Tótváradi Kornis Károly (1822. április 19. Arad - 1863. január 27 Gyorok) jogász, jogtudós, gyakorló ügyvéd, ügyész, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc törzskari tisztje, emigráns újságíró és lapszerkesztő. Szegeden tanult bölcsészetet, majd a Pesti Egyetemen jogi tanulmányokat folytatott. Jogtudományi tanulmányait 1842-ben fejezte be. 1843-ban Tőketerebesre került, ahol nevelője volt gróf Andrássy Gyulának, a későbbi miniszterelnöknek. Ezután a gróf Szapáry családhoz került hasonló minőségben. 1844-ben Pesten ügyvédi vizsgát tett és ugyanabban az évben kinevezték a Pesti Első Bírósági Királyi Váltótörvényszékéhez gyakornoknak, később ugyanott fogalmazó lett. 1848 áprilisában Eötvös József báró meghívta őt a Pesti Egyetemre helyettes tanárnak, ahol büntetőjogot adott elő, majd július 6-án rendes tanárnak nevezték ki.
1849. július 19-én közvádló ügyésznek nevezték ki az országos rögtönítélő bírósághoz, majd pár nap múlva a pesti első folyamodású váltótörvényszékhez helyezték át.
Kornis 1848 decemberétől honvédként harcolt. A világosi fegyverletétel után neki is menekülnie kellett. Távollétében, 1850-ben halálra ítélték és jelképesen (»in effigie«) fel is akasztották. Európán keresztül 1852-ben az Amerikai Egyesült Államokba került. New Yorkban 1853. október 15-én megindította az első amerikai magyar nyelvű lapot, a Magyar Száműzöttek Lapja címmel.
1854 nyarán Brazíliába utazott és Rio de Janeiróban telepedett le, ahol közmegbecsülésnek örvendő ügyvédi tevékenységet folytatott, emellett jelentős tudományos tevékenységet is végzett. Az emigrációban a polgári házasság elfogadásának szükségességéről is írt nagyobb tanulmányt. Tudományos munkája elismeréséül a Sao Paulo-i Akadémia tagjává választotta. Kornis 1857 körül tüdőbajt kapott, 1862-ben elhatározta, hogy hazatér.
A kötetben Kornis Károly, mint a büntetőjog tanára, és mint közvádló ügyész látta el jegyzetekkel, valamint gyakorlati példákkal a rögtön ítélő hadi s polgári vegyes bíróságok és az azok mellett működő közvádlók számára, az 1849. február 13-án kelt országgyűlési határozattal megállapított eljárási szabályokat. Az 1848/49-es szabadságharc alatt felmerült az igény a statáriális jogszolgáltatásnak a törvényi szintű rendezésére, aminek az érdekében Deák Ferenc 1848. július 31-ére elkészített egy törvényjavaslatot, mely szerint a kormány az ország bármely részében ostromállapotot hirdethet, és oda teljhatalmú „királyi” biztost (valójában kormánybiztost) nevezhet ki, aki az adott területen elrendelheti a rögtönbíráskodást is (amelynek feltételeit és menetét a tervezet részletesen szabályozta). E törvény elfogadására végül csak a belső helyzet végletes kiéleződése idején, 1849 februárjában került sor, a rögtönbíráskodás vonatkozásában – néhány apróbb eltérést nem számítva – alapvetően a deáki elképzeléseket törvénnyé emelve. A Honvédelmi Bizottmány február 8-ára készítette el a fél évvel korábbi tervezet átdolgozott változatát, amit azután a debreceni országgyűlés február 13-án fogadott el. Az országgyűlés „határozata” mint az 1849. évi I. törvénycikk (az ún. „vésztörvény”) a rögtönítélő hadi s polgári vegyes bíróságok felállítása, szerkezete, eljárása, - s ítéletek alá tartozó esetek meghatározása tárgyában címmel került be a törvények sorába.
VT
