ÍRÁSBELI KÉRDÉS

dr. Gál Zoltán úrnak

az Országgyûlés elnökének

Helyben

Tisztelt Elnök Úr!

Az alábbi írásbeli kérdést nyújtom be a Népjóléti Miniszter Úrhoz:

"Egy tízgyermekes család sorsa" tárgyában

Tisztelt Miniszter Úr!

A Magyar Rádió Családi Tükör címû mûsorában elhangzottak

alapján fordulok Önhöz.

Darab József (Dunaegyháza, József A. u. 18. 6300)

rokkantnyugdíjas, GYES-en lévõ feleségével és tíz gyermekével lakott

abban a házban, amely egy évvel ezelõtt leégett. A család azóta

komolyabb segítséget nem kapott, fordultak a Népjóléti Minisztériumhoz

is ahonnan tizenötezer forintot! kaptak. Az igazi gond az, hogy a

gyermekeket a ház leégése után intézetbe vitték. Most a "huszonkettes

csapdája" helyzetében vannak: jogosultak szociálpolitikai támogatásra,

ha a gyerekek nincsenek állami gondozásban, de a gyerekeket csak akkor

hozhatják ki, ha gondoskodnak lakhatásukról.

Az új Gyermek és ifjúságvédelmi törvény szerint pusztán anyagi

okokból nem szakíthatók el a gyermekek a szüleiktõl!

Most tíz gyermek állami gondozásáról kell gondoskodni, ez a

költségvetésnek annyiba kerül, hogy abból már a házat újjá lehetne

építeni! A gyermekek súlyos lelki károsodásáról, az ilyen, szülõktõl

való elszakítás maradandó hatásairól talán nem kell meggyõznöm Önt.

Mindenképp furcsa, hogy az állami gondozott gyermekek számára SOS

gyermekfalvak építését támogatjuk, a gondozást vállaló szülõnek

fizetést adunk, itt pedig a gyermekeikhez ragaszkodó szülõktõl

elválasztják õket és állami gondozottá teszik.

Tisztelt Miniszter Úr!

A fenti tényeket és érveket átgondolva kérem, szakértõivel

vizsgálják meg a család helyzetét. Tájékoztassanak arról van-e

megoldás, hogy a család minél elõbb egyesíthetõ, a gyermekek állami

gondozása megszüntethetõ legyen! (Vajon meglévõ SOS gyermekfaluban nem

található-e olyan ház, ahol a család menedéket találhatna?)

Budapest, 1998. március 2.

dr. Pusztai Erzsébet

NÉPPÁRT-MDNP