Alsóviszti Fogarasi János magyar nyelvtudós, jogász, zeneszerző, néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia tagja 1801. április 17-én született Felsőkázsmárkon. Tanulmányait 1814-1823 között Sárospatakon végezte, 1829-ben ügyvédi oklevelet szerzett és hivatali pályáját a váltótörvényszéknél kezdte el. 1848-ban Kossuth pénzügyminisztériumában tanácsos, de a kormányt nem követte Debrecenbe. A szabadságharc leverése után bírói pályára lépett és 1869-ben a Kúria legfőbb ítélőszékének bírája lett. Igazi polihisztor volt, több jogi értekezést írt, e mellett költeményeket és elbeszéléseket is publikált, legjelentősebb azonban nyelvtudományi munkássága volt. 1838-ban az Athenaeumban megjelent értekezésében ő fogalmazta meg elsőként a magyar szórendnek azt a legfontosabb szabályát, hogy a kiemelt mondatrész mindig az igei állítmány elé kerül (Fogarasi-törvény). 1845-től Czuczor Gergellyel együtt, majd annak halála (1866) után egyedül szerkesztette a magyar nyelv hatkötetes szótára anyaggyűjtését (A magyar nyelv szótára. Pest: Emich Gusztáv, 1862-1867. 1-6. kötet.). 1878. június 10-én hunyt el Budapesten.
A Magyar közpolgári törvénytudomány elemei címmel megjelent művet eredetileg Kövy Sándor sárospataki református jogtanár írta latinul, Elementa jurisprudentiae Hungaricae címmel, amely először 1800-ban látott napvilágot Kassán, majd ezután több kiadást is megélt. Fogarasi János, Kövy egykori tanítványa adta ki magyar fordításban Pesten 1839-ben. Fogarasi átdolgozta, bővítette a magyar nyelvű kiadást, kiegészítette az újabban keletkezett törvénycikkekkel és a felsőbírósági ítéletekkel. Az első kiadás még a Magyarhoni magános törvénytudomány elemei címet viselte. A magyar fordításnak hat újabb kiadása volt, a második kiadás 1840-ben, a mű harmadik, javított kiadása 1842-ben, a könyvtár muzeális gyűjteményében elérhető negyedik, szintén javított kiadás pedig 1843-ban jelent meg. A kézikönyv a harmadik kiadástól kezdve Magyar közpolgári törvénytudomány elemei címmel jelent meg. További bővítésekkel, kiegészítésekkel látott napvilágot 1844-ben a kiadvány ötödik, majd 1847-ben pedig annak hatodik kiadása. Két pótkötet is megjelent a gyűjteményhez. 1840-ben „Pótlék a magyarhoni magános törvénytudomány elemeihez, az 1840. törvényezikkelyek után, némely kijavításokkal együtt” címmel, majd 1845-ben pedig „Pótlék a magyar közpolgári törvénytudomány elemeihez, az 1844-iki törvényczikkelyek szerént” cím alatt látott napvilágot az újabb pótkötet.
A rendszerező magánjogi mű három könyvben tárgyalja a polgári anyagi és eljárásjogi szabályokat. A magyar jog forrásait bemutató bevezető után az első könyv a személyi jogi rendelkezéseket veszi sorra, ezen belül tárgyalva többek között a családjogi kérdéseket is, így például a házasság, vagy a szülői hatalom szabályait. A második, „A dologneműekről” címet viselő könyv tartalmazza az adománnyal és az örökléssel, a végrendelettel kapcsolatos előírásokat és itt találjuk a kötelmek alapvető szabályait. A harmadik könyv a törvénykezéssel, azaz a polgári eljárással, a bírósági eljárással összefüggő kérdéseket tárgyalja, valamint számba veszi a perorvoslatok típusait. A művet kiegészíti egy „Toldalék”, amely vonatkozó iratmintákat tartalmaz.
Az Elementa, illetve annak magyar nyelvű fordítása mintegy 50 évig volt az egyik legelterjedtebb jogi tankönyv, kézikönyv.
VT
