Szent-Iványi István
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Szent-Iványi István (SZDSZ) - Országos lista 1958. november 12-én született Kecskeméten (Bács-Kiskun megye). Mindkét ágon erdélyi, unitárius vallású tisztviselõcsaládból származik. Nagyapja árvaszéki elnök, az õ bátyja fõispán volt. Az apai ági család 1944-ben Budapestre repatriált. Édesapja, Szent-Iványi István (1929-1976) az érettségi után származása miatt nem tanulhatott tovább, csak segédmunkásként tudott elhelyezkedni. Édesanyja, Gácsér Ilona (1935-1988) szintén gimnáziumi érettségit tett, szövõnõ, idegenvezetõ, késõbb lovardatulajdonos és kisvállalkozó. Édesanyja családja a két világháború között települt Kolozsvárról Budapestre. Szülei korai válása után édesapjánál maradt, az õ halála után tizennyolc évesen került vissza édesanyjához. Ilona nõvére (1957) unitárius lelkész, féltestvére, Árpád (1973) még tanul. 1984-ben kötött házasságot Csáky Marianne képzõmûvésszel. Az általános iskolát Kecskeméten végezte, az érettségi vizsgát 1977-ben Balatonfüreden, a Lóczy Lajos Gimnáziumban tette le. 1978-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult, 1984-ben néprajz-szociológia szakon szerzett diplomát. Még egyetemi hallgató korában, 1982-1983-ban a bécsi Institut für Südosteuropa-Forschung ösztöndíjasaként kilenc hónapot töltött Ausztriában. Az egyetem elvégzése után két évig szellemi szabadfoglalkozású volt, néprajzi és szociológiai kutatások külsõ munkatársaként dolgozott. 1986-tól az MTA Néprajzi Kutatócsoportjában végzett szociálantropológiai kutatásokat. A Pórfiútól a polgáremberig. Kováts István önéletírásának néprajzi- antropológiai elemzése címû dolgozatával 1990-ben egyetemi doktori címet szerzett. A Magyar Néprajzi Társaság (1979) és a Hajnal István Társadalomtörténeti Kör (1988) tagja. 1980 után egyik vezetõje volt a hallgatói képviseleti rendszer reformjáért alakult diákellenzéknek. 1981 nyarán a Szolidaritás Szakszervezet ifjúsági szervezete (NZS) meghívására látogatást tett Lengyelországban; találkozott a Szolidaritás több vezetõ személyiségével. Alapító tagja volt a Dialógus Független Békecsoportnak, de 1983-ban politikai nézetkülönbségek miatt kilépett a szervezetbõl. 1983-1987 között nem utazhatott külföldre, 1986-ig elhelyezkedését is gátolták. 1983 végén egyik szervezõje volt a Mozgó Világ szerkesztõinek leváltása ellen tiltakozó bölcsészkari megmozdulásoknak. 1988 tavaszán alapító, majd megválasztott tanácstagja lett a Szabad Kezdeményezések Hálózatának. 1988. november 13-án a Szabad Demokraták Szövetsége alapító tagja, a közgyûlésen országos tanácstaggá és ügyvivõvé választották; utóbbi tisztét 1989 novemberéig töltötte be. Egyik alapítója a párt liberális klubjának. Magyar Bálint javaslatára 1988 tavaszától a Hálózat, majd az SZDSZ külügyeinek irányítója. 1989-ben az Ellenzéki Kerekasztal és a háromoldalú politikai egyeztetõ tárgyalások résztvevõje. 1989 novemberében részt vett a Liberális Internacionálé párizsi kongresszusán, ahol az SZDSZ küldöttsége bejelentette, hogy a párt szorosabb kapcsolatokra törekszik az LI-vel. Az 1990. évi országgyûlési választások második fordulójában Budapest 25. sz. (XVII. ker.) választókerületében második lett, mandátumát pártja Bács- Kiskun megyei területi listájáról szerezte. 1990. május 3-tól az Országgyûlés külügyi állandó bizottságának a titkára, 1992. október 13-tól alelnöke. 1990. június 26- tól az SZDSZ külügyi szóvivõje. 1990 júliusától az IPU magyar csoportja vezetõségének a tagja. Több más közép- európai politikussal együtt 1991 január közepén személyes jelenlétével igyekezett fékezni a függet- lenségüket védelmezõ vilniusiak ellen brutálisan fellépõ szovjet csapatokat. Ezért a személyes példamutatásáért a Litván Köztársaság Országgyûlése 1993 áprilisában Január 13. Emlékéremmel tüntette ki. 1992 májusától, Magyarország teljes jogú tagságának az elnyerése után az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése liberális frakciójának az alelnöke lett. 1992. júniusban az ET politikai ügyek bizottságában állandó jelentéstevõvé (general rapporteur) választották. Az 1991. évi SZDSZ- küldöttgyûlésen a jószolgálati és etikai bizottság elnökévé választották, külügyi tennivalói miatt azonban visszalépett; a párt országos tanácsában megtartotta tagságát. 1991 és 1993 között a frakcióvezetõség tagja volt. 1992. februártól részvételével kezdõdött el az SZDSZ külügyi programjának az elõkészítése. Az SZDSZ nemzetközi orientációjáról folyó párton belüli vitában kezdettõl fogva egyértelmû álláspontot képviselt: a Liberális Internacionáléba való gyors és teljes jogú belépést javasolta. Az SZDSZ-ben 1992. november közepén lezajlott elnökcsere és tisztújítás során a hatodik legjobb eredménnyel ügyvivõvé választották, s megbízták a külügyi, valamint a kisebbségi titkárság vezetésével. 1993. január végén az SZDSZ ügyvivõi testülete az õ elõterjesztésére döntött arról, hogy benyújtják a tagfelvételi kérelmet az LI végrehajtó bizottságához, amelynek alapján a párt az LI 1993. július 10-11-i, tallini ülésén elnyerte a teljes jogú tagságot. Õ készítette az SZDSZ Fordulat, biztonság, felemelkedés címû, 1994 elején megjelent választási programjának Külpolitika, határon túli magyar kisebbségek fejezetét. Képviselõi munkáját is a gyakorló külpolitikusi tevékenység jellemezte. 1991-ben Kuncze Gáborral közösen törvényjavaslatot nyújtott be azzal a céllal, hogy a parlament törvényalkotói munkája során vegye figyelembe az Európai Közösség jogi normáit. A bõsi vízlépcsõrõl kialakult magyar-szlovák államközi vita békés kezelése érdekében 1992 márciusában indítványozta, hogy Magyarország tegyen a Hágai Nemzetközi Bíróság joghatóságát elismerõ nyilatkozatot, mivel korábban nem ismertük el a bíróság illetékességét. 1992-ben törvényjavaslatot nyújtott be a nemzetközi jog és a magyar jog viszonyának és a nemzetközi szerzõdések megkötésének átfogó szabályozásáról. Az 1994. évi országgyûlési választásokon szûkebb lakóhelyén, Budapest 18. sz. választókerületében (Svábhegy, Zugliget, Normafa, Csillebérc) indult. Pártja az országos (8.), illetve a budapesti területi listán (8.) is indította. A választások második fordulójában Fekete György (MDF) és Gál Zoltán (MSZP) mögött 27,14 százalékkal a harmadik helyen végzett, mandátumát az országos listán szerezte. Az MSZP és az SZDSZ közötti koalíciós tárgyalásokon a külügyi és biztonságpolitikai bizottságban a szabad demokraták vezetõje volt. A tárgyalások során az MSZP felajánlotta a külügyi tárca vegyes vezetését; 1994. július 15-tõl, a Horn-kormány megalakulásától a Külügyminisztérium politikai államtitkára. Az 1994. októberi és az 1996. novemberi SZDSZ-tisztújításon is megerõsítették ügyvivõi testületi tagságát. Petõ Iván lemondását követõen 1997. április 21-én az SZDSZ frakcióvezetõjévé választják. Nem sokkal ezután, májusban az Országgyûlés Külügyi Bizottságának elnökévé is megválasztják. Hivatali címe: 1054 Budapest, Széchenyi rkp. 19. Lezárva: 1997. július 1.