Dr. Hasznos Miklós
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Hasznos Miklós (KDNP) - Országos lista 1931. május 27-én született Pécsett. Egyik õse "hasznos szolgálatot" tett IV. László királynak, innen ered családi neve, apai ágon az 1264-ben kelt adománylevélig tudja származását visszavezetni. Édesapja, Hasznos Ignác (1899-1964) egy ötgyermekes mozdonyvezetõ fiából lett ügyvéd. Mivel egy keretlegények elleni 1945. évi perben védõként szerepelt, 1949-ben - bár napi politikával soha nem foglalkozott - kizárták az Ügyvédi Kamarából, irodáját államosították, õt magát pedig internálták, majd népbírósági ítélettel börtönbe zárták. Szabadulása után 1957-ig segédmunkásként dolgozott. Édesanyja, Osváth Mária (1908-1984) egy a Ruhr-vidéken vendégmunkásként dolgozó kazánfûtõ leszármazottja; a háztartást vezette. Mária (1936) húga háztartásbeli, Endre (1944-1972) öccse gépészmérnök volt. 1966-ban nõsült, felesége, Galik Blanka biológia-földrajz szakos középiskolai tanár. Szülei vallásos nevelésben részesítették. Az elemit és a középiskolát Pécsett, utóbbit a Jézustársasági Pécsi Pius Fõgimnáziumban végezte el. Diákként cserkész és Mária- kongreganista volt. Az 1947. évi országgyûlési választásokon a Demokrata Néppárt ifjúsági szervezetének aktivistája. 1948-ban tüntetéseket szervezett az iskolák államosítása ellen, majd egyik szervezõje és résztvevõje volt a Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek melletti nagy diáktüntetésnek. Ezt követõen, közvetlenül az érettségi elõtt az ország összes középiskolájából kizárták, így csak 1964-ben érettségizhetett a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban. A kizárás után mint munkakerülõt internálták, a komlói szénbányákhoz került - csillés volt -, majd a Komlói Bányavidéki Építési Nemzeti Vállalatnál lett elõbb bérelszámoló, majd osztályvezetõ- helyettes. Elbocsátása után erdõirtó az árpádtetõi erdõgazdaságban, illetve krumplizsákoló a pécsi Mezõkernél. 1951-1954 között katonai behívóval munkaszolgálatra vitték, ekkor dunántúli repülõtereket betonozott. Mivel társaival együtt fölszólalt a tisztek brutalitása ellen, valamint zsoldot és nyílt sajtót követelt, többedmagával az alakulat külön büntetõrészlegéhez, az uzsabányi kõbányába került. Leszerelése után a Téglaipari Egyesülés Vállalat alkalmazottja lett. 1955-tõl adminisztratív vezetõ volt a Cementipari Vállalat komlói üzemében, 1956. októberben beválasztották az üzem munkástanácsába, amiért késõbb több esetben biztonsági õrizet alá helyezték. 1959-ben Budapestre költözött, és mivel nem volt állandó bejelentett lakása, a pécsibõl pedig kijelentkezett, a hatóságok azt hihették, hogy emigrált, ezért további õrizetbevételére nem került sor. Három éven át a budapesti 13. sz. Tefu gépkocsivezetõje, majd 1968-ig a Távközlési Kutatóintézet diszpécsere. 1968-ban, az új gazdasági mechanizmus beindulásakor termelõszövetkezeti közös vállalatot szervezett: 1970-ig egy-egy éven át a Dózsa Általános Építõipari Közös Vállalat igazgatója, illetve a Talajkutató Vállalat jogi osztályvezetõje. Közben 1969-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának esti tagozatán jogi oklevelet szerzett. 1974-ig az Állatifehérje Takarmányokat Elõállító Vállalat, majd az Agrober jogi osztályvezetõje; ez utóbbi helyen a közigazgatási osztály vezetését is rábízták. Ezután 1989-ig az Állami Biztosító szakértõje és a Fõvárosi Állat- és Növénykert jogtanácsosa volt. A Demokrata Néppárt 1956-os újjáalakulásakor újból párttag lett; csatlakozott ahhoz a memorandumhoz, amely a börtönbõl szabadult Matheovits Ferencet kérte fel a párt fõtitkárának. Hosszú szünet után, a Magyar Demokrata Fórum megalakulásakor lépett ismét a politika színterére. Szorgalmazta a szervezet párttá alakulását, az MDF budai szervezetének alapító, egyben elnökségi tagja lett. Bekapcsolódott az Ellenzéki Kerekasztal elõkészítõ munkájába. 1989 tavaszán részt vett a Kereszténydemokrata Néppárt újraindításában, a párt színre lépését bejelentõ 1989. június 23-i nagygyûlés megszervezõje volt. 1989. szeptember 30-tól 1990. május 26-ig a KDNP Országos Intézõbizottságának és Országos Szervezõbizottságának a tagja, a párt fõügyésze volt. 1990. május 26-tól a párt elnökségének a tagja, az 1991. évi nagyválasztmány óta alelnök. 1987 óta tagja a Jezsuita Intézmények Diákjai Egyesületének, 1990 óta a Páneurópai Unió Magyarországi Szervezetének. 1990-ben a Munkaszolgálatosok Szövetsége (Musz 1951-1956) elnökévé választották. Az Emberi Jogok Nemzetközi Társasága Magyar Tagozatának az elnöke, a Szabad Magyar Újságírók Szövetségének, valamint az Igazolt Szabadságharcosok Világszövetségének a tagja. Az 1990. évi országgyûlési választási kampány alatt pártja választási irodáját vezette. A parlamentbe a KDNP Pest megyei területi listájának a vezetõjeként került be. Az 1990-1994-es ciklusban a mentelmi és összeférhetetlenségi különbizottságban (1992. október 13. után az átalakított mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló különbizottságban), 1990. június 12-tõl 1991. szeptember 3-ig az önkormányzati, közigazgatási, rendõrségi és belbiztonsági állandó bizottságban, ezt követõen a szociális, egészségügyi és családvédelmi állandó bizottságban dolgozott. 1994. januártól a ciklus végéig a környezetvédelmi állandó bizottság elnöke volt. Számos esetben képviselte a KDNP véleményét az egyes törvényjavaslatok vitájában, ezek közül is kiemelhetõ a munkanélküliek ellátásáról, a fõvárosi és kerületi önkormányzatokról, az egyes állami vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló törvényjavaslatok kapcsán elhangzott beszéde. 1991. júniusban - sikertelen - országgyûlési határozattervezetet nyújtott be a munkanélküli-segély helyett köszhasznú munka bevezetésére, valamint annak megakadályozására, hogy az iskolából kikerült fiatalok munkanélküliként kezdjék el pályafutásukat. Az 1994. évi országgyûlési választásokon pártja országos listájának tizedik helyérõl jutott be ismét a parlamentbe. A környezetvédelmi állandó bizottság alelnöke, a turisztikai és idegenforgalmi, illetve az európai csatlakozási és nemzetközi ügyek albizottságok tagja, továbbá a Balaton helyzetével foglalkozó ideiglenes albizottság elnöke, a közigazgatás korszerûsítésével foglalkozó ideiglenes albizottság tagja. A KDNP-frakcióban a jogi és önkormányzati munkacsoport tevékenységében vesz részt. Az IPU magyar csoportja magyar-svájci baráti tagozatának a tagja, a magyar-albán és a magyar-svéd tagozat alelnöke. 1995. júniusban a nemzeti politikai erõk összefogása érdekében megalakított Nemzeti Szövetség alapító, egyben elnökségi tagja, 1995. november 1-jétõl a szövetség soros elnöke. Fogadóórája: elõzetes egyeztetés szerint. Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 410. szoba. Lezárva: 1996. december 20.