ kérdéseket intézhet, a

sértett kérdés feltevését indítványozhatja.

(3) Ha a kihallgatást a védõ indítványozta, a tanúhoz elõször a védõ,

majd a vádlott, ezt követõen az ügyész intézhet kérdéseket, majd a sértett

kérdés feltevését indítványozhatja.

(4) A bíróság kérdései elõtt újabb kérdéseket az jogosult intézni a

tanúhoz, aki a tanú kihallgatását indítványozta.

(5) A tanács elnöke és tagjai a kérdezés befejeztével kérdéseket

intézhetnek a tanúhoz.

295. §

(1) A tanú kihallgatására a 290. § (2)-(4) bekezdését alkalmazni kell.

(2) A tizennyolcadik életévét be nem töltött tanú kihallgatása esetén, ha

a tanács elnöke szükségesnek tartja, átveszi a tanú kihallgatását.

A tanú korábbi vallomásának felolvasása

296. §

(1) A tanács elnöke a tanúnak az eljárás korábbi szakaszában tett

vallomását az ügyész, a vádlott vagy a védõ indítványára vagy hivatalból

felolvashatja vagy a jegyzõkönyvvezetõvel felolvastatja, ha

a) a tanú a tárgyaláson nem hallgatható ki, vagy a tárgyaláson való

megjelenése egészségi állapotára tekintettel aránytalan nehézséggel járna,

b) a tanú a tárgyaláson a vallomástételt jogosulatlanul megtagadja.

(2) A különösen védett tanú (97. §, 207. § (2) bek. d) pont), a

tárgyaláson nem hallgatható ki. Ha a tanú kihallgatására a 207. § (4)

bekezdése alapján került sor, a tanú csak akkor hallgatható ki, ha a tárgyalás

idõpontjában tizennegyedik életévét betöltötte, és a tárgyaláson történõ

kihallgatása különösen indokolt.

(3) Ha a vallomástétel alól mentes tanú a vallomást a tárgyaláson

megtagadja, az eljárás korábbi szakaszában tett vallomása felolvasható,

kivéve, ha a tanú a vallomástételt a 82. § (1) bekezdésének a) pontja alapján

tagadja meg.

(4) A (3) bekezdés szerint kell eljárni, ha a tárgyaláson tanúként

kihallgatandó személyt az eljárás korábbi szakaszában gyanúsítottként vagy

vádlottként hallgatták ki.

A tanú korábbi vallomásának ismertetése a kihallgatása során

297. §

(1) A tanács elnöke az ügyész, a vádlott vagy a védõ indítványára,

illetõleg hivatalból ismertetheti a tanú korábbi vallomásának részeit, ha a

tanú a történtekre nem emlékszik, vagy ha a tárgyaláson tett és a korábbi

tanúvallomása között ellentét van. Az ismertetés kiterjedhet a tanúnak az

eljárás korábbi szakaszában vagy más eljárásban gyanúsítottként vagy

vádlottként tett vallomására is.

(2) A korábbi vallomás részeinek ismertetésére csak akkor kerülhet sor,

ha a kihallgató az ismertetésben foglalt tényekre és körülményekre a tanúhoz

kérdést intézett, illetve a tanú e tényekre és körülményekre nyilatkozott. A

tanács elnöke gondoskodik arról, hogy az ismertetés a tényállás

megállapításához szükséges mértékû legyen.

A szakértõ meghallgatása

298. §

(1) A 110. § (1) bekezdésében foglalt figyelmeztetést követõen a

szakértõt a tanú kihallgatására vonatkozó szabályok értelemszerû

alkalmazásával kell meghallgatni.

(2) A szakértõ a meghallgatása során az írásban elõterjesztett

szakvéleményét vagy feljegyzéseit igénybe veheti, és szemléltetõ eszközöket

alkalmazhat.

A szakvélemény felolvasása

299. §

(1) Ha az értesített szakértõ a tárgyaláson nem jelenik meg, az írásban

elõterjesztett szakvéleményt a tanács elnöke felolvassa vagy a

jegyzõkönyvvezetõvel felolvastatja. Ha a szakvélemény felolvasása után a

meghallgatása szükséges, a szakértõt a tárgyalásra idézni kell.

(2) Ha a szakértõ az idézés ellenére a tárgyaláson nem jelenik meg, a

bíróság indítványra vagy hivatalból engedélyezheti az írásban elõterjesztett

szakvélemény felolvasását. Ha az ügyész, a vádlott vagy a védõ a szakvélemény

felolvasása után a szakértõnek kérdéseket kíván feltenni, a tárgyalást el kell

napolni, és a szakértõt a kitûzött tárgyalásra meg kell idézni.

Szakértõ kirendelése a tárgyaláson

300. §

Ha a szakértõ kirendelése a tárgyaláson válik szükségessé, a tanács

elnöke a tárgyalásra nyomban idézi a szakértõt. Ha erre nincs mód, a bíróság a

tárgyalást elnapolja, és megállapítja a szakvélemény elkészítésének

határidejét.

Az okiratok és más iratok felolvasása

301. §

(1) A tanács elnöke rendelkezik az okiratok és a bizonyítás eszközéül

szolgáló iratok felolvasásáról a tárgyaláson.

(2) A nyomozó hatóság jelentése okiratként felolvasható. Ha a jelentés

tartalmát illetõen kétely merül fel, a jelentés készítõjét indítványra vagy

hivatalból a tárgyalásra meg lehet idézni.

(3) Az ügyész, a védõ és a vádlott egybehangzó indítványára a tanács

elnöke engedélyezheti, hogy az okirat felolvasása helyett lényegének

ismertetésére vagy megjelölésére kerüljön sor.

Az eljárási cselekményrõl készített felvétel felhasználása

302. §

(1) A tanács elnöke az eljárási cselekményrõl kép- vagy hangfelvevõvel

illetve egyéb berendezéssel rögzített felvételt a tárgyaláson hivatalból vagy

az ügyész, a vádlott, illetve a védõ indítványára bemutathatja.

(2) Ha az (1) bekezdésben írt felvétel a gyanúsított vagy a tanú

kihallgatásáról készült, a bemutatásra a 291-292. § és a 296-297.§

rendelkezéseit kell alkalmazni.

Bírói szemle

303. §

(1) A tárgyaláson a tanács elnöke mutatja fel a tárgyi bizonyítási

eszközt. Ha ez nem lehetséges, a tárgyi bizonyítási eszköz fényképét kell

bemutatni, és ismertetni kell a leírását.

.

(2) A bíróság hivatalból vagy indítványra szemlét tart a tárgyalás

keretében.

(3) A bírói szemlét a bíróság vagy annak kiküldött tagja tartja.

Bizonyítás felvétele kiküldött vagy megkeresett bíró útján

304. §

(1) Ha a bizonyítás tárgyaláson nem végezhetõ el, vagy rendkívüli

nehézségbe ütközik, a bíróság hivatásos bíró tagját küldi ki (kiküldött bíró),

vagy - szükség esetén - más bíróságot keres meg (megkeresett bíróság). A

bizonyítás felvételére a vádlottat, a védõt idézni, az ügyészt, illetõleg a

sértettet értesíteni kell.

(2) A kiküldött és a megkeresett bíróság eljárásáról felvett

jegyzõkönyvet a tárgyaláson fel kell olvasni.

(3) A vádlott és a védõ idézését mellõzni kell, ha ennek következtében a

tanúnak a 96. § alapján zártan kezelt adatai a vádlott és a védõ elõtt

ismertté válnának.

A bizonyítás kiegészítése

305. §

A bíróság, ha az ügy teljesebb felderítését tartja szükségesnek,

hivatalból vagy indítványra új bizonyítás felvételét, illetõleg bizonyíték

megszerzését rendelheti el. Ha ez nyomban nem lehetséges, a bíróság a

tárgyalást elnapolja, és a bizonyítást az új határnapra kitûzött tárgyaláson

veszi fel.

306. §

Ha a bizonyítás felvétele kiküldött bíró, illetõleg megkeresett bíróság

útján nem lehetséges (304. §), továbbá ha a bizonyítás kiegészítése (305. §)

tárgyaláson nem végezhetõ el, a bíróság az ügyészt bizonyítási eszköz

felkutatására hívja fel.

Az eljárás felfüggesztése

307. §

Az eljárás a tárgyalás megkezdése után is felfüggeszthetõ (266. §). Ha a

bíróság az eljárást a vádlottnak a bûncselekmény elkövetése után bekövetkezett

elmebetegsége miatt, vagy azért függesztette fel, mert a vádlott ismeretlen

helyen tartózkodik, elkobzást rendelhet el, a vagyoni elõny vagy elkobzás alá

esõ érték megfizetésére kötelezhet.

Az ügy áttétele, egyesítés, elkülönítés

308. §

(1) A tárgyalás megkezdése után áttételnek csak akkor van helye, ha az

ügy elbírálása a bíróság hatáskörét meghaladja, vagy katonai büntetõeljárás

hatálya alá tartozik, illetõleg a 17. § (5)-(6) bekezdése szerint az ügy

elbírálására más bíróság illetékes.

(2) Az ügyeket a tárgyalás megkezdése után is egyesíteni lehet, illetve

el lehet különíteni (265. §).

(3) A tárgyalás megkezdése után az ügyet nem lehet öttagú tanács elé

utalni (271. §).

Határozatok tárgyaláson kívül

309. §

A tárgyalás elnapolása után, ha szükséges, a bíróság tanácsülésen is

határozhat az ügy áttételérõl (308. § (1) bek.), az ügyek egyesítésérõl vagy

elkülönítésérõl (308. § (2) bek.), az eljárás felfüggesztésérõl (266. § (1)-

(3) bek.) vagy megszüntetésérõl (267. § (1) bek. c), d), e) pontja), valamint

a személyi szabadság elvonásával vagy korlátozásával járó

kényszerintézkedésrõl.

A vád módosítása

310. §

(1) Ha az ügyész úgy látja, hogy a vádlott más bûncselekményben bûnös,

vagy más bûncselekményben is bûnös, mint amely miatt ellene vádat emelt, a

321. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésig a vádat megváltoztatja, illetõleg

kiterjeszti, vagy a vádirat kiegészítése végett a tárgyalás elnapolását

indítványozza.

(2) A vád megváltoztatása esetén a bíróság a tárgyalást elnapolhatja, ha

azt az ügyész vagy - a védelem elõkészítése érdekében - a vádlott, illetõleg a

védõ indítványozza.

(3) A vád kiterjesztése esetén a bíróság a tárgyalást legalább nyolc

napra a vádlott és a védõ együttes indítványára elnapolja, vagy hivatalból

elnapolhatja; illetõleg azt az ügyet, amelyre a vádat kiterjesztették,

elkülöníti.

(4) Az ügyet át kell tenni, ha a módosított vád elbírálása a bíróság

hatáskörét meghaladja, vagy az a fiatalkorúak elleni, illetõleg a katonai

büntetõeljárás hatálya alá tartozik.

A vád elejtése

311. §

(1) Az ügyész a 321. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésig a vádat

elejtheti. Az ügyész a vád elejtését indokolni köteles.

(2) Ha az ügyész a vád képviseletét a pótmagánvádlótól vette át, a vádat

nem ejtheti el, de a vád képviseletétõl elállhat. Ha a pótmagánvádló és

képviselõje jelen van, a tárgyalást folytatni kell, ellenkezõ esetben a

bíróság a tárgyalás elnapolásával egyidejûleg új tárgyalást tûz ki, a

pótmagánvádlót pedig értesíti, hogy a vádat ismét õ képviseli.

A pótmagánvádló fellépése

312. §

(1) Ha a vád elejtése esetén pótmagánvádnak van helye, a bíróság a

tárgyalást elnapolja, és tizenöt napon belül kézbesíti a sértettnek az ügyész

vádelejtést tartalmazó nyilatkozatát. Ha a sértett harminc napon belül nem lép

fel pótmagánvádlóként, az eljárást a bíróság megszünteti. E határidõ

elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.

(2) A vádelejtést követõen a sértettnek lehetõséget kell adni, hogy az

ellene elkövetett bûncselekményre vonatkozó iratokat a bíróság hivatalos

helyiségében megismerhesse. A pótmagánvádló az iratoktól elkülönítve, zártan

kezelt iratokat nem ismerheti meg.

(3) Ha a sértett pótmagánvádlóként kíván fellépni, a vádindítványt a

bírósághoz nyújtja be. A pótmagánvádló ügyvédi képviselete a vádindítvány

benyújtásától kezdve kötelezõ.

(4) A vádindítvány a 217. § (3) bekezdésének a)-c), g) és h) pontjában

felsoroltakat, továbbá azokat az indokokat tartalmazza, amelyek alapján a

pótmagánvádló a vádelejtés ellenére a bírósági eljárás folytatását

indítványozza.

(5) Ha a pótmagánvádló vádindítványt nyújtott be, a bíróság a 231. §

rendelkezései szerint jár el azzal, hogy a pótmagánvádló az (1) bekezdésben

meghatározott határidõ letelte elõtt nyújthatja be ismételten a vádindítványt.

A vádindítványt elutasító végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.

(6) Ha az ügyész a vádat elejtette, és az ügyben pótmagánvádló lép fel, a

tárgyalást folytatni kell. A tárgyalás folytonosságára a 286. § rendelkezései

irányadók.

(7) Ha az eljárás több bûncselekmény miatt folyik, és az ügyész a vádat

ezek valamelyikében ejti el, a pótmagánvádló akkor léphet fel, ha az az ügy,

amelyben a vádat elejtették, elkülöníthetõ. Ez esetben az ügyet el kell

különíteni.

A bizonyítási eljárás befejezése

313. §

A bizonyítási eljárás lefolytatása után, ha bizonyítási indítványt nem

tettek, vagy azt a bíróság elutasította, a tanács elnöke a bizonyítási

eljárást befejezettnek nyilvánítja, és felhívja a jogosultakat a perbeszédek

és a felszólalások megtartására.

A perbeszédek és felszólalások

314. §

(1) Az ügyész vádbeszédet, a védõ védõbeszédet tart, a vádlott, a

sértett, a magánfél és az egyéb érdekelt felszólalhat.

(2) Ha ugyanazon vádlott érdekében több védõ jár el, a védõbeszédet -

megegyezésük szerint - egyikük tartja. Ez irányadó a képviselõ felszólalására

is.

(3) Perbeszéd közben a szót nem lehet megvonni.

(4) A perbeszéd nem szakítható félbe, kivéve, ha bûncselekményt

megvalósító kifejezést foglal magában, rendzavarást kelt, továbbá ha az

eljárás elhúzásának megakadályozása érdekében ez szükséges.

315. §

(1) Az ügyész a vádbeszédében, ha a vádlott bûnösségét megállapíthatónak

tartja, a jogszabályokat is megjelölve, indítványt terjeszt elõ arra, hogy a

bíróság

a) a vádlottat mely tények alapján, milyen bûncselekményben mondja ki

bûnösnek,

b) milyen büntetést szabjon ki, illetõleg intézkedést alkalmazzon,

c) milyen egyéb rendelkezést tegyen.

(2) Az ügyész a büntetés, illetõleg az intézkedés meghatározott mértékére

nem tehet indítványt.

(3) Ha az ügyész a vádlott bûnösségét nem tartja megállapíthatónak, a

perbeszédében a jogszabályokat is megjelölve, indokolt indítványt tesz a

vádlott felmentésére.

316. §

Az ügyész után a sértett, a magánfél és az egyéb érdekeltek

felszólalhatnak. A sértett nyilatkozhat a vádlott bûnösségérõl. A magánfél

megjelöli, hogy milyen összegben érvényesíti a polgári jogi igényét, ezt

indokolhatja, távolléte esetén a bejelentett igényt az iratokból kell

felolvasni. Az egyéb érdekelt a jogát vagy jogos érdekét közvetlenül érintõ

körben indítványt tehet.

317. §

(1) A felszólalások után a védõbeszéd következik. A védõ perbeszéde után

a vádlott is szót emelhet saját védelmére.

(2) Több vádlott esetén a védõbeszédek sorrendjét a tanács elnöke

határozza meg.

318. §

(1) A perbeszédek és a felszólalások után, azok sorrendjében

viszonválaszoknak van helye. A viszonválaszra további viszonválasz adható,

utoljára a védõ, illetõleg a vádlott szólhat.

(2) A perbeszédek, felszólalások, illetve a viszonválaszok után, ha a

vádlott süket és tolmács nem alkalmazható, lehetõséget kell biztosítani

számára a jegyzõkönyv elolvasására.

Az utolsó szó joga

319. §

Az ügydöntõ határozat meghozatala elõtt az utolsó szó joga a vádlottat

illeti.

A bizonyítási eljárás újra megnyitása

320. §

A bíróság az ügydöntõ határozat meghozatala elõtt a bizonyítási eljárást

újra megnyitja, ha ezt a perbeszédekben, a felszólalásokban, illetõleg az

utolsó szó jogán elhangzottakban foglaltak miatt szükségesnek tartja.

A határozathozatal és a határozat kihirdetése

321. §

(1) A perbeszédeket, a felszólalásokat, illetve az utolsó szó jogán

elhangzottakat követõen a bíróság határozat meghozatala céljából tanácsülésre

visszavonul. A tanácsülésen a határozat rendelkezõ részét le kell írni, és azt

a bíróság tagjai aláírják.

(2) Az ügydöntõ határozatot a meghozatala után nyomban ki kell hirdetni.

(3) Az ügydöntõ határozat rendelkezõ részét a tanács elnöke állva olvassa

fel, és a jelenlevõk állva hallgatják meg. Ezt követõen a tanács elnöke szóban

elmondja az indokolás lényegét.

322. §

Ha az ügy bonyolultsága, a határozat nagy terjedelme vagy más fontos ok

szükségessé teszi, a határozat meghozatalát és kihirdetését legfeljebb nyolc

napra el lehet halasztani. Ebben az esetben a kihirdetés idõpontját a

tárgyalás befejezésekor ki kell tûzni.

A jogorvoslati nyilatkozatok

323. §

(1) A határozat kihirdetése után a tanács elnöke megkérdezi a jelenlévõ

fellebbezésre jogosultakat, hogy kívánnak-e fellebbezni. A fellebbezési

nyilatkozatok sorrendje a következõ: az ügyész, a magánfél, a vádlott, a védõ

és az egyéb érdekeltek nyilatkozata.

(2) A fellebbezõnek meg kell jelölnie, hogy a határozat mely

rendelkezését sérelmezi, és a fellebbezés mire irányul. Az ügyésznek meg kell

jelölnie azt is, ha a vádlott terhére fellebbez (354. § (2) bek.).

(3) A fellebbezésben új tényt is lehet állítani, és új bizonyítékra is

lehet hivatkozni.

(4) A fellebbezés írásban indokolható. Az indokolást az iratok

felterjesztéséig az elsõ fokú bíróságnál, az iratok felterjesztése után a

másodfokú bíróságnál - legkésõbb a tárgyalást megelõzõ nyolcadik napon - kell

elõterjeszteni.

A fellebbezésre jogosultak

324. §

(1) Az elsõ fokú bíróság ítélete ellen fellebbezésre jogosult

a) a vádlott,

b) az ügyész,

c) a védõ, a vádlott hozzájárulása nélkül is,

d) a vádlott örököse, a polgári jogi igénynek helyt adó rendelkezés ellen,

e) a kényszergyógykezelés elrendelése ellen - a vádlott hozzájárulása

nélkül is - a nagykorú vádlott törvényes képviselõje és házastársa,

f) a magánfél, a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezés ellen,

g) az, akivel szemben az ítélet rendelkezést tartalmaz, a reá vonatkozó

rendelkezés ellen.

(2) A vádlott terhére az ügyész fellebbezhet.

A fellebbezés bejelentése

325. §

(1) Az, akivel az elsõ fokú bíróság az ítéletet kihirdetés útján közli, a

fellebbezését nyomban bejelentheti, vagy erre három napi határidõt tarthat

fenn. E határidõ elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.

(2) A kézbesítés útján közölt ítélet ellen nyolc napon belül lehet

fellebbezni.

(3) A nem a kihirdetéskor bejelentett fellebbezést az elsõ fokú bíróságnál

kell írásban benyújtani, vagy jegyzõkönyvbe mondani.

(4) Az ügyésznek a (3) bekezdés szerint benyújtott fellebbezésérõl az elsõ

fokú bíróság a vádlottat és a védõt értesíti.

326. §

Ha az elsõ fokú bíróság a nem ügydöntõ végzést kihirdetés útján közli, a

fellebbezést a végzés kihirdetésekor kell bejelenteni. A nem ügydöntõ végzés

elleni fellebbezés bejelentésére egyebekben a 325. § (2)-(4) bekezdésében

foglaltak irányadók.

Határozat az elõzetes letartóztatásról, a lakhelyelhagyási tilalomról,

az ideiglenes kényszergyógykezelésrõl és

az összbüntetésbe foglalásról

327. §

(1) Ha az ügydöntõ határozat a kihirdetéskor nem emelkedik jogerõre, és a

bíróság az elõzetes letartóztatás, az ideiglenes kényszergyógykezelés vagy a

lakhelyelhagyási tilalom fenntartását, illetve az elrendelését indokoltnak

tartja, errõl nyomban határoz.

(2) Az (1) bekezdés esetén az elõzetes letartóztatás elrendelésének a

129. § (2) bekezdésének a), b) vagy d) pontjában meghatározott okokon kívül

akkor is helye van, ha az ítéletben kiszabott szabadságvesztés tartamára

figyelemmel a vádlott szökésétõl vagy elrejtõzésétõl kell tartani.

(3) A vádlott felmentése, próbára bocsátása, az eljárás megszüntetése

esetén, vagy ha a bíróság nem szabott ki végrehajtandó szabadságvesztést,

illetõleg ha a felmentés esetén nem rendelt el kényszergyógykezelést, az

elõzetes letartóztatás, a lakhelyelhagyási tilalom, illetõleg az ideiglenes

kényszergyógykezelés fenntartásának nincs helye.

(4) Ha a bíróság az elõzetes letartóztatást és az ideiglenes

kényszergyógykezelést nem tartja fenn, nyomban intézkedik a vádlott

szabadlábra helyezésérõl.

(5) Az ítélet jogerõre emelkedése esetén, ha ennek feltételei fennállnak,

a bíróság lehetõleg azonnal lefolytatja az eljárást az összbüntetésbe

foglalásról.

A tárgyalás berekesztése

328. §

A jogorvoslati nyilatkozatok megtétele, valamint a 327. §-ban említett

határozatok meghozatala után a tanács elnöke a tárgyalást berekeszti.

II. Cím

Az elsõ fokú bíróság ügydöntõ határozatai

Az ítélet

329. §

A bíróság a vádról ítélettel határoz, ha a vádlottat bûnösnek mondja ki,

vagy felmenti.

A bûnösséget megállapító ítélet

330. §

(1) A bíróság a vádlottat bûnösnek mondja ki, ha megállapítja, hogy

bûncselekményt követett el, és büntethetõ.

(2) A bûnösséget megállapító ítéletben a bíróság

a) büntetést szab ki,

b) a vádlottat próbára bocsátja vagy megrovásban részesíti,

c) a büntetés kiszabását mellõzi.

(3) Ha a bíróság a vádlottat pártfogó felügyelet alá helyezi, az ítélet

rendelkezõ része a 258. § (2) bekezdésében írtakon kívül tartalmazza a bíróság

által megállapított magatartási szabályokat.

(4) Ha a vádlott bûnösségét a bíróság próbaidõ elõtt elkövetett

bûncselekményben állapítja meg, a próbára bocsátást kimondó határozatot

hatályon kívül helyezi, vagy az egyesített ügyeket újból elkülöníti.

A felmentõ ítélet

331. §

(1) A bíróság a vádlottat a vád alól felmenti, ha a vádlott bûnössége nem

állapítható meg, és az eljárást nem szünteti meg.

(2) Ha a kóros elmeállapota miatt felmentett vádlott

kényszergyógykezelésének feltételei megvannak, a bíróság elrendeli a vádlott

kényszergyógykezelését.

(3) Az ítélet indokolása a 258. § (3) bekezdésében írottakon kívül

tartalmazza azoknak az okoknak a feltüntetését, amelyek a bíróságot az ítélet

kialakításában vezették, különösen a bûncselekmény hiányára, a bûncselekmény

bizonyítottságának hiányára, illetõleg a büntethetõséget kizáró vagy

megszüntetõ okokra való utalást.

(4) Ha a felmentés alapja büntethetõséget kizáró vagy megszüntetõ ok, a

bíróság elkobzást rendelhet el, vagyoni elõny vagy elkobzás alá esõ érték

megfizetésére kötelezhet. Ha a vádlott a kóros elmeállapota miatt nem

büntethetõ, a bíróság a polgári jogi igényt érdemben elbírálhatja.

Az eljárást megszüntetõ végzés

332. §

(1) A bíróság az eljárást megszünteti

a) a vádlott halála, elévülés vagy kegyelem miatt,

b) ha az eljárás megindításához szükséges magánindítvány, feljelentés

vagy a kívánat hiányzik, és e hiányt nem pótolták, illetõleg az már nem

pótolható,

c) ha a cselekményt jogerõsen elbírálták,

d) ha az ügyész a vádat elejtette és pótmagánvádnak nincs helye.

(2) A bíróság az eljárást megszünteti az olyan bûncselekmény miatt,

amelynek a vád tárgyává tett jelentõsebb súlyú bûncselekmény mellett a

felelõsségre vonás szempontjából nincs jelentõsége.

(3) A bíróság az (1) bekezdésben meghatározott ok észlelésekor az

eljárást nyomban megszünteti.

333. §

Ha az ügyész a vádat elejtette és pótmagánvádnak lehet helye, az eljárás

megszüntetésének nem akadálya, hogy a sértettnek azért nem lehetett az ügyész

vádelejtését tartalmazó nyilatkozatát kézbesíteni, mert ismeretlen helyen

tartózkodott.

334. §

Az eljárásnak a 332. § (1) bekezdésének a)-b) pontja alapján történt

megszüntetése esetén a bíróság

a) elkobzást rendelhet el,

b) a vádlott halála kivételével vagyoni elõny vagy elkobzás alá esõ érték

megfizetésére kötelezhet.

A polgári jogi igény elbírálása

335. §

(1) A polgári jogi igényt a bíróság az ítéletben lehetõleg érdemben

bírálja el. Ha ez jelentékenyen késleltetné az eljárás befejezését, a bíróság

a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja.

(2) Ha a polgári jogi igény érvényesítése során eltérõ indítványt

terjesztettek elõ, a bíróság ezeket a magasabb összegû igény keretein belül

bírálja el.

A szülõi felügyeleti jog megszüntetése

336. §

(1) A bíróság az ügyész indítványára a vádlott szülõi felügyeleti jogát

megszünteti, ha a vádlottat a gyermekének sérelmére elkövetett szándékos

bûncselekményben bûnösnek mondja ki, és megállapítja a házasságról, a

családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 88. §-ának (1)

bekezdésében meghatározott feltételek fennállását.

(2) A bíróság az (1) bekezdésben meghatározott feltételek hiányában az

indítványt elutasítja.

(3) A bíróság a szülõi felügyeleti jog megszüntetése iránti

igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja, ha az indítvány

elbírálása a büntetõeljárás befejezését jelentékenyen késleltetné, vagy az

indítványnak a büntetõeljárásban való érdemi elbírálását más körülmény

kizárja.

A szabálysértés elbírálása

337. §

(1) Ha a bíróság a tárgyalás eredményéhez képest úgy látja, hogy a vád

tárgyává tett cselekmény szabálysértés, és ezért a vádlottat felmenti, a

szabálysértést elbírálja.

(2) Az (1) bekezdés esetében a bíróság elkobzást rendelhet el, elkobzás

alá esõ érték megfizetésére kötelezhet, és a polgári jogi igényt érdemben

elbírálhatja.

A bûnügyi költség viselése

338. §

(1) A bíróság a vádlottat a bûnügyi költség viselésre kötelezi, ha õt

bûnösnek mondja ki, vagy szabálysértés elkövetéséért a felelõsségét

megállapítja. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra a bûnügyi költségre,

amelynek viselésére a törvény alapján mást kell kötelezni.

(2) A vádlottat csak azzal a cselekménnyel, illetõleg a tényállásnak

azzal a részével kapcsolatban felmerült bûnügyi költség viselésére lehet

kötelezni, amelyre a bûnösségét vagy a felelõsségét megállapították. Nem lehet

kötelezni annak a bûnügyi költségnek a viselésére, amely - nem az õ mulasztása

folytán - szükségtelenül merült fel.

(3) A bíróság a bûnösnek kimondott vádlottakat külön-külön kötelezi a

bûnügyi költség viselésére.

(4) A bíróság a bûncselekmény súlyához képest aránytalanul nagy bûnügyi

költség egy részének megfizetése alól a vádlottat mentesítheti.

339. §

(1) Az állam viseli a 74. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott

bûnügyi költségbõl azt a költséget, amelynek viselésére a vádlott a 338.§

alapján nem kötelezhetõ, továbbá azt a költséget, amelyet a vádlottnak a 74. §

(3) bekezdése alapján nem kell megtérítenie.

(2) Az állam viseli azt a költséget is, amely annak kapcsán merült fel,

hogy a vádlott a magyar nyelvet nem ismeri, illetõleg - ha e törvény másképp

nem rendelkezik - azt a költséget, amelyre a bíróság a vádlottat a 338. § (2)

és (3) bekezdése alapján nem kötelezte.

(3) Ha a vádat az ügyész képviselte, és a bíróság a vádlottat felmenti,

az állam a határozat jogerõre emelkedésétõl számított tizenöt napon belül - a

külön jogszabályban meghatározott mértékben - megtéríti a vádlott védõjének

az eljárás során nem elõlegezett díját és a készkiadását .

(4) A vádlott felmentése vagy az eljárás megszüntetése esetén is

kötelezni kell a vádlottat annak a költségnek a viselésére, amely az õ

mulasztása folytán merült fel.

340. §

(1) A magánfél és képviselõje készkiadásának, valamint az utóbbi díjának

megfizetésére a bíróság a vádlottat akkor kötelezi, ha a magánfél által

érvényesített polgári jogi igénynek helyt ad. Részbeni helyt adás esetén a

vádlottat az említett költség arányos részének megfizetésére kell kötelezni;

egyébként e költséget a magánfél viseli.

(2) A pótmagánvádló és képviselõje készkiadásának, valamint ez utóbbi

díjának megfizetésére a bíróság a vádlottat akkor kötelezi, ha a vádat a

pótmagánvádló képviseli, és a bíróság a vádlott bûnösségét megállapítja.

III. Cím

Az elsõ fokú bíróság és az ügyész teendõi a fellebbezést követõen

341. §

(1) A törvényben kizárt, az arra nem jogosulttól származó vagy az elkésett

fellebbezést az elsõ fokú bíróság elutasítja.

(2) Ha a fellebbezési határidõ valamennyi jogosultra lejárt, az elsõ fokú

bíróság tanácsának elnöke az iratokat - a másodfokú bíróság mellett mûködõ

ügyész útján - haladéktalanul, de legkésõbb harminc napon belül felterjeszti a

másodfokú bírósághoz.

(3) Ha olyan eljárási szabálysértésre alapítottak fellebbezést, amelynek a

körülményei az iratokból nem tûnnek ki, a tanács elnöke errõl a

felterjesztésben felvilágosítást ad.

(4) A másodfokú bíróság mellett mûködõ ügyész az iratokat az indítványával

tizenöt napon belül, különösen bonyolult vagy nagy terjedelmû ügyben harminc

napon belül megküldi a másodfokú bíróságnak.

IV. Cím

Tárgyalás az ügyész, a védõ távollétében

342. §

(1) Ha e törvény szerint a tárgyalás az ügyész, illetve a védõ

távollétében megtartható, az I-II. Cím rendelkezéseit az e §-ban foglalt

eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Ha az ügyész nincs jelen a tárgyaláson, a vádiratból a vádat a

bíróság ismerteti.

(3) Ha a vád kiterjesztésének feltételei állnak fenn, és az ügyész nincs

jelen a tárgyaláson, errõl a bíróság az ügyészt a tárgyalás elnapolása vagy az

eljárás elkülönítése mellett értesíti.

(4) Ha a tárgyalás az ügyész vagy a védõ távollétében megtartható, a

bíróság hallgatja ki a vádlottat és a tanút, illetõleg hallgatja meg a

szakértõt; hozzájuk a jelenlévõ ügyész és védõ kérdést intézhet.

(5) Ha védõ nincs jelen a tárgyaláson, a védõbeszédet a vádlott adhatja

elõ.

(6) Ha a kihirdetés útján közölt ügydöntõ határozat ellen a vádlott és a

védõ nem jelent be fellebbezést, a bíróság azt a tárgyaláson jelen nem levõ

ügyésszel a rendelkezõ rész kézbesítése útján közli. Ha az ügydöntõ

határozatot a bíróság az ügyésszel a rendelkezõ rész kézbesítése útján közli,

az ügyész a fellebbezését öt napon belül jelentheti be. E határidõ

elmulasztása ellen nincs helye igazolásnak.

V. Cím

A pótmagánvádlóra vonatkozó eltérõ rendelkezések

343. §

(1) A pótmagánvádló képviselõje a tárgyaláson köteles részt venni. Ha a

pótmagánvádló képviselõje a tárgyaláson nem jelenik meg, és magát alapos okkal

elõzetesen haladéktalanul nem mentette ki, a bíróság a tárgyalást a képviselõ

költségére elhalasztja, és a képviselõt rendbírsággal sújthatja.

(2) A pótmagánvádló a vádat nem terjesztheti ki.

(3) A perbeszédet a pótmagánvádló képviselõje tartja.

(4) Az elsõ fokú bíróság ügydöntõ határozata ellen a pótmagánvádló a

vádlott javára nem fellebbezhet.

(5) Ha a fellebbezés bejelentésekor a vádat a pótmagánvádló képviseli, az

elsõ fokú bíróság az iratokat közvetlenül terjeszti fel a másodfokú

bírósághoz.

344. §

Ha a vádlottat felmentették, vagy vele szemben az eljárást megszüntették,

a pótmagánvádló viseli a 74.§ (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott

bûnügyi költségbõl azt a költséget, amely a pótmagánvádló fellépése után

keletkezett.

XIV. F E J E Z E T

A MÁSODFOKÚ BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS

I. Cím

Általános szabályok

A másodfokú eljárásban alkalmazandó rendelkezések

345. §

E törvény XI-XIII. Fejezetében megállapított rendelkezéseit a másodfokú

bírósági eljárásban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

A fellebbezési jog és a fellebbezés hatálya

346. §

(1) Az elsõ fokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a

másodfokú bírósághoz. Az elsõ fokú bíróság tárgyalás alapján hozott eljárást

megszüntetõ végzése elleni fellebbezésre az ítélet elleni fellebbezés

szabályai irányadóak.

(2) Az elsõ fokú bíróság ítélete elleni fellebbezés az ítélet bármely

rendelkezése vagy kizárólag az indokolás ellen is irányulhat.

(3) Fellebbezésnek jogi és ténybeli okból van helye.

(4) A fellebbezés az ítélet jogerõre emelkedését abban a részben függeszti

fel, amelyet a másodfokú bíróság a fellebbezés folytán felülbírál.

347. §

(1) Az elsõ fokú bíróság nem ügydöntõ végzése ellen fellebbezésnek van

helye, ha azt e törvény nem zárja ki. A végzés elleni fellebbezés elintézésére

az ítélet elleni fellebbezés szabályai irányadók. A másodfokú bíróság a végzés

elleni fellebbezést bizonyítás felvétele esetén tárgyaláson, egyébként

tanácsülésen intézi el.

(2) A végzés a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, kivéve ha a

fellebbezés halasztó hatályát e törvény kimondja. Kivételesen indokolt esetben

a végzés végrehajtását mind az elsõ fokú, mind a másodfokú bíróság

felfüggesztheti.

A felülbírálat terjedelme

348. §

(1) A másodfokú bíróság - ha e törvény kivételt nem tesz - a fellebbezéssel

megtámadott ítéletet az azt megelõzõ bírósági eljárással együtt felülbírálja.

Az ítéletnek a bûnösség megállapítására, a bûncselekmény minõsítésére, a

büntetés kiszabására, valamint intézkedés alkalmazására vonatkozó

rendelkezéseit a másodfokú bíróság arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy

ki, milyen okból fellebbezett. Hivatalból dönt a másodfokú bíróság az

elõbbiekhez kapcsolódó járulékos kérdésekben, így a polgári jogi igényre, a

bûnügyi költségre vonatkozó rendelkezésekrõl is.

(2) Ha a vádlott ellen több bûncselekmény miatt emeltek vádat, az ítéletnek

csak az a felmentõ vagy eljárást megszüntetõ rendelkezése bírálható felül,

amely ellen fellebbeztek.

(3) Ha a fellebbezés kizárólag az ítéletnek a lefoglalás megszüntetésére, a

polgári jogi igényre, a szülõi felügyeleti jog megszüntetésére vagy a bûnügyi

költségre vonatkozó rendelkezése ellen irányul, a másodfokú bíróság az

ítéletnek csak ezt a részét bírálja felül.

(4) Az ítélet indokolása elleni fellebbezésben jogi, ténybeli vagy más

okfejtések, értékelõ megállapítások sérelmezhetõk.

349. §

(1) Ha az elsõ fokú bíróság ítélete több vádlottról rendelkezik, a

másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel érintett vádlottra

vonatkozó részét bírálja felül.

(2) A másodfokú bíróság a fellebbezéssel nem érintett vádlottat felmenti, a

bûncselekményének enyhébb minõsítése folytán törvénysértõen súlyos büntetését,

illetve a vele szemben büntetés helyett alkalmazott intézkedést enyhíti, vagy

az elsõ fokú bíróság ítéletének reá vonatkozó részét hatályon kívül helyezi,

és vele szemben az eljárást megszünteti, illetõleg az elsõ fokú bíróságot új

eljárásra utasítja, ha a fellebbezéssel érintett vádlott tekintetében is

ugyanígy határoz.

350. §

Az ítélet megalapozatlansága esetén az elsõ fokú bíróságot a 349. § (2)

bekezdésének alkalmazásával akkor lehet új eljárásra utasítani, ha ez a

fellebbezéssel nem érintett vádlott felmentését, a bûncselekmény enyhébb

minõsítése folytán a törvénysértõen súlyos büntetés enyhítését, vagy az

eljárás megszüntetését eredményezheti.

Kötöttség az elsõ fokú bíróság ítéletének tényállásához

351. §

(1) A másodfokú bíróság a határozatát az elsõ fokú bíróság által

megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsõ fokú bíróság ítélete

megalapozatlan.

(2) Az elsõ fokú bíróság ítélete megalapozatlan, ha

a) a tényállás nincs felderítve,

b) az elsõ fokú bíróság nem állapított meg tényállást, vagy a tényállást

hiányosan állapította meg,

c) a megállapított tényállás ellentétes az iratok tartalmával,

d) az elsõ fokú bíróság a megállapított tényekbõl további tényre

helytelenül következtetett.

352. §

(1) Megalapozatlanság (351. § (2) bek.) esetében a másodfokú bíróság

a) a tényállást kiegészíti, illetõleg helyesbíti, ha a hiánytalan,

illetõleg a helyes tényállás az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy

a felvett bizonyítás útján megállapítható;

b) a felvett bizonyítás alapján az elsõ fokú bíróság által megállapított

tényállástól eltérõ tényállást állapíthat meg, ennek során a bizonyítékokat

eltérõen értékelheti.

(2) A másodfokú bíróság az elsõ fokú bíróság ítéletét a helyesbített,

kiegészített, illetve eltérõ tényállás alapján bírálja felül.

Bizonyítás a másodfokú bírósági eljárásban

353. §

(1) Az elsõ fokú bíróság ítélete megalapozatlanságának kiküszöbölése végett

bizonyításnak akkor van helye, ha a megállapított tényállás nincs felderítve

vagy hiányos. A bizonyítást csak tárgyaláson lehet felvenni.

(2) Ha az ügyben bizonyítás felvétele nélkül meghallgatás szükséges, a

másodfokú bíróság nyilvános ülést tart.

Súlyosítási tilalom

354. §

(1) Az elsõ fokú bíróság által felmentett vádlott bûnösségét megállapítani,

a vádlott büntetését, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedést

súlyosítani csak akkor lehet, ha a terhére fellebbezést jelentettek be.

(2) A vádlott terhére bejelentett fellebbezésnek azt kell tekinteni, ami a

bûnösségének megállapítására, bûncselekményének súlyosabb minõsítésére, a

büntetésének súlyosítására, illetve a vele szemben büntetés helyett

alkalmazott intézkedésnél súlyosabbnak a megállapítására, vagy az ilyen

intézkedés helyett büntetés megállapítására irányul.

(3) Ha az elsõ fokú bíróság a bûncselekmény miatt kiszabott büntetés vagy

büntetés helyett alkalmazott intézkedés mellett a vádlottat valamely

bûncselekmény miatt emelt vád alól felmenti, vagy vele szemben az eljárást

megszünteti, a bûncselekmény miatt kiszabott büntetés vagy a büntetés helyett

alkalmazott intézkedés - ha a vádlott terhére a fellebbezést kizárólag a

felmentés vagy a megszüntetés ellen jelentették be - csak akkor súlyosítható,

ha az ítélet felmentõ vagy eljárást megszüntetõ rendelkezése miatt bejelentett

fellebbezés sikeres.

355. §

Az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra

bocsátás legkorábbi idõpontjának késõbbi idõpontban meghatározása a büntetés

súlyosításának, az erre irányuló fellebbezés a vádlott terhére bejelentettnek

tekintendõ.

II. Cím

A fellebbezés elintézése

Észrevétel a fellebbezésre

356. §

A fellebbezéssel érintettek az iratok felterjesztéséig az elsõ fokú

bíróságnál, az iratok felterjesztése után a másodfokú bíróságnál a

fellebbezésre észrevételt tehetnek.

A fellebbezés visszavonása

357. §

(1) A fellebbezõ a fellebbezését a másodfokú bíróságnak határozathozatal

céljából tartott tanácsüléséig visszavonhatja.

(2) Az ügyész fellebbezését az iratok felterjesztése után a másodfokú

bíróság mellett mûködõ ügyész vonhatja vissza. Ha az ügyész a fellebbezést

visszavonja, és más nem fellebbezett, az iratokat a nyilatkozatával együtt

visszaküldi az elsõ fokú bíróságnak.

(3) A vádlott javára más által bejelentett fellebbezést a fellebbezõ csak a

vádlott hozzájárulásával vonhatja vissza. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az

ügyész fellebbezésére.

(4) A visszavont fellebbezést nem lehet újból elõterjeszteni.

A fellebbezés elintézésének elõkészítése

358. §

(1) A másodfokú bíróság tanácsának elnöke

a) intézkedik - szükség esetén - a hiányok pótlása, az iratok kiegészítése,

új iratok beszerzése, az iratoknak az ügyészhez való megküldése vagy az elsõ

fokú bíróságtól felvilágosítás megszerzése iránt,

b) a fellebbezõt a fellebbezésnek nyolc napon belüli kiegészítésére hívja

fel, ha nem lehet megállapítani, hogy az elsõ fokú bíróság eljárását vagy az

ítéletet miért tartja sérelmesnek,

c) az iratokat visszaküldi az elsõ fokú bíróságnak, ha a fellebbezéseket

visszavonták,

d) a vádlottnak és a védõnek kézbesíti a másodfokú bíróság mellett mûködõ

ügyész indítványát,

e) a vádlott vagy a védõ fellebbezésének indokolását - ha azt a másodfokú

bíróság elõtt terjesztették elõ - megküldi a másodfokú bíróság mellett mûködõ

ügyésznek.

(2) A tanács elnöke a tárgyalás elõtt bizonyítást rendelhet el, és az

emiatt szükséges intézkedéseket - különösen tanú idézését, szakértõ

kirendelését - is megteheti.

A fellebbezés elutasítása, áttétel, az eljárás felfüggesztése

359. §

(1) A másodfokú bíróság a fellebbezést tanácsülésen elutasítja, ha a 341. §

(1) bekezdésében felsorolt esetekben az elsõ fokú bíróság elmulasztotta a

fellebbezés elutasítását.

(2) Ha a másodfokú bíróságnak a fellebbezés elbírálására nincs hatásköre

vagy illetékessége, az iratokat tanácsülésen a hatáskörrel és illetékességgel

rendelkezõ bírósághoz teszi át.

(3) A másodfokú bíróság az eljárást tanácsülésen felfüggeszti, ha

megállapítja, hogy ennek a 266. § (1) bekezdése alapján helye van. Ha a

vádlott ismeretlen helyen tartózkodik, illetõleg tartós, súlyos betegsége

miatt az eljárásban nem vehet részt, az eljárás akkor függeszthetõ fel, ha a

tárgyalás a vádlott távollétében nem tartható meg.

A tanácsülés, a nyilvános ülés és a tárgyalás kitûzése

360. §

(1) A tanács elnöke az ügy érkezésétõl számított harminc napon belüli

határnapra a fellebbezés elbírálására tanácsülést, nyilvános ülést vagy

tárgyalást tûz ki.

(2) A tanács elnöke tanácsülésre tartozó ügyben nyilvános ülést, illetõleg

tárgyalást tûzhet ki, ha úgy látja, hogy a fellebbezés csak nyilvános ülésen,

illetõleg tárgyaláson bírálható el.

(3) A másodfokú bíróság a tanácsülésen hozható határozatot nyilvános

ülésen, illetõleg tárgyaláson is meghozhatja, ha az ennek alapjául szolgáló

okot a nyilvános ülésen, illetõleg a tárgyaláson észleli.

A nyilvános ülés

361. §

(1) A másodfokú bíróság nyilvános ülést tart, ha a fellebbezés tanácsülésen

nem intézhetõ el, és tárgyalást nem kell tartani.

(2) A másodfokú bíróság azt, akinek a meghallgatását szükségesnek tartja,

nyilvános ülésre idézi, a fogva lévõ vádlott elõállítása iránt intézkedik.

362. §

(1) A másodfokú bíróság a nyilvános ülésrõl értesíti az ügyészt, továbbá -

ha az idézésükre nem került sor - a pótmagánvádlót, a vádlottat, a védõt és a

sértettet.

(2) A nyilvános ülésen az ügyész részvétele nem kötelezõ.

Idézés a tárgyalásra

363. §

(1) A vádlottat a tárgyalásra idézni kell, ha a másodfokú bíróság a

tárgyaláson bizonyítást vesz fel, vagy a megítélése szerint a vádlott

jelenléte szükséges. Ha a megidézett vádlott fogva van, a másodfokú bíróság az

elõállítása iránt intézkedik.

(2) A vádlottnak az idézést legalább öt nappal a tárgyalás elõtt kell

kézbesíteni.

(3) Kötelezõ védelem esetén a védõt a tárgyalásra idézni kell.

Értesítés a tárgyalásról

364. §

(1) Ha a vádlottat a tárgyalásra nem kell megidézni, a tárgyalásról

értesíteni kell (363. § (1) bek.). A fogva lévõ vádlottat saját vagy a védõje

kérelmére a tárgyalásra elõ kell állítani.

(2) A tárgyalásról értesíteni kell az ügyészt, a kötelezõ védelem esetén

kívül a védõt, a sértettet, valamint azokat, akik fellebbeztek.

(3) Az értesítést olyan idõben kell kiadni, hogy a kézbesítése legalább öt

nappal a tárgyalás elõtt megtörténjék.

A tárgyalás

365. §

(1) A másodfokú bírósági eljárásban a XIII. Fejezet rendelkezéseit a

következõ eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A tárgyalást a vádlott távollétében meg lehet tartani, ha

a) a szabadlábon lévõ vádlott szabályszerû értesítése megtörtént,

b) a vádlottat a tárgyalásról azért nem lehetett értesíteni, mert a

lakcímének megváltozását nem jelentette be.

(3) A megidézett vádlott távollétében a tárgyalás nem tartható meg, kivéve

a 281. § (5) bekezdésének esetét.

(4) Az (2) bekezdés b) pontja esetén a tárgyalás elmulasztása miatt nincs

helye igazolásnak.

366. §

(1) A tárgyaláson a tanács elnöke által kijelölt bíró az ügyet elõadja.

Ismerteti az elsõ fokú bíróság ítéletét, a fellebbezést és az arra tett

észrevételeket, továbbá az iratokból azt, ami az ügy felülbírálásához

szükséges.

(2) A bíróság tagjai, az ügyész, a vádlott, a védõ és a sértett az ügy

elõadásának kiegészítését kérhetik.

(3) A bizonyítást az ügy elõadása után kell felvenni.

(4) Az ügy elõadása, illetõleg a bizonyítás felvétele után az erre

jogosultak perbeszédet tartanak, illetõleg felszólalnak. Perbeszédet elõször a

fellebbezõ tart. Ha az ügyész is fellebbezett, elõször õ mondja el a

perbeszédet.

Az ügydöntõ határozat közlése

367. §

(1) A másodfokú bíróság kézbesítés útján is közli az ügydöntõ határozatát a

felülvizsgálati indítványra jogosultakkal.

(2) A felülvizsgálati indítványt a másodfokú határozat kézbesítésétõl

számított tizenöt napon belül írásban lehet benyújtani a másodfokú bíróságnál.

A vádlott felülvizsgálati indítványát a védõ ellenjegyzésével kell benyújtani.

(3) Ha a vádlott a másodfokú határozat kézbesítésétõl számított nyolc napon

belül bejelenti a másodfokú bíróságnál, hogy felülvizsgálati indítványt kíván

benyújtani, kérelmére a másodfokú bíróság védõt rendel ki. Ez esetben a

felülvizsgálati indítványt a kirendelés kézbesítésétõl számított tizenöt napon

belül kell benyújtani.

Határozat kényszerintézkedésrõl

368. §

Az elõzetes letartóztatásról, az ideiglenes kényszergyógykezelésrõl és a

lakhelyelhagyási tilalomról a másodfokú bíróság az ügydöntõ határozatának

kihirdetését követõen, ha szükséges, nyomban határoz.

Intézkedések az ügydöntõ határozat jogerõre emelkedése után

369. §

Ha az ügydöntõ határozat jogerõre emelkedett, a másodfokú bíróság

a) a jogerõre emelkedésrõl értesíti az ügyészt, a vádlottat, a védõt; a

jogerõs határozatot kézbesíti annak, akire a határozat vonatkozik,

b) az ügy iratait a határozatának kiadmányával és a tárgyalásról, illetve a

nyilvános ülésrõl készült jegyzõkönyvvel visszaküldi az elsõ fokú bíróságnak.

III. Cím

A másodfokú bíróság határozatai

370. §

(1) A másodfokú bíróság - az e törvényben meghatározott esetekben - az elsõ

fokú bíróság ítéletét helybenhagyja, megváltoztatja, vagy hatályon kívül

helyezi, illetõleg a fellebbezést elutasítja.

(2) A másodfokú bíróság az elsõ fokú bíróság ítéletének megváltoztatása

esetén ítélettel, egyébként végzéssel határoz.

(3) A határozat indokolása tartalmazza, hogy ki, miért fellebbezett, és

kifejti a bíróság döntésének indokait.

Az elsõ fokú bíróság ítéletének helybenhagyása

371. §

(1) A másodfokú bíróság az elsõ fokú bíróság ítéletét helybenhagyja, ha a

fellebbezés alaptalan, és az ítéletet nem kell hatályon kívül helyezni, vagy

nem kell, illetõleg - a súlyosítási tilalom folytán - nem lehet

megváltoztatni.

(2) A másodfokú bíróságnak az elsõ fokú bíróság ítéletét helyben hagyó

végzése ügydöntõ határozat.

(3) A határozat indokolásának a helybenhagyás indokait röviden kell

tartalmaznia.

Az elsõ fokú bíróság ítéletének megváltoztatása

372. §

Ha az elsõ fokú bíróság jogszabályt helytelenül alkalmazott, és az ítéletét

nem kell hatályon kívül helyezni, a másodfokú bíróság az ítéletet

megváltoztatja, és a törvénynek megfelelõ határozatot hoz.

Az elsõ fokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése

373. §

A másodfokú bíróság tanácsülésen

I. hatályon kívül helyezi az elsõ fokú bíróság ítéletét, és az eljárást

megszünteti,

a) a vádlott halála, elévülés vagy kegyelem miatt,

b) ha az elsõ fokú bíróság az eljárás lefolytatásához szükséges

magánindítvány, feljelentés vagy kívánat hiányában hozott ítéletet,

c) ha a cselekményt már jogerõsen elbírálták,

II. hatályon kívül helyezi az elsõ fokú bíróság ítéletét, és az elsõ fokú

bíróságot új eljárásra utasítja, ha

a) a bíróság nem volt törvényesen megalakítva,

b) az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt vagy olyan bíró vett

részt, aki nem volt mindvégig jelen a tárgyaláson,

c) a bíróság a hatáskörét túllépte,

d) a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a

részvétele a törvény értelmében kötelezõ,

e) a tárgyalásról a nyilvánosságot törvényes ok nélkül kizárták,

III. hatályon kívül helyezi az elsõ fokú bíróság ítéletét, ha az elsõ fokú

bíróság törvényes vád hiányában járt el.

IV. hatályon kívül helyezi az elsõ fokú bíróság ítéletét és

a) az iratokat az ügyésznek megküldi, ha az ügyész a XXV. Fejezet szerinti

eljárást a törvényi elõfeltételek hiányában indítványozta,

b) az elsõ fokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a bíróság a XXV.

Fejezet szerinti eljárást a törvényi elõfeltételek hiányában folytatta le.

374. §

(1) Ha a másodfokú bíróság az eljárást a 373. § I. a) pontja alapján

szünteti meg, vagy az eljárást a vádlott ismeretlen helyen tartózkodása,

illetõleg a bûncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt

függeszti fel, az elsõ fokú bíróság ítéletének az elkobzásra, továbbá - az

eljárásnak a vádlott halála folytán történt megszüntetését kivéve - a vagyoni

elõny vagy az elkobzás alá esõ érték megfizetésére és a polgári jogi igény

megállapítására vonatkozó rendelkezését

a) hatályban tartja, ha ezekre nézve nem jelentettek be fellebbezést, vagy

az ezekre vonatkozó fellebbezés alaptalan,

b) megváltoztatja, és a törvénynek megfelelõ határozatot hoz, ha az elsõ

fokú bíróság az ítéletében jogszabályt helytelenül alkalmazott.

(2) Ha a másodfokú bíróság a felfüggesztett eljárást folytatja, az (1)

bekezdés alapján hozott rendelkezést hatályon kívül helyezi.

(3) A felmentõ ítéletet, illetõleg az ítélet felmentõ rendelkezését a 373.

§ II. d) pontja alapján nem kell hatályon kívül helyezni, ha az ítéletet a

vádlott vagy a védõ távollétében hozták meg.

375. §

(1) A másodfokú bíróság az elsõ fokú bíróság ítéletét hatályon kívül

helyezi, és az elsõ fokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a 373. § II.

pontjában fel nem sorolt olyan eljárási szabálysértés történt, amely lényeges

hatással volt a bûnösség megállapítására, a bûncselekmény minõsítésére,

illetõleg a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására, valamint akkor

is, ha az az elsõ fokú bíróság ítéletének olyan megalapozatlanságát

eredményezte, amely a másodfokú bírósági eljárásban nem küszöbölhetõ ki.

(2) A felmentõ ítéletet, illetõleg az ítélet felmentõ rendelkezését nem

kell hatályon kívül helyezni, ha az (1) bekezdés szerinti eljárási

szabálysértés a vádlott vagy a védõ törvényes jogainak gyakorlását

korlátozta.

(3) A másodfokú bíróság az elsõ fokú bíróság ítéletét akkor is hatályon

kívül helyezi, ha az elsõ fokú bíróság olyan bizonyítási eszközbõl származó

bizonyítékot használt fel, amelyet az ügyben eljáró bíróság bûncselekmény

útján szerzett meg.

376. §

(1) A másodfokú bíróság az elsõ fokú bíróság ítéletét hatályon kívül

helyezi, és az elsõ fokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha az elsõ fokú

bíróság nem állapított meg tényállást.

(2) Ha az elsõ fokú bíróság ítélete egyéb okból megalapozatlan, és ennek

kiküszöbölésére nagy terjedelmû bizonyítást kellene felvenni, a másodfokú

bíróság az elsõ fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezheti, és az elsõ

fokú bíróságot új eljárásra utasíthatja.

377. §

A másodfokú bíróság az elsõ fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi,

és az eljárást megszünteti az olyan bûncselekmény miatt, amelynek a vádlott

felelõsségre vonása szempontjából nincs jelentõsége.

378. §

(1) A hatályon kívül helyezõ végzés indokolása tartalmazza a hatályon kívül

helyezés okát, és azokat a körülményeket, amelyeknek a felderítését a

másodfokú bíróság a megismételt eljárásban indokoltnak látja.

(2) A másodfokú bíróság elrendelheti, hogy az ügyet az elsõ fokú bíróság

más tanácsa vagy - kivételesen - más bíróság tárgyalja.

A polgári jogi igény

379. §

(1) Ha a másodfokú bíróság az elsõ fokú bíróság ítéletének kizárólag a

polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezését bírálja felül, és a fellebbezést

alaposnak találja, az ítéletnek ezt a részét megváltoztatja. Ha a polgári jogi

igény érdemi elbírálása az eljárást késleltetné, az elsõ fokú bíróság

ítéletének erre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi, és a polgári

jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja. Ha a fellebbezés

alaptalan, a másodfokú bíróság az elsõ fokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

(2) A másodfokú bíróság a polgári jogi igényt akkor is elbírálhatja

érdemben, ha az ügyész fellebbezése alapján az elsõ fokú bíróság ítéletének

azt a részét bírálja felül, amellyel a polgári jogi igényt egyéb törvényes

útra utasította.

A szülõi felügyeleti jog megszüntetése

380. §

A 379. § (1) bekezdése értelemszerûen irányadó, ha a másodfokú bíróság az

elsõ fokú bíróság ítéletének kizárólag a szülõi felügyeleti jog

megszüntetésére vonatkozó rendelkezését bírálja felül.

A bûnügyi költség

381. §

(1) A másodfokú bíróság a határozatában megállapítja a másodfokú bírósági

eljárásban felmerült bûnügyi költséget, és szükség esetén rendelkezik annak a

viselésérõl.

(2) A másodfokú bíróság a bûnösnek kimondott vádlottat mentesítheti a

másodfokú bírósági eljárásban felmerült bûnügyi költségnek vagy egy részének a

megfizetése alól, ha a vádlott vagy a védõ fellebbezése eredményes volt.

IV. Cím

Az elsõ fokon hozott végzés elleni jogorvoslat

382. §

A másodfokú bíróság eljárása során elsõ fokon hozott végzés elleni

jogorvoslat elintézésére az I-III. Címben foglaltakat megfelelõen kell

alkalmazni.

A fellebbezés

383. §

.

(1) A másodfokú bíróság eljárása során elsõ fokon, a kényszerintézkedés

elrendelésérõl, megszüntetésérõl, a kényszerintézkedés tartamának egy évet

meghaladó felülvizsgálatáról hozott végzés ellen fellebbezésnek van helye a

harmadfokú bírósághoz.

(2) A végzés a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. Kivételesen

indokolt esetben a végzés végrehajtását mind a másodfokú, mind a harmadfokú

bíróság felfüggesztheti.

(3) Ha a másodfokú bíróság a végzést kihirdetés útján közli, a fellebbezést

a kihirdetéskor kell bejelenteni.

(4) A harmadfokú bíróság a fellebbezést tanácsülésen bírálja el.

A kifogás

384. §

(1) A másodfokú bíróság elsõ fokon hozott és a 383. § (1) bekezdésében fel

nem sorolt, nem ügydöntõ végzése ellen kifogásnak van helye.

(2) A végzés a kifogásra tekintet nélkül végrehajtható, kivéve ha a

jogorvoslat halasztó hatályát e törvény kimondja. Kivételesen indokolt esetben

a végzés végrehajtását mind a végzést hozó, mind a kifogást elbíráló másodfokú

tanács felfüggesztheti.

(3) Kifogás esetén a megtámadott végzést hozó bíróság a kifogásnak helyt

adhat, és a végzését megváltoztathatja, illetõleg hatályon kívül helyezheti.

(4) Ha a megtámadott végzést hozó bíróság a kifogásnak nem ad helyt, azt

a bíróság más tanácsa tanácsülésen bírálja el.

V. Cím

A másodfokú bíróság és az ügyész teendõi

a felülvizsgálati indítvány benyújtása, illetve a fellebbezés után

385. §

(1) Az arra nem jogosulttól származó vagy az elkésett felülvizsgálati

indítványt, illetve fellebbezést, és a törvényben kizárt fellebbezést a

másodfokú bíróság elutasítja.

(2) Ha a felülvizsgálati indítvány, illetve a fellebbezés benyújtására

nyitva álló határidõ valamennyi jogosultra lejárt, a másodfokú bíróság

tanácsának elnöke az iratokat - a harmadfokú bíróság mellett mûködõ ügyész

útján - haladéktalanul, de legkésõbb tizenöt napon belül felterjeszti a

harmadfokú bírósághoz.

(3) Ha olyan eljárási szabálysértésre alapítottak felülvizsgálati

indítványt, illetve fellebbezést, amelynek a körülményei az iratokból nem

tûnnek ki, a tanács elnöke errõl a felterjesztésben felvilágosítást ad.

(4) A harmadfokú bíróság mellett mûködõ ügyész az iratokat az indítványával

tizenöt napon belül, különösen bonyolult vagy nagy terjedelmû ügyben harminc

napon belül megküldi a harmadfokú bíróságnak.

A pótmagánvádlóra vonatkozó eltérõ rendelkezés

386. §

Ha a felülvizsgálati indítvány, illetve a fellebbezés bejelentésekor a

vádat a pótmagánvádló képviseli, a másodfokú bíróság az iratokat közvetlenül

terjeszti fel a harmadfokú bírósághoz.

XV. F E J E Z E T

A HARMADFOKÚ BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS

I. Cím

A felülvizsgálat

Általános szabályok

387. §

A harmadfokú bíróság eljárásában a másodfokú bírósági eljárásról szóló XIV.

Fejezet rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell

értelemszerûen alkalmazni.

388. §

A másodfokú bíróság ügydöntõ határozata ellen a harmadfokú bírósághoz

felülvizsgálati indítványnak van helye, ha

I. az elsõ fokú, illetve a másodfokú bíróság határozatának meghozatalára a

373. § II-IV. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor,

II. a másodfokú bíróság a büntetõjog szabályainak megsértésével

a) a vádlott bûnösségét megállapította, illetõleg kényszergyógykezelését

rendelte el,

b) a vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetõeljárást

megszüntette,

c) a cselekményt törvénysértõen minõsítette,

d) törvénysértõ büntetést szabott ki, illetõleg büntetés helyett

alkalmazott intézkedést törvénysértõen állapított meg, vagy azt törvénysértõen

nem alkalmazta.

Kötöttség a felülvizsgált ítélet tényállásához

389. §

(1) A harmadfokú bírósági eljárásban az elsõ fokú, illetõleg a másodfokú

bírósági eljárás alapján megállapított tényállás az irányadó.

(2) A harmadfokú bírósági eljárásban nincs helye bizonyításnak.

A felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosultak

390. §

(1) A másodfokú bíróság határozata ellen felülvizsgálati indítvány

benyújtására jogosult

a) a vádlott,

b) az ügyész,

c) a védõ, a vádlott hozzájárulása nélkül is,

d) a kényszergyógykezelés elrendelése ellen - a vádlott hozzájárulása

nélkül is - a nagykorú vádlott törvényes képviselõje és házastársa.

(2) A vádlott terhére az ügyész jogosult felülvizsgálati indítvány

benyújtására.

.

(3) A pótmagánvádló a másodfokú bíróság határozata ellen felülvizsgálati

indítványt csak akkor nyújthat be, ha a vádlottat felmentették, vagy vele

szemben az eljárást megszüntették.

(4) Kizárólag a polgári jogi igény kérdésében felülvizsgálatnak csak a

polgári perben eljáró bíróság elõtt lehet helye, az arra meghatározott

feltételek alapján és eljárás szerint.

A felülvizsgálati indítvány tartalma

391. §

(1) A felülvizsgálati indítványban nem lehet új tényt állítani, és új

bizonyítékra hivatkozni. A jogosult a felülvizsgálati indítvány terjedelmét

utólag nem terjesztheti ki.

(2) A felülvizsgálati indítványt indokolni kell, megjelölve annak okát és

célját. Az indokolásból ki kell annak tûnnie, hogy az indítványozó a határozat

mely rendelkezését, mely okból sérelmezi.

II. Cím

A felülvizsgálati indítvány elintézése

A felülvizsgálati indítvány elutasítása, áttétel

392. §

A másodfokú bírósági eljárásnak a fellebbezés tanácsülésen történõ

elutasítására, illetõleg az iratok áttételére vonatkozó rendelkezései a

harmadfokú bírósági eljárásban értelemszerûen irányadók, de az eljárás

felfüggesztésének (359. § (3) bek.) a harmadfokú bírósági eljárásban nincs

helye.

A harmadfokú bíróság eljárásának formái

393. §

(1) A harmadfokú bíróság a felülvizsgálati indítványt tanácsülésen vagy

nyilvános ülésen bírálja el.

(2) A harmadfokú bíróság tanácsülésen dönt a felülvizsgálati indítványról,

ha

a) elutasítja, mert az a törvényben kizárt, arra nem jogosulttól származik,

vagy elkésett,

b) az elsõ fokú, illetve a másodfokú bíróság határozatának meghozatalára a

373. § II-IV. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.

A harmadfokú bíróság nyilvános ülése

394. §

(1) A harmadfokú bíróság nyilvános ülésén az ügyész és a védõ részvétele

kötelezõ. Ha a vádlottnak nincs védõje, a tanács elnöke védõt rendel ki.

(2) A vádlottat és a sértettet a harmadfokú bíróság nyilvános ülésérõl

értesíteni kell. A fogva lévõ vádlottat a kérelmére az ülésre elõ kell

állítani.

395. §

(1) A harmadfokú bíróság ülésén az ügy elõadására a másodfokú bíróság

tárgyalására vonatkozó rendelkezések (366. § (1)-(2) bek.) értelemszerûen

irányadók.

(2) Az ügy elõadása után az ügyész, a vádlott és a védõ felszólalhat.

A harmadfokú bíróság határozatai

396. §

A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság határozatának megváltoztatása

esetén ítélettel, egyébként végzéssel határoz.

A másodfokú bíróság határozatának helybenhagyása

397. §

A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság határozatát helybenhagyja, ha a

felülvizsgálati indítvány alaptalan, és a határozatot nem kell hatályon kívül

helyezni, illetõleg a súlyosítási tilalom vagy a másodfokú bíróság határozata

felülbírálásának korlátai folytán nem lehet megváltoztatni.

A másodfokú bíróság határozatának megváltoztatása

398. §

(1) A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság határozatát megváltoztatja, és

a törvénynek megfelelõ határozatot hoz, ha

a) a vádlott bûnösségének megállapítására vagy a felmentésére, a

kényszergyógykezelésének elrendelésére vagy az eljárás megszüntetésére a

büntetõjog szabályainak megsértésével került sor,

b) a bûncselekmény minõsítése, illetõleg

c) a büntetés kiszabása, büntetés helyett intézkedés alkalmazása, vagy nem

alkalmazása törvénysértéssel történt.

(2) A büntetésnek, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedésnek a

bíróság által megállapított nemét és mértékét a harmadfokú bíróság csak akkor

módosíthatja, ha

a) megváltoztatja a bûncselekmény minõsítését, és ennek folytán a büntetés

neme és mértéke törvénytelenné vált,

b) a büntetést nem a törvényes minõsítésnek megfelelõ, a Btk. Különös

Részében meghatározott büntetési tétel keretei között szabták ki, illetve az

alkalmazott intézkedés tartama eltér a törvényes mértéktõl.

(3) A harmadfokú bíróság a büntetés mértékét a (2) bekezdésben írt

korlátozás nélkül enyhítheti, ha a másodfokú bíróság az elsõ fokon felmentett

vádlott bûnösségét állapította meg, vagy kényszergyógykezelését rendelte el,

illetõleg eltérõ tényállást állapított meg.

A másodfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezése

399.§

(1) A harmadfokú bíróság a 373. § I. pontjában meghatározott esetekben a

másodfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezi, és az eljárást

megszünteti.

(2) A harmadfokú bíróság a 373. § II. pontjában meghatározott esetekben a

másodfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezi, és a másodfokú bíróságot

új eljárásra utasítja.

(3) A harmadfokú bíróság a 373. § III. pontjában meghatározott esetben a

másodfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezi.

(4) A harmadfokú bíróság a 373. § IV. pontjában meghatározott esetben az

elsõ fokú és a másodfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezi, és

a) az iratokat az ügyésznek megküldi, ha az ügyész a XXV. Fejezet szerinti

eljárást a törvényi elõfeltételek hiányában indítványozta,

b) az elsõ fokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a bíróság a XXV.

Fejezet szerinti eljárást a törvényi elõfeltételek hiányában folytatta le.

(5) Ha az (1)-(3) bekezdésben meghatározott esetekben a büntetõeljárási

szabályok megsértése az elsõ fokú bírósági eljárásban történt, a harmadfokú

bíróság az elsõ fokú bíróság ügydöntõ határozatát is hatályon kívül helyezi,

és a (2) bekezdés esetén az elsõ fokú bíróságot új eljárásra utasítja.

(6) Ha a vádlott elõzetes letartóztatásban van, illetõleg az ideiglenes

kényszergyógykezelését rendelték el, a harmadfokú bíróság határoz ennek

fenntartásáról vagy megszüntetésérõl.

400. §

(1) Ha az elsõ fokú és a másodfokú bíróság által felmentett vádlott

bûnösségét kell megállapítani a harmadfokú eljárásban, a harmadfokú bíróság a

másodfokú bíróság határozatát vagy az elsõ és másodfokú bíróság határozatát

hatályon kívül helyezi, és ehhez képest a másodfokú bíróságot, illetõleg az

elsõ fokú bíróságot új eljárásra utasítja.

(2) Ha az (1) bekezdés alapján indult megismételt eljárásban az elsõ fokú

és a másodfokú bíróság által felmentett vádlott bûnösségét kell megállapítani

a harmadfokú eljárásban, a harmadfokú bíróság a vádlott bûnösségét büntetés

kiszabása, illetõleg büntetés helyett intézkedés alkalmazása nélkül állapítja

meg.

Intézkedések a felülvizsgálati indítvány elbírálása után

401. §

A harmadfokú bíróság

a) a határozatát kézbesíti,

b) az ügy iratait a határozatának kiadmányával és a nyilvános ülésrõl

készült jegyzõkönyvvel visszaküldi az elsõ fokú bíróságnak.

III. Cím

A harmadfokú eljárásban elsõ fokon hozott végzés elleni jogorvoslat

402. §

(1) A harmadfokú bíróság eljárása során a kényszerintézkedés

elrendelésérõl, megszüntetésérõl, fenntartásáról (399. § (5) bek.) hozott

végzése ellen fellebbezésnek, a más nem ügydöntõ végzése ellen kifogásnak van

helye. Ha harmadfokon a Legfelsõbb Bíróság járt el, az eljárása során hozott

nem ügydöntõ végzése ellen kifogásnak van helye.

(2) Az ítélõtábla harmadfokú eljárása során elsõ fokon hozott nem ügydöntõ

végzése elleni fellebbezést a Legfelsõbb Bíróság bírálja el.

(3) A fellebbezés, illetve a kifogás elbírálására a XIV. Fejezet IV.

Címének rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell.

XVI. F E J E Z E T

A MEGISMÉTELT ELJÁRÁS

Általános rendelkezés

403. §

A megismételt eljárásban a bíróság az ügyet a hatályon kívül helyezõ

határozat okainak és indokainak figyelembevételével bírálja el.

I. Cím

Az elsõ fokú bírósági eljárás megismétlése a másodfokú bíróság határozata

alapján

404. §

Az elsõ fokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezése folytán

megismételt eljárásban a XIII. Fejezet rendelkezéseit az e címben foglalt

eltérésekkel kell alkalmazni.

405. §

(1) A tárgyalás megkezdése után a tanács elnöke ismerteti a másodfokú

bíróság hatályon kívül helyezõ határozatát, az elsõ fokú bíróság hatályon

kívül helyezett határozatát, valamint a vádiratot.

(2) Ha az ügyész a vádat az elsõ fokú bíróság határozatának hatályon

kívül helyezése után módosította, a módosított vádiratot az ügyész ismerteti.

(3) Ha a vádlott nem kíván vallomást tenni, a tanács elnöke a hatályon

kívül helyezett határozat alapjául szolgáló tárgyaláson tett vallomását is

felolvashatja.

406. §

(1) A tanú kihallgatása, illetõleg a szakértõ meghallgatása helyett a

tanúnak a hatályon kívül helyezett határozat alapjául szolgáló tárgyaláson

tett vallomásáról, illetõleg a szakértõnek az ott elõterjesztett

szakvéleményérõl készült jegyzõkönyvet fel lehet olvasni.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha az elsõ fokú bíróság ítéletének

hatályon kívül helyezése azért történt, mert az ítélet megalapozatlanságát a

másodfokú bírósági eljárásban nem lehetett kiküszöbölni.

(3) A (2) bekezdés nem zárja ki annak a tanúvallomásnak, illetõleg

szakvéleménynek a felolvasását, amely nem az ítéleti tényállás megalapozatlan

részére vonatkozik.

407. §

(1) Ha a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést, a megismételt

eljárásban nem lehet a felmentett vádlott bûnösségét megállapítani, illetõleg

a hatályon kívül helyezett ítéletben kiszabott büntetésnél súlyosabb büntetést

kiszabni vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél súlyosabb intézkedést

alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdés nem irányadó, ha

a) az elsõ fokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése a 373. § II.

a)-c) pontjában meghatározott ok miatt történt,

b) a megismételt eljárásban felmerült új bizonyíték alapján a bíróság

olyan új tényt állapít meg, amelynek folytán súlyosabb büntetést kell

kiszabni, feltéve, hogy az ügyész ezt indítványozza,

c) az ügyész vádkiterjesztése folytán a vádlott bûnösségét más

bûncselekményben is meg kell állapítani.

(3) A (2) bekezdés esetében sem lehet a vádlott bûnösségét megállapítani,

illetõleg súlyosabb büntetést kiszabni vagy büntetés helyett alkalmazott

intézkedésnél súlyosabb intézkedést alkalmazni, ha a másodfokú bíróság az elsõ

fokú bíróság ítéletét a 349. § (2) bekezdése alapján helyezte hatályon kívül.

II. Cím

Az elsõ fokú bíróság eljárásának megismétlése a harmadfokú bíróság határozata

alapján

408. §

Ha a harmadfokú bíróságnak az elsõ fokú bíróság ítéletét és a másodfokú

bíróság ügydöntõ határozatát hatályon kívül helyezõ határozata folytán az elsõ

fokú bíróság eljárását meg kell ismételni, az I. Cím rendelkezéseit az e

címben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

409. §

(1) A tárgyalás megkezdése után a tanács elnöke ismerteti a harmadfokú

bíróság hatályon kívül helyezõ határozatát, az elsõ fokú bíróság és a

másodfokú bíróság hatályon kívül helyezett határozatát, valamint a vádiratot.

(2) A tanú kihallgatása, illetõleg a szakértõ meghallgatása helyett az

elsõ fokú, valamint - ha a másodfokú bíróság bizonyítást vett fel - a

másodfokú bíróság tárgyalásán készült jegyzõkönyvben foglalt tanúvallomás,

illetõleg szakvélemény is felolvasható.

410. §

A 407. §-ban szabályozott súlyosítási tilalom a vádlottnak a másodfokú

bíróság hatályon kívül helyezett határozatával történt felmentésére, illetõleg

az e határozatban kiszabott büntetésre vagy büntetés helyett alkalmazott

intézkedésre vonatkozik.

III. Cím

A másodfokú bíróság eljárásának megismétlése

411. §

A másodfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezése folytán

megismételt eljárásban az I-II. Cím rendelkezéseit az e címben foglalt

eltérésekkel kell alkalmazni.

412. §

(1) A másodfokú bíróság tárgyalásán a tanács elnöke által kijelölt bíró

az ügy elõadása során ismerteti a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyezõ

határozatát, a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezett határozatát, az

ellene benyújtott felülvizsgálati indítványt, továbbá az iratokból azt, ami az

ügy elbírálásához szükséges.

(2) Ha a másodfokú bíróság bizonyítást vesz fel, a tanúnak a hatályon

kívül helyezést megelõzõ elsõ fokú, illetõleg másodfokú bírósági eljárásban

tartott tárgyaláson tett vallomását, illetõleg a szakértõnek az ott

elõterjesztett szakvéleményét a 406. § szerint fel lehet olvasni.

(3) A 407. §-ban szabályozott súlyosítási tilalomra a 410. § rendelkezése

az irányadó.

IV. Cím

A tárgyalás megismétlése az ügyek utólagos egyesítése esetén

413. §

(1) Az 566. § (3) bekezdése alapján kitûzött tárgyalás lefolytatására az

e §-ban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

(2) A tárgyalás megkezdése után a tanács elnöke ismerteti a bíróság

utólagos egyesítést kimondó határozatát, valamint az alapügyekben hozott

határozatokat.

(3) A bíróság a tárgyalás alapján a próbára bocsátást megszünteti; a

próbára bocsátás elõtt, illetõleg alatt elkövetett bûncselekményt elbíráló

határozat büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi,

és halmazati büntetést szab ki.