A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

KORMÁNYA

H/5159.. számú

országgyûlési határozati javaslat

a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javak nemzetközi

visszaadásáról szóló UNIDROIT egyezmény megerõsítésérõl

Elõadó: Dr. Magyar Bálint

mûvelõdési és közoktatási miniszter

1997. november

Az Országgyûlés

........./1997. (.......) OGY

h a t á r o z a t a

a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javak nemzetközi

visszaadásáról szóló UNIDROIT egyezmény megerõsítésérõl

Az Országgyûlés

1. megerõsíti a Magyar Köztársaság Kormányának képviselõje által Rómában,

1995. év június hó 24. napján aláírt, a lopott vagy jogellenesen külföldre

vitt kulturális javak nemzetközi visszaadásáról szóló UNIDROIT egyezményt (a

továbbiakban: Egyezmény);

2. egyetért azzal, hogy a Magyar Köztársaság az Egyezmény 3. és 5. cikkéhez az

alkalmazandó jog kérdésében, 16. cikkéhez az eljáró szervek vonatkozásában a

következõ nyilatkozatot tegye:

" N y i l a t k o z a t

A Magyar Köztársaság kijelenti, hogy - figyelemmel a magyar jog

rendelkezéseire - a kulturális értékû tárgyak visszaszerzésére vonatkozó

igények nem évülnek el.

Az egyezmény 16. cikke szerinti eljárások közül a Magyar Köztársaság a (c)

alatti eljárást választja, ennek megfelelõen az igényeket a diplomáciai vagy

konzuli csatornákon keresztül kell megtenni. A Magyar Köztársaságban a

Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium a megbízott illetékes hatóság, amely a

tulajdonjogi kérdések rendezésére illetékes Fõvárosi Bírósághoz továbbítja az

igényeket."

3. felkéri a köztársasági elnököt, hogy a megerõsítõ okiratot állítsa ki;

4. megbízza a külügyminisztert, hogy a megerõsítõ okiratot helyezze letétbe,

és ezzel egyidejûleg a 2. pontban foglalt nyilatkozatot a Magyar Köztársaság

nevében tegye meg;

5. megbízza a mûvelõdési és közoktatási minisztert, hogy az Egyezmény 17.

cikkében meghatározott, a kulturális értékû tárgyak kivitele tekintetében

mérvadó jogról szóló értesítést a külügyminiszter útján küldje meg az Olasz

Köztársaság Kormányának.

INDOKOLÁS

A Kormány 2183/1995. (VI.29.) Korm. határozatában egyetértett azzal, hogy a

Magyar Köztársaság részesévé váljon a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt

kulturális javak nemzetközi visszaadásáról szóló UNIDROIT egyezménynek.

A kulturális javak jogtalan behozatalának, kivitelének, tulajdona jogtalan

átruházásának megakadályozását és megelõzését szolgáló eszközökrõl szóló,

1970. november 14-én Párizsban elfogadott UNESCO Egyezményt Magyarország az

1979. évi 2. számú törvényerejû rendelettel hirdette ki. Ezen közjogi

Egyezmény alkalmazása azonban a 7. cikkében foglalt fontos magánjogi

rendelkezés miatt nagyon problematikus. Ezért az UNESCO egy, a magánjog

egységesítésével foglalkozó szervezetet, az UNIDROIT-t (International

Institute for the Unification of Private Law) kérte fel az ellentmondás

feloldására. A megoldás nem az 1970. évi Egyezmény módosítása, hanem az

Egyezményhez kapcsolódó, de független és új nemzetközi egyezmény létrehozása,

remélve, hogy az új egyezményt az 1970. évi UNESCO Egyezményt elutasítók is

alá fogják írni.

Az 1970. évi Párizsi Egyezmény a kulturális javak illegális forgalmát kívánja

visszaszorítani, ezért alkalmazási köre a "mozdítható", azaz ingó kulturális

örökségre vonatkozik, az ingó kulturális javak egyetemes nemzetközi védelmének

egyik legfontosabb eszközének tekinthetõ. Bár az UNIDROIT egyezmény aláírásáig

az Amerikai Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália kivételével a gazdag

"mûkincspiaci" országok nem tartoztak az aláírók közé, az Európai Unió

kulturális javak forgalmazásával foglalkozó jogszabályai, vagy egyes nyugati

országok (pl. Anglia) mûkereskedelmi kódexe az Egyezmény elvein alapulnak. Az

UNESCO szorgalmazza, hogy az Európai Unió tagállamai csatlakozzanak a Párizsi

Egyezményhez. Elsõként az UNIDROIT Egyezményt is aláíró Franciaország

csatlakozott 1996. szeptember 16-án.

A nemzetközi magánjog általános szabálya szerint az adásvétel érvényességét

illetõen annak az országnak a szabályai mérvadók, ahol a szóban forgó javak az

adásvétel pillanatában fellelhetõk. Azokkal a polgári jogi rendszerekkel

szemben, melyek nem védik a jóhiszemû vásárlót, nagy többségben vannak azok a

polgári jogi rendszerek,

amelyek ugyan különbözõ mértékben, de védelmet biztosítanak a tárgy bona fide

vásárlójának. Sok országban a vásárlás tényével érvényes jogcímet lehet

szerezni a lopott javak tulajdonlására. Ez a gyakorlat arra bátorítja a

kulturális javak vásárlóit, hogy ne törõdjenek azzal, vajon a tárgy illegális

úton (lopott, csempészett, tiltott ásatásból való) került-e el korábbi

helyérõl. Ennek következtében az ilyen mûtárgyak is teljes áron adhatók

tovább, s ez az ilyen tárgyak keresletét csak növeli. Világossá vált, hogy a

bona fide vásárlót védõ jogszabályok tulajdonképpen az illegális forgalmazót

védik.

Az UNIDROIT hosszú évek óta foglalkozik ezzel a kérdéssel. Az általa felkért

szakértõk tanulmányait széles körû szakértõi találkozón vitatták meg, majd az

elkészült egyezmény-tervezetet 1991 és 1993 között négy kormányközi szakértõi

konferencia tárgyalta.

Az utolsó konferencián elfogadott egyezmény-tervezetet az 1995. június 7-24-ig

megrendezett diplomáciai konferencián véglegesítették.

Az aláírt egyezmény 21 cikkbõl áll. Rendelkezik az alkalmazási körrõl, a

lopott mûkincsek visszajuttatásáról, a jogellenesen exportált mûkincsekrõl, a

visszaadás feltételeirõl, az elévülésrõl, kereset benyújtásáról és az

eljárásról.

Az egyezmény célja a lopott kulturális értékû tárgyak visszajuttatásának jogi

szabályozása. Az egyezmény alkalmazása tekintetében azok a tárgyak minõsülnek

kulturális értékû tárgyaknak, amelyek egyházi vagy világi szempontból, a

régészet, a történelem elõtti kor, a történelem, az irodalom, a mûvészet vagy

a tudomány számára jelentõséggel bírnak. Az egyezmény függeléke e tárgyakat

tételesen felsorolja.

Az egyezmény kimondja, hogy a lopott kulturális értékû tárgy birtokosa köteles

azt visszaadni. Lopott kulturális értékû tárgy a jogellenesen kiásott, vagy

jogszerûen kiásott, de jogellenesen visszatartott kulturális értékû tárgy is,

ha e minõsítés összhangban áll azon állam jogával, amelyben a kiásás történt.

A visszajuttatás iránti bármely igényt a tárgy eltulajdonításától számított 50

éven belül, és ezen idõtartamon belül attól az idõponttól számított 3 éven

belül kell érvényesíteni, amikor az igénylõ tudomást szerzett a kulturális

értékû tárgy fekvési helyérõl és birtokosának személyazonosságáról.

Amennyiben a lopott kulturális értékû tárgy birtokosa nem bírt tudomással a

tárgy lopott voltáról, gondosan járt el, azt bizonyítani tudja, kárpótlásra

tarthat igényt.

Az egyezmény részletesen szabályozza a jogellenesen külföldre került

kulturális értékû tárgyak visszajuttatásának rendjét, a vonatkozó bírósági

eljárást.

UNIDROIT EGYEZMÉNY

A LOPOTT VAGY JOGELLENESEN KÜLFÖLDRE VITT KULTURÁLIS JAVAKRÓL

A JELEN EGYEZMÉNY TAGÁLLAMAI

ÖSSZEÜLTEK, hogy az Olasz Köztársaság Kormányának meghívására Rómában, 1995.

június 7-24. között, diplomáciai konferencián elfogadják a lopott vagy

jogellenesen külföldre vitt kulturális javak nemzetközi visszaadásáról szóló

UNIDROIT Egyezmény tervezetét,

MEGGYÕZÕDVE arról, hogy a kulturális örökség védelme, valamint a kulturális

csere alapvetõ fontossággal bír a népek közötti kölcsönös megértés

elõmozdítása, a kultúra terjesztése szempontjából, az emberiség jólétének és a

civilizáció haladásának javára,

MÉLYSÉGES AGGODALOMMAL TEKINTVE a kulturális javakkal történõ illegális

kereskedelemre és azon helyrehozhatatlan károkra, amelyeket ezen kereskedelem

okoz gyakorta mind e javakban, mind a nemzeti, törzsi, õslakos vagy egyéb

közösségi kulturális örökségnek, valamint az egész emberiség örökségének,

különös tekintettel a régészeti lelõhelyek fosztogatására, pótolhatatlan

régészeti, történelmi és tudományos információk ebbõl eredõ elvesztésére,

ELTÖKÉLTEN arra, hogy hatékonyan hozzájárulnak a kulturális javakkal történõ

illegális kereskedelemmel szembeni küzdelemhez, és fontos lépésként az ilyen

kulturális javak visszaszerzésére és a szerzõdõ államok között történõ

visszaadására megalkotják a minimális közös jogszabályokat, célul tûzve a

közös érdeket jelentõ kulturális örökség megõrzésének és védelmének további

javítását,

HANGSÚLYOZVA, hogy ezen Egyezmény rendeltetése a kulturális javak

visszaszerzésének és visszaadásának elõsegítése, és a visszaszerzéshez,

illetve visszaadáshoz egyes államokban szükséges olyan jogorvoslati eszközök,

mint a kárpótlás, nem teszik kötelezõvé más államok számára ilyen jogorvoslati

eszközök elfogadását,

MEGERÕSÍTVE, hogy ezen Egyezmény rendelkezéseinek a jövõt illetõen történõ

elfogadása semmiképpen nem jelentheti az Egyezmény hatályba lépése elõtt

lefolytatott bárminemû jogellenes ügylet jóváhagyását vagy legitimálását,

TUDATÁBAN annak, hogy ezen Egyezmény önmagában nem nyújt megoldást a

jogellenes kereskedelem által okozott gondokra, viszont elindít egy folyamatot

a nemzetközi kulturális együttmûködés fejlesztésére, megfelelõ szerep

biztosítására a törvényes kereskedelem és a kulturális cserékrõl szóló

államközi megállapodások számára,

FELISMERVE, hogy ezen Egyezmény végrehajtása mellett egyéb, a kulturális javak

védelmét szolgáló olyan hatékony intézkedéseket is meg kell tenni, mint

lajstromok létrehozása és használata, a régészeti lelõhelyek fizikai védelme,

technikai együttmûködés,

ELISMERVE különbözõ testületeknek a kulturális javak védelmére irányuló

munkálkodását, különös tekintettel a jogellenes kereskedelemmel foglalkozó,

1970-es UNESCO Egyezményre, valamint a magánszektorban létrejött magatartási

kódexekre,

MEGÁLLAPODTAK a következõkben:

I. FEJEZET - A HATÁLYOSSÁG KÖRE ÉS MEGHATÁROZÁSOK

1.Cikk

Ezen Egyezmény olyan nemzetközi természetû követelésekre vonatkozik, melyek

tárgya:

(a) lopott kulturális javak visszaszerzése

(b) olyan kulturális javak visszaadása, amelyeket valamely az Egyezményben

részes állam területérõl a kulturális örökség védelme céljából a

kulturális javak kivitelét szabályozó törvények megsértésével vittek

külföldre (a továbbiakban: jogellenesen külföldre vitt kulturális javak).

2.Cikk

Ennek az Egyezménynek az alkalmazása során kulturális javaknak az olyan

tárgyak tekintendõk, amelyek egyházi vagy világi okokból régészeti,

õstörténeti, történeti, irodalmi, mûvészeti vagy tudományos szempontból

fontosak, és a jelen Egyezmény függelékében szereplõ kategóriák valamelyikébe

tartoznak.

II. FEJEZET - A LOPOTT KULTURÁLIS JAVAK VISSZASZERZÉSE

3.Cikk

(1) A lopott kulturális tárgy birtokosa köteles azt visszaadni.

(2) Ezen Egyezmény alkalmazása során lopottnak tekintendõ a jogellenesen

kiásott, vagy törvényesen kiásott, de jogellenesen megtartott kulturális

tárgy, amennyiben ez összhangban van az ásatás helyszínét adó állam

törvényeivel.

(3) A visszaszerzésre vonatkozó követelést minden esetben a lopás

idõpontjától számított ötven éven belül, továbbá attól az idõponttól számított

három éven belül kell elõterjeszteni, amikor a követelést elõterjesztõ

tudomást szerez a kulturális tárgy hollétérõl és a birtokos

személyazonosságáról.

(4) Egy meghatározott mûemlék, régészeti lelõhely szerves részét képezõ, vagy

egy közgyûjteményhez tartozó kulturális tárgy iránti követelésre egyéb idõbeni

korlátozás nem vonatkozik, mint az attól az idõponttól számított három év,

amikor a követelést elõterjesztõ tudomást szerez a kulturális tárgy hollétérõl

és a birtokos személyazonosságáról.

(5) Az elõzõ szakaszban megfogalmazott elõírások ellenére bármely az

Egyezményben részes állam bejelentheti, hogy a követelés elõterjesztésére

vonatkozó elévülési idõ 75 év, vagy még több, ahogyan saját törvényei

szabályozzák. Ezen elévülési idõ vonatkozik az olyan követelésre is, amelyet

egy az Egyezményben részes másik államban terjesztenek elõ a nyilatkozatot

tevõ állam területén található mûemlékrõl, régészeti lelõhelyrõl vagy

közgyûjteménybõl elvitt kulturális tárgy visszaszerzésére.

(6) Az elõzõ szakaszban említett nyilatkozatot az aláírás, a megerõsítés, az

elfogadás, a jóváhagyás vagy a csatlakozás idõpontjában kell megtenni.

(7) A jelen Egyezmény céljaira egy "közgyûjtemény" olyan, leltárba vett vagy

egyéb módon azonosított kulturális javak együttese, amelyek tulajdonosa

(a) valamely az Egyezményben részes állam

(b) az Egyezményben részes állam területi vagy helyi hatósága

(d) olyan intézmény, amelyet valamely, az Egyezményben részes államban

fontos kulturális, oktatási vagy tudományos célból hoztak létre, és

az adott államban közérdeket szolgáló intézményként ismerik el.

(8) Ezen felül a közgyûjteményekre vonatkozó elévülési idõ vonatkozik az

Egyezményben részes államokban található törzsi vagy õslakos közösségekhez

tartozó, általuk a közösségi hagyományok szerint vagy rituális célra használt,

szent vagy közösségi szempontból fontos kulturális javak visszaszerzésére

elõterjesztett követelésekre.

4.Cikk

(1) A lopott kulturális tárgy birtokosát, akitõl a visszaadást kérték, a

visszaszerzéskor méltányos és ésszerû kárpótlás illeti meg, feltéve, hogy a

tárgy megszerzésekor nem volt tudomása, illetve ésszerûen nem is lehetett

elvárni tõle, hogy legyen tudomása a szóban forgó tárgy voltáról, továbbá

bizonyítani tudja, hogy a megszerzés során kellõ gondossággal járt el.

(2) A birtokost illetõ, az elõzõ szakaszban említett kárpótlási jog sérelme

nélkül ésszerû erõfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a kárpótlást a

kulturális tárgyat a birtokosra átruházó személy, vagy bármely elõzõ átruházó

személy fizesse meg, amennyiben ez nem ütközik azon állam törvényeibe, ahol a

követelést elõterjesztették.

(3) A követelést elõterjesztõ által a birtokosnak fizetett kárpótlás, amikor

ez szükséges, nem sértheti a követelést elõterjesztõ azon jogát, hogy a

kárpótlás összegét harmadik személlyel megtéríttesse.

(4) Annak megállapítására, hogy a birtokos kellõ gondossággal járt-e el,

figyelembe kell venni a megszerzés valamennyi körülményét, beleértve a

részvevõk természetét, a kifizetett árat, azt, hogy a birtokos megismerkedett-

e bármilyen, az ésszerûség határain belül hozzáférhetõ nyilvántartással, vagy

megszerezhetõ információval, dokumen-tációval a lopott kulturális javakról,

illetve kért-e tanácsot általa elérhetõ ügynök-ségektõl, vagy megtett-e

bármilyen egyéb olyan lépést, amit egy ésszerûen eljáró személy hasonló

körülmények között megtesz.

(5) A kulturális tárgy birtokosa nem lehet elõnyösebb helyzetben, mint az a

személy, akitõl a kulturális tárgyat öröklés útján, vagy más módon ingyenesen

megszerezte.

III. FEJEZET - A JOGELLENESEN KÜLFÖLDRE VITT KULTURÁLIS JAVAK VISSZAADÁSA

5.Cikk

(1) Az Egyezményben részes államok kérhetik egy másik, az Egyezményben részes

állam bíróságától, vagy más illetékes hatóságától, hogy rendelje el a kérelmet

elõterjesztõ állam területérõl jogellenesen külföldre vitt kulturális tárgy

visszaadását.

(2) Azon kulturális javak, amelyeket a kérelmet elõterjesztõ állam területérõl

a kulturális javak kivitelére a kulturális örökség védelme céljából

megalkotott törvények szerint kiállított engedély alapján ideiglenesen vittek

ki kiállítás, kutatás, restaurálás céljából, de az engedélyben meghatározott

feltételekkel ellentétben nem vittek vissza, jogellenesen külföldre vitt

kulturális javaknak tekintendõk.

(3) A címzett állam bírósága, vagy más illetékes hatósága köteles elrendelni a

jogellenesen külföldre vitt kulturális tárgy visszaadását abban az esetben, ha

a kérelmet elõterjesztõ állam bebizonyítja, hogy a tárgy eltávolítása

területérõl lényegesen sért egy vagy több, a következõkben felsorolt érdeket:

(a) a kulturális tárgy, vagy kontextusainak fizikai megóvása;

(b) egy komplex mûtárgy integritása;

(d) a kulturális tárgy hagyományok szerinti vagy rituális használata

törzsi vagy õslakos közösségek által,

illetve bebizonyítja, hogy a tárgy a kérelmet elõterjesztõ állam számára

kulturális szempontból kiemelkedõen fontos.

(4) A jelen cikk 1. bekezdése alapján elõterjesztett minden kérelemnek

önmagában vagy mellékletként tartalmaznia kell mindazon ténybeli vagy jogi

információkat, amelyek segítséget nyújtnak a címzett állam bíróságának,

illetve más illetékes hatóságának annak megállapításához, hogy a jelen cikk 1-

3. bekezdéseiben megfogalmazott feltételek teljesültek-e.

(5) A visszaadásra vonatkozó kérést minden esetben a kivitel idõpontjától,

illetve a jelen cikk 2. bekezdésében szereplõ engedélyben a visszahozásra

megadott idõponttól számított ötven éven belül, továbbá attól az idõponttól

számított három éven belül kell elõterjeszteni, amikor a kérést elõterjesztõ

állam tudomást szerez a kulturális tárgy hollétérõl és a birtokos

személyazonosságáról.

6.Cikk

(1) A jogellenesen külföldre vitt kulturális tárgy birtokosát, aki a szóban

forgó tárgyra annak külföldre vitelét követõen tett szert, a visszaadáskor a

kérést elõterjesztõ államtól méltányos és ésszerû kárpótlás illeti meg,

feltéve, hogy a tárgy megszerzésekor nem volt tudomása, illetve ésszerûen nem

is lehetett elvárni tõle, hogy tudomása legyen a nevezett tárgy külföldre

vitelének jogellenes voltáról.

(2) Annak megállapítására, hogy a birtokos tudott-e, vagy ésszerûen tudnia

kellett volna a kulturális tárgy külföldre vitelének jogellenes voltáról, meg

kell vizsgálni a megszerzés körülményeit, beleértve a kérelmet elõterjesztõ

állam törvényei által megkövetelt kiviteli engedély hiányát is.

(3) Kárpótlás helyett, a kérelmet elõterjesztõ állammal történõ megállapodás

alapján, a kulturális tárgyat birtokában tartó személy, akitõl a kérelmet

elõterjesztõ állam részére történõ visszaadást kérték, úgy is dönthet, hogy:

(a) megtartja a kulturális tárgy tulajdonjogát; vagy

(b) fizetség ellenében, vagy ingyenesen átruházza a tulajdonjogot egy

általa kiválasztott, a kérelmet elõterjesztõ államban állandó

lakóhellyel rendelkezõ, megfelelõ biztosítékokat nyújtó személyre.

(4) A kulturális tárgy jelen cikk szerint történõ visszaadásának költségeit a

kérelmet elõterjesztõ állam viseli, ami nem sértheti jogát arra, hogy ezen

költségeket bármely más személlyel megtéríttesse.

(5) A kulturális tárgy birtokosa nem lehet elõnyösebb helyzetben, mint az a

személy, akitõl a kulturális tárgyat öröklés útján, vagy más módon ingyenesen

megszerezte.

7.Cikk

(1) A jelen fejezet rendelkezései nem vonatkoznak azokra az esetekre, amikor:

(a) a visszaadás iránti kérelem elõterjesztésének idõpontjában a

kulturális tárgy külföldre vitele már nem minõsül jogellenesnek;

vagy

(b) a kulturális tárgyat megalkotójának életében, vagy annak

elhalálozását követõ ötven éven belül külföldre vitték.

(2) Az elõzõ szakasz (b) alpontjában foglalt rendelkezés ellenére a jelen

fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben, ha a kulturális

tárgyat egy törzsi vagy õslakos közösség tagja vagy tagjai készítették a

közösség által hagyományos vagy rituális célra történõ felhasználás végett, és

a tárgyat a szóban forgó közösségnek adják vissza.

IV. FEJEZET - ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

8.Cikk

(1) A II. fejezet szerinti követelést, illetve a III. fejezet szerinti

kérelmet az Egyezményben részes azon állam bírósága vagy más illetékes

hatósága elé lehet terjeszteni, ahol a kulturális tárgy található, az

Egyezményben részes államok érvényes jogszabályai szerint egyébként erre

hatáskörrel rendelkezõ bíróságok, vagy más illetékes hatóságok mellett.

(2) A felek megállapodhatnak abban, hogy vitájukat bármely más bíróság,

illetékes hatóság, vagy választott bíróság elé terjesztik.

(3) Azon állam törvényei által biztosított ideiglenes, közöttük óvó jellegû

intézkedések, ahol a kulturális tárgy található, még abban az esetben is

igénybe vehetõk, ha a visszaszerzés iránti követelést vagy a visszaadásra

vonatkozó kérelmet az Egyezményben részes valamely más állam bíróságához vagy

más illetékes hatóságához nyújtották be.

9.Cikk

(1) A jelen Egyezményben semmi sem gátolhatja meg az aláíró államokat abban,

hogy a benne foglaltaknál kedvezõbb szabályokat alkalmazzanak a lopott vagy

jogellenesen külföldre vitt kulturális javak visszaadásának érdekében.

(2) A jelen cikk nem értelmezhetõ oly módon, hogy az kötelezõvé tenné egy

másik, az Egyezményben részes állam bírósága, vagy más illetékes hatósága

által meghozott, a jelen Egyezmény rendelkezéseitõl eltérõ döntés elismerését,

vagy végrehajtását.

10.Cikk

(1) A II. fejezet rendelkezései csak a jelen Egyezmény azon állam területén

történõ hatályba lépését követõen ellopott kulturális tárgyra alkalmazhatók,

ahol a követelést elõterjesztették, azzal a feltétellel, hogy:

(a) a kulturális tárgyat az Egyezményben részes másik állam területén ezen

Egyezménynek a másik államban történõ hatályba lépését követõen lopták el,

vagy

(b) a kulturális tárgy azt követõen található az Egyezményben részes másik

állam területén, hogy az Egyezmény ott is hatályba lépett.

(2) A III. fejezet rendelkezései csak olyan kulturális tárgyra alkalmazhatók,

amelynek jogellenes külfldre vitelére azt követõen kerül sor, hogy az

Egyezmény mind a kérelmet elõterjesztõ államban, mind abban az államban is

hatályba lépett, ahol a kérelem elõterjesztésére sor kerül.

(3) A jelen Egyezmény semmiképpen nem legitimál semmilyen jellegû jogellenes

ügyletet, amely a jelen Egyezmény hatályba lépése elõtt történt, vagy amely a

jelen cikk (1) vagy (2) bekezdése értelmében ki van zárva az Egyezmény hatálya

alól, továbbá semmiképpen nem korlátoz egyetlen államot, személyt sem abban,

hogy a jelen Egyezmény keretein kívül alkalmazható jogi eszközökkel követelést

terjesszen elõ a jelen Egyezmény hatályba lépése elõtt ellopott kulturális

javak visszaszerzésére, illetve jogellenesen külföldre vitt kulturális javak

visszaadására.

V. FEJEZET - ZÁRÓRENDELKEZÉSEK

11.Cikk

(1) A jelen Egyezmény a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális

javak nemzetközi visszaadásáról szóló UNIDROIT Egyezmény tervezetének

elfogadására összeült diplomáciai konferencia záróülésén nyílik meg, és

Rómában, 1996. június 30-ig marad nyitott valamennyi állam elõtt az aláírás

számára.

(2) A jelen Egyezményt az aláíró államokban meg kell erõsíteni, el kell

fogadni, vagy jóvá kell hagyni.

(3) A jelen Egyezményhez csatlakozhatnak mindazon államok, amelyek nem az

aláírásra történt megnyitás idõpontjában csatlakoztak hozzá.

(4) Az Egyezmény megerõsítésérõl, elfogadásáról, jóváhagyásáról vagy a hozzá

történõ csatlakozásról szóló hivatalos nyilatkozatot a letéteményesnél kell

letétbe helyezni.

12.Cikk

(1) A jelen Egyezmény a megerõsítésrõl, elfogadásról, jóváhagyásról vagy

csatlakozásról szóló ötödik nyilatkozat letétbe helyezését követõ hatodik

hónap elsõ napján lép életbe.

(2) Mindazon államok tekintetében, amelyekben a megerõsítésre, elfogadásra,

jóváhagyásra vagy csatlakozásra a jelen Egyezmény megerõsítésérõl,

elfogadásáról, jóváhagyásáról, vagy a hozzá való csatlakozásról szóló ötödik

nyilatkozat letétbe helyezése után kerül sor, a jelen Egyezmény az azt követõ

hatodik hónap elsõ napján lép hatályba, hogy megtörtént a megerõsítésrõl,

elfogadásról, jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló saját nyilatkozat

letétbe helyezése.

13.Cikk

(1) A jelen Egyezmény nem befolyásol semmilyen más nemzetközi megállapodást,

amely bármely, az Egyezményben részes állam számára jogi kötelezettségeket

foglal magában, és a jelen Egyezmény által szabályozott kérdésekre vonatkozó

rendelkezéseket tartalmaz, hacsak az ilyen megállapodás által érintett állam

ellenkezõ értelmû nyilatkozatot nem tesz.

(2) Bármely, az Egyezményben részes állam köthet megállapodást egy vagy több,

az Egyezményben részes állammal annak érdekében, hogy a jelen Egyezmény

rendelkezéseinek alkalmazását kölcsönös kapcsolataiban elõsegítse. Az ilyen

megállapodást kötõ államok a megállapodás egy példányát kötelesek megküldeni a

letéteményesnek.

(3) Az Egyezményben részes azon államok, amelyek valamely gazdasági

integrációs szervezet, vagy regionális testület tagjai, bejelenthetik, hogy

egymás közötti kapcsolataikban ezen szervezetek, testületek belsõ szabályait

fogják alkalmazni, és ebbõl adódóan államaik között nem érvényesek a jelen

Egyezménynek a fent említett szabályok által lefedett rendelkezései.

14.Cikk

(1) Az Egyezményben részes azon állam, amely két vagy több területi egységbõl

áll, függetlenül attól, hogy a jelen Egyezmény által érintett kérdések

tekintetében ezek rendelkeznek-e egymástól eltérõ jogrendszerrel, vagy sem, az

Egyezmény aláírásakor, vagy pedig a megerõsítésrõl, elfogadásról,

jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló nyilatkozat letétbe helyezésének

idõpontjában nyilatkozatot tehet arról, hogy az Egyezmény érvényessége teljes

területére, illetve csak egy, vagy több területi egységére terjed ki, és e

nyilatkozat helyett bármikor tehet egy másik nyilatkozatot.

(2) A fenti nyilatkozatról értesítést kell küldeni a letéteményesnek, és az

értesítésben egyértelmûen meg kell nevezni azon területi egységeket, amelyek

az Egyezmény hatálya alá tartoznak.

(3) Amennyiben a jelen cikk alapján megtett nyilatkozat értelmében az

Egyezmény hatálya az Egyezményben részes állam egy vagy több, de nem

valamennyi területi egységére terjed ki, akkor a következõ értelmezések

érvényesülnek:

(a) az 1. cikkben szereplõ, az Egyezményben részes állam területe alatt az

állam egy területi egységének területe értendõ;

(b) az Egyezményben részes állam, illetve a felkért állam bírósága vagy más

illetékes hatósága alatt az illetõ állam egy területi egységének bírósága

vagy más illetékes hatósága értendõ;

alatt, amelyben a kulturális tárgy található, az a területi egysége értendõ,

ahol a kulturális tárgy található;

(d) a 8. cikk 3. bekezdésében említett, az Egyezményben részes azon állam

törvényei alatt, amelyben a kulturális tárgy található, azon területi

egységének törvényei értendõk, ahol a kulturális tárgy található;

(e) a 9. cikkben említett, az Egyezményben részes állam alatt annak egy

területi egysége értendõ.

(4) Amennyiben valamely, az Egyezményben részes állam nem tesz nyilatkozatot a

jelen cikk 1. bekezdése alapján, akkor a jelen Egyezmény hatálya a teljes

területére kiterjed.

15.Cikk

(1) A jelen Egyezmény alapján az aláíráskor tett nyilatkozatokat az Egyezmény

megerõsítésekor, elfogadásakor vagy jóváhagyásakor meg kell erõsíteni.

(2) A nyilatkozatokat és azok megerõsítését írásban kell megtenni, és azokról

hivatalosan értesíteni kell a letéteményest.

(3) A nyilatkozat az Egyezményben részes adott államban az Egyezmény életbe

lépésével egyidejûleg lép hatályba. Az a nyilatkozat, amelyrõl a letéteményes

az Egyezmény életbe lépését követõen kap hivatalos értesítést, a nyilatkozat

letétbe helyezését követõ hatodik hónap elsõ napján válik hatályossá.

(4) A jelen Egyezmény értelmében nyilatkozatot tevõ állam bármikor

visszavonhatja nyilatkozatát olymódon, hogy hivatalos írásbeli értesítést küld

a letéteményesnek. A visszavonás a letéteményes értesítését követõ hatodik

hónap elsõ napján válik hatályossá.

16.Cikk

(1) Az aláírás, megerõsítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás

idõpontjában valamennyi, az Egyezményben részes állam köteles bejelentést

tenni arról, hogy egy másik állam a 8.cikk alapján kulturális javak

visszaszerzésére vonatkozó követelését, vagy visszaadására irányuló kérését a

következõ egy vagy több eljárás szerint terjesztheti elõ:

(a) közvetlenül fordulhat a nyilatkozatot tevõ állam bíróságaihoz vagy más

illetékes hatóságaihoz;

(b) fordulhat az illetõ állam által kijelölt azon hatósághoz vagy

hatóságokhoz, amely(ek) feladata az ilyen követelések, illetve kérések

átvétele és továbbítása az adott állam bíróságai vagy más illetékes

hatóságai felé;

(2) Minden az Egyezményben részes állam kijelölheti továbbá azon bíróságait

vagy más hatóságait, amelyek illetékesek a kulturális javak

visszaszerzésének vagy visszaadásának elrendelésére a II. és III.

fejezetekben foglaltak alapján.

(3) A jelen cikk 1. és 2. bekezdésében említett nyilatkozatot újabb

nyilatkozattal bármikor módosítani lehet.

(4) A jelen cikk 1-3. bekezdései nem érintik az Egyezményben részes államok

között érvényben lévõ, polgári és kereskedelmi jogi esetekre vonatkozó két-

vagy többoldalú jogsegélyegyezményeket.

17.Cikk

A megerõsítésrõl, elfogadásról, jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló

okmányok letétbe helyezésétõl számított hat hónapon belül az Egyezményben

részes valamennyi állam köteles a kulturális javak külfölre vitelére vonatkozó

jogszabályairól szóló, a jelen Egyezmény valamelyik hivatalos nyelvén

megfogalmazott tájékoztatást küldeni a letéteményesnek. Ezt a tájékoztatót

szükség szerint idõrõl-idõre fel kell frissíteni.

18.Cikk

Ezen Egyezmény által kifejezetten megengedett fenntartásokon kívül egyéb

fenntartásoknak nincs helye.

19.Cikk

(1) Az Egyezményben részes bármely állam felmondhatja a jelen Egyezményt,

miután az számára hatályba lépett, olymódon, hogy ilyen értelmû nyilatkozatot

küld a letéteményesnek.

(2) A felmondás az errõl szóló nyilatkozatnak a letéteményesnél történt

letétbe helyezését követõ hatodik hónap elsõ napján válik hatályossá.

Amennyiben a felmondási nyilatkozat ennél hosszabb felmondási idõt jelöl meg,

az Egyezmény a letéteményesnél letétbe helyezett felmondási okmányban szereplõ

felmondási idõ lejártakor veszti érvényét.

(3) A felmondás ellenére a jelen Egyezmény hatályos marad mindazon

követelésekre és kérésekre, amelyeket egy kulturális tárgy visszaszerzésére,

illetve visszaadására a felmondás hatályba lépését megelõzõen terjesztenek

elõ.

20.Cikk

A Magánjog Egységesítése Nemzetközi Intézetének (UNIDROIT) elnöke

rendszeres idõközökben, vagy az Egyezményben részes öt állam kérésére bármely

idõpontban külön bizottságot hívhat össze az Egyezmény gyakorlati mûködésének

áttekintése céljából.

21.Cikk

(1) A jelen Egyezmény letéteményese az Olasz Köztársaság Kormánya.

(2) Az Olasz Köztársaság Kormánya köteles

(a) értesítést küldeni valamennyi aláíró, illetve csatlakozó államnak,

valamint a Magánjog Egységesítése Nemzetközi Intézete (UNIDROIT) elnökének a

következõkrõl:

(i) minden új aláírásról, illetve a megerõsítésrõl, elfogadásról,

jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló újabb okmány letétbe

helyezésérõl, ideértve ezek idõpontját is;

(ii) minden, a jelen egyezménnyel kapcsolatos nyilatkozatról;

(iii) bármely nyilatkozat visszavonásáról;

(iv) a jelen Egyezmény hatályba lépésének idõpontjáról;

(v) a 13.Cikkben említett megállapodásokról;

(vi) a jelen Egyezmény felmondásáról szóló okmány letétbe helyezésérõl, a

letétbe helyezés és a felmondás hatályba lépésének idõpontjáról;

(b) a jelen Egyezmény hiteles másolatait megküldeni valamennyi aláíró,

illetve csatlakozó államnak, valamint a Magánjog Egységesítése Nemzetközi

Intézete (UNIDROIT) elnökének;

A FENTIEK TANÚSÁGÁUL az alulírott teljhatalmú megbízottak kellõ felhatalmazás

birtokában a jelen Egyezményt aláírták.

KÉSZÜLT Rómában, egyezerkilencszázkilencvenöt ezen június huszonnegyedik

napján, egyetlen eredeti példányban, angol és francia nyelven, mindkét szöveg

egyformán hiteles.

Függelék

(a) ritka állat-, növény-, ásvány- és bonctani gyûjtemények vagy példányok,

valamint az õslénytan szempontjából számottevõ tárgyak;

(b) történelmi vonatkozású tárgyak, beleértve a tudomány és a mûszaki

tudományok történetét, valamint a hadtörténetet és a társadalomtörténetet,

valamint a nemzet vezetõinek, gondolkodóinak, tudósainak és mûvészeinek

életével, valamint a nemzeti szempontból jelentõs eseményekkel kapcsolatos

tárgyak;

ásatásokat egyaránt), vagy a régészeti felfedezések eredményei;

(d) mûvészeti alkotások vagy mûemlékek feldarabolt részei és régészeti

lelõhelyek részei;

(e) több, mint százéves régiségek, így feliratok, fémpénzek és vésett

pecsétnyomók;

(f) néprajzi tárgyak;

(g) mûvészeti szempontból számottevõ tárgyak, mint:

(i) teljes egészében kézzel, bármilyen alapra és bármilyen anyagból

készített képek, festmények és rajzok (az ipari rajzok, valamint gyári

úton elõállított és kézileg díszített cikkek kivételével);

(ii) bármilyen anyagból készült eredeti szobrászati mûvek, szobrok;

(iii) eredeti metszetek, lenyomatok és kõnyomatok;

(iv) eredeti mûvészeti együttesek és összeállítások bármilyen anyagból;

(h) ritka kéziratok és õsnyomtatványok, régi könyvek, különleges jelentõségû

okmányok és (történeti, mûvészeti, tudományos, irodalmi stb.) kiadványok

egyenként vagy gyûjteményben;

(i) postabélyegek, okmánybélyegek és más hasonló bélyegek, egyenként vagy

gyûjteményben;

(j) archívumok, ideértve a hangfelvételek, fényképek és filmek archívumait;

(k) több mint százéves bútordarabok és régi hangszerek.

Eleje Honlap