MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/5364.. számú

törvényjavaslat

a prostitúció egyes közrendvédelmi szabályairól

Elõadó: Kuncze Gábor

belügyminiszter

Budapest, 1998. január

1998...... évi ..... törvény

a prostitúció egyes közrendvédelmi szabályairól

Az Országgyûlés a társadalomban általánosan elfogadott együttélési

szabályok hatékonyabb védelme, a közterület rendjének és háborítatlanságának

biztosítása érdekében a következõ törvényt alkotja:

Általános rendelkezések

1. § E törvény alkalmazásában:

a) prostituált: az a személy, aki anyagi ellenszolgáltatásért szexuális

szolgáltatást nyújt, függetlenül az ellenszolgáltatás nyújtásának

idõpontjától, illetve attól, hogy az a szexuális szolgáltatás

igénybevevõjétõl vagy - a szolgáltatásra tekintettel - más személytõl

származik;

b) szexuális szolgáltatás: a prostituált olyan, a szolgáltatást

igénybevevõvel való testi érintkezést is igénylõ tevékenysége, amely a

szolgáltatást igénybevevõ szexuális vágyának felkeltésére, illetve annak

kielégítésére irányul;

c) közterület: a közhasználatra szolgáló minden olyan magán, állami

vagy önkormányzati tulajdonban álló terület, amely mindenki számára

korlátozás nélkül igénybevehetõ, ideértve a közterületnek közútként

szolgáló és a magánterületnek a közforgalom elõl el nem zárt részét;

d) védett övezet: a közterületnek az e törvény, illetve a települési

(Budapesten a fõvárosi, fõvárosi kerületi) önkormányzat (a továbbiakban:

önkormányzat) képviselõ-testülete rendeletében meghatározott azon része,

ahol a prostituált a szexuális szolgáltatásra nem ajánlkozhat fel,

szexuális szolgáltatást nem nyújthat; a védett övezetre vonatkozó tilalmakat

a közterület e részén fekvõ nyilvános helyre is alkalmazni kell;

e) türelmi zóna: közterületnek az önkormányzat rendeletében a

prostitúció tömeges megjelenése esetén kijelölt azon körzete, ahol a

prostituált szexuális szolgáltatásra felajánlkozhat vagy a szexuális

szolgáltatására irányuló kezdeményezést elfogadhatja;

f) a prostitúció tömeges megjelenése: a prostituáltak folyamatos vagy

idényjellegû nagyobb számú egyidejû megjelenése, olyan területi

koncentrálódása, amely alkalmas a település nyugalmának megzavarására;

g) szexuális szolgáltatásra felajánlkozás: a prostituáltnak

közterületen vagy nyilvános helyen máshoz címzett, a szexuális

szolgáltatása nyújtására irányuló szóbeli felhívása (aktív

felajánlkozás), a prostituáltnak a szexuális szolgáltatásra irányuló

ráutaló magatartása (passzív felajánlkozás), illetve a szexuális

szolgáltatást igénybevenni kívánó felhívásának elfogadása;

h) a szexuális szolgáltatás zaklató jellegû felajánlása: más személy

mozgásának, illetve a más személy által vezetett jármû elindulásának,

mozgásának megakadályozása, megzavarása, a szeméremsértõ, fenyegetõ

tartalmú szóbeli felhívás, illetõleg a prostituált erre utaló

magatartása;

i) a szexuális szolgáltatásra felajánlkozás eltûrése: a nyilvános

helyet üzemeltetõ, vagy az ott foglalkoztatottak olyan magatartása, amely

ösztönzõleg hat a prostituáltak folyamatos tevékenységére;

j) sajtótevékenységet folytató, illetve egyéb tájékoztatást,

hírszolgáltatást nyújtó: idõszaki lap, rádió- és televízió-mûsor, könyv,

röplap, egyéb szöveges kiadvány, mûsoros filmszalag, videókazetta,

videólemez, hangszalag és hanglemez, továbbá bármely más, a nyilvános

közzététel szándékával készült tájékoztatást vagy mûsort tartalmazó

technikai eszköz elõállításával, kiadásával kapcsolatos tevékenységet

folytató természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiséggel

nem rendelkezõ társaság;

k) nyilvános hely: közterületnek nem tekinthetõ, mindenki számára

nyitvaálló hely.

A szexuális szolgáltatásra felajánlkozásnak, a szexuális szolgáltatás

nyújtásának és igénybevételének korlátai

2. § (1) A prostituált szexuális szolgáltatásra nem ajánlkozhat fel,

illetve szexuális szolgáltatást nem nyújthat

a) a húszezer lélekszám alatti települések közterületein;

b) a közútnak a közúti jármûvek közlekedésére szolgáló területén;

c) az autópályától, az autóúttól illetve lakott területen kívül az

egy-, illetve kétszámjegyû fõútvonaltól számított 100 méteren belül;

d) lakott területen a fõútvonaltól számított 50 méteren belül;

e) a népképviseleti, államigazgatási, bírósági, ügyészi szerv,

közoktatási, köznevelési, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, közmûvelõdési

feladatok ellátására rendelt épületek, a személyforgalom célját szolgáló

terminálok (repülõtér, pályaudvar, hajóállomások), a nyilvántartásba vett

egyházak szertartásaira szolgáló intézmények, valamint a temetkezési és

egyéb kegyhelyek területén, illetve az azoktól számított 300 m távolságon

belül, továbbá

f) az olyan mellékutcában, ahol a kiskorúak oktatását, nevelését,

gyógyítását, tartós elhelyezését szolgáló, valamint gyermekjóléti és

gyermekvédelmi intézmény mûködik.

(2) A védett övezeten belül a prostituált szexuális szolgáltatásra nem

ajánlkozhat fel.

(3) A védett övezeten belül a nem lakás céljára szolgáló helyiségben, a

többlakásos ház közös tulajdonban vagy használatban álló területén, a

közterületen elhelyezett létesítményben, illetõleg jármûben a prostituált

szexuális szolgáltatást nem nyújthat.

3. § (1) Az önkormányzat a 2. §-ban meghatározott védett övezeteken kívül

a közterület más részein, illetve az ott mûködõ egyes nyilvános helyeken is

megtilthatja a prostituáltak tevékenységét.

(2) Az önkormányzat a prostitúció tömeges megjelenése esetén rendeletben

türelmi zónát jelölhet ki.

(3) Az önkormányzat a védett övezeteken kívül vagy - türelmi zóna kijelölése

esetén - a zónában a közérdekû rendezvények idõtartama alatt is

megtilthatja a prostituáltak tevékenységét.

4. § (1) A prostituált a szexuális szolgáltatása igénybevételére csak 18.

életévét betöltött személyt hívhat fel, illetõleg csak 18. életévét

betöltött személy erre irányuló ajánlattételét fogadhatja el.

(2) Tilos a szexuális szolgáltatásra felajánlkozás mást, illetõleg másokat

zaklató módja.

(3) A prostituált szexuális szolgáltatásra akkor ajánlkozhat fel, ha

rendelkezik a külön jogszabályban elõírt orvosi igazolással.

5. § Tilos a védett övezetben ellenszolgáltatást felajánlva mást szexuális

szolgáltatás nyújtására felhívni.

6. § Tilos írásban, kép- vagy hangrögzítõ, illetve más berendezés útján

szexuális szolgáltatásra felajánlkozni, a szexuális szolgáltatás nyújtását

hirdetni vagy ilyen cselekményekben közremûködni.

7. § (1) Ha a sajtótevékenységet folytató, illetve egyéb tájékoztatást,

hírszolgáltatást nyújtó szervezet közremûködik abban, hogy szexuális

szolgáltatás nyújtását bárki hirdesse, százezer forinttól egymillió

forintig terjedõ közrendvédelmi bírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdés szerint vonható felelõsségre a nyilvános hely

üzemeltetõje, ha mûködése körében a prostitúcióval összefüggõ

jogsértést megállapító hatósági határozatot (intézkedést) követõen is

eltûri, hogy a nyilvános helyen a prostituáltak mások részére szexuális

szolgáltatásra felajánlkozzanak.

(3) Az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott esetben az eljárás a

rendõrkapitányság hatáskörébe tartozik.

Záró rendelkezések

Hatálybalépés

8. § E törvény a kihirdetését követõ harmadik hónap elsõ napján lép

hatályba.

Módosuló jogszabályok

9. § A szabálysértésekrõl szóló, többször módosított 1968. évi I. tv.

(továbbiakban: Sztv.) 92. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Tiltott kéjelgés

92. § (1) Aki a prostitúció egyes közrendvédelmi szabályairól szóló

199... évi törvény 2. §-ában, vagy a törvény felhatalmazása alapján hozott

önkormányzati rendeletben meghatározott korlátozásokat, illetve tilalmat

megszegi,

harmincezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) A prostituált ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható, ha

a) a szexuális szolgáltatása igénybevételére felhívott személy

tizennegyedik életévét betöltött kiskorú, vagy kiskorúnak az ilyen

szolgáltatás nyújtására irányuló ajánlattételét fogadja el;

b) nem rendelkezik a külön jogszabályban elõírt orvosi igazolással,

c) a szexuális szolgáltatásra való felajánlkozása zaklató jellegû.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatti eljárás a

rendõrség hatáskörébe tartozik."

10. § Az Sztv. a következõ 92/A. §-sal egészül ki:

"Szexuális szolgáltatásra való felhívás tilalma

92/A. § (1) Aki a prostitúció egyes közrendvédelmi szabályairól szóló

199... évi ... törvény 5. §-ában meghatározott tilalmat megszegi,

harmincezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben írt szabálysértés miatt az eljárás a rendõrség

hatáskörébe tartozik."

11. § Az Sztv. a következõ 92/B. §-sal egészül ki:

"A szexuális szolgáltatás felkínálásának, hirdetésének tilalma

92/B. § (1) Aki a saját vagy más szexuális szolgáltatását írásban, kép-

vagy hangrögzítés, illetõleg más berendezés útján felkínálja, hirdeti, vagy

az ilyen cselekményben közremûködik,

ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a

rendõrség hatáskörébe tartozik."

Felhatalmazó rendelkezés

12. § Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy rendeletben szabályozza

a szexuális úton terjedõ nemi betegségek létét vagy hiányát tanúsító

orvosi igazolás tartalmi követelményeit, kiadásának rendjét.

Indokolás

A prostitúció egyes közrendvédelmi szabályairól szóló törvényjavaslathoz

Általános indokolás

A törvényi szabályozás jogpolitikai indokai

A hazai jogi szabályozás

A rendszerváltozást követõ jogalkotási reform közepette a magyar büntetõ-

jogalkotás szemléletet váltott, s lényeges módosításokra törekedett a nemi

erkölcs elleni bûncselekmények tényállásainak kialakításában.

1993-ig a prostituált szexuális szolgáltatását mind a büntetõjog, mind pedig

a szabálysértési jog üldözte, attól függõen, hogy a prostituált e

szolgáltatását üzletszerûen avagy eseti jelleggel nyújtotta pénzért.

1993-ban ugyanakkor a jogalkotás már hajlott arra, hogy az egyéni

prostitúciót - vélhetõen az abolícionista szempontokat akceptálva - a

bûnözés áldozataként tekintett prostituált "magánügyeként" minõsítse:

büntetõjogunk az üzletszerû kéjelgés 1993 májusi dekriminalizálásával így

a vonatkozó, az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának

elnyomása tárgyában 1950. március 21. napján New Yorkban kelt Egyezmény (a

továbbiakban: Egyezmény) szellemiségéhez közelített.

A jogi megoldás azonban "felemásnak" tekinthetõ, mert az ellenérték fejében

nyújtott szexuális szolgáltatás szabálysértési fenyegetettségét

fenntartotta a jogalkotó.

Ezzel párhuzamosan módosítások történtek a prostitúcióhoz adhéziós jelleggel

kapcsolódó járulékcselekményeket (így az üzletszerû kéjelgés elõsegítése -

Btk. 205. § -, a kitartottság - Btk. 206. § - és a kerítés - Btk. 207. §

- tényállásait) érintõen. A jogalkotó e módosításokkal még a tényállások

szóhasználatában is azonosulni kívánt a prostituáltakat kizsákmányolókkal

szembeni harcot hirdetõ Egyezmény ajánlásaival.

Ugyanakkor kétségtelen az is, hogy a prohibíció hatástalanságához az

üzletszerû, illetve a tiltott kéjelgés jogi tényállásainak elégtelensége is

jelentõs mértékben hozzájárult.

A jog ugyanis a szexuális szolgáltatás nyújtásának azon kései, kizárólag a

privátszférában folyó mozzanatait rendelte (illetve rendeli ma is) büntetni

- nevezetesen a pénzért való közösülés vagy fajtalankodás megtörténtét -,

amelynek bizonyítása nehezen megoldható feladatot jelentett a jogot

alkalmazó hatóságok számára.

Az utcán járõrözõ rendõr ugyanis csupán a prostitúciónak az aktív avagy a

passzív felajánlkozásban megnyilvánuló "elõkészületi" mozzanataival

szembesülhet, ugyanakkor az idõben késõbb bekövetkezõ szabálysértés

bizonyítékainak beszerzésére már alig lehet esélye.

A Btk. jelenleg nem bünteti azoknak a cselekményét, akik prostitúció

céljából másokat üzletszerûen külföldre közvetítenek avagy az ilyen

közvetítésben közremûködnek. Itt olyan esetekre kell utalni, amikor a

közvetítés az érintettek beleegyezésével történik, illetve a külföldre

közvetítés az érintett megtévesztésén alapul.

Nem értékeli a jog a mások szexuális szolgáltatásának írásos, kép- vagy

hangrögzítés útján történõ felkínálását (hirdetését, reklámozását), vagy az

abban való közremûködést sem. A kerítés ezen elõkészületi mozzanatának

büntetlensége jelentõs mértékben korlátozza a szolgáltatás-közvetítõkkel

szembeni küzdelem esélyeit.

Az Egyezmény

Az abolícionista szellemiségû Egyezmény nem pusztán a prostitúciót kísérõ,

annak céljait szolgáló emberkereskedést, illetve a mások prostitúcióját

kizsákmányoló, az ember méltóságával és értékeivel összeegyeztethetetlen, s

az egyénre, a családra, a társadalom jólétére kockázatot jelentõ

cselekményeket tekinti veszélyesnek és rossznak, hanem magát a prostitúciót

is.

Az Egyezmény a prostitúcióra települõ élõsdi cselekményeket illetõen ezért

az abszolút tiltás talaján áll, s a prostituáltat megsegítésre szoruló

áldozatként tekinti. E prostitúció-ellenes nemzetközi megállapodás

"prostituált-barátnak" pedig azért tekinthetõ, mert ajánlást sem tesz a

prostituált - mint természetes személy áldozat - elnyomására; sõt, a

megállapodás éppen a prostitúcióra "kényszerült" személy megsegítését

szolgáló elvárások sorát fogalmazza meg.

Külön kiemelendõ az Egyezmény 6. cikkelye. E cikkely - vélhetõen a

prostituáltak ellenõrzését ellehetetlenítõ módon - határozottan elutasítja

a prostituáltat stigmatizáló valamennyi hatósági eljárás lehetõségét.

A prostitúció ellen ajánlott stratégia azonban nem represszív, hanem éppen a

prostitúciót megelõzni szolgáló, a prostituált reszocializációját

elõsegíteni hivatott olyan szociális, gazdasági, nevelési, egészségügyi stb.

eszközök alkalmazását ajánlja, amely az áldozatnak tekintett prostituált

védelmét, segítését is szolgálná.

Az 1950-ben született Egyezmény ajánlásainak érvényre juttatása az államok

túlnyomó többségében azért ütközött megoldhatatlan nehézségekbe, mert a

prostituált szociális, gazdasági megsegítésében kudarcot vallottak, de

legalábbis tehetetlennek mutatkoztak a prostitúciót elõidézõ, a rendkívül

bonyolult társadalmi és gazdasági struktúrában gyökerezõ okok

felszámolásában, s a prostituált és a prostituálódásban segítséget nyújtó,

arra ösztönzõ személyek közötti, jórészt egzisztenciális eredetû

érdekközösség feloldásában.

Az Egyezmény tehát a "felszabadítani" kívánt, de tömegeiben

"felszabadulni" valójában nem kívánó prostituált számára igen kevés

biztosítékkal, segítséggel szolgált.

Az Egyezmény cikkelyeiben írt ajánlások és az egyes nemzeti jogalkotás,

joggyakorlat terén jelentkezõ megoldások közötti különbözõségek miatt

számos, az Egyezményhez csatlakozó állam - s köztük hazánk is - a mai

napig képtelen volt a nemzetközi norma szándékolt céljainak megvalósítására.

Nem véletlen, hogy 1993-ban az egyéni prostitúció legalizálását illetõen

a magyar jogalkotás csupán "fél lépésre" szánta el magát: az 1993. évi

XVII. törvény ugyan dekriminalizálta az üzletszerû kéjelgést, azonban az

ellenszolgáltatás ellenében gyakorolt akár egyszeri közösülés és

fajtalankodás továbbra is szabálysértésként üldözött cselekmény maradt.

A jogsértésnek ez a foka azonban mind a társadalom, mind az érintettek

számára komolytalannak bizonyult; ugyanakkor a rendõrséget a bizonyítás

nehézsége és a jelenség utcai változatának tömeges megjelenése,

kezelhetetlensége gyakorlatilag tehetetlenségre, kudarcra kárhoztatta.

A szabályozás elvei

Nem lehet kétséges, hogy a prostitúciót kizsákmányoló, a prostituáltat

csupán "termelõeszköznek" tekintõ cselekményváltozatok büntetõjogi

fenyegetettségérõl a továbbiakban sem mondhatunk le. Ugyanakkor - a jelenség

hatékonyabb kezelése érdekében - mellõzhetetlenné vált a prostitúció szigorú

feltételekhez kötött szabadsága lehetõségét biztosító különös szabályok

megfogalmazása.

A szabályozási stratégia középpontjában a közterületen és a nyilvános

helyen folyó prostitúciós jelenségek korlátok közé szorítása áll. Ennek

folytán indokolt felhagyni a jelenség általános tilalmával.

A hazai és a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a prostitúció

eredményes kezelésére a "tiszta" abolíciót, illetve a "tiszta" prohibíciót

érvényesítõ modell alkalmatlan; a megoldás lehetõségeit - vegyes rendszert

megteremtve - a feltételekhez kötött legalizálás irányában célszerû

keresnünk.

Elsõsorban az utcai prostitúció lokalizálására törekszik a Javaslat, fõként

a jelenség eszkalációjának megakadályozása, a védett közterületek, nyilvános

helyek rendjének fenntartása érdekében.

Törekedni kell továbbá a kiskorúak fokozott védelmének megteremtésére;

emellett a mainál hatékonyabban kell fellépni az üzletszerûen szexuális

szolgáltatást közvetítõkkel szemben.

Az olyan szabályozás megteremtése indokolt, amely - igaz, hosszú távon -

végre képes megbontani a prostituált és kitartottja közötti, jórészt a

jogtalanság talaján állás, s a társadalmi számkivetettség kölcsönös

felismerésén nyugvó érdekszövetséget.

A prostituáltnak ugyanis kizárólag ebben a konstrukcióban lehet esélye arra,

hogy a kényszerhelyzetébõl szabaduljon, s a létfenntartás más útját

választhassa; ugyanakkor a társadalom érdekeinek oltalma is pusztán a

legalizáló modellben biztosítható.

A formális legalizálás azonban olyan kontrollmechanizmusok kiépítését

követeli meg, amelyek képesek garantálni a társadalmi együttélés

háborítatlanságát, a közrend (közszemérem) fenntartását.

Nem lenne kívánatos az sem, ha a Magyar Köztársaság élne a bordélytilalom

talaján álló Egyezmény 25. cikkelyében biztosított felmondás lehetõségével.

Nemzetközi jogi szempontból ugyanis célszerûtlen volna, ha éppen az Európai

Unióhoz csatlakozásunk idõszakában mondanánk fel e nagy horderejû, jórészt a

nemzetközi szervezett bûnözés elleni ajánlásokat megfogalmazó Egyezményt.

A magyar viszonyokat ismerve, másrészt az Egyezményben írt szigorú

korlátokat figyelembe véve a prostitúciónak elsõsorban a területileg, idõben

és módjában korlátozott abolícionista szellemiségû szabályozására nyílik

lehetõségünk.

A Javaslat szerint szexuális szolgáltatás felajánlásának közterületeken

és nyilvános helyen folytatható változata ugyanakkor térben és idõben

korlátozott.

Az üzletszerû kéjelgés jogi fenyegetettsége így megszûnik mindazon

esetekben, amikor a szexuális szolgáltatás felajánlására a törvényjavaslat

által meghatározott védett övezeten kívül vagy a helyi önkormányzat által

kijelölt zónában kerülne sor, s a prostituált a türelem jogi elõfeltételeit

tiszteletben tartja.

A Javaslat a közterületekre, a nyilvános helyekre, s a találkahelyek

létesítésére érvényes olyan általános tilalmakat fogalmaz meg, amelyek a

prostitúcióval fenyegetett társadalmi érdekek, értékek védelmét

szolgálhatják és meghatározott közintézmények zavartalan mûködését

biztosíthatják (pl. a lakónegyedek nyugalmát, a kórházak, iskolák stb.

zavarmentes mûködését). A szexuális szolgáltatásra ajánlkozás pontos

helyének, övezetének kijelölése a helyi viszonyokat ismerõ önkormányzatok

feladata.

Az utcai prostitúció tömeges jelenségével sújtott település önkormányzata

tehát e törvény alapján "kényszerülne" türelmi zónák kijelölésére.

Döntésében csak a központi jogszabályban meghatározott, tételesen felsorolt

tilalmak korlátozhatnák.

A Javaslat az önkormányzatokat arra is felhatalmazza, hogy a jogszabályban

nevesített körzeteken kívül a közterület más részein, illetve a területén

mûködõ egyes nyilvános helyeken is korlátozásokat alkalmazhassanak.

A szabályozás a prostituált másokat zaklató felajánlkozását generálisan

tiltaná; a védett övezetben, illetve - türelmi zóna kijelölése esetén - a

zónán kívül pedig a szolgáltatás nyújtására irányuló aktív és a ráutaló

magatartásformában megnyilvánuló "passzív" felajánlkozás egyaránt

jogellenessé válna.

E konstrukció kíméletlen marad mindazokkal szemben, akik hasznot húznak a

prostituáltak szolgáltatásaiból. A Javaslat újdonsága ugyanakkor az, hogy

a mások szexuális szolgáltatásának hirdetés útján történõ üzletszerû

közvetítése - amely tulajdonképpen a kerítés bûntettének elõkészületi

cselekményeként értékelhetõ - szintén jogsértést valósít meg.

A Javaslat közigazgatási bírsággal sújtja azt a sajtótevékenységet

folytató, illetve egyéb tájékoztatást, hírszolgáltatást nyújtó szervezetet,

amely közremûködik az ilyen szolgáltatások közvetítésében.

A Javaslat a védett övezetek háborítatlanságának következetes védelme

érdekében a klienst is büntetni rendeli az olyan esetekben, amennyiben a

védett övezetben ellenszolgáltatást felajánlva mást szexuális szolgáltatás

nyújtására hív fel.

A Javaslat a jelenleginél lényegesen egyszerûbbé teszi a jogsértések

bizonyítását. Emellett a jogalkalmazó számára további eszközöket biztosít a

mások szexuális szolgáltatását közvetítõ szolgálatok tagjaival, illetve az

ilyen szolgáltatások közvetítésében technikai segítséget nyújtó sajtó- és

más szervezetekkel szemben. Lehetõséget kínál arra is, hogy a helyi

hatóságok a védett területeken mûködõ, a prostitúció helybeli virágzását

ösztönzõ nyilvános helyek üzemeltetõivel szemben is felléphessenek.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

Általános rendelkezések

Az 1.§-hoz:

Az egyes fogalmak értelmezését a szabályozás különös tárgya, s annak

újszerûsége indokolja. Az 1.§-ban rögzített értelmezõ rendelkezések

megfogalmazásával a Javaslat a jogalkalmazás bizonytalanságain kíván

enyhíteni, de célja az is, hogy a jogszabály egyes címzettjei (különösen a

prostituáltak, a kliensek, a védett övezeteken mûködõ nyilvános helyek

üzemeltetõi) számára nyilvánvalóvá váljanak a közterületi prostitúció

korlátai, a legális prostitúció jogi elõfeltételei, s az általános és különös

tilalmak megszegésének következményei.

Az a) ponthoz: prostituáltnak az a személy tekinthetõ, aki anyagi

ellenszolgáltatásért nyújt más részére szexuális szolgáltatást.

Noha a prostituált - különösen annak utcai változata - tipikusan

pénzért közösül vagy fajtalankodik, gyakori, hogy az ellenszolgáltatás nem

pénzben, hanem valamifajta vagyoni értékkel bíró dologi juttatásban

manifesztálódik. Az is elõfordul, hogy az anyagi ellenszolgáltatás és a

visszterhes alapszolgáltatás nyújtásának idõpontja is különbözik.

Mindemellett a prostitúció olyan változata sem ismeretlen, amikor az anyagi

szolgáltatás címzettje nem maga a prostituált, hanem reá vagy szolgáltatására

tekintettel egy harmadik személy.

A szexuális szolgáltatás promiszkuitását a norma nem jeleníti meg. A

jogalkotó figyelembevette azt, hogy az üzletszerûen ûzött szexuális

szolgáltatás eleve a válogatásnélküliséget feltételezi; a prostitúció

alapvetõen érzelemmentes, a partner kiválasztásában a szimpátiának alig-alig

van szerepe, s primátusa az üzletszerûségnek van. Ennek folytán a

promiszkuitás megjelenítése felesleges, s azért sem kívánatos, mert a

prostituált - az anyagi ellenszolgáltatás követelésének elismerése mellett -

nyilván a válogatásnélküliség hiányára hivatkozna.

A b) ponthoz: a szexuális szolgáltatások köre igen tág. A Javaslat körébe

a szolgáltatásnak kizárólag azon alfajai sorolhatók, amelyek a prostituált és

kliense közötti testi érintkezést is mellõzhetetlenné teszik.

A szolgáltatások, s egyáltalán az üzletkötés célja jószerint a kliens

szexuális igényeinek kielégítése. Nem zárható azonban ki a fajtalankodás olyan

formája sem, amely pusztán a kliens szexuális vágyainak felkeltését szolgálja,

ugyanakkor a testi érintkezést éppúgy igénylõ szolgáltatás - éppen jellege

folytán - a vágyak kielégítésére már elégtelen. Itt elsõsorban a masszázs-

szolgáltatások körére gondolhatunk.

E megoldás azért is célszerû, mert a prostituáltak nem hivatkozhatnak sikerrel

arra, hogy szolgáltatásuk nem a kliens szexuális vágyát kielégítõ közösülésre

vagy fajtalanságra irányult, hanem pusztán az erotikus jellegû

magatartásváltozatok tanúsítására.

A c) ponthoz: a közterület-fogalom azokat a lehetséges területeket,

objektumokat megjelöli, amelyek lehetséges színterei lehetnek az "utcai

prostitúciónak". A fogalom meghatározás - a jelenség különösségéhez idomulva

- specifikus. A jogalkotó arra törekedett, hogy e fogalomban mindazokra a

színhelyekre utaljon, amelyeken egyáltalán észlelhetõ e jelenség.

A d) ponthoz: a védett övezet a közterület azon része, amelyet a jogszabály

nevesít vagy amelyet - a jogszabály felhatalmazása alapján - a települési,

Budapesten a fõvárosi, illetve a fõvárosi kerületi önkormányzat (a

továbbiakban: önkormányzat) rendeletében határoz meg.

E területen a prostituált mindennemû tevékenysége tiltott. A védett közterület

sorsát osztják az ott mûködõ nyilvános helyek is.

Az e) ponthoz: türelmi zónának az önkormányzat által a közterületnek az e

jogszabályban meghatározott védett övezeteken kívül kijelölt, pontosan

körülhatárolt körzetét kell értenünk. Amíg tehát türelmi zónák hiányában a

közterületi, a nyilvános helyen folyó prostitúció a védett övezeten kívül

általában lehetséges, addig a tömeges prostitúció létezésekor kijelölt zóna

esetében a közterületnek kizárólag zónaként megjelölt részén történhet az

ajánlattétel.

A jelenség tömeges megjelenése esetén - az önkormányzat döntése szerint - a

türelmi zónára vonatkozó különös rendelkezések lépnének életbe. A

prostituáltak szexuális szolgáltatásaikat kizárólag a zónában ajánlhatják

fel. A nyilvános helyeken folyó prostitúció is pusztán a zónában

megengedett.

Az f) ponthoz: A prostitúció tömeges megjelenésérõl akkor beszélhetünk, ha a

helyi viszonyokat ismerõ hatalmi szervezetek (a helyi önkormányzatok, rendõri

szervek) az utcai prostituáltak rendszeres, nagyobb számú közterületi

megjelenését, koncentrálódását észlelik.

A helyi önkormányzat emellett a polgárok híradásaiból, a médiumok közléseibõl

is értesülhet a jelenség tömeges jellegérõl. A türelmi zóna kijelölése akkor

válik célszerûvé, ha a helyi társadalom körében a jelenség közfelháborodást

okoz, egyes közintézmények mûködését zavarja, illetve objektíve alkalmas arra,

hogy a polgárok körében riadalmat váltson ki, s károsan hasson a fiatalabb

korosztályok erkölcsi fejlõdésére. Mindezek megítélésére az önkormányzatok

kompetensek.

A zóna létérõl, hollétérõl az önkormányzat rendelete tanúskodna. E forrásból

szerezhet ismereteket a szexuális szolgáltatásokat igénybe venni kívánó polgár

is.

A g) ponthoz: A védett övezetekként kijelölt közterületen, s az azon mûködõ

nyilvános helyeken a szexuális szolgáltatás felajánlásának aktív és passzív

formája, illetve a szolgáltatás gyakorlása szabálysértést valósít meg.

A szexuális szolgáltatás passzív felajánlására irányuló magatartást azért

indokolt büntetni, mert a közterületek rendjét, a védendõ területek

közbiztonságát sértõ megnyilvánulások zömét éppen az ilyen cselekmények teszik

ki, s nem pedig azok aktív változatai. A jogi fenyegetés aktív formákra

korlátozásával ugyanis a hatóságokat ismét lehetetlen helyzetbe sodornánk,

hiszen nem lenne jogalapjuk fellépni azokkal a prostituáltakkal szemben, akik

anélkül "jelzik" ottlétük okát, hogy ezt verbálisan megerõsítenék.

Az utcai prostitúció manapság is jórészt e formájában jelenik meg

közterületeinken. Az érintett területek társadalmát pedig nem - vagy nem

elsõsorban - az utcai prostituáltak verbális megnyilvánulása irritálja, hanem

felháborodását a prostituáltak puszta látványa gerjeszti. A felajánlkozás

passzív formájának büntetlensége pedig "kiskapuval" szolgálna a prostituáltak

számára, másrészt a védendõ területeket óvó jogpolitikai célok is

elérhetetlenek maradnának: az utcai prostitúciót ugyanis nem tudnánk

kiszorítani a védett körzetekbõl.

Amíg az aktív felajánlkozás esetén elsõsorban a szexuális szolgáltatás

nyújtására irányuló szóbeli felajánlkozás tényét szükséges bizonyítaniuk a

hatóságoknak, addig a passzív felajánlkozás esetében azt kell kétségtelenné

tenniük, miszerint a kihívó, többnyire erotikus öltözékû prostituáltak puszta

jelenléte, "strichelése", egyértelmûen a szexuális kapcsolatteremtésre

irányulnak.

A bizonyítást elõsegíti az a körülmény, miszerint a prostituáltak utcán

tartózkodásának oka, a külsõségekben megmutatkozó megnyilvánulásai általában

kétségtelenek mindenki számára: az utcai prostituált ugyanis az ilyen, a

potenciális kliensek számára félreérthetetlen, többszáz éves szokásrendet

követõ külsõségek hiányában kapcsolatot aligha teremthetne.

Az i) ponthoz: A nyilvános helyek egy része a "kerítõ" tevékenység

centrumaiként szolgál. Az ilyen helyek üzemeltetõjével szemben a jog akkor

léphet fel, ha kétségtelenné válik, hogy az üzletbeli prostitúció

rendszerességét, folyamatosságát, zavartalanságát éppen az üzletet

üzemeltetõnek az ilyen cselekményeket eltûrõ, adott esetben erre ösztönzõ

magatartása tette lehetõvé.

Ilyen kétségtelen, s a nyilvános hellyel szemben kilátásba helyezett

jogkövetkezmény alkalmazására okot adó bizonyítékkal elsõsorban a

prostituáltakkal, az üzletet üzemeltetõ természetes személyekkel, továbbá

az üzlet alkalmazottaival szemben indult, vagy felelõsségrevonással

jogerõsen befejezett hatósági eljárások (intézkedések) adatai szolgálhatnak.

A j) ponthoz: a sajtótevékenységet folytató, illetve egyéb tájékoztatást,

hírszolgáltatást nyújtó szervezetekre (természetes személyekre) vonatkozó

különös szabályokat arra az esetre fogalmazza meg a törvény, ha azok

közremûködnek abban, hogy valamely személy a saját, illetve valamely személy

vagy szervezet más szexuális szolgáltatását hirdethesse, nevezetesen: a j)

pontban felsorolt eszközök, mûsorok bármelyikében teret enged az ilyen célzatú

hirdetéseknek, reklámoknak.

A 2. §-hoz

E szakasz a védett övezet ismérveit, objektumait jeleníti meg. A védett

övezetben a prostitúció minden megnyilvánulása tiltott: ebben a körzetben

tehát a prostituált szolgáltatását sem közterületen, sem pedig az ott mûködõ,

a védett övezet sorsát osztó nyilvános helyeken sem ajánlhatja fel.

A (2) bekezdésben a Javaslat - a védett övezet nyugalmának teljeskörû

védelmében - túllép a közterület fogalmán, amikor kimondja, hogy az

övezeten belül a prostituált szexuális szolgáltatásra nem ajánlkozhat fel,

illetve szexuális szolgáltatást nem nyújthat nem lakás céljára szolgáló

helyiségben, a közterületen fekvõ létesítményben, illetõleg jármûben.

Ha ugyanis a jog pusztán a szexuális szolgáltatásnak a közterületen történõ

felajánlását tiltaná, úgy az ott mûködõ nyilvános helyekre, illetve más, a

közforgalom elõl el nem zárt, mások által észlelhetõ területekre

koncentrálódna a prostitúció.

A 3. §-hoz

E § felhatalmazást ad a helyi viszonyokat ismerõ önkormányzatok számára,

hogy a védett övezeteket megilletõ korlátozások körét más területekre,

objektumokra is kiterjeszthetik. E korlátozás akár idõbeli is lehet.

A prostitúciót legalizáló központi jogszabály közvetett módon késztetné a

jelenséggel sújtott területeken mûködõ önkormányzatokat a türelmi zónák

kijelölésére.

A zónák kijelölését - a prostitúció tömegesnek minõsíthetõ helybeli létezése

esetén - az önkormányzat nem tagadhatja meg. Ha valamely tevékenységet

magasabb szintû jogszabály legalizál, úgy az arra alkalmas területtel

rendelkezõ önkormányzat Alkotmányt sértene, ha ezt a tevékenységet - noha

tehetné - abszolút módon tiltaná a saját illetékességi területén (63/1991.

(XI.30.) sz. AB határozat).

Alkotmányt sértene az önkormányzat joggyakorlata akkor is, amikor olyan helyen

jelölné ki a türelmi zónát, amely eleve alkalmatlan a prostitúciós

szolgáltatások "üzletkötési" teendõinek lebonyolítására; de ugyanígy

alkotmánysértõnek tekinthetõ, ha az önkormányzat - a türelmi zónák

kijelölésén túl - olyan speciális korlátozásokat alkalmaz, amelynek burkolt

célja éppen a prostitúcióval szembeni teljes tilalom érvényesítése. Az ilyen

törekvés ellentétes lenne a jogalkotónak a prostitúció korlátozott

legalizálására irányuló eredeti célkitûzéseivel.

A zónák helyének kijelölésekor természetesen a lakossági érdekeket kell

elsõsorban szem elõtt tartani. A türelmi zónák így nem kívánatosak ott, ahol

ezen érdekek sérelmet szenvednek.

Általában minden nagyobb településen található ilyen jellegû "semleges"

terület. Ha a jelenséggel "sújtott" önkormányzat nem rendelkezik a

közterületi prostitúció gyakorlására alkalmas területtel, vagy az ilyen zóna

kijelölésében a központi jogszabály által rögzített általános tilalmak

korlátoznák, úgy a szomszédos önkormányzatok segítségét kérve célszerû

törekednie a probléma rendezésére.

A védett övezeteken kívül kijelölt zóna a közterületi és a nyilvános helyeken

folyó prostitúció színtere lenne. Az önkormányzatoknak a zónák kijelölésekor

tehát mindenképpen figyelemmel kell lenniük a törvényben nevesített védett

objektumokra: a zóna ugyanis a törvényben védettként meghatározott területekre

nem eshet.

Létezhetnek olyan nagy jelentõségû, a lakosság széles körét érintõ közérdekû

rendezvények, programok, amelyek szükségképpen érintik a közterületi stb.

prostitúció színteréül szolgáló területeket. Az ilyen esetekben is indokolt

a korlátozni a prostitúciót. A (3) bekezdésben foglaltak e korlátozást a

rendezvények idõtartamáig engedik meg.

A 4. §-hoz

E § általános tilalmakat fogalmaz meg a prostituált számára.

A 14. életévét meghaladott kiskorút érintõ üzletkötés és a másokat zaklató

felajánlás tilalmának a terület jellegére tekintet nélkül érvényesülnie kell.

Az (1) bekezdés esetében a konkrét esethez kapcsolódó tilalom akkor válhat

nyilvánvalóvá a prostituált elõtt, ha konkrét ismeretei vannak a

"kliens" vagy a leszólított kiskorúságáról vagy - külleme folytán - e

körülmény mindenki számára kétségtelennek tekinthetõ.

Az (1) bekezdés kizárólag azokat az eseteket fogalmazta meg, amelyek nem

illeszthetõk a Btk. által szabályozott magatartások közé.

E szabályok a kiskorúak oltalmát szolgálják azzal, hogy szabálysértési

szankcióval fenyegetik azt a prostituáltat, aki 14. életévét betöltött

kiskorút hív fel a szexuális szolgáltatás igénybevételére vagy a kiskorú

erre irányuló ajánlattételét fogadja el.

Amíg tehát az elsõ fordulat - a felhívás címzettjeként - a 14. életévét

meghaladott kiskorút jeleníti meg, addig a második fordulatban már általában

kiskorú szerepel. A "kiskorú" megjelenítését azért mellõztük a norma elsõ

fordulatában, mert a 14. életévét be nem töltött személy közösülésre,

fajtalanságra irányuló - egyébként eredménytelen - rábírása megrontásnak

(Btk. 201. § (2) bek.) minõsül, feltéve, ha kiskorút rábírni törekvõ

egyébként nagykorú.

A (3) bekezdés az egészségügyi kontroll ún. "egyezménykímélõ" megoldását teszi

lehetõvé.

Az Egyezmény 6. cikkelye határozottan elutasítja a prostituáltat stigmatizáló

valamennyi hatósági eljárás lehetõségét. Ilyen eljárásnak tekinti a

prostituált bármilyen jogcímen történõ nyilvántartását, függetlenül a

nyilvántartás jogcímére. A prostituáltak számbavételének tilalma az éppúgy

diszkriminatívnak tekintett egészségügyi nyilvántartás lehetõségét is kizárja.

A Javaslat megteremti annak lehetõségét, hogy a prostituált rendszeresen

megismételt egészségügyi vizsgálaton vegyen részt.

A konstrukcióban - éppen a modell jellegébõl adódóan - a hatóság ugyan nem

tartaná nyilván a prostituáltat, s így az egészségügyi hatóság közvetlenül nem

is kötelezhetné az ilyen vizsgálatokon való részvételre, azonban a türelmi

zónákban csak a szexuális érintkezés útján terjedõ fertõzõ betegség hiányát

tanúsító orvosi igazolás birtokában kínálhatja fel szolgáltatásait. A

járõrözõ rendõr ezt az igazolást ellenõrizhetné. Ilyen dokumentum hiányában

a prostituált cselekménye szabálysértést valósítana meg.

A 5. §-hoz

E § a védett övezetek nyugalma érdekében a magyar jogban eddig nem

szereplõ, új alanyt von be a szabálysértés miatt felelõsségrevonható

személyek körébe: a szolgáltatást igénybevenni kívánó kliens jogi

fenyegetettségének jogalapját teremti meg azzal, hogy a védett övezetben

kiterjeszti az elkövetõi kört, s megtiltja a kliens számára, hogy ajánlatot

tegyen, illetve, hogy az ilyen irányú felajánlkozást elfogadja.

A kliens szabálysértési felelõsségének indoka az, hogy a védett övezetben

a kivételt nem tûrõ felajánlkozási tilalom akkor igazán hatásos, ha ez -

legalábbis a közterületen - a szolgáltatás igénybevevõjére is vonatkozik.

Ha ugyanis tilalmazott a "kereslet" az "áru" iránt, akkor ennek a ténynek

a vitathatatlan üzletrontó hatása miatt már nagyobb a valószínûsége annak,

hogy az adott területen nem érdemes kínálni a "portékát" sem.

A 6. §-hoz

E rendelkezés mind az önreklám, mind pedig a mások szexuális szolgáltatása

hirdetéseinek, reklámozásának tilalmát rögzíti, továbbá megtiltja az ilyen

cselekményben való - jobbára technikai jellegû - segítségnyújtást is.

E szabály szolgál alapjául a sajtótevékenységet, tájékoztatást,

hírszolgáltatást nyújtóval szembeni közrendvédelmi bírság, illetve az

önmagát reklámozó, vagy más egyén szexuális szolgáltatását sajtó- és más

hasonló jellegû termékben hirdetõ, közvetítõ, az ilyen cselekményekben

közremûködõ személyekkel szembeni szabálysértési bírság kiszabásának.

A 7. §-hoz

E § két - a prostitúciós üzletágat támogató - "kerítõ" jellegû magatartást

nyilvánít jogellenesnek:

a) Az (1) bekezdés a mások szexuális szolgáltatását közvetítõ magatartáshoz

történõ segítségnyújtást fenyegeti oly módon, hogy közigazgatási bírság

kiszabását helyezi kilátásba a sajtótevékenységet folytató, illetve az egyéb

tájékoztatást, hírszolgáltatást nyújtó szervezettel szemben.

A bírság kiszabásának jogalapja akkor kétségtelen, ha a hirdetés stb.

nyilvánossá válik, nevezetesen, ha a szolgáltatásközvetítésre vonatkozó hír

hozzáférhetõvé, megismerhetõvé válik mások, s elsõsorban a hirdetések

címzettjei számára.

A gazdálkodó szervezettel szemben alkalmazandó közrendvédelmi bírságnak

egyébként nem feltétele az érintett szervezet foglalkoztatottjainak a

prostitúció elõsegítésében megmutatkozó jogi (szabálysértési, esetleg

büntetõjogi) felelõsségének a megállapíthatósága: a hirdetés megjelenése

ugyanis önmagában felveti a szervezet objektív jellegû felelõsségét, lévén,

hogy a szervezet mûködése és a hirdetés jogot sértõ megjelenése között

kétségtelen az összefüggés.

b) A (2) bekezdés a "nyilvános helyek" üzemeltetõjének sajátságos

felelõsségét fogalmazza meg. Ez a rendelkezés az 1. § i) pontjában írt

értelmezõ rendelkezésben foglaltak alapján alkalmazható.

A hivatkozott rendelkezésbõl kitûnik, hogy a nyilvános hely üzemeltetõjének

felelõssége - szemben az (1) bekezdésben alkalmazott megoldással -

objektív vagy ahhoz közelítõ. Az üzemeltetõvel szemben akkor célszerû

alkalmazni a közrendvédelmi bírságot, ha a nyilvános hely vezetésére,

irányítására, képviseletére jogosult személy büntetõjogi felelõssége is

megállapíthatóvá válik.

Ilyen adatok hiányában ugyanis a nyilvános hely üzemeltetõjével szemben

kilátásba helyezett közrendvédelmi bírság alapjául szolgáló magatartás sikeres

bizonyítására kisebb esélye van a közhatalomnak, figyelemmel arra, hogy az

üzletnek a prostituáltak "üzletkötését" eltûrõ folyamatos mûködése és a

prostituáltak nyilvános helyen tanúsított jogsértõ magatartása közötti

összefüggés ismérvei a jog eszközeivel nem ragadhatók meg. A valóságos

élethelyzetekben ugyanis az alkalmazottak aligha képesek kétségtelenül

megítélni (de nem is várható el tõlük), hogy pl. a bárpult elõtt ülõ vendég

valóban prostituált-e, illetve az "egyenjogú" vendégek között lezajló

kommunikáció végül is mire irányul.

A 9. §-hoz

A Sztv.-ben megjelenõ új norma keret-jellegû tényállást rögzít: a diszpozíció

tartalmát a Javaslatban foglalt szabályok töltik ki. E tilalom a Javaslat

felhatalmazása alapján az önkormányzat rendeletébõl is fakadhat.

A (2) bekezdésben írt elkövetési magatartásokhoz súlyosabb jogkövetkezményeket

fûz a Javaslat: a kiskorúak egészséges erkölcsi fejlõdéséhez, a

közegészséghez, illetve a közrendhez fokozott társadalmi érdek fûzõdik.

A 10. §-hoz

A kliens védett övezetben történõ ajánlattételének tilalmát az 5. §

fogalmazza meg, ennek következménye a neki megfelelõ szabálysértési

tényállás.

A 11. §-hoz

E tényállás a prostituált saját, illetve mások szexuális szolgáltatásának,

közvetítésének bármilyen formában történõ felkínálását, hirdetését fenyegeti,

de éppúgy jogellenesnek nyilvánítja az ilyen cselekményekben történõ

bármilyen, a szolgáltatás-közvetítés felkínálásában, hirdetésében segítségül

szolgáló magatartásváltozatokat is.

A szabálysértés tehát mind a saját szolgáltatását közvetítõ prostituáltat,

kerítõket, mind pedig a sajtótevékenységet folytató, illetve egyéb

tájékoztatást, kiszolgálást nyújtó szervezetnek a szexuális szolgáltatást

megjelenítõ híradásainak helyet, lehetõséget adó munkatársait büntetni

rendeli.

A cselekmény akkor befejezett, ha a hirdetést tartalmazó idõszaki lap, könyv,

szórólap, egyéb szöveges kiadvány stb. hozzáférhetõvé, s így tartalma

megismerhetõvé válik ezek címzettjei számára, a rádió- vagy a televíziómûsor

sugárzása megtörtént.

A prostituált szexuális szolgáltatása hirdetésének, reklámozásának tilalmát

annak közerkölcsöt (közszemérmet) sértõ hatása indokolja; e szigorú

szabályozást mindenekelõtt az újságot olvasó, a rádiót hallgató, televíziót

nézõ kiskorúak egészséges, zavarmentes erkölcsi fejlõdéséhez fûzõdõ társadalmi

érdek teszi mellõzhetetlenné.

A 12. §-hoz

A népjóléti miniszternek adott felhatalmazó rendelkezés kapcsán

ismételten hangsúlyozni kell, hogy a Javaslat nem tette

engedélyköteles tevékenységgé a prostitúciót, ennél fogva senki sem

kötelezhetõ arra, hogy ilyen irányú tevékenységérõl bármely hatóság

vagy szerv elõtt számot adjon. A tervezetben elõírt

szûrõvizsgálaton tehát a prostituált nem ebben a minõségében jelenik

meg.

A készülõ rendelet tartalmi követelményeit az érintett szaktárca állapítja

majd meg.

Az orvosi vizsgálat díjköteles voltát érintõ kérdésben azonban a

következõ szempontot kell figyelembevenni: mivel a jelenség egészségügyi

kockázatának csökkentése egyértelmûen közérdek, a vizsgálaton történõ

megjelenés elfogadhatóan magas gyakorisága akkor remélhetõ, ha az

ingyenes.

Eleje Honlap