Rumy Károly György (Igló, 1780–Esztergom, 1847) polihisztor, író és tanár pályája során számos szakma és tudományág művelésében jeleskedett. Szepességi szász családban született, a debreceni kollégiumban tanult meg magyarul. Göttingenben és Wittenberben is folytatott tanulmányokat, számos tárgyat oktatott késmárki, tescheni, karlócai és pozsonyi intézményekben – többek között a német filológia, görög, lati, francia, történelem és földrajz tanára is volt. 1813-ban Festetics György gróf meghívta a keszthelyi Georgikonba tanárnak, ahol gazdászatot és jószágigazgatást, később vegytant és természetrajzot is oktatott. Bár eredetileg evangélikus lelkész is volt, később katolikus hitre tért, majd jogot és statisztikát tanított Esztergomban. Annak ellenére, hogy korának ismert és elismert polihisztora volt, vagyontalanul halt meg 1847-ben, feleségére és gyermekeire csak értékes művekből álló könyvtárát hagyta, melynek kötetei azonban elkallódtak.
A Georgikonban töltött évei alatt született A' Gazdaságbeli erőnek használásáról és igazgatásáról. Kiváltképpen Thaer és Trautmann szerint (1818) című felsőoktatási jegyzete, amely korának két kiemelkedő és haladó szellemű mezőgazdasági szakírójának Albrecht Thaernek és Leopold Trautmannak a racionális mezőgazdaságról szóló elveit foglalja össze magyar nyelven. Thaer és Trautmann kortársak voltak, és mindkettejüknek elévülhetetlen érdemük volt a modern elméleti agronómia gyakorlatba történő átültetésében. Thaer legfontosabb műve, a Grundsätze der rationellen Landwirthschaft (1809-12) átfogóan foglalkozik a mezőgazdálkodás minden aspektusával (a termőföldtől, az öntözésen át az egyes kultúrnövények termesztésének módszertanáig), Leopold Trautmann Versuch einer wissenschaftlichen Anleitung zum Studium der Landwirtschaftslehre című (1810) művének legnagyobb érdeme pedig az volt, szintetizálta és közép-európai viszonyokra dolgozta át a nyugat-európai, angliai mezőgazdasági szakkönyvek ajánlásait. Ez utóbbi olyannyira nagy jelentőségű könyv lett a Georgikon berkein belül, hogy már német eredetiben is alapműként tartották számon, miután pedig végül magyarra is teljességében lefordították (A mezőgazdaság – Lencsés J. Antal fordításában) Festetics László kötelező tankönyvvé tette az intézményben.
A könyvtárunkban megtalálható több mint 300 oldalas jegyzet első 32 oldala a fent említett Rumy-féle cikk kézzel írott változata, amely tartalmazza annak mind a négy cikkelyét, ám a végén található irodalomjegyzéket és statisztikai jegyzékét nem. A négy cikkely a mezőgazdasági munkákat rendszerezi: elsőként általában szól a munkáról, annak hatékony szervezéséről. A második cikkely a jármos marhákkal végzett munka sajátosságait vázolja, a harmadikban a kézi munkákat végzők (cselédek, napszámosok, robotosok) feladatairól olvashatunk, a negyedik cikkely pedig a gazdaságok kormányzásának alapelveit taglalja.
Rumy szövegének kéziratos másolata után a dokumentum egy Gazdaságbéli Kalendáriomot tartalmaz 1817-ből, amely hónapokra lebontva mutatja be az év során elvégzendő mezőgazdasági feladatokat a földek, rétek, szőlők és erdők művelésének vonatkozásában, illetve kitér a vadászatot, madarászatot, a veteményest és a gyümölcstermesztést illető munkálatokra is. Az állattenyésztéssel kapcsolatos kérdéseket is részletezi a szöveg, így megtudhatjuk, hogy az adott időszakban mi a teendő a lovak, szarvasmarhák, birkák, sertések, sőt a méhek és a selyemhernyók tenyésztésével kapcsolatban. Végül megtudhatjuk, hogy a birtokok üzemeltetésével kapcsolatban milyen munkafolyamatokkal, adminisztrációs terhekkel kell számolnia a gazdának hónapról-hónapra.
PV
