ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Írásbeli kérdés
Dr. Gál Zoltánnak
az Országgyûlés elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
Írásbeli kérdést kívánok benyújtani Horn Gyula Miniszterelnök Úrhoz "Ki a
felelõs azért, hogy több éve mintegy 30 milliárd Ft. Költségvetési
támogatásból nem rendezõdött a Diósgyõri Acélmûvek Rt. helyzete?" címmel.
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Ön és szakértõi kormánya, kormánybiztost nevezett ki a DAM rendbetétele és
privatizációjának elõkészítése céljából, Szabó Zsolt személyében. A
kormánybiztos kb. fél éve bejelentette, hogy a gyár rendben van privatizációra
kész és most már semmi probléma, megszûnt a kinevezése sõt a gyár
vezérigazgatóját is kitüntették a "jól végzett munkáért".
Ám a gyár alatt ott ketyegett az idõzített bomba ami újra meg újra
veszélyhelyzetet jelentett. És a bomba újra robbant:
- sikertelen privatizáció,
- havi több mint 500 milliós veszteség (elképesztõ) a 2500 embernek 200 ezer
Ft havi jövedelmet lehetne fizetni ebbõl az összegbõl.
- ebbõl eredõen vajon hova vándorolt a majdnem 30 milliárd Ft. (Nagy kérdés,
talán felül kellene vizsgálni az egész ügyet, hogy minden Ft a gyár érdekében
használódott-e fel vagy pedig ami jellemzõ a mai költségvetési pénzek
felhasználásra területén (korrupció gyanú) a helyzet bonyolult és szinte
átláthatatlan.
A DAM vasasszakszervezetének véleménye szerint a szakmailag indokolatlan
lépések eredménye volt az évek óta tartó válsághelyzet, amelyet hozzánemértõ
kormányhatározatok tömege kívánt megoldani.
Ami ezekbõl megvalósult a leépített 2500 fõs dolgozói létszám, és további
dolgozói létszámcsökkentés várható az elmúlt hetekben fölálló új vezetés
szerint.
Idézet a szakszervezet nyílt levelébõl:
"Senkit sem érdekel, hogy megvizsgálja a több mint 26 milliárd forintot hová
tették és hogyan költötték el , elköltötték-e? Azt ismerjük, hogy egy
átgondolatlan privatizációs kísérlet következményeként több, mint egyharmada a
felszámolásból való kivásárlásra fordított. Senkit sem érdekel, hogy ezt az
összeget egy szakmailag átgondolt a munkavállalókat is bevonó idõbeni
döntéssel a szerkezetváltásra és fejlesztésre lehetett volna felhasználni."
Ezenkívül még a következõkre hívta fel a figyelmet a szakszervezet:
Címszavakban ezek a következõk:
- kormányhatározatok végrehajtása elmaradt illetve jelentõs késéssel valósult
meg. Az üzleti tervek és a valóság között óriási eltérések voltak.
- A hulladékárak irreálisan magasak, a mennyiség-minõségi kérdésben nem volt
egyezség.
- egyes hullladékértékesitõk privilegizált helyzetben vannak és voltak
- Mindezek mögött összefonódásokat is sejtenek
- A DAM-en belül a kereskedelmi munka az információs és nyilvántartási
rendszere kiépítetlen
- az árképzés nem megfelelõ, ezáltal a szerzõdések többsége eleve elõnytelen
- A termelésirányitás ezekbõl fakadóan következetlen
- A havi tervek folyamatosan és kétségbeejtõen csökkennek.
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Ön ismeri és tudja, hogy a megye súlyos munkanélküliséggel küzd. Az országban
lassan kialakul egy Borsod "utálat", melyrõl ezt mondják, hogy feneketlen
hordóba teszik a pénzt évek óta és nem történik semmi.
Pedig a megyének van még Abaúj és Zemplén térsége is ahol hasonló vagy
súlyosabb gondokkal küzdenek az ott élõ emberek (Hegyalja-Bodrogköz- Hegyköz-
Cserhát).
Ennyi pénzbõl Abaúj-és Zemplén térségét már belehetett volna aranyozni.
Jelenleg elnéptelenedõ, gaztenger a térképen.
Kérdezem ezért Miniszerelnök urat, mit kívánnak tenni a súlyos probléma
megoldása érdekében és igaz-e a szakszervezet véleménye, hogy senkit sem
érdekel, hogy mire használják föl az adózó polgárok pénzét?!
Megvizsgálja-e a szakértõi kormány, hogy ki a felelõs a történtekért és a
vezérigazgató úr kitüntetését visszavonják-e?
Várom válaszát.
Budapest, 1997. november 17.
Rusznák Miklós
országgyûlési képviselõ
KDNP
Eleje Honlap