MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/5364.. számú
törvényjavaslat
a prostitúció egyes közrendvédelmi szabályairól
Elõadó: Kuncze Gábor
belügyminiszter
Budapest, 1998. január
1998...... évi ..... törvény
a prostitúció egyes közrendvédelmi szabályairól
Az Országgyûlés a társadalomban általánosan elfogadott együttélési
szabályok hatékonyabb védelme, a közterület rendjének és háborítatlanságának
biztosítása érdekében a következõ törvényt alkotja:
Általános rendelkezések
1. § E törvény alkalmazásában:
a) prostituált: az a személy, aki anyagi ellenszolgáltatásért szexuális
szolgáltatást nyújt, függetlenül az ellenszolgáltatás nyújtásának
idõpontjától, illetve attól, hogy az a szexuális szolgáltatás
igénybevevõjétõl vagy - a szolgáltatásra tekintettel - más személytõl
származik;
b) szexuális szolgáltatás: a prostituált olyan, a szolgáltatást
igénybevevõvel való testi érintkezést is igénylõ tevékenysége, amely a
szolgáltatást igénybevevõ szexuális vágyának felkeltésére, illetve annak
kielégítésére irányul;
c) közterület: a közhasználatra szolgáló minden olyan magán, állami
vagy önkormányzati tulajdonban álló terület, amely mindenki számára
korlátozás nélkül igénybevehetõ, ideértve a közterületnek közútként
szolgáló és a magánterületnek a közforgalom elõl el nem zárt részét;
d) védett övezet: a közterületnek az e törvény, illetve a települési
(Budapesten a fõvárosi, fõvárosi kerületi) önkormányzat (a továbbiakban:
önkormányzat) képviselõ-testülete rendeletében meghatározott azon része,
ahol a prostituált a szexuális szolgáltatásra nem ajánlkozhat fel,
szexuális szolgáltatást nem nyújthat; a védett övezetre vonatkozó tilalmakat
a közterület e részén fekvõ nyilvános helyre is alkalmazni kell;
e) türelmi zóna: közterületnek az önkormányzat rendeletében a
prostitúció tömeges megjelenése esetén kijelölt azon körzete, ahol a
prostituált szexuális szolgáltatásra felajánlkozhat vagy a szexuális
szolgáltatására irányuló kezdeményezést elfogadhatja;
f) a prostitúció tömeges megjelenése: a prostituáltak folyamatos vagy
idényjellegû nagyobb számú egyidejû megjelenése, olyan területi
koncentrálódása, amely alkalmas a település nyugalmának megzavarására;
g) szexuális szolgáltatásra felajánlkozás: a prostituáltnak
közterületen vagy nyilvános helyen máshoz címzett, a szexuális
szolgáltatása nyújtására irányuló szóbeli felhívása (aktív
felajánlkozás), a prostituáltnak a szexuális szolgáltatásra irányuló
ráutaló magatartása (passzív felajánlkozás), illetve a szexuális
szolgáltatást igénybevenni kívánó felhívásának elfogadása;
h) a szexuális szolgáltatás zaklató jellegû felajánlása: más személy
mozgásának, illetve a más személy által vezetett jármû elindulásának,
mozgásának megakadályozása, megzavarása, a szeméremsértõ, fenyegetõ
tartalmú szóbeli felhívás, illetõleg a prostituált erre utaló
magatartása;
i) a szexuális szolgáltatásra felajánlkozás eltûrése: a nyilvános
helyet üzemeltetõ, vagy az ott foglalkoztatottak olyan magatartása, amely
ösztönzõleg hat a prostituáltak folyamatos tevékenységére;
j) sajtótevékenységet folytató, illetve egyéb tájékoztatást,
hírszolgáltatást nyújtó: idõszaki lap, rádió- és televízió-mûsor, könyv,
röplap, egyéb szöveges kiadvány, mûsoros filmszalag, videókazetta,
videólemez, hangszalag és hanglemez, továbbá bármely más, a nyilvános
közzététel szándékával készült tájékoztatást vagy mûsort tartalmazó
technikai eszköz elõállításával, kiadásával kapcsolatos tevékenységet
folytató természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiséggel
nem rendelkezõ társaság;
k) nyilvános hely: közterületnek nem tekinthetõ, mindenki számára
nyitvaálló hely.
A szexuális szolgáltatásra felajánlkozásnak, a szexuális szolgáltatás
nyújtásának és igénybevételének korlátai
2. § (1) A prostituált szexuális szolgáltatásra nem ajánlkozhat fel,
illetve szexuális szolgáltatást nem nyújthat
a) a húszezer lélekszám alatti települések közterületein;
b) a közútnak a közúti jármûvek közlekedésére szolgáló területén;
c) az autópályától, az autóúttól illetve lakott területen kívül az
egy-, illetve kétszámjegyû fõútvonaltól számított 100 méteren belül;
d) lakott területen a fõútvonaltól számított 50 méteren belül;
e) a népképviseleti, államigazgatási, bírósági, ügyészi szerv,
közoktatási, köznevelési, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, közmûvelõdési
feladatok ellátására rendelt épületek, a személyforgalom célját szolgáló
terminálok (repülõtér, pályaudvar, hajóállomások), a nyilvántartásba vett
egyházak szertartásaira szolgáló intézmények, valamint a temetkezési és
egyéb kegyhelyek területén, illetve az azoktól számított 300 m távolságon
belül, továbbá
f) az olyan mellékutcában, ahol a kiskorúak oktatását, nevelését,
gyógyítását, tartós elhelyezését szolgáló, valamint gyermekjóléti és
gyermekvédelmi intézmény mûködik.
(2) A védett övezeten belül a prostituált szexuális szolgáltatásra nem
ajánlkozhat fel.
(3) A védett övezeten belül a nem lakás céljára szolgáló helyiségben, a
többlakásos ház közös tulajdonban vagy használatban álló területén, a
közterületen elhelyezett létesítményben, illetõleg jármûben a prostituált
szexuális szolgáltatást nem nyújthat.
3. § (1) Az önkormányzat a 2. §-ban meghatározott védett övezeteken kívül
a közterület más részein, illetve az ott mûködõ egyes nyilvános helyeken is
megtilthatja a prostituáltak tevékenységét.
(2) Az önkormányzat a prostitúció tömeges megjelenése esetén rendeletben
türelmi zónát jelölhet ki.
(3) Az önkormányzat a védett övezeteken kívül vagy - türelmi zóna kijelölése
esetén - a zónában a közérdekû rendezvények idõtartama alatt is
megtilthatja a prostituáltak tevékenységét.
4. § (1) A prostituált a szexuális szolgáltatása igénybevételére csak 18.
életévét betöltött személyt hívhat fel, illetõleg csak 18. életévét
betöltött személy erre irányuló ajánlattételét fogadhatja el.
(2) Tilos a szexuális szolgáltatásra felajánlkozás mást, illetõleg másokat
zaklató módja.
(3) A prostituált szexuális szolgáltatásra akkor ajánlkozhat fel, ha
rendelkezik a külön jogszabályban elõírt orvosi igazolással.
5. § Tilos a védett övezetben ellenszolgáltatást felajánlva mást szexuális
szolgáltatás nyújtására felhívni.
6. § Tilos írásban, kép- vagy hangrögzítõ, illetve más berendezés útján
szexuális szolgáltatásra felajánlkozni, a szexuális szolgáltatás nyújtását
hirdetni vagy ilyen cselekményekben közremûködni.
7. § (1) Ha a sajtótevékenységet folytató, illetve egyéb tájékoztatást,
hírszolgáltatást nyújtó szervezet közremûködik abban, hogy szexuális
szolgáltatás nyújtását bárki hirdesse, százezer forinttól egymillió
forintig terjedõ közrendvédelmi bírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdés szerint vonható felelõsségre a nyilvános hely
üzemeltetõje, ha mûködése körében a prostitúcióval összefüggõ
jogsértést megállapító hatósági határozatot (intézkedést) követõen is
eltûri, hogy a nyilvános helyen a prostituáltak mások részére szexuális
szolgáltatásra felajánlkozzanak.
(3) Az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott esetben az eljárás a
rendõrkapitányság hatáskörébe tartozik.
Záró rendelkezések
Hatálybalépés
8. § E törvény a kihirdetését követõ harmadik hónap elsõ napján lép
hatályba.
Módosuló jogszabályok
9. § A szabálysértésekrõl szóló, többször módosított 1968. évi I. tv.
(továbbiakban: Sztv.) 92. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"Tiltott kéjelgés
92. § (1) Aki a prostitúció egyes közrendvédelmi szabályairól szóló
199... évi törvény 2. §-ában, vagy a törvény felhatalmazása alapján hozott
önkormányzati rendeletben meghatározott korlátozásokat, illetve tilalmat
megszegi,
harmincezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.
(2) A prostituált ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható, ha
a) a szexuális szolgáltatása igénybevételére felhívott személy
tizennegyedik életévét betöltött kiskorú, vagy kiskorúnak az ilyen
szolgáltatás nyújtására irányuló ajánlattételét fogadja el;
b) nem rendelkezik a külön jogszabályban elõírt orvosi igazolással,
c) a szexuális szolgáltatásra való felajánlkozása zaklató jellegû.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatti eljárás a
rendõrség hatáskörébe tartozik."
10. § Az Sztv. a következõ 92/A. §-sal egészül ki:
"Szexuális szolgáltatásra való felhívás tilalma
92/A. § (1) Aki a prostitúció egyes közrendvédelmi szabályairól szóló
199... évi ... törvény 5. §-ában meghatározott tilalmat megszegi,
harmincezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben írt szabálysértés miatt az eljárás a rendõrség
hatáskörébe tartozik."
11. § Az Sztv. a következõ 92/B. §-sal egészül ki:
"A szexuális szolgáltatás felkínálásának, hirdetésének tilalma
92/B. § (1) Aki a saját vagy más szexuális szolgáltatását írásban, kép-
vagy hangrögzítés, illetõleg más berendezés útján felkínálja, hirdeti, vagy
az ilyen cselekményben közremûködik,
ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a
rendõrség hatáskörébe tartozik."
Felhatalmazó rendelkezés
12. § Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy rendeletben szabályozza
a szexuális úton terjedõ nemi betegségek létét vagy hiányát tanúsító
orvosi igazolás tartalmi követelményeit, kiadásának rendjét.
Indokolás
A prostitúció egyes közrendvédelmi szabályairól szóló törvényjavaslathoz
Általános indokolás
A törvényi szabályozás jogpolitikai indokai
A hazai jogi szabályozás
A rendszerváltozást követõ jogalkotási reform közepette a magyar büntetõ-
jogalkotás szemléletet váltott, s lényeges módosításokra törekedett a nemi
erkölcs elleni bûncselekmények tényállásainak kialakításában.
1993-ig a prostituált szexuális szolgáltatását mind a büntetõjog, mind pedig
a szabálysértési jog üldözte, attól függõen, hogy a prostituált e
szolgáltatását üzletszerûen avagy eseti jelleggel nyújtotta pénzért.
1993-ban ugyanakkor a jogalkotás már hajlott arra, hogy az egyéni
prostitúciót - vélhetõen az abolícionista szempontokat akceptálva - a
bûnözés áldozataként tekintett prostituált "magánügyeként" minõsítse:
büntetõjogunk az üzletszerû kéjelgés 1993 májusi dekriminalizálásával így
a vonatkozó, az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának
elnyomása tárgyában 1950. március 21. napján New Yorkban kelt Egyezmény (a
továbbiakban: Egyezmény) szellemiségéhez közelített.
A jogi megoldás azonban "felemásnak" tekinthetõ, mert az ellenérték fejében
nyújtott szexuális szolgáltatás szabálysértési fenyegetettségét
fenntartotta a jogalkotó.
Ezzel párhuzamosan módosítások történtek a prostitúcióhoz adhéziós jelleggel
kapcsolódó járulékcselekményeket (így az üzletszerû kéjelgés elõsegítése -
Btk. 205. § -, a kitartottság - Btk. 206. § - és a kerítés - Btk. 207. §
- tényállásait) érintõen. A jogalkotó e módosításokkal még a tényállások
szóhasználatában is azonosulni kívánt a prostituáltakat kizsákmányolókkal
szembeni harcot hirdetõ Egyezmény ajánlásaival.
Ugyanakkor kétségtelen az is, hogy a prohibíció hatástalanságához az
üzletszerû, illetve a tiltott kéjelgés jogi tényállásainak elégtelensége is
jelentõs mértékben hozzájárult.
A jog ugyanis a szexuális szolgáltatás nyújtásának azon kései, kizárólag a
privátszférában folyó mozzanatait rendelte (illetve rendeli ma is) büntetni
- nevezetesen a pénzért való közösülés vagy fajtalankodás megtörténtét -,
amelynek bizonyítása nehezen megoldható feladatot jelentett a jogot
alkalmazó hatóságok számára.
Az utcán járõrözõ rendõr ugyanis csupán a prostitúciónak az aktív avagy a
passzív felajánlkozásban megnyilvánuló "elõkészületi" mozzanataival
szembesülhet, ugyanakkor az idõben késõbb bekövetkezõ szabálysértés
bizonyítékainak beszerzésére már alig lehet esélye.
A Btk. jelenleg nem bünteti azoknak a cselekményét, akik prostitúció
céljából másokat üzletszerûen külföldre közvetítenek avagy az ilyen
közvetítésben közremûködnek. Itt olyan esetekre kell utalni, amikor a
közvetítés az érintettek beleegyezésével történik, illetve a külföldre
közvetítés az érintett megtévesztésén alapul.
Nem értékeli a jog a mások szexuális szolgáltatásának írásos, kép- vagy
hangrögzítés útján történõ felkínálását (hirdetését, reklámozását), vagy az
abban való közremûködést sem. A kerítés ezen elõkészületi mozzanatának
büntetlensége jelentõs mértékben korlátozza a szolgáltatás-közvetítõkkel
szembeni küzdelem esélyeit.
Az Egyezmény
Az abolícionista szellemiségû Egyezmény nem pusztán a prostitúciót kísérõ,
annak céljait szolgáló emberkereskedést, illetve a mások prostitúcióját
kizsákmányoló, az ember méltóságával és értékeivel összeegyeztethetetlen, s
az egyénre, a családra, a társadalom jólétére kockázatot jelentõ
cselekményeket tekinti veszélyesnek és rossznak, hanem magát a prostitúciót
is.
Az Egyezmény a prostitúcióra települõ élõsdi cselekményeket illetõen ezért
az abszolút tiltás talaján áll, s a prostituáltat megsegítésre szoruló
áldozatként tekinti. E prostitúció-ellenes nemzetközi megállapodás
"prostituált-barátnak" pedig azért tekinthetõ, mert ajánlást sem tesz a
prostituált - mint természetes személy áldozat - elnyomására; sõt, a
megállapodás éppen a prostitúcióra "kényszerült" személy megsegítését
szolgáló elvárások sorát fogalmazza meg.
Külön kiemelendõ az Egyezmény 6. cikkelye. E cikkely - vélhetõen a
prostituáltak ellenõrzését ellehetetlenítõ módon - határozottan elutasítja
a prostituáltat stigmatizáló valamennyi hatósági eljárás lehetõségét.
A prostitúció ellen ajánlott stratégia azonban nem represszív, hanem éppen a
prostitúciót megelõzni szolgáló, a prostituált reszocializációját
elõsegíteni hivatott olyan szociális, gazdasági, nevelési, egészségügyi stb.
eszközök alkalmazását ajánlja, amely az áldozatnak tekintett prostituált
védelmét, segítését is szolgálná.
Az 1950-ben született Egyezmény ajánlásainak érvényre juttatása az államok
túlnyomó többségében azért ütközött megoldhatatlan nehézségekbe, mert a
prostituált szociális, gazdasági megsegítésében kudarcot vallottak, de
legalábbis tehetetlennek mutatkoztak a prostitúciót elõidézõ, a rendkívül
bonyolult társadalmi és gazdasági struktúrában gyökerezõ okok
felszámolásában, s a prostituált és a prostituálódásban segítséget nyújtó,
arra ösztönzõ személyek közötti, jórészt egzisztenciális eredetû
érdekközösség feloldásában.
Az Egyezmény tehát a "felszabadítani" kívánt, de tömegeiben
"felszabadulni" valójában nem kívánó prostituált számára igen kevés
biztosítékkal, segítséggel szolgált.
Az Egyezmény cikkelyeiben írt ajánlások és az egyes nemzeti jogalkotás,
joggyakorlat terén jelentkezõ megoldások közötti különbözõségek miatt
számos, az Egyezményhez csatlakozó állam - s köztük hazánk is - a mai
napig képtelen volt a nemzetközi norma szándékolt céljainak megvalósítására.
Nem véletlen, hogy 1993-ban az egyéni prostitúció legalizálását illetõen
a magyar jogalkotás csupán "fél lépésre" szánta el magát: az 1993. évi
XVII. törvény ugyan dekriminalizálta az üzletszerû kéjelgést, azonban az
ellenszolgáltatás ellenében gyakorolt akár egyszeri közösülés és
fajtalankodás továbbra is szabálysértésként üldözött cselekmény maradt.
A jogsértésnek ez a foka azonban mind a társadalom, mind az érintettek
számára komolytalannak bizonyult; ugyanakkor a rendõrséget a bizonyítás
nehézsége és a jelenség utcai változatának tömeges megjelenése,
kezelhetetlensége gyakorlatilag tehetetlenségre, kudarcra kárhoztatta.
A szabályozás elvei
Nem lehet kétséges, hogy a prostitúciót kizsákmányoló, a prostituáltat
csupán "termelõeszköznek" tekintõ cselekményváltozatok büntetõjogi
fenyegetettségérõl a továbbiakban sem mondhatunk le. Ugyanakkor - a jelenség
hatékonyabb kezelése érdekében - mellõzhetetlenné vált a prostitúció szigorú
feltételekhez kötött szabadsága lehetõségét biztosító különös szabályok
megfogalmazása.
A szabályozási stratégia középpontjában a közterületen és a nyilvános
helyen folyó prostitúciós jelenségek korlátok közé szorítása áll. Ennek
folytán indokolt felhagyni a jelenség általános tilalmával.
A hazai és a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a prostitúció
eredményes kezelésére a "tiszta" abolíciót, illetve a "tiszta" prohibíciót
érvényesítõ modell alkalmatlan; a megoldás lehetõségeit - vegyes rendszert
megteremtve - a feltételekhez kötött legalizálás irányában célszerû
keresnünk.
Elsõsorban az utcai prostitúció lokalizálására törekszik a Javaslat, fõként
a jelenség eszkalációjának megakadályozása, a védett közterületek, nyilvános
helyek rendjének fenntartása érdekében.
Törekedni kell továbbá a kiskorúak fokozott védelmének megteremtésére;
emellett a mainál hatékonyabban kell fellépni az üzletszerûen szexuális
szolgáltatást közvetítõkkel szemben.
Az olyan szabályozás megteremtése indokolt, amely - igaz, hosszú távon -
végre képes megbontani a prostituált és kitartottja közötti, jórészt a
jogtalanság talaján állás, s a társadalmi számkivetettség kölcsönös
felismerésén nyugvó érdekszövetséget.
A prostituáltnak ugyanis kizárólag ebben a konstrukcióban lehet esélye arra,
hogy a kényszerhelyzetébõl szabaduljon, s a létfenntartás más útját
választhassa; ugyanakkor a társadalom érdekeinek oltalma is pusztán a
legalizáló modellben biztosítható.
A formális legalizálás azonban olyan kontrollmechanizmusok kiépítését
követeli meg, amelyek képesek garantálni a társadalmi együttélés
háborítatlanságát, a közrend (közszemérem) fenntartását.
Nem lenne kívánatos az sem, ha a Magyar Köztársaság élne a bordélytilalom
talaján álló Egyezmény 25. cikkelyében biztosított felmondás lehetõségével.
Nemzetközi jogi szempontból ugyanis célszerûtlen volna, ha éppen az Európai
Unióhoz csatlakozásunk idõszakában mondanánk fel e nagy horderejû, jórészt a
nemzetközi szervezett bûnözés elleni ajánlásokat megfogalmazó Egyezményt.
A magyar viszonyokat ismerve, másrészt az Egyezményben írt szigorú
korlátokat figyelembe véve a prostitúciónak elsõsorban a területileg, idõben
és módjában korlátozott abolícionista szellemiségû szabályozására nyílik
lehetõségünk.
A Javaslat szerint szexuális szolgáltatás felajánlásának közterületeken
és nyilvános helyen folytatható változata ugyanakkor térben és idõben
korlátozott.
Az üzletszerû kéjelgés jogi fenyegetettsége így megszûnik mindazon
esetekben, amikor a szexuális szolgáltatás felajánlására a törvényjavaslat
által meghatározott védett övezeten kívül vagy a helyi önkormányzat által
kijelölt zónában kerülne sor, s a prostituált a türelem jogi elõfeltételeit
tiszteletben tartja.
A Javaslat a közterületekre, a nyilvános helyekre, s a találkahelyek
létesítésére érvényes olyan általános tilalmakat fogalmaz meg, amelyek a
prostitúcióval fenyegetett társadalmi érdekek, értékek védelmét
szolgálhatják és meghatározott közintézmények zavartalan mûködését
biztosíthatják (pl. a lakónegyedek nyugalmát, a kórházak, iskolák stb.
zavarmentes mûködését). A szexuális szolgáltatásra ajánlkozás pontos
helyének, övezetének kijelölése a helyi viszonyokat ismerõ önkormányzatok
feladata.
Az utcai prostitúció tömeges jelenségével sújtott település önkormányzata
tehát e törvény alapján "kényszerülne" türelmi zónák kijelölésére.
Döntésében csak a központi jogszabályban meghatározott, tételesen felsorolt
tilalmak korlátozhatnák.
A Javaslat az önkormányzatokat arra is felhatalmazza, hogy a jogszabályban
nevesített körzeteken kívül a közterület más részein, illetve a területén
mûködõ egyes nyilvános helyeken is korlátozásokat alkalmazhassanak.
A szabályozás a prostituált másokat zaklató felajánlkozását generálisan
tiltaná; a védett övezetben, illetve - türelmi zóna kijelölése esetén - a
zónán kívül pedig a szolgáltatás nyújtására irányuló aktív és a ráutaló
magatartásformában megnyilvánuló "passzív" felajánlkozás egyaránt
jogellenessé válna.
E konstrukció kíméletlen marad mindazokkal szemben, akik hasznot húznak a
prostituáltak szolgáltatásaiból. A Javaslat újdonsága ugyanakkor az, hogy
a mások szexuális szolgáltatásának hirdetés útján történõ üzletszerû
közvetítése - amely tulajdonképpen a kerítés bûntettének elõkészületi
cselekményeként értékelhetõ - szintén jogsértést valósít meg.
A Javaslat közigazgatási bírsággal sújtja azt a sajtótevékenységet
folytató, illetve egyéb tájékoztatást, hírszolgáltatást nyújtó szervezetet,
amely közremûködik az ilyen szolgáltatások közvetítésében.
A Javaslat a védett övezetek háborítatlanságának következetes védelme
érdekében a klienst is büntetni rendeli az olyan esetekben, amennyiben a
védett övezetben ellenszolgáltatást felajánlva mást szexuális szolgáltatás
nyújtására hív fel.
A Javaslat a jelenleginél lényegesen egyszerûbbé teszi a jogsértések
bizonyítását. Emellett a jogalkalmazó számára további eszközöket biztosít a
mások szexuális szolgáltatását közvetítõ szolgálatok tagjaival, illetve az
ilyen szolgáltatások közvetítésében technikai segítséget nyújtó sajtó- és
más szervezetekkel szemben. Lehetõséget kínál arra is, hogy a helyi
hatóságok a védett területeken mûködõ, a prostitúció helybeli virágzását
ösztönzõ nyilvános helyek üzemeltetõivel szemben is felléphessenek.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Általános rendelkezések
Az 1.§-hoz:
Az egyes fogalmak értelmezését a szabályozás különös tárgya, s annak
újszerûsége indokolja. Az 1.§-ban rögzített értelmezõ rendelkezések
megfogalmazásával a Javaslat a jogalkalmazás bizonytalanságain kíván
enyhíteni, de célja az is, hogy a jogszabály egyes címzettjei (különösen a
prostituáltak, a kliensek, a védett övezeteken mûködõ nyilvános helyek
üzemeltetõi) számára nyilvánvalóvá váljanak a közterületi prostitúció
korlátai, a legális prostitúció jogi elõfeltételei, s az általános és különös
tilalmak megszegésének következményei.
Az a) ponthoz: prostituáltnak az a személy tekinthetõ, aki anyagi
ellenszolgáltatásért nyújt más részére szexuális szolgáltatást.
Noha a prostituált - különösen annak utcai változata - tipikusan
pénzért közösül vagy fajtalankodik, gyakori, hogy az ellenszolgáltatás nem
pénzben, hanem valamifajta vagyoni értékkel bíró dologi juttatásban
manifesztálódik. Az is elõfordul, hogy az anyagi ellenszolgáltatás és a
visszterhes alapszolgáltatás nyújtásának idõpontja is különbözik.
Mindemellett a prostitúció olyan változata sem ismeretlen, amikor az anyagi
szolgáltatás címzettje nem maga a prostituált, hanem reá vagy szolgáltatására
tekintettel egy harmadik személy.
A szexuális szolgáltatás promiszkuitását a norma nem jeleníti meg. A
jogalkotó figyelembevette azt, hogy az üzletszerûen ûzött szexuális
szolgáltatás eleve a válogatásnélküliséget feltételezi; a prostitúció
alapvetõen érzelemmentes, a partner kiválasztásában a szimpátiának alig-alig
van szerepe, s primátusa az üzletszerûségnek van. Ennek folytán a
promiszkuitás megjelenítése felesleges, s azért sem kívánatos, mert a
prostituált - az anyagi ellenszolgáltatás követelésének elismerése mellett -
nyilván a válogatásnélküliség hiányára hivatkozna.
A b) ponthoz: a szexuális szolgáltatások köre igen tág. A Javaslat körébe
a szolgáltatásnak kizárólag azon alfajai sorolhatók, amelyek a prostituált és
kliense közötti testi érintkezést is mellõzhetetlenné teszik.
A szolgáltatások, s egyáltalán az üzletkötés célja jószerint a kliens
szexuális igényeinek kielégítése. Nem zárható azonban ki a fajtalankodás olyan
formája sem, amely pusztán a kliens szexuális vágyainak felkeltését szolgálja,
ugyanakkor a testi érintkezést éppúgy igénylõ szolgáltatás - éppen jellege
folytán - a vágyak kielégítésére már elégtelen. Itt elsõsorban a masszázs-
szolgáltatások körére gondolhatunk.
E megoldás azért is célszerû, mert a prostituáltak nem hivatkozhatnak sikerrel
arra, hogy szolgáltatásuk nem a kliens szexuális vágyát kielégítõ közösülésre
vagy fajtalanságra irányult, hanem pusztán az erotikus jellegû
magatartásváltozatok tanúsítására.
A c) ponthoz: a közterület-fogalom azokat a lehetséges területeket,
objektumokat megjelöli, amelyek lehetséges színterei lehetnek az "utcai
prostitúciónak". A fogalom meghatározás - a jelenség különösségéhez idomulva
- specifikus. A jogalkotó arra törekedett, hogy e fogalomban mindazokra a
színhelyekre utaljon, amelyeken egyáltalán észlelhetõ e jelenség.
A d) ponthoz: a védett övezet a közterület azon része, amelyet a jogszabály
nevesít vagy amelyet - a jogszabály felhatalmazása alapján - a települési,
Budapesten a fõvárosi, illetve a fõvárosi kerületi önkormányzat (a
továbbiakban: önkormányzat) rendeletében határoz meg.
E területen a prostituált mindennemû tevékenysége tiltott. A védett közterület
sorsát osztják az ott mûködõ nyilvános helyek is.
Az e) ponthoz: türelmi zónának az önkormányzat által a közterületnek az e
jogszabályban meghatározott védett övezeteken kívül kijelölt, pontosan
körülhatárolt körzetét kell értenünk. Amíg tehát türelmi zónák hiányában a
közterületi, a nyilvános helyen folyó prostitúció a védett övezeten kívül
általában lehetséges, addig a tömeges prostitúció létezésekor kijelölt zóna
esetében a közterületnek kizárólag zónaként megjelölt részén történhet az
ajánlattétel.
A jelenség tömeges megjelenése esetén - az önkormányzat döntése szerint - a
türelmi zónára vonatkozó különös rendelkezések lépnének életbe. A
prostituáltak szexuális szolgáltatásaikat kizárólag a zónában ajánlhatják
fel. A nyilvános helyeken folyó prostitúció is pusztán a zónában
megengedett.
Az f) ponthoz: A prostitúció tömeges megjelenésérõl akkor beszélhetünk, ha a
helyi viszonyokat ismerõ hatalmi szervezetek (a helyi önkormányzatok, rendõri
szervek) az utcai prostituáltak rendszeres, nagyobb számú közterületi
megjelenését, koncentrálódását észlelik.
A helyi önkormányzat emellett a polgárok híradásaiból, a médiumok közléseibõl
is értesülhet a jelenség tömeges jellegérõl. A türelmi zóna kijelölése akkor
válik célszerûvé, ha a helyi társadalom körében a jelenség közfelháborodást
okoz, egyes közintézmények mûködését zavarja, illetve objektíve alkalmas arra,
hogy a polgárok körében riadalmat váltson ki, s károsan hasson a fiatalabb
korosztályok erkölcsi fejlõdésére. Mindezek megítélésére az önkormányzatok
kompetensek.
A zóna létérõl, hollétérõl az önkormányzat rendelete tanúskodna. E forrásból
szerezhet ismereteket a szexuális szolgáltatásokat igénybe venni kívánó polgár
is.
A g) ponthoz: A védett övezetekként kijelölt közterületen, s az azon mûködõ
nyilvános helyeken a szexuális szolgáltatás felajánlásának aktív és passzív
formája, illetve a szolgáltatás gyakorlása szabálysértést valósít meg.
A szexuális szolgáltatás passzív felajánlására irányuló magatartást azért
indokolt büntetni, mert a közterületek rendjét, a védendõ területek
közbiztonságát sértõ megnyilvánulások zömét éppen az ilyen cselekmények teszik
ki, s nem pedig azok aktív változatai. A jogi fenyegetés aktív formákra
korlátozásával ugyanis a hatóságokat ismét lehetetlen helyzetbe sodornánk,
hiszen nem lenne jogalapjuk fellépni azokkal a prostituáltakkal szemben, akik
anélkül "jelzik" ottlétük okát, hogy ezt verbálisan megerõsítenék.
Az utcai prostitúció manapság is jórészt e formájában jelenik meg
közterületeinken. Az érintett területek társadalmát pedig nem - vagy nem
elsõsorban - az utcai prostituáltak verbális megnyilvánulása irritálja, hanem
felháborodását a prostituáltak puszta látványa gerjeszti. A felajánlkozás
passzív formájának büntetlensége pedig "kiskapuval" szolgálna a prostituáltak
számára, másrészt a védendõ területeket óvó jogpolitikai célok is
elérhetetlenek maradnának: az utcai prostitúciót ugyanis nem tudnánk
kiszorítani a védett körzetekbõl.
Amíg az aktív felajánlkozás esetén elsõsorban a szexuális szolgáltatás
nyújtására irányuló szóbeli felajánlkozás tényét szükséges bizonyítaniuk a
hatóságoknak, addig a passzív felajánlkozás esetében azt kell kétségtelenné
tenniük, miszerint a kihívó, többnyire erotikus öltözékû prostituáltak puszta
jelenléte, "strichelése", egyértelmûen a szexuális kapcsolatteremtésre
irányulnak.
A bizonyítást elõsegíti az a körülmény, miszerint a prostituáltak utcán
tartózkodásának oka, a külsõségekben megmutatkozó megnyilvánulásai általában
kétségtelenek mindenki számára: az utcai prostituált ugyanis az ilyen, a
potenciális kliensek számára félreérthetetlen, többszáz éves szokásrendet
követõ külsõségek hiányában kapcsolatot aligha teremthetne.
Az i) ponthoz: A nyilvános helyek egy része a "kerítõ" tevékenység
centrumaiként szolgál. Az ilyen helyek üzemeltetõjével szemben a jog akkor
léphet fel, ha kétségtelenné válik, hogy az üzletbeli prostitúció
rendszerességét, folyamatosságát, zavartalanságát éppen az üzletet
üzemeltetõnek az ilyen cselekményeket eltûrõ, adott esetben erre ösztönzõ
magatartása tette lehetõvé.
Ilyen kétségtelen, s a nyilvános hellyel szemben kilátásba helyezett
jogkövetkezmény alkalmazására okot adó bizonyítékkal elsõsorban a
prostituáltakkal, az üzletet üzemeltetõ természetes személyekkel, továbbá
az üzlet alkalmazottaival szemben indult, vagy felelõsségrevonással
jogerõsen befejezett hatósági eljárások (intézkedések) adatai szolgálhatnak.
A j) ponthoz: a sajtótevékenységet folytató, illetve egyéb tájékoztatást,
hírszolgáltatást nyújtó szervezetekre (természetes személyekre) vonatkozó
különös szabályokat arra az esetre fogalmazza meg a törvény, ha azok
közremûködnek abban, hogy valamely személy a saját, illetve valamely személy
vagy szervezet más szexuális szolgáltatását hirdethesse, nevezetesen: a j)
pontban felsorolt eszközök, mûsorok bármelyikében teret enged az ilyen célzatú
hirdetéseknek, reklámoknak.
A 2. §-hoz
E szakasz a védett övezet ismérveit, objektumait jeleníti meg. A védett
övezetben a prostitúció minden megnyilvánulása tiltott: ebben a körzetben
tehát a prostituált szolgáltatását sem közterületen, sem pedig az ott mûködõ,
a védett övezet sorsát osztó nyilvános helyeken sem ajánlhatja fel.
A (2) bekezdésben a Javaslat - a védett övezet nyugalmának teljeskörû
védelmében - túllép a közterület fogalmán, amikor kimondja, hogy az
övezeten belül a prostituált szexuális szolgáltatásra nem ajánlkozhat fel,
illetve szexuális szolgáltatást nem nyújthat nem lakás céljára szolgáló
helyiségben, a közterületen fekvõ létesítményben, illetõleg jármûben.
Ha ugyanis a jog pusztán a szexuális szolgáltatásnak a közterületen történõ
felajánlását tiltaná, úgy az ott mûködõ nyilvános helyekre, illetve más, a
közforgalom elõl el nem zárt, mások által észlelhetõ területekre
koncentrálódna a prostitúció.
A 3. §-hoz
E § felhatalmazást ad a helyi viszonyokat ismerõ önkormányzatok számára,
hogy a védett övezeteket megilletõ korlátozások körét más területekre,
objektumokra is kiterjeszthetik. E korlátozás akár idõbeli is lehet.
A prostitúciót legalizáló központi jogszabály közvetett módon késztetné a
jelenséggel sújtott területeken mûködõ önkormányzatokat a türelmi zónák
kijelölésére.
A zónák kijelölését - a prostitúció tömegesnek minõsíthetõ helybeli létezése
esetén - az önkormányzat nem tagadhatja meg. Ha valamely tevékenységet
magasabb szintû jogszabály legalizál, úgy az arra alkalmas területtel
rendelkezõ önkormányzat Alkotmányt sértene, ha ezt a tevékenységet - noha
tehetné - abszolút módon tiltaná a saját illetékességi területén (63/1991.
(XI.30.) sz. AB határozat).
Alkotmányt sértene az önkormányzat joggyakorlata akkor is, amikor olyan helyen
jelölné ki a türelmi zónát, amely eleve alkalmatlan a prostitúciós
szolgáltatások "üzletkötési" teendõinek lebonyolítására; de ugyanígy
alkotmánysértõnek tekinthetõ, ha az önkormányzat - a türelmi zónák
kijelölésén túl - olyan speciális korlátozásokat alkalmaz, amelynek burkolt
célja éppen a prostitúcióval szembeni teljes tilalom érvényesítése. Az ilyen
törekvés ellentétes lenne a jogalkotónak a prostitúció korlátozott
legalizálására irányuló eredeti célkitûzéseivel.
A zónák helyének kijelölésekor természetesen a lakossági érdekeket kell
elsõsorban szem elõtt tartani. A türelmi zónák így nem kívánatosak ott, ahol
ezen érdekek sérelmet szenvednek.
Általában minden nagyobb településen található ilyen jellegû "semleges"
terület. Ha a jelenséggel "sújtott" önkormányzat nem rendelkezik a
közterületi prostitúció gyakorlására alkalmas területtel, vagy az ilyen zóna
kijelölésében a központi jogszabály által rögzített általános tilalmak
korlátoznák, úgy a szomszédos önkormányzatok segítségét kérve célszerû
törekednie a probléma rendezésére.
A védett övezeteken kívül kijelölt zóna a közterületi és a nyilvános helyeken
folyó prostitúció színtere lenne. Az önkormányzatoknak a zónák kijelölésekor
tehát mindenképpen figyelemmel kell lenniük a törvényben nevesített védett
objektumokra: a zóna ugyanis a törvényben védettként meghatározott területekre
nem eshet.
Létezhetnek olyan nagy jelentõségû, a lakosság széles körét érintõ közérdekû
rendezvények, programok, amelyek szükségképpen érintik a közterületi stb.
prostitúció színteréül szolgáló területeket. Az ilyen esetekben is indokolt
a korlátozni a prostitúciót. A (3) bekezdésben foglaltak e korlátozást a
rendezvények idõtartamáig engedik meg.
A 4. §-hoz
E § általános tilalmakat fogalmaz meg a prostituált számára.
A 14. életévét meghaladott kiskorút érintõ üzletkötés és a másokat zaklató
felajánlás tilalmának a terület jellegére tekintet nélkül érvényesülnie kell.
Az (1) bekezdés esetében a konkrét esethez kapcsolódó tilalom akkor válhat
nyilvánvalóvá a prostituált elõtt, ha konkrét ismeretei vannak a
"kliens" vagy a leszólított kiskorúságáról vagy - külleme folytán - e
körülmény mindenki számára kétségtelennek tekinthetõ.
Az (1) bekezdés kizárólag azokat az eseteket fogalmazta meg, amelyek nem
illeszthetõk a Btk. által szabályozott magatartások közé.
E szabályok a kiskorúak oltalmát szolgálják azzal, hogy szabálysértési
szankcióval fenyegetik azt a prostituáltat, aki 14. életévét betöltött
kiskorút hív fel a szexuális szolgáltatás igénybevételére vagy a kiskorú
erre irányuló ajánlattételét fogadja el.
Amíg tehát az elsõ fordulat - a felhívás címzettjeként - a 14. életévét
meghaladott kiskorút jeleníti meg, addig a második fordulatban már általában
kiskorú szerepel. A "kiskorú" megjelenítését azért mellõztük a norma elsõ
fordulatában, mert a 14. életévét be nem töltött személy közösülésre,
fajtalanságra irányuló - egyébként eredménytelen - rábírása megrontásnak
(Btk. 201. § (2) bek.) minõsül, feltéve, ha kiskorút rábírni törekvõ
egyébként nagykorú.
A (3) bekezdés az egészségügyi kontroll ún. "egyezménykímélõ" megoldását teszi
lehetõvé.
Az Egyezmény 6. cikkelye határozottan elutasítja a prostituáltat stigmatizáló
valamennyi hatósági eljárás lehetõségét. Ilyen eljárásnak tekinti a
prostituált bármilyen jogcímen történõ nyilvántartását, függetlenül a
nyilvántartás jogcímére. A prostituáltak számbavételének tilalma az éppúgy
diszkriminatívnak tekintett egészségügyi nyilvántartás lehetõségét is kizárja.
A Javaslat megteremti annak lehetõségét, hogy a prostituált rendszeresen
megismételt egészségügyi vizsgálaton vegyen részt.
A konstrukcióban - éppen a modell jellegébõl adódóan - a hatóság ugyan nem
tartaná nyilván a prostituáltat, s így az egészségügyi hatóság közvetlenül nem
is kötelezhetné az ilyen vizsgálatokon való részvételre, azonban a türelmi
zónákban csak a szexuális érintkezés útján terjedõ fertõzõ betegség hiányát
tanúsító orvosi igazolás birtokában kínálhatja fel szolgáltatásait. A
járõrözõ rendõr ezt az igazolást ellenõrizhetné. Ilyen dokumentum hiányában
a prostituált cselekménye szabálysértést valósítana meg.
A 5. §-hoz
E § a védett övezetek nyugalma érdekében a magyar jogban eddig nem
szereplõ, új alanyt von be a szabálysértés miatt felelõsségrevonható
személyek körébe: a szolgáltatást igénybevenni kívánó kliens jogi
fenyegetettségének jogalapját teremti meg azzal, hogy a védett övezetben
kiterjeszti az elkövetõi kört, s megtiltja a kliens számára, hogy ajánlatot
tegyen, illetve, hogy az ilyen irányú felajánlkozást elfogadja.
A kliens szabálysértési felelõsségének indoka az, hogy a védett övezetben
a kivételt nem tûrõ felajánlkozási tilalom akkor igazán hatásos, ha ez -
legalábbis a közterületen - a szolgáltatás igénybevevõjére is vonatkozik.
Ha ugyanis tilalmazott a "kereslet" az "áru" iránt, akkor ennek a ténynek
a vitathatatlan üzletrontó hatása miatt már nagyobb a valószínûsége annak,
hogy az adott területen nem érdemes kínálni a "portékát" sem.
A 6. §-hoz
E rendelkezés mind az önreklám, mind pedig a mások szexuális szolgáltatása
hirdetéseinek, reklámozásának tilalmát rögzíti, továbbá megtiltja az ilyen
cselekményben való - jobbára technikai jellegû - segítségnyújtást is.
E szabály szolgál alapjául a sajtótevékenységet, tájékoztatást,
hírszolgáltatást nyújtóval szembeni közrendvédelmi bírság, illetve az
önmagát reklámozó, vagy más egyén szexuális szolgáltatását sajtó- és más
hasonló jellegû termékben hirdetõ, közvetítõ, az ilyen cselekményekben
közremûködõ személyekkel szembeni szabálysértési bírság kiszabásának.
A 7. §-hoz
E § két - a prostitúciós üzletágat támogató - "kerítõ" jellegû magatartást
nyilvánít jogellenesnek:
a) Az (1) bekezdés a mások szexuális szolgáltatását közvetítõ magatartáshoz
történõ segítségnyújtást fenyegeti oly módon, hogy közigazgatási bírság
kiszabását helyezi kilátásba a sajtótevékenységet folytató, illetve az egyéb
tájékoztatást, hírszolgáltatást nyújtó szervezettel szemben.
A bírság kiszabásának jogalapja akkor kétségtelen, ha a hirdetés stb.
nyilvánossá válik, nevezetesen, ha a szolgáltatásközvetítésre vonatkozó hír
hozzáférhetõvé, megismerhetõvé válik mások, s elsõsorban a hirdetések
címzettjei számára.
A gazdálkodó szervezettel szemben alkalmazandó közrendvédelmi bírságnak
egyébként nem feltétele az érintett szervezet foglalkoztatottjainak a
prostitúció elõsegítésében megmutatkozó jogi (szabálysértési, esetleg
büntetõjogi) felelõsségének a megállapíthatósága: a hirdetés megjelenése
ugyanis önmagában felveti a szervezet objektív jellegû felelõsségét, lévén,
hogy a szervezet mûködése és a hirdetés jogot sértõ megjelenése között
kétségtelen az összefüggés.
b) A (2) bekezdés a "nyilvános helyek" üzemeltetõjének sajátságos
felelõsségét fogalmazza meg. Ez a rendelkezés az 1. § i) pontjában írt
értelmezõ rendelkezésben foglaltak alapján alkalmazható.
A hivatkozott rendelkezésbõl kitûnik, hogy a nyilvános hely üzemeltetõjének
felelõssége - szemben az (1) bekezdésben alkalmazott megoldással -
objektív vagy ahhoz közelítõ. Az üzemeltetõvel szemben akkor célszerû
alkalmazni a közrendvédelmi bírságot, ha a nyilvános hely vezetésére,
irányítására, képviseletére jogosult személy büntetõjogi felelõssége is
megállapíthatóvá válik.
Ilyen adatok hiányában ugyanis a nyilvános hely üzemeltetõjével szemben
kilátásba helyezett közrendvédelmi bírság alapjául szolgáló magatartás sikeres
bizonyítására kisebb esélye van a közhatalomnak, figyelemmel arra, hogy az
üzletnek a prostituáltak "üzletkötését" eltûrõ folyamatos mûködése és a
prostituáltak nyilvános helyen tanúsított jogsértõ magatartása közötti
összefüggés ismérvei a jog eszközeivel nem ragadhatók meg. A valóságos
élethelyzetekben ugyanis az alkalmazottak aligha képesek kétségtelenül
megítélni (de nem is várható el tõlük), hogy pl. a bárpult elõtt ülõ vendég
valóban prostituált-e, illetve az "egyenjogú" vendégek között lezajló
kommunikáció végül is mire irányul.
A 9. §-hoz
A Sztv.-ben megjelenõ új norma keret-jellegû tényállást rögzít: a diszpozíció
tartalmát a Javaslatban foglalt szabályok töltik ki. E tilalom a Javaslat
felhatalmazása alapján az önkormányzat rendeletébõl is fakadhat.
A (2) bekezdésben írt elkövetési magatartásokhoz súlyosabb jogkövetkezményeket
fûz a Javaslat: a kiskorúak egészséges erkölcsi fejlõdéséhez, a
közegészséghez, illetve a közrendhez fokozott társadalmi érdek fûzõdik.
A 10. §-hoz
A kliens védett övezetben történõ ajánlattételének tilalmát az 5. §
fogalmazza meg, ennek következménye a neki megfelelõ szabálysértési
tényállás.
A 11. §-hoz
E tényállás a prostituált saját, illetve mások szexuális szolgáltatásának,
közvetítésének bármilyen formában történõ felkínálását, hirdetését fenyegeti,
de éppúgy jogellenesnek nyilvánítja az ilyen cselekményekben történõ
bármilyen, a szolgáltatás-közvetítés felkínálásában, hirdetésében segítségül
szolgáló magatartásváltozatokat is.
A szabálysértés tehát mind a saját szolgáltatását közvetítõ prostituáltat,
kerítõket, mind pedig a sajtótevékenységet folytató, illetve egyéb
tájékoztatást, kiszolgálást nyújtó szervezetnek a szexuális szolgáltatást
megjelenítõ híradásainak helyet, lehetõséget adó munkatársait büntetni
rendeli.
A cselekmény akkor befejezett, ha a hirdetést tartalmazó idõszaki lap, könyv,
szórólap, egyéb szöveges kiadvány stb. hozzáférhetõvé, s így tartalma
megismerhetõvé válik ezek címzettjei számára, a rádió- vagy a televíziómûsor
sugárzása megtörtént.
A prostituált szexuális szolgáltatása hirdetésének, reklámozásának tilalmát
annak közerkölcsöt (közszemérmet) sértõ hatása indokolja; e szigorú
szabályozást mindenekelõtt az újságot olvasó, a rádiót hallgató, televíziót
nézõ kiskorúak egészséges, zavarmentes erkölcsi fejlõdéséhez fûzõdõ társadalmi
érdek teszi mellõzhetetlenné.
A 12. §-hoz
A népjóléti miniszternek adott felhatalmazó rendelkezés kapcsán
ismételten hangsúlyozni kell, hogy a Javaslat nem tette
engedélyköteles tevékenységgé a prostitúciót, ennél fogva senki sem
kötelezhetõ arra, hogy ilyen irányú tevékenységérõl bármely hatóság
vagy szerv elõtt számot adjon. A tervezetben elõírt
szûrõvizsgálaton tehát a prostituált nem ebben a minõségében jelenik
meg.
A készülõ rendelet tartalmi követelményeit az érintett szaktárca állapítja
majd meg.
Az orvosi vizsgálat díjköteles voltát érintõ kérdésben azonban a
következõ szempontot kell figyelembevenni: mivel a jelenség egészségügyi
kockázatának csökkentése egyértelmûen közérdek, a vizsgálaton történõ
megjelenés elfogadhatóan magas gyakorisága akkor remélhetõ, ha az
ingyenes.
Eleje Honlap