Donáth László
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Donáth László (MSZP)
Budapest 4. sz. (III. ker.) választókerület
1955. december 5-én született Budapesten. Apai
nagyapja liberális gondolkodású ügyvéd volt
Jászárokszálláson, nagyanyja gyáros Nagyrédén. Édesapja,
Donáth Ferenc (1913-1986) jogi egyetemet végzett,
politikus, agrártörténész. 1932-ben Debrecenben
bekapcsolódott a kommunista diákmozgalomba. Tevékeny
résztvevõje volt az 1937-ben kibontakozott, Magyarország
függetlenségét és társadalmi reformokat hirdetõ
antifasiszta Márciusi Frontnak. A népfrontmozgalmat
szervezve került közel a népi írókhoz, akikkel élete
végéig együttmûködött. Az 1940-es évek elején pár hétig
Geszten munkaszolgálatos. Ezt követõen évekig
illegalitásban élt, és bár többször letartóztatták,
sikerült túlélnie a Horthy-rendszert. 1945-ben az
Országos Földbirtok-rendezési Tanács alelnöke, majd 1948-
ig a Földmûvelésügyi Minisztérium politikai államtitkára
volt. Politikai meggyõzõdése alapján célja a munkásság és
a parasztság szövetségén alapuló újfajta demokrácia
kialakítása volt. Tagja lett a Magyar Kommunista Párt
(1948-tól Magyar Dolgozók Pártja) Központi Vezetõségének,
késõbb a KV titkárságát is vezette. 1951-ben az államrend
megdöntésére irányuló szervezkedés koholt vádjával
letartóztatták. Koncepciós per keretében, Kádár Jánossal
és más, ún. "hazai" (azaz nem Moszkvából hazatért)
kommunistával együtt elítélték. Nagy Imre
miniszterelnöksége idején, 1954-ben szabadult. 1956-ban
részt vett a forradalmat megelõzõ politikai, gazdasági
vitákban, majd Nagy Imréhez csatlakozva a forradalom
irányításában. 1956. november 4-én a forradalom számos
vezetõjével együtt a jugoszláv nagykövetségen keresett
menedéket. Az ide menekülteket, családjukkal együtt
cselszövéssel a romániai Snagovba vitték. Néhány hónap
múlva a magyar hatóságok tartóztatták le, Budapestre
szállították, és a Nagy Imre-perben a vádlottak padjára
ültették; 1958. június 15-én tizenkét évi
börtönbüntetésre ítélték. 1960-ban amnesztiával
szabadult. Az 1980-as évek elejéig tudományos
kutatóintézetekben dolgozott, a mezõgazdaság problémáival
foglalkozott, számos agrártörténeti mûvet publikált
magyar és idegen nyelven. Az 1970-es évektõl egyre
aktívabb szerepet vállalt a szervezõdõ ellenzék soraiban.
A különbözõ politikai irányzatok között közvetítõ,
összefogó személyiség volt, a demokratikus és a népi
ellenzéket egységes frontba tömörítve akarta szolgálni a
közvetlen demokrácia ügyét és az ország gazdasági
felemelkedését. 1979-ben õ lett az elnöke a Bibó-
emlékkönyv szerkesztõbizottságának. Kiemelkedõ politikai
érdeme volt a monori ellenzéki tanácskozás megszervezése
(1985), amely elõkészítette a politikai
rendszerváltozást.
Anyai nagyapja osztrák-magyar származású katonatiszt,
nagyanyja erdélyi szász lutheránus paplány volt, aki
tanítónõ lett. Édesanyja, Bozóki Éva (1923) Budapesten
született, de Egerben és Pápán nõtt fel. A háború után
népi kollégistaként járt egyetemre, eredeti végzettsége
szerint pedagógus. 1948-ban a Magyar Rádiónál kezdett
dolgozni. Röviddel férje letartóztatása után õt is
lefogták, három és fél évet töltött per és ítélet nélkül
börtönben. Kiszabadulása után nevelõtanárként dolgozott
egy állami nevelõotthonban. Romániából való hazakerülésük
után a közgazdaság-tudományi egyetem könyvtárában kapott
állást. 1960-tól nyugdíjazásáig a Könyvtáros címû
folyóirat irodalmi rovatvezetõje, emellett a Nõk Lapja
pedagógiai rovatvezetõje, számos egyéb folyóirat és
napilap rendszeres szerzõje, több szépirodalmi mû
szerkesztõje. Maga is írt regényeket, amelyek az 1970-es
évek végétõl jelentek meg. Az 1980-as évek elején
beiratkozott az Evangélikus Teológiai Akadémia levelezõ
tagozatára, ezt elvégezve a budavári, majd a csillaghegyi
gyülekezet lelkészi munkatársa. Jelentõs eredményeket ért
el a teológiai publicisztika és a felnõtt katekézis
területén.
Két testvére van. Bátyja, Mátyás (1950) kertészmérnök.
Szüleik 1951. évi letartóztatását követõen három és fél
évre állami gyermekotthonba vitték. Öccse, Ferenc 1956
decemberében, romániai internálásuk idején, Bukarestben
született, ma orvos. Felesége, Muntag Ildikó, akivel
1979-ben kötöttek házasságot, könyvtáros, tanár,
mentálhigiénés szakember. Az 1970-es évek közepétõl az
Országgyûlési Könyvtár dolgozója. Az 1980-as évek
közepétõl férje mellett gyülekezeti gyermek- és ifjúsági
katekézist vezet. 1990 óta pasztorálpszichológusi munkát
is folytat. Három gyermekük született: Mirjam (1980) és
Dávid Ferenc (1984) gimnáziumi tanuló, Anna (1987)
általános iskolás.
Az általános és a középiskolát Budapesten végezte,
1974-ben érettségizett a Táncsics Mihály Gimnáziumban.
1974-1979 között az Evangélikus Teológiai Akadémia
hallgatója volt, 1979-ben avatták lelkésszé. 1979-tõl
Budapesten, a kelenföldi egyházközségben, 1981
januárjától a budavári egyházközségben, majd
szeptembertõl a miskolci egyházközségben segédlelkész.
1982. novembertõl 1983. áprilisig Ózdon helyettes
lelkész. 1983. április és 1984. szeptember között
Sajókaza és Kazincbarcika helyettes lelkésze. 1984
õszétõl 1985 júliusáig ismét Miskolcon segédlelkész. Mint
egyházmegyei szórványlelkész az említett gyülekezeteken
kívül más Borsod-Abaúj-Zemplén megyei helységben is
végzett lelkészi munkát. 1985-1986-ban a Lutheránus
Világszövetség ösztöndíjával Heidelbergben az egyetemen,
illetve a Zsidó Tudományok Fõiskoláján tanult; a
posztgraduális teológiai képzés mellett judaisztikai
tanulmányokat folytatott. Hazaérkezése után két hónapig
munkanélküli. 1986 végétõl újra Budapesten, a
budahegyvidéki és a csepeli egyházközségben végzett
kisegítõ segédlelkészi munkát. 1988 januárjától tíz
hónapon át helyettes lelkész a csillaghegyi
gyülekezetben; 1988. október 22-én parókus lelkésszé
választották. Változatlanul szórványlelkész,
gyülekezetéhez tartozik Üröm, Solymár, Pilisvörösvár,
Piliscsaba, Csobánka evangélikussága is. 1986 õszétõl
tesz erõfeszítéseket azért, hogy a Magyarországi
Evangélikus Egyház keretén belül a német "Evangelische
Akademie"-hez hasonló tudományos-közösségi intézmény
jöjjön létre, amely a szekularizációs processzusra nem
elutasítással, hanem tudatos felnõttképzéssel felel, a
demokratikus és toleráns együtt gondolkodás mûhelyeként
helyet adva az interkonfesszionális és az
interdiszciplináris párbeszédnek. Törekvése az elmúlt
évek során kevés támogatást kapott.
1990-1994 között szociáletikát és 20. századi
teológiatörténetet tanított a Miskolci Bölcsész
Egyesületben, az ELTE Szociálpolitikai Tanszékén és a
Wesley Károly Teológiai Fõiskolán. 1978 óta jelennek meg
publicisztikái az egyházi, 1987 óta a világi sajtóban,
írásai fõleg teológiai, kulturális és politikai témájúak.
Több könyv társszerzõje, illetve szerzõje. 1989-tõl
rendszeres külsõ munkatársa a Magyar Rádiónak. 1989-ben
tagja volt a Történelmi Igazságtétel Bizottság Kegyeleti
Bizottságának, és aktív résztvevõje a június 16-i, Nagy
Imrének és mártírtársainak végtisztességet adó
temetésnek. 1989-ben alapító tagja a Magyar-Zsidó
Kulturális Egyesületnek. Részt vesz a Keresztény-Zsidó
Tanács és a Keresztény-Zsidó Társaság munkájában. 1989-
tõl az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem elnökségi
tagja. Számos kulturális, egyházi és kisebbségi
alapítvány kuratóriumának tagja. Részletes életrajz
jelent meg róla az Oral History Archívumban.
Szülei sorsán keresztül kora gyermekkorától fogva
élete részévé vált a politika, tevékenységét ugyanakkor
ma sem tartja politizálásnak. Nem volt és jelenleg sem
tagja pártnak. Normatív értékûnek az evangélium etikáját,
a hegyi beszédet, Jézus példázatait, röviden a közvetlen
teokráciát tartja. Szociáletikai meggyõzõdésének alapja a
lutheri és a lutheránus antropológia, valamint a S.
Kierkegaard, P. Tillich, D. Bonhoeffer és H. Zahrnt
munkásságával fémjelzett teológiai liberalizmus. Az 1994.
évi országgyûlési választásokon a második fordulóban az
MSZP jelöltjeként, Budapest 4. sz. (III. ker.)
választókerületében - Soós Károly Attila (SZDSZ) és a
kerület volt képviselõje, Sárossy László (MDF) elõtt -
szerzett mandátumot (43,02 százalék). A párt országos
(44.) és budapesti (11.) területi listáján is jelölték.
Az Országgyûlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi
állandó bizottságában dolgozik. Az MSZP-frakcióban is az
emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi munkacsoport
tevékenységében vesz részt. Az IPU magyar csoportja
magyar-izraeli baráti tagozatának a tagja.
Fogadóórája: minden hónap elsõ szerdáján a
Békásmegyeri Közösségi Házban.
Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 342. szoba.
Lezárva: 1996. május 6.