Írásbeli kérdés!
Dr. Gál Zoltán Úrnak
az Országgyûlés elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
Magyar Bálint mûvelõdési és közoktatási miniszter úrhoz a
felsõoktatás helyzetérõl az alábbi írásbeli választ igénylõ kérdést
intézem:
Tisztelt Miniszter Úr!
Az emberek tudatában úgy él, hogy a Mûvelõdés és Közoktatási
Minisztérium élén bekövetkezett személycsere orvosolta azokat a
gondokat, amelyek korábban a felsõoktatási intézmények diákjait, majd
oktatóit az utcára szólította. Megszûnt az egyetemeken a
sztrájkhelyzet, a bérproblémák megoldódtak, s az élet normális
mederben folyik. A Bokros csomag ugyan érzékeny veszteséget okozott a
felsõoktatásban is, de legalább nem kell újabb elvonásoktól tartani.
Idõközben kiderült, hogy a Bokros csomag okozta sebek nem
gyógyultak be: költségvetési elvonásra hivatkozva jogszerûen nem
lehetett elbocsátani a közalkalmazottakat. Többen attól félnek, hogy
újabb sebek is keletkeznek: komoly vérveszteség fenyeget számos
egyetemet, talán elsõ helyen a legpatinásabb magyar egyetem, az Eötvös
Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karát. A hallgatók most nem
szerveznek ugyan tüntetést, de 30000 aláírással adnak nyomatékot
kéréseiknek. A több oldalról kitapintható feszültség késztet arra,
hogy Önhöz forduljak, azzal a reménnyel, hogy megnyugtató választ
kapok kérdéseimre, amelyek nem az enyéim: az érintett oktatók
aggodalmait tükrözik.
A Minisztérium honlapja szívmelegítõ adatokat mutat arról,
hogy milyen mértékû lesz a szakmai (kutatási, oktatási) tevékenység
alapján történõ díjazás, milyen szakmai központú lesz a
differenciálás. Ennek minden sikeres kutató és oktató örül.
Öröm az is, hogy a Széchenyi ösztöndíjjal számos, tehetséges,
életpályájának zenitjen vagy az elõtt lévõ kutatót támogatnak.
Sikerült azonban ezt is úgy csinálni, hogy tömegesen háborodtak fel az
ösztöndíjtól mesterségesen, - mára kiderült, hogy alkotmányellenesen -
elzárt kutatók.
A rózsaszín kép azután gyász feketévé alakul, ha kiderül, hogy
miközben törvény kényszeríti az egyetemeket a bérek jelentõs emelésére
és differenciálásra, a kormányzati fedezet mindennek csak a 70%-át
teszi ki, a többit egyetemeknek ki kell gazdálkodniuk. Ez magyarra
fordítva drasztikus elbocsátásokat jelent. A bajt fokozza, hogy a
fejkvóta alapján történõ támogatás mértékét szakszerûtlenül,
ötletszerûen állapították meg.
Konkrét kérdéseim:
1. Igaz-e, hogy a közismerten legdrágább orvosképzéssel
azonos szintre került az agrárképzés és az állatorvos képzés? Ha
igen, a természettudományi karok miért nem követték ezt a szintre
hozást? Nem lenne-e indokolt a természettudományi karok vegyész
képzésének normatíváját a gyógyszerész képzés normatívájának
szintjére emelni?
2. Ha megindul egy részleges szintre hozási folyamat,
nem jár-e végül ez az orvosegyetemek támogatásának fokozatos
leépítésével, s így az orvosképzés ellehetetlenülésével?
3. Indokolt-e, hogy az oktató/hallgató arány alapján
fõiskolai karok elõnyösebb helyzetbe kerüljenek, mint az egyetemek?
4. Meg van-e elégedve a jelenlegi normatíva képzéssel
vagy kész-e annak az újratárgyalására?
5. Fontosnak tartja-e, hogy az egyetemeken gyakorlati
oktatás is legyen, s a természettudományi karokon kész-e biztosítani
ennek többletköltségeit?
6. Nem fél-e a minisztérium attól, hogy ha a béralapnak
csupán egy részét juttatja el az egyetemekre, csak újratermelteti a
költségvetési deficitet?
7. Megtartható-e a nyugodt alkotó légkör, ha az
intézmény csak akkor maradhat meg, ha tömeges elbocsátással
"korszerûsíti" önmagát?
8. Meddig engedhetõ meg, hogy azt egyetemek bérre
költsék a különféle pályázatokon nyert pénzeiket? Tud-e ön arról,
hogy az ELTE 10 milliós bér deficitjét a szakirányú képzés céljaira
elnyert pályázat pénzeinek elvonásával oldották meg? Helyesli-e ezt?
9. Helyénvaló-e, hogy a minisztérium hivatalnokai a
dolgi keret felhasználására ösztönzik a lehetetlen bérhelyzet
megoldhatatlansága miatt panaszkodó egyetemi vezetõket, miközben a
dolgi keretek már nem garantálják a feladatok ellátását?
10. Nem fél-e attól, hogy ez a helyzet függõségbe
taszítja az egyetemeket, üres szólammá alakul az elmúlt évek
legnagyobb eredménye, az egyetemi autonómia?
11. Bevált-e az egyetemi fõigazgatói poszt? Nem sérül-e
a gyakorlatban épen ennek az állásnak a túlhatalmánál fogva az
egyetemi autonómia? Tudja-e kellõen ellenõrizni az egyetem
gazdálkodását a választott vezetés?
12. Értékelte-e a doktoranduszok végleges álláshoz
jutásának lehetõségeit és meg van-e elégedve azokkal?
13. Elõfordulhat-e, hogy egy egyetemen a minimálbér
emelések, a kötelezõ három évenkénti béremelések, egyéb
determinációk levonása után már érdemi béremelésre, infláció
közelítésre nem marad mit felhasználni?
14. Tudatos alkotmánysértést követtek-e el a Széchényi
ösztöndíjak meghirdetésénél, s ha nem, felelõsségre vonta-e azokat,
akik jogi képzetlensége sodorta ezt a jó ötletet ilyen kormányzat
megszégyenítõ helyzetbe?
15. Igaz-e, hogy a november 21-én tartott oktatási fórum
résztvevõi nem fejthették ki véleményüket az Ön és a miniszterelnök
értékelésérõl? Nem a kormány érdeke lett volna megismerni, miként
vélekednek az érintettek?
Tisztelt Miniszter Úr! E kérdéssor: megannyi fájó seb, amelyet
szakmájukért, a magyar felsõoktatásért aggódó emberek tettek fel
nekem. Számomra ezek azt az ellentmondást tárják fel, amely a
választások közeledtével erõsödõ kormányzati önelégültség és az
érintettek napi tapasztalatai között van. Kérem, hogy ne engedjen
teret holmi pökhendi, lerázó apparátusi válasznak - bár ellenzéki
politikus számára egy-egy ilyen válasz nem kis haszonnal jár.
Kényszerítsen ki munkatársaiból érdemi feleleteket. Õszinte és
szakszerû válaszát várja:
Budapest, 1997. november 22.
Dr. Surján László
Fidesz-MPP
Eleje Honlap