MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
T/5304.. számú
TÖRVÉNYJAVASLAT
a távhõszolgáltatásról
Elõadó: dr. Fazakas Szabolcs
ipari, kereskedelmi és
idegenforgalmi miniszter
Budapest, 1997. december
1998. évi ..................törvény
a távhõszolgáltatásról
A távhõ gazdaságos, folyamatos és biztonságos termelésére, szolgáltatására és
fogyasztására, valamint e területeken az érdekek kölcsönös érvényesülésére
vonatkozó alapvetõ rendelkezések meghatározására, továbbá a fogyasztó-védelem
intézményrendszerének kialakítása céljából az Országgyûlés a következõ
törvényt alkotja:
I. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény hatálya
1.§
I. A törvény hatálya kiterjed
A. a távhõ
aa) termelésére szolgáló hõtermelõ létesítményre (a továbbiakban:
hõtermelõ létesítmény),
ab) továbbítására, elosztására és szolgáltatására létesített
távhõvezetékekre,
B. a távhõt továbbító hõhordozó közeg kiadására, elosztására, fogadására,
illetve átalakítására szolgáló hõközpontokra,
C. az engedélyesek egymás közötti, valamint az engedélyesek és a
fogyasztók közötti jogviszonyra.
II. E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a távhõszolgáltatási célra hõt
termelõ (a továbbiakban: hõtermelõ) létesítmények, a távhõvezetékek és a
hõközpontok létesítésére, átalakítására, üzemeltetésére, valamint
megszüntetésére.
III. E törvény rendelkezéseit
A. az erõmûvek hõtermelõ létesítményeire a villamos energia termelésérõl,
szállításáról és szolgáltatásáról,
B. a geotermikus energia távhõszolgáltatás céljára történõ kitermelésére
szolgáló létesítményre a bányászatról,
szóló törvényekkel összhangban kell alkalmazni.
IV. Nem tartozik a törvény hatálya alá
a) a saját felhasználási célra hõt termelõ létesítmény, valamint az a
hõtermelõ tevékenység, amit a termelõ, szolgáltató közbeiktatása
nélkül, közvetlenül a fogyasztónak egyedi közüzemi szerzõdés alapján
biztosít;
b) a létesítési és üzembe helyezési engedélyezés szempontjából az a
távhõtermelõ, akinek (amelynek) hõtermelõ berendezései névleges
teljesítménye 1 MW hõteljesítménynél kisebb;
c) a központi költségvetési szervek vagyonkezelésében lévõ távhõtermelõ
és távhõszolgáltató berendezés.
Általános követelmények
2.§
A távhõszolgáltatást az élet-, az egészség- és a vagyonbiztonság, valamint a
környezet és a természet védelmének érvényesülésével gazdaságosan a
nemzetgazdasági, a fogyasztói, valamint az energiatakarékossághoz fûzõdõ
érdekeknek a Polgári Törvénykönyvben és a mûszaki-biztonsági elõírásokban
meghatározott követelményeknek megfelelõen kell végezni.
Fogalommeghatározások
3.§
I. A törvény alkalmazásában
A. távhõ: az a hõenergia, amelyet a hõtermelõ létesítménybõl (geotermikus
energiát termelõ létesítménybõl) hõhordozó közeg (gõz, melegített víz,
felszín alatti víz) alkalmazásával, távhõvezetéken a fogyasztási helyre
eljuttatnak;
B. távhõtermelõ: az a gazdálkodó szervezet, amely távhõ termelésére
engedélyt kapott;
C. távhõszolgáltató: az a gazdálkodó szervezet, amely meghatározott
településen (településrészen) a távhõ szolgáltatására engedélyt kapott;
D. távhõszolgáltatás: az a közüzemi szolgáltatás, amely a fogyasztónak a
hõtermelõ létesítménybõl vagy geotermikus energiát kitermelõ
létesítménybõl távhõvezetéken keresztül történõ hõellátásával valósul
meg;
E. engedélyezõ: az a közigazgatási szerv, amely az e törvény szerinti
engedélyeket kiadja;
F. engedélyes: a távhõtermelõ és a távhõszolgáltató;
G. hõtermelõ létesítmény: az erõmû hõtermelõ létesítménye, a fûtõmû, a
kazántelep (kazán), a hulladékégetõmû, a hulladékhõt és megújuló
energiát hasznosító hõtermelõ berendezés;
H. geotermikus energiát kitermelõ létesítmény: geotermikus energia
energetikai célú kitermelését szolgáló létesítmény;
I. távhõvezeték-hálózat: az a csõvezeték-rendszer - a hozzátartozó
mûtárgyakkal, hálózati szerelvényekkel, kapcsolódó automatikákkal,
mûszerekkel, elektromos berendezésekkel együtt - amely a hõhordozó
közegnek a hõtermelõ létesítménytõl, illetõleg a geotermikus energiát
kitermelõ létesítménytõl a csatlakozási pontig történõ szállítására
szolgál;
J. hõközpont: a hõhordozó közeg kiadására, elosztására, fogadására,
átalakítására, illetõleg a távhõ átadására szolgáló technológiai
berendezés. A hõközpont lehet: termelõi hõközpont, szolgáltatói
hõközpont és fogyasztói hõközpont.
ja) termelõi hõközpont: a távhõ termelõjénél távhõellátás céljából
a hõhordozó közeg kiadására, továbbítására, elosztására,
átalakítására, mérésére szolgáló technológiai berendezés;
jb) szolgáltatói hõközpont: több épület vagy építmény hõellátása
céljából az ellátandó épületeken kívül, esetleg azok egyikében
elhelyezett, a hõhordozó közeg fogadására, átalakítására,
elosztására, mérésére szolgáló technológiai berendezés;
jc) fogyasztói hõközpont: egy épület vagy építmény hõellátása
céljából abban elhelyezett, a hõhordozó közeg fogadására,
átalakítására, mérésére szolgáló technológiai berendezés;
K. hõfogadó állomás: egy épület vagy építmény távhõellátása céljából abban
elhelyezett, a hõhordozó közeg fogadására, mérésére, átalakítás nélküli
továbbítására szolgáló technológiai berendezés;
L. csatlakozási pont: a szolgáltatói és a fogyasztói berendezés határán
(találkozási pontján) beépített elzáró szerelvénynek a fogyasztó felé
esõ oldala, elzáró szerelvény hiányában a fogyasztási helyet képezõ
ingatlan (épület, építmény, telek) tulajdoni határa;
M. fogyasztói vezetékhálózat: az a csõvezeték-rendszer, amely a hõnek
hõhordozó közeg által a csatlakozási ponttól a felhasználó
berendezésekhez való továbbítását szolgálja;
N. felhasználó berendezés: a fogyasztó által használt hõleadó készülékek
és hõhasznosító berendezések;
O. szolgáltatói berendezés: a hõtermelõ létesítmény, a geotermikus
energiát kitermelõ létesítmény, a távhõvezeték-hálózat, a szolgáltatói
hõközpont, az elszámolás alapjául szolgáló, a szolgáltató tulajdonában
lévõ mérõeszköz, a hõközpont primer oldali fõelzárói és mennyiség-
szabályozói;
P. fogyasztói berendezés: a fogyasztói hõközpont, hõfogadó állomás, a
fogyasztói vezetékhálózat, a felhasználó berendezés és a fogyasztó
által felszerelt fûtési és használati melegvíz-mérõk, költségmegosztók;
r) fogyasztó: az a természetes vagy jogi személy, jogi személyiséggel nem
rendelkezõ gazdálkodó szervezet vagy ezek közössége, aki (amely) a
szolgáltatóval távhõszolgáltatásra vonatkozóan szerzõdéses
jogviszonyba kerül.
A fogyasztó lehet: lakossági fogyasztó és
egyéb fogyasztó
ra) lakossági fogyasztó: a lakóépület és a vegyes célra használt
épület tulajdonosa vagy az ilyen épületben levõ lakás és nem
lakás céljára szolgáló helyiség (épületrész) tulajdonosa,
bérlõje, használója vagy azok közössége;
rb) egyéb fogyasztó: az ra) pontban nem említett épület vagy az
ilyen épületben (építményben) lévõ helyiség (épületrész)
tulajdonosa vagy azok közössége;
s) fogyasztási hely: az az épület, illetve épületrész, amelynek
távhõvel történõ ellátására a szerzõdéses jogviszony létrejött;
t) üzletszabályzat: a mûködési engedélyt kiadó közigazgatási
szerv által jóváhagyott szabályzat, amely a helyi szolgáltatási
sajátosságok figyelembevételével szabályozza a szolgáltató
mûködését és meghatározza a szolgáltató kötelezettségeit és jogait;
u) szabályozatlan vételezés: mérés nélküli szolgáltatás esetén a
szerzõdéses jogviszony nélküli távhõfogyasztás és a távhõ más
fogyasztótól való elvonása (hõelvonás);
(2) A hatósági ár megállapítója az árak alkalmazása tekintetében az
áralkalmazási feltételekrõl szóló rendeletében további fogalmakat
határozhat meg.
II. FEJEZET
KÖZIGAZGATÁSI HATÁSKÖRÖK
ÉS FOGYASZTÓVÉDELEM
Állami feladatok
4.§
I. A Kormány
a) rendeletben állapítja meg a távhõszolgáltató és a fogyasztó, valamint
a távhõtermelõ, a távhõszolgáltató és az idegen ingatlan tulajdonosa
közötti jogviszony általános szabályait;
b) rendeletben határozza meg a távhõtermelõ és a távhõszolgáltató
létesítési és mûködési engedélyének tartalmi követelményeit;
c) rendeletben határozza meg a távhõszolgáltatás korlátozásának általános
elveit.
II. Az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter (a továbbiakban:
miniszter)
A. rendeletben határozza meg a hõtermelõ létesítmény és részegységei
mûszaki-biztonsági követelményeit;
B. kijelöli a szolgáltatói berendezések mûszaki - biztonsági felügyeletét
ellátó szervezetet és meghatározza annak eljárási szabályait;
C. ellátja a távhõtermeléshez kapcsolódó, törvény által hatáskörébe utalt
árhatósági feladatokat.
5.§
A Magyar Energia Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) fõigazgatója
A. kiadja vagy e törvény alapján módosítja az e törvény hatálya alá tartozó
távhõtermelõ létesítmény létesítési és mûködési engedélyét, ha az a
villamos energia termelésérõl, szállításáról és szolgáltatásról szóló
törvény alapján a Hivatal engedélyezési hatáskörébe tartozó villamosmûben
létesül;
B. kiadja vagy e törvény alapján módosítja a távhõ szolgáltatására vonatkozó
mûködési engedélyt azokban az esetekben, amikor az a) pont szerinti
hõtermelõ egyben távhõszolgáltató is;
C. jóváhagyja a távhõszolgáltató által kidolgozandó üzemi- és
üzletszabályzatot a b) pont alapján engedélyezési hatáskörébe tartozó
esetekben;
D. engedélyezési jogkörében ellenõrzi a távhõszolgáltató mûködési
engedélyében és üzletszabályzatában elõírt követelmények (feltételek)
betartását, e tekintetben együttmûködik a fogyasztóvédelmi szervekkel,
továbbá a fogyasztói érdekképviseletekkel;
E. megállapodás hiányában engedélyezési körében dönt a távhõszolgáltató és a
távhõfogyasztó között felmerülõ, a távhõszolgáltatónak a mûködési
engedélyében és üzletszabályzatában elõírt követelmények betartásával
összefüggõ vitás ügyekben.
Önkormányzati feladatok
6. §
I. A települési önkormányzat - a fõvárosban a fõvárosi önkormányzat -
(a továbbiakban: önkormányzat) a távhõszolgáltató közmû engedélyes(ek)
útján történõ üzemeltetésével köteles biztosítani a távhõszolgáltatásba
bekapcsolt lakóépületek és vegyes célra használt épületek távhõellátását.
II. Az (1) bekezdésben meghatározott önkormányzat képviselõtestülete
A. ellátja a törvény által hatáskörébe utalt ármegállapítói feladatokat;
B. szabályozza a távhõszolgáltatónak a fogyasztók társadalmi és
fogyasztóvédelmi érdekképviseleteivel történõ együttmûködési
kötelezettségét, meghatározza a vélemény-nyilvánításba bevont szervek
körét, különös tekintettel az ármegállapításra. Az önkormányzat
képviselõtestülete az ármegállapítás elõtt köteles a fogyasztóvédelmi
szervek, továbbá a fogyasztói érdekképviseletek véleményét kikérni;
C. kijelöli azokat a területeket, ahol területfejlesztési,
környezetvédelmi és levegõ-tisztaságvédelmi szempontok alapján célszerû
a távhõszolgáltatás fejlesztése;
D. megállapítja a Kormány rendelete [4.§ (1) bekezdés] alapján a
fogyasztói korlátozás sorrendjét.
III. Az (1) bekezdésben meghatározott önkormányzat jegyzõje (a fõvárosban
fõjegyzõje):
A. e törvény alapján kiadja vagy módosítja az 5.§ a) pontjában nem
említett, a törvény hatálya alá tartozó távhõtermelõ létesítmény
létesítési és mûködési engedélyét;
B. e törvény alapján kiadja vagy módosítja az 5.§ b) pontjában nem
említett távhõszolgáltató mûködési engedélyét;
C. jóváhagyja a b) pont alapján engedélyezési hatáskörébe tartozó
távhõszolgáltató által kidolgozott üzemi- és üzletszabályzatot;
D. engedélyezési körében ellenõrzi a területén mûködõ távhõszolgáltatók
tevékenységét az ellátás biztonsága, a mûködés hatékonysága és a
mûködési engedélyben elõírt feltételek betartása szempontjából.
Fogyasztóvédelem
7.§
(1) A távhõszolgáltató köteles együttmûködni a fogyasztókat érintõ kérdésekben
a fogyasztóvédelmi szervekkel, továbbá a fogyasztói érdekképviseletekkel.
(2) A Hivatal a távhõszolgáltatás keretében
a) kidolgozza és az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium
hivatalos lapjában közzéteszi a távhõszolgáltatással kapcsolatos
fogyasztói érdekvédelemre vonatkozó ajánlásokat;
b) együttmûködik a szolgáltatókkal és a fogyasztóvédelmi szervekkel,
továbbá a fogyasztói érdekképviseletekkel a távhõszolgáltatás
országos, elvi jellegû kérdéseiben;
c) a fogyasztóvédelmi szervek és a fogyasztói érdekképviseletek
rendelkezésére bocsátja mindazokat az adatokat, információkat,
amelyek az engedélyesnek a Hivatal által kiadott engedélyéhez kötött
tevékenységével és a fogyasztói érdekekkel egyaránt kapcsolatosak;
d) ellenõrzi az engedélyezési jogkörébe tartozó távhõtermelõk árait
befolyásoló költségek indokoltságát;
e) az engedélyezési jogkörébe tartozó távhõszolgáltatók tekintetében (az
államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV.
törvény 34.§ (2) bekezdés alapján) egyezséget hoz létre, ennek
hiányában dönt az engedélyes és a fogyasztói érdekképviselet közötti,
a mûködési engedélyben és az üzletszabályzatban elõírt követelmények
betartásával kapcsolatos olyan vitás kérdésben, amelyben nem jött
létre megegyezés és valamely érdekelt fél panasszal a Hivatalhoz
fordul.
(3) A 6.§-ban meghatározott önkormányzat képviselõtestülete
a) együttmûködik a fogyasztóvédelmi szervekkel és a fogyasztói
érdekképviseletekkel és ennek keretében a távhõszolgáltatást érintõ
képviselõtestületi elõterjesztéseket elõzetesen véleményezteti;
b) ellenõrzi a távhõszolgáltató ármeghatározó tényezõinek (költségeinek)
indokoltságát.
(4) Az önkormányzat jegyzõje (a fõvárosban fõjegyzõje) engedélyezési
jogkörében
a) kivizsgálja a 18.§ (1) bekezdése szerinti intézkedési jogkörében a
távhõszolgáltatással kapcsolatos fogyasztói panaszokat;
b) a fogyasztóvédelmi szervek és a fogyasztói érdekképviseletek
rendelkezésére bocsátja mindazokat az adatokat és információkat,
amelyek az engedélyesnek az általa kiadott engedélyhez kötött
tevékenységével és a fogyasztói érdekekkel egyaránt kapcsolatosak.
(5) Az önkormányzat - eljárása során - elõzetes intézkedést tehet a távhõ
szolgáltatásának folyamatosságára.
8.§
A Hivatal eljárására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló
1957. évi IV. törvény elõírásait kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a
törvény 5. és 6.§-ai szerinti engedélyezési eljárás során az ügyintézés
határideje 90 nap.
III. FEJEZET
ENGEDÉLYEZÉS
Engedélykötelezettség
9.§
(1) A törvény hatálya alá tartozó hõtermelõ létesítmény létesítése, bõvítése,
átalakítása (a továbbiakban együtt: létesítés), megszüntetése, valamint a
távhõ termelése és szolgáltatása engedélyköteles tevékenység.
(2) A hõtermelõ létesítmény megszüntetésére - a Kormány rendeletében
meghatározott feltételekkel - a létesítési elõírásokat kell alkalmazni.
(3) Az engedélyezési eljárás díjait a miniszter - a pénzügyminiszterrel
egyetértésben - rendeletben határozza meg.
(4) A hõtermelõ létesítmény létesítési, üzembe helyezési, valamint mûködési
engedélyezési eljárásra, továbbá az ilyen engedélyek tartalmára - az e
törvényben foglalt eltérésekkel - a villamoserõmû létesítésére és üzembe
helyezésére vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni.
10.§
I. A 9.§-ban foglalt tevékenységekhez szükséges létesítési, illetõleg mûködési
engedély belföldi székhelyû gazdálkodó szervezetnek adható.
II. Nem adható engedély
A. jogszabályi feltétel hiánya esetén;
B. annak a gazdálkodó szervezetnek, amely csõd- vagy felszámolási eljárás
alatt áll;
C. annak a gazdálkodó szervezetnek, amelynek mûködési engedélyét 5 éven
belül vonták vissza.
Hõtermelõ létesítmény létesítésére, üzembe helyezésére
és mûködésére vonatkozó engedély
11.§
(1) A hõtermelõ létesítmény létesítéséhez szükséges engedély iránti
kérelemhez, ha az külön jogszabály szerint környezeti hatásvizsgálat-
köteles létesítmény, mellékelni kell a környezetvédelmi engedélyt és a
kérelmezõnek közmeghallgatást kell kezdeményeznie.
(2) Ha a környezeti hatásvizsgálat (környezetvédelmi engedély), illetõleg a
közmeghallgatás eredménye, valamint a hõtermelõ létesítmény helye szerint
illetékes és a Kormány rendeletében meghatározott szakhatóságok álláspontja
lehetõvé teszi, kérelemre a létesítési engedélyt ki kell adni. Az
engedélynek a közmeghallgatási eljárás során kialakított álláspontokat és a
szakhatósági hozzájárulást tartalmaznia kell. A létesítési engedélyt
hivatalos lapban közzé kell tenni vagy egyéb módon ki kell hirdetni.
(3) A hõtermelõ létesítmény létesítési engedélye határozott ideig érvényes.
Az engedély érvényessége egyszer meghosszabbítható. Ha az engedélyes a
létesítés megkezdésével vagy folytatásával neki felróható okból késlekedik
és emiatt az eredeti vagy a meghosszabbított határidõ nem tartható, az
engedély kártalanítás nélkül visszavonható. Az engedély visszavonását
hivatalos lapban közzé kell tenni vagy egyéb módon ki kell hirdetni.
(4) A létesítési engedély - kérelemre - módosítható az (1) és (2)
bekezdésben foglalt eljárási szabályok alkalmazásával.
(5) A hõtermelõ létesítmény használatba vétele elõtt a jogszabályokban
meghatározottak szerinti üzembe helyezési eljárást kell lefolytatni.
12.§
(1) A hõtermelõ létesítményre vonatkozó üzembe helyezési engedély alapján -
kérelemre - mûködési engedélyt kell kiadni és azt a létesítmény helye
szerint illetékes önkormányzat hivatalos lapjában közzé kell tenni vagy
egyéb módon ki kell hirdetni.
(2) A hõtermelõ létesítmény mûködéséhez szükséges mûködési engedély
határozatlan ideig érvényes.
A távhõ szolgáltatására vonatkozó mûködési engedély
13.§
I. A kérelmezõ a tulajdonában levõ (üzemeltetésébe adott) berendezés
mûködtetésével a mûködési engedélyben foglaltaknak megfelelõen jogosult
távhõt szolgáltatni.
II. A távhõ szolgáltatására vonatkozó mûködési engedélynek a Kormány
rendeletében elõírt tartalmi követelményeket kell tartalmaznia.
III. A különbözõ telephelyeken lévõ, de ugyanazon kérelmezõ (tulajdonos,
üzemeltetõ) által mûködtetett távhõszolgáltató létesítmények teljesítményét
együttesen kell számításba venni.
IV. A távhõ szolgáltatására vonatkozó mûködési engedély határozatlan ideig
érvényes.
14.§
(1) Ha a hõtermelõ létesítmény mûködésére engedélyt kérõ egyúttal
távhõszolgáltatásra is kér mûködési engedélyt, azt a 13.§ elõírásainak
megfelelõen, önálló szolgáltatói engedélyként kell kérni, illetve kiadni.
(2) A távhõ szolgáltatására mûködési engedéllyel rendelkezõ távhõtermelõ az
ellátott fogyasztók vonatkozásában távhõszolgáltatónak minõsül.
Az engedélyes kötelezettsége
15.§
Az engedélyes köteles:
A. a mûködési engedélyben meghatározott feltételeknek eleget tenni;
B. a jelen törvény szerinti ellátási kötelezettségét teljesíteni;
C. a szükséges üzemeltetési és fenntartási feladatokat ellátni;
D. új vagy növekvõ igények kielégítésére a törvényben részletezett
feltételek mellett a szükséges fejlesztéseket elvégezni.
A mûködési engedély módosítása
16.§
A mûködési engedélyben foglaltakat - a körülmények jelentõs változása
esetén - az engedélyes kezdeményezésére módosítani lehet.
Szétválás, egyesülés, összeolvadás, az alaptõke leszállítása
17.§
Az engedélyes szétválását, a tisztességtelen piaci magatartás és a
versenykorlátozás tilalmáról szóló törvényben meghatározottak szerint másik
engedélyessel történõ egyesülését vagy összeolvadását, továbbá jelentõs
tulajdoni hányad értékesítését, az alaptõke vagy törzstõke legalább egynegyed
részével történõ leszállítását csak az engedélyezõ határozatának birtokában
lehet megkezdeni és a cégjegyzékbe történõ bejegyzésre irányuló kérelmet a
cégbírósághoz benyújtani.
A mûködési engedély visszavonása, a távhõvel való ellátás fenntartása
18.§
I. Az engedélyezõ a mûködési engedélyt
A. köteles visszavonni, ha az engedélyes törvényes, illetve a mûködési
engedélyben elõírt kötelezettségeinek nem képes eleget tenni, vagy
tevékenységét megszünteti;
B. módosíthatja vagy visszavonhatja, ha felhívás ellenére a
távhõszolgáltatás biztonságát, az élet-, az egészség- és a
vagyonbiztonságot, a környezetet, továbbá a fogyasztói érdekeket
súlyosan veszélyeztetõ módon üzemelteti a szolgáltatói berendezést,
illetve a mûködési engedélyben elõírt kötelezettségeinek - erre
irányuló felszólítás után - nem tesz eleget.
II. Az (1) bekezdésben említett esetekben az önkormányzat jogosult a
területén más engedélyezõ által kiadott mûködési engedély alapján mûködõ,
lakossági szolgáltatást is végzõ engedélyes mûködési engedélyének
visszavonását kezdeményezni az engedélyt kiadónál.
III. A mûködési engedély visszavonása esetén az engedélyezõ a cégbíróságnál
kezdeményezheti a volt engedélyes engedélyében foglalt tevékenységi körének
a cégjegyzékbõl való törlését, engedélyköteles tevékenységeinek
megtiltását.
IV. A (3) bekezdésben foglalt esetben a felszámolás vagy a végelszámolás
befejezéséig, illetõleg az ellátás más módon történõ megoldásáig a mûködési
engedélyben foglalt tevékenységet az ellátás biztonságának határáig az
engedélyesnek folyamatosan fenn kell tartania. Az engedélyezõ - ha az nem
az önkormányzat, akkor annak egyetértésével - a folyamatos ellátásra más
engedélyest is kijelölhet.
V. A felszámolás vagy végelszámolás idõtartamára más engedélyes kijelölése
esetén az engedélyezõ a volt engedélyest kötelezheti arra, hogy a
folyamatos és biztonságos távhõszolgáltatáshoz szükséges eszközeit a
kijelölt engedélyesnek használatra adja át és a tevékenység gyakorlásához
szükséges szerzõdéseket, nyilvántartásokat, adatokat bocsássa
rendelkezésre.
VI. Az engedélyezõ a határozatát azonnal végrehajthatóvá nyilváníthatja.
IV. FEJEZET
JOGOK IDEGEN INGATLANON
19.§
I. Az engedélyes idegen ingatlan használatára, megfelelõ mûszaki-gazdasági
indokok alapján
A. elõmunkálati jogot,
B. vezeték jogot,
C. kisajátítást,
D. használati jogot
kérhet.
II. Az (1) bekezdésben meghatározott jogok gyakorlása során
A. a jelek elhelyezésével, mérésekkel, vizsgálatokkal,
B. a létesítmények elhelyezésével, illetõleg azok megközelítésével,
azokon való munkavégzéssel és
C. az ingatlan használatának akadályozásával (korlátozásával), valamint
értékcsökkenésével
okozott kárt az engedélyes az ingatlan tulajdonosának, használójának (a
továbbiakban együtt: tulajdonos) köteles megtéríteni.
III. Természetvédelem alatt álló területen az (1) bekezdésben felsorolt jogok
az illetékes természetvédelmi hatóság, illetõleg nemzeti park igazgatóság
elõzetes hozzájárulásával engedélyezhetõk.
IV. Az (1) bekezdés szerinti jogok megszûnése esetén az engedélyes köteles az
ingatlan eredeti állapotát helyreállítani.
V. Az idegen ingatlanra vonatkozó jogok tartalmával, engedélyezésével,
megszûnésével, a helyreállítással és a kártalanítással, valamint a
biztonsági övezettel kapcsolatos részletes szabályokat a Kormány
rendeletben állapítja meg.
Elõmunkálati jog
20.§
(1) A 11.§ szerinti kérelmezõ a hõtermelõ létesítmény, a távhõszolgáltató a
távhõvezeték létesítésével kapcsolatban elõmunkálati jog létesítését
kérheti.
(2) Az elõmunkálati jog alapján a jogosult az idegen ingatlanon a szükséges
jeleket elhelyezheti, méréseket, vizsgálatokat végezhet, az ingatlan
tulajdonosa pedig e munkálatok végzését - kártalanítás ellenében - tûrni
köteles.
Vezetékjog
21.§
(1) A távhõvezeték idegen ingatlanon történõ elhelyezésére és üzemeltetésére
- az arra irányuló megállapodás hiányában - kártalanítás ellenében a
távhõszolgáltató javára vezetékjog engedélyezhetõ, ha az ingatlan
használatát az lényegesen nem akadályozza.
(2) Távhõvezeték részét képezõ bekötõ vezeték a fogyasztó ingatlanán az
ingatlantulajdonos hozzájárulásával létesíthetõ és üzemeltethetõ. A
tulajdonosi hozzájárulás a vezetékjoggal azonos jogosultságokat és
kötelezettségeket keletkeztet.
22.§
A távhõszolgáltató a vezetékjog alapján az idegen ingatlanon
a) föld alatti és feletti távhõvezetéket és ahhoz szükséges
tartószerkezetet létesíthet, illetõleg helyezhet el,
b) az elhelyezett - az a) pont szerinti - mûtárgyakat karbantarthatja,
kijavíthatja, átalakíthatja, eltávolíthatja,
c) a vezeték mentén levõ, annak épségét veszélyeztetõ fákat, bokrokat,
azok ágait, gyökereit eltávolíthatja,
d) a miniszternek a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterrel
együttesen kiadott rendeletében meghatározott módon építményt és
nyomvonalas mûtárgyat megközelíthet, keresztezhet.
23.§
A vezetékjog ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzését a
távhõszolgáltató köteles kezdeményezni. A vezetékjog a távhõszolgáltatás
mindenkori engedélyesét illeti meg és az ingatlan mindenkori tulajdonosát
terheli. A vezetékjog az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés elõtt is
gyakorolható.
24.§
(1) A vezetékjog megszûnik, ha a távhõszolgáltató a 22.§ a) pontjában
meghatározott létesítményeket az engedélyezéstõl számított öt éven belül
nem építi meg vagy azokat véglegesen eltávolítja.
(2) A vezetékjog megszûnése esetén az ingatlan-nyilvántartásból való törlést
a távhõszolgáltató köteles, annak elmulasztása esetén - a távhõszolgáltató
költségére - az ingatlan tulajdonosa jogosult kezdeményezni. Az
ingatlantulajdonos kérelmének teljesítéséhez szükséges nyilatkozatot a
távhõszolgáltató köteles kiadni.
Biztonsági övezet
25.§
(1) A szolgáltatói berendezések és azok környékének biztonsága, a
szolgáltatói berendezés részérõl keletkezõ esetleges veszély csökkentése,
illetõleg megakadályozása érdekében az idegen ingatlanon biztonsági
övezetet lehet kialakítani.
(2) A biztonsági övezeten belül tilos, illetõleg korlátozás alá esik olyan
épületet, építményt vagy létesítményt elhelyezni, olyan növényt (fát)
ültetni, illetõleg olyan tevékenységet folytatni, amely a szolgáltatói
berendezés biztonságát, zavartalan mûködését, az életet, a testi épséget
vagy a vagyonbiztonságot veszélyezteti.
(3) A szolgáltatói berendezést úgy kell tervezni, kivitelezni és
üzemeltetni, hogy annak hatása az érintett terület lakosságának egészségét
ne veszélyeztesse, a természeti környezetet és a tájképi értéket a lehetõ
legkisebb mértékben változtassa meg.
(4) A biztonsági övezetre vonatkozó elõírásokat a vezetékjogi engedélyben
kell meghatározni.
Kisajátítás
26.§
I. A 11.§ szerinti kérelmezõ hõtermelõ létesítmény létesítése céljából idegen
ingatlan megvásárlását kezdeményezheti, annak eredménytelensége esetén
kisajátítását kérheti.
II. Idegen ingatlan kisajátítását kezdeményezheti a távhõszolgáltató is, ha
A. az idegen ingatlanra szolgáltatói hõközpont létesítése céljából van
szükség,
B. a 21-24.§ szerinti vezetékjog az ingatlan rendeltetés szerinti
használatát jelentõs mértékben akadályozza vagy megszünteti.
III. Az (1) - (2) bekezdés szerint kisajátított ingatlant az önkormányzat
tulajdonába, az általa kijelölt szervezet vagyonkezelésébe és a
kisajátítást kezdeményezõ ingyenes használatába kell adni. A kisajátítással
kapcsolatos költségeket - ideértve a kártalanítást is - az engedélyes
köteles elõlegezni és viselni.
IV. A (2) bekezdés b) pontjában említett esetben a kisajátítást az ingatlan
tulajdonosa is kérheti.
Használati jog
27.§
(1) Szolgáltatói hõközpontot a távhõvel ellátott épületek egyikében (idegen
ingatlanon) az ingatlantulajdonossal kötött megállapodás alapján lehet
elhelyezni és üzemeltetni. Abban az esetben, ha a távhõszolgáltató és az
idegen ingatlan tulajdonosa között nem jön létre megállapodás, a
szolgáltatói hõközpontot magában foglaló helyiség használatára használati
jogot lehet alapítani.
(2) A használati jogot és a fizetendõ kártalanítást a Kormány rendeletében
(19.§) foglaltaknak megfelelõen az önkormányzat jegyzõje határozattal
állapítja meg.
(3) Az (1) és (2) bekezdésekben nem említett kérdésekben a használati jog
alapítására a Ptk. 108. és 171. §-ai az irányadók.
28.§
(1) A használati jog ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzését az
engedélyes köteles kérni. A használati jog a mindenkori engedélyest illeti
meg és az ingatlan mindenkori tulajdonosát terheli. A bejegyzés késedelme a
jog gyakorlását nem érinti.
(2) A használati jog ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzése esetén annak
megszûnésekor a használati jog törlését az engedélyes köteles kérni.
Mulasztása esetén az engedélyes költségére az ingatlantulajdonos is
kérheti a használati jog törlését.
29.§
Abban az esetben, ha a használati joggal terhelt idegen ingatlan tulajdonosa a
saját fogyasztási helyére vonatkozó közüzemi szerzõdést a 35.§ szerint
felmondja, az engedélyest a használati jog továbbra is megilleti. Megszûnik a
használati jog az érdekeltek közös megállapodásával.
V. FEJEZET
A TÁVHÕRENDSZER MÛKÖDTETÉSE ÉS FEJLESZTÉSE
30.§
(1) A hõtermelõ létesítmény mûködtetése és fejlesztése a távhõtermelõ
feladata.
(2) A távhõ árával nem fedezett, a távhõszolgáltató által bejelentett új
vagy növekvõ igényre vonatkozó fejlesztési költségek fedezetének viselésére
a távhõtermelõ és a távhõszolgáltató állapodik meg.
31.§
(1) A 30.§-ban nem említett többi szolgáltatói berendezést a távhõszolgáltató
köteles üzemeltetni és fejleszteni.
(2) Új vagy növekvõ távhõ igénnyel jelentkezõ fogyasztási hely tulajdonosától
a távhõszolgáltató a távhõszolgáltatás díjával nem fedezett fejlesztési
költségekre az önkormányzat rendeletében meghatározott mértékû csatlakozási
díjat kérhet. A csatlakozási díj magában foglalhatja a 30.§ (2) bekezdés
alapján fizetett fejlesztési költség teljes vagy részleges fedezetét is.
VI. FEJEZET
A TÁVHÕTERMELÕ ÉS A TÁVHÕSZOLGÁLTATÓ, VALAMINT A TÁVHÕSZOLGÁLTATÓ ÉS A
FOGYASZTÓ KÖZÖTTI JOGVISZONY
32.§
A távhõtermelõt a távhõszolgáltatóval a polgári jog szerinti, éves és
hosszú távú (legalább ötéves idõtartamra vonatkozó) szerzõdéskötési
kötelezettség terheli.
Igénybejelentés, tájékoztatás
33.§
(1) Távhõt vételezni kívánó új vagy többletteljesítményt igénylõ meglevõ
fogyasztási hely tulajdonosának igénybejelentésére a távhõszolgáltató
köteles az igény kielégítésének mûszaki-gazdasági feltételeirõl elõzetes
tájékoztatást adni és a legkedvezõbb vételezési mód meghatározásában az
igénylõvel együttmûködni.
(2) A távhõszolgáltató a tájékoztatójában a mûszaki-gazdasági feltételek
között köteles meghatározni annak a költségnek, csatlakozási díjnak az
összegét, amely a fogyasztót a 31.§ szerint terheli.
Közüzemi szerzõdés
34.§
(1) A távhõszolgáltatót a lakossági fogyasztóval általános közüzemi
szerzõdéskötési kötelezettség terheli. Az általános közüzemi szerzõdés
létrejöhet a távhõ mérés szerinti vagy átalány szerinti szolgáltatására. Az
átalány szerinti távhõszolgáltatásra az általános közüzemi szerzõdés
létrejöhet a szolgáltatásnak az épületrész tulajdonosa, illetve bérlõje,
használója által történõ igénybevételével és az igénybevétel
bejelentésével.
(2) Az általános közüzemi szerzõdés alapján a távhõszolgáltató a lakossági
fogyasztó részére folyamatos, biztonságos és meghatározott mértékû
távhõszolgáltatásra, a lakossági fogyasztó a távhõszolgáltatás
ellenértékének rendszeres megfizetésére köteles.
(3) Az egyéb fogyasztó és a távhõszolgáltató a polgári jog szabályai szerint
egyedi közüzemi szerzõdést köt a távhõ folyamatos és biztonságos
szolgáltatására, illetõleg ellenértékének megfizetésére.
(4) Nem köteles a távhõszolgáltató a közüzemi szerzõdés megkötésére, ha a
fogyasztó a tájékoztatóban (33.§) foglaltakat nem teljesítette.
35.§
I. Az általános közüzemi szerzõdés határozatlan, az egyedi közüzemi szerzõdés
határozott idõre szól.
II. Az általános közüzemi szerzõdést az épület, illetõleg épületrész
tulajdonosa vagy a fogyasztási helyek közössége 30 napos felmondási
határidõvel a Közüzemi Szabályzatban meghatározott módon és idõpontra akkor
mondhatja fel, ha
A. az épületben, épületrészben - amennyiben annak nem tulajdonosa, az
épület, épületrész tulajdonosának hozzájárulásával - a
távhõszolgáltatással azonos komfort értékû más hõellátást valósít meg;
B. a szerzõdés felmondása nem okoz kárt más számára és nem korlátozza
mások tulajdonosi, használói, bérlõi jogait;
C. viseli azokat a költségeket, amelyek a fogyasztói berendezéseknek a
felmondás következtében szükséges mûszaki átalakításával merülnek fel;
D. nem ütközik egyéb jogszabályba vagy mûszaki elõírásba.
III. Egyedi közüzemi szerzõdést az egyéb fogyasztó a szerzõdésben
meghatározott felmondási idõvel az abban meghatározott idõpontra mondhatja
fel.
IV. A közüzemi szerzõdést a távhõszolgáltató csak a 44.§ (2) bekezdés e)
pontjában meghatározott szerzõdésszegés esetén mondhatja fel, valamint
akkor, ha tudomást szerez arról, hogy a vele szerzõdéses viszonyban álló
fogyasztó a távhõ vételezését a fogyasztási helyen megszüntette. Ebben az
esetben a közüzemi szerzõdés felmondása miatt az épületben, épületrészben
esetleg bekövetkezõ kár a fogyasztót terheli.
36.§
A távhõszolgáltató az általános közüzemi szerzõdés megkötését
A. köteles megtagadni, ha a fogyasztó által létesített fogyasztói
berendezés az életet, az egészséget vagy a vagyonbiztonságot
veszélyezteti;
B. megtagadhatja, ha más fogyasztó távhõ vételezését, illetõleg a
távhõszolgáltató üzemét veszélyezteti;
C. feltételhez kötheti, ha az azt kezdeményezõ fogyasztóval korábban
fennálló közüzemi szerzõdését a 46.§ (3) bekezdésében foglaltaknak
megfelelõen felmondta.
A távhõszolgáltatás szüneteltetése, korlátozása
37.§
(1) A távhõszolgáltató jogosult az élet-, egészség- vagy a vagyonbiztonság
veszélyeztetése, a szolgáltatói berendezés üzemzavara esetén, valamint más
módon el nem végezhetõ munkák elvégzéséhez a távhõszolgáltatást a szükséges
legkisebb fogyasztói körben és idõtartamban szüneteltetni.
(2) A távhõszolgáltató köteles az elõre tervezhetõ karbantartási, felújítási
munkák miatti szüneteltetés idõpontjáról és várható idõtartamáról az
üzletszabályzatban vagy a szerzõdésben rögzített módon az érintett
fogyasztókat elõre értesíteni.
38.§
I. A távhõszolgáltató jogosult
A. országos tüzelõanyag-hiány miatt nála vagy a vele szerzõdéses
jogviszonyban álló távhõtermelõnél fellépõ termeléskiesés esetén, vagy
B. környezetvédelmi érdekbõl
a szolgáltatást korlátozni. A korlátozás általános feltételeit a Kormány
rendeletben határozza meg.
II. A korlátozás bevezetésérõl és annak okairól a távhõszolgáltató az
önkormányzatot tájékoztatni köteles.
III. Lakossági fogyasztó korlátozására csak végsõ esetben és csak akkor
kerülhet sor, ha az egyéb fogyasztó korlátozása után az még szükséges.
39.§
I. A 38.§ szerinti korlátozásból, illetõleg elvárható magatartás esetén a 37.§
szerinti szüneteltetésbõl származó károkért a távhõszolgáltatót
kártalanítási kötelezettség nem terheli.
II. A szüneteltetés és a korlátozás részletes feltételeit, a távhõszolgáltató
azzal kapcsolatos jogait és kötelezettségeit, a korlátozási sorrend
elkészítésének szabályait, valamint a korlátozási sorrendet önkormányzati
rendeletben kell megállapítani.
Mérés, elszámolás, díjfizetés
40.§
(1) A szolgáltatott távhõ elszámolása hõmennyiség mérés vagy (átalány
szerinti távhõszolgáltatás esetében) átalány szerint is történhet.
(2) Mérés szerinti elszámolás esetén a távhõszolgáltató a szolgáltatott távhõ
mennyiségét a fogyasztói hõközpontban, illetõleg a szolgáltatói
hõközpontban és a hõfogadó állomáson köteles mérni és elszámolni.
(3) Mérés szerinti elszámolás esetén a szolgáltatott távhõ mennyisége
épületrészenként is mérhetõ és elszámolható, ha a fogyasztó az épület
valamennyi épületrészében a mérõmûszernek és felszerelésének, valamint a
fogyasztói berendezés szükséges átalakításának költségét viseli.
(4) Az átalány szerinti távhõszolgáltatás esetében átalánydíjas elszámolást
kell alkalmazni. Az átalánydíj megfizetése az épületnek vagy épületrésznek
a szolgáltatást igénybe vevõ használóját (pl. bérlõjét, haszonélvezõjét
vagy tulajdonosát) terheli.
(5) Mérés szerinti távhõszolgáltatás esetén a szolgáltatás helyét, mértékét
és tartamát, a mért távhõ és díja épületrészenkénti megosztásának és
kiegyenlítésének módját az érdekeltek megállapodása rögzíti. Amennyiben a
távhõvel ellátott épületnek, épületrészeknek több tulajdonosa van, a mért
fogyasztás díjának kiegyenlítése a tulajdonosok egymással történõ
megállapodása szerint együttesen vagy épületrészenként külön is történhet.
Külön történõ díjfizetés esetén a díj épületrészenkénti megosztása és a
megosztás szerinti számlázás - a tulajdonosok által meghatározott elvek
szerint - a távhõszolgáltató feladata. Egyebekben a díjfizetés feltételeire
a települési önkormányzatnak a díjalkalmazási feltételekrõl szóló rendelete
az irányadó.
(6) Az elszámolás alapjául szolgáló és a távhõszolgáltató költségén
felszerelt mérõeszköz a távhõszolgáltató tulajdona, annak karbantartása,
idõszakos újrahitelesítése, cseréje a távhõszolgáltató kötelessége.
(7) A fogyasztó kérheti a távhõszolgáltatótól az alkalmazott mérõeszköz
mérésügyi felülvizsgálatát. Ha a mérõeszköz felülvizsgálata indokolt volt,
annak költsége a távhõszolgáltatót terheli, ellenkezõ esetben a költséget a
fogyasztó köteles viselni.
41.§
(1) A szolgáltatott távhõ elszámolásával, a díjfizetéssel, valamint a
szabályozatlan vételezéssel kapcsolatos szabályokat az önkormányzat a
díjalkalmazási feltételekben határozza meg.
(2) A díjalkalmazási feltételek tartalmazzák az átalány szerinti
távhõszolgáltatás esetére a szolgáltatás fajtáját, mértékét, minõségét,
idõtartamát és helyét, valamint a díjelszámolás alapját.
42.§
(1) A szolgáltatás díjának megfizetése a távhõszolgáltatóval szerzõdéses
jogviszonyban álló fogyasztó kötelessége, lakossági fogyasztók esetében a
40.§ (3), (4) és (5) bekezdésben, valamint a 41.§-ban foglaltak
figyelembevételével.
(2) Szabályozatlan vételezés esetén a fogyasztó
a) felemelt díjat köteles fizetni, ha az szerzõdés nélküli
fogyasztásnak,
b) mérsékelt díjat köteles fizetni, ha az hõelvonásnak
a következménye.
43.§
(1) Új távhõszolgáltató rendszer létesítésekor vagy meglévõ rendszer esetében
az önkormányzat rendeletében meghatározott idõpontig, de legfeljebb a
törvény hatálybalépésétõl számított három éven belül, továbbá ez idõtartam
alatt is a meglévõ rendszer átalakításakor meg kell valósítani a
távhõfogyasztás fogyasztói hõközpontonkénti, szolgáltatói hõközpontonkénti
és hõfogadó állomásonkénti vagy épületrészenkénti mérését, szabályozását és
mérés szerinti elszámolását.
(2) Meglévõ távhõszolgáltató rendszer átalakítása, bõvítése esetén az áttérés
költségei a fogyasztói és a szolgáltatói hõközpontban, illetve a hõfogadó
állomáson elhelyezett mérõeszközig bezárólag a szolgáltatót terhelik.
A szerzõdésszegés és következményei
44.§
I. A távhõszolgáltató részérõl szerzõdésszegésnek minõsül, ha
A. a távhõszolgáltatást a közüzemi szerzõdésben meghatározott idõpontban
nem kezdi meg,
B. a távhõt nem a közüzemi szerzõdésben meghatározott, illetõleg nem a
tõle elvárható módon szolgáltatja,
C. a távhõszolgáltatás elõre tervezhetõ munkák miatti szüneteltetésérõl a
fogyasztót a Közüzemi Szabályzatban elõírt módon és idõben nem
értesíti,
D. felróható magatartása folytán a távhõszolgáltatás megszakad vagy azt a
37-38.§-okban foglaltakon túlmenõen szünetelteti vagy korlátozza,
E. a távhõszolgáltatás felfüggesztése esetén a fogyasztónak a
felfüggesztési ok megszüntetésére vonatkozó írásbeli értesítése
kézhezvételét követõ munkanapon a távhõszolgáltatást nem kezdi meg.
II. A fogyasztó részérõl szerzõdésszegésnek minõsül, ha
A. a szerzõdésben meghatározott hõteljesítményt túllépi,
B. a távhõ folyamatos és biztonságos szolgáltatását, illetõleg más
fogyasztó szerzõdésszerû távhõvételezését zavarja vagy veszélyezteti,
C. a mérõeszközt szándékosan vagy vétkes gondatlansággal megrongálja, a
mérõeszköz sérülését a távhõszolgáltatónak nem jelenti be,
D. a mérõeszköz befolyásolásával vagy megkerülésével távhõt vételez,
E. a távhõdíját nem vagy nem a szerzõdésben meghatározott idõben fizeti
meg,
F. a korlátozási rendelkezéseknek nem tesz eleget.
45.§
I. A közüzemi szerzõdés megszegésének következménye
A. a díjvisszatérítés, illetõleg pótdíjfizetés,
B. a felemelt díj,
C. a kötbér,
D. a kártérítés,
E. a távhõszolgáltatás felfüggesztése,
F. a közüzemi szerzõdés felmondása.
II. Az (1) bekezdésben említett következmények együttesen is alkalmazhatók.
III. A pótdíj és a felemelt díj mértékét a távhõszolgáltatásra vonatkozó
díjrendelet tartalmazza.
IV. A kötbér a szerzõdésszegéssel érintett szolgáltatás díja után jár és
annak mértékét a szerzõdésben kell meghatározni.
V. A díjvisszatérítés, a pótdíj, a felemelt díj és a kötbér megfizetése nem
mentesít az okozott kár megtérítése alól.
VI. Ha a fogyasztó a távhõszolgáltatás felfüggesztése okának megszüntetésérõl
a távhõszolgáltatót írásban értesítette, az értesítés kézhezvételét követõ
munkanapon a távhõszolgáltatást meg kell kezdeni.
46.§
I. A távhõszolgáltató köteles a fogyasztó részére
A. a díj arányos részét visszatéríteni, ha a 44.§ (1) bekezdésének d)
pontjában,
B. kötbért fizetni, ha a 44. § (1) bekezdésének a) - c) és e) pontjaiban
meghatározott szerzõdésszegést követi el.
II. A fogyasztó köteles a távhõszolgáltató részére
A. pótdíjat fizetni, ha a 44.§ (2) bekezdés a) pontjában,
B. felemelt díjat fizetni, ha a 44.§ (2) bekezdés c) - d) és f)
pontjaiban,
meghatározott szerzõdésszegést követi el.
III. A távhõszolgáltató
A. a távhõszolgáltatást felfüggeszti, ha a fogyasztó a 44.§ (2)
bekezdésének b) pontjában, felfüggesztheti, ha a c) és d) pontjaiban
meghatározott szerzõdésszegést követi el vagy a távhõszolgáltatás
díját késedelmesen fizeti meg,
B. a közüzemi szerzõdést felmondhatja, ha a távhõszolgáltatás díját a
fogyasztó nem fizeti meg.
IV. A távhõszolgáltató és a fogyasztó a kötbérrel nem fedezett kárt köteles a
másik félnek megtéríteni.
V. A (3) bekezdés esetére az önkormányzat rendeletében csökkentett mértékû
szolgáltatási kötelezettséget írhat elõ a távhõszolgáltatónak.
A közüzemi szabályzat és az üzletszabályzat
47.§
A távhõszolgáltató és a fogyasztó közötti jogviszony szabályait a Kormány
rendelettel kiadott közüzemi szabályzatban állapítja meg.
48.§
A fogyasztói igény kielégítésének és a távhõszolgáltatásnak a további
részletes szabályait tartalmazó üzletszabályzatot a távhõszolgáltató köteles a
fogyasztók részére hozzáférhetõvé tenni.
A fogyasztói berendezés létesítése és mûködtetése
49.§
(1) A fogyasztói berendezés létesítése - más megállapodás hiányában - a
fogyasztási hely tulajdonosának kötelessége.
(2) A fogyasztói hõközpont kiviteli tervének elkészítéséhez a
távhõszolgáltató köteles díjmentesen adatokat szolgáltatni.
(3) A lakóépületek és a vegyes célra használt épületek fogyasztói
hõközpontjainak kiviteli tervét a távhõszolgáltató köteles díjmentesen
felülvizsgálni.
(4) A (3) bekezdés szerinti hõközpontok üzembe helyezési eljárásához a
távhõszolgáltatót meg kell hívni, abban a távhõszolgáltató közremûködni
köteles. A közremûködésért díj nem számítható fel.
(5) Az elkészült fogyasztói berendezést a szolgáltatói berendezéssel - a
szerzõdésben meghatározott feltételek mellett - csak a távhõszolgáltató
kapcsolhatja össze, a távhõ fogyasztás elszámolására alkalmas mérõeszköz
egyidejû felszerelésével.
(6) A távhõszolgáltatásba már bekapcsolt fogyasztási hely tulajdonosa csak a
távhõszolgáltató elõzetes hozzájárulásával
A. létesíthet új fogyasztói berendezést,
B. helyezhet át, alakíthat át és - a szerzõdés felmondásának esetét kivéve
- szüntethet meg meglevõ fogyasztói berendezést.
50.§
(1) A fogyasztói berendezés üzemeltetése és fenntartása a fogyasztási hely
tulajdonosának kötelessége.
(2) Az üzemeltetõ a fogyasztók folyamatos és biztonságos ellátása érdekében
köteles az általa üzemeltetett berendezés üzemképes állapotáról
gondoskodni.
Egyéb jogviszony
51.§
I. A távhõszolgáltató a nem a tulajdonát képezõ eszközök tulajdonosával
(tulajdonosaival, a tulajdonosok megbízottjával) kötött szerzõdés alapján
elláthatja a tulajdonos helyett ezen eszközök üzemeltetését,
karbantartását, felújítását.
II. A fogyasztói hõközpontot és a hõfogadó állomást magában foglaló helyiség
használatáért a tulajdonos a távhõszolgáltatótól térítésre nem tarthat
igényt.
III. A fogyasztói hõközpont üzemeltetése magában foglalhatja a hõközpont
mûködtetésén túl az épületben levõ lakások, közös használatra szolgáló
helyiségek és területek, valamint a nem lakás céljára szolgáló egyéb
helyiségek fûtését (távfûtés) és használati melegvízzel való ellátását.
VII. FEJEZET
ÁRMEGÁLLAPÍTÁS
52.§
I. A távhõ legmagasabb hatósági árának megállapításával kapcsolatos
szabályokat külön törvény tartalmazza.
II. A távhõ termelésére és szolgáltatására vonatkozó árak (díjak)
megállapításánál a következõkre kell tekintettel lenni:
A. az árnak ösztönözni kell a biztonságos és legkisebb költségû
távhõszolgáltatásra, a kapacitások hatékony igénybevételére;
B. az árak (díjak) megállapításánál figyelembe kell venni a folyamatos és
biztonságos szolgáltatáshoz szükséges tartalékkapacitáshoz kapcsolódó
költségeket, valamint a hõtermelõ létesítmény és a geotermikus energiát
kitermelõ létesítmény bezárásával, elbontásával kapcsolatos
környezetvédelmi kötelezettségek teljesítésének indokolt költségeit.
III. A közcélú villamosmûbõl származó távhõ legmagasabb hatósági árát úgy kell
megállapítani, hogy abban érvényesüljön a kapcsolt energiatermelés
energetikai és környezetvédelmi haszna.
IV. Az engedélyes köteles nyilvántartási és elszámolási rendszerét úgy
kialakítani, hogy az feleljen meg a külön törvényben elõírtaknak és tegye
lehetõvé az árak és díjak átláthatóságát.
VIII. F E J E Z E T
VEGYES ÉS HATÁLYBA LÉPTETÕ RENDELKEZÉSEK
53.§
I. Ez a törvény a kihirdetését követõ 90. napon lép hatályba, egyidejûleg
A. a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejû rendelet 4.§-ának (1)
bekezdése a következõ j) ponttal egészül ki:
"j) hõtermelõ létesítmény és szolgáltatói hõközpont létesítése"
B. a villamos energia termelésérõl, szállításáról és szolgáltatásáról
szóló 1994. évi XLVIII. törvény 57.§-ának (4) bekezdése hatályát
veszti.
II. A távhõszolgáltatással kapcsolatos díjfizetési kötelezettség és más
pénztartozás a társasház tulajdonostársait és a lakásszövetkezet tagjait
nem terheli egyetemlegesen, e körben felelõsségükre külön törvény
rendelkezéseit kell alkalmazni.
III. A törvény 49-51.§-ai nem érintik a hatályba lépésekor meglevõ fogyasztói
berendezések tulajdonjogát, valamint az abból eredõ jogokat és
kötelezettségeket.
IV. E törvény 27-29.§-ainak hatálya nem terjed ki azokra a szolgáltatói
hõközpontokat magában foglaló helyiségekre, amelyeket a törvény hatályba
lépésekor a távhõszolgáltató az ingatlantulajdonossal kötött külön
megállapodás alapján használ.
V. a) E törvény hatályba lépésekor mûködõ távhõtermelõ és
távhõszolgáltató gazdálkodó szervezetek a hatályba lépéstõl számított
egy éven belül e törvény 11-14.§-ában foglaltak szerint mûködési
engedélyt kötelesek kérni.
b) A már mûködõ távhõtermelõk és távhõszolgáltatók részére -
amennyiben a törvényi feltételeknek megfelelnek - az engedélyezõ
hatóságok a mûködési engedélyt kötelesek kiadni.
c) A hatósági eljárás befejezéséig az a) pontban említett szervezetek
tevékenységüket tovább folytathatják.
d) A központi költségvetési szervek vagyonkezelésében lévõ létesítm
énybõl történõ távhõszolgáltatás egyes kérdéseit - e törvény
elõírásainak figyelembevételével - az illetékes miniszter
szabályozhatja.
VI. A távhõszolgáltató jogosult az e törvény hatályba lépésekor meglevõ
vezetékjogot a jog létrejöttekor hatályos jogszabályok elõírásai szerint
gyakorolni.
VII. E törvény
A. 4.§ (1), 19.§ (5), a 38. § (1) bekezdéseiben és a 47.§-ban foglalt
rendelkezések végrehajtásáról a Kormány,
B. 4.§ (2) bekezdésében, az 5.§-ban, a 7.§ (2), a 9.§ (3) bekezdéseiben,
valamint a 22.§ d) pontjában foglalt rendelkezések végrehajtásáról a
miniszter,
C. 3.§ (2) bekezdésében, a 6.§-ban, a 7.§ (3) bekezdésében, a 31.§-ban, a
38.§ (3) és a 42.§ (1) bekezdéseiben, továbbá a 43.§-ban és a 46.§ (5)
bekezdésében foglalt rendelkezések végrehajtásáról az illetékes
települési önkormányzat gondoskodik.
INDOKOLÁS
a távhõszolgáltatásról szóló törvényjavaslathoz
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
I.
A távhõszolgáltatás hatályos jogi szabályozása
1. A magyar energiapolitika 1993. évi országgyûlési elfogadása után
felgyorsult a piac- és eurokonform energia jogrend törvényeinek, alacsonyabb
szintû jogszabályainak a kidolgozása, kodifikációja és hatályba lépése.
Törvény szabályozza a bányászattal - ezen belül a szénhidrogén szállításával,
a szállítás alapfeltételét jelentõ szállítóvezeték létesítésével és
üzemeltetésével -, a földgáz szolgáltatásával és a villamos energia
termelésével, szállításával és szolgáltatásával kapcsolatos jogviszonyokat. E
törvények lehetõvé teszik a hatályuk alá tartozó energiahordozó, illetve
energia vezetéken történõ szállítását és szolgáltatását az arra feljogosított
magán- és jogi személynek. Nincs azonban olyan törvény, amely szabályozza a
távhõvel, mint vezetékes energiával, illetve az ennek szállításához és
szolgáltatásához szükséges energiahordozóval összefüggõ kötelezettségeket és
jogosultságokat. A bányászatról szóló törvény hatálya alá vonja ugyan a
geotermikus energiának energetikai célra történõ kitermelését és az e
tevékenységhez használt létesítményt, de ennek szabályai nem terjednek ki a
geotermikus energia szállítására és szolgáltatására.
2. A távhõszolgáltatás jelenlegi jogi szabályozása nehezen áttekinthetõ,
jellemzõje a heterogenitás és a többszintû szabályozás (több különbözõ
törvény, kormányrendelet és önkormányzati rendelet szabályozza a szolgáltatási
viszonyokat).
A fõbb jogszabályok a következõk:
+ A Polgári Törvénykönyv 34. fejezetének 379-388 §-ai a szállítási és közüzemi
szerzõdéseket szabályozzák.
+ Az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény a távhõszolgáltatási
közmûveket mint vagyoni berendezéseket az önkormányzatok tulajdonába adta. A
törvény egyben kimondja, hogy az önkormányzat közremûködik a település
energiaellátásában.
+ Az egyes állami tulajdonban lévõ vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába
adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény határozza meg az önkormányzat
tulajdonába adott, a közüzemek mûködéséhez szükséges vagyonnal való
gazdálkodás szabályait.
+ A társasházakról szóló 1979. évi 11. törvényerejû rendelet szabályozza a
társasházi lakások és közös használatú helyiségek és az osztatlan közös
tulajdon tulajdoni viszonyait, az ezzel kapcsolatos jogokat,
kötelezettségeket, a költségviselés módozatait.
+ A szövetkezetekrõl szóló 1992. évi I. törvény rendelkezik a
lakásszövetkezetek és a szövetkezeti tagok tulajdoni viszonyairól, beleértve
a központi fûtés berendezéseinek (fogyasztói berendezések) tulajdonlásával
kapcsolatos jogviszonyokat is.
+ Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény a
távhõszolgáltatás (lakossági távfûtés és melegvízszolgáltatás) díjainak
megállapítását az önkormányzatok hatáskörébe utalta, a közcélú erõmûbõl
szolgáltatott hõ- és melegvíz árhatósági jogkörét az ipari és kereskedelmi
miniszter látja el.
+ A lakóépületek és vegyes célra használt épületek távhõellátásának egyes
kérdéseit a 129/1991. (X.15.) számú kormányrendelet szabályozza.
A rendelet gyakorlatilag csak az általános közüzemi szerzõdés alapján
vételezõ fogyasztókra terjed ki. Meghatározza a szolgáltatói, illetve
fogyasztói berendezés üzemeltetésének feltételeit, a szolgáltatás
idõtartamát és mértékét.
3. Az elõzõek alapján megállapítható, hogy a távhõszolgáltatás jogi
feltételei nincsenek egységes rendszerbe foglalva. A mûszakilag egységes
távhõrendszerek több tulajdonos között oszlanak meg, a szolgáltatás határa és
a tulajdoni határok nem esnek egybe. A lakóépületek belsõ fûtési rendszere az
épület tulajdonosáé, ugyanakkor a szolgáltató arra van kötelezve, hogy ezekkel
az idegen tulajdonú berendezésekkel biztosítsa a szolgáltatási elõírások
szerinti hõmérsékletet.
Nincs megfelelõen rendezve a távhõszolgáltatás díjainak átláthatósága és
ellenõrzése sem. A különbözõ jogszabályok és rendelkezések csak a
távhõszolgáltatók szolgáltatási kötelezettségeivel foglalkoznak, de nincsenek
szabályozva az önkormányzatoknak - mint tulajdonosoknak - a távhõszolgáltatást
érintõ jogai és kötelességei.
A fogyasztói érdekvédelem kérdései sem rendezettek. Ez különösen azért
hátrányos, mert a távhõszolgáltatás - vezetékes szolgáltatás révén -
úgynevezett természetes monopólium, elsõsorban a lakossági fogyasztók részére.
E területen a piaci viszonyok csak korlátozott módon érvényesülhetnek.
II.
A távhõrendszerek fõbb gazdasági, mûszaki és tulajdoni jellemzõi
4. Magyarországon 109 településen 330 távfûtõrendszerbõl történik lakossági-
kommunális és ipari távhõszolgáltatás. A távhõellátásba bekapcsolt lakások
száma kereken 650 ezer, az ország lakásállományának 17 %-a. Ezen belül több
mint 500 ezer lakás panel építésû.
A távhõszolgáltató rendszerek helyi jellegûek, nincsenek országosan egységes
rendszerbe összekapcsolva. Jelentõs eltérések vannak a hõforrásokban, a
felhasznált tüzelõanyag fajtáiban, eltérõek a szolgáltatott távhõ mûszaki
paraméterei és jelentõs különbségek vannak a szolgáltatás mûszaki feltételei
között is. Távhõrendszerenként eltérõek a távhõszolgáltatás díjai is.
Fentiek alapján a távhõellátás helyi közüzemi szolgáltatás, s egyes területein
a szolgáltató természetes monopolhelyzetben van.
5. A távfûtési rendszerek megvalósítása során a következõk voltak a
jellemzõek:
· költségtakarékos kivitelezés, ami egyaránt vonatkozott magára a fûtési
rendszerre (mérési- és szabályozási szerelvények hiánya), mint pl. az
épületek hõszigetelésére, amelynek következményei még ma is sújtják a
fogyasztókat;
· állami dotáció 1991-ig; a tényleges költségek kétharmadát állami dotáció
fedezte, emiatt a fogyasztók számára ez a fûtési mód viszonylag olcsó volt;
· egységes tulajdonosi szerkezet; a hõtermelõ és hõszolgáltató létesítmények,
valamint a fogyasztói ingatlanok zöme állami (tanácsi) tulajdonban, illetve
kezelésben voltak.
6. 1991-tõl ebben a rendszerben alapvetõ változások következtek be, ezek a
következõk:
a.) Fokozatosan megszûnt a távhõszolgáltatás állami dotációja. Ezért,
valamint a vásárolt hõenergia; az energiahordozó-árak és az üzemeltetési
költségek emelkedése miatt 1991-1997. között a hõszolgáltatás díjai
többszörösükre növekedtek. Idõközben jelentõsen emelkedtek a
lakásfenntartás egyéb költségei is, nõtt a díjmegállapítással kapcsolatos
társadalmi érzékenység.
b.) Átalakultak a tulajdoni viszonyok. A közcélú erõmûvek önálló társaságokká
alakultak és részben megtörtént ezek privatizációja. A távhõszolgáltató
vállalatok önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok. A korábbi állami
(tanácsi) bérlakások 90 %-a magántulajdonba került. Változtak a hatósági
jogkörök: közcélú erõmûben termelt hõ esetében az ipari, kereskedelmi és
idegenforgalmi miniszter látja el az ármegállapítói feladatokat, míg
lakossági távhõszolgáltatás esetében a hatósági ár megállapítója az
önkormányzat képviselõtestülete lett. Nem alakultak ki a fogyasztói
érdekvédelem struktúrái; az önkormányzatoknak kellene egyidejûleg
gondoskodniuk a saját vállalataiknak rentábilis mûködésérõl, az
ármegállapítói jogkörök ellátásáról és választott testületként a fogyasztói
érdekek képviseletérõl.
c.) Az esetek nagy részében elmaradt a fûtési rendszerek folyamatos
karbantartása, korszerûsítése, különösen a hálózatokon és a fogyasztói
berendezéseknél. Emiatt viszonylag nagy a hõveszteség, rossz állapotban van
a hõleadók (radiátorok) jelentõs része, nincs lehetõség a szabályozásra.
d.) Az átalakulással nem tartott lépést a jogi szabályozás; jelenleg több
törvény és kormányrendelet együttes alkalmazásával lehet rendezni a
szolgáltató és a fogyasztó közötti jogviszonyt, illetve eldönteni a vitás
kérdéseket.
III.
Az önálló törvényi szabályozás szükségessége
7. Az Európai Megállapodás 67. Cikke szerint a szerzõdõ felek elismerik,
hogy Magyarországnak a Közösségekbe történõ gazdasági integrációjának egyik
alapvetõ feltétele, hogy az ország jelenlegi és jövõbeli jogszabályait
közelítse a Közösségek jogszabályaihoz. Ezen jogharmonizáció a vezetékes gáz-
és a villamosenergia-szolgáltatás területén már megvalósult, ugyanakkor a
távhõszolgáltatás területén még nem.
Az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter feladat- és hatáskörérõl
rendelkezõ 149/1994. (XI.17.) számú kormányrendelet melléklete szerint a
miniszter feladata közé tartozik - egyebek között - a hõellátási szakágazat
is. A korábbi villamosenergia-törvény hatályon kívül helyezésével megszûnt az
a lehetõség, amely felhatalmazást adott a távhõszolgáltatás alacsonyabb
szinten történõ szabályozására.
Ebbõl következik, hogy miként feladatkörében járt el az ipari, kereskedelmi és
idegenforgalmi miniszter akkor, amikor a Kormány elé terjesztette a
gázszolgáltatásról, valamint a villamos energia termelésérõl, szállításáról és
szolgáltatásáról szóló törvénytervezeteket, ugyanúgy feladatkörébe tartozik a
távhõszolgáltatásról szóló törvénytervezet elkészítése is.
8. A gázszolgáltatásról, valamint a villamos energia termelésérõl,
szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvénytervezetek elkészítésének
idõszakában nem fûzõdött érdek ahhoz, hogy a szolgáltatást (ideértve a
termelést és a szállítást is) végzõ gazdálkodó szervezetek között
megkülönböztessen a jogalkotó atekintetben, hogy azok állami vagy
önkormányzati, többségi vagy kisebbségi tulajdoni hányaddal rendelkeznek-e.
Nincs tehát indoka annak, hogy kiemelt jelentõséget tulajdonítsunk annak a
ténynek, hogy a távhõszolgáltatással foglalkozó gazdálkodó szervezeteknek az
alaptõkéjét az önkormányzatok bocsátották rendelkezésükre többnyire a
korlátozottan forgalomképes törzsvagyonukból. Jelentõsége csupán annak van,
hogy a már említett kormányrendelet szerint az ipari, kereskedelmi és
idegenforgalmi miniszter állapítja meg a mellékletében foglalt szakágazatok
tekintetében az egyes tevékenységek végzéséhez szükséges szakmai
követelményeket és az engedélyhez kötött tevékenységek körét. E feladat
végrehajtása pedig a távhõszolgáltatás tulajdon semleges törvényi
szabályozását igényli.
9. Magyarország több mint száz településén van távhõszolgáltatás. A távhõvel
fûtött lakások száma megközelíti a 650 ezret, az ilyen lakásokban lakók száma
pedig - átlagos lakószámmal számítva - kb. 2,5 millió, az ország népességének
1/4-e. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a távhõszolgáltatás az
állampolgárok jelentõs részének életviszonyait érinti, a távhõszolgáltatási
jogviszony jelentõs jogokat és kötelezettségeket foglal magában, amelyek
törvényi szabályozást indokolnak.
A Polgári Törvénykönyv 387. §-a a fogyasztó igénye szerinti közüzemi
szolgáltatás szabályairól rendelkezik, de a közüzemi szolgáltatás tárgyát csak
példálódzóan említi, nevesítve a gázt, a villamos energiát és a vizet. A
példálódzó említés nem zárja ki az ott nem említett energia, energiahordozó
folyamatos és biztonságos közüzemi szolgáltatására vonatkozó polgári-
törvénykönyvi szabály alkalmazását.
Ebbõl kiindulva nincs akadálya annak, hogy a Polgári Törvénykönyv 387. és 388.
§-aiban foglaltak - különösen, ami a jogszabályban való szabályozásra
vonatkozó elõírásokat illeti - a távhõre (mint energiára) is alkalmazhatók
legyenek.
A törvényi szabályozást indokolja az is, hogy a távhõszolgáltatást végzõ
gazdálkodó szervezet a lakossági szolgáltatás területén természetes monopol
helyzetben van, mert a vele jogviszonyban levõ lakossági fogyasztónak legtöbb
esetben nincs választási lehetõsége a szolgáltatás igénybevételére vagy
mellõzésére. A távhõszolgáltatásban, hasonlóan a gáz és a villamos energia
szolgáltatáshoz, a piaci törvények nem, vagy nem megfelelõen érvényesülnek. A
természetes monopol helyzet egyensúlyozására is a törvényi szabályozás a
legmegfelelõbb.
10. A természetes monopolhelyzetben lévõ szolgáltatóval szemben - miután a
piaci viszonyok csak korlátozottan érvényesülhetnek - a fogyasztók védelmérõl
megfelelõ szintû jogi szabályozás keretében kell gondoskodni. Ezért a
fogyasztó és a távhõszolgáltató jogait és kötelességeit, azok feltételeit és
korlátait, valamint érvényre juttatásuk eljárási szabályait törvényben kell
megállapítani. Ezt tekintve törvényben kell megállapítani egyebek között
a) a távhõszolgáltatásba bekapcsolt fogyasztók jogaként: a távhõvel való
folyamatos és biztonságos ellátás iránti
igényjogosultságot;
b) a fogyasztók kötelességeként: a díjfizetést;
c) a szolgáltató kötelességeként: a távhõ iránti igény folyamatos és
biztonságos kielégítését;
d) a szolgáltató jogaként: az igénykielégítés megtagadásának, a
korlátozás és szüneteltetés lehetõségének
eseteit, a távhõ díjára vonatkozó igényt.
e) mind a fogyasztó, mind a szolgáltató vonatkozásában a szerzõdésszegés
szankcióit.
IV.
Az új törvényi szabályozás alapvetõ kritériumai
11. A törvényjavaslat az alábbi általános elvek érvényesítését tartja szem
elõtt:
· a távhõszolgáltatás helyi közüzemi szolgáltatás, így a közüzemi
szolgáltatásra vonatkozó általános érvényû szabályok a távhõszolgáltatásra is
érvényesek;
· a távhõszolgáltatásról szóló törvény harmonizáljon a már hatályos
villamosenergia- és gázszolgáltatásról szóló törvénnyel;
· a távhõszolgáltatás - elsõsorban a lakosság esetében - nagyrészt
természetes monopol helyzetet élvezõ szolgáltatás, ezért a fogyasztót e
monopol helyzettel szemben védeni kell;
· a távhõrendszer egyik "szereplõjét" (termelõ-szolgáltató-fogyasztó) se
hozza a jelenleginél hátrányosabb jogi helyzetbe;
· vegye figyelembe a jelenlegi távhõrendszerek sokszínûségét;
· új elõírások bevezetése esetén (különösen ha az mûszaki átalakítással
vagy beruházással jár) biztosítson megfelelõ átmeneti idõt;
· egyértelmûen tisztázza a jogokat és kötelezettségeket.
12. Az általános elveken túl kiemelendõ néhány olyan kérdés, amelynek
tisztázása a törvény elõkészítése során igényként felmerült. Ezek a
következõk:
a.) A lakossági fogyasztó meghatározása (kivel áll a szolgáltató
jogviszonyban)
A törvény meghatározása szerint fogyasztó általában az épület (épületrész,
lakás) tulajdonosa, használója, ill. bérlõje vagy azok közössége. A
fogyasztó fogalmának meghatározása azonban nem jelent egyetemleges
díjfizetési kötelezettséget.
b.) A fogyasztói érdekvédelem kérdései
+ A törvény megfelelõ súllyal tartalmazza a fogyasztók jogait és az
érdekérvényesítés lehetõségeit.
+ A törvény rendezi a fogyasztóvédelem kérdéseit. Az önkormányzatok
felhatalmazást kapnak arra, hogy szabályozzák a távhõszolgáltatónak a
fogyasztóvédelmi szervekkel és a fogyasztói érdekképviseletekkel történõ
együttmûködési kötelezettségét és az önkormányzatok
képviselõtestületeinek a fogyasztói érdekvédelemmel kapcsolatos
feladatait. A törvény a fogyasztói érdekvédelemben jelentõs szerepet
biztosít a Magyar Energia Hivatalnak is, amely a fogyasztóvédelmi és
érdekegyeztetési feladatot - törvényi felhatalmazás alapján - a
villamosenergia és gázszolgáltatás területén már jelenleg is ellátja.
+ A fogyasztóvédelem része a fogyasztónak az a joga, hogy a közüzemi
szerzõdést õ is felbonthassa, ne csak a szolgáltató. A törvény rögzíti,
hogy a fogyasztó milyen feltételekkel bonthatja fel a szerzõdést. Pl. ez
nem történhet más fogyasztó kárára, nem korlátozhatja más fogyasztók
jogait, nem okozhat kárt más tulajdonában, nem okozhat zavart a
fennmaradó szolgáltatói- vagy fogyasztói rendszer mûködésében.
c.) Mérés, elszámolás
+ Kívánatos állapot az lenne, ha a fogyasztást minden esetben mérnék és a
díjfizetés alapja a tényleges fogyasztás lenne. Ez ma csak ott valósul
meg, ahol a szolgáltató és a fogyasztók ebben megállapodtak, de a mérés
ekkor is nagyrészt a hõközpontban történik. (A törvény a hõközponti- és
lakásonkénti mérés lehetõségét egyaránt szerepelteti.) A hõközponti mérés
szerinti elszámolásra a törvény elõírása szerint a törvény
hatálybalépését követõen három éven belül át kell térni.
+ A törvényben az átmeneti idõre hátrányos jogkövetkezmény nélkül szerepel
az átalánydíjas szolgáltatás és elszámolás.
+ A törvény alapján rögzíteni kell, hogy átalánydíjas elszámolás esetén mi
a "megfelelõ színvonalú" szolgáltatás, ezt hol kell teljesíteni és hogyan
lehet ellenõrizni. Ez összhangban van az ártörvény azon elõírásával, hogy
hatósági ár esetén az áralkalmazás feltételeinek tartalmaznia kell -
többek között - a minõséget és a teljesítés helyét is.
+ Az átalánydíjas vagy mérés alapján történõ elszámolás szerinti díj
fizetésének kötelezettsége azt a fogyasztót terheli, aki a szolgáltatóval
szerzõdéses jogviszonyban áll. Mérés szerinti elszámolás esetén
(amennyiben tulajdonosi közösség a mért fogyasztó) lehetõség van arra,
hogy a díjfizetés lakásonként külön vagy - megállapodás szerint -
együttesen történjék.
+ A törvény szerint a fogyasztói berendezés üzemeltetése és karbantartása
általában a tulajdonos feladata, de a szolgáltató e feladat elvégzésére -
közös megegyezéssel - vállalkozhat.
d.) Egyéb jogviszonyok
A törvény nem visszamenõleges hatályú, nem érinti a már meglévõ tulajdoni-
és használati jogokat; a törvény hatályba lépésekor mûködõ távhõtermelõk és
szolgáltatók tevékenységüket tovább folytathatják.
13. A törvényjavaslat felhatalmazást ad
¾ a Kormánynak,
¾ az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszternek és
¾ a települési önkormányzatok képviselõtestületének
egyes - a törvényjavaslat 53.§-a (7) bekezdésében részletezett - rendelkezések
végrehajtására.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1-2.§-hoz
Az 1.§ a törvényjavaslat hatályával kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza. A
javaslat szerint a törvény hatálya a távhõ termelésével, elosztásával és
szolgáltatásával foglalkozó engedélyesekre terjed ki. A javaslat 1.§-a a
törvény hatályát kiterjeszti a távhõtermelõk és távhõszolgáltatók, valamint a
távhõszolgáltatók és fogyasztók közötti jogviszonyra is. Nem tartoznak a
törvény hatálya alá viszont azok a hõtermelõ létesítmények, amelyek
közvetlenül látnak el egyedi közüzemi szerzõdés alapján vételezõ (ipari)
fogyasztót, valamint a központi költségvetési szervek vagyonkezelésében lévõ
rendszerek (pl. honvédségi lakóépületek). Ugyancsak nem tartoznak a törvény
hatálya alá az 1 MW hõteljesítménynél kisebb hõtermelõ létesítmények
létesítési és üzembe helyezési engedélyezési eljárásai.
Az 1.§ teremt összhangot a törvényjavaslat, valamint a bányászatról szóló és a
villamos energia termelésérõl, szállításáról és szolgáltatásáról szóló
törvényekkel.
A törvényjavaslat 2.§-a az élet-, az egészség- és a vagyonbiztonsággal, a
környezetvédelemmel és a gazdaságossággal kapcsolatos követelmények
érvényesülését kívánja biztosítani.
A 3.§-hoz
A törvényjavaslat 3.§-a a fogalommeghatározásokat tartalmazza, melyek közül a
távhõszolgáltatással, a csatlakozási ponttal, a fogyasztóval és a fogyasztási
hellyel kapcsolatosak igényelnek különös figyelmet.
A fogalommeghatározás szerint távhõszolgáltatás: a fogyasztónak távhõvel való
ellátása. A törvényjavaslat szakít azokkal a korábbi jogszabályi
rendelkezésekkel, amelyek a távhõszolgáltatás alatt - különösen a lakóépületek
és kommunális rendeltetésû épületek tekintetében - az egyes lakások,
helyiségek távfûtését és használati melegvízzel történõ ellátását értette. A
törvényjavaslat - összhangban a gázszolgáltatásról szóló, valamint a villamos
energia termelésérõl, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvényekkel - a
távhõszolgáltatás tekintetében is az energiaszolgáltatást tekinti
elsõdlegesnek, nem pedig az energia különféle célú felhasználását. Ezt az
álláspontot erõsíti a távhõszolgáltatás terén meglévõ helyzet is, mely szerint
a fogyasztói vezetékeket és a hõleadókat (radiátorokat) nem a távhõszolgáltató
üzemelteti, azok az épület gépészeti, azaz alkotó részei.
A távhõszolgáltatással kapcsolatos fogalommeghatározáshoz szervesen
kapcsolódik a csatlakozási pont fogalmának meghatározása. A csatlakozási pont
meghatározásának azért van különös jelentõsége, mert ott válik el egymástól a
szolgáltató által üzemeltetett berendezés a fogyasztói berendezésektõl. A
csatlakozási pont egyúttal teljesítési helyként is felfogható.
A fogyasztó meghatározása eltér a jelenleg hatályos jogszabályban [a 129/1991.
(X.15.) Korm. rendelet] foglaltaktól. A törvényjavaslat megkülönböztet a
lakossági fogyasztó és az egyéb fogyasztók között. Lakossági fogyasztónak a
lakóépület és a vegyes célra használt épület tulajdonosát is megnevezi, az
ilyen épületekben levõ lakások és nem lakások céljára szolgáló helyiség
(épületrész) tulajdonosa, bérlõje és használója mellett. Ennek a közüzemi
szerzõdés tartalmával kapcsolatban van különös jelentõsége, amelyrõl a 34.§
indokolásában lesz szó.
Összhangban az elõzõekkel, fogyasztási helyként a törvényjavaslat azt a
létesítményt, illetõleg létesítményrészt nevesíti, amelynek távhõvel való
ellátására a közüzemi szerzõdés létrejön.
A 4-6.§-hoz
A 4. és 5.§-ok a távhõvel kapcsolatos közigazgatási hatáskörök közül a
Kormányt, az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi minisztert, valamint a
Magyar Energia Hivatal fõigazgatóját ruházza fel egyes feladatok ellátásával.
E feladatok tekintetében a törvényjavaslat követi azt az utat, amelyet az
elöljáróban már említett energia törvények alakítottak ki.
A 6.§ a távhõszolgáltatással kapcsolatos önkormányzati feladatokat határozza
meg. A törvényjavaslat ebben a vonatkozásban figyelemmel volt az egyes állami
tulajdonban levõ vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló 1991.
évi XXXIII. törvény 38.§-ában foglaltakra, amely szerint a korábban állami
tulajdonban levõ közmûvek az önkormányzat közüzemei mûködési körébe kerültek.
Ez a tulajdon (közmûvagyon) átadás - függetlenül a közüzemeknek a gazdasági
társaságokról szóló 1988. évi VI. törvénynek megfelelõ átalakulásától - az
önkormányzat tulajdonosi és ellátási felelõsségét alapozza meg. Ugyanakkor az
árak meghatározásáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény a települési
önkormányzat képviselõtestületének hatáskörébe adta a lakossági távfûtés és
használati melegvízszolgáltatás díjának és a díjalkalmazás feltételeinek
megállapítását. Ezért tartalmaz a törvényjavaslat 6.§-a - részben már eddig
is meglévõ - önkormányzati feladatokat a távhõszolgáltatás tekintetében. Ezen
belül az új feladatok ellátásához (pl. engedélyezés) a törvény eszközöket is
rendel, mivel az engedélyezési eljárásért díjat kell fizetni.
A 7.§-hoz
Ez a § a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos feladatokat tartalmazza. E téren a
távhõszolgáltatónak, a Magyar Energia Hivatalnak és az önkormányzatnak jól
körülhatárolt feladatait határozza meg, követve a már említett energia
törvényekben meghatározottakat.
A 8.§-hoz
A 8.§ az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény
alkalmazását teszi kötelezõvé azzal, hogy az engedélyezési eljárásban az
ügyintézési határidõt 90 napra hosszabbítja meg.
A 9-10.§-hoz
A 9.§ a hõtermelõ létesítmény létesítésével, bõvítésével, átalakításával,
megszüntetésével, üzembe helyezésével és mûködésével kapcsolatos tevékenységet
köti engedélyhez. E vonatkozásban is utal a villamos energia termelésérõl,
szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvényre, mintegy elsõbbséget adva
annak. E § értelmében engedélyköteles tevékenység a távhõszolgáltatás is.
Meghatározza a 10.§, hogy létesítési és mûködési engedély csak a jogszabályi
feltételekkel rendelkezõ, csõd- vagy felszámolási eljárás alatt nem álló
belföldi székhelyû gazdálkodó szervezetnek adható, amelytõl elvárható a távhõ
folyamatos és biztonságos termelése, illetõleg szolgáltatása.
A 11-12.§-hoz
Ezek a §-ok a hõtermelõ létesítmény létesítésére, üzembe helyezésére és
mûködésére vonatkozó engedélyekkel kapcsolatos szabályokat tartalmazzák. Az
itt meghatározott szabályok között jelentõs helyet foglal el a környezet
védelmét szolgáló környezeti hatásvizsgálati és a közmeghallgatási
kötelezettség.
A 11.§ szabályt tartalmaz arra nézve is, hogy mely esetekben lehet a
létesítési engedélyt visszavonni, illetõleg módosítani.
A 12.§ a hõtermelõ létesítmény üzembe helyezésére vonatkozó engedély alapján
kiadható mûködési engedéllyel kapcsolatos szabályt tartalmazza.
A 13-14.§-hoz
Ezek a §-ok a távhõszolgáltatással kapcsolatos mûködési engedélyre vonatkozó
elõírásokat tartalmazzák, lehetõvé téve azt, hogy a hõtermelõ létesítmény
engedélyese egyúttal távhõszolgáltatói tevékenységre is kapjon mûködési
engedélyt.
A 15-16.§-hoz
A 15. és a 16.§-ok az engedélyes kötelezettségeit határozzák meg, különös
tekintettel az ellátási kötelezettségre. Ennek teljesítéséhez kapcsolódik az a
kötelezettség, amely az engedélyest a hõtermelõ létesítmény, illetõleg a
szolgáltatói berendezés felújításával, fejlesztésével terheli.
A távhõtermelõ és a távhõszolgáltató biztonságát szolgálja az az elõírás, hogy
a mûködési engedélyben foglaltakat csak az engedélyes kérésére szabad
módosítani.
A 17.§-hoz
A törvényjavaslat 17.§-a a távhõ termelésére és szolgáltatására jogosult
gazdálkodó szervezet szétválását és más engedélyessel történõ egyesülését köti
engedélyhez, összhangban a tisztességtelen piaci magatartás és a
versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényben foglaltakkal.
A 18.§-hoz
Ez a § a mûködési engedély birtokosának biztonságát szolgálja azzal, hogy a
mûködési engedély visszavonását csak bizonyos feltételek fennállása esetére
teszi lehetõvé. A törvényjavaslat e vonatkozásban is követi a már említett
energia törvények által kialakított utat.
Szolgálja ez a § a fogyasztó érdekét is, mert lehetõvé teszi, hogy a mûködési
engedély visszavonása esetén a távhõszolgáltatás továbbra is folyamatos
lehessen.
Rendelkezést tartalmaz ez a § arra is, hogy a mûködési engedély visszavonása
esetén kötelezni lehessen a volt engedélyest a folyamatos és biztonságos
távhõszolgáltatáshoz szükséges eszközeinek az új szolgáltató részére történõ
átadására, szerzõdéseinek, nyilvántartásainak, adatainak rendelkezésre
bocsátására.
A 19.§-hoz
A 19.§ határozza meg, hogy idegen ingatlanokon a távhõtermelõk és a
távhõszolgáltatók milyen jogokat gyakorolhatnak. A joggyakorláshoz a
törvényjavaslat kártalanítási és a jogok megszûnésének esetére helyreállítási
kötelezettséget is megállapít az engedélyes terhére.
Ebben a §-ban különös jelentõsége van annak, hogy az idegen ingatlanra
vonatkozó jogokkal és a kártalanítással kapcsolatos részletes szabályok
megalkotása a Kormány feladatává válik.
A 20-24.§-hoz
Ezek a §-ok az engedélyes javára megállapítható elõmunkálati joggal és a
vezetékjoggal kapcsolatos szabályokat tartalmazzák.
A 20.§ határozza meg az elõmunkálati jog tartalmát. Elõmunkálati jog alapján
az idegen ingatlanon jelek helyezhetõk el, mérések, vizsgálatok végezhetõk.
Abban az esetben, ha ezek a munkálatok károkozással járnak, a jog gyakorlóját
kártalanítási kötelezettség terheli.
A 21-24.§-okban meghatározott - a vezetékjoggal kapcsolatos - szabályok közül
kiemelendõ, hogy a vezetékjog létesítésének csak akkor van helye, ha az az
ingatlan használatát lényegesen nem akadályozza.
A törvényjavaslat 21.§-a vezetékjogot csak a távhõszolgáltató részére
biztosít, szemben az elõmunkálati joggal, amelynek jogosultja a távhõtermelõ
is lehet.
Meghatározza a 22.§ a vezetékjog tartalmát, hasonlóan a jelenleg hatályos,
alacsonyabb szintû jogszabályokban foglaltakkal. A vezetékjog teremt
lehetõséget ahhoz, hogy a távhõszolgáltató az idegen ingatlanon föld alatti és
föld feletti távhõvezetéket és annak tartószerkezetét helyezzen el, azokat
fenntartsa, a vezeték épségét veszélyeztetõ fákat, bokrokat és azok ágait,
gyökereit eltávolítsa.
A 23-24.§-ok a vezetékjoggal kapcsolatos ingatlan-nyilvántartási
kötelezettségeket tartalmazzák, meghatározva azt is, hogy a vezetékjog az
ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés elõtt is gyakorolható. Itt található
szabály arra nézve is, hogy mikor szûnik meg a vezetékjog.
A 25.§-hoz
A törvényjavaslatnak ez a §-a arra ad lehetõséget, hogy a távhõszolgáltató
által létesítendõ távhõvezeték mentén biztonsági övezetet alakítsanak ki.
Meghatározza a törvényjavaslat azokat a tilalmakat, amelyek az ingatlan
tulajdonosát a biztonsági övezeten belül sújtják. A biztonsági övezet
terjedelmére vonatkozó szabályokat a 19.§ értelmében a Kormány határozza meg.
Az egyéb elõírásokat viszont a vezetékjogi engedélyben kell meghatározni.
A 26.§-hoz
Ez a § szolgáltatói berendezés létesítése érdekében ad helyet a
kisajátításnak. Fontos szabálya e §-nak, hogy a kisajátításra kerülõ ingatlan
az önkormányzat tulajdonába és az általa kijelölt szervezet kezelésébe kerül.
Az engedélyest a kisajátított ingatlan ingyenes használata illeti meg és
terheli a kisajátítással kapcsolatos költségek megelõlegezése, illetve
viselése.
Abban az esetben, ha a 21-24.§-ok szerinti vezetékjog az ingatlan használatát
nagy mértékben akadályozza vagy megszünteti, az ingatlan tulajdonosa is
kérheti a kisajátítást.
A 27-29.§-hoz
Ezek a §-ok a használati jogról rendelkeznek. A javaslat a használati jog
alapítására nem állapít meg szabályokat, hanem a Polgári Törvénykönyv 108. és
171. §-ait tekinti irányadónak.
Figyelemre méltó az a szabály, hogy a használati jog akkor is fennmarad, ha a
szolgáltatói hõközpontot magában foglaló ingatlan tulajdonosa a
távhõszolgáltatóval fennálló közüzemi szerzõdését megszünteti. Ez a szabály ad
biztonságot a szolgáltatói hõközpontban ellátott további fogyasztásihely-
tulajdonosoknak a távhõszolgáltatás folyamatosságára nézve.
A 30-31.§-hoz
A 30.§-ban foglalt elõírás lehetõvé teszi, hogy a távhõtermelõ és a
távhõszolgáltató megállapodjon a távhõszolgáltató által bejelentett új vagy
növekvõ igényre vonatkozó fejlesztés költségeinek viselésére, de csak akkor,
ha ezeket a költségeket a távhõ ára nem fedezi. A 31.§ pedig azt teszi
lehetõvé, hogy a távhõszolgáltató kérjen csatlakozási díjat az új vagy növekvõ
távhõ igénnyel jelentkezõ fogyasztásihely-tulajdonostól a távhõszolgáltatási
díjjal nem fedezett fejlesztési költségekre, de a csatlakozási díj mértéke nem
a távhõszolgáltató és a fogyasztásihely-tulajdonos közötti megállapodástól,
hanem az önkormányzat által önkormányzati rendeletben meghatározott elõírástól
függ. A csatlakozási díj magában foglalhatja még a távhõtermelõ és a
távhõszolgáltató megállapodásában [30.§ (2) bekezdés] szereplõ, fejlesztési
költség teljes vagy részleges fedezetét is. A csatlakozási díjon felül a
távhõszolgáltató további költséggel nem terhelheti a fogyasztásihely-
tulajdonost.
Ezek a §-ok szabályokat tartalmaznak arra nézve is, hogy a hõtermelõ
létesítmény mûködtetése és fejlesztése a távhõtermelõ, a többi szolgáltatói
berendezés mûködtetése és fejlesztése a távhõszolgáltató kötelessége.
A 32.§-hoz
Az e §-ban foglaltak nyújtanak biztonságot a távhõtermelõnek és a
távhõszolgáltatónak ahhoz, hogy meglehetõsen hosszú távra biztonságban
érezhessék magukat a termelés és a szolgáltatás tekintetében.
A 33.§-hoz
Ez a § a távhõszolgáltatónak a fogyasztóval való együttmûködésével kapcsolatos
szabályokat tartalmazza. A távhõszolgáltató kötelességévé teszi, hogy az új
vagy növekvõ igényt bejelentõ fogyasztó részére tájékoztatást adjon az igény
kielégítésének mûszaki-gazdasági feltételeirõl és meghatározza a legkedvezõbb
vételezési módot. A tájékoztatóban szereplõ mûszaki-gazdasági feltételek
között kell közölni az önkormányzat rendeletén alapuló csatlakozási díj
összegét is.
A 34-36.§-hoz
A törvényjavaslat 34-36.§-ai a közüzemi szerzõdéssel kapcsolatos szabályokat
tartalmazzák. Figyelmet érdemel, hogy a távhõszolgáltatót a lakossági
fogyasztóval szerzõdéskötési kötelezettség terheli. Az egyéb fogyasztó
tekintetében ilyen kötelezettséget a távhõszolgáltató terhére a
törvényjavaslat nem állapít meg.
A közüzemi szerzõdés a törvényjavaslat szerint lehet általános és egyedi. Az
általános közüzemi szerzõdést a lakossági fogyasztóval, az egyedi közüzemi
szerzõdést az egyéb fogyasztóval köti a távhõszolgáltató. A törvényjavaslat az
egyedi közüzemi szerzõdés vonatkozásában a polgári jog szabályaira utal, míg
az általános közüzemi szerzõdés tekintetében meghatározza annak fõbb tartalmi
követelményeit.
Az általános közüzemi szerzõdés a távhõ mérés szerinti és átalány szerinti
szolgáltatására vonatkozik. A törvényjavaslat 34.§-ának abból a
rendelkezésébõl, hogy az általános közüzemi szerzõdés az átalány szerinti
távhõszolgáltatásra létrejöhet a szolgáltatásnak az épületrész tulajdonosa,
bérlõje, használója által történõ igénybevételével is, következik, hogy a
mérés szerinti távhõszolgáltatásra az általános közüzemi szerzõdés létrejöhet
az épület (létesítmény) tulajdonosával is.
Az általános közüzemi szerzõdés a törvényjavaslat szerint határozatlan idõre,
az egyedi közüzemi szerzõdés határozott idõre szól.
A törvényjavaslat 35.§-a lehetõvé teszi, hogy a fogyasztó (az épület,
épületrész tulajdonosa) vagy a fogyasztási helyek közössége az általános
közüzemi szerzõdést - meghatározott feltételek fennállása esetén - 30 napos
felmondási idõvel felmondja. Ez a szabály természetesen vonatkozik mind a
mérés szerinti, mind az átalány szerinti távhõszolgáltatásra kötött általános
közüzemi szerzõdésre.
A távhõszolgáltató a közüzemi szerzõdést csak meghatározott esetekben
mondhatja fel.
A fogyasztó vagy a többi fogyasztók érdekében a törvényjavaslat -
meghatározott feltételek esetén - lehetõvé teszi az általános közüzemi
szerzõdés megkötésének megtagadását is. A távhõszolgáltató saját érdekében a
közüzemi szerzõdés megkötését csak akkor tagadhatja meg, ha a szerzõdés a
távhõszolgáltató üzemét veszélyezteti.
A 37-39.§-hoz
Ezek a §-ok a távhõszolgáltatás szüneteltetésével, illetõleg korlátozásával
kapcsolatos szabályokat tartalmazzák. A távhõszolgáltatás szüneteltetésére
csak a legkisebb fogyasztói körben kerülhet sor és csak akkor, ha azt a
szolgáltatói berendezés életet, egészséget vagy vagyonbiztonságot
veszélyeztetõ üzemzavara indokolja, illetõleg ha más módon el nem végezhetõ
munkákat kell a szolgáltatói berendezésen elvégezni. A távhõszolgáltatás
szüneteltetésének idõpontjáról, várható idõtartamáról a fogyasztókat elõre
értesíteni kell.
A távhõszolgáltatás korlátozására csak akkor kerülhet sor, ha azt országos
tüzelõanyag hiány vagy környezetvédelmi érdek indokolja. Mind a
szüneteltetés, mind a korlátozás a fogyasztónál kárt okozhat. Szüneteltetés
esetén a távhõszolgáltató csak akkor felel a bekövetkezõ kárért, ha a
szüneteltetésre a neki felróható ok miatt került sor. A távhõszolgáltatás
korlátozása miatt a távhõszolgáltató a bekövetkezett kárért nem vonható
felelõsségre. Erre és a meghatározott feltételekre tekintettel a korlátozás
általános feltételeinek meghatározását a törvényjavaslat a Kormányra, a
részletes feltételek szabályainak elkészítését az önkormányzatra bízza.
A 40-43.§-hoz
Mérés szerinti távhõszolgáltatás esetén a törvényjavaslat 40.§-a lehetõvé
teszi a távhõ mennyiségének a hõközponti mérését és az épületrészenkénti
egyedi mérését. A hõközponti mérés a fogyasztói hõközpontban, illetõleg a
szolgáltatói hõközpontban és a hõfogadó állomáson történik. A hõközponti mérés
feltételeinek a megteremtése a távhõszolgáltató kötelessége, míg a
épületrészenkénti egyedi mérés lehetõségének kialakítása a fogyasztó
elhatározásán múlik.
Átalány szerinti távhõszolgáltatás esetében átalánydíjas elszámolást kell
alkalmazni. Az átalány szerinti távhõszolgáltatás díját az épületrész
tulajdonosa, bérlõje, használója köteles megfizetni, míg a hõközponti mérés
szerinti távhõszolgáltatás díjának épületrészenkénti megosztására és
fizetésére a távhõszolgáltató és az érdekeltek megállapodása, illetõleg az
önkormányzat rendelete az irányadó. Épületrészenkénti mérés esetén a
díjfizetés az épületrész szerinti fogyasztó kötelessége.
Mind a mérés szerinti, mind az átalány szerinti elszámolás részletes
szabályainak kidolgozását a törvényjavaslat az önkormányzat által
megállapítandó díjalkalmazási feltételekre bízza.
A törvényjavaslat célul tûzi ki a mérés szerinti szolgáltatás általánossá
válását, az átalány szerinti szolgáltatás három éven belüli elsorvasztását.
A 44-46.§-hoz
Ezek a §-ok a szerzõdésszegés eseteit és következményeit szabályozzák. E §-ok
nem tesznek különbséget az általános és az egyedi közüzemi szerzõdés
megszegésének esetei és következményei között, azokat tehát mindkét közüzemi
szerzõdés vonatkozásában alkalmazni kell. E tekintetben azokat a Polgári
Törvénykönyv szerzõdésszegésre vonatkozó szabályai helyett az egyedi közüzemi
szerzõdés megszegésének eseteire és következményeire is vonatkoztatni kell.
A törvényjavaslat néhány szerzõdésszegés következményeinek megállapításához a
díjrendeletet is fontosnak tartja. Abban kell ugyanis meghatározni a pótdíj és
a felemelt díj mértékét, míg a kötbér mértékének megállapítását a közüzemi
szerzõdésre bízza. Legsúlyosabb következménynek a törvényjavaslat a
távhõszolgáltatásra vonatkozó közüzemi szerzõdés azonnali hatállyal való
felmondását határozza meg. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a fogyasztó a
távhõszolgáltatás díját nem fizeti meg. Ez a jogkövetkezmény lehetõséget
teremt arra, hogy a távhõszolgáltató a díjat nem fizetõ fogyasztóval szemben
az újabb szerzõdéskötés elõl elzárkózzék (36.§).
A 47-48.§-hoz
A közüzemi szerzõdés részletes szabályainak kialakítását - a közüzemi
szabályzat kidolgozását - a törvényjavaslat 4. és 47.§-a a Kormányra bízza. A
közüzemi szabályzat ugyanis a közüzemi szerzõdésnek olyan lényeges elemeit is
érinti, amelyek indokolják a magas szintû szabályozást.
Az üzletszabályzatot - a törvényjavaslat 48.§-a szerint a távhõszolgáltatónak
kell kidolgoznia, de annak érvényességét a Magyar Energia Hivatal (5.§),
illetõleg az önkormányzat (6.§) jóváhagyásához köti. Az üzletszabályzat már
csak olyan szabályokat tartalmazhat, amelyek nem igényelnek jogszabályi
rendezést.
A 49-50.§-hoz
A törvényjavaslat 49.§-a a fogyasztói berendezés létesítését a fogyasztási
hely tulajdonosának kötelességévé teszi, de megkívánja, hogy a fogyasztói
berendezés elkészítéséhez díjmentes adatszolgáltatással és tervellenõrzéssel a
távhõszolgáltató is hozzájáruljon. Ugyancsak a fogyasztási hely tulajdonosának
kötelességévé teszi a törvényjavaslat 50.§-a a fogyasztói berendezés
üzemeltetését és üzemképes állapotban tartását.
Az 51.§-hoz
Ez a § lehetõvé teszi, hogy a távhõszolgáltató a fogyasztói berendezések
üzemeltetésére, karbantartására és felújítására a fogyasztói berendezések
tulajdonosával egyéb jogviszonyt létesítsen.
Az 52.§-hoz
Ez a § a távhõtermelésének és a távhõszolgáltatásnak ár-, díjmegállapítására
vonatkozóan a külön törvény - jelenleg a többször módosított 1990. évi
LXXXVII. törvény - rendelkezéseit rendeli alkalmazni. A külön törvényben
meghatározottakon kívül azonban a legkisebb költségre való ösztönzést, a
tartalékkapacitások, a hõtermelõ (geotermikus energiát kitermelõ)
létesítmények bezárásával, elbontásával és a környezetvédelmi
kötelezettségekkel kapcsolatos költségeket tekinti olyanoknak, amelyekre az
ár-, díjmegállapításkor figyelemmel kell lenni.
A törvényjavaslat 53.§-a a közcélú villamosmûbõl származó távhõ legmagasabb
hatósági árával kapcsolatban megköveteli a kapcsolt energiatermelés
energetikai és környezetvédelmi hasznának érvényesülését.
Az 53.§-hoz
Ez a § hatályba léptetõ, jogszabály módosító, felhatalmazó és átmeneti
rendelkezéseket tartalmaz.
Eleje Honlap