Kuncze Gábor
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Kuncze Gábor (SZDSZ) Pest megye 12. sz., Szigetszentmiklós központú választókerület 1950. november 4-én született Pápán (Veszprém megye). Édesapja, Kuncze Lajos (1922-1991) orvosegyetemet végzett. 1954-tõl egészen nyugdíjazásáig Várpalotán volt belgyógyász fõorvos, egy idõben kórházigazgató. Édesanyja, Máramarosi Magdolna (1923) a családi háztartást vezette. Testvérei közül Lajos (1949) irodagép-mûszerész és vállalkozó, Magdolna (1954) angol-magyar nyelv és irodalom szakos tanár, a Korona Kiadó vezetõje. 1979 óta házas, felesége Fellegi Katalin, matematika- fizika szakos középiskolai tanár. Az általános iskolát Várpalotán végezte. A gimnáziumot is Várpalotán kezdte, a második évtõl azonban Kecskeméten folytatta, a Piarista Gimnáziumban érettségizett 1969- ben. 1969- 1970-ben segédmunkás volt a várpalotai bányában, illetve mûtõsként dolgozott a veszprémi kórházban. 1970-ben pótfelvételivel került be a Felsõfokú Építõipari Technikumba (1972-tõl Ybl Miklós Építõipari Mûszaki Fõiskola), ahol mélyépítési üzemmérnöki diplomát szerzett (1974). A fõiskola elvégzése után a Fõvárosi Vízmûveknél kezdett dolgozni mûszaki elõadóként. Ezt követõen a Közép-magyarországi Közmû- és Mélyépítõ Vállalat építési mûvezetõje, az Országos Villamostávvezeték Vállalat beruházási ellenõre, majd a Dunamenti Regionális Vízmû építési üzemvezetõje volt. Néhány évi munka után érdeklõdése a vállalati gazdálkodás, költségvetési és szervezési kérdések felé irányult, 1980-ban esti tagozaton közgazdasági tanulmányokba kezdett, 1985-ben szerzett diplomát a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem Ipar Karán. 1983-tól az Építõipari Gépesítõ Vállalat beruházási osztályvezetõje és ellátási fõosztályvezetõje lett. 1985- ben az Épgépterv gazdasági igazgatóhelyettesévé nevezték ki. 1988-ban iparszervezésbõl és vezetésbõl szakközgazdász diplomát szerzett. A rendszerváltásig semmilyen pártnak nem volt tagja. 1988-1989 fordulóján lakóhelyén, Tökölön a tizenöt tagú független falufórum alapítója, a helyi politikai változások elindítóinak egyike volt. A helyi SZDSZ- szervezet tagjai kérték fel a képviselõ-jelöltségre, az 1990. évi országgyûlési választásokon az SZDSZ támogatásával, a lakóhelyét is magában foglaló Pest megyei 12. sz. választókerületben a második fordulóban képviselõvé választották. 1990. májustól az Országgyûlés költségvetési, adó- és pénzügyi állandó bizottságában, azon belül az adó albizottságban dolgozott. Vállalati vezetõi állását 1990 júniusában feladta, s fõállású képviselõ lett. 1990-tõl az SZDSZ-frakció közlekedési, hírközlési szóvivõje. 1992. augusztusban belépett a Szabad Demokraták Szövetségébe. Az 1992. novemberi küldöttgyûlésen az SZDSZ Országos Tanácsának tagjai közé választották. 1993. február 13-án, a leköszönt Tardos Márton utódaként az SZDSZ parlamenti képviselõcsoportjának a vezetõje lett. Február végén egyik aláírója volt a Fidesszel kötött liberális pártszövetségnek. 1993. szeptember 25-én az SZDSZ Országos Tanácsa egyhangúlag a párt listavezetõjének s egyben miniszterelnök-jelöltjének választotta. Az 1994. évi országgyûlési választásokon ismét Pest megye 12. sz. választókerületében indult, az országos lista mellett pártja Pest megyei területi listáját is vezette. A második fordulóban három jelölt közül 53,77 százalékos eredménnyel újra képviselõvé választották. A választásokat követõ koalíciós tárgyalások idején az SZDSZ négyfõs delegációjának a tagja. A június 24-én aláírt koalíciós szerzõdés alapján a belügyi tárca vezetésével bízták meg, s õ lett egyben a miniszterelnök koalíciós helyettese is. Belügyminiszterként a nemzetbiztonsági kabinet vezetõje. Az SZDSZ 1994. októberi küldöttgyûlésén a legmagasabb szavazati aránnyal a tizenegy tagú ügyvivõi testület tagjai közé választották. Az 1996. novemberi tisztújításkor tisztében megerõsítették. Fogadóórája: kedden, szerdán és csütörtökön 16-18 óra között Szigetszentmiklóson, a választókerületi képviselõi irodában, a többi településen a helyi sajtóban elõre meghirdetett helyen és idõpontban. Hivatali címe: Belügyminisztérium. Lezárva: 1996. november 23.