Kérdés: Rémségek a televízióban.
Dr. Gál Zoltán úrnak
az Országgyûlés elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
Az Alkotmány 27. §-a, valamint a Házszabály 91. § (1)
bekezdése alapján dr. Magyar Bálint mûvelõdési és közoktatási
miniszter úrhoz a következõ
k é r d é s t
kívánom intézni:
Tisztelt Miniszter Úr!
Ez a század, amelynek most már az utolsó éveit éljük, a sok
borzalom mellett a csodálatos technikai vívmányok százada is volt.
Olyan csodálatos technikai újdonságok váltak ismertté és
terjedtek el, mint a telefon, a rádió és végül a televízió.
Elterjedésük sohasem látott távlatokat nyitott meg számunkra és
ablakot nyitott a világra, olyan helyeket ismerhettünk meg a televízió
segítségével, ahová legtöbbünk soha el nem jutna.
A mûsorkínálat megnövekedése ugyanakkor nagy veszélyt is
idézett elõ. A korábbi idõhöz képest a bõség zavara jellemzi az
adásokat. A különbözõ csatornák tömegesen ontják a különbözõ filmeket,
csakhogy milyeneket. A nézõk elszörnyedve nézhetik az erõszakban,
véres jelenetekben bõvelkedõ filmeket, fõleg a kereskedelmi csatorna
adásaiban. Ezek a filmek, beleértve egyes rajzfilmeket is, károsan
hatnak az ifjúságra, mert azt sugalják nekik, hogy az életben csak az
érvényesül, az számít menõnek, aki erõt alkalmaz a másikkal szemben.
Ennek a lélekmérgezõ hatásnak tudható be, hogy a gyerekek brutálisan
viselkednek egymással szemben, brutálisan lépnek fel szüleikkel
nagyszüleikkel szemben. Az elmúlt napok példájaként megemlíthetném azt
az unokát, aki brutálisan meggyilkolta nagyon idõs vak nagymamáját.
Még a közszolgálati televízió is fõ mûsoridõben közvetített
olyan filmet, mint a Frei Dosszié, amely alkalmas a fiatalok
megfélemlítésére.
"Agyonlõtte, agyonverte, kirabolta." Ezek a napjaink híreinek
ismételten visszatérõ szavai.
Hova fog ez a tendencia vezetni Tisztelt Miniszter Úr, ha
nem lépnek fel ellene azok, akik tehetnének valamit ez ügyben.
A Független Kisgazdapárt, amely - politikai programjának
megfelelõen - felelõsséget érez a magyar családok és ezen belül az
ifjúság sorsáért, nem veheti szó nélkül tudomásul ezt a káros
folyamatot és fel kíván lépni ellene.
Kérdem tehát a Miniszter Urat:
Mit kíván tenni annak érdekében, hogy a televízió ne a
rémségek kicsiny doboza legyen, hanem a szórakozást, az
ismeretterjesztést és az ifjúság helyes nevelését szolgálja?
Tisztelettel várom válaszát.
Budapest, 1998. február 5.
Tisztelettel:
Dr. Torgyán Józsefné Cseh Mária
országgyûlési képviselõ
FKGP
Eleje Honlap