- 1 -
ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Írásbeli kérdés
Dr. Gál Zoltán Úrnak
az Országgyûlés elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
Kökény Mihály népjóléti miniszter úrhoz az alábbi írásbeli választ igénylõ
kérdést intézem:
"Fellép-e a minisztérium az egészségkárosító hatású reklámokkal szemben?"
Tisztelt Miniszter Úr!
Megelégedéssel vegyes megütközéssel figyeltem az Ön azon kijelentéseit, hogy a
reklámtörvény végsõ szövegét a tárca vereségeként fogja fel. A megelégedés
abból fakad, hogy valóban vereségrõl van szó, s mint tudjuk csak a helyes
diagnózis vezethet a helyes kezeléshez. A megütközés forrása pedig az, hogy
mindezt csupán kijelenteni nagyon kevés. A késõbbiekben feltett kérdéseim az
Ön által legtöbbet emlegetett élvezeti cikkekkel kapcsolatos reklámok ügye
mellett a gyógyszerek hirdetése által felvetett súlyos gondokra irányítják a
figyelmet.
Elõzetes megjegyzések
1. Hazánkban 1934-ben került a gyógyszerkönyvbe az amidazophen, amely
hamarosan széles körben elterjedt lázcsillapító lett. A késõbbiekben káros
hatásairól is sok szó esett, de ezek igazolt esetei többnyire éveken át tartó
szedése révén alakultak ki. Az újabb készítmények lassan kiszorították, bár
néhány, több hatóanyagot tartalmazó készítményben ma is hozzáférhetõ. Az
Amidazophen tablettát 1992-ben törölték a törzskönyvbõl.
2. Az elmúlt néhány évtizedben az amidazophen helyét a paracetamol
készítmények foglalták el, amelyeket napjainkban egyre agresszívebben
reklámoznak.
3. Az orvosok tudják, hogy a paracetamol túladagolása a gyógyszer okozta
májkárosodások egyik gyakori oka. A paracetamolnak ugyan ellenszere is
ismeretes, ám a súlyos eseteket csak máj-transzplantációval lehet(ne)
megmenteni. Magyarországon is közöltek sikeres paracetamol-öngyilkossági
esetet, de az kevéssé ismert, hogy olykor a szokásos adagnak is lehet halálos
májkárosodás a következménye. Nemrégiben egy 16 éves fiú halt meg mindössze
három és fél gramm paracetamol kiváltotta heveny májelégtelenségben.
Konkrét kérdéseim
1. Nem tartja-e veszedelmesnek, hogy a recept nélkül is kapható különféle
elnevezésû készítményekrõl a gyógyszertanban járatlan beteg nem is tudhatja,
hogy paracetamolt szed?
2. Egyetért-e azzal, hogy e szerek csomagolásán látható helyen és
betûnagyságban közérthetõen figyelmeztetni kellene a gyógyszer paracetamol
tartalmára?
3. Megengedhetõnek tartja-e a fentiek fényében, hogy önkiszolgáló
gyógyszertárak létesüljenek, amelyekben a beteg a gyógyszerésszel való
kapcsolattartás lehetõségét is elveszti?
4. Tesz-e valamit a minisztérium annak érdekében, hogy legalább a fokozott
kockázatokkal járó állapotokban (pl. alkoholizmus, rosszul tápláltság, vese
elégtelenség, idõs kor) lévõk megtudják számukra a paracetamol veszélyes
lehet.
5. Nem tartja-e a kétségtelen veszélyek ismeretében károsnak és
megtévesztõnek azokat a reklámokat, amelyek a jó hatásokat eltúlozva, a
károsakat meg sem említve buzdítanak a vásárlásra?
6. Megengedhetõ-e, hogy egy gyógyszerreklám gúnyos hangsúllyal térjen ki a
mellékhatásokra és az orvoshoz fordulás lehetõségére?
7. Megengedhetõnek tartja-e azt, hogy gyógyszergyári reklámszöveget
tekintélyes vezetõ szakemberek, olykor arcképükkel is kiegészítve úgy adjanak
közre, hogy abban a szer jó hatásai eltúlozva, káros hatásai pedig
elbagatellizálva jelenjenek meg?
8. Elfogadható-e, hogy a törzskönyvezésért felelõs gyógyszerész-vezetõ
szakmai elõadásnak álcázva egy gyógyszergyár által szponzorált reklámhadjárat
részese legyen?
9. Tesz-e valamit a Népjóléti minisztérium annak érdekében, hogy a
reklámtörvény már is jelentkezõ káros hatásai megszûnjenek?
Budapest, 1997. október 16.
Dr. Surján László
Fidesz-MPP
Eleje Honlap