Dr. Dornbach Alajos
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Dornbach Alajos (SZDSZ) - Budapesti területi lista 1936. január 21-én született Ózdon (Borsod, Gömör és Kishont vármegye). Apai nagyszülei sváb parasztok voltak, akik még jól beszéltek németül. Nagyapja harangozó és templomszolga, kis földön gazdálkodott, de mind az öt gyermekét taníttatta. Édesapja, Dornbach Gyula (1911) tanítóképzõt, majd zenetanárképzõt végzett; eredetileg kántortanító, majd az iskolák államosítása után általános iskolai tanító volt Szilvásváradon. 1964 óta kántor, az utóbbi években, 1991-ig Budapesten, a Margit körúti ferences templomban. Elkötelezett szociáldemokrata volt, ezt jól össze tudta egyeztetni vallásosságával. Anyai déd- és nagyszülei valamennyien felvidéki vízimolnárok, falusi iparosok voltak. Az anyai nagyszülõk is úgy vállalták gyermekeik taníttatását, hogy éppen csak a megélhetéshez elegendõ vagyonnal rendelkeztek. Édesanyja, Kisbenedek Sarolta (1913-1967) négy gimnáziumot végzett, háztartásbeli volt. Két testvére van: Gyula (1933) mérnök, Mária (1946) szerkesztõ, mûfordító. 1972 óta házas, felesége, Zachár Zsófia angol-magyar szakos tanár, fõszerkesztõ-helyettes a The Hungarian Quarterly címû lapnál. Gyermekeik: Márton (1973), 1991 óta egyetemi hallgató az USA-ban, és Borbála (1975), õ az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanul. Az elemi iskolát Sátán végezte. A gimnáziumot bátyjával együtt az egri cisztercieknél kezdte, majd az államosítás után különbözõ állami általános iskolák tanulója. 1950-1951-ben az egri papnevelõ intézetben kisszeminarista. A tanév befejezése után a kecskeméti Piarista Gimnázium növendéke lett, 1954-ben érettségizett. Bölcsésznek készült, de adminisztratív okokból átirányították a jogi fakultásra, így 1958-ban az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. Ekkor már határozott célja volt, hogy ügyvédként dolgozzon. 1958 és 1964 között a Gyöngyösi Ügyvédi Munkaközösség ügyvédjelöltje, a szakvizsga után, 1964-tõl 1974-ig ugyanott ügyvéd. 1974-tõl Budapesten a 23. sz., majd az 5. sz. ÜMK tagja lett. Elsõsorban a polgári jog érdekelte, legszívesebben vagyonjogi-hagyatéki ügyeket vállalt. Többek között Lengyel József írói hagyatékát kezelte, és éveken át Károlyi Mihályné ügyvédje volt. 1956. október 23. után a budapesti egyetem jogi karán forradalmi bizottsági tag, október 28-tól két napig rendõr, majd nemzetõr volt. Bátyja a miskolci egyetem diákparlamentjének egyik vezetõje lett, emiatt több mint másfél éves börtönbüntetésre ítélték. Ô maga sem kerülhette el a letartóztatást: 1959. november 13-tól 1960. január 13-ig vizsgálati fogságban tartották. Mivel nem indítottak ellene eljárást, letartóztatásának nem volt joghátránya, ám az ügyvédséghez szükséges feddhetetlenségi bizonyítványt nem kapta meg; szabadulása után néhány hónappal javasolták az ügyvédgyakornoki névjegyzékbõl való törlését és munkahelyi elbocsátását. Ez végül nem következett be, de az Ügyvédi Kamarába csak 1964 októberében léphetett be. Az 1960-as évek elejétõl folyamatos baráti kapcsolatot tartott az ötvenhatosok egy körével (Donáth Ferenc, Eörsi István, Andorka Rudolf, Gáli József). Ügyvédként kezdettõl fogva képviseletet vállalt kényesnek minõsített politikai, munkaügyi és emberi jogi perekben. 1964-tõl, a szervezõdõ demokratikus ellenzék - írók, mûvészek, politikai másként gondolkodók - elsõ izgatási perének sikeres lezárását követõen egyre gyakrabban kértek tõle tanácsot és jogi védelmet. A Charta '77 tagjaival szolidaritást vállaló nyilatkozat aláíróinak, a Szegényeket Támogató Alap tagjainak és a szamizdatot kiadóknak is ingyen vállalta a védelmét. 1983-ban a New- York-i székhelyû Soros Alapítvány és az MTA együttmûködési szerzõdésének egyik létrehozója, 1983 és 1990 között Soros György magyarországi jogi képviselõje volt; jelenleg a Soros Alapítvány kuratóriumának alelnöke. 1988 elején Vásárhelyi Miklós megbízásából eljárást indított a Nagy Imre-per felülvizsgálatára, és még abban az évben kezdeményezte a Standard-per felülvizsgálatát is. Mindkét perújrafelvételi eljárásban a korábban elítéltek védõje volt. 1988. májusban alapító tagja a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének és a Szabad Kezdeményezések Hálózatának. 1988. júniustól a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) jogi szekciójának vezetõje. A TIB alapítása után négy társával - Göncz Árpád, Forintos György, Litván György, Zimányi Tibor - együtt õ dolgozta ki a szervezet részletes programját. Az 1989. június 16-i gyászszertartás egyik szervezõje. 1989. februártól a TIB képviselõjeként részt vett az Igazságügyi Minisztérium politikai ítéletek semmisségérõl szóló törvényjavaslatának az elõkészítésében. 1990 tavaszán lemondott a TIB-ben viselt tisztségeirõl, a továbbiakban nem vett részt a szervezet munkájában, 1992 márciusában pedig, mivel nem értett egyet a TIB új vezetõségének politikájával, kilépett a szervezetbõl. 1988-ban pert indított a Fidesz törvényességének elismertetése érdekében. 1989-ben és 1990-ben több tucatnyi társadalmi szervezet és alapítvány alapító okiratát szerkesztette. 1994-ben a koncepciós perek természetének dokumentálásra The Secret Trial of Imre Nagy címmel könyvet adott ki a Praeger Kiadó (London) gondozásában. 1988. novemberben az SZDSZ alapító tagja. Az 1990. évi országgyûlési választásokon szûkebb lakóhelyén, Budapest 1. sz. választókerületében (I-II. ker.) indult, a második fordulóban Bánffy György (MDF) mögött a második helyen végzett, mandátumát pártja budapesti listáján szerezte. 1990. augusztus 3-án az Országgyûlés alelnökévé választották. 1991 késõ õszén, az SZDSZ vezetési válságának idején személyisége és tekintélye alapján az elnöki posztra jelölték. A tisztre pályázók nyilvános vitájában Új lendülettel! címmel írásos programot tett közzé, amelyben a tisztség integráló szerepét hangsúlyozta. Az 1991. november 23-án megtartott elnökválasztó küldöttgyûlésen a szavazatok 38 százalékát megszerezve alulmaradt, de a második legnagyobb szavazataránnyal (87 százalék) az új ügyvivõi testület tagja lett. Választott párttisztségérõl 1992. február végén, mivel nem látott lehetõséget az eredményes munkára, lemondott. Petõ Iván elnökké választásakor tért vissza a párt legfelsõ vezetésébe, az 1992. november 13-i tisztújításon ismét ügyvivõvé választották, az új összetételû testület médiaszakértõje lett. Mint a Ház alelnöke a parlamenti politikai vitákban 1992- ig egyáltalán nem vett részt, az Országgyûlésen kívül azonban aktívan politizált. 1992 májusában a médiavita során keresetet adott be az Alkotmánybírósághoz, amelyben annak megállapítását kérte, hogy a kormány a rádióval és a televízióval kapcsolatban visszaélt az 1047/1974 (XI. 18.) sz. minisztertanácsi határozatban biztosított felügyeleti jogával, és egyúttal alkotmányellenesnek ítélte magát a határozatot is. Az Alkotmánybíróság 1992. június 8-án kihirdetett határozatában kimondta a rendelet alkotmányellenességét, viszont egyéb jogszabály hiányában érvényben hagyta, egyúttal 1992. november 30-i határidõvel kötelezte a törvényhozást a a médiatörvény megalkotására. Egy másik beadványában a Hungária Televízió Alapítvány esetében a kizárólagos kormánybefolyást tette kifogás tárgyává. Mint a katolikus magyar értelmiségiek mozgalmának tagja sokat tett azért, hogy az egyházak kárpótlása rendben megindulhasson. Az SZDSZ közvetlen szakmai-politikai támogatása mellett az önkormányzatok több mint kétszázhatvan ingatlant adtak vissza vagy adtak át az egyházaknak anélkül, hogy a törvény által szabályozott eljárásra került volna sor. Az 1994. évi országgyûlési választásokon ismét Budapest 1. sz. választókerületében indult, s a második fordulóban a konzervatív pártok összefogásával ezúttal Csóti György (MDF) elõzte meg. Mandátumát újra a budapesti területi listáról (2.) szerezte. (Az SZDSZ országos listáján a hetedik helyen jelölték.) Korábbi elhatározásához híven nem vállalta újra az alelnöki tisztséget, politikai munkát akart végezni a parlamentben; 1994. június 28-tól az önkormányzati és rendészeti állandó bizottság alelnöke. Az SZDSZ 1994. októberi tisztújító küldöttgyûlésén a harmadik legjobb eredménnyel ismét ügyvivõ lett. 1995. január 21-én a szavazatok kétharmadával az SZDSZ Országos Tanácsának az elnökévé választották. Ezután február 11-én lemondott az önkormányzati és rendészeti bizottsági alelnökségérõl, munkáját az alkotmány- és igazságügyi állandó bizottság tagjaként folytatja. Az SZDSZ az alkotmány-elõkészítõ állandó bizottságba is delegálta, részt vett a bizottság ügyrendjét elõkészítõ albizottság tevékenységében. Az IPU magyar csoportja magyar-horvát, magyar-román és magyar-szlovák baráti tagozatának a munkájában vesz részt. Tagja az SZDSZ frakcióvezetõségének. Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 714. szoba.