000296449 - címsor

Egyetemes irodalomtörténet : 1-3. füzet

000296449 - bal

000296449

ugras

Cím: Egyetemes irodalomtörténet : 1-3. füzet
Szerző: Erdélyi János
Impresszum: Pest : Ráth Mór, 1868
URI: https://go.ogyk.hu/ogy01-000296449

000296449 - könyvismertető

Erdélyi János (Nagykapos, 1814. április 1. – Sárospatak, 1868. január 23.) költő a Kisfaludy Társaság titkáraként a magyar népköltészet úttörő jelentőségű gyűjtője és kutatója volt. Emellett népdalokat, mondákat, népmeséket és közmondásokat is gyűjtött. 1862-63-ban Arany János mellett egyike volt azon keveseknek, akiknek a véleményét Madách Imre kikérte Az ember tragédiája végső szövegének publikálása előtt.

Erdélyi János jogot végzett és ügyvédi vizsgát is tett, de ez idő alatt folyamatos érdeklődést mutatott a magyar irodalom iránt. Irodalmi munkásságát útibeszámolók írásával kezdte, melyek különböző folyóiratokban jelentek meg. 1842-ben a Kisfaludy Társaság tagja lett, ezután fordult teljes figyelmével az irodalom felé. 1847-ben a Szépirodalmi Szemle szerkesztője volt. Úgy látta, szükség van arra, hogy a magyar népköltészet nagyobb figyelmet kapjon és meggyőzte a Kisfaludy Társaságot, hogy bízza meg ennek kutatásával. Ezzel párhuzamosan érdeklődni kezdett a színművek iránt is, s amellett, hogy maga is írt ilyeneket, 1848-49-ben a Nemzeti Színház aligazgatója volt. A szabadságharc után a Sárospataki Főiskola filozófia tanszékén helyezkedett el. Később az irodalom tanszékre került és a főiskola könyvtára is az ő felelőssége lett. Ő indította el a Sárospataki Füzeteket. A főiskolán irodalomtörténetet tanított, elsősorban a világirodalomra fókuszálva.

Erdélyi János irodalomtörténeti munkásságának fontos része az Egyetemes irodalomtörténet: Az ókori irodalom története címen 1868-ban, halála után megjelent háromrészes munkája. Erdélyi a világirodalom teljes történetét fel szerette volna dolgozni, de korai halála miatt csak az ókorral foglalkozó résszel készült el. A mű utolsó oldalait egy sárospataki tanártársa öntötte végleges formába Erdélyi jegyzeteinek felhasználásával. Második kiadása Az ókori irodalom címmel jelent meg. A kötet bevezető, áttekintő része a korszak legjelentősebb német nyelvű irodalomtörténeti munkáira támaszkodik. A monográfia mindemellett a magyar romantika orientalizmusa - ókori Kelet felé fordulása - egyik jelentős tudományos teljesítményének számít.