Dr. Für Lajos
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Für Lajos (Független) MDF Hajdú-Bihar megyei területi lista 1930. december 21-én született Egyházasrádócon (Vas vármegye). Édesapja, Für Lajos és édesanyja, Csuti Julianna református vallású kisparasztok voltak, akik az osztrák határ közelében levõ faluban gazdálkodtak. Öt gyermekük közül három érte meg a felnõttkort, két testvére - Etelka, aki adminisztrátor és Julianna, aki könyvelõ - ma is szülõfalujukban élnek. Elsõ házasságából két gyermeke született: Ágnes Sarolta (1969) történelem-magyar nyelv és irodalom szakon végzett az egri tanárképzõ fõiskolán, jelenleg szociális munkatárs, és Balázs (1970), aki angol nyelv és irodalom-matematika szakon végzett a József Attila Tudományegyetemen, rendszerelemzõ. 1976 óta felesége Bíró Friderika, aki tájjellegû építészettel és lakáskultúrával foglalkozó néprajzos-muzeológus, Szentendrén, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban dolgozik. Az elemi iskolát Egyházasrádócon, a református népiskolában végezte. A falu lelkészének biztatására, a falusi tehetségmentõ akció lehetõségével élve 1941-tõl Csurgón, a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumban tanult, 1949-ben érettségizett. 1950-tõl a debreceni tudományegyetem hallgatója, 1954-ben szerzett középiskolai történelemtanári diplomát. 1954-tõl 1957-ig a Kossuth Lajos Tudományegyetem történelmi intézetében dolgozott, Szabó István professzor tanársegédjeként. 1956 októbere az egyetemen érte, a debreceni Kossuth Kör titkára lett. 1956. október 26-án a debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány titkárává választották. A második katonai inváziót végrehajtó orosz hadsereg katonái november 4-én hajnalban letartóztatták, és rövid idõre internálták. 1956 karácsonya elõtt szabadult, Franciaországba menekült, de 1957. május 16-án hazatért. Ezután egy évig állásnélküli volt. 1958. márciusban könyvtári alkalmazott lett a debreceni Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárában. 1961. márciustól a fõvárosban folytatódtak "belsõ számûzetése" évei: rakodómunkás a Temaforg nevû vállalatnál. Fél év múlva Dabason, ezután Pestújhelyen kapott pedagógusi állást. 1964. januártól térhetett vissza a tudományos kutatói pályára, a Magyar Mezõgazdasági Múzeum tudományos munkatársa lett; felsõoktatási állást azonban még évtizedekig nem kapott, csak 1978-tól, illetve 1981-tõl taníthatott másodállásban elõbb a nyíregyházi, majd az egri tanárképzõ fõiskolán. Amikor az 1980-as évek közepén Irinyi Károly, a KLTE történészprofesszora katedrát ajánlott neki, a helyi vezetõk és a pártközpont megakadályozták kinevezését. 1987-tõl az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a közép- és kora újkori magyar történelmi tanszék docense, 1990-tõl egyetemi tanára. Kutatási területe a magyarországi agrártermelés és társadalom 18-20. századi története. 1958-ban bölcsészdoktori, 1971-ben kandidátusi címet, 1983-ban akadémiai doktori fokozatot szerzett. Közel kétszáz tanulmánya, cikke és tíz kötete jelent meg. Az MTA Agrártörténeti Bizottságának a tagja. 1997. január 16-án a francia becsületrend tiszti fokozatával tüntették ki. Közíróként az elsõk között emelt szót a határainkon túl élõ magyarság sorsáért. 1974-ben a Tiszatájban megjelent Milyen nyelven beszélnek a székelyek címû írásáért évekig hallgatásra ítélte a hivatalos kultúrpolitika. Politikai mozgástere 1986-1987-tõl változott meg lényegesen. Az 1987. évi elsõ lakiteleki találkozón az MDF kilenc alapítójának egyike. Hozzászólásában a kisebbségi és a kisebbségvédelmi politika felelõsségérõl és összefüggéseirõl beszélt. 1989. márciusban, az MDF I. országos gyûlésén elnökségi taggá választották. 1989. október 22-én, a II. országos gyûlésen az MDF köztársaságielnök-jelöltje lett. Jelöltségét a november 29-i, az elnökválasztást a választások utánra halasztó népszavazás után semmisnek nyilvánította. Az 1990. évi országgyûlési választások második fordulójában Vas megye 5. sz. (Körmend és vidéke, így szülõfaluja) választókerületében második lett, mandátumát pártja Vas megyei területi listáján szerezte. 1990. május 3-tól honvédelmi miniszteri kinevezéséig az Országgyûlési emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi állandó bizottságának a tagja. 1990. május 23-ától a Horn-kormány megalakulásáig a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere. 1991. december 15-tõl 1993. május 26-ig az MDF ügyvezetõ elnöke volt; tisztérõl önként mondott le. 1994. február 19-tõl, Antall József halála után a Magyar Demokrata Fórum elnöke. 1996. március 2-án, az MDF X. országos gyûlésén nem jelöltette magát. Az 1994. évi országgyûlési választásokon az MDF országos listájának második helyén szerepelt, mint Hajdú- Bihar megyei listavezetõ szerezte mandátumát. A honvédelmi állandó bizottság, azon belül az elvi, politikai, katonai albizottság tagja. 1996. március 7-én, az MDF X. országos gyûlése után, mivel a gyûlésen történtek miatt többen eltávoztak a pártból, kilépett az MDF frakciójából, független képviselõként dolgozik tovább, bizottsági tagsága ezzel megszûnt. Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 441. szoba.