Kósa Ferenc
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Kósa Ferenc (MSZP) - Vas megyei területi lista 1937. november 21-én született Nyíregyházán (Szabolcs és Ung vármegye). Édesapja, Kósa Lajos építõmunkásként dolgozott. Édesanyja, Sáreczky Terézia háztartásbeli. Bátyja, Pál (1931) népmûvelõ. 1972 óta nõs, felesége a japán Itomi Shinobu, aki európai és ázsiai kultúrák kutatásával foglalkozik. Egy gyermekük született, Bálint (1975), egyetemi hallgató. Egy szabolcsi tanyán gyerekeskedett nagymamájánál, s onnan járt az elemi iskolába, át a fronton. Az általános és a középiskolát Nyíregyházán végezte, 1956-ban érettségizett a Széchenyi István Közgazdasági Technikumban. 1956. októberben élelmiszert szállított társaival Nyíregyházáról Budapestre. 1963-ban a Színház- és Filmmûvészeti Fõiskolán szerzett diplomát. 1963-tól a Magyar Filmgyártó Vállalat rendezõje, majd az Objektív Stúdió egyik alapítója, és 1989-tõl 1992-ig Szabó Istvánnal együtt mûvészeti vezetõje. Azóta fõállású képviselõ. Filmjeinek és dokumentumfilmjeinek nemcsak rendezõje, hanem minden esetben forgatókönyvírója, illetve Sára Sándor több filmjének társírója is volt (például Vízkereszt, 1967, Feldobott kõ, 1969). Már fõiskolai vizsgafilmjeivel felhívta magára a figyelmet (Etûd egy hétköznapról, 1961, Jegyzetek egy tó történetéhez, 1961, A fény, 1962). E kisfilmek, kisjátékfilmek mellett késõbb is készített kisfilmet, így a József Attila életérõl szóló Öngyilkosságot (1967), amellyel elnyerte az oberhauseni népfõiskolák oklevelét, a Nemzetközi Evangélikus Filmközpont elismerõ oklevelét, a Fipresci- díjat és Toursban a második díjat. Több tévéfilmet is rendezett, Petõfi emlékére készült a Tûz vagyok (1972), Adyról szól a Szeretném, ha szeretnének (1977). Ez utóbbit az MTV elnökének nívódíjával jutalmazták. Elsõ játékfilmje, a Tízezer nap a cannes-i filmfesztiválon 1967-ben elnyerte a legjobb rendezés díját és az ifjúsági díjat is, a Magyar Játékfilm Szemle legjobb rendezés díját (megosztva) és a közönségdíjat, a magyar filmkritikusok különdíját és Kõszeg város díszkulcsát. További legfontosabb filmjei és elismerései: Ítélet (1970, Karlovy Vary város tanácsának díja, Kõszeg városának aranykulcsa, Aranyreflektor Díj, Magyar Játékfilm Szemle, közönségdíj és a legjobb forgatókönyv díja), Nincs idõ (1972), Hószakadás (1974), Parades, Francia Filmklubok Szövetségének nagydíja), Szembesítés (dokumentumfilm, 1974), Küldetés (dokumentumfilm, 1976, Lengyel Filmmûvész Szövetség fiatalok körének Wektor-78 Díja), Az utolsó szó jogán (dokumentumfilm, 1976-1987, Magyar Játékfilm Szemle, a zsûri különdíja, Magyar Filmkritikusok B. Nagy László-díja), A mérkõzés (1981, Magyar Játékfilm Szemle kiemelt rendezõi díja, Palermóban a zsûri elismerõ oklevele), Guernica (1982), A másik ember I-II. (1987, Magyar Játékfilm Szemle, a zsûri különdíja), Reform-mûhely, Kecskemét (video- dokumentumfilm, 1989), Névtelenek (dokumentumfilm, 1990, befejezetlen), Esti dal (dokumentumfilm, 1991). Mûveit több mint ötven országban mutatták be, míg Magyarországon filmjei nagy részét betiltották. Elkészült filmjei mellett számos forgatókönyve vár megvalósításra. 1968-ban Balázs Béla-díjat kapott, 1989-tõl érdemes mûvész, 1990- ben MSZOSZ-díjjal ismerték el. Az 1970-es évek óta jelennek meg írásai az Alföld, az Új Forrás, a Tiszatáj és a Valóság címû folyóiratokban, illetve különbözõ napilapokban. 1972-ben látott napvilágot Csoóri Sándorral közösen írt novelláskötete, a Forradás. 1962-ben többekkel együtt megalapította a Balázs Béla Stúdiót. 1975-1990 között a Magyar Film- és Tv-mûvészek Szövetségének nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó titkára. A Bethlen Gábor Alapítvány alapítója és kuratóriumi tagja, továbbá 1991 óta a Nemzeti Alapítvány kuratóriumában is tevékenykedik. Megalakulásától a Magyar-Japán Baráti Társaság alelnöke. Mint ellenzéki értelmiségi részt vett a reformfolyamatok elindulását jelentõ 1985. évi monori és az 1987. szeptemberi lakiteleki tanácskozáson. 1989. októberben a Magyar Szocialista Munkáspárt legnagyobb platformja, a Reformszövetség választott vezetõje. 1989 októberétõl, a Magyar Szocialista Párt megalakulásától a kultúra, a mûvészetek és a médiaügyek szakértõjeként - társadalmi munkában - részt vesz az országos elnökség munkájában. Egyik fõ feladata kezdetektõl a médiatörvény kidolgozása volt. Az 1990. évi országgyûlési választásokon Szabolcs- Szatmár-Bereg megye l. sz., nyíregyházi választókerületében indult, a második fordulóban a harmadik helyen végzett, mandátumát pártja Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei listáján szerezte. Az Országgyûlés kulturális, oktatási, tudományos, sport, televízió és sajtó állandó bizottságában, azon belül a kulturális és a rádió, televízió, sajtó albizottságokban dolgozott. 1992. október 13. után az átszervezett kulturális, tudományos, felsõoktatási, televízió, rádió és sajtó állandó bizottság, azon belül ugyanazon albizottságok tagja. Az 1994. évi országgyûlési választásokon egyéni jelöltként Vas megye 3. sz., Kõszeg központú választókerületében indult, illetve szerepelt az MSZP Vas megyei területi (1.) és országos (22.) listáján. A választások második fordulójában Horváth Vilmos (SZDSZ) és Básthy Tamás (KDNP) kõszegi polgármester mögött 30,76 százalékkal a harmadik helyen végzett, mandátumát a Vas megyei listáról szerezte. Az Országgyûlés kulturális és sajtó állandó bizottságának az alelnöke, a médiatörvényrõl szóló politikai megállapodás értelmében megalakított hat-, illetve hétpárti média-albizottság tagja. Az MSZP-frakcióban is a kulturális munkacsoportban dolgozik. Az IPU magyar csoportja magyar-japán baráti tagozatának az elnöke. Az MSZP V. kongresszusán, 1996. március 30-án ismét beválasztották az országos elnökségbe. Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 212. szoba. Lezárva: 1996. december 20.