Az Országgyûlés
......../1998. ( ) OGY
h a t á r o z a t a
Az országos népszavazás kezdeményezésének elutasításáról
I.
Az Országgyûlés megállapítja, hogy a termõföld
tulajdonszerzéssel kapcsolatos állampolgári népszavazás-kezdeményezés
során az Országgyûlés elnökének 1997. szeptember 16-án átadott
"Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarországon külföldi sem egyénileg, sem
szervezeteken keresztül - annak tagjaként vagy tulajdonosaként,
közvetve és maga a szervezet ne szerezhessen termõföld tulajdont?"
kérdésben az Alkotmány 28/C. § (2) bekezdésében, illetve a
népszavazásról és a népi kezdeményezésrõl szóló 1989. évi XVII.
törvény 4. §-ának (2) bekezdésében foglal döntéshozatal céljából
népszavazás az Alkotmány 28/C § (5) bekezdés b) pontja alapján nem
rendelhetõ el.
II.
A Magyar Köztársaság Alkotmányának 1997. évi LIX. törvény 3.
§-ával történõ módosítása következtében az Alkotmány 28/C. § (2)
bekezdése kimondja, hogy "Országos népszavazást kell tartani legalább
200 000 választópolgár kezdeményezésére. Az Alkotmány 28/C. § (3)
bekezdése szerint "Ha az országos népszavazást el kell rendelni, az
eredményes népszavazás alapján hozott döntés az Országgyûlésre
kötelezõ. A 28/C. § (5) bekezdése felsorolja azokat a tárgyköröket,
amelyekben nem lehet országos népszavazást tartani. A népszavazásról
és népi kezdeményezésrõl szóló 1989. évi XVII. törvény hatályos
szövege még nem teljesíti az Alkotmánybíróság 52/1997. (X.14.) számú
AB határozatában megfogalmazott azon követelményt, hogy "Már az
aláírás gyûjtés megkezdése elõtt fel kell tárni és el kell dönteni
azokat a jogvitákat amelyek a szóban forgó tárgykör népszavazásra
bocsáthatósága, illetõleg a kérdés megfogalmazása kapcsán
felmerülhetne." Az Alkotmánybíróság említett döntésében leszögezi,
hogy nem szabad a választópolgárokat kitenni annak "Hogy csak utólag
az aláírás gyûjtés befejezése után derüljön ki: azt a kérdést,
amelynek népszavazásra bocsátását támogatták nem a törvény által
megkövetelt módon fogalmazták meg, illetõleg a tárgykör valamely okból
nem képezheti népszavazás tárgyát." Mivel a hatályos törvény szerint
az aláírás gyûjtõ íveken szereplõ kérdés elõzetes vizsgálatára nem
került sor, az Országgyûlés feladata annak megvizsgálása, hogy a
kérdés a törvényben meghatározott módon van-e megfogalmazva, illetõleg
nem ütközik-e az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésében meghatározott
tilalmazott tárgykörökbe.
A népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1989. évi
XVII. törvény 25. §-ának (1) bekezdése értelmében a népszavazásra
feltett kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy annak alapján valamennyi
állampolgár egyértelmûen tudjon válaszolni.
Az aláírásgyûjtés elõtti kontroll bevezetése elõtt nincs
garancia arra sem, hogy a kérdés megfelel a Nsztv. 25.§ (1) bekezdése
szerinti követelményeknek, amely szerint a népszavazásra feltett
kérdést (kérdéseket) úgy kell megfogalmazni, hogy annak alapján
valamennyi állampolgár egyértelmûen tudjon válaszolni. Ez azonban
alkotmányos kérdés is. Az Alkotmánybíróság több döntésében már
foglalkozott ennek az elvnek kiemelkedõ jelentõségével: az Alkotmány
2.§ (1) bekezdésében foglaltak szerint a jogállamiság megköveteli,
hogy a törvény szövege egyértelmû, világos, közérthetõ legyen.
A népszavazás körében is az Alkotmánybíróság fontosnak
tartotta ezt az alkotmányos követelményt: "A népszavazásra feltett
kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy annak alapján valamennyi
állampolgár egyértelmûen tudjon válaszolni." [1/1990. (II.12.) AB
hat.] ABH 1990,15.
Ez az alkotmányos követelmény azonban nemcsak a választók
döntésének megalapozottságához szükséges. Mivel sikeres népszavazás
esetén a Nsztv. 5.§ (2) bekezdése szerint a népszavazási kérdés
kötelezi az Országgyûlést mind pozitív, mind negatív értelemben -
tehát a kérdésnek megfelelõen új törvényi rendelkezéseket kell
alkotnia, illetve a hatályos törvényeket szükség esetén meg kell
változtatnia vagy hatályon kívül kell helyeznie -, az Országgyûlés
ennek a kötelezettségének csak akkor tehet eleget, ha a népszavazási
kérdésbõl ennek a kötelezettségének a tartalma világosan és
egyértelmûen megállapítható.
Az Országgyûlésnek meg kell vizsgálnia, hogy a kérdés nem
ütközik-e az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésében meghatározott tilalmi
tárgykörök valamelyikébe. Ennek vizsgálata során tekintettel kell arra
lennie, hogy az Alkotmány 28/C. § (3) bekezdése alapján a népszavazás
döntése az Országgyûlésre kötelezõ. Az Országgyûlésnek a népszavazás
kiírása elõtt meg kell vizsgálnia, hogy az esetleges népszavazás
eredményeként milyen jogalkotási kötelezettség hárul az
Országgyûlésre. Ennek keretében megállapítható, hogy az eredményes
népszavazás alapján hozott döntést követõen az Országgyûlésnek a
hatályos szabályozáshoz képest a termõföld szerzés jogi feltételeit
illetõen további korlátozásokat kellene bevezetnie."
III.
1. A termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény lehetõvé teszi
külföldiek számára korlátozott körben a termõföld tulajdonjogának
megszerzését. A törvény 4. § kimondja, hogy "Tulajdonszerzésnek kell
tekinteni a termõföld tulajdonjogának - ideértve a részarányként
meghatározott tulajdont is - bármilyen jogcímen (szerzésmódon) történõ
megszerzését, kivéve a törvényes örökléssel, az elbirtoklással,
ráépítéssel, kisajátítással és a kárpótlási célú árverés során történõ
tulajdonszerzést." Ezen rendelkezésbõl következõen a kivétel körben
meghatározott szerzés módokon külföldi a hatályos szabályok szerint
mind "egyénileg", mind "szervezeteken keresztül - annak tagjaként vagy
tulajdonosaként közvetve és maga a szervezet" termõföld tulajdont
szerezhet.
2. A termõföldrõl szóló törvény 6. § (1) bekezdése
általánosságban tiltja belföldi jogi személy és jogi személyiség
nélküli más szervezet termõföld tulajdonjog szerzését, de lehetõvé
teszi a magyar államon és az önkormányzatokon kívül az
erdõbirtokossági és legelõbirtokossági társulat, valamint a
közalapítvány termõföld tulajdon szerzését. Ily módon a hatályos
törvény szerint lehetõség nyílik arra, hogy külföldi "egyénileg",
illetve ezen "szervezeteken keresztül - annak tagjaként vagy
tulajdonosaként közvetve és maga a szervezet" tulajdont szerezhessen.
3. A termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény 6. § (3)
bekezdését módosító 1997. évi XXX. törvény értelmében jelzálog-
hitelintézet az 1997. XXX. törvényben foglalt korlátozással és
idõtartamra termõföld tulajdont szerezhet. A jelzálog-hitelintézetrõl
és jelzálog-levélrõl szóló 1997. évi XXX. törvény 10. §-ának (2) és
(3) bekezdései határozzák meg ezeket a korlátokat. Ennek értelmében a
jelzálog-hitelintézet tulajdonosaként külföldi "közvetve" termõföld
tulajdont szerezhet.
4. A termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény 6. § (2)
bekezdése lehetõvé teszi, hogy egyházi jogi személy végintézkedés,
illetõleg ajándékozási, tartási vagy gondozási szerzõdés alapján
termõföldre tulajdonjogot szerezzen. Ily módon a hatályos törvény
lehetõvé teszi, hogy akár "külföldi szervezet" is termõföld tulajdont
szerezhessen.
5. A termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény 6. § (1)
bekezdésében kivételként megemlített szervezeteken túlmenõen további
belföldi jogi személyek, köztük szövetkezetek is rendelkeznek
termõföld tulajdonnal mivel az ilyen irányú tulajdonszerzést a
termõföld törvény hatálybalépés elõtt jogszabály nem korlátozta. Ezen
jogi személyeken keresztül külföldi közvetve termõföld tulajdont
szerezhet, hiszen jelenleg semmilyen jogszabály nem tiltja, hogy
külföldi olyan belföldi társaság üzletrészét vagy részvényét
megvásárolja, amely társaság termõföld tulajdonnal rendelkezik.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a népszavazás
eredményessége esetén olyan törvényt vagy törvényeket kell alkotni,
amely vagy amelyek a fenti körben is megtiltják külföldiek közvetlen
vagy "közvetett" tulajdonszerzését.
IV.
Az Országgyûlésnek meg kell vizsgálnia, hogy az így
megalkotandó törvények nem érintenek-e olyan tárgykört, amelyben az
Alkotmány értelmében nem lehet országos népszavazást kiírni. A
vizsgálat eredményeként arra a következtetésre juthatunk, hogy az
eredményes népszavazásból származó jogalkotási kötelezettség olyan
eredménnyel jár, amely Magyarország több ma hatályos nemzetközi
kötelezettségével ellentétes. Ezek a kötelezettségek három csomópont
köré csoportosíthatók. Az elsõ ilyen szabályozási rendszer az OECD
kötelezettség vállalások rendszere. A második az Európai Unióval
kötött megállapodás, a harmadik a beruházás-védelmi egyezmények
rendszere.
Magyarország az OECD-hez 1996-ban csatlakozott. A
csatlakozási okmány kinyilvánítja, hogy Magyarország magára nézve
kötelezõnek ismeri el az OECD-nek azokat az aktusait, amelyek a
tagországokra kötelezõek. A csatlakozást az Országgyûlés
megerõsítette. A csatlakozáskor vállalt kötelezettségek közül az e
téma szempontjából releváns dokumentum az OECD határozata a
tõkemozgások liberalizációjáról. A kötelezettségek az ún. Tõkemozgások
liberalizációs kódexében szerepelnek. Magyarország csatlakozásakor azt
vállalta, hogy a kódexben felsorolt tranzakciók és a kapcsolódó
transzferek szabadon, korlátozásoktól mentesen lesznek végezhetõk. A
kötelezettség független attól, hogy a saját állampolgárok milyen
jogokat élveznek. Azon tételek esetében ahol az akkor hatályos magyar
jogszabályok nem voltak ezekkel a kötelezettségekkel összhangban
fenntartásokat lehetett tenni. A liberalizációs tételek két listán
kerültek felsorolásra. Az ún. "A" listához utólagosan nem lehet
fenntartást tenni, a "B" listához azonban bármikor. A külföldiek
ingatlanszerzése a "B" listán található. Ehhez a csatlakozáskor
Magyarország fenntartást tett, így ezen a téren alkalmazhatók
korlátozások. A kérdés szempontjából releváns tételek azonban az "A"
listában is szerepelnek. Ilyenek például a közvetlen vállalkozással, a
tõkemûveletekkel és a személyes tõkemozgások körébõl az ajándékozással
és az örökléssel foglalkozó tétel. A csatlakozáskor hatályos
szabályozásunk alapján ezek egyikéhez sem fûztünk fenntartásokat.
Ugyanakkor a népszavazásra bocsátandó kérdésbõl az következik, hogy
meg kellene akadályozni azt, hogy külföldi belföldi bejegyzésû
szervezet útján szerezzen termõföldet, ami azt jelenti, hogy olyan
jogszabályt kell alkotni, amely megtiltja hogy külföldi olyan
gazdasági társaságokban vagy szervezetekben amelyeknek termõföld van a
tulajdonában bármilyen formában tulajdont szerezhessen. Ez a
szabályozás azonban ellentétes lenne a fenti tõkemozgási tételek
tekintetében vállalt kötelezettségekkel.
Ez a probléma érinti a Jelzálog-hitelintézetet is, mivel a
törvény értelmében létrejött Jelzálog-hitelintézet Rt. tulajdonosainak
nagy része olyan belföldi pénzintézet, amely részben vagy egészben
külföldiek tulajdonában van. Olyan törvény megalkotása, amely
megtiltaná a külföldiek közvetlen vagy belföldi társaságon keresztül
közvetett tulajdonszerzését a Jelzálog-hitelintézet
Részvénytársaságban ellentétes lenne az OECD megállapodással.
A személyes tõkemozgások egyik fontos eleme az öröklés,
amelyhez Magyarország semminemû fenntartást nem fûzött.
Következésképpen Magyarország nem alkalmazhat olyan jogi szabályozást,
ami megtiltaná, hogy külföldiek belföldön lévõ termõföldet öröklés
utján megszerezzenek.
Összefoglalva megállapítható, hogy az eredményes
népszavazásból folyó jogalkotási kötelezettség eredményeként olyan
jogszabályokat kellene alkotni, amely az OECD Tõkemozgások
Liberalizációs Kódexe I.A. 1-2. pontja, illetve IV.C.1. pontja,
továbbá XIV/B. és D. pontja tekintetében sérti Magyarország nemzetközi
szerzõdésbõl származó kötelezettségét.
A Magyar Köztársaság és az Európai Unió között kötött
megállapodás 44. cikk 1.) pontjának (i) bekezdése egyértelmûen
rendelkezik arról, hogy a letelepedés szabadságát biztosítani kell,
kivéve a XII.A-B. mellékletében felsorolt köröket. Az eredményes
népszavazásból eredõ jogalkotási kötelezettségként meg kellene tiltani
Európai Uniós személyeknek és szervezeteknek, hogy részesedést
szerezzenek olyan magyar vállalatokban és szervezetekben, amelyeknek
termõföld van a tulajdonában. Ez ellentétes lenne az uniós
megállapodással.
V.
Magyarország az 1980-as év elején kezdett kétoldalú
tárgyalásokat a beruházás-védelmi megállapodások létrehozásáról. 1997.
júniusáig összesen 44 országgal írtunk alá ilyen megállapodást, ebbõl
38 már hatályba is lépett, 6 megállapodás tekintetében a megerõsítés,
illetve a megerõsítésrõl szóló jegyzékváltás folyamatban van.
Az egyezmények azt írják elõ, hogy mindegyik Szerzõdõ Fél
beruházóinak beruházásait jogszabályaival összhangban engedélyezi
(lehetõvé teszi). A beruházások fogalmát is meghatározzák ezek az
egyezmények, amely minden esetben magában foglalja az ingó és ingatlan
tulajdon, valamint a társaságokban fennálló érdekeltség különbözõ
formáit (részvény, üzletrész stb.).
Mindegyik Szerzõdõ Fél a másik Szerzõdõ Fél beruházásainak a
területén lévõ beruházásait nem kevésbé kedvezõ elbánásban részesíti
mint a saját beruházóinak a beruházásait vagy a harmadik államok
beruházóinak beruházásait.
A nemzeti elbánás a megállapodás alapján akkor is nyújtanunk
kell, ha a megállapodás azt nem írja elõ, a legnagyobb kedvezmény
alkalmazásáról azonban rendelkezik.
A beruházás-védelmi megállapodásokban szereplõ nemzeti
elbánás elvébõl tehát az következik, hogy belföldi jogi személyek
között nem lehet különbséget tenni azon az alapon, hogy a tulajdonosok
között van-e külföldi. Az ilyen különbség tétel a megállapodásokban
vállalt kötelezettségünk megszegését jelentené.
Következésképpen, amennyiben jogszabályaink a belföldi
társaságok földtulajdon szerzését lehetõvé teszik, akkor attól nem
zárható el az olyan társaság, amelyek tulajdonosai között külföldi is
van.
Jogszabályaink jelenleg lehetõvé teszik azt is, hogy
belföldi társaság egy másik belföldi társaságban érdekeltséget
szerezzen. Erre való tekintettel a nemzeti elbánás elvébõl az
következik, hogy részben vagy egészében külföldi tulajdonban álló
belföldi társaság számára sem tiltható meg, hogy más belföldi
társaságban részesedést szerezzen.
Következésképpen, a nemzeti elbánás elvének megsértése
nélkül a külföldi tulajdonban álló belföldi társaság nem zárható el
olyan belföldi társaságban való érdekeltségszerzéstõl, amelynek
termõföld van a tulajdonában.
A kétoldalú beruházásvédelmi megállapítások rendszerét
áttekintve az Országgyûlés megállapítja, hogy a népszavazásra
bocsátandó kérdés az alábbi nemzetközi szerzõdésekbõl származó
kötelezettségekkel ellentétes:
1993. évi XXXVII. törvény a Magyar Köztársaság és Ausztrália
között a beruházások kölcsönös elõsegítésérõl és védelmérõl
Budapesten, az 1991. évi augusztus hó 15. napján aláírt Megállapodás
kihirdetésérõl (1. Cikk, 3. Cikk, 4. Cikk)
7/1989. (I. 15.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya
és a Belga-Luxemburgi Gazdasági Unió között a beruházások kölcsönös
elõsegítésérõl és védelmérõl szóló Megállapodás kihirdetésérõl (1.
Cikk, 3. Cikk)
1996. évi CIV. törvény a Magyar Köztársaság és a Bolgár
Köztársaság között a beruházások kölcsönös ösztönzésérõl és védelmérõl
Budapesten, 1994. június 8-án aláírt Megállapodás kihirdetésérõl (1.
Cikk, 3. Cikk)
33/1990. (VIII.30.) Korm.rendelet a Magyar Köztársaság
Kormánya és a Ciprusi Köztársaság Kormánya között a beruházások
kölcsönös ösztönzésérõl és védelmérõl szóló megállapodás
kihirdetésérõl (1. Cikk, 3. Cikk)
1996. évi CV. törvény a Magyar Köztársaság és a Cseh
Köztársaság között a beruházások ösztönzésérõl és kölcsönös védelmérõl
Prágában, 1993. január 14-én aláírt Megállapodás kihirdetésérõl (1.
Cikk, 2. Cikk, 3. Cikk)
6/1989. (I.15.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya
és a Dán Királyság Kormánya között a beruházások elõsegítésérõl és
kölcsönös védelmérõl szóló Megállapodás kihirdetésérõl (1. Cikk, 3.
Cikk)
91/1989.(VIII.17.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság
Kormánya és a Finn Köztársaság Kormánya között a beruházások
védelmérõl szóló Megállapodás kihirdetésérõl (1. Cikk, 4. Cikk)
59/1987.(XI.29.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya
és a Francia Köztársaság Kormánya között a beruházások kölcsönös
elõsegítésérõl és védelmérõl szóló megállapodás kihirdetésérõl )1.
Cikk, 3. Cikk, 4. Cikk)
1993. évi XXXVIII. törvény a Magyar Népköztársaság Kormánya és
a Görög Köztársaság között a beruházások elõsegítésérõl és kölcsönös
védelmérõl Athénben, az 1989. évi május hó 26. napján aláírt
Megállapodás kihirdetésérõl (1. Cikk, 3. Cikk)
63/1988.(VIII.1.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság és a
Holland Királyság között a beruházások elõsegítésérõl és kölcsönös
védelmérõl szóló Megállapodás kihirdetésérõl (1. Cikk, 3. Cikk)
1993. évi LXIV. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és
Izrael Állam Kormánya között a beruházások elõsegítésérõl és kölcsönös
védelmérõl Jeruzsálemben, az 1991. évi május hó 14. napján aláírt
Megállapodás kihirdetésérõl (1. Cikk, 2. Cikk, 3. Cikk)
1995. évi XXIII. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és
Kanada Kormánya között a beruházások ösztönzésérõl és kölcsönös
védelmérõl Ottawában, 1991. október 3-án aláírt Megállapodás
kihirdetésérõl (I. Cikk, III. Cikk)
1994. évi XCIV. törvény a Magyar Köztársaság és a Kinai
Népköztársaság között a beruházások elõsegítésérõl és kölcsönös
védelmérõl Budapesten, 1991. május 29. napján aláírt Megállapodás
kihirdetésérõl (1. Cikk, 3. Cikk)
46/1989.(V.31.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya
és a Koreai Köztársaság Kormánya között a beruházások elõsegítésérõl
és kölcsönös védelmérõl szóló Megállapodás kihirdetésérõl (1. Cikk, 3.
Cikk)
1994. évi XCV. törvény a Magyar Köztársaság és Kuvait Állam
között a beruházások elõsegítésérõl és kölcsönös védelmérõl Kuvaitban,
1989. november 8. napján aláírt Megállapodás kihirdetésérõl (1. Cikk,
2. Cikk, 3. Cikk)
1996. évi XCVI. törvény a Magyar Köztársaság és a Lengyel
Köztársaság között a beruházások kölcsönös elõsegítésérõl és
védelmérõl Budapesten, 1992. szeptember 23-án aláírt Megállapodás
kihirdetésérõl (1. Cikk, 4. Cikk)
1996. évi XCVII. törvény a Magyar Köztársaság és Malaysia
között a beruházások elõsegítésérõl és védelmérõl Kuala Lumpurban,
1993. február 19-én aláírt Megállapodás kihirdetésérõl (1. Cikk, 2.
Cikk, 3. Cikk)
5/1988.(II.12.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya
és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság Kormánya között
a beruházások ösztönzésérõl és kölcsönös védelmérõl szóló megállapodás
kihirdetésérõl (1. Cikk, 2. Cikk, 3. Cikk)
1993. évi LXI. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és a
Norvég Királyság Kormánya között a beruházások ösztönzésérõl és
kölcsönös védelmérõl Oslóban, az 1991. évi április hó 80 napján aláírt
Megállapodás kihirdetésérõl (1. Cikk, 3. Cikk, 4. Cikk)
1988. évi 5. törvényerejû rendelet a Magyar Népköztársaság és
a Német Szövetségi Köztársaság között a beruházások elõsegítésérõl és
kölcsönös védelmérõl szóló szerzõdés kihirdetésérõl (1. Cikk, 3. Cikk)
30/1990.(VIII.21.) Korm.rendelet a Magyar Népköztársaság
Kormánya és az Olasz Köztársaság Kormánya között a beruházások
elõsegítésérõl és védelmérõl szóló Megállapodás és a hozzá csatlakozó
Jegyzõkönyv kihirdetésérõl (1. Cikk, 2. Cikk, 3. Cikk)
1996. évi XCVIII. törvény a Magyar Köztársaság és a Paraguayi
Köztársaság között a beruházások elõsegítésérõl és kölcsönös
védelmérõl Asunciónban, 1993. augusztus 11-én aláírt Megállapodás
kihirdetésérõl (1. Cikk, 3. Cikk)
1993. évi LXV. törvény a Magyar Köztársaság és a Spanyol
Királyság között a beruházások elõsegítésérõl és kölcsönös védelmérõl
Budapesten, az 1989. évi november hó 9. napján aláírt Megállapodás
kihirdetésérõl (1. Cikk, 3. Cikk)
89/1989.(VIII.5.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság és a
Svájci Államszövetség között a beruházások kölcsönös elõsegítésérõl és
védelmérõl szóló megállapodás kihirdetésérõl (1. Cikk, 4. Cikk)
25/1987.(VII.28.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya
és a Svéd Királyság Kormánya között a beruházások elõsegítésérõl és
kölcsönös védelmérõl szóló megállapodás kihirdetésérõl (1. Cikk, 3.
Cikk, 4. Cikk)
12/1990.(VII.24.) Korm.rendelet a Magyar Népköztársaság és az
Osztrák Köztársaság között Budapesten, 1988. évi május hó 26. napján
aláírt, a beruházások elõsegítésérõl és védelmérõl szóló Megállapodás
kihirdetésérõl (1. Cikk, 3. Cikk)
135/1992. (X.1.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya
és a Thaiföldi Királyság Kormánya között a beruházások ösztönzésérõl
és védelmérõl szóló Megállapodás kihirdetésérõl (1.Cikk, 4. Cikk)
1993. évi XXXIX. törvény a Magyar Népköztársaság Kormánya és
az Uruguayi Keleti Köztársaság Kormánya között a beruházások
elõsegítésérõl és kölcsönös védelmérõl Budapesten, az 1989. évi
augusztus hó 25. napján aláírt Megállapodás kihirdetésérõl (1. Cikk,
3. Cikk)
1996. évi CIII. törvény a Magyar Köztársaság és a Vietnami
Szocialista Köztársaság között a beruházások elõmozdításáról és
kölcsönös védelmérõl Budapesten, 1994. augusztus 26-án aláírt
Megállapodás kihirdetésérõl (1. Cikk, 2. Cikk, 3. Cikk)
A Megállapodást az Országgyûlés 98/1996. (XI.26.) számú
határozatával megerõsítette.
Megállapodás a Magyar Köztársaság és az Egyiptomi Arab
Köztársaság között a beruházások ösztönzésérõl és kölcsönös védelmérõl
(1. Cikk, 2. Cikk, 3. Cikk)
A Megállapodást az Országgyûlés 104/1995. (X.13.) számú
határozatával megerõsítette.
Megállapodás a Magyar Köztársaság Kormánya és az Indonéz
Köztársaság Kormánya között a beruházások ösztönzésérõl és védelmérõl
(I. Cikk, IV. Cikk)
A Megállapodást az Országgyûlés 2/1996. (II.09.) számú
határozatával megerõsítette.
Megállapodás a Magyar Köztársaság és a Kazah Köztársaság
között a beruházások ösztönzésérõl és kölcsönös védelmérõl (1. Cikk,
3. Cikk)
A Megállapodást az Országgyûlés 7/1996. (II.09.) számú
határozatával megerõsítette.
Megállapodás a Magyar Köztársaság és a Moldvai Köztársaság
között a beruházások ösztönzésérõl és kölcsönös védelmérõl (1. Cikk,
3. Cikk)
A Megállapodást az Országgyûlés 10/1996. (II.09.) számú
határozatával megerõsítette.
Megállapodás a Magyar Köztársaság és az Orosz Föderáció között
a beruházások ösztönzésérõl és kölcsönös védelmérõl (1. Cikk, 3. Cikk)
A Megállapodást az Országgyûlés 4/1996. (II.09.) számú
határozatával megerõsítette.
Megállapodás a Magyar Köztársaság és Románia között a
beruházások ösztönzésérõl és kölcsönös védelmérõl (1. Cikk, 3. Cikk)
A Megállapodást az Országgyûlés 39/1995. (IV.07.) számú
határozatával megerõsítette.
Megállapodás a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság
között a beruházások ösztönzésérõl és kölcsönös védelmérõl (1. Cikk,
3. Cikk)
A Megállapodást az Országgyûlés 63/1992. (X.16.) számú
határozatával megerõsítette.
Megállapodás a Török Köztársaság és a Magyar Köztársaság
között a beruházások kölcsönös ösztönzésérõl és védelmérõl (1. Cikk,
3. Cikk)
A Megállapodást az Országgyûlés 104/1996. (XI.26.) számú
határozatával megerõsítette.
Megállapodás a Magyar Köztársaság és Ukrajna között a
beruházások elõsegítésérõl és kölcsönös védelmérõl (1. Cikk, 2. Cikk,
3. Cikk)
VI.
Az Alkotmány 7.§ (1) bekezdése kimondja, hogy " a Magyar
Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan
elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi
kötelezettségek és a belsõ jog összhangját." Ezzel összefüggésben az
Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés b) pontja kimondja, hogy "hatályos
nemzetközi szerzõdésbõl eredõ kötelezettségekrõl, illetve az e
kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról" nem lehet országos
népszavazást tartani. Az Alkotmány ezen rendelkezése kizárja, hogy az
Országgyûlés döntési szuverenitását kívülrõl korlátozó tényezõk
összeütközésbe kerüljenek. Kizárja az Alkotmány, hogy az Országgyûlés
olyan helyzetbe kerüljön, amelyben az Országgyûlésre is kötelezõ
nemzetközi kötelezettség, illetve az ügydöntõ népszavazás
Országgyûlésre is kötelezõ, de egymásnak ellentmondó kötelezettsége
közül kelljen választani.
Mindezekre tekintettel a népszavazás kiírására irányuló
kezdeményezést az Országgyûlés
e l u t a s í t j a
Eleje Honlap