Kérdés!
Dr. Gál Zoltán
az Országgyûlés elnöke
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály alapján "Mit ér a vállalkozó, ha magyar, ha többségében
magyar?" címmel kérdést kívánok benyújtani dr. Lotz Károly,
Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi miniszterhez.
Tisztelt Miniszter Úr!
A reformkorban 150 évvel ezelõtt számtalanszor vetõdött fel
költõk, hazafiak, a magyar nemzet sorsát meghatározók ajkáról: mit ér
az ember, ha magyar?
1998-ra persze már nagyot változott a világ, most inkább azt
kérdezhetnénk, mit ér a vállalkozó, és azon belül az épitõipari és
azon belül a mélyépítõ-útépítõ vállalkozó, ha magyar? Mielõtt a könnyû
válasz lehetõségét megadnám, természetesen a Magyarországon bejegyzett
és többségében magyar tulajdonosú és Magyarországon jelentõs adót
fizetõ cégek érdekében teszem fel ezt a kérdést.
Tisztelt Miniszter Úr!
Nagyon tisztán látható, hogy az európai építõipari cégek az
útépítésben, autópálya építésben milyen játszi könnyedséggel nyertek
teret, például a nyersanyag lelõhelyek felvásárlásával, az
aszfaltkeverõ kapacitás döntõ többségének kizárólagos birtoklásával, a
koncessziós háttér megszervezésével.
Tisztelt Miniszter Úr!
Miért engedi a monopóliumok ilyen mértékû térnyerését? Miért
nem teszi általánossá a korábbi eseti gyakorlatot, hogy a hazai
pályázónak minõsülõ pályázó 7,5 % ajánlati ár elõnyt élvezzen, miért
nem teszi a Kormány az ajánlatok elbírálásának szabályozásánál, hogy a
hazai ajánlattevõ, ha a versenyfelhívásban közölt feltételeknek
mindenben megfelel (a kivitelezési idõ, a jótállási idõ, és a hazai
pályázóknak adott elõny), akkor az összehasonlító ár alapján a hazai
javára döntsön.
Tisztelt Miniszter Úr!
Hány milliárdos veszteség éri a magyar költségvetést az
autópályák, gyorsforgalmi utak, városokat elkerülõ szakaszok,
burkolatfelújítások, és sorolhatnám a többi pályázati kiírási tételt,
ahol a magyar (hazainak minõsülõ) vállalkozó már az
aszfaltkeverõtelepek monopolhelyzetének következtében a startvonalnál
hátrányos helyzetbe kerül, és több esetben szolgai, alárendeltségi
viszonyba kerül a többségében külföldi tulajdonú vállalkozásokkal,
amelyek, zömében ma már jelentõs extraprofittal, a hazainak minõsülõ
vállalkozásokat szervezik és áraikat szorítják le a minél nagyobb
haszon érdekében. Mit kíván tenni tisztelt Miniszter Úr, hogy ez a
negatív tendencia Széchenyi István országában, amely oly sok kiváló
építõmérnököt és munkást adott e hazának a piaci verseny jótékony
hatását nem nélkülözve, ne váljék a hazai útépítõipar
megsemmisülésének elõidézõjévé?
Budapest, 1998. február 9.
Tisztelettel:
Balsay István
Eleje Honlap