Dr. Latorcai János
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Latorcai János (KDNP) - Országos lista 1944. május 9-én született Békésen (Békés vármegye). Felesége Ujházi Aranka szakközgazdász. Két gyermekük született: Csaba (1976) fõiskolai hallgató, Zsombor (1980) gimnáziumi tanuló. Az általános iskolát Endrõdön, a középiskolát Mezõtúron, a Dózsa György Gimnáziumban végezte. Tanulmányi eredményével elnyerte a Mûvelõdésügyi Minisztérium Kiváló Tanuló kitüntetését. 1965-ben elvégezte az Esztergom- kenyérmezõi Felsõfokú Vegyipari Gépészeti Technikumot. 1967. szeptember 1-jétõl, felsõfokú tanulmányai beszámításával felvételt nyert a miskolci Nehézipari Mûszaki Egyetem Gépészmérnöki Kara vegyipari gépészeti szakára, ahol 1971-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1965-tõl 1971-ig a Textilipari Kutatóintézet Vegyi- Gépkísérleti Fõosztályának tudományos munkatársa volt, a hõ- és anyagátadás kutatásával, a tárgykörbe vágó textilipari, vegyipari gépészeti tervezéssel, valamint hõenergia-racionalizálással foglalkozott. 1971. augusztus 1-jén az Élelmiszer-ipari Fõiskola élelmiszer-ipari gépek és mûveletek tanszékére került tanársegédnek. A fõiskolán az Élelmiszer-ipari gépek üzemtana, valamint az Élelmiszer-ipari gépelemek címû tárgyak elõadásait és gyakorlatait tartotta. A tanszéki kutatómunka keretében hõ- és anyagátadás témakörben alapkutatással, továbbá élelmiszer-ipari gépek, berendezések, nyomástartó edények tervezésével és vizsgálatával, valamint vállalatszervezéssel foglalkozott. 1974-ben nyomástartó berendezések tervezése és üzemeltetése szakterületre szakértõi engedélyt kapott. 1975-ben egyetemi doktori címet szerzett. 1975. március 18-tól a Munkaügyi Minisztérium Szakoktatási Pedagógiai Intézetének Oktatási és Eszközfejlesztési Osztályán dolgozott mint osztályvezetõ-helyettes, tudományos munkatárs. 1976. július 1-jétõl a Budapesti Mûszaki Egyetem Gépészmérnöki Kar Gépszerkezettani Intézetének az adjunktusa, 1989. június 30-ig fõ-, 1989. július 1-jétõl 1992. december 31- ig másodállásban. Az intézetben az oktatómunkán túl technológiai gépekkel, automatákkal, ipari robotokkal, nyomástartó berendezésekkel, hajtómechanizmusok konstrukciós problémáival, oktatási és ipari szervezési feladatokkal foglalkozott. 1989. április 1-jétõl elõbb másod-, majd 1989. július 1-jétõl fõállásban a FÉG Gázkészülék-javító és Szolgáltató Leányvállalat gyártásfejlesztési fõmérnöke volt. 1990. február 1-jével áthelyezték a Fegyver- és Gázkészülékgyár Gyártásfejlesztési Központjába, fõosztályvezetõ fõmérnök lett. Feladata az egész vállalat gyár- és gyártásfejlesztésének az irányítása, szervezése volt. 1990. december 21-én az ipari és kereskedelmi miniszter megbízta a FÉG vezérigazgatói feladatainak az ellátásával, majd 1991. szeptember 1-jén kinevezte a minisztérium akkor alakított ipargazdasági fõosztálya vezetõjévé. Feladata az ipar egészének és azon belül az akkor még alapítói jogon a minisztériumhoz tartozó cégeknek a válságmenedzselése volt. 1992. június 1-jei hatállyal az iparpolitikai fõosztály vezetésével bízták meg. Munkatársaival kidolgozták a magyar ipar fejlõdésének koncepcióját, a dokumentum A kormány középtávú iparpolitikája címen került a nyilvánosság elé. A pénzügyi tárca irányításával megbízott Szabó Iván utódaként 1993. február 24-i hatállyal ipari és kereskedelmi miniszterré nevezték ki, tisztét a Horn- kormány megalakulásáig látta el. Hosszú idõ után az elsõ olyan ipari miniszter volt, akinek hivatali ideje alatt nõtt az ország ipari termelése. 1992. júliustól 1993. márciusig a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár Rt. Igazgatóságának az elnöke, és a Hungalu Rt. Igazgatóságának a tagja. 1993 februárjáig a Budapesti Mûszaki Egyetem Tanácsának a tagja, a Vidéki Gázszolgáltató Vállalatok felügyelõbizottságának az elnöke. 1994 szeptemberéig a Bay Zoltán Alapítvány kuratóriumi tagja. 1993. február 1-jétõl 1994. június 30- ig meghívott elõadó a Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem Élelmiszer-ipari Karán, Az élelmiszer-ipari mûveletek és gépek tantárgy elõadásait tartotta. Tudományos és szakmai tevékenységét tizenegy könyv, illetve egyetemi és fõiskolai jegyzet, több mint ötven szakcikk, több igazságügyi mûszaki szakértõi vélemény, hazai és külföldi konferenciákon tartott elõadás, egy több országban bejelentett és elfogadott szabadalom, valamint nagyszámú kutatási jelentés és mûszaki terv fémjelzi. 1982-ben Kiváló Dolgozó kitüntetést, 1987-ben Miniszteri Dicséretet, 1993-ban Eötvös Loránd-díjat kapott. 1986 óta a budai Szent Anna-templom egyházközségének képviselõ-testületi tagja. 1993. október 23-án belépett a Kereszténydemokrata Néppártba, addig egész életében pártonkívüli volt. Részt vett a pártprogram gazdaságra vonatkozó részeinek kidolgozásában. Az 1994. évi országgyûlési választásokon Komárom-Esztergom megye 5. sz., Esztergom központú választókerületében indult, a második fordulóban 22,82 százalékkal a harmadik helyen végzett. A parlamentbe a KDNP országos listájának negyedik helyérõl került be. A gazdasági állandó bizottság alelnöke, a bizottságon belül a radioaktív hulladékokkal foglalkozó nemzeti projekt megvalósítására és végrehajtásának figyelemmel kísérésére alakult, illetve az 1993-1994. évi privatizációs tevékenységet vizsgáló albizottságok tevékenységében vesz részt. Az 1994. évi önkormányzati választásokon az MDF, a KDNP és a Fidesz közös budapesti fõpolgármester-jelöltje volt, a szavazáson a második helyen végzett. 1994. június 25-tõl 1995. január 30-ig a KDNP alelnöke, 1995. június 17-tõl a KDNP Országos Választmányának elnöki tisztét tölti be. A KDNP-frakció gazdasági és költségvetési munkacsoportjának a vezetõje, e minõségében egyúttal frakcióvezetõ- helyettes. Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 406. szoba. Lezárva: 1996. május 6.