A képviselõ által benyújtott irományok
|
Bajor Tibor (MSZP) Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 7. sz., Kisvárda központú választókerület 1955. október 9-én született Budapesten. Apai nagyszülei katolikus vallású kereskedõk voltak. Édesapja, Bajor Tibor (1933) technikumot végzett esztergályos, szerszámkészítõ, mûvezetõ. Édesanyja, Réczi Mária (1932) katolikus vallású iparoscsaládból származik, mûszerész, szalagvezetõ, késõbb házmesterként dolgozott. Húga, Ágnes (1961) külkereskedõ a Paksi Atomerõmûben. 1979-ben kötött házasságot, felesége, Szabó Piroska általános iskolai tanár, népmûvelõ. Két gyermekük született, Eszter (1980) és Zsuzsanna (1985), mindketten tanulók. Az általános iskolát Budapesten és Szekszárdon végezte. 1970-tõl a szekszárdi Ipari Szakmunkásképzõ Intézetbe járt, 1973-ban villanyszerelõ szakmunkásvizsgát tett. 1973 és 1975 között a pécsi Zipernowsky Károly Gépipari Szakközépiskola levelezõ hallgatója, az erõsáramú villamos gépgyártó szakon tanult. A tanulás mellett a Tolna Megyei Állami Építõipari Vállalatnál dolgozott. 1975-tõl 1976-ig a Zalka Máté Katonai Fõiskola hallgatója. 1976-1977 között Budafokon töltötte kötelezõ sorkatonai szolgálatát. 1977-tõl 1978-ig az Agrober, majd a szekszárdi szabószövetkezet, 1978-tól 1979-ig a nagykállói Magyar Posztógyár alkalmazottja. 1979 és 1981 között Kisvárdán a Városi-Járási Mûvelõdési Központban dolgozott mûsorszervezõként. 1981-ben felvételt nyert a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképzõ Fõiskola levelezõ tagozatára, 1985-ben általános iskolai történelemtanár és népmûvelõ oklevelet szerzett. 1981-1982-ben Kisvárdán, a Hunniacoopnál közmûvelõdési elõadó. 1983-tól 1987-ig a Vasutasok Szakszervezete Záhonyi Mûvelõdési Házának, 1990-ig a jogutód MÁV Oktatási és Mûvelõdési Központnak az igazgatója. 1990-1994 között Záhony polgármestere. 1986-tól 1989-ig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem levelezõ hallgatója, filozófiatanári diplomát szerzett. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Fejlesztési Tanács igazgatótanácsi tagja, a Felsõ- szabolcsi Területfejlesztési Társulás tiszteletbeli elnöke, a Vasutas Városok Szövetsége alelnöke, a Pro Urbe Záhonyért Alapítvány kuratóriumi elnöke, és az 1100 Éves Honfoglalás Alapítvány kuratóriumi tagja. Mûvelõdési és területfejlesztési tárgyú írásai a helyi és országos lapokban, szakmai folyóiratokban és tanulmánykötetekben láttak napvilágot. 1986-ban Szakszervezeti Munkáért, 1988-ban a Szocialista Kultúráért, 1995-ben A Vasútért kitüntetésekkel ismerték el munkáját. Politika iránti érdeklõdését, nézeteit baráti beszélgetések és az amatõr színjátszómozgalom formálta, befolyásolta. 1986-tól 1989-ig tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Az 1990. évi önkormányzati választásokon a második fordulóban Záhony polgármesterévé választották. 1992. december 12-én belépett a Magyar Szocialista Pártba. Az 1994. évi országgyûlési választásokon az MSZP országos listáján (79.) is szerepelt, mandátumát Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 7. sz., Kisvárda központú választókerületében, a második forduló három jelöltje közül abszolút többséget elérve szerezte. A törvényhozásban 1994. augusztus 30-tól a környezetvédelmi állandó bizottságban, ezen belül a közigazgatás korszerûsítésével foglalkozó ideiglenes albizottságban, illetve a holtágakkal fogélalkozó vegyes aalbizzottságban dolgozik. Az MSZP-frakcióban az ifjúsági és modernizációs munkacsoport szóvivõje. Az IPU magyar csoportja magyar-izraeli és magyar-ukrán baráti tagozatának munkájában vesz részt. Az 1994. évi önkormányzati választásokon bekerült Záhony képviselõ- testületébe, a környezetvédelmi bizottság és a záhonyi vállalkozási övezet létrehozására alakult koordinációs bizottság elnöke, valamint az ukrán-magyar gazdasági, mûszaki és tudományos kormányközi vegyes bizottság regionális munkabizottságának vezetõje. Fogadóórája: minden hónap elsõ csütörtökén a kisvárdai városházán, a többi településen a helyi sajtóban elõre meghirdetett helyen és idõpontban. Hivatali címe: Záhony, Kun Béla utca 6/b; Képviselõi Irodaház, 322. szoba. Lezárva: 1996. december 20.