K/5460..

Kérdés!

Dr. Gál Zoltán

az Országgyûlés elnöke

Helyben

Tisztelt Elnök Úr!

A Házszabály alapján "Mit ér a vállalkozó, ha magyar, ha többségében

magyar?" címmel kérdést kívánok benyújtani dr. Lotz Károly,

Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi miniszterhez.

Tisztelt Miniszter Úr!

A reformkorban 150 évvel ezelõtt számtalanszor vetõdött fel

költõk, hazafiak, a magyar nemzet sorsát meghatározók ajkáról: mit ér

az ember, ha magyar?

1998-ra persze már nagyot változott a világ, most inkább azt

kérdezhetnénk, mit ér a vállalkozó, és azon belül az épitõipari és

azon belül a mélyépítõ-útépítõ vállalkozó, ha magyar? Mielõtt a könnyû

válasz lehetõségét megadnám, természetesen a Magyarországon bejegyzett

és többségében magyar tulajdonosú és Magyarországon jelentõs adót

fizetõ cégek érdekében teszem fel ezt a kérdést.

Tisztelt Miniszter Úr!

Nagyon tisztán látható, hogy az európai építõipari cégek az

útépítésben, autópálya építésben milyen játszi könnyedséggel nyertek

teret, például a nyersanyag lelõhelyek felvásárlásával, az

aszfaltkeverõ kapacitás döntõ többségének kizárólagos birtoklásával, a

koncessziós háttér megszervezésével.

Tisztelt Miniszter Úr!

Miért engedi a monopóliumok ilyen mértékû térnyerését? Miért

nem teszi általánossá a korábbi eseti gyakorlatot, hogy a hazai

pályázónak minõsülõ pályázó 7,5 % ajánlati ár elõnyt élvezzen, miért

nem teszi a Kormány az ajánlatok elbírálásának szabályozásánál, hogy a

hazai ajánlattevõ, ha a versenyfelhívásban közölt feltételeknek

mindenben megfelel (a kivitelezési idõ, a jótállási idõ, és a hazai

pályázóknak adott elõny), akkor az összehasonlító ár alapján a hazai

javára döntsön.

Tisztelt Miniszter Úr!

Hány milliárdos veszteség éri a magyar költségvetést az

autópályák, gyorsforgalmi utak, városokat elkerülõ szakaszok,

burkolatfelújítások, és sorolhatnám a többi pályázati kiírási tételt,

ahol a magyar (hazainak minõsülõ) vállalkozó már az

aszfaltkeverõtelepek monopolhelyzetének következtében a startvonalnál

hátrányos helyzetbe kerül, és több esetben szolgai, alárendeltségi

viszonyba kerül a többségében külföldi tulajdonú vállalkozásokkal,

amelyek, zömében ma már jelentõs extraprofittal, a hazainak minõsülõ

vállalkozásokat szervezik és áraikat szorítják le a minél nagyobb

haszon érdekében. Mit kíván tenni tisztelt Miniszter Úr, hogy ez a

negatív tendencia Széchenyi István országában, amely oly sok kiváló

építõmérnököt és munkást adott e hazának a piaci verseny jótékony

hatását nem nélkülözve, ne váljék a hazai útépítõipar

megsemmisülésének elõidézõjévé?

Budapest, 1998. február 9.

Tisztelettel:

Balsay István

Eleje Honlap