MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

KORMÁNYA

T/5304.. számú

TÖRVÉNYJAVASLAT

a távhõszolgáltatásról

Elõadó: dr. Fazakas Szabolcs

ipari, kereskedelmi és

idegenforgalmi miniszter

Budapest, 1997. december

1998. évi ..................törvény

a távhõszolgáltatásról

A távhõ gazdaságos, folyamatos és biztonságos termelésére, szolgáltatására és

fogyasztására, valamint e területeken az érdekek kölcsönös érvényesülésére

vonatkozó alapvetõ rendelkezések meghatározására, továbbá a fogyasztó-védelem

intézményrendszerének kialakítása céljából az Országgyûlés a következõ

törvényt alkotja:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény hatálya

1.§

I. A törvény hatálya kiterjed

A. a távhõ

aa) termelésére szolgáló hõtermelõ létesítményre (a továbbiakban:

hõtermelõ létesítmény),

ab) továbbítására, elosztására és szolgáltatására létesített

távhõvezetékekre,

B. a távhõt továbbító hõhordozó közeg kiadására, elosztására, fogadására,

illetve átalakítására szolgáló hõközpontokra,

C. az engedélyesek egymás közötti, valamint az engedélyesek és a

fogyasztók közötti jogviszonyra.

II. E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a távhõszolgáltatási célra hõt

termelõ (a továbbiakban: hõtermelõ) létesítmények, a távhõvezetékek és a

hõközpontok létesítésére, átalakítására, üzemeltetésére, valamint

megszüntetésére.

III. E törvény rendelkezéseit

A. az erõmûvek hõtermelõ létesítményeire a villamos energia termelésérõl,

szállításáról és szolgáltatásáról,

B. a geotermikus energia távhõszolgáltatás céljára történõ kitermelésére

szolgáló létesítményre a bányászatról,

szóló törvényekkel összhangban kell alkalmazni.

IV. Nem tartozik a törvény hatálya alá

a) a saját felhasználási célra hõt termelõ létesítmény, valamint az a

hõtermelõ tevékenység, amit a termelõ, szolgáltató közbeiktatása

nélkül, közvetlenül a fogyasztónak egyedi közüzemi szerzõdés alapján

biztosít;

b) a létesítési és üzembe helyezési engedélyezés szempontjából az a

távhõtermelõ, akinek (amelynek) hõtermelõ berendezései névleges

teljesítménye 1 MW hõteljesítménynél kisebb;

c) a központi költségvetési szervek vagyonkezelésében lévõ távhõtermelõ

és távhõszolgáltató berendezés.

Általános követelmények

2.§

A távhõszolgáltatást az élet-, az egészség- és a vagyonbiztonság, valamint a

környezet és a természet védelmének érvényesülésével gazdaságosan a

nemzetgazdasági, a fogyasztói, valamint az energiatakarékossághoz fûzõdõ

érdekeknek a Polgári Törvénykönyvben és a mûszaki-biztonsági elõírásokban

meghatározott követelményeknek megfelelõen kell végezni.

Fogalommeghatározások

3.§

I. A törvény alkalmazásában

A. távhõ: az a hõenergia, amelyet a hõtermelõ létesítménybõl (geotermikus

energiát termelõ létesítménybõl) hõhordozó közeg (gõz, melegített víz,

felszín alatti víz) alkalmazásával, távhõvezetéken a fogyasztási helyre

eljuttatnak;

B. távhõtermelõ: az a gazdálkodó szervezet, amely távhõ termelésére

engedélyt kapott;

C. távhõszolgáltató: az a gazdálkodó szervezet, amely meghatározott

településen (településrészen) a távhõ szolgáltatására engedélyt kapott;

D. távhõszolgáltatás: az a közüzemi szolgáltatás, amely a fogyasztónak a

hõtermelõ létesítménybõl vagy geotermikus energiát kitermelõ

létesítménybõl távhõvezetéken keresztül történõ hõellátásával valósul

meg;

E. engedélyezõ: az a közigazgatási szerv, amely az e törvény szerinti

engedélyeket kiadja;

F. engedélyes: a távhõtermelõ és a távhõszolgáltató;

G. hõtermelõ létesítmény: az erõmû hõtermelõ létesítménye, a fûtõmû, a

kazántelep (kazán), a hulladékégetõmû, a hulladékhõt és megújuló

energiát hasznosító hõtermelõ berendezés;

H. geotermikus energiát kitermelõ létesítmény: geotermikus energia

energetikai célú kitermelését szolgáló létesítmény;

I. távhõvezeték-hálózat: az a csõvezeték-rendszer - a hozzátartozó

mûtárgyakkal, hálózati szerelvényekkel, kapcsolódó automatikákkal,

mûszerekkel, elektromos berendezésekkel együtt - amely a hõhordozó

közegnek a hõtermelõ létesítménytõl, illetõleg a geotermikus energiát

kitermelõ létesítménytõl a csatlakozási pontig történõ szállítására

szolgál;

J. hõközpont: a hõhordozó közeg kiadására, elosztására, fogadására,

átalakítására, illetõleg a távhõ átadására szolgáló technológiai

berendezés. A hõközpont lehet: termelõi hõközpont, szolgáltatói

hõközpont és fogyasztói hõközpont.

ja) termelõi hõközpont: a távhõ termelõjénél távhõellátás céljából

a hõhordozó közeg kiadására, továbbítására, elosztására,

átalakítására, mérésére szolgáló technológiai berendezés;

jb) szolgáltatói hõközpont: több épület vagy építmény hõellátása

céljából az ellátandó épületeken kívül, esetleg azok egyikében

elhelyezett, a hõhordozó közeg fogadására, átalakítására,

elosztására, mérésére szolgáló technológiai berendezés;

jc) fogyasztói hõközpont: egy épület vagy építmény hõellátása

céljából abban elhelyezett, a hõhordozó közeg fogadására,

átalakítására, mérésére szolgáló technológiai berendezés;

K. hõfogadó állomás: egy épület vagy építmény távhõellátása céljából abban

elhelyezett, a hõhordozó közeg fogadására, mérésére, átalakítás nélküli

továbbítására szolgáló technológiai berendezés;

L. csatlakozási pont: a szolgáltatói és a fogyasztói berendezés határán

(találkozási pontján) beépített elzáró szerelvénynek a fogyasztó felé

esõ oldala, elzáró szerelvény hiányában a fogyasztási helyet képezõ

ingatlan (épület, építmény, telek) tulajdoni határa;

M. fogyasztói vezetékhálózat: az a csõvezeték-rendszer, amely a hõnek

hõhordozó közeg által a csatlakozási ponttól a felhasználó

berendezésekhez való továbbítását szolgálja;

N. felhasználó berendezés: a fogyasztó által használt hõleadó készülékek

és hõhasznosító berendezések;

O. szolgáltatói berendezés: a hõtermelõ létesítmény, a geotermikus

energiát kitermelõ létesítmény, a távhõvezeték-hálózat, a szolgáltatói

hõközpont, az elszámolás alapjául szolgáló, a szolgáltató tulajdonában

lévõ mérõeszköz, a hõközpont primer oldali fõelzárói és mennyiség-

szabályozói;

P. fogyasztói berendezés: a fogyasztói hõközpont, hõfogadó állomás, a

fogyasztói vezetékhálózat, a felhasználó berendezés és a fogyasztó

által felszerelt fûtési és használati melegvíz-mérõk, költségmegosztók;

r) fogyasztó: az a természetes vagy jogi személy, jogi személyiséggel nem

rendelkezõ gazdálkodó szervezet vagy ezek közössége, aki (amely) a

szolgáltatóval távhõszolgáltatásra vonatkozóan szerzõdéses

jogviszonyba kerül.

A fogyasztó lehet: lakossági fogyasztó és

egyéb fogyasztó

ra) lakossági fogyasztó: a lakóépület és a vegyes célra használt

épület tulajdonosa vagy az ilyen épületben levõ lakás és nem

lakás céljára szolgáló helyiség (épületrész) tulajdonosa,

bérlõje, használója vagy azok közössége;

rb) egyéb fogyasztó: az ra) pontban nem említett épület vagy az

ilyen épületben (építményben) lévõ helyiség (épületrész)

tulajdonosa vagy azok közössége;

s) fogyasztási hely: az az épület, illetve épületrész, amelynek

távhõvel történõ ellátására a szerzõdéses jogviszony létrejött;

t) üzletszabályzat: a mûködési engedélyt kiadó közigazgatási

szerv által jóváhagyott szabályzat, amely a helyi szolgáltatási

sajátosságok figyelembevételével szabályozza a szolgáltató

mûködését és meghatározza a szolgáltató kötelezettségeit és jogait;

u) szabályozatlan vételezés: mérés nélküli szolgáltatás esetén a

szerzõdéses jogviszony nélküli távhõfogyasztás és a távhõ más

fogyasztótól való elvonása (hõelvonás);

(2) A hatósági ár megállapítója az árak alkalmazása tekintetében az

áralkalmazási feltételekrõl szóló rendeletében további fogalmakat

határozhat meg.

II. FEJEZET

KÖZIGAZGATÁSI HATÁSKÖRÖK

ÉS FOGYASZTÓVÉDELEM

Állami feladatok

4.§

I. A Kormány

a) rendeletben állapítja meg a távhõszolgáltató és a fogyasztó, valamint

a távhõtermelõ, a távhõszolgáltató és az idegen ingatlan tulajdonosa

közötti jogviszony általános szabályait;

b) rendeletben határozza meg a távhõtermelõ és a távhõszolgáltató

létesítési és mûködési engedélyének tartalmi követelményeit;

c) rendeletben határozza meg a távhõszolgáltatás korlátozásának általános

elveit.

II. Az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter (a továbbiakban:

miniszter)

A. rendeletben határozza meg a hõtermelõ létesítmény és részegységei

mûszaki-biztonsági követelményeit;

B. kijelöli a szolgáltatói berendezések mûszaki - biztonsági felügyeletét

ellátó szervezetet és meghatározza annak eljárási szabályait;

C. ellátja a távhõtermeléshez kapcsolódó, törvény által hatáskörébe utalt

árhatósági feladatokat.

5.§

A Magyar Energia Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) fõigazgatója

A. kiadja vagy e törvény alapján módosítja az e törvény hatálya alá tartozó

távhõtermelõ létesítmény létesítési és mûködési engedélyét, ha az a

villamos energia termelésérõl, szállításáról és szolgáltatásról szóló

törvény alapján a Hivatal engedélyezési hatáskörébe tartozó villamosmûben

létesül;

B. kiadja vagy e törvény alapján módosítja a távhõ szolgáltatására vonatkozó

mûködési engedélyt azokban az esetekben, amikor az a) pont szerinti

hõtermelõ egyben távhõszolgáltató is;

C. jóváhagyja a távhõszolgáltató által kidolgozandó üzemi- és

üzletszabályzatot a b) pont alapján engedélyezési hatáskörébe tartozó

esetekben;

D. engedélyezési jogkörében ellenõrzi a távhõszolgáltató mûködési

engedélyében és üzletszabályzatában elõírt követelmények (feltételek)

betartását, e tekintetben együttmûködik a fogyasztóvédelmi szervekkel,

továbbá a fogyasztói érdekképviseletekkel;

E. megállapodás hiányában engedélyezési körében dönt a távhõszolgáltató és a

távhõfogyasztó között felmerülõ, a távhõszolgáltatónak a mûködési

engedélyében és üzletszabályzatában elõírt követelmények betartásával

összefüggõ vitás ügyekben.

Önkormányzati feladatok

6. §

I. A települési önkormányzat - a fõvárosban a fõvárosi önkormányzat -

(a továbbiakban: önkormányzat) a távhõszolgáltató közmû engedélyes(ek)

útján történõ üzemeltetésével köteles biztosítani a távhõszolgáltatásba

bekapcsolt lakóépületek és vegyes célra használt épületek távhõellátását.

II. Az (1) bekezdésben meghatározott önkormányzat képviselõtestülete

A. ellátja a törvény által hatáskörébe utalt ármegállapítói feladatokat;

B. szabályozza a távhõszolgáltatónak a fogyasztók társadalmi és

fogyasztóvédelmi érdekképviseleteivel történõ együttmûködési

kötelezettségét, meghatározza a vélemény-nyilvánításba bevont szervek

körét, különös tekintettel az ármegállapításra. Az önkormányzat

képviselõtestülete az ármegállapítás elõtt köteles a fogyasztóvédelmi

szervek, továbbá a fogyasztói érdekképviseletek véleményét kikérni;

C. kijelöli azokat a területeket, ahol területfejlesztési,

környezetvédelmi és levegõ-tisztaságvédelmi szempontok alapján célszerû

a távhõszolgáltatás fejlesztése;

D. megállapítja a Kormány rendelete [4.§ (1) bekezdés] alapján a

fogyasztói korlátozás sorrendjét.

III. Az (1) bekezdésben meghatározott önkormányzat jegyzõje (a fõvárosban

fõjegyzõje):

A. e törvény alapján kiadja vagy módosítja az 5.§ a) pontjában nem

említett, a törvény hatálya alá tartozó távhõtermelõ létesítmény

létesítési és mûködési engedélyét;

B. e törvény alapján kiadja vagy módosítja az 5.§ b) pontjában nem

említett távhõszolgáltató mûködési engedélyét;

C. jóváhagyja a b) pont alapján engedélyezési hatáskörébe tartozó

távhõszolgáltató által kidolgozott üzemi- és üzletszabályzatot;

D. engedélyezési körében ellenõrzi a területén mûködõ távhõszolgáltatók

tevékenységét az ellátás biztonsága, a mûködés hatékonysága és a

mûködési engedélyben elõírt feltételek betartása szempontjából.

Fogyasztóvédelem

7.§

(1) A távhõszolgáltató köteles együttmûködni a fogyasztókat érintõ kérdésekben

a fogyasztóvédelmi szervekkel, továbbá a fogyasztói érdekképviseletekkel.

(2) A Hivatal a távhõszolgáltatás keretében

a) kidolgozza és az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium

hivatalos lapjában közzéteszi a távhõszolgáltatással kapcsolatos

fogyasztói érdekvédelemre vonatkozó ajánlásokat;

b) együttmûködik a szolgáltatókkal és a fogyasztóvédelmi szervekkel,

továbbá a fogyasztói érdekképviseletekkel a távhõszolgáltatás

országos, elvi jellegû kérdéseiben;

c) a fogyasztóvédelmi szervek és a fogyasztói érdekképviseletek

rendelkezésére bocsátja mindazokat az adatokat, információkat,

amelyek az engedélyesnek a Hivatal által kiadott engedélyéhez kötött

tevékenységével és a fogyasztói érdekekkel egyaránt kapcsolatosak;

d) ellenõrzi az engedélyezési jogkörébe tartozó távhõtermelõk árait

befolyásoló költségek indokoltságát;

e) az engedélyezési jogkörébe tartozó távhõszolgáltatók tekintetében (az

államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV.

törvény 34.§ (2) bekezdés alapján) egyezséget hoz létre, ennek

hiányában dönt az engedélyes és a fogyasztói érdekképviselet közötti,

a mûködési engedélyben és az üzletszabályzatban elõírt követelmények

betartásával kapcsolatos olyan vitás kérdésben, amelyben nem jött

létre megegyezés és valamely érdekelt fél panasszal a Hivatalhoz

fordul.

(3) A 6.§-ban meghatározott önkormányzat képviselõtestülete

a) együttmûködik a fogyasztóvédelmi szervekkel és a fogyasztói

érdekképviseletekkel és ennek keretében a távhõszolgáltatást érintõ

képviselõtestületi elõterjesztéseket elõzetesen véleményezteti;

b) ellenõrzi a távhõszolgáltató ármeghatározó tényezõinek (költségeinek)

indokoltságát.

(4) Az önkormányzat jegyzõje (a fõvárosban fõjegyzõje) engedélyezési

jogkörében

a) kivizsgálja a 18.§ (1) bekezdése szerinti intézkedési jogkörében a

távhõszolgáltatással kapcsolatos fogyasztói panaszokat;

b) a fogyasztóvédelmi szervek és a fogyasztói érdekképviseletek

rendelkezésére bocsátja mindazokat az adatokat és információkat,

amelyek az engedélyesnek az általa kiadott engedélyhez kötött

tevékenységével és a fogyasztói érdekekkel egyaránt kapcsolatosak.

(5) Az önkormányzat - eljárása során - elõzetes intézkedést tehet a távhõ

szolgáltatásának folyamatosságára.

8.§

A Hivatal eljárására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló

1957. évi IV. törvény elõírásait kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a

törvény 5. és 6.§-ai szerinti engedélyezési eljárás során az ügyintézés

határideje 90 nap.

III. FEJEZET

ENGEDÉLYEZÉS

Engedélykötelezettség

9.§

(1) A törvény hatálya alá tartozó hõtermelõ létesítmény létesítése, bõvítése,

átalakítása (a továbbiakban együtt: létesítés), megszüntetése, valamint a

távhõ termelése és szolgáltatása engedélyköteles tevékenység.

(2) A hõtermelõ létesítmény megszüntetésére - a Kormány rendeletében

meghatározott feltételekkel - a létesítési elõírásokat kell alkalmazni.

(3) Az engedélyezési eljárás díjait a miniszter - a pénzügyminiszterrel

egyetértésben - rendeletben határozza meg.

(4) A hõtermelõ létesítmény létesítési, üzembe helyezési, valamint mûködési

engedélyezési eljárásra, továbbá az ilyen engedélyek tartalmára - az e

törvényben foglalt eltérésekkel - a villamoserõmû létesítésére és üzembe

helyezésére vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni.

10.§

I. A 9.§-ban foglalt tevékenységekhez szükséges létesítési, illetõleg mûködési

engedély belföldi székhelyû gazdálkodó szervezetnek adható.

II. Nem adható engedély

A. jogszabályi feltétel hiánya esetén;

B. annak a gazdálkodó szervezetnek, amely csõd- vagy felszámolási eljárás

alatt áll;

C. annak a gazdálkodó szervezetnek, amelynek mûködési engedélyét 5 éven

belül vonták vissza.

Hõtermelõ létesítmény létesítésére, üzembe helyezésére

és mûködésére vonatkozó engedély

11.§

(1) A hõtermelõ létesítmény létesítéséhez szükséges engedély iránti

kérelemhez, ha az külön jogszabály szerint környezeti hatásvizsgálat-

köteles létesítmény, mellékelni kell a környezetvédelmi engedélyt és a

kérelmezõnek közmeghallgatást kell kezdeményeznie.

(2) Ha a környezeti hatásvizsgálat (környezetvédelmi engedély), illetõleg a

közmeghallgatás eredménye, valamint a hõtermelõ létesítmény helye szerint

illetékes és a Kormány rendeletében meghatározott szakhatóságok álláspontja

lehetõvé teszi, kérelemre a létesítési engedélyt ki kell adni. Az

engedélynek a közmeghallgatási eljárás során kialakított álláspontokat és a

szakhatósági hozzájárulást tartalmaznia kell. A létesítési engedélyt

hivatalos lapban közzé kell tenni vagy egyéb módon ki kell hirdetni.

(3) A hõtermelõ létesítmény létesítési engedélye határozott ideig érvényes.

Az engedély érvényessége egyszer meghosszabbítható. Ha az engedélyes a

létesítés megkezdésével vagy folytatásával neki felróható okból késlekedik

és emiatt az eredeti vagy a meghosszabbított határidõ nem tartható, az

engedély kártalanítás nélkül visszavonható. Az engedély visszavonását

hivatalos lapban közzé kell tenni vagy egyéb módon ki kell hirdetni.

(4) A létesítési engedély - kérelemre - módosítható az (1) és (2)

bekezdésben foglalt eljárási szabályok alkalmazásával.

(5) A hõtermelõ létesítmény használatba vétele elõtt a jogszabályokban

meghatározottak szerinti üzembe helyezési eljárást kell lefolytatni.

12.§

(1) A hõtermelõ létesítményre vonatkozó üzembe helyezési engedély alapján -

kérelemre - mûködési engedélyt kell kiadni és azt a létesítmény helye

szerint illetékes önkormányzat hivatalos lapjában közzé kell tenni vagy

egyéb módon ki kell hirdetni.

(2) A hõtermelõ létesítmény mûködéséhez szükséges mûködési engedély

határozatlan ideig érvényes.

A távhõ szolgáltatására vonatkozó mûködési engedély

13.§

I. A kérelmezõ a tulajdonában levõ (üzemeltetésébe adott) berendezés

mûködtetésével a mûködési engedélyben foglaltaknak megfelelõen jogosult

távhõt szolgáltatni.

II. A távhõ szolgáltatására vonatkozó mûködési engedélynek a Kormány

rendeletében elõírt tartalmi követelményeket kell tartalmaznia.

III. A különbözõ telephelyeken lévõ, de ugyanazon kérelmezõ (tulajdonos,

üzemeltetõ) által mûködtetett távhõszolgáltató létesítmények teljesítményét

együttesen kell számításba venni.

IV. A távhõ szolgáltatására vonatkozó mûködési engedély határozatlan ideig

érvényes.

14.§

(1) Ha a hõtermelõ létesítmény mûködésére engedélyt kérõ egyúttal

távhõszolgáltatásra is kér mûködési engedélyt, azt a 13.§ elõírásainak

megfelelõen, önálló szolgáltatói engedélyként kell kérni, illetve kiadni.

(2) A távhõ szolgáltatására mûködési engedéllyel rendelkezõ távhõtermelõ az

ellátott fogyasztók vonatkozásában távhõszolgáltatónak minõsül.

Az engedélyes kötelezettsége

15.§

Az engedélyes köteles:

A. a mûködési engedélyben meghatározott feltételeknek eleget tenni;

B. a jelen törvény szerinti ellátási kötelezettségét teljesíteni;

C. a szükséges üzemeltetési és fenntartási feladatokat ellátni;

D. új vagy növekvõ igények kielégítésére a törvényben részletezett

feltételek mellett a szükséges fejlesztéseket elvégezni.

A mûködési engedély módosítása

16.§

A mûködési engedélyben foglaltakat - a körülmények jelentõs változása

esetén - az engedélyes kezdeményezésére módosítani lehet.

Szétválás, egyesülés, összeolvadás, az alaptõke leszállítása

17.§

Az engedélyes szétválását, a tisztességtelen piaci magatartás és a

versenykorlátozás tilalmáról szóló törvényben meghatározottak szerint másik

engedélyessel történõ egyesülését vagy összeolvadását, továbbá jelentõs

tulajdoni hányad értékesítését, az alaptõke vagy törzstõke legalább egynegyed

részével történõ leszállítását csak az engedélyezõ határozatának birtokában

lehet megkezdeni és a cégjegyzékbe történõ bejegyzésre irányuló kérelmet a

cégbírósághoz benyújtani.

A mûködési engedély visszavonása, a távhõvel való ellátás fenntartása

18.§

I. Az engedélyezõ a mûködési engedélyt

A. köteles visszavonni, ha az engedélyes törvényes, illetve a mûködési

engedélyben elõírt kötelezettségeinek nem képes eleget tenni, vagy

tevékenységét megszünteti;

B. módosíthatja vagy visszavonhatja, ha felhívás ellenére a

távhõszolgáltatás biztonságát, az élet-, az egészség- és a

vagyonbiztonságot, a környezetet, továbbá a fogyasztói érdekeket

súlyosan veszélyeztetõ módon üzemelteti a szolgáltatói berendezést,

illetve a mûködési engedélyben elõírt kötelezettségeinek - erre

irányuló felszólítás után - nem tesz eleget.

II. Az (1) bekezdésben említett esetekben az önkormányzat jogosult a

területén más engedélyezõ által kiadott mûködési engedély alapján mûködõ,

lakossági szolgáltatást is végzõ engedélyes mûködési engedélyének

visszavonását kezdeményezni az engedélyt kiadónál.

III. A mûködési engedély visszavonása esetén az engedélyezõ a cégbíróságnál

kezdeményezheti a volt engedélyes engedélyében foglalt tevékenységi körének

a cégjegyzékbõl való törlését, engedélyköteles tevékenységeinek

megtiltását.

IV. A (3) bekezdésben foglalt esetben a felszámolás vagy a végelszámolás

befejezéséig, illetõleg az ellátás más módon történõ megoldásáig a mûködési

engedélyben foglalt tevékenységet az ellátás biztonságának határáig az

engedélyesnek folyamatosan fenn kell tartania. Az engedélyezõ - ha az nem

az önkormányzat, akkor annak egyetértésével - a folyamatos ellátásra más

engedélyest is kijelölhet.

V. A felszámolás vagy végelszámolás idõtartamára más engedélyes kijelölése

esetén az engedélyezõ a volt engedélyest kötelezheti arra, hogy a

folyamatos és biztonságos távhõszolgáltatáshoz szükséges eszközeit a

kijelölt engedélyesnek használatra adja át és a tevékenység gyakorlásához

szükséges szerzõdéseket, nyilvántartásokat, adatokat bocsássa

rendelkezésre.

VI. Az engedélyezõ a határozatát azonnal végrehajthatóvá nyilváníthatja.

IV. FEJEZET

JOGOK IDEGEN INGATLANON

19.§

I. Az engedélyes idegen ingatlan használatára, megfelelõ mûszaki-gazdasági

indokok alapján

A. elõmunkálati jogot,

B. vezeték jogot,

C. kisajátítást,

D. használati jogot

kérhet.

II. Az (1) bekezdésben meghatározott jogok gyakorlása során

A. a jelek elhelyezésével, mérésekkel, vizsgálatokkal,

B. a létesítmények elhelyezésével, illetõleg azok megközelítésével,

azokon való munkavégzéssel és

C. az ingatlan használatának akadályozásával (korlátozásával), valamint

értékcsökkenésével

okozott kárt az engedélyes az ingatlan tulajdonosának, használójának (a

továbbiakban együtt: tulajdonos) köteles megtéríteni.

III. Természetvédelem alatt álló területen az (1) bekezdésben felsorolt jogok

az illetékes természetvédelmi hatóság, illetõleg nemzeti park igazgatóság

elõzetes hozzájárulásával engedélyezhetõk.

IV. Az (1) bekezdés szerinti jogok megszûnése esetén az engedélyes köteles az

ingatlan eredeti állapotát helyreállítani.

V. Az idegen ingatlanra vonatkozó jogok tartalmával, engedélyezésével,

megszûnésével, a helyreállítással és a kártalanítással, valamint a

biztonsági övezettel kapcsolatos részletes szabályokat a Kormány

rendeletben állapítja meg.

Elõmunkálati jog

20.§

(1) A 11.§ szerinti kérelmezõ a hõtermelõ létesítmény, a távhõszolgáltató a

távhõvezeték létesítésével kapcsolatban elõmunkálati jog létesítését

kérheti.

(2) Az elõmunkálati jog alapján a jogosult az idegen ingatlanon a szükséges

jeleket elhelyezheti, méréseket, vizsgálatokat végezhet, az ingatlan

tulajdonosa pedig e munkálatok végzését - kártalanítás ellenében - tûrni

köteles.

Vezetékjog

21.§

(1) A távhõvezeték idegen ingatlanon történõ elhelyezésére és üzemeltetésére

- az arra irányuló megállapodás hiányában - kártalanítás ellenében a

távhõszolgáltató javára vezetékjog engedélyezhetõ, ha az ingatlan

használatát az lényegesen nem akadályozza.

(2) Távhõvezeték részét képezõ bekötõ vezeték a fogyasztó ingatlanán az

ingatlantulajdonos hozzájárulásával létesíthetõ és üzemeltethetõ. A

tulajdonosi hozzájárulás a vezetékjoggal azonos jogosultságokat és

kötelezettségeket keletkeztet.

22.§

A távhõszolgáltató a vezetékjog alapján az idegen ingatlanon

a) föld alatti és feletti távhõvezetéket és ahhoz szükséges

tartószerkezetet létesíthet, illetõleg helyezhet el,

b) az elhelyezett - az a) pont szerinti - mûtárgyakat karbantarthatja,

kijavíthatja, átalakíthatja, eltávolíthatja,

c) a vezeték mentén levõ, annak épségét veszélyeztetõ fákat, bokrokat,

azok ágait, gyökereit eltávolíthatja,

d) a miniszternek a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterrel

együttesen kiadott rendeletében meghatározott módon építményt és

nyomvonalas mûtárgyat megközelíthet, keresztezhet.

23.§

A vezetékjog ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzését a

távhõszolgáltató köteles kezdeményezni. A vezetékjog a távhõszolgáltatás

mindenkori engedélyesét illeti meg és az ingatlan mindenkori tulajdonosát

terheli. A vezetékjog az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés elõtt is

gyakorolható.

24.§

(1) A vezetékjog megszûnik, ha a távhõszolgáltató a 22.§ a) pontjában

meghatározott létesítményeket az engedélyezéstõl számított öt éven belül

nem építi meg vagy azokat véglegesen eltávolítja.

(2) A vezetékjog megszûnése esetén az ingatlan-nyilvántartásból való törlést

a távhõszolgáltató köteles, annak elmulasztása esetén - a távhõszolgáltató

költségére - az ingatlan tulajdonosa jogosult kezdeményezni. Az

ingatlantulajdonos kérelmének teljesítéséhez szükséges nyilatkozatot a

távhõszolgáltató köteles kiadni.

Biztonsági övezet

25.§

(1) A szolgáltatói berendezések és azok környékének biztonsága, a

szolgáltatói berendezés részérõl keletkezõ esetleges veszély csökkentése,

illetõleg megakadályozása érdekében az idegen ingatlanon biztonsági

övezetet lehet kialakítani.

(2) A biztonsági övezeten belül tilos, illetõleg korlátozás alá esik olyan

épületet, építményt vagy létesítményt elhelyezni, olyan növényt (fát)

ültetni, illetõleg olyan tevékenységet folytatni, amely a szolgáltatói

berendezés biztonságát, zavartalan mûködését, az életet, a testi épséget

vagy a vagyonbiztonságot veszélyezteti.

(3) A szolgáltatói berendezést úgy kell tervezni, kivitelezni és

üzemeltetni, hogy annak hatása az érintett terület lakosságának egészségét

ne veszélyeztesse, a természeti környezetet és a tájképi értéket a lehetõ

legkisebb mértékben változtassa meg.

(4) A biztonsági övezetre vonatkozó elõírásokat a vezetékjogi engedélyben

kell meghatározni.

Kisajátítás

26.§

I. A 11.§ szerinti kérelmezõ hõtermelõ létesítmény létesítése céljából idegen

ingatlan megvásárlását kezdeményezheti, annak eredménytelensége esetén

kisajátítását kérheti.

II. Idegen ingatlan kisajátítását kezdeményezheti a távhõszolgáltató is, ha

A. az idegen ingatlanra szolgáltatói hõközpont létesítése céljából van

szükség,

B. a 21-24.§ szerinti vezetékjog az ingatlan rendeltetés szerinti

használatát jelentõs mértékben akadályozza vagy megszünteti.

III. Az (1) - (2) bekezdés szerint kisajátított ingatlant az önkormányzat

tulajdonába, az általa kijelölt szervezet vagyonkezelésébe és a

kisajátítást kezdeményezõ ingyenes használatába kell adni. A kisajátítással

kapcsolatos költségeket - ideértve a kártalanítást is - az engedélyes

köteles elõlegezni és viselni.

IV. A (2) bekezdés b) pontjában említett esetben a kisajátítást az ingatlan

tulajdonosa is kérheti.

Használati jog

27.§

(1) Szolgáltatói hõközpontot a távhõvel ellátott épületek egyikében (idegen

ingatlanon) az ingatlantulajdonossal kötött megállapodás alapján lehet

elhelyezni és üzemeltetni. Abban az esetben, ha a távhõszolgáltató és az

idegen ingatlan tulajdonosa között nem jön létre megállapodás, a

szolgáltatói hõközpontot magában foglaló helyiség használatára használati

jogot lehet alapítani.

(2) A használati jogot és a fizetendõ kártalanítást a Kormány rendeletében

(19.§) foglaltaknak megfelelõen az önkormányzat jegyzõje határozattal

állapítja meg.

(3) Az (1) és (2) bekezdésekben nem említett kérdésekben a használati jog

alapítására a Ptk. 108. és 171. §-ai az irányadók.

28.§

(1) A használati jog ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzését az

engedélyes köteles kérni. A használati jog a mindenkori engedélyest illeti

meg és az ingatlan mindenkori tulajdonosát terheli. A bejegyzés késedelme a

jog gyakorlását nem érinti.

(2) A használati jog ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzése esetén annak

megszûnésekor a használati jog törlését az engedélyes köteles kérni.

Mulasztása esetén az engedélyes költségére az ingatlantulajdonos is

kérheti a használati jog törlését.

29.§

Abban az esetben, ha a használati joggal terhelt idegen ingatlan tulajdonosa a

saját fogyasztási helyére vonatkozó közüzemi szerzõdést a 35.§ szerint

felmondja, az engedélyest a használati jog továbbra is megilleti. Megszûnik a

használati jog az érdekeltek közös megállapodásával.

V. FEJEZET

A TÁVHÕRENDSZER MÛKÖDTETÉSE ÉS FEJLESZTÉSE

30.§

(1) A hõtermelõ létesítmény mûködtetése és fejlesztése a távhõtermelõ

feladata.

(2) A távhõ árával nem fedezett, a távhõszolgáltató által bejelentett új

vagy növekvõ igényre vonatkozó fejlesztési költségek fedezetének viselésére

a távhõtermelõ és a távhõszolgáltató állapodik meg.

31.§

(1) A 30.§-ban nem említett többi szolgáltatói berendezést a távhõszolgáltató

köteles üzemeltetni és fejleszteni.

(2) Új vagy növekvõ távhõ igénnyel jelentkezõ fogyasztási hely tulajdonosától

a távhõszolgáltató a távhõszolgáltatás díjával nem fedezett fejlesztési

költségekre az önkormányzat rendeletében meghatározott mértékû csatlakozási

díjat kérhet. A csatlakozási díj magában foglalhatja a 30.§ (2) bekezdés

alapján fizetett fejlesztési költség teljes vagy részleges fedezetét is.

VI. FEJEZET

A TÁVHÕTERMELÕ ÉS A TÁVHÕSZOLGÁLTATÓ, VALAMINT A TÁVHÕSZOLGÁLTATÓ ÉS A

FOGYASZTÓ KÖZÖTTI JOGVISZONY

32.§

A távhõtermelõt a távhõszolgáltatóval a polgári jog szerinti, éves és

hosszú távú (legalább ötéves idõtartamra vonatkozó) szerzõdéskötési

kötelezettség terheli.

Igénybejelentés, tájékoztatás

33.§

(1) Távhõt vételezni kívánó új vagy többletteljesítményt igénylõ meglevõ

fogyasztási hely tulajdonosának igénybejelentésére a távhõszolgáltató

köteles az igény kielégítésének mûszaki-gazdasági feltételeirõl elõzetes

tájékoztatást adni és a legkedvezõbb vételezési mód meghatározásában az

igénylõvel együttmûködni.

(2) A távhõszolgáltató a tájékoztatójában a mûszaki-gazdasági feltételek

között köteles meghatározni annak a költségnek, csatlakozási díjnak az

összegét, amely a fogyasztót a 31.§ szerint terheli.

Közüzemi szerzõdés

34.§

(1) A távhõszolgáltatót a lakossági fogyasztóval általános közüzemi

szerzõdéskötési kötelezettség terheli. Az általános közüzemi szerzõdés

létrejöhet a távhõ mérés szerinti vagy átalány szerinti szolgáltatására. Az

átalány szerinti távhõszolgáltatásra az általános közüzemi szerzõdés

létrejöhet a szolgáltatásnak az épületrész tulajdonosa, illetve bérlõje,

használója által történõ igénybevételével és az igénybevétel

bejelentésével.

(2) Az általános közüzemi szerzõdés alapján a távhõszolgáltató a lakossági

fogyasztó részére folyamatos, biztonságos és meghatározott mértékû

távhõszolgáltatásra, a lakossági fogyasztó a távhõszolgáltatás

ellenértékének rendszeres megfizetésére köteles.

(3) Az egyéb fogyasztó és a távhõszolgáltató a polgári jog szabályai szerint

egyedi közüzemi szerzõdést köt a távhõ folyamatos és biztonságos

szolgáltatására, illetõleg ellenértékének megfizetésére.

(4) Nem köteles a távhõszolgáltató a közüzemi szerzõdés megkötésére, ha a

fogyasztó a tájékoztatóban (33.§) foglaltakat nem teljesítette.

35.§

I. Az általános közüzemi szerzõdés határozatlan, az egyedi közüzemi szerzõdés

határozott idõre szól.

II. Az általános közüzemi szerzõdést az épület, illetõleg épületrész

tulajdonosa vagy a fogyasztási helyek közössége 30 napos felmondási

határidõvel a Közüzemi Szabályzatban meghatározott módon és idõpontra akkor

mondhatja fel, ha

A. az épületben, épületrészben - amennyiben annak nem tulajdonosa, az

épület, épületrész tulajdonosának hozzájárulásával - a

távhõszolgáltatással azonos komfort értékû más hõellátást valósít meg;

B. a szerzõdés felmondása nem okoz kárt más számára és nem korlátozza

mások tulajdonosi, használói, bérlõi jogait;

C. viseli azokat a költségeket, amelyek a fogyasztói berendezéseknek a

felmondás következtében szükséges mûszaki átalakításával merülnek fel;

D. nem ütközik egyéb jogszabályba vagy mûszaki elõírásba.

III. Egyedi közüzemi szerzõdést az egyéb fogyasztó a szerzõdésben

meghatározott felmondási idõvel az abban meghatározott idõpontra mondhatja

fel.

IV. A közüzemi szerzõdést a távhõszolgáltató csak a 44.§ (2) bekezdés e)

pontjában meghatározott szerzõdésszegés esetén mondhatja fel, valamint

akkor, ha tudomást szerez arról, hogy a vele szerzõdéses viszonyban álló

fogyasztó a távhõ vételezését a fogyasztási helyen megszüntette. Ebben az

esetben a közüzemi szerzõdés felmondása miatt az épületben, épületrészben

esetleg bekövetkezõ kár a fogyasztót terheli.

36.§

A távhõszolgáltató az általános közüzemi szerzõdés megkötését

A. köteles megtagadni, ha a fogyasztó által létesített fogyasztói

berendezés az életet, az egészséget vagy a vagyonbiztonságot

veszélyezteti;

B. megtagadhatja, ha más fogyasztó távhõ vételezését, illetõleg a

távhõszolgáltató üzemét veszélyezteti;

C. feltételhez kötheti, ha az azt kezdeményezõ fogyasztóval korábban

fennálló közüzemi szerzõdését a 46.§ (3) bekezdésében foglaltaknak

megfelelõen felmondta.

A távhõszolgáltatás szüneteltetése, korlátozása

37.§

(1) A távhõszolgáltató jogosult az élet-, egészség- vagy a vagyonbiztonság

veszélyeztetése, a szolgáltatói berendezés üzemzavara esetén, valamint más

módon el nem végezhetõ munkák elvégzéséhez a távhõszolgáltatást a szükséges

legkisebb fogyasztói körben és idõtartamban szüneteltetni.

(2) A távhõszolgáltató köteles az elõre tervezhetõ karbantartási, felújítási

munkák miatti szüneteltetés idõpontjáról és várható idõtartamáról az

üzletszabályzatban vagy a szerzõdésben rögzített módon az érintett

fogyasztókat elõre értesíteni.

38.§

I. A távhõszolgáltató jogosult

A. országos tüzelõanyag-hiány miatt nála vagy a vele szerzõdéses

jogviszonyban álló távhõtermelõnél fellépõ termeléskiesés esetén, vagy

B. környezetvédelmi érdekbõl

a szolgáltatást korlátozni. A korlátozás általános feltételeit a Kormány

rendeletben határozza meg.

II. A korlátozás bevezetésérõl és annak okairól a távhõszolgáltató az

önkormányzatot tájékoztatni köteles.

III. Lakossági fogyasztó korlátozására csak végsõ esetben és csak akkor

kerülhet sor, ha az egyéb fogyasztó korlátozása után az még szükséges.

39.§

I. A 38.§ szerinti korlátozásból, illetõleg elvárható magatartás esetén a 37.§

szerinti szüneteltetésbõl származó károkért a távhõszolgáltatót

kártalanítási kötelezettség nem terheli.

II. A szüneteltetés és a korlátozás részletes feltételeit, a távhõszolgáltató

azzal kapcsolatos jogait és kötelezettségeit, a korlátozási sorrend

elkészítésének szabályait, valamint a korlátozási sorrendet önkormányzati

rendeletben kell megállapítani.

Mérés, elszámolás, díjfizetés

40.§

(1) A szolgáltatott távhõ elszámolása hõmennyiség mérés vagy (átalány

szerinti távhõszolgáltatás esetében) átalány szerint is történhet.

(2) Mérés szerinti elszámolás esetén a távhõszolgáltató a szolgáltatott távhõ

mennyiségét a fogyasztói hõközpontban, illetõleg a szolgáltatói

hõközpontban és a hõfogadó állomáson köteles mérni és elszámolni.

(3) Mérés szerinti elszámolás esetén a szolgáltatott távhõ mennyisége

épületrészenként is mérhetõ és elszámolható, ha a fogyasztó az épület

valamennyi épületrészében a mérõmûszernek és felszerelésének, valamint a

fogyasztói berendezés szükséges átalakításának költségét viseli.

(4) Az átalány szerinti távhõszolgáltatás esetében átalánydíjas elszámolást

kell alkalmazni. Az átalánydíj megfizetése az épületnek vagy épületrésznek

a szolgáltatást igénybe vevõ használóját (pl. bérlõjét, haszonélvezõjét

vagy tulajdonosát) terheli.

(5) Mérés szerinti távhõszolgáltatás esetén a szolgáltatás helyét, mértékét

és tartamát, a mért távhõ és díja épületrészenkénti megosztásának és

kiegyenlítésének módját az érdekeltek megállapodása rögzíti. Amennyiben a

távhõvel ellátott épületnek, épületrészeknek több tulajdonosa van, a mért

fogyasztás díjának kiegyenlítése a tulajdonosok egymással történõ

megállapodása szerint együttesen vagy épületrészenként külön is történhet.

Külön történõ díjfizetés esetén a díj épületrészenkénti megosztása és a

megosztás szerinti számlázás - a tulajdonosok által meghatározott elvek

szerint - a távhõszolgáltató feladata. Egyebekben a díjfizetés feltételeire

a települési önkormányzatnak a díjalkalmazási feltételekrõl szóló rendelete

az irányadó.

(6) Az elszámolás alapjául szolgáló és a távhõszolgáltató költségén

felszerelt mérõeszköz a távhõszolgáltató tulajdona, annak karbantartása,

idõszakos újrahitelesítése, cseréje a távhõszolgáltató kötelessége.

(7) A fogyasztó kérheti a távhõszolgáltatótól az alkalmazott mérõeszköz

mérésügyi felülvizsgálatát. Ha a mérõeszköz felülvizsgálata indokolt volt,

annak költsége a távhõszolgáltatót terheli, ellenkezõ esetben a költséget a

fogyasztó köteles viselni.

41.§

(1) A szolgáltatott távhõ elszámolásával, a díjfizetéssel, valamint a

szabályozatlan vételezéssel kapcsolatos szabályokat az önkormányzat a

díjalkalmazási feltételekben határozza meg.

(2) A díjalkalmazási feltételek tartalmazzák az átalány szerinti

távhõszolgáltatás esetére a szolgáltatás fajtáját, mértékét, minõségét,

idõtartamát és helyét, valamint a díjelszámolás alapját.

42.§

(1) A szolgáltatás díjának megfizetése a távhõszolgáltatóval szerzõdéses

jogviszonyban álló fogyasztó kötelessége, lakossági fogyasztók esetében a

40.§ (3), (4) és (5) bekezdésben, valamint a 41.§-ban foglaltak

figyelembevételével.

(2) Szabályozatlan vételezés esetén a fogyasztó

a) felemelt díjat köteles fizetni, ha az szerzõdés nélküli

fogyasztásnak,

b) mérsékelt díjat köteles fizetni, ha az hõelvonásnak

a következménye.

43.§

(1) Új távhõszolgáltató rendszer létesítésekor vagy meglévõ rendszer esetében

az önkormányzat rendeletében meghatározott idõpontig, de legfeljebb a

törvény hatálybalépésétõl számított három éven belül, továbbá ez idõtartam

alatt is a meglévõ rendszer átalakításakor meg kell valósítani a

távhõfogyasztás fogyasztói hõközpontonkénti, szolgáltatói hõközpontonkénti

és hõfogadó állomásonkénti vagy épületrészenkénti mérését, szabályozását és

mérés szerinti elszámolását.

(2) Meglévõ távhõszolgáltató rendszer átalakítása, bõvítése esetén az áttérés

költségei a fogyasztói és a szolgáltatói hõközpontban, illetve a hõfogadó

állomáson elhelyezett mérõeszközig bezárólag a szolgáltatót terhelik.

A szerzõdésszegés és következményei

44.§

I. A távhõszolgáltató részérõl szerzõdésszegésnek minõsül, ha

A. a távhõszolgáltatást a közüzemi szerzõdésben meghatározott idõpontban

nem kezdi meg,

B. a távhõt nem a közüzemi szerzõdésben meghatározott, illetõleg nem a

tõle elvárható módon szolgáltatja,

C. a távhõszolgáltatás elõre tervezhetõ munkák miatti szüneteltetésérõl a

fogyasztót a Közüzemi Szabályzatban elõírt módon és idõben nem

értesíti,

D. felróható magatartása folytán a távhõszolgáltatás megszakad vagy azt a

37-38.§-okban foglaltakon túlmenõen szünetelteti vagy korlátozza,

E. a távhõszolgáltatás felfüggesztése esetén a fogyasztónak a

felfüggesztési ok megszüntetésére vonatkozó írásbeli értesítése

kézhezvételét követõ munkanapon a távhõszolgáltatást nem kezdi meg.

II. A fogyasztó részérõl szerzõdésszegésnek minõsül, ha

A. a szerzõdésben meghatározott hõteljesítményt túllépi,

B. a távhõ folyamatos és biztonságos szolgáltatását, illetõleg más

fogyasztó szerzõdésszerû távhõvételezését zavarja vagy veszélyezteti,

C. a mérõeszközt szándékosan vagy vétkes gondatlansággal megrongálja, a

mérõeszköz sérülését a távhõszolgáltatónak nem jelenti be,

D. a mérõeszköz befolyásolásával vagy megkerülésével távhõt vételez,

E. a távhõdíját nem vagy nem a szerzõdésben meghatározott idõben fizeti

meg,

F. a korlátozási rendelkezéseknek nem tesz eleget.

45.§

I. A közüzemi szerzõdés megszegésének következménye

A. a díjvisszatérítés, illetõleg pótdíjfizetés,

B. a felemelt díj,

C. a kötbér,

D. a kártérítés,

E. a távhõszolgáltatás felfüggesztése,

F. a közüzemi szerzõdés felmondása.

II. Az (1) bekezdésben említett következmények együttesen is alkalmazhatók.

III. A pótdíj és a felemelt díj mértékét a távhõszolgáltatásra vonatkozó

díjrendelet tartalmazza.

IV. A kötbér a szerzõdésszegéssel érintett szolgáltatás díja után jár és

annak mértékét a szerzõdésben kell meghatározni.

V. A díjvisszatérítés, a pótdíj, a felemelt díj és a kötbér megfizetése nem

mentesít az okozott kár megtérítése alól.

VI. Ha a fogyasztó a távhõszolgáltatás felfüggesztése okának megszüntetésérõl

a távhõszolgáltatót írásban értesítette, az értesítés kézhezvételét követõ

munkanapon a távhõszolgáltatást meg kell kezdeni.

46.§

I. A távhõszolgáltató köteles a fogyasztó részére

A. a díj arányos részét visszatéríteni, ha a 44.§ (1) bekezdésének d)

pontjában,

B. kötbért fizetni, ha a 44. § (1) bekezdésének a) - c) és e) pontjaiban

meghatározott szerzõdésszegést követi el.

II. A fogyasztó köteles a távhõszolgáltató részére

A. pótdíjat fizetni, ha a 44.§ (2) bekezdés a) pontjában,

B. felemelt díjat fizetni, ha a 44.§ (2) bekezdés c) - d) és f)

pontjaiban,

meghatározott szerzõdésszegést követi el.

III. A távhõszolgáltató

A. a távhõszolgáltatást felfüggeszti, ha a fogyasztó a 44.§ (2)

bekezdésének b) pontjában, felfüggesztheti, ha a c) és d) pontjaiban

meghatározott szerzõdésszegést követi el vagy a távhõszolgáltatás

díját késedelmesen fizeti meg,

B. a közüzemi szerzõdést felmondhatja, ha a távhõszolgáltatás díját a

fogyasztó nem fizeti meg.

IV. A távhõszolgáltató és a fogyasztó a kötbérrel nem fedezett kárt köteles a

másik félnek megtéríteni.

V. A (3) bekezdés esetére az önkormányzat rendeletében csökkentett mértékû

szolgáltatási kötelezettséget írhat elõ a távhõszolgáltatónak.

A közüzemi szabályzat és az üzletszabályzat

47.§

A távhõszolgáltató és a fogyasztó közötti jogviszony szabályait a Kormány

rendelettel kiadott közüzemi szabályzatban állapítja meg.

48.§

A fogyasztói igény kielégítésének és a távhõszolgáltatásnak a további

részletes szabályait tartalmazó üzletszabályzatot a távhõszolgáltató köteles a

fogyasztók részére hozzáférhetõvé tenni.

A fogyasztói berendezés létesítése és mûködtetése

49.§

(1) A fogyasztói berendezés létesítése - más megállapodás hiányában - a

fogyasztási hely tulajdonosának kötelessége.

(2) A fogyasztói hõközpont kiviteli tervének elkészítéséhez a

távhõszolgáltató köteles díjmentesen adatokat szolgáltatni.

(3) A lakóépületek és a vegyes célra használt épületek fogyasztói

hõközpontjainak kiviteli tervét a távhõszolgáltató köteles díjmentesen

felülvizsgálni.

(4) A (3) bekezdés szerinti hõközpontok üzembe helyezési eljárásához a

távhõszolgáltatót meg kell hívni, abban a távhõszolgáltató közremûködni

köteles. A közremûködésért díj nem számítható fel.

(5) Az elkészült fogyasztói berendezést a szolgáltatói berendezéssel - a

szerzõdésben meghatározott feltételek mellett - csak a távhõszolgáltató

kapcsolhatja össze, a távhõ fogyasztás elszámolására alkalmas mérõeszköz

egyidejû felszerelésével.

(6) A távhõszolgáltatásba már bekapcsolt fogyasztási hely tulajdonosa csak a

távhõszolgáltató elõzetes hozzájárulásával

A. létesíthet új fogyasztói berendezést,

B. helyezhet át, alakíthat át és - a szerzõdés felmondásának esetét kivéve

- szüntethet meg meglevõ fogyasztói berendezést.

50.§

(1) A fogyasztói berendezés üzemeltetése és fenntartása a fogyasztási hely

tulajdonosának kötelessége.

(2) Az üzemeltetõ a fogyasztók folyamatos és biztonságos ellátása érdekében

köteles az általa üzemeltetett berendezés üzemképes állapotáról

gondoskodni.

Egyéb jogviszony

51.§

I. A távhõszolgáltató a nem a tulajdonát képezõ eszközök tulajdonosával

(tulajdonosaival, a tulajdonosok megbízottjával) kötött szerzõdés alapján

elláthatja a tulajdonos helyett ezen eszközök üzemeltetését,

karbantartását, felújítását.

II. A fogyasztói hõközpontot és a hõfogadó állomást magában foglaló helyiség

használatáért a tulajdonos a távhõszolgáltatótól térítésre nem tarthat

igényt.

III. A fogyasztói hõközpont üzemeltetése magában foglalhatja a hõközpont

mûködtetésén túl az épületben levõ lakások, közös használatra szolgáló

helyiségek és területek, valamint a nem lakás céljára szolgáló egyéb

helyiségek fûtését (távfûtés) és használati melegvízzel való ellátását.

VII. FEJEZET

ÁRMEGÁLLAPÍTÁS

52.§

I. A távhõ legmagasabb hatósági árának megállapításával kapcsolatos

szabályokat külön törvény tartalmazza.

II. A távhõ termelésére és szolgáltatására vonatkozó árak (díjak)

megállapításánál a következõkre kell tekintettel lenni:

A. az árnak ösztönözni kell a biztonságos és legkisebb költségû

távhõszolgáltatásra, a kapacitások hatékony igénybevételére;

B. az árak (díjak) megállapításánál figyelembe kell venni a folyamatos és

biztonságos szolgáltatáshoz szükséges tartalékkapacitáshoz kapcsolódó

költségeket, valamint a hõtermelõ létesítmény és a geotermikus energiát

kitermelõ létesítmény bezárásával, elbontásával kapcsolatos

környezetvédelmi kötelezettségek teljesítésének indokolt költségeit.

III. A közcélú villamosmûbõl származó távhõ legmagasabb hatósági árát úgy kell

megállapítani, hogy abban érvényesüljön a kapcsolt energiatermelés

energetikai és környezetvédelmi haszna.

IV. Az engedélyes köteles nyilvántartási és elszámolási rendszerét úgy

kialakítani, hogy az feleljen meg a külön törvényben elõírtaknak és tegye

lehetõvé az árak és díjak átláthatóságát.

VIII. F E J E Z E T

VEGYES ÉS HATÁLYBA LÉPTETÕ RENDELKEZÉSEK

53.§

I. Ez a törvény a kihirdetését követõ 90. napon lép hatályba, egyidejûleg

A. a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejû rendelet 4.§-ának (1)

bekezdése a következõ j) ponttal egészül ki:

"j) hõtermelõ létesítmény és szolgáltatói hõközpont létesítése"

B. a villamos energia termelésérõl, szállításáról és szolgáltatásáról

szóló 1994. évi XLVIII. törvény 57.§-ának (4) bekezdése hatályát

veszti.

II. A távhõszolgáltatással kapcsolatos díjfizetési kötelezettség és más

pénztartozás a társasház tulajdonostársait és a lakásszövetkezet tagjait

nem terheli egyetemlegesen, e körben felelõsségükre külön törvény

rendelkezéseit kell alkalmazni.

III. A törvény 49-51.§-ai nem érintik a hatályba lépésekor meglevõ fogyasztói

berendezések tulajdonjogát, valamint az abból eredõ jogokat és

kötelezettségeket.

IV. E törvény 27-29.§-ainak hatálya nem terjed ki azokra a szolgáltatói

hõközpontokat magában foglaló helyiségekre, amelyeket a törvény hatályba

lépésekor a távhõszolgáltató az ingatlantulajdonossal kötött külön

megállapodás alapján használ.

V. a) E törvény hatályba lépésekor mûködõ távhõtermelõ és

távhõszolgáltató gazdálkodó szervezetek a hatályba lépéstõl számított

egy éven belül e törvény 11-14.§-ában foglaltak szerint mûködési

engedélyt kötelesek kérni.

b) A már mûködõ távhõtermelõk és távhõszolgáltatók részére -

amennyiben a törvényi feltételeknek megfelelnek - az engedélyezõ

hatóságok a mûködési engedélyt kötelesek kiadni.

c) A hatósági eljárás befejezéséig az a) pontban említett szervezetek

tevékenységüket tovább folytathatják.

d) A központi költségvetési szervek vagyonkezelésében lévõ létesítm

énybõl történõ távhõszolgáltatás egyes kérdéseit - e törvény

elõírásainak figyelembevételével - az illetékes miniszter

szabályozhatja.

VI. A távhõszolgáltató jogosult az e törvény hatályba lépésekor meglevõ

vezetékjogot a jog létrejöttekor hatályos jogszabályok elõírásai szerint

gyakorolni.

VII. E törvény

A. 4.§ (1), 19.§ (5), a 38. § (1) bekezdéseiben és a 47.§-ban foglalt

rendelkezések végrehajtásáról a Kormány,

B. 4.§ (2) bekezdésében, az 5.§-ban, a 7.§ (2), a 9.§ (3) bekezdéseiben,

valamint a 22.§ d) pontjában foglalt rendelkezések végrehajtásáról a

miniszter,

C. 3.§ (2) bekezdésében, a 6.§-ban, a 7.§ (3) bekezdésében, a 31.§-ban, a

38.§ (3) és a 42.§ (1) bekezdéseiben, továbbá a 43.§-ban és a 46.§ (5)

bekezdésében foglalt rendelkezések végrehajtásáról az illetékes

települési önkormányzat gondoskodik.

INDOKOLÁS

a távhõszolgáltatásról szóló törvényjavaslathoz

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

I.

A távhõszolgáltatás hatályos jogi szabályozása

1. A magyar energiapolitika 1993. évi országgyûlési elfogadása után

felgyorsult a piac- és eurokonform energia jogrend törvényeinek, alacsonyabb

szintû jogszabályainak a kidolgozása, kodifikációja és hatályba lépése.

Törvény szabályozza a bányászattal - ezen belül a szénhidrogén szállításával,

a szállítás alapfeltételét jelentõ szállítóvezeték létesítésével és

üzemeltetésével -, a földgáz szolgáltatásával és a villamos energia

termelésével, szállításával és szolgáltatásával kapcsolatos jogviszonyokat. E

törvények lehetõvé teszik a hatályuk alá tartozó energiahordozó, illetve

energia vezetéken történõ szállítását és szolgáltatását az arra feljogosított

magán- és jogi személynek. Nincs azonban olyan törvény, amely szabályozza a

távhõvel, mint vezetékes energiával, illetve az ennek szállításához és

szolgáltatásához szükséges energiahordozóval összefüggõ kötelezettségeket és

jogosultságokat. A bányászatról szóló törvény hatálya alá vonja ugyan a

geotermikus energiának energetikai célra történõ kitermelését és az e

tevékenységhez használt létesítményt, de ennek szabályai nem terjednek ki a

geotermikus energia szállítására és szolgáltatására.

2. A távhõszolgáltatás jelenlegi jogi szabályozása nehezen áttekinthetõ,

jellemzõje a heterogenitás és a többszintû szabályozás (több különbözõ

törvény, kormányrendelet és önkormányzati rendelet szabályozza a szolgáltatási

viszonyokat).

A fõbb jogszabályok a következõk:

+ A Polgári Törvénykönyv 34. fejezetének 379-388 §-ai a szállítási és közüzemi

szerzõdéseket szabályozzák.

+ Az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény a távhõszolgáltatási

közmûveket mint vagyoni berendezéseket az önkormányzatok tulajdonába adta. A

törvény egyben kimondja, hogy az önkormányzat közremûködik a település

energiaellátásában.

+ Az egyes állami tulajdonban lévõ vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába

adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény határozza meg az önkormányzat

tulajdonába adott, a közüzemek mûködéséhez szükséges vagyonnal való

gazdálkodás szabályait.

+ A társasházakról szóló 1979. évi 11. törvényerejû rendelet szabályozza a

társasházi lakások és közös használatú helyiségek és az osztatlan közös

tulajdon tulajdoni viszonyait, az ezzel kapcsolatos jogokat,

kötelezettségeket, a költségviselés módozatait.

+ A szövetkezetekrõl szóló 1992. évi I. törvény rendelkezik a

lakásszövetkezetek és a szövetkezeti tagok tulajdoni viszonyairól, beleértve

a központi fûtés berendezéseinek (fogyasztói berendezések) tulajdonlásával

kapcsolatos jogviszonyokat is.

+ Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény a

távhõszolgáltatás (lakossági távfûtés és melegvízszolgáltatás) díjainak

megállapítását az önkormányzatok hatáskörébe utalta, a közcélú erõmûbõl

szolgáltatott hõ- és melegvíz árhatósági jogkörét az ipari és kereskedelmi

miniszter látja el.

+ A lakóépületek és vegyes célra használt épületek távhõellátásának egyes

kérdéseit a 129/1991. (X.15.) számú kormányrendelet szabályozza.

A rendelet gyakorlatilag csak az általános közüzemi szerzõdés alapján

vételezõ fogyasztókra terjed ki. Meghatározza a szolgáltatói, illetve

fogyasztói berendezés üzemeltetésének feltételeit, a szolgáltatás

idõtartamát és mértékét.

3. Az elõzõek alapján megállapítható, hogy a távhõszolgáltatás jogi

feltételei nincsenek egységes rendszerbe foglalva. A mûszakilag egységes

távhõrendszerek több tulajdonos között oszlanak meg, a szolgáltatás határa és

a tulajdoni határok nem esnek egybe. A lakóépületek belsõ fûtési rendszere az

épület tulajdonosáé, ugyanakkor a szolgáltató arra van kötelezve, hogy ezekkel

az idegen tulajdonú berendezésekkel biztosítsa a szolgáltatási elõírások

szerinti hõmérsékletet.

Nincs megfelelõen rendezve a távhõszolgáltatás díjainak átláthatósága és

ellenõrzése sem. A különbözõ jogszabályok és rendelkezések csak a

távhõszolgáltatók szolgáltatási kötelezettségeivel foglalkoznak, de nincsenek

szabályozva az önkormányzatoknak - mint tulajdonosoknak - a távhõszolgáltatást

érintõ jogai és kötelességei.

A fogyasztói érdekvédelem kérdései sem rendezettek. Ez különösen azért

hátrányos, mert a távhõszolgáltatás - vezetékes szolgáltatás révén -

úgynevezett természetes monopólium, elsõsorban a lakossági fogyasztók részére.

E területen a piaci viszonyok csak korlátozott módon érvényesülhetnek.

II.

A távhõrendszerek fõbb gazdasági, mûszaki és tulajdoni jellemzõi

4. Magyarországon 109 településen 330 távfûtõrendszerbõl történik lakossági-

kommunális és ipari távhõszolgáltatás. A távhõellátásba bekapcsolt lakások

száma kereken 650 ezer, az ország lakásállományának 17 %-a. Ezen belül több

mint 500 ezer lakás panel építésû.

A távhõszolgáltató rendszerek helyi jellegûek, nincsenek országosan egységes

rendszerbe összekapcsolva. Jelentõs eltérések vannak a hõforrásokban, a

felhasznált tüzelõanyag fajtáiban, eltérõek a szolgáltatott távhõ mûszaki

paraméterei és jelentõs különbségek vannak a szolgáltatás mûszaki feltételei

között is. Távhõrendszerenként eltérõek a távhõszolgáltatás díjai is.

Fentiek alapján a távhõellátás helyi közüzemi szolgáltatás, s egyes területein

a szolgáltató természetes monopolhelyzetben van.

5. A távfûtési rendszerek megvalósítása során a következõk voltak a

jellemzõek:

· költségtakarékos kivitelezés, ami egyaránt vonatkozott magára a fûtési

rendszerre (mérési- és szabályozási szerelvények hiánya), mint pl. az

épületek hõszigetelésére, amelynek következményei még ma is sújtják a

fogyasztókat;

· állami dotáció 1991-ig; a tényleges költségek kétharmadát állami dotáció

fedezte, emiatt a fogyasztók számára ez a fûtési mód viszonylag olcsó volt;

· egységes tulajdonosi szerkezet; a hõtermelõ és hõszolgáltató létesítmények,

valamint a fogyasztói ingatlanok zöme állami (tanácsi) tulajdonban, illetve

kezelésben voltak.

6. 1991-tõl ebben a rendszerben alapvetõ változások következtek be, ezek a

következõk:

a.) Fokozatosan megszûnt a távhõszolgáltatás állami dotációja. Ezért,

valamint a vásárolt hõenergia; az energiahordozó-árak és az üzemeltetési

költségek emelkedése miatt 1991-1997. között a hõszolgáltatás díjai

többszörösükre növekedtek. Idõközben jelentõsen emelkedtek a

lakásfenntartás egyéb költségei is, nõtt a díjmegállapítással kapcsolatos

társadalmi érzékenység.

b.) Átalakultak a tulajdoni viszonyok. A közcélú erõmûvek önálló társaságokká

alakultak és részben megtörtént ezek privatizációja. A távhõszolgáltató

vállalatok önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok. A korábbi állami

(tanácsi) bérlakások 90 %-a magántulajdonba került. Változtak a hatósági

jogkörök: közcélú erõmûben termelt hõ esetében az ipari, kereskedelmi és

idegenforgalmi miniszter látja el az ármegállapítói feladatokat, míg

lakossági távhõszolgáltatás esetében a hatósági ár megállapítója az

önkormányzat képviselõtestülete lett. Nem alakultak ki a fogyasztói

érdekvédelem struktúrái; az önkormányzatoknak kellene egyidejûleg

gondoskodniuk a saját vállalataiknak rentábilis mûködésérõl, az

ármegállapítói jogkörök ellátásáról és választott testületként a fogyasztói

érdekek képviseletérõl.

c.) Az esetek nagy részében elmaradt a fûtési rendszerek folyamatos

karbantartása, korszerûsítése, különösen a hálózatokon és a fogyasztói

berendezéseknél. Emiatt viszonylag nagy a hõveszteség, rossz állapotban van

a hõleadók (radiátorok) jelentõs része, nincs lehetõség a szabályozásra.

d.) Az átalakulással nem tartott lépést a jogi szabályozás; jelenleg több

törvény és kormányrendelet együttes alkalmazásával lehet rendezni a

szolgáltató és a fogyasztó közötti jogviszonyt, illetve eldönteni a vitás

kérdéseket.

III.

Az önálló törvényi szabályozás szükségessége

7. Az Európai Megállapodás 67. Cikke szerint a szerzõdõ felek elismerik,

hogy Magyarországnak a Közösségekbe történõ gazdasági integrációjának egyik

alapvetõ feltétele, hogy az ország jelenlegi és jövõbeli jogszabályait

közelítse a Közösségek jogszabályaihoz. Ezen jogharmonizáció a vezetékes gáz-

és a villamosenergia-szolgáltatás területén már megvalósult, ugyanakkor a

távhõszolgáltatás területén még nem.

Az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter feladat- és hatáskörérõl

rendelkezõ 149/1994. (XI.17.) számú kormányrendelet melléklete szerint a

miniszter feladata közé tartozik - egyebek között - a hõellátási szakágazat

is. A korábbi villamosenergia-törvény hatályon kívül helyezésével megszûnt az

a lehetõség, amely felhatalmazást adott a távhõszolgáltatás alacsonyabb

szinten történõ szabályozására.

Ebbõl következik, hogy miként feladatkörében járt el az ipari, kereskedelmi és

idegenforgalmi miniszter akkor, amikor a Kormány elé terjesztette a

gázszolgáltatásról, valamint a villamos energia termelésérõl, szállításáról és

szolgáltatásáról szóló törvénytervezeteket, ugyanúgy feladatkörébe tartozik a

távhõszolgáltatásról szóló törvénytervezet elkészítése is.

8. A gázszolgáltatásról, valamint a villamos energia termelésérõl,

szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvénytervezetek elkészítésének

idõszakában nem fûzõdött érdek ahhoz, hogy a szolgáltatást (ideértve a

termelést és a szállítást is) végzõ gazdálkodó szervezetek között

megkülönböztessen a jogalkotó atekintetben, hogy azok állami vagy

önkormányzati, többségi vagy kisebbségi tulajdoni hányaddal rendelkeznek-e.

Nincs tehát indoka annak, hogy kiemelt jelentõséget tulajdonítsunk annak a

ténynek, hogy a távhõszolgáltatással foglalkozó gazdálkodó szervezeteknek az

alaptõkéjét az önkormányzatok bocsátották rendelkezésükre többnyire a

korlátozottan forgalomképes törzsvagyonukból. Jelentõsége csupán annak van,

hogy a már említett kormányrendelet szerint az ipari, kereskedelmi és

idegenforgalmi miniszter állapítja meg a mellékletében foglalt szakágazatok

tekintetében az egyes tevékenységek végzéséhez szükséges szakmai

követelményeket és az engedélyhez kötött tevékenységek körét. E feladat

végrehajtása pedig a távhõszolgáltatás tulajdon semleges törvényi

szabályozását igényli.

9. Magyarország több mint száz településén van távhõszolgáltatás. A távhõvel

fûtött lakások száma megközelíti a 650 ezret, az ilyen lakásokban lakók száma

pedig - átlagos lakószámmal számítva - kb. 2,5 millió, az ország népességének

1/4-e. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a távhõszolgáltatás az

állampolgárok jelentõs részének életviszonyait érinti, a távhõszolgáltatási

jogviszony jelentõs jogokat és kötelezettségeket foglal magában, amelyek

törvényi szabályozást indokolnak.

A Polgári Törvénykönyv 387. §-a a fogyasztó igénye szerinti közüzemi

szolgáltatás szabályairól rendelkezik, de a közüzemi szolgáltatás tárgyát csak

példálódzóan említi, nevesítve a gázt, a villamos energiát és a vizet. A

példálódzó említés nem zárja ki az ott nem említett energia, energiahordozó

folyamatos és biztonságos közüzemi szolgáltatására vonatkozó polgári-

törvénykönyvi szabály alkalmazását.

Ebbõl kiindulva nincs akadálya annak, hogy a Polgári Törvénykönyv 387. és 388.

§-aiban foglaltak - különösen, ami a jogszabályban való szabályozásra

vonatkozó elõírásokat illeti - a távhõre (mint energiára) is alkalmazhatók

legyenek.

A törvényi szabályozást indokolja az is, hogy a távhõszolgáltatást végzõ

gazdálkodó szervezet a lakossági szolgáltatás területén természetes monopol

helyzetben van, mert a vele jogviszonyban levõ lakossági fogyasztónak legtöbb

esetben nincs választási lehetõsége a szolgáltatás igénybevételére vagy

mellõzésére. A távhõszolgáltatásban, hasonlóan a gáz és a villamos energia

szolgáltatáshoz, a piaci törvények nem, vagy nem megfelelõen érvényesülnek. A

természetes monopol helyzet egyensúlyozására is a törvényi szabályozás a

legmegfelelõbb.

10. A természetes monopolhelyzetben lévõ szolgáltatóval szemben - miután a

piaci viszonyok csak korlátozottan érvényesülhetnek - a fogyasztók védelmérõl

megfelelõ szintû jogi szabályozás keretében kell gondoskodni. Ezért a

fogyasztó és a távhõszolgáltató jogait és kötelességeit, azok feltételeit és

korlátait, valamint érvényre juttatásuk eljárási szabályait törvényben kell

megállapítani. Ezt tekintve törvényben kell megállapítani egyebek között

a) a távhõszolgáltatásba bekapcsolt fogyasztók jogaként: a távhõvel való

folyamatos és biztonságos ellátás iránti

igényjogosultságot;

b) a fogyasztók kötelességeként: a díjfizetést;

c) a szolgáltató kötelességeként: a távhõ iránti igény folyamatos és

biztonságos kielégítését;

d) a szolgáltató jogaként: az igénykielégítés megtagadásának, a

korlátozás és szüneteltetés lehetõségének

eseteit, a távhõ díjára vonatkozó igényt.

e) mind a fogyasztó, mind a szolgáltató vonatkozásában a szerzõdésszegés

szankcióit.

IV.

Az új törvényi szabályozás alapvetõ kritériumai

11. A törvényjavaslat az alábbi általános elvek érvényesítését tartja szem

elõtt:

· a távhõszolgáltatás helyi közüzemi szolgáltatás, így a közüzemi

szolgáltatásra vonatkozó általános érvényû szabályok a távhõszolgáltatásra is

érvényesek;

· a távhõszolgáltatásról szóló törvény harmonizáljon a már hatályos

villamosenergia- és gázszolgáltatásról szóló törvénnyel;

· a távhõszolgáltatás - elsõsorban a lakosság esetében - nagyrészt

természetes monopol helyzetet élvezõ szolgáltatás, ezért a fogyasztót e

monopol helyzettel szemben védeni kell;

· a távhõrendszer egyik "szereplõjét" (termelõ-szolgáltató-fogyasztó) se

hozza a jelenleginél hátrányosabb jogi helyzetbe;

· vegye figyelembe a jelenlegi távhõrendszerek sokszínûségét;

· új elõírások bevezetése esetén (különösen ha az mûszaki átalakítással

vagy beruházással jár) biztosítson megfelelõ átmeneti idõt;

· egyértelmûen tisztázza a jogokat és kötelezettségeket.

12. Az általános elveken túl kiemelendõ néhány olyan kérdés, amelynek

tisztázása a törvény elõkészítése során igényként felmerült. Ezek a

következõk:

a.) A lakossági fogyasztó meghatározása (kivel áll a szolgáltató

jogviszonyban)

A törvény meghatározása szerint fogyasztó általában az épület (épületrész,

lakás) tulajdonosa, használója, ill. bérlõje vagy azok közössége. A

fogyasztó fogalmának meghatározása azonban nem jelent egyetemleges

díjfizetési kötelezettséget.

b.) A fogyasztói érdekvédelem kérdései

+ A törvény megfelelõ súllyal tartalmazza a fogyasztók jogait és az

érdekérvényesítés lehetõségeit.

+ A törvény rendezi a fogyasztóvédelem kérdéseit. Az önkormányzatok

felhatalmazást kapnak arra, hogy szabályozzák a távhõszolgáltatónak a

fogyasztóvédelmi szervekkel és a fogyasztói érdekképviseletekkel történõ

együttmûködési kötelezettségét és az önkormányzatok

képviselõtestületeinek a fogyasztói érdekvédelemmel kapcsolatos

feladatait. A törvény a fogyasztói érdekvédelemben jelentõs szerepet

biztosít a Magyar Energia Hivatalnak is, amely a fogyasztóvédelmi és

érdekegyeztetési feladatot - törvényi felhatalmazás alapján - a

villamosenergia és gázszolgáltatás területén már jelenleg is ellátja.

+ A fogyasztóvédelem része a fogyasztónak az a joga, hogy a közüzemi

szerzõdést õ is felbonthassa, ne csak a szolgáltató. A törvény rögzíti,

hogy a fogyasztó milyen feltételekkel bonthatja fel a szerzõdést. Pl. ez

nem történhet más fogyasztó kárára, nem korlátozhatja más fogyasztók

jogait, nem okozhat kárt más tulajdonában, nem okozhat zavart a

fennmaradó szolgáltatói- vagy fogyasztói rendszer mûködésében.

c.) Mérés, elszámolás

+ Kívánatos állapot az lenne, ha a fogyasztást minden esetben mérnék és a

díjfizetés alapja a tényleges fogyasztás lenne. Ez ma csak ott valósul

meg, ahol a szolgáltató és a fogyasztók ebben megállapodtak, de a mérés

ekkor is nagyrészt a hõközpontban történik. (A törvény a hõközponti- és

lakásonkénti mérés lehetõségét egyaránt szerepelteti.) A hõközponti mérés

szerinti elszámolásra a törvény elõírása szerint a törvény

hatálybalépését követõen három éven belül át kell térni.

+ A törvényben az átmeneti idõre hátrányos jogkövetkezmény nélkül szerepel

az átalánydíjas szolgáltatás és elszámolás.

+ A törvény alapján rögzíteni kell, hogy átalánydíjas elszámolás esetén mi

a "megfelelõ színvonalú" szolgáltatás, ezt hol kell teljesíteni és hogyan

lehet ellenõrizni. Ez összhangban van az ártörvény azon elõírásával, hogy

hatósági ár esetén az áralkalmazás feltételeinek tartalmaznia kell -

többek között - a minõséget és a teljesítés helyét is.

+ Az átalánydíjas vagy mérés alapján történõ elszámolás szerinti díj

fizetésének kötelezettsége azt a fogyasztót terheli, aki a szolgáltatóval

szerzõdéses jogviszonyban áll. Mérés szerinti elszámolás esetén

(amennyiben tulajdonosi közösség a mért fogyasztó) lehetõség van arra,

hogy a díjfizetés lakásonként külön vagy - megállapodás szerint -

együttesen történjék.

+ A törvény szerint a fogyasztói berendezés üzemeltetése és karbantartása

általában a tulajdonos feladata, de a szolgáltató e feladat elvégzésére -

közös megegyezéssel - vállalkozhat.

d.) Egyéb jogviszonyok

A törvény nem visszamenõleges hatályú, nem érinti a már meglévõ tulajdoni-

és használati jogokat; a törvény hatályba lépésekor mûködõ távhõtermelõk és

szolgáltatók tevékenységüket tovább folytathatják.

13. A törvényjavaslat felhatalmazást ad

¾ a Kormánynak,

¾ az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszternek és

¾ a települési önkormányzatok képviselõtestületének

egyes - a törvényjavaslat 53.§-a (7) bekezdésében részletezett - rendelkezések

végrehajtására.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az 1-2.§-hoz

Az 1.§ a törvényjavaslat hatályával kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza. A

javaslat szerint a törvény hatálya a távhõ termelésével, elosztásával és

szolgáltatásával foglalkozó engedélyesekre terjed ki. A javaslat 1.§-a a

törvény hatályát kiterjeszti a távhõtermelõk és távhõszolgáltatók, valamint a

távhõszolgáltatók és fogyasztók közötti jogviszonyra is. Nem tartoznak a

törvény hatálya alá viszont azok a hõtermelõ létesítmények, amelyek

közvetlenül látnak el egyedi közüzemi szerzõdés alapján vételezõ (ipari)

fogyasztót, valamint a központi költségvetési szervek vagyonkezelésében lévõ

rendszerek (pl. honvédségi lakóépületek). Ugyancsak nem tartoznak a törvény

hatálya alá az 1 MW hõteljesítménynél kisebb hõtermelõ létesítmények

létesítési és üzembe helyezési engedélyezési eljárásai.

Az 1.§ teremt összhangot a törvényjavaslat, valamint a bányászatról szóló és a

villamos energia termelésérõl, szállításáról és szolgáltatásáról szóló

törvényekkel.

A törvényjavaslat 2.§-a az élet-, az egészség- és a vagyonbiztonsággal, a

környezetvédelemmel és a gazdaságossággal kapcsolatos követelmények

érvényesülését kívánja biztosítani.

A 3.§-hoz

A törvényjavaslat 3.§-a a fogalommeghatározásokat tartalmazza, melyek közül a

távhõszolgáltatással, a csatlakozási ponttal, a fogyasztóval és a fogyasztási

hellyel kapcsolatosak igényelnek különös figyelmet.

A fogalommeghatározás szerint távhõszolgáltatás: a fogyasztónak távhõvel való

ellátása. A törvényjavaslat szakít azokkal a korábbi jogszabályi

rendelkezésekkel, amelyek a távhõszolgáltatás alatt - különösen a lakóépületek

és kommunális rendeltetésû épületek tekintetében - az egyes lakások,

helyiségek távfûtését és használati melegvízzel történõ ellátását értette. A

törvényjavaslat - összhangban a gázszolgáltatásról szóló, valamint a villamos

energia termelésérõl, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvényekkel - a

távhõszolgáltatás tekintetében is az energiaszolgáltatást tekinti

elsõdlegesnek, nem pedig az energia különféle célú felhasználását. Ezt az

álláspontot erõsíti a távhõszolgáltatás terén meglévõ helyzet is, mely szerint

a fogyasztói vezetékeket és a hõleadókat (radiátorokat) nem a távhõszolgáltató

üzemelteti, azok az épület gépészeti, azaz alkotó részei.

A távhõszolgáltatással kapcsolatos fogalommeghatározáshoz szervesen

kapcsolódik a csatlakozási pont fogalmának meghatározása. A csatlakozási pont

meghatározásának azért van különös jelentõsége, mert ott válik el egymástól a

szolgáltató által üzemeltetett berendezés a fogyasztói berendezésektõl. A

csatlakozási pont egyúttal teljesítési helyként is felfogható.

A fogyasztó meghatározása eltér a jelenleg hatályos jogszabályban [a 129/1991.

(X.15.) Korm. rendelet] foglaltaktól. A törvényjavaslat megkülönböztet a

lakossági fogyasztó és az egyéb fogyasztók között. Lakossági fogyasztónak a

lakóépület és a vegyes célra használt épület tulajdonosát is megnevezi, az

ilyen épületekben levõ lakások és nem lakások céljára szolgáló helyiség

(épületrész) tulajdonosa, bérlõje és használója mellett. Ennek a közüzemi

szerzõdés tartalmával kapcsolatban van különös jelentõsége, amelyrõl a 34.§

indokolásában lesz szó.

Összhangban az elõzõekkel, fogyasztási helyként a törvényjavaslat azt a

létesítményt, illetõleg létesítményrészt nevesíti, amelynek távhõvel való

ellátására a közüzemi szerzõdés létrejön.

A 4-6.§-hoz

A 4. és 5.§-ok a távhõvel kapcsolatos közigazgatási hatáskörök közül a

Kormányt, az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi minisztert, valamint a

Magyar Energia Hivatal fõigazgatóját ruházza fel egyes feladatok ellátásával.

E feladatok tekintetében a törvényjavaslat követi azt az utat, amelyet az

elöljáróban már említett energia törvények alakítottak ki.

A 6.§ a távhõszolgáltatással kapcsolatos önkormányzati feladatokat határozza

meg. A törvényjavaslat ebben a vonatkozásban figyelemmel volt az egyes állami

tulajdonban levõ vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló 1991.

évi XXXIII. törvény 38.§-ában foglaltakra, amely szerint a korábban állami

tulajdonban levõ közmûvek az önkormányzat közüzemei mûködési körébe kerültek.

Ez a tulajdon (közmûvagyon) átadás - függetlenül a közüzemeknek a gazdasági

társaságokról szóló 1988. évi VI. törvénynek megfelelõ átalakulásától - az

önkormányzat tulajdonosi és ellátási felelõsségét alapozza meg. Ugyanakkor az

árak meghatározásáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény a települési

önkormányzat képviselõtestületének hatáskörébe adta a lakossági távfûtés és

használati melegvízszolgáltatás díjának és a díjalkalmazás feltételeinek

megállapítását. Ezért tartalmaz a törvényjavaslat 6.§-a - részben már eddig

is meglévõ - önkormányzati feladatokat a távhõszolgáltatás tekintetében. Ezen

belül az új feladatok ellátásához (pl. engedélyezés) a törvény eszközöket is

rendel, mivel az engedélyezési eljárásért díjat kell fizetni.

A 7.§-hoz

Ez a § a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos feladatokat tartalmazza. E téren a

távhõszolgáltatónak, a Magyar Energia Hivatalnak és az önkormányzatnak jól

körülhatárolt feladatait határozza meg, követve a már említett energia

törvényekben meghatározottakat.

A 8.§-hoz

A 8.§ az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény

alkalmazását teszi kötelezõvé azzal, hogy az engedélyezési eljárásban az

ügyintézési határidõt 90 napra hosszabbítja meg.

A 9-10.§-hoz

A 9.§ a hõtermelõ létesítmény létesítésével, bõvítésével, átalakításával,

megszüntetésével, üzembe helyezésével és mûködésével kapcsolatos tevékenységet

köti engedélyhez. E vonatkozásban is utal a villamos energia termelésérõl,

szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvényre, mintegy elsõbbséget adva

annak. E § értelmében engedélyköteles tevékenység a távhõszolgáltatás is.

Meghatározza a 10.§, hogy létesítési és mûködési engedély csak a jogszabályi

feltételekkel rendelkezõ, csõd- vagy felszámolási eljárás alatt nem álló

belföldi székhelyû gazdálkodó szervezetnek adható, amelytõl elvárható a távhõ

folyamatos és biztonságos termelése, illetõleg szolgáltatása.

A 11-12.§-hoz

Ezek a §-ok a hõtermelõ létesítmény létesítésére, üzembe helyezésére és

mûködésére vonatkozó engedélyekkel kapcsolatos szabályokat tartalmazzák. Az

itt meghatározott szabályok között jelentõs helyet foglal el a környezet

védelmét szolgáló környezeti hatásvizsgálati és a közmeghallgatási

kötelezettség.

A 11.§ szabályt tartalmaz arra nézve is, hogy mely esetekben lehet a

létesítési engedélyt visszavonni, illetõleg módosítani.

A 12.§ a hõtermelõ létesítmény üzembe helyezésére vonatkozó engedély alapján

kiadható mûködési engedéllyel kapcsolatos szabályt tartalmazza.

A 13-14.§-hoz

Ezek a §-ok a távhõszolgáltatással kapcsolatos mûködési engedélyre vonatkozó

elõírásokat tartalmazzák, lehetõvé téve azt, hogy a hõtermelõ létesítmény

engedélyese egyúttal távhõszolgáltatói tevékenységre is kapjon mûködési

engedélyt.

A 15-16.§-hoz

A 15. és a 16.§-ok az engedélyes kötelezettségeit határozzák meg, különös

tekintettel az ellátási kötelezettségre. Ennek teljesítéséhez kapcsolódik az a

kötelezettség, amely az engedélyest a hõtermelõ létesítmény, illetõleg a

szolgáltatói berendezés felújításával, fejlesztésével terheli.

A távhõtermelõ és a távhõszolgáltató biztonságát szolgálja az az elõírás, hogy

a mûködési engedélyben foglaltakat csak az engedélyes kérésére szabad

módosítani.

A 17.§-hoz

A törvényjavaslat 17.§-a a távhõ termelésére és szolgáltatására jogosult

gazdálkodó szervezet szétválását és más engedélyessel történõ egyesülését köti

engedélyhez, összhangban a tisztességtelen piaci magatartás és a

versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényben foglaltakkal.

A 18.§-hoz

Ez a § a mûködési engedély birtokosának biztonságát szolgálja azzal, hogy a

mûködési engedély visszavonását csak bizonyos feltételek fennállása esetére

teszi lehetõvé. A törvényjavaslat e vonatkozásban is követi a már említett

energia törvények által kialakított utat.

Szolgálja ez a § a fogyasztó érdekét is, mert lehetõvé teszi, hogy a mûködési

engedély visszavonása esetén a távhõszolgáltatás továbbra is folyamatos

lehessen.

Rendelkezést tartalmaz ez a § arra is, hogy a mûködési engedély visszavonása

esetén kötelezni lehessen a volt engedélyest a folyamatos és biztonságos

távhõszolgáltatáshoz szükséges eszközeinek az új szolgáltató részére történõ

átadására, szerzõdéseinek, nyilvántartásainak, adatainak rendelkezésre

bocsátására.

A 19.§-hoz

A 19.§ határozza meg, hogy idegen ingatlanokon a távhõtermelõk és a

távhõszolgáltatók milyen jogokat gyakorolhatnak. A joggyakorláshoz a

törvényjavaslat kártalanítási és a jogok megszûnésének esetére helyreállítási

kötelezettséget is megállapít az engedélyes terhére.

Ebben a §-ban különös jelentõsége van annak, hogy az idegen ingatlanra

vonatkozó jogokkal és a kártalanítással kapcsolatos részletes szabályok

megalkotása a Kormány feladatává válik.

A 20-24.§-hoz

Ezek a §-ok az engedélyes javára megállapítható elõmunkálati joggal és a

vezetékjoggal kapcsolatos szabályokat tartalmazzák.

A 20.§ határozza meg az elõmunkálati jog tartalmát. Elõmunkálati jog alapján

az idegen ingatlanon jelek helyezhetõk el, mérések, vizsgálatok végezhetõk.

Abban az esetben, ha ezek a munkálatok károkozással járnak, a jog gyakorlóját

kártalanítási kötelezettség terheli.

A 21-24.§-okban meghatározott - a vezetékjoggal kapcsolatos - szabályok közül

kiemelendõ, hogy a vezetékjog létesítésének csak akkor van helye, ha az az

ingatlan használatát lényegesen nem akadályozza.

A törvényjavaslat 21.§-a vezetékjogot csak a távhõszolgáltató részére

biztosít, szemben az elõmunkálati joggal, amelynek jogosultja a távhõtermelõ

is lehet.

Meghatározza a 22.§ a vezetékjog tartalmát, hasonlóan a jelenleg hatályos,

alacsonyabb szintû jogszabályokban foglaltakkal. A vezetékjog teremt

lehetõséget ahhoz, hogy a távhõszolgáltató az idegen ingatlanon föld alatti és

föld feletti távhõvezetéket és annak tartószerkezetét helyezzen el, azokat

fenntartsa, a vezeték épségét veszélyeztetõ fákat, bokrokat és azok ágait,

gyökereit eltávolítsa.

A 23-24.§-ok a vezetékjoggal kapcsolatos ingatlan-nyilvántartási

kötelezettségeket tartalmazzák, meghatározva azt is, hogy a vezetékjog az

ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés elõtt is gyakorolható. Itt található

szabály arra nézve is, hogy mikor szûnik meg a vezetékjog.

A 25.§-hoz

A törvényjavaslatnak ez a §-a arra ad lehetõséget, hogy a távhõszolgáltató

által létesítendõ távhõvezeték mentén biztonsági övezetet alakítsanak ki.

Meghatározza a törvényjavaslat azokat a tilalmakat, amelyek az ingatlan

tulajdonosát a biztonsági övezeten belül sújtják. A biztonsági övezet

terjedelmére vonatkozó szabályokat a 19.§ értelmében a Kormány határozza meg.

Az egyéb elõírásokat viszont a vezetékjogi engedélyben kell meghatározni.

A 26.§-hoz

Ez a § szolgáltatói berendezés létesítése érdekében ad helyet a

kisajátításnak. Fontos szabálya e §-nak, hogy a kisajátításra kerülõ ingatlan

az önkormányzat tulajdonába és az általa kijelölt szervezet kezelésébe kerül.

Az engedélyest a kisajátított ingatlan ingyenes használata illeti meg és

terheli a kisajátítással kapcsolatos költségek megelõlegezése, illetve

viselése.

Abban az esetben, ha a 21-24.§-ok szerinti vezetékjog az ingatlan használatát

nagy mértékben akadályozza vagy megszünteti, az ingatlan tulajdonosa is

kérheti a kisajátítást.

A 27-29.§-hoz

Ezek a §-ok a használati jogról rendelkeznek. A javaslat a használati jog

alapítására nem állapít meg szabályokat, hanem a Polgári Törvénykönyv 108. és

171. §-ait tekinti irányadónak.

Figyelemre méltó az a szabály, hogy a használati jog akkor is fennmarad, ha a

szolgáltatói hõközpontot magában foglaló ingatlan tulajdonosa a

távhõszolgáltatóval fennálló közüzemi szerzõdését megszünteti. Ez a szabály ad

biztonságot a szolgáltatói hõközpontban ellátott további fogyasztásihely-

tulajdonosoknak a távhõszolgáltatás folyamatosságára nézve.

A 30-31.§-hoz

A 30.§-ban foglalt elõírás lehetõvé teszi, hogy a távhõtermelõ és a

távhõszolgáltató megállapodjon a távhõszolgáltató által bejelentett új vagy

növekvõ igényre vonatkozó fejlesztés költségeinek viselésére, de csak akkor,

ha ezeket a költségeket a távhõ ára nem fedezi. A 31.§ pedig azt teszi

lehetõvé, hogy a távhõszolgáltató kérjen csatlakozási díjat az új vagy növekvõ

távhõ igénnyel jelentkezõ fogyasztásihely-tulajdonostól a távhõszolgáltatási

díjjal nem fedezett fejlesztési költségekre, de a csatlakozási díj mértéke nem

a távhõszolgáltató és a fogyasztásihely-tulajdonos közötti megállapodástól,

hanem az önkormányzat által önkormányzati rendeletben meghatározott elõírástól

függ. A csatlakozási díj magában foglalhatja még a távhõtermelõ és a

távhõszolgáltató megállapodásában [30.§ (2) bekezdés] szereplõ, fejlesztési

költség teljes vagy részleges fedezetét is. A csatlakozási díjon felül a

távhõszolgáltató további költséggel nem terhelheti a fogyasztásihely-

tulajdonost.

Ezek a §-ok szabályokat tartalmaznak arra nézve is, hogy a hõtermelõ

létesítmény mûködtetése és fejlesztése a távhõtermelõ, a többi szolgáltatói

berendezés mûködtetése és fejlesztése a távhõszolgáltató kötelessége.

A 32.§-hoz

Az e §-ban foglaltak nyújtanak biztonságot a távhõtermelõnek és a

távhõszolgáltatónak ahhoz, hogy meglehetõsen hosszú távra biztonságban

érezhessék magukat a termelés és a szolgáltatás tekintetében.

A 33.§-hoz

Ez a § a távhõszolgáltatónak a fogyasztóval való együttmûködésével kapcsolatos

szabályokat tartalmazza. A távhõszolgáltató kötelességévé teszi, hogy az új

vagy növekvõ igényt bejelentõ fogyasztó részére tájékoztatást adjon az igény

kielégítésének mûszaki-gazdasági feltételeirõl és meghatározza a legkedvezõbb

vételezési módot. A tájékoztatóban szereplõ mûszaki-gazdasági feltételek

között kell közölni az önkormányzat rendeletén alapuló csatlakozási díj

összegét is.

A 34-36.§-hoz

A törvényjavaslat 34-36.§-ai a közüzemi szerzõdéssel kapcsolatos szabályokat

tartalmazzák. Figyelmet érdemel, hogy a távhõszolgáltatót a lakossági

fogyasztóval szerzõdéskötési kötelezettség terheli. Az egyéb fogyasztó

tekintetében ilyen kötelezettséget a távhõszolgáltató terhére a

törvényjavaslat nem állapít meg.

A közüzemi szerzõdés a törvényjavaslat szerint lehet általános és egyedi. Az

általános közüzemi szerzõdést a lakossági fogyasztóval, az egyedi közüzemi

szerzõdést az egyéb fogyasztóval köti a távhõszolgáltató. A törvényjavaslat az

egyedi közüzemi szerzõdés vonatkozásában a polgári jog szabályaira utal, míg

az általános közüzemi szerzõdés tekintetében meghatározza annak fõbb tartalmi

követelményeit.

Az általános közüzemi szerzõdés a távhõ mérés szerinti és átalány szerinti

szolgáltatására vonatkozik. A törvényjavaslat 34.§-ának abból a

rendelkezésébõl, hogy az általános közüzemi szerzõdés az átalány szerinti

távhõszolgáltatásra létrejöhet a szolgáltatásnak az épületrész tulajdonosa,

bérlõje, használója által történõ igénybevételével is, következik, hogy a

mérés szerinti távhõszolgáltatásra az általános közüzemi szerzõdés létrejöhet

az épület (létesítmény) tulajdonosával is.

Az általános közüzemi szerzõdés a törvényjavaslat szerint határozatlan idõre,

az egyedi közüzemi szerzõdés határozott idõre szól.

A törvényjavaslat 35.§-a lehetõvé teszi, hogy a fogyasztó (az épület,

épületrész tulajdonosa) vagy a fogyasztási helyek közössége az általános

közüzemi szerzõdést - meghatározott feltételek fennállása esetén - 30 napos

felmondási idõvel felmondja. Ez a szabály természetesen vonatkozik mind a

mérés szerinti, mind az átalány szerinti távhõszolgáltatásra kötött általános

közüzemi szerzõdésre.

A távhõszolgáltató a közüzemi szerzõdést csak meghatározott esetekben

mondhatja fel.

A fogyasztó vagy a többi fogyasztók érdekében a törvényjavaslat -

meghatározott feltételek esetén - lehetõvé teszi az általános közüzemi

szerzõdés megkötésének megtagadását is. A távhõszolgáltató saját érdekében a

közüzemi szerzõdés megkötését csak akkor tagadhatja meg, ha a szerzõdés a

távhõszolgáltató üzemét veszélyezteti.

A 37-39.§-hoz

Ezek a §-ok a távhõszolgáltatás szüneteltetésével, illetõleg korlátozásával

kapcsolatos szabályokat tartalmazzák. A távhõszolgáltatás szüneteltetésére

csak a legkisebb fogyasztói körben kerülhet sor és csak akkor, ha azt a

szolgáltatói berendezés életet, egészséget vagy vagyonbiztonságot

veszélyeztetõ üzemzavara indokolja, illetõleg ha más módon el nem végezhetõ

munkákat kell a szolgáltatói berendezésen elvégezni. A távhõszolgáltatás

szüneteltetésének idõpontjáról, várható idõtartamáról a fogyasztókat elõre

értesíteni kell.

A távhõszolgáltatás korlátozására csak akkor kerülhet sor, ha azt országos

tüzelõanyag hiány vagy környezetvédelmi érdek indokolja. Mind a

szüneteltetés, mind a korlátozás a fogyasztónál kárt okozhat. Szüneteltetés

esetén a távhõszolgáltató csak akkor felel a bekövetkezõ kárért, ha a

szüneteltetésre a neki felróható ok miatt került sor. A távhõszolgáltatás

korlátozása miatt a távhõszolgáltató a bekövetkezett kárért nem vonható

felelõsségre. Erre és a meghatározott feltételekre tekintettel a korlátozás

általános feltételeinek meghatározását a törvényjavaslat a Kormányra, a

részletes feltételek szabályainak elkészítését az önkormányzatra bízza.

A 40-43.§-hoz

Mérés szerinti távhõszolgáltatás esetén a törvényjavaslat 40.§-a lehetõvé

teszi a távhõ mennyiségének a hõközponti mérését és az épületrészenkénti

egyedi mérését. A hõközponti mérés a fogyasztói hõközpontban, illetõleg a

szolgáltatói hõközpontban és a hõfogadó állomáson történik. A hõközponti mérés

feltételeinek a megteremtése a távhõszolgáltató kötelessége, míg a

épületrészenkénti egyedi mérés lehetõségének kialakítása a fogyasztó

elhatározásán múlik.

Átalány szerinti távhõszolgáltatás esetében átalánydíjas elszámolást kell

alkalmazni. Az átalány szerinti távhõszolgáltatás díját az épületrész

tulajdonosa, bérlõje, használója köteles megfizetni, míg a hõközponti mérés

szerinti távhõszolgáltatás díjának épületrészenkénti megosztására és

fizetésére a távhõszolgáltató és az érdekeltek megállapodása, illetõleg az

önkormányzat rendelete az irányadó. Épületrészenkénti mérés esetén a

díjfizetés az épületrész szerinti fogyasztó kötelessége.

Mind a mérés szerinti, mind az átalány szerinti elszámolás részletes

szabályainak kidolgozását a törvényjavaslat az önkormányzat által

megállapítandó díjalkalmazási feltételekre bízza.

A törvényjavaslat célul tûzi ki a mérés szerinti szolgáltatás általánossá

válását, az átalány szerinti szolgáltatás három éven belüli elsorvasztását.

A 44-46.§-hoz

Ezek a §-ok a szerzõdésszegés eseteit és következményeit szabályozzák. E §-ok

nem tesznek különbséget az általános és az egyedi közüzemi szerzõdés

megszegésének esetei és következményei között, azokat tehát mindkét közüzemi

szerzõdés vonatkozásában alkalmazni kell. E tekintetben azokat a Polgári

Törvénykönyv szerzõdésszegésre vonatkozó szabályai helyett az egyedi közüzemi

szerzõdés megszegésének eseteire és következményeire is vonatkoztatni kell.

A törvényjavaslat néhány szerzõdésszegés következményeinek megállapításához a

díjrendeletet is fontosnak tartja. Abban kell ugyanis meghatározni a pótdíj és

a felemelt díj mértékét, míg a kötbér mértékének megállapítását a közüzemi

szerzõdésre bízza. Legsúlyosabb következménynek a törvényjavaslat a

távhõszolgáltatásra vonatkozó közüzemi szerzõdés azonnali hatállyal való

felmondását határozza meg. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a fogyasztó a

távhõszolgáltatás díját nem fizeti meg. Ez a jogkövetkezmény lehetõséget

teremt arra, hogy a távhõszolgáltató a díjat nem fizetõ fogyasztóval szemben

az újabb szerzõdéskötés elõl elzárkózzék (36.§).

A 47-48.§-hoz

A közüzemi szerzõdés részletes szabályainak kialakítását - a közüzemi

szabályzat kidolgozását - a törvényjavaslat 4. és 47.§-a a Kormányra bízza. A

közüzemi szabályzat ugyanis a közüzemi szerzõdésnek olyan lényeges elemeit is

érinti, amelyek indokolják a magas szintû szabályozást.

Az üzletszabályzatot - a törvényjavaslat 48.§-a szerint a távhõszolgáltatónak

kell kidolgoznia, de annak érvényességét a Magyar Energia Hivatal (5.§),

illetõleg az önkormányzat (6.§) jóváhagyásához köti. Az üzletszabályzat már

csak olyan szabályokat tartalmazhat, amelyek nem igényelnek jogszabályi

rendezést.

A 49-50.§-hoz

A törvényjavaslat 49.§-a a fogyasztói berendezés létesítését a fogyasztási

hely tulajdonosának kötelességévé teszi, de megkívánja, hogy a fogyasztói

berendezés elkészítéséhez díjmentes adatszolgáltatással és tervellenõrzéssel a

távhõszolgáltató is hozzájáruljon. Ugyancsak a fogyasztási hely tulajdonosának

kötelességévé teszi a törvényjavaslat 50.§-a a fogyasztói berendezés

üzemeltetését és üzemképes állapotban tartását.

Az 51.§-hoz

Ez a § lehetõvé teszi, hogy a távhõszolgáltató a fogyasztói berendezések

üzemeltetésére, karbantartására és felújítására a fogyasztói berendezések

tulajdonosával egyéb jogviszonyt létesítsen.

Az 52.§-hoz

Ez a § a távhõtermelésének és a távhõszolgáltatásnak ár-, díjmegállapítására

vonatkozóan a külön törvény - jelenleg a többször módosított 1990. évi

LXXXVII. törvény - rendelkezéseit rendeli alkalmazni. A külön törvényben

meghatározottakon kívül azonban a legkisebb költségre való ösztönzést, a

tartalékkapacitások, a hõtermelõ (geotermikus energiát kitermelõ)

létesítmények bezárásával, elbontásával és a környezetvédelmi

kötelezettségekkel kapcsolatos költségeket tekinti olyanoknak, amelyekre az

ár-, díjmegállapításkor figyelemmel kell lenni.

A törvényjavaslat 53.§-a a közcélú villamosmûbõl származó távhõ legmagasabb

hatósági árával kapcsolatban megköveteli a kapcsolt energiatermelés

energetikai és környezetvédelmi hasznának érvényesülését.

Az 53.§-hoz

Ez a § hatályba léptetõ, jogszabály módosító, felhatalmazó és átmeneti

rendelkezéseket tartalmaz.

Eleje Honlap