1
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
T/5383.. számú
törvényjavaslat
a büntetõ jogszabályok módosításáról
elõadó:
Dr. Vastagh Pál
igazságügy-miniszter
Budapest, 1998. január
1998. évi ... törvény
a büntetõ jogszabályok módosításáról
1. §
A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) a következõ
91/A. §-sal egészül ki:
"91/A. § A büntetés végrehajtásának kegyelembõl történt felfüggesztése
esetén a végrehajtás elrendelésére a felfüggesztett büntetés végrehajtására
vonatkozó rendelkezést (91. § (1) bek. b) és c) pontja és (3) bek.)
megfelelõen alkalmazni kell."
2. §
A Btk. XII. Fejezete a következõ II. Címmel egészül ki, és az eredeti II.
Cím számozása III. Címre változik:
"II. Cím
AZ EGÉSZSÉGÜGYI BEAVATKOZÁS, AZ ORVOSTUDOMÁNYI KUTATÁS RENDJE ÉS AZ
EGÉSZSÉGÜGYI ÖNRENDELKEZÉS ELLENI BÛNCSELEKMÉNYEK
Beavatkozás az emberi génállományba
173/A. §
(1) Aki az emberi génállományon, magzati génállományon, illetõleg emberi
embrió génállományán a génállomány megváltoztatására irányuló beavatkozást
végez, bûntettet követ el, és öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(2) A büntetés két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés, ha az (1)
bekezdés szerinti beavatkozás az emberi génállomány, a magzati génállomány,
illetõleg az embrió génállományának megváltozását idézi elõ.
(3) Nem büntethetõ az (1)-(2) bekezdésben meghatározott cselekmény miatt,
aki a beavatkozást az egészségügyrõl szóló törvényben meghatározott célból
hajtja végre.
Emberi ivarsejt tiltott felhasználása
173/B. §
(1) Aki halottból vagy halott magzatból származó ivarsejtet az
egészségügyrõl szóló törvényben meghatározott emberi reprodukcióra irányuló
különleges eljárásra használ fel, bûntettet követ el, és öt évig terjedõ
szabadságvesztéssel büntetendõ.
(2) Aki emberi ivarsejt tiltott felhasználására irányuló elõkészületet
követ el, vétség miatt két évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
Születendõ gyermek nemének megválasztása
173/C. §
(1) Aki a születendõ gyermek nemének megválasztására irányuló
beavatkozást végez, bûntettet követ el, és öt évig terjedõ szabadságvesztéssel
büntetendõ.
(2) Nem büntethetõ az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény miatt, aki
a beavatkozást az egészségügyrõl szóló törvényben meghatározott célból hajtja
végre.
Emberen végezhetõ kutatás szabályainak megszegése
173/D. §
Aki emberen orvostudományi kutatást az egészségügyrõl szóló törvényben
meghatározott engedély nélkül, vagy az engedélytõl eltérõen végez, bûntettet
követ el, és öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
Embrióval vagy ivarsejttel végezhetõ kutatás
szabályainak megszegése
173/E. §
(1) Aki emberi embrión vagy ivarsejten az egészségügyrõl szóló törvényben
meghatározott engedély nélkül vagy az engedélytõl eltérõen orvostudományi
kutatást végez, vagy emberi embriót kutatási célból hoz létre, bûntettet követ
el, és öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(2) Aki
a) emberi embriót állat szervezetébe átültet,
b) emberi és állati ivarsejtet egymással megtermékenyít,
c) olyan emberi embriót, amellyel kutatást végeztek, emberi szervezetbe
beültet,
d) kutatáshoz felhasznált emberi ivarsejtet emberi reprodukcióra
felhasznál,
e) emberi megtermékenyítéshez, illetõleg embrióbeültetéshez nem emberi
ivarsejtet, illetõleg embriót használ fel,
f) emberi embriót több emberi embrió, vagy állati embrió létrehozatalára
használ fel,
bûntettet követ el, és két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel
büntetendõ.
(3) Aki a (2) bekezdésben meghatározott bûncselekményre irányuló
elõkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedõ szabadságvesztéssel
büntetendõ.
173/F. §
(1) Aki emberi embrión az embrió génállományának megváltoztatására
irányuló kutatást végez, bûntettet követ el, és öt évig terjedõ
szabadságvesztéssel büntetendõ.
(2) Aki
a) emberi embriót a fogamzással kialakult tulajdonságoktól eltérõ,
illetõleg további sajátosságokkal rendelkezõ egyed létrehozatalára használ
fel,
b) emberi embrió sejtjeit szétválasztja,
bûntettet követ el, és két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel
büntetendõ.
(3) Aki a (2) bekezdésben meghatározott bûncselekményre irányuló
elõkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedõ szabadságvesztéssel
büntetendõ.
(4) Nem büntethetõ az (1)-(3) bekezdésben meghatározott cselekmény miatt,
aki azt az egészségügyrõl szóló törvényben meghatározott célból hajtja végre.
173/G. §
(1) Aki orvostudományi kutatás vagy beavatkozás során egymással
genetikailag megegyezõ emberi egyedeket hoz létre, bûntettet követ el, és öt
évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bûncselekményre irányuló
elõkészületet követ el, bûntett miatt három évig terjedõ szabadságvesztéssel
büntetendõ.
Egészségügyi önrendelkezési jog megsértése
173/H. §
(1) Aki beleegyezéshez, hozzájáruláshoz, illetõleg tájékoztatáshoz
kötött,
a) az emberi génállomány megváltoztatásával, illetõleg az embrió
génállományának megváltoztatásával, az emberi reprodukcióval vagy a születendõ
gyermek nemének megválasztásával kapcsolatos egészségügyi beavatkozást,
b) emberen, embrióval vagy ivarsejttel végezhetõ orvostudományi kutatást,
c) az átültetés céljából végzett szerv- vagy szövetkivételt, illetõleg
szerv- vagy szövetátültetést
a jogosult beleegyezése, illetõleg hozzájárulása nélkül végez, vagy a
jogszabályban elõírt tájékoztatást elmulasztja, bûntettet követ el, és három
évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendõ, aki tiltakozó nyilatkozat
ellenére halottból szervet, illetõleg szövetet távolít el.
(3) Aki a beleegyezéshez, illetõleg hozzájáruláshoz kötött, az (1)
bekezdés szerinti egészségügyi beavatkozást, orvostudományi kutatást, szerv-
vagy szövetkivételt, illetõleg szerv- vagy szövetátültetést gondatlanságból a
jogosult beleegyezése, illetõleg hozzájárulása nélkül végez, vétség miatt egy
évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel
büntetendõ.
(4) Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott bûncselekmény elkövetõje
magánindítványra büntethetõ, kivéve ha azzal összefüggõen nem magánindítványra
büntetendõ bûncselekményt is elkövet. A (2) bekezdés esetén a magánindítványt
az egészségügyrõl szóló törvényben meghatározott, nyilatkozatra jogosult
személy terjesztheti elõ.
Emberi test tiltott felhasználása
173/I. §
(1) Aki emberi gént, sejtet, ivarsejtet, embriót, szervet, szövetet,
halott testét vagy annak részét jogellenesen megszerez, vagyoni haszonszerzés
végett forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bûntettet követ el, és három
évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(2) A büntetés öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben
meghatározott bûncselekményt gyógyintézet alkalmazottja a foglalkozása körében
követi el.
(3) A büntetés az (1) bekezdés esetén öt évig, a (2) bekezdés esetén két
évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekményt
a) üzletszerûen,
b) bûnszövetségben
követik el.
(4) Aki az emberi test tiltott felhasználására irányuló elõkészületet
követ el, vétség miatt az (1) bekezdés esetén egy évig terjedõ
szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel, a (2) bekezdés
esetén két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy
pénzbüntetéssel büntetendõ."
3. §
A Btk. a következõ alcímmel és 277/A. §-sal egészül ki:
"Egyedi azonosító jel meghamisítása
277/A. § (1) Aki
a) egyedi azonosító jelet eltávolít, vagy egyéb módon meghamisít,
b) olyan dolgot szerez meg, vagy használ fel, amelynek egyedi azonosító
jele hamis, hamisított, illetõleg amelynek egyedi azonosító jelét
eltávolították,
büntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.
(2) A büntetés öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben
meghatározott bûncselekményt
a) üzletszerûen,
b) bûnszövetségben
követik el.
(3) A büntetés két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés, ha az (1)
bekezdés szerinti bûncselekményt bûnszervezet tagjaként követik el."
4. §
A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépésérõl
és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejû rendelet (Btké.) a
következõ alcímmel és 25/A. §-sal egészül ki:
"Az egyedi azonosító jel fogalma
25/A. § A Btk. 277/A. §-ának alkalmazása szempontjából egyedi azonosító
jel: az olyan dolognak, amelynek a birtoklását vagy rendeltetésszerû
használatát jogszabály hatósági engedélyhez köti, a gyártónak vagy a
hatóságnak a dolgon, illetõleg annak alkotórészén alkalmazott, egyedi
azonosításra szolgáló jelölése."
5. §
A büntetõ eljárásról szóló 1973. évi I. törvény (Be.) 25. §-ának g)
pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
(A megyei bíróság hatáskörébe tartoznak:)
"g) az egészségügyi beavatkozás, az orvostudományi kutatás rendje és az
egészségügyi önrendelkezés elleni bûncselekmények (Btk. XII. Fejezet II.
Cím),"
6. §
A Be. a következõ alcímmel és 373/A. §-sal egészül ki:
"Pártfogó felügyelet utólagos elrendelése
373/A. § (1) A bíróság a pártfogó felügyelet elrendelésérõl utólag
határoz, ha errõl a jogerõs ítélet nem rendelkezett; vagy a szabadságvesztés
végrehajtását kegyelembõl próbaidõre felfüggesztették, és az elítélt visszaesõ
(Btk. 82. § (1) bek.).
(2) A bíróság a pártfogó felügyelet elrendelése elõtt beszerzi az ügyész
indítványát. A bíróság tárgyalást tart, ha külön magatartási szabályok (Btk.
82. § (6) bek.) elõírása látszik szükségesnek, illetõleg a külön magatartási
szabályok elõírását az ügyész indítványozza."
7. §
(1) E törvény a (2) bekezdésben írt kivételekkel a kihirdetést követõ
hónap tizenötödik napján lép hatályba.
(2) E törvény 2. és 5. §-a 1998. július 1-jén lép hatályba.
INDOKOLÁS
Általános Indokolás
1. Az Alkotmánybíróság 31/1997. (V. 16.) AB határozatában megállapította,
hogy nincs törvényben szabályozva: az egyéni kegyelem milyen feltételek esetén
veszti hatályát, milyen feltételek esetén és milyen eljárásban kell a
büntetés, vagy annak hátralevõ része végrehajtásáról rendelkezni, ha a
köztársasági elnök a büntetés végrehajtását kegyelembõl próbaidõre
felfüggeszti és nem rendelkezik a büntetés elengedésének vagy mérséklésének
feltételeirõl.
A Javaslat, pótolva a törvényi szabályozás hiányát, egyértelmûvé teszi,
hogy a büntetés kegyelembõl történt felfüggesztése esetén a büntetés
végrehajtásának utólagos elrendelésére ugyanazokat az általános szabályokat
kell alkalmazni, melyeket a Btk. a felfüggesztett büntetés végrehajtásának
elrendelésére ír elõ.
Függetlenül attól, hogy az Országgyûlés tárgyalja a büntetõeljárásról
szóló T/5013.. számú törvényjavaslatot, a büntetés kegyelembõl történõ
felfüggesztése esetén a végrehajtás elrendelésére vonatkozó szabályokkal
összefüggésben szükséges a hatályban lévõ 1973. évi I. törvény módosítása is.
2.a) Az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban:
Eütv.) VIII. Fejezete tartalmazza az emberen végzett orvostudományi kutatások
szabályait, a IX. Fejezet szabályozza az emberi reprodukcióra irányuló
különleges eljárásokat, az embriókkal és az ivarsejtekkel végzett kutatásokat,
a XI. Fejezet pedig a szerv- és szövetátültetés szabályait.
A modern orvostudomány fejlõdése olyan távlatokat nyit meg az
orvosbiológiai kutatások, illetõleg a genetika elõtt, amelyek a hagyományos
orvoslásban ismeretlenek voltak. Ugyanakkor nem csak a gyógyítás és a kutatás
lehetõségei tágultak ki, de ezzel együtt annak veszélye is fennáll, hogy
ezeket a modern orvosbiológiai eszközöket visszaélésszerûen alkalmazzák,
illetõleg a nem kívánt célok érdekében használják fel.
Az ezekkel az eszközökkel történõ visszaélés beláthatatlan
következményekkel járhat, a természet rendjébe történõ mesterséges beavatkozás
hatalmas károkat is okozhat.
Az Eütv. részletesen meghatározza az ilyen eljárások, kutatási módszerek
elvégzésének szakmai szabályait, és szigorú feltételekhez köti ezek
gyakorlását.
2.b) Több szempontból is indokolt tehát, hogy az Eütv. VIII-IX. és XI.
Fejezetében foglalt szakmai szabályok megszegése büntetõjogi fenyegetettséget
kapjon. Indokolttá teszi ezt a szakmai szabályok által határolt eljárásoknak a
fokozott veszélyessége és a szabályok megszegése esetén beállható
következmények súlyossága is. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy az
önrendelkezési jog ezeknél az eljárásoknál, gyógyítási módoknál fokozottabban
kell, hogy érvényesüljön, és ha ilyen eljárásra az önrendelkezési jog
megsértésével kerül sor, olyan alkotmányos alapjog sérült, amelyre a
büntetõjog eszközeivel kell válaszolni.
A tényállások megszerkesztésénél az Eütv. VIII-IX. és XI. Fejezetét
lehetett alapul venni, de figyelemmel kellett lenni az Európa Tanács
Miniszteri Bizottsága által 1996. november 19-én elfogadott Egyezményre az
emberi jogokról és a biomedicináról (továbbiakban: Egyezmény), amely 2.
cikkében leszögezi: "az emberi lény érdeke és jóléte elsõbbséget kell élvezzen
a társadalom vagy a tudomány puszta érdekével szemben".
3. A gépkocsilopások elleni hatékonyabb fellépés lehetõségének
megteremtése érdekében a Javaslat új bûncselekményt iktat be a Btk.-ba, az
egyedi azonosító jel meghamisítása tényállását. Ezzel összefüggésben
szükségessé válik a Btk. hatálybalépésérõl és végrehajtásáról szóló 1979. évi
5. törvényerejû rendelet módosítása is.
Részletes Indokolás
Az 1. §-hoz
1. A büntetés végrehajtását kizárja a kegyelem (Btk. 66. § c) pont). A
köztársasági elnök kegyelmi elhatározása vonatkozhat a kiszabott végrehajtandó
büntetés mérséklésére és elengedésére, illetõleg a büntetés végrehajtásának
felfüggesztésére. A kegyelmi jogkör a hatályos jog keretei között
gyakorolható, ami azt is jelenti, hogy a kegyelem által mellõzött szankció
helyett csak a hatályos kódex által ismert szankció állapítható meg.
Ha a kegyelmi elhatározás az eredetileg végrehajtandó büntetés
végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozik, akkor ez a döntés nem terjed ki a
büntetés elengedésének szándékára, mert különben a kegyelmi döntés ez utóbbit
tartalmazná. A kegyelmi döntésnek nem kell szükségképpen tartalmaznia
rendelkezést a kegyelembõl felfüggesztett büntetés végrehajtására. A kegyelmi
jogkör gyakorlója természetesen nincs elzárva attól, hogy - a hatályos jog
keretei között - a kegyelembõl felfüggesztett büntetés végrehajtásáról is
rendelkezzen.
2. A Btk. 82. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a szabadságvesztés
végrehajtásának felfüggesztése esetén a visszaesõ pártfogó felügyelet alatt
áll. A Btk. 91. §-a meghatározza, hogy mikor kell a felfüggesztett büntetést
végrehajtani. E rendelkezések érvényesülését értelemszerûen a kegyelmi döntés
nem érinti, hiszen e rendelkezések a felfüggesztett büntetés végrehajtásának a
Btk. által kötelezõen meghatározott elõírásai.
A kegyelmi döntés nyilvánvalóan nem érinti a büntetéshez fûzõdõ más
hátrányos jogkövetkezményeket sem, így nem hoz létre változást a visszaesõre
vonatkozó Btk. szabályok érvényesülését illetõen.
Ugyanakkor a Btk. 91. § rendelkezései közül értelemszerûen a 91. § (1)
bekezdésének a) pontja nem alkalmazható, hiszen - a kegyelmi döntés
természetébõl adódóan - szóba sem jöhet, hogy a büntetés felfüggesztése kizáró
ok ellenére történt.
A 2. §-hoz
1. Az Eütv-vel összefüggõ, az egészségügyi beavatkozás, orvostudományi
kutatás rendje és az egészségügyi önrendelkezés elleni bûncselekmények
tényállásait a Btk. rendszerébe a személy elleni bûncselekményekrõl szóló XII.
Fejezetbe lehet beilleszteni, figyelemmel arra, hogy az új bûncselekmények
jogi tárgya egyfelõl az egészségügyi beavatkozások és az orvostudományi
kutatások rendje, másfelõl azonban nagyon szoros kapcsolatot lehet kimutatni a
hagyományos személy elleni bûncselekményekkel is e tényállások kapcsán. A Btk.
XII. Fejezetének I. Címe az élet, testi épség és egészség elleni
bûncselekményeket tartalmazza, jelenlegi II. Címe pedig a szabadság és emberi
méltóság elleni cselekményeket. Figyelemmel arra, hogy az orvostudományi
kutatások, illetõleg az emberi reprodukcióra vonatkozó különleges eljárások
nemcsak a büntetõjogi értelemben vett személyt, hanem a büntetõjogilag
embernek nem minõsülõ magzatot és embriót is érintik, a XII. Fejezet egy új
II. Címmel egészül ki, és a jelenlegi II. Cím számozása III. Címre változik.
Ezzel a technikával jelezni lehet, hogy az e tényállások által oltalmazott
jogvédte érdek, jogi tárgy szélesebb a büntetõjogi értelemben vett emberi
életnél, testi épségnél, egészségnél, illetõleg szabadságnál és emberi
méltóságnál.
2. Az emberi génállományba történõ beavatkozás bûncselekményének jogi
tárgya az emberi génállomány, illetõleg a magzat, vagy az emberi embrió
génállománya. Az Eütv. 162. §-a - hasonlóan az Egyezmény 13. cikkéhez - úgy
rendelkezik, hogy emberi génállomány megváltoztatására irányuló vagy azt
eredményezõ kutatás, beavatkozás kizárólag megelõzési, kórismézési vagy
gyógykezelési indokból, és - az Eütv. 182. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt
kivételekkel - csak akkor végezhetõ, ha a kutatásnak vagy beavatkozásnak nem a
leszármazottak genetikai állományának megváltoztatása, illetõleg új egyed
létrehozása a célja.
Az Eütv. 182. §-a rendelkezik - hasonlóan az Egyezmény 14. cikkéhez -
arról, hogy az embrió genetikai jellemzõi csak a születendõ gyermek várható
betegségének megelõzése, illetõleg kezelése céljából változtathatók meg.
E - jogilag engedélyezett - beavatkozási lehetõségeken kívül minden olyan
beavatkozás tilos, amely az ember, a magzat, az emberi embrió génállományának
megváltoztatására irányul. Ezt a tiltást indokolt a büntetõjog eszközeivel is
alátámasztani, ezért a Btk. új 173/A. §-a a génállomány megváltoztatására
irányuló beavatkozást bûncselekménnyé nyilvánítja.
A bûncselekmény alapesetének megvalósulásához a beavatkozásnak olyannak
kell lennie, amely ténylegesen alkalmas arra, hogy a génállomány megváltozzék.
Ha a génállományban a beavatkozás miatt változás állt be, úgy a bûncselekmény
minõsített esete valósul meg.
A (3) bekezdés az (1) és (2) bekezdésben meghatározott cselekmény esetén
büntethetõséget kizáró okot állapít meg. Az Eütv. idézett rendelkezései nem
minden esetben tiltják a génállomány megváltoztatását, a megelõzési,
kórismézési, illetõleg gyógykezelési indokból végrehajtott beavatkozást
lehetõvé teszik. Az Eütv. által engedélyezett céllal történõ beavatkozásra
ezért egy speciális büntethetõséget kizáró ok beiktatása szükséges, a
jogalkalmazási nehézségek elkerülése érdekében.
3. Az Eütv. IX. Fejezete rendelkezik az emberi reprodukcióra irányuló
különleges eljárásokról. Az Eütv. 166. §-a részletesen felsorolja a
reprodukcióra irányuló különleges eljárásokat, és leszögezi, hogy reprodukciós
eljárás során történõ megtermékenyítéshez, illetõleg embrió-beültetéshez
kizárólag emberi ivarsejt, illetõleg embrió használható fel, valamint
megtiltja, hogy holttestbõl, vagy halott magzatból származó ivarsejtet
reprodukciós eljáráshoz felhasználjanak.
A 173/B. § jogi tárgya az Eütv. 166. §-ának (1) bekezdésében felsorolt
reprodukciós eljárások törvényben biztosított rendje. Ennek érdekében
bûncselekménnyé nyilvánítja a 166. § (3) bekezdésében meghatározott alapvetõ
szabály megszegését, vagyis azt, ha valaki halottból vagy halott magzatból
származó ivarsejtet használ fel emberi reprodukcióra irányuló eljáráshoz. Az
Eütv. 166. §-ának (2) bekezdésében írt tilalom megszegését a 173/E. §
szankcionálja.
A cselekmény súlya indokolttá teszi az elõkészület szankcionálását is.
4. Az Eütv. 182. §-a rendelkezik - hasonlóan az Egyezmény 14. cikkéhez -
arról, hogy az utód nemének születése elõtti megválasztására irányuló
eljárások csak a nemhez kötötten öröklõdõ megbetegedések felismerésére vagy a
megbetegedések kialakulásának megelõzésére végezhetõek.
A 173/C. § e törvényi rendelkezés megsértését rendeli büntetni. Minden,
az Eütv. 182. § (1) bekezdésében írt cél hiányában végzett olyan beavatkozás,
amely az utód nemének megválasztására irányul, bûncselekményt képez. Hasonlóan
a 173/A. §-hoz, a Javaslat az Eütv.-ben megengedett cél érdekében végrehajtott
ilyen cselekmény büntetlenségét speciális büntethetõséget kizáró okkal
biztosítja.
5. Az Eütv. VIII. fejezete rendelkezik az emberen végzett orvostudományi
kutatások legfontosabb anyagi jogi és eljárási szabályairól. A kutatások
szakmai feltételeit és részletes szabályait a népjóléti miniszter - az
Egészségügyi Tudományos Tanács véleményének figyelembevételével - rendeletben
állapítja meg.
A 173/D. § jogi tárgya az orvostudományi kutatás biztonságának a rendje.
A kutatás végzésének általános feltételeit az Eütv. 159. §-a határozza meg.
A 173/D. § tilalmazza az orvostudományi kutatásoknak a szükséges engedély
nélküli, vagy az engedélytõl eltérõ végzését.
6. Az embriókkal és ivarsejtekkel végezhetõ kutatásokról az Eütv. 180. §-
a rendelkezik. E rendelkezés az ilyen kutatást a Humán Reprodukciós Bizottság
engedélyéhez valamint a kutatási terv jóváhagyásához köti, és rendelkezik az
embriókkal és ivarsejtekkel végezhetõ kutatások céljáról (kizárólag
diagnosztikus, terápiás, megelõzési és rehabilitációs eljárások
tökéletesítése, új eljárások kidolgozása, valamint a betegségek kóroktanának
és patogenezisének jobb megértése céljából végezhetõ kutatás - 159. § (1)
bek.).
A Javaslat nem hoz létre az Eütv.-ben nem ismert tilalmat, messzemenõleg
figyelembe veszi az orvostudományi kutatások szabadságához fûzõdõ alkotmányos
és tudományos érdekeket, és - összhangban a büntetõjog másodlagos védelmi
szerepével - csak olyan cselekményeket nyilvánít bûncselekménnyé, amelyeket a
szaktörvény is tilt.
Az Eütv. 180. §-ának (3) bekezdése elõírja azt, hogy kutatáshoz csak
reprodukciós eljárás során létrejött embriót szabad felhasználni, és tiltja az
embrió kutatási célból való létrehozását. A (4) bekezdés tiltja embrió állat
szervezetébe történõ beültetését, illetõleg emberi és állati ivarsejtek
egymással történõ megtermékenyítését. A 181. § (1) bekezdése további
rendelkezést tartalmaz a kutatásokra nézve, amikor elõírja, hogy olyan embrió,
amellyel kutatást végeztek, emberi szervezetbe nem ültethetõ be, illetõleg
kutatáshoz felhasznált ivarsejt reprodukciós eljárás végzéséhez nem
alkalmazható.
A 173/E. § e szabályok megszegéséhez kapcsol büntetõjogi
fenyegetettséget. Az (1) bekezdés rendeli büntetni az engedély nélküli vagy az
engedélytõl eltérõ kutatást, és az Eütv. 180. § (3) bekezdésében írt azon
tilalom megszegését, hogy embrió kutatási célból nem hozható létre.
A (2) bekezdés az Eütv. 180. § (4) bekezdésében, a 181. § (1)
bekezdésében és a 180. § (5) bekezdésében írt szabályok megszegését
szankcionálja. A (3) bekezdés a (2) bekezdésben írt cselekmények elõkészületét
rendeli büntetni.
A 173/F. § (1) bekezdése az Eütv. 182. § (2) bekezdésében megfogalmazott
rendelkezéssel függ össze: bûncselekménnyé nyilvánítja az embrió
génállományának megváltoztatására irányuló kutatást.
A (2) bekezdés a) pontja az Eütv. 180. § (5) bekezdése azon szabályának
megszegését rendeli büntetni, hogy embriót a fogamzással kialakult
tulajdonságoktól eltérõ, vagy további sajátosságokkal rendelkezõ egyed
létrehozatalára felhasználni nem lehet.
A (2) bekezdés b) pontja az Eütv. 182. § (3) bekezdésében meghatározott
tilalom megszegését rendeli büntetni. Az Eütv. hivatkozott rendelkezése
szerint az embrió sejtjeit szétválasztani kizárólag a születendõ gyermek
valószínûsíthetõ megbetegedésének, az embrió károsodásának megállapítása
érdekében lehet.
A (2) bekezdésben meghatározott cselekmények elõkészületét a (3) bekezdés
büntetni rendeli.
Figyelemmel arra, hogy a 173/F. §-ban írt cselekmények végzését az Eütv.
182. § (1), (2) és (3) bekezdése az ott írt célok érdekében megengedi, az e
célok érdekében végzett cselekmények büntetlenségét a (4) bekezdésben
megfogalmazott büntethetõséget kizáró ok biztosítja.
A 173/G. § rendeli büntetni az embriókkal végezhetõ kutatások, illetõleg
beavatkozások szabályainak legsúlyosabb megítélésû megszegését, amikor a
kutatás, vagy beavatkozás során egymással genetikailag megegyezõ emberi
egyedeket hoznak létre. A klónozást, mint a genetikai manipuláció
legveszélyesebb, szinte beláthatatlan következményekkel járó esetét mind a
hazai, mind a nemzetközi orvostudományi gondolkodás egyértelmûen elveti. A
Javaslat - összhangban az Eütv.-vel - e tevékenység bármely célból történõ
végzését tilalmazza. Nincs olyan jogilag megengedhetõ érdek, amely egymással
genetikailag azonos emberi egyedek létrehozását lehetõvé tenné.
A cselekmény tárgyi súlyára tekintettel az elõkészület büntetni
rendeltsége is indokolt.
7. A 173/H. § szankcionálja az egészségügyi önrendelkezési jog
megsértését. Az Eütv. mind az általános rendelkezések között (II. fejezet 2.
Cím; a betegek jogai és kötelezettségei), mind pedig a tényállásban nevesített
egészségügyi beavatkozásoknál elõírja a tájékoztatás adásának kötelezettségét,
illetõleg a beleegyezés vagy a hozzájárulás megszerzését. Arra nézve, hogy a
tájékoztatásnak mire kell kiterjednie, illetõleg a beleegyezést, vagy
hozzájárulást ki és milyen alakszerûségek mellett jogosult megadni, az Eütv.
több helyen tartalmaz rendelkezéseket.
Az önrendelkezési jog biztosítását szolgáló tájékoztatási kötelezettség,
illetõleg a beleegyezés vagy a hozzájárulás megszerzésének elmulasztását
rendeli büntetni az (1) bekezdés. A (2) bekezdés az Eütv. 211. §-ában írt
szabályok megszegését rendeli büntetni.
A (3) bekezdés a beleegyezéshez, illetõleg hozzájáruláshoz kötött, az (1)
bekezdésben meghatározott beavatkozás, kutatás, továbbá szerv-, vagy
szövetkivétel, illetõleg átültetés esetében a beleegyezés, vagy a hozzájárulás
beszerzésének gondatlanságból történõ elmulasztását rendeli büntetni. Az Eütv.
egyik alapelve, hogy a betegek önrendelkezési jogát a korábbi szabályozáshoz
képest lényegesen fontosabbnak tartja. Az önrendelkezési jog érvényesülését
indokolt segíteni a fokozottabb büntetõjogi fenyegetettséggel is.
Ugyanakkor a tájékoztatási kötelezettség gondatlanságból történõ
elmulasztásához a Javaslat nem fûz büntetõjogi fenyegetettséget. Ez ugyanis
azt jelentené, hogy a jogszabályban meghatározott tájékoztatás akár egy
elemének elmaradása is büntetõjogi fenyegetettséget vonhatna maga után, ez
pedig nem indokolt.
A (4) bekezdés szerint az egészségügyi önrendelkezési jog megsértése
magánindítványra büntethetõ. Ennek indoka, hogy az ilyen cselekménnyel okozott
sérelem elsõsorban magánjellegû. A Javaslat az üldözés magánindítványhoz
történõ kötésével a sértett, illetve a magánindítvány elõterjesztésére
jogosult megítélésére kívánja bízni, hogy az önrendelkezési jog megsértése
miatt történt-e tényleges érdeksérelem. Ezt a szabályozást indokolja a beteg
és orvosa között általában meglévõ bizalmi viszony is.
Ha viszont e bûncselekménnyel - szoros tárgyi összefüggésben - olyan
cselekményt is elkövettek, amely hivatalból üldözendõ, a fenti szempont
háttérbe szorul, és az egészségügyi önrendelkezési jog megsértésének
bûncselekménye is hivatalból üldözendõ. Ennek oka az, hogy a hivatalból
üldözendõ másik cselekmény tényállásának felderítése általában nem végezhetõ
el anélkül, hogy e magánindítványra üldözendõ cselekmény tényállását ne
derítsék fel.
Abban az esetben, ha az egészségügyi önrendelkezési jog megsértése a (2)
bekezdés szerint valósult meg, a magánindítványt az Eütv.-ben meghatározott,
nyilatkozatra jogosult személy terjesztheti elõ. E személyi kört az Eütv. 211.
§-a és a 16. § (1)-(2) bekezdése határozza meg.
8. A 173/I. § az emberi gén, sejt, ivarsejt, embrió, szerv, szövet,
halott teste, vagy annak része jogellenes megszerzését, illetõleg jogellenes
vagyoni haszonszerzés végett történõ forgalombahozatalát és az azzal történõ
jogellenes kereskedést szankcionálja.
Minõsített esetként rendeli büntetni a (2) bekezdés, ha a cselekményt
gyógyintézet alkalmazottja foglalkozása körében követi el, illetõleg
súlyosabban minõsülõ esetet hoz létre a Javaslat az üzletszerû elkövetésre,
valamint a bûnszövetségben történõ elkövetésre. A (4) bekezdés az
elõkészületet is bûncselekménnyé nyilvánítja.
A 3-4. §-hoz
1. A gépkocsilopások elleni hatékonyabb fellépés lehetõségeinek
megteremtése iránt fokozott igény van mind az állampolgárok, mind a bûnüldözõ
szervek részérõl. A meglévõ rendelkezések (a Btk. közelmúltban történt
módosításai révén) lefedik azokat az elkövetõi magatartásokat, amelyek a
gépjármû elvételével illetve a gépjármû hatósági engedélyével való
visszaéléssel kapcsolatosak. Ugyanakkor a gépkocsilopások körében - a
felderítés meghiúsítása érdekében - rendszerint megtörténik a gépkocsik
beazonosítását célzó gyártói, illetve hatósági jelölések eltávolítása,
meghamisítása. Jelenleg ez önmagában nem minõsül bûncselekménynek.
Az állam bizonyos dolgok forgalombahozatala feltételéül írja elõ a
gyártónak, hogy az adott dolgot egyedi azonosításra alkalmas jelöléssel lássa
el. Az állam ezenkívül a dolgok egy részének birtoklását, rendeltetésszerû
használatát hatósági regisztráció meglétéhez is köti. A hatósági regisztráció
értelme az, hogy ezen dolgok használata, forgalma nyomon követhetõ legyen. A
regisztráció alapja pedig nem más, mint a gyártó, illetve a hatóság által a
dolgon alkalmazott jelölés. A regisztrációról kiállított közokirat számára a
dolgon alkalmazott jelölés alapvetõ fontossággal bír, hiszen azzal együtt
lehet a dolgot beazonosítani. Ebbõl következõen az államnak érdeke fûzõdik az
ilyen jelölések érintetlenségéhez.
2. A Javaslat szerinti módosítás az államnak ezt az érdekét kívánja a
büntetõjog eszközeivel védeni, de a védelmet nem szûkíti le a gépkocsikra.
Elõfordulhat más dolgok (például a fegyverek) esetében is, hogy a
beazonosíthatóság lehetõségének megszüntetése sérti az állam érdekét.
A Javaslat minden olyan magatartást büntetendõvé nyilvánít, amely az
egyedi azonosító jel eredetiségén, elhelyezésén, meglétén változtat. Ezenkívül
büntetendõ az olyan dolog megszerzése, felhasználása is, amely dolognak az
egyedi azonosító jele hamis, hamisított, vagy eltávolítás folytán hiányzik.
A Javaslat súlyosabban minõsülõ esetként határozza meg az üzletszerûen, a
bûnszövetségben, továbbá a bûnszervezet tagjaként történõ elkövetést.
3. Több jogszabály használja az azonosító jel fogalmát, azonban ezeket
tartalmilag nem lehet egymással megfeleltetni. Ezért volt szükséges egy olyan
értelmezõ rendelkezés beiktatása, amely a Btk. alkalmazására vonatkozik. A
Javaslat a Btké. rendelkezéseit kiegészítve pontosan meghatározza, hogy mit
kell érteni az egyedi azonosító jel fogalmán.
Az 5-6. §-hoz
1. Figyelemmel arra, hogy a Javaslat 2. §-ával a Btk.-ba iktatandó új Cím
tényállásai - alkalmazásuk esetén - bonyolult ténybeli és jogi megítélésû
büntetõügyeket fognak jelenteni, ahol a bizonyítási eljárásban a szakértõ
szerepe meghatározó lesz, e bûncselekmények elbírálását indokolt a megyei
bíróságok elsõ fokú hatáskörébe utalni.
2. A Btk. 82. §-ának (1) bekezdése szerint a próbára bocsátás és a
szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén a visszaesõ pártfogó
felügyelet alatt áll. A Btk. 119. §-a pedig a fiatalkorúakkal szemben írja elõ
a pártfogó felügyelet kötelezõ elrendelését.
Ha a bíróság a törvény kötelezõ rendelkezése ellenére mulasztotta el a
pártfogó felügyelet elrendelését, indokolt, hogy a Be. különleges eljárás
keretei között teremtsen lehetõséget arra, hogy a bíróság pótolja mulasztását.
A Btk. 82. § (1) bekezdésének kötelezõ rendelkezése arra az esetre is
vonatkozik, amikor a szabadságvesztés végrehajtását kegyelembõl függesztették
fel. Ekkor azonban - mivel eredetileg a jogerõs ítélet végrehajtandó
szabadságvesztést állapított meg, amely mellett a pártfogó felügyelet
elrendelése kizárt - jelenleg nincs eljárásjogi lehetõség a pártfogó
felügyelet utólagos elrendelésére. Ezt a hiányosságot pótolja a 6. §.
A pártfogó felügyelet elrendelése elõtt az ügyész indítványát a
bíróságnak be kell szereznie. Ha a bíróság megítélése szerint külön
magatartási szabályok elõírása látszik szükségesnek, vagy az ügyész
indítványozza ilyen szabályok elõírását, a bíróság a pártfogó felügyelet
elrendelésérõl tárgyaláson határoz. Egyéb esetekben - az általános szabályok
szerint - a bíróság az iratok alapján dönt, illetve szükség esetén
meghallgatja az ügyészt, a terheltet és a védõt (Be. 356. § (2) bek. e) pont).
A 7. §-hoz
A Javaslat a 7. § szerint két lépcsõben lép hatályba. Az Eütv-vel
összefüggõ új tényállások, valamint a Be-nek a bírósági hatáskörre vonatkozó,
a tényállásokkal szorosan összefüggõ módosítása az Eütv. hatálybalépésének
napján, 1998. július 1-én lép hatályba.
A Javaslat 1. §-a, az 1. §-sal öszefüggõ 6. §-a, valamint 3. és 4. §-a a
kihirdetést követõ hónap tizenötödik napján lép hatályba.
A törvényjavaslatnak elõre meghatározható költségkihatása nincs. A Btk.,
a Btké. és a Be. a Javaslat rendelkezéseivel történõ kiegészítése a büntetõ
ügyekben eljáró hatóságokra nagy valószínûség szerint létszámigényben
megmutatkozó terhelést nem fog jelenteni, így a rendelkezések bevezetése
számottevõ költséggel nem jár.
Eleje Honlap