1
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
J/5185.. számú
J E L E N T É S
a Kormány szabadkereskedelmi politikájáról
Elõadó: dr. Fazakas Szabolcs
ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter
Budapest, 1997. november hó
Az Országgyûlés 61/1996. (VII.9.) OGY számú határozatával felkérte a
Kormányt, hogy 1996-ban, majd azt követõen évente tájékoztassa az
Országgyûlést szabadkereskedelmi politikájáról. Az elsõ Jelentés 1996.
októberében elkészült és az J/3291.. számon benyújtásra került.
Az elmúlt évi Jelentés részletesen ismertette a regionális kereskedelmi
megállapodások - ezek közé tartoznak a szabadkereskedelmi megállapodások -
jelentõségét és azokat a nemzetközi elõírásokat, amelyek keretei közé ezeknek
illeszkedniük kell.
Az ez évi Jelentés az elmúlt évi tájékoztatás óta történt fejleményekrõl ad
képet és kissé bõvebben foglalkozik a szabadkereskedelmi megállapodásoknak a
külkereskedelmi forgalomra gyakorolt hatásával, Európai Uniós (továbbiakban
EU) csatlakozási törekvéseink és szabadkereskedelmi politikánk
összefüggéseivel.
I.
Magyarország szabadkereskedelmi megállapodásaival kapcsolatos fejlemények
Az elõzõ Jelentés óta részben megállapodások születtek, részben tárgyalások
kezdõdtek további egyezményekrõl és már érvényes megállapodásaink is tovább
fejlõdtek.
Az Európai Megállapodás végrehajtása
A megállapodás asszimetrikus jellegének megfelelõen a magyar ipari termékek
már vámmentesen jutnak be az EU piacaira. A normál vámleépítés alá tartozó
termékeknél 1997. január 1-jétõl az Unióból származó termékek magyar vámja is
0 %. Az ún. lassító listán szereplõ termékek vámja azonban fokozatosan, csak
2001-re éri el a 0 %-ot. Magyarország az Európai Megállapodásban vállalt
kötelezettségének megfelelõen 1997. január 1-jével megszüntette az
exportengedélyezés korábbi rendszerét. Csak azok a termékek maradtak
exportengedély kötelesek, amelyeknél ennek fenntartása nemzetközi
kötelezettség végrehajtásához szükséges. Míg a mennyiségi korlátok
tekintetében az EU ez év végéig vállalta az utolsó (textil) kontingens
megszüntetését, addig az import tekintetében Magyarország arra vállalt
kötelezettséget, hogy 1997. december 31-ig fokozatosan felszámolja az Unióból
származó, az Európai Megállapodás VI/a. mellékletében szereplõ termékek
importjára fenntartott korlátozások 40 %-át. Ennek keretében elsõ
lépésként 1997. január 1-jével ezen termékkör 13 %-ára vonatkozólag
megszüntettük az importengedély kötelezettség rendszerét. A vállalásunknak
megfelelõen szükséges további feloldásra 1998. január 1-jével kerül sor.
Az Európai Megállapodásban vállaltak teljesítéseként 1997. január 1-jével
Magyarország eltörölte az importhoz kötött díjak és illetékek még megmaradt
részét.
A magyar-EU Társulási Bizottság ülésén, 1997. január 31-én sor került az
Európai Megállapodásnak az Európai Unió egyes Európai Szabadkereskedelmi
Társuláshoz (továbbiakban EFTA) tartozó országokkal történt kibõvítése és az
Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény (továbbiakban GATT) Uruguay-i
Forduló megállapodásainak végrehajtása miatt szükségessé váló kereskedelmi és
intézményi adaptációs jegyzõkönyvek parafálására.
Az EU az 1997-2000 közötti idõszakra 60 %-ról 80 %-ra növelte a magyar
agrárexportra vonatkozó vámkedvezmény mértékét és azt kiterjesztette
valamennyi mennyiségi kerethez kötött vámkontingensre. A 80 %-os kedvezményt
az EU az 1995-2000 között összességében 36 %-kal mérséklõdõ legnagyobb
kedvezményes vámszintjeibõl nyújtja, ennek eredményeként a magyar kivitelre
vonatkozó importteher folyamatosan és jelentõsen csökkenni fog. A
vámkontingensek a mezõgazdasági termékek esetében évi 5 %-kal, az
élelmiszeripari termékeknél évi 10 %-kal növekednek. A volt EFTA országokkal
kötött mezõgazdasági megállapodásokban rögzített kedvezmények átemelése
megtörtént, ez egyes esetekben a magyar export szempontjából a preferenciális
mennyiség és a piacrajutás lényeges növekedését eredményezi.
Importunk esetében a vámkontingensek nem növekednek és az Európai
Megállapodáshoz képest nem került sor további vámkedvezmények nyújtására.
Kiemelendõ, hogy a magyar fél - az EU-tól eltérõen - a kedvezményt nem a GATT
megállapodás alapján évente átlagosan 6 %-kal csökkenõ legnagyobb kedvezményes
vámszintbõl nyújtja, hanem rögzített vámszint kerül alkalmazásra. Mindezek
alapján az aszimmetria határozottan érvényesül és az EU vámpreferenciája
mérséklõdik.
A létrejött megállapodás a magyar érdekeknek megfelelõen szabályozza a
kétoldalú agrárkereskedelmi kapcsolatrendszert, a piaci folyamatok
szempontjából kiszámíthatóan és egyben számunkra elõnyös módon rögzíti a
kedvezményeket.
A megállapodásban foglalt kedvezmények szerkezete és nagyságrendje
következtében a mezõgazdasági és a feldolgozott mezõgazdasági termékek
kétoldalú kereskedelmének több mint 60 %-át érinti valamilyen típusú
kedvezmény, amely közvetett módon elõsegíti, hogy Magyarország teljes jogú EU
tagságának elérésekor a magyar, illetve közösségi exportpiacok egybeolvadása
átmeneti folyamat eredményeként zökkenõmentesebben valósuljon meg.
Az állat- és növény-egészségügyi vizsgálatok egyenértékûségérõl szóló
megállapodás elõreláthatólag még 1997 folyamán aláírásra kerül.
Magyarország 1996. július 1-jei hatállyal csatlakozott az EU tagállamai és az
EFTA tagországok között 1988 óta hatályos Tranzit Egyezményhez és az
Árutovábbítások Egyszerûsítésérõl szóló Egyezményhez. Az érzékeny áruk körének
listájára, valamint az összkezesség alkalmazására vonatkozó szabályokat az EU
- EFTA megállapodásoknak megfelelõen 1997. augusztus 1-jei hatállyal
Magyarország is módosította.
Megbeszélések kezdõdtek a termék-megfelelõségi eljárások és vizsgálati
eredmények kölcsönös elismerésérõl elõkészítendõ megállapodásról.
Magyarország 1997. július 1-jével csatlakozott az új, 29 országot (EU, EFTA,
Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (továbbiakban CEFTA), Bulgária,
Balti-államok) magában foglaló pán-európai kumulációs származási rendszerhez,
amelyben tagságunkat a csatlakozás elõtti stratégia fontos lépcsõjének
tekintjük.
Magyar-EFTA megállapodás
A magyar-EFTA szabadkereskedelmi megállapodás hatálya alá tartozó, EFTA
országokból származó termékek vámjait a vállalt ütemezésnek megfelelõen
csökkentjük. Hasonlóan az Európai Megállapodáshoz az ipari termékek esetében
jelenleg már csak az ún. lassító lista van érvényben, amely a teljes
vámleépítést 2001. január 1-jei hatállyal írja elõ. Az Európai Megállapodástól
eltérõen az EFTA megállapodás kiterjed a halakra és haltermékekre is,
amelyeknél szintén a vállalt ütemben haladtunk elõre a vámlebontással (az
ipari termékekhez hasonlóan ugyancsak az ún. lassító lista van érvényben,
amely a teljes vámleépítést 2001. január 1-ig írja elõ). Az Európai
Megállapodáshoz hasonlóan az EFTA megállapodásban is vállaltuk az 1-1%-os
vámkezelési díj, ill. statisztikai illeték megszüntetését, ami 1997. január 1-
jével megtörtént.
A magyar-EFTA kapcsolatrendszer alakításában alapvetõ szempontnak az Európai
Megállapodással való összhang fenntartását tekintjük, a megállapodás-rendszer
továbbfejlesztése során ezt az alapelvet tartjuk szem elõtt.
A magyar-EFTA Vegyes Bizottság legutóbbi ülésén határozatot hoztunk többek
között a származási szabályokat tartalmazó "B" jegyzõkönyv módosításáról 1997.
július 1-jei hatállyal, összhangot teremtve ezzel az EU és a CEFTA
megállapodások származási szabályaival (páneurópai kumulációs rendszer).
A feldolgozott élelmiszerek, hal és haltermékek, valamint a mezõgazdasági
termékek körét érintõen a megállapodáshoz kapcsolódó kétoldalú
agrárkereskedelmi levélváltásokra is kiterjedõen egyetértésre jutottunk abban,
hogy a megállapodás-rendszer két- és többoldalú elemeiben nyújtott
kedvezmények egyensúlyát az Uruguay Fordulót követõ adaptáción túlmenõen
tervbevett továbbfejlesztés során is meg kell õriznünk.
CEFTA-val kapcsolatos fejlemények
A CEFTA eredetileg nem tartalmazott új tagok belépését lehetõvé tevõ
klauzulát. A csatlakozás jogi-egyezményes feltételét az 1995-ben aláirt, un.
Módosító Megállapodás teremtette meg. A tagországok a belépni szándékozókkal
szemben alapvetõ követelményként fogalmazták meg, hogy a jelölt legyen tagja a
Kereskedelmi Világszervezetnek /WTO/, illetve rendelkezzen társulási
megállapodással az EU-val. A lefolytatott csatlakozási tárgyalások
eredményeként Szlovénia 1996. január 1-jétõl, Románia 1997. július 1-jétõl
lett a CEFTA tagja.
A CEFTA létrehozása óta a kereskedelmi kedvezményeket tartalmazó jegyzõkönyvek
több alkalommal módosultak. Az elõzõ tájékoztató elkészítése óta az ipari
termék kereskedelemben történt kismértékû, a liberalizációs folyamat
gyorsítását célzó változás, ami 1997. január 1-jétõl érvényesül. E módosítás
figyelembe vételével a CEFTA-országokkal megvalósított ipari termék
kereskedelem mintegy 90 %-a már 0 % vám mellett valósul meg. A fennmaradó
hányad esetében is megkezdõdött a vámok lebontása és az nagyrészt az
eredetileg elõirányzott határidõnél egy évvel korábban, 1999 végéig fejezõdik
be.
Az agrárkereskedelemben nyújtott kölcsönös kedvezmények az elmúlt egy év során
nem változtak. Ennek megfelelõen az alapító CEFTA-országokkal megvalósuló
magyar agrár-szállítások mintegy 80 %-ánál érvényesül valamilyen mértékû
vámkedvezmény. Az újonnan csatlakozott Románia is átvette a többi CEFTA-ország
közötti kedvezményrendszert, míg Szlovéniával várhatóan a közeljövõben
fejezõdnek be az adaptációs tárgyalások.
1997. január 1-jétõl módosultak a CEFTA származási szabályai. Az új szabályok
összhangban vannak az Európai Unió és a társult országok közötti származási
szabályokkal és ily módon biztosítják a páneurópai származási kumuláció
lehetõségét. Az elmúlt években a CEFTA-országok részesedése a teljes magyar
külkereskedelembõl fokozatosan növekedett, jelenleg 7,5 % körül alakul. A
CEFTA eredeti tagjait figyelembe véve, részesedésük az 1992. évi 5 %-ról
1996-ban 7,1 %-ra emelkedett.
A Románia CEFTA-hoz való csatlakozásáról szóló Megállapodás
A Román Csatlakozási Megállapodást 1997. április 12-én, Bukarestben írták alá.
A magyar Országgyûlés azt 1997. szeptember 16-án erõsítette meg.
A megállapodásban Románia elfogadta a CEFTA-t és vállalta az abban foglalt
rendelkezéseket, így a CEFTA-ban eddig elért liberalizáció szintjének
alkalmazását.
Az egyes CEFTA-országok és Románia közötti kereskedelmi kedvezményeket
ugyanúgy kétoldalú jegyzõkönyvek rögzítik, mint az alap CEFTA-ban. Az ezekben
foglalt kölcsönös kedvezmények rendezõ elvei azonosak a CEFTA-országok között
érvényesülõ alapelvekkel.
Ennek megfelelõen
a magyar-román ipari termék forgalom mintegy 3/4-e a Csatlakozási
Megállapodás alkalmazásától kezdve 0 % vám mellett valósul meg. A fennmaradó
ipari árukörben a vámok fokozatos lebontása a termékek túlnyomó részénél
1999 végéig fejezõdik be és ily módon 2000. január 1-jétõl az ipari
kereskedelem lényegében vámmentesen valósulhat majd meg.
az agrár terület vonatkozásában Románia átvette a többi CEFTA-ország között
minden viszonylatban azonos, kedvezményes vámok alkalmazását elõirányzó
koncessziós listákat. Emellett további, kétoldalú kedvezmények is rögzítésre
kerültek. Az egyeztetett vámkedvezmények a magyar-román agrárforgalom
mintegy 3/4-ét érintik.
Izrael
A magyar-izraeli szabadkereskedelmi megállapodás létrehozásáról 1994-ben
kezdõdtek meg a tárgyalások. Ezek a közelmúltban lezárultak. A megállapodás
aláírásra került és azt az Országgyûlés megerõsítette /Izraelben ez nem
szükséges/ alkalmazására remélhetõleg 1998. január 1-jétõl sor kerülhet.
A megállapodás az Izrael és Magyarország közti szabadkereskedelem fokozatos,
2001-ig történõ megvalósítását rögzíti, a két fél által az EU-val kötött
megállapodások feltételei szerint. A Megállapodás általános szabályrendszere
(pl. a versenyre, az állami támogatásra, a monopóliumokra, a piacvédelemre, a
dömpingeljárásra, a közbeszerzésre stb. vonatkozó elõírások) gyakorlatilag
azonos az EU-val kötött megállapodáséval.
Az ipari termékek vonatkozásában Izrael felé is fenntartottuk az EU-val
szemben kialakult védõrendszert. A magyar kivételi lista megegyezik az EU felé
adottal. Izraeli részrõl is ragaszkodtak egy, a magyarhoz képest korlátozott
kivételi listához, amelyet ugyancsak fokozatosan, 2001-ig számolnak fel.
Magyar szempontból kiemelendõ, hogy 1998-tól a magyar ipari cikkek 97 %-a
vámmentesen kerülhet az izraeli piacra. A fennmaradó magyar termékek
vámszintje 1998-tól fokozatosan, évente mérséklõdik és 2001-ben éri el
a 0 %-ot.
A mezõgazdasági termékeknél az izraeli koncessziók egy sor, számunkra fontos
terméknél nemcsak a vám csökkenését, hanem más szállítókkal szembeni
versenyelõnyt is jelentenek. A mezõgazdasági csomag összességében mintegy 11 M
USD értékû izraeli exportra vonatkozik, míg az érintett magyar kivitel értéke
meghaladja a 22 M USD-t.
A magyar mezõgazdasági exportban meghatározó termékekre sikerült kedvezményes
kontingenst biztosítani (bárányhús, fagyasztott zöldség, gyümölcs, alma,
napraforgóolaj, búza, kukorica, liszt stb.) és néhány potenciális, de korábban
Izraelbe nem szállított termékre is kedvezményt elérni (konzerv zöldségfélék,
gyümölcslevek, ásványvíz, állateledel stb.). A kedvezményben részesülõ
termékek meghatározó termékeinek nagy része nem versenyezik a hazai
termékekkel (citrusfélék, narancslé, halva, különleges szósz stb.). A
potenciálisan konkurens termékekre csak a magyarországi szezonon kívüli
idõszakra adtunk koncessziót (paradicsom, zöldség, vágott virág, sárgadinnye).
A származási szabályokra vonatkozóan az EU-Magyar megállapodásban foglalt
szabályozást vettük alapul bizonyos eltérésekkel, ugyanis Izrael nem részese a
pán-európai származási megállapodásnak, így a magyar-izraeli megállapodás nem
tartalmazza a kumulációra vonatkozó cikket. Emellett a megállapodás nem tiltja
a vámvisszatérítést.
Törökország
A januárban aláírt egyezményt a magyar Országgyûlés jóváhagyta, a török
Parlamentben pedig az õszi ülésszak napirendjén szerepel. A megállapodás
szerint az egyezmény a ratifikálás idõpontját követõ második hónap elsõ napján
lép életbe. Az ehhez szükséges elõkészületeket magyar részrõl megtettük, az
érvényes vámtarifa már tartalmazza a török árukra alkalmazható tételeket,
azokat csupán hatályba kell léptetni. Az egyezményben, amint az az
Országgyûléshez benyújtott korábbi anyagokban szerepelt, biztosítjuk egymásnak
és más preferenciális partnereinknek - döntõen az EU-nak - nyújtott
elbánást.
A magyar ipari termékek döntõ többségére lehetõvé válik a vámmentes bevitel. A
török iparcikkek tekintetében pedig a vámok és korlátok leépítése az EU-val
szembeni kötelezettségeink teljesítésével összhangban történik meg.
Magyarországra irányuló iparcikk-exportjuk 60 %-ára a vám fokozatosan, 2000-ig
szûnik meg.
Tárgyalások új szabadkereskedelmi megállapodásokról
A közép-, illetve kelet-európai országok körében növekvõ érdeklõdés
tapasztalható a CEFTA iránt. A felvétel alapvetõ kritériumait (WTO-tagság és
társulási megállapodás az EU-val) Bulgária teljesítette és mivel hivatalosan
is kérte felvételét, a tervek szerint még ebben az évben megkezdõdnek vele a
csatlakozási tárgyalások. (Magyar részrõl elvárásként fogalmaztuk meg, hogy a
csatlakozási tárgyalások lezárását megelõzõen Bulgária rendezze korábbi
tartozásait hazánkkal szemben.) A többi érdeklõdõ ország nem tesz eleget az
alapvetõ követelményeknek, így CEFTA-csatlakozásuk kérdése nincsen napirenden.
A már konkrét felvételi kérelmet benyújtó Ukrajna és Litvánia is olyan választ
kapott, hogy jelentkezésük elbírálására érdemben akkor térnek vissza a CEFTA
tagok, ha teljesítették a meghatározott feltételeket.
Külön - a CEFTA csatlakozási lehetõségektõl független - vizsgálat tárgyát
képezi a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások létrehozása az Európai
Megállapodással rendelkezõ, a páneurópai kumulációs övezetbe tartozó többi
országgal. Az Európai Unió elvárása az volt, hogy a kumulációs rendszer
zavartalan mûködése érdekében ezen országokkal 1997. július 1. elõtt
kezdõdjenek meg, s gyorsított ütemben folytatódjanak le a szabadkereskedelmi
megállapodások létrehozását célzó tárgyalások. Bulgáriával erre a CEFTA
csatlakozás keretében kerül sor. A többi országgal - Észtország, Lettország,
Litvánia - kétoldalú alapon kezdõdtek meg a tárgyalások. A konkrét feltételek
kialakításának alapelvei - mind az általános rendelkezéseket, mind a kölcsönös
kedvezményeket illetõen - ezeken a tárgyalásokon is összhangban vannak az
Európai Unióval kötött megállapodásokkal. Az észt és a litván partnerekkel
folytatott szakértõi tárgyalások befejezõ szakaszukhoz közelednek, míg a lett
féllel az érdemi egyeztetések még folyamatban vannak. A megállapodások
létrehozására a tárgyalások lezárásának függvényében kerülhet sor. (Ezen
országok elõrehaladott tárgyalásokat folytatnak WTO csatlakozásukról, de
alapvetõen transzparens belsõ gazdasági szabályozásuk, illetve az EU-val és a
többi CEFTA országgal létrehozott megállapodásaik elegendõ garanciát nyújtanak
a megállapodásban foglalt feltételek betartatásához.)
A többi közép-, kelet-európai országgal hivatalos szabadkereskedelmi
tárgyalásokat nem folytatunk, azonban konzultatív jellegû szakértõi
megbeszélésekre a kereskedelem liberalizálásának lehetõségeirõl sor kerülhet.
Szabadkereskedelemi megállapodás létrehozása csak akkor és olyan terjedelemben
jöhet szóba, amikor az EU ilyen preferenciák nyújtására kész, és ha az
érintett országok WTO konform gazdasági magatartása biztosítható.
II.
A szabadkereskedelmi megállapodások gazdasági hatásai
A szabadkereskedelmi megállapodásoknak - egyes részterületeken esetleg
átmenetileg jelentkezõ feszültségek ellenére - már rövid távon is, de hosszabb
távon széleskörûen érezhetõ pozitív hatásai vannak.
· Javítják a gazdaság versenyképességét, elõkészíti a magyar gazdaság
alkalmazkodását az Európai Unió feltételeihez.
· Jelentõsen elõsegítik az export bõvülését.
· Növelik Magyarország vonzerejét a külföldi befektetõk számára.
1. A szabadkereskedelmi megállapodások egyrészt a vámok csökkenésével,
másrészt az egyéb importkorlátok lebontásával járnak, ezért az exportõrök
versenyképességét növelik. A csatlakozási kérdõívekre készített EU értékelés
is felveti, hogy a magyar vámszintnek az EU szintjénél jelentõsen magasabb
mértéke a csatlakozáskor problémát jelentene, de a szabadkereskedelem
fokozatos megvalósulása mérsékli az alacsonyabb vámszint alkalmazásából a
hazai iparra háruló káros következmények hatását.
A páneurópai kumulációs övezetbe történt bekapcsolódásunk azzal jár, hogy
immár 29 országból származó anyag, részegység kerülhet felhasználásra a
magyarországi elõállítású termékekben, így azok teljes mértékben élvezhetik a
preferenciális származási szabályrendszer elõnyeit. Kétségtelenül ez
átmenetileg hátrányosan érinti azokat, akik e térségben kívülrõl szerezték be
szükségleteiket, de egyrészt idõlegesen még van lehetõség e hatások
enyhítésére, másrészt feltételezhetõen a termelõk nagy része idõvel képes
lesz szállítói körét megfelelõen átrendezni.
2. Annak ellenére, hogy szabadkereskedelmi partnereink a magyar áruk
legnagyobb felvevõi, sikerült részesedésüket még tovább fokozni. 1997. I.
félévében 1996 hasonló idõszakához képest 79,9 %-ról 80,4 %-ra nõtt arányuk.
Ezen belül az EU részesedése 71,2 %-ról 71,7 %-ra nõtt, a CEFTA-é pedig 6.7
%-ról 7,4 %-ra nõtt. Az EFTA országokba irányuló kivitel szerényen nõtt, így
részesedésük csökkent.
A szabadkereskedelmi megállapodások hatását tükrözi, hogy 1991-ben a magyar
export 46,8 %-a irányult az akkor 12 országból álló Közös Piacra. 1995-ben a
12 ország esetében 51,3 % volt, a 15-re kibõvült kör pedig 62,8 %-kal
részesedett. Jóval az átlag fölött, 33 %-kal nõtt a CEFTA-ba irányuló kivitel
1995-ben és ugyancsak az átlag fölött, 13 %-kal nõtt 1996-ban is, és az
irányzat folytatódását jelzi, hogy a teljes kivitel 115,1 %-os
teljesítményével szemben a CEFTA-ba 27,9 %-kal szállítottak többet ez év elsõ
félévében a magyar vállalatok.
Magyarország 1997 elsõ félévi importjában ezzel szemben nem nõtt, hanem
valamelyest mérséklõdött a szabadkereskedelmi megállapodások országaiból
beérkezett áruk aránya, 72 %-ról 71 %-ra, ami az EFTA országokból származó
import tényleges csökkenésének, s a CEFTA országokból származó importnak az
átlagosnál kisebb mértékû növekedési ütemének köszönhetõ.
Az árszínvonal növekedési ütemének mérsékléséhez az importra háruló terhek
csökkenése és a piaci verseny növekedése révén egyaránt hozzájárulnak
megállapodásaink.
3. A tapasztalat bizonyítja, hogy egyre több multinacionális vállalat
telepszik meg Magyarországon abból a megfontolásból kiindulva, hogy
Magyarországot földrajzi elhelyezkedése mellett, a kiszámítható
gazdaságpolitika, beleértve a kereskedelem liberalizálásának elõre
meghatározott ütemét, alkalmassá teszi arra, hogy regionális központ szerepét
játssza. Ezen túlmenõen gyakori, hogy ezek a vállalatok a szubrégióban
leányvállalataik között termékcserén alapuló munkamegosztást alakítanak ki.
Egy kis országban, mint Magyarország, a gazdaságos termelés sokszor csak úgy
érhetõ el, ha a kapacitások kihasználását az export révén is lehet
biztosítani. Ugyanakkor egyes termékek esetében 1-2 üzemnél több nem mûködhet
gazdaságosan, így a liberalizált import versenye biztosítja, hogy ezek a
vállalatok ne kerülhessenek monopol helyzetbe.
Ezekben döntõ szerepe van a szabadkereskedelmi megállapodásoknak.
* * *
A szabadkereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatos fejlemények alátámasztják a
Kormány elmúlt évi, az Országgyûléshez beterjesztett Jelentésének azt a
megállapítását, hogy politikáját e területen "egyrészt a magyar külgazdasági
érdekek, másrészt a nemzetközi összefüggések - különös tekintettel az európai
integrációs szempontokra - határozzák meg".
Eleje Honlap