Dr. Torgyán József
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Torgyán József (FKGP) - Országos lista 1932. november 16-án született Mátészalkán (Szatmár, Ugocsa és Bereg vármegye). Anyai ágon beregsziklási görög katolikus papi családból, apai ágon szatmári parasztcsaládból származik. Édesapja, Torgyán Sándor (1886-1947) tisztviselõ, állampénztári fõtanácsos, édesanyja, Papp Erzsébet (1887-1967) óvónõ volt. Három testvére közül Eliz (1931- 1945) gyermekkorában elhunyt, Sándor (1934) osztályvezetõ belgyógyász fõorvos, Mária (1937) hegedûtanár, Németországban él. 1959 óta nõs, felesége, Cseh Mária operettszínésznõ, a Pécsi Nemzeti Színház primadonnája volt, 1994 óta az FKGP országgyûlési képviselõje. Egy gyermekük született, Attila (1962) ügyvéd. 1936-ban szülei Budapestre költöztek, az elemi iskolát a fõvárosi Viola utcai iskolában, a középiskolát 1946-1950 között a Könyves Kálmán Gimnáziumban és a Wágner Manó Gimnázium és Zenei Gimnáziumban végezte, ez utóbbiban érettségizett. Ezzel párhuzamosan elvégezte a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskola hegedû fõtanszakát. 1949- ben hegedû kategóriában elindult az országos Bartók Zenemûvészeti Versenyen. 1951-ben felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, 1955-ben szerzett oklevelet. Közben több nemzetközi közjogi témájú pályázatot nyert, egy éven át az Állam- és Jogelméleti Tudományos Diáktársaság elnöke, majd három éven át a Nemzetközi Közjogi Tudományos Diáktársaság elnöke volt. Már hallgatóként gyakorlatokat vezetett a nemzetközi jogi tanszéken. Egyetemi tanulmányai közben háromszor egy hónapig, 1955 nyarán három hónapig teljesített sorkatonai szolgálatot. Tanulmányai befejeztével felkínálták neki a Külügyi Akadémián való továbbtanulást, de feltételül szabták, hogy lépjen be a Magyar Dolgozók Pártjába. Ezt visszautasította, hajógyári segédmunkásként kezdett el dolgozni. 1956-ban ügyvédjelölt lett a Budapest 1. sz. Ügyvédi Munkaközösségben. 1957. március-július között fogalmazó volt a Fõvárosi Bíróságon. 1957. november 16-án ügyvédi szakvizsgát tett, 1958. március 18-án jegyezték be ügyvédnek, majd augusztus 22-én, amikor több ügyvéd tevékenységét felülvizsgálták, hivatalos indoklás nélkül kizárták az Ügyvédi Kamarából; a határozat ellen nem fellebbezhetett. Ekkor néhány hónapig ismét segédmunkásként dolgozott, ezúttal az Acélöntõ- és Csõgyárban. 1958. december 22-én visszavették az Ügyvédi Kamarába, 1990. júliusig az újpesti 41. sz. Ügyvédi Munkaközösség tagja; fõleg vagyonjogi, örökösödési és büntetõügyekkel foglalkozott. Kisgazdapárti kötõdését nagyban köszönheti Arany Bálintnak, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt, valamint a Magyar Közösség vezetõjének, akinek személyes jó barátja és évtizedeken át családi ügyvédje volt. Az 1956-os forradalom elsõ napjaiban bekapcsolódott az újpesti forradalmi bizottság munkájába, ott volt a rádiónál és egyéb helyeken lezajlott harcokban. 1956. október 29-én belépett az FKGP újpesti szervezetébe. A forradalomban való részvétele miatt büntetõeljárás indult ellene, melynek számos hátrányos következményét kellett elviselnie, így nem védhetett katonai és politika ügyekben sem. 1988 végén bekapcsolódott az újjászervezõdött FKGP munkájába. 1989 nyarán az Ellenzéki Kerekasztal delegációjának a tagjaként, az FKGP képviseletében részt vett a háromoldalú politikai egyeztetõ tárgyalásokon. Az 1990. évi országgyûlési választások második fordulójában Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 9. sz. (Mátészalka és környéke) választókerületében második lett, a párt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei területi listavezetõjeként került be a parlamentbe. Az FKGP frakciója április 25-én frakcióvezetõvé választotta, ezt a funkciót 1991. március 19-ig töltötte be. 1990. május 3-tól 1992. október 13-ig az alkotmányügyi, törvény- elõkészítõ és igazságügyi állandó bizottság alelnöke volt. 1990. április 25-tõl december 17-ig a párt fõügyésze, 1990. júniustól 1991. áprilisig a budapesti szervezet elnöke volt. 1991. április 27. és június 29. között Nagy Ferenc József mellett az FKGP társelnöke. 1991. június 6-tól a parlamenti ciklus végéig az '56-osok Szövetségét is képviselte a törvényhozásban. 1991. június 29-én a párt elnökévé választották. A párt azóta tartott nagyválasztmányi ülésein mindannyiszor lemondott, és mind a nyolc alkalommal - legutóbb 1995. szeptember 5-én, titkos szavazással, 97 százalékot meghaladó arányban, a CSU alelnökének jelenlétében - újraválasztották. 1992. február 29-én az FKGP Torgyán József vezetésével kilépett a kormánykoalícióból, mivel elégtelennek ítélték az Antall-kormánynak a rendszerváltás jegyében hozott intézkedéseit; kivált a reprivatizációt kizáró kárpótlási törvényt bírálta. Lépése hatalomátvételi kísérlethez vezetett: 1992. június 11-én fegyveresek - sikertelenül - megpróbálkoztak eltávolításával. 1992 augusztusában megválasztották az Antikommunista Világliga (ma: Világliga a Szabadságért és Demokráciáért ) - egy százhuszonnyolc tagországot magában foglaló szervezet - soros elnökévé, e tisztét 1993. október 23-ig töltötte be, jelenleg a magyarországi tagozat elnöke. 1995-ben beválasztották a Magyar ENSZ Társaság Kormányzótanácsába. 1993. január 1-jétõl fõszerkesztõje a Ho(l)nap címû havilapnak és a jelenleg szünetelõ Független Magyar Újság hetilapnak. Számos könyv, tanulmány, publicisztika jelent meg róla, õ maga is számos cikk, tanulmány, könyv szerzõje. Társszerzõje az FKGP alternatív gazdasági programjának. Az 1994. évi országgyûlési választásokon az FKGP országos listavezetõjeként jutott mandátumhoz. Az FKGP frakcióvezetõje. Az Országgyûlés alkotmány- és igazságügyi, valamint alkotmány-elõkészítõ állandó bizottságaiban dolgozik. Hivatali címe: Parlament, földszint 54-55. szoba. Lezárva: 1996. május 6.