K/5288..

Írásbeli választ igénylõ kérdés!

Dr. Gál Zoltán úr

az Országgyûlés elnöke

Budapest

Tisztelt Elnök Úr!

A Házszabály 91. § (1) bekezdése alapján az alábbi

írásbeli kérdést kívánom feltenni Kiss Péter munkaügyi

miniszter úrnak az Ercsiben kialakuló munkanélküliséggel

kapcsolatban:

Mi lesz az Ercsi Cukorgyár dolgozóival?

Tisztelt Miniszter Úr!

Ismeretes, hogy a német érdekeltségû osztrák Agrana

Internacional AG, miután tavaly szerzett a Magyar Cukor Rt-ben

többségi tulajdont, most eladja a hozzá tartozó sarkadi és

mezõhegyesi gyárat. Ennél súlyosabb döntés, hogy az ercsi gyár

mûködtetését december 31-ével végleg leállítják - és tudvalevõ,

hogy más gyárak esetében szintén gyármegszüntetést terveznek. Az

ok természetesen a veszteséges termelés, de a közhangulatra

jellemzõ, hogy az emberek azért felteszik a kérdést: miért

értékesítették a cukorgyárat, ha utána bezárják?

Elsõ pillantásra talán nem tûnik nagyon súlyosnak a

kialakulóban lévõ helyzet, hiszen Fejér megyét általában - fõleg

Székesfehérvár miatt - jól fejlõdõ területnek tartják, a megyén

belül Ercsi pedig nem számított eddig szegény községnek Korábban

több jelentõs jövedelmi forrása volt a helyi termelésbõl

(mezõgazdasági nagyüzemek, MOL-üzem, az Ercsi Cukorgyár utáni

iparûzési és építmény-adók). Ezek a termelõ egységek azonban

mind megszûntek vagy megszûnõben vannak.

Különösen súlyos helyzet alakul ki a cukorgyári

lakótelepen, ahol a magánosítás során részvényekhez jutottak

sokan, majd ezeket a részvényeket felhasználták a kolónia

területén fekvõ lakásuk megvételére, sõt ennek érdekében el is

adósodtak. Most elvesztik állásukat. Lakásuk oda köti õket, ahol

nincs munkájuk, s lakásukat sem tudják így megtartani.

Mit jelent ez az önkormányzat számára?

Rohamosan növekvõ munkanélküliséget, bevételkiesést,

fokozódó ellátási gondokat, újabb ellátásra és a közmûellátásba

való bekapcsolásra szoruló településrészt.

És akkor még nem szóltam a folyamat társadalmi hatásáról.

Egy többnemzedékes munkakultúra kiirtásáról, a gyökértelenné

váló emberek között pusztító lelki zavarokról, a növekvõ -

megélhetésinek is becézett - bûnözésrõl.

Amiért azonban a Tisztelt Miniszter Úr figyelmébe

ajánlom az ercsi helyzetet, az az önkormányzat levele, amelyet

két miniszternek is elküldött. S a levél kérdéseket tesz fel a

helyzet tisztázása érdekében és segítséget kér. S teszi ezt

olyan indoklással is, amely a társadalmi összetartozás, a

nemzetben gondolkozás érzésének szép bizonyítéka, amikor így

zárja a levelét az azóta lemondott polgármester: "Egyúttal

szeretnénk a figyelmet felkelteni, hogy a még bezárás elõtti

cukorgyárak dolgozói önkormányzatai ne jussanak a mieink

sorsára."

Az ercsi önkormányzat levelében - talán nem véletlen,

hogy a polgármester lemondott és már jegyzõje sincs Ercsinek -

azonban utalás történik arra, hogy a gyárterület mint ipari

park mûködhetne a továbbiakban, s a tulajdonos nem zárkózna el

az értékesítéstõl. Ugyanis a felszámolás alá kerülõ területen

még mindig van mûködtethetõ - bár úgy látszik: pusztulásra

ítélt - vagyon. Ott van a gyár vízellátó hálózata, a vasúti

rácsatlakozás, a csatornázás, a villany- és gázvezeték-

rendszer, a gõztermelõ rendszer, a technológiai épületcsoport, a

karbantartó és segédüzemi létesítménysor, ott van számos raktár,

stb. Pedig ennyibõl is látható, hogy mindez, de elsõsorban a

most leállt mûveleti gépsorok és a még együttlévõ szakmai tudás

lehetõvé tenné esetleg más, akár sokcélú gyáripari tevékenység

kialakítását jelentõsebb költségek nélkül. A gyár

infrasrtuktúrájára rákapcsolódhatnának egyéb vállalkozások a

földrajzi környezetbõl.

Ezért kérem, Tisztelt Miniszter Úr, hogy szíveskedjék a

kérdéssel és szempontból foglalkozni - esetleg az eddigieken túl

az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium

szakértõivel is konzultálni -, és megvizsgálni, hogyan lehetne a

község és az ott élõ közösség súlyos gondjain enyhíteni,

tanáccsal és kapcsolatteremtéssel segíteni egy új termelési

szerkezet kialakításában és a hirtelen súlyossá váló

foglalkoztatási gondok enyhítésében.

Budapest, 1997. december 8.

Válaszát várva tisztelettel üdvözli

Dr. Kelemen András

MDF

Eleje Honlap