Szelestey László (Uraiújfalu, 1821. szeptember 14. – Budapest, 1875. szeptember 7.) ügyvéd, költő, országgyűlési képviselő. Iskoláit Kőszegen, Szombathelyen végezte, ezt követően Győrbe került joghallgatónak, és ügyvédi vizsgát tett. Bekapcsolódott a Vas megyei közéletbe, a reformpárti erőkhöz csatlakozott. Már serdülőkorától kezdve írt verseket, 1842-ben pedig önálló kötettel jelentkezett Érzelemvirágok címmel. Megismerkedett a kor nagy irodalmi alakjaival és politikusaival: Petőfivel, Vörösmartyval, Batthyány Lajossal és Deákkal. A szabadságharc idején nemzetőrként harcolt. A világosi fegyverletételt követően visszavonult szentivánfai birtokára, gazdálkodott, verseket írt, 1852-ben adta ki Összes költeményeit. 1855-ben Pestre költözött, ekkor jelent meg újabb kötete, Tündérvilág címmel. „Szépirodalmi Közlöny” néven folyóiratot alapított és szerkesztett. 1860-ban Vas vármegye főjegyzője, majd országgyűlési képviselője lett. 1864. március 15-én politikai összeesküvés gyanújával letartóztatták, Olmützben és Theresienstadtban raboskodott. 1867-ben szabadult. Ennek az időszaknak a verseit „Egy rab álmai” című kötetében adta közre. 1871-ben a körmendi kerületben ismét országgyűlési képviselővé választották.
Petőfi Sándor hatására kezdett el népies verseket, költeményeket írni. 1854-ben jelentette meg pályafutása csúcspontjának számító a Falu pacsirtája című kötetet. E „dalaival” nem csupán a hazai tájköltészet, hanem egyúttal a magyar lírikus, romantikus, népies poézis legnevezetesebb személyei közé került. Témái között szerepel az ország sorsáért való aggódás, a szerelmi líra, a lángoló hazaszeretet, illetve a magány is. A költőt saját kora, a romantikát kiteljesítő reformkor, illetve a Világos után újrainduló irodalmi élet is egyöntetűen elismerte. „Néhány merengés kizárólag a költő egyediségének képviselője, de oly alakban, hogy a népies jelleg azokon szinte megvan” – írta a korszak meghatározó szépirodalmi folyóirata, a Divatcsarnok 1854-ben, közvetlenül a kötet megjelenését követően. Szelestey hiteles képi motívumait, „a mély népies kedély mellett, a keletiesen gazdag képzelődés ragyogását”, valamint a költő ritka tehetségét és szorgalmát emelik ki, „mely nemzeti irodalmunkban egyike a legjelentékenyebbeknek.”
MB
