Dr. Tímár György
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Timár György (FKGP) - Országos lista 1937. április 26-án született Budapesten, szülei egyetlen gyermekeként. Édesapja, Timár József (1893-1961) tizenegy gyermekes szegény család szülötte, aki saját erejébõl lett világhírû élelmiszervegyész. Sok találmánya kapott élelmiszer-világkiállításokon aranydíjat, leghíresebb és azóta is világszerte közkedvelt találmánya a nyalókacukorka. Szabadalmai külföldi licencdíjából jelentõs magánvagyonra tett szert, melyet az államosításkor elveszített: állami tulajdonba került a jelentõs exportot lebonyolító Timár Cukorka- és Csokoládégyár, s megfosztották ötven budapesti bérházától is. Édesanyja családja 1702-ig visszamenõen jogászdinasztia. Nagyapja, Neuberger Márk a gyilkossági bûnügyek és az egyházi házassági bontóperek Monarchia- szerte elismert, keresett ügyvédje volt. Édesanyja, Neuberger Izabella (1902-1986) 1925-ben szintén elvégezte a jogtudományi kart, de az akkori idõkben a nõknek nem volt lehetõségük ilyen hivatás gyakorlására; a háztartást vezette. Rokonsága a második világháború idején csaknem teljes egészében a holocaust áldozatává vált, Auschwitzban és Dachauban vesztették életüket. Nõtlen. Általános iskolai tanulmányait Budapesten, a Dob utcai iskolában, a Fasori Evangélikus Gimnáziumban, majd a Rottenbiller utcai iskolában végezte. 1955-ben a Madách Imre Gimnáziumban érettségizett. Apja nyomdokain haladva élelmiszervegyész kívánt lenni, de az orosz nyelvvizsgája kivételével kitûnõ minõsítésû bizonyítványa ellenére "osztályidegen" származása miatt nem vették fel a Budapesti Mûszaki Egyetem élelmiszervegyész szakára. 1956-ban újra próbálkozott, ezúttal az anyai családi hagyományt követve az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára jelentkezett, ide felvették, 1960-ban szerzett diplomát. 1961 és 1963 között a Budapesti 2. sz. Ügyvédi Munkaközösségben ügyvédjelölt, 1963-ban miniszteri kitüntetéssel tette le ügyvédi és jogtanácsosi szakvizsgáját. 1963-1965 között a Budapesti 13. sz. Ügyvédi Munkaközösségben dolgozott. Sikeresnek indult ügyvédi karrierjét 1965-ben egy politikai koncepciós per törte ketté. Az ügy lényege az volt, hogy miután Ónodi Lajos és Herceg István perében védõi szerepével felhívta magára a hatóságok figyelmét (ráadásul családját külföldön is ismerték), megfelelõ alanynak minõsítették egy "szerep" eljátszására; eszerint egy nemzetközi sajtótájékoztatón rágalmaznia kellett volna az USA bécsi nagykövetségét, miszerint radikálisan beavatkozik a magyar igazságszolgáltatás menetébe. Nem vállalkozott a hamis kijelentések megtételére, emiatt büntetõeljárás alá vonták, elõször kémkedés bûntette miatt, majd ez alól a vád alól bûncselekmény hiányában felmentve, izgatás kísérletének a vádjával öt év szigorított börtönben letöltendõ szabadságvesztésre, teljes vagyonelkobzásra, foglalkozástól és politikai jogoktól történõ eltiltásra ítélték. A belsõ biztonsági szolgálat a börtönbüntetés letöltése után is folyamatosan megnehezítette életét, munkavállalását, pénzkeresetét. 1969- 1970-ban segédmunkás az Észak-pesti Vendéglátó-ipari Vállalatnál, majd 1971 és 1972 között a Ganz Mávagnál. 1973 és 1988 között az Alagi Állami Tangazdaság technikusa. 1989-ben a Legfelsõbb Bíróság bûncselekmény hiányában minden vád alól felmentette és rehabilitálta. Mivel nem kapott kártérítést, 1993-ban a strassbourgi emberi jogi bírósághoz fordult. 1990-tõl újra a Budapesti 13. sz. Ügyvédi Munkaközösség tagja. Több mint ötszáz jogi, társadalompolitikai, illetve politikai tárgyú cikke, tanulmánya jelent meg. 1970 óta számos találmánya volt az élelmiszer-vegyészet és a gépjármû-biztonsági berendezések területén. Többek között nevéhez fûzõdik a timókaszörp és a fertõtlenítõ hatású szénsavpatron feltalálása. Hobbija a sakk és a bridzs, illetve Astor kutyájának a sétáltatása. 1990-tõl politizál. Ebben az évben részt vett a Kisemmizettek Egyesületének a megalapításában. Több ezer személyi szabadságában jogtalanul korlátozott, valamint az államosítások során tulajdonától megfosztott ember ingyenes jogi képviseletét látta el. 1991 és 1994 között mint a Független Kisgazdapárt delegáltja az Országos Választási Bizottság tagja. Részt vesz több közérdekû alapítvány, így a Timár-Neuberger (1990) és a Talmud Tóra (1990) tevékenységében, a Torgyán Alapítvány (1992) megalapítója. Szintén alapító tagja 1990-ben a Szovjetunióba elhurcolt magyar mûkincsek visszaszerzésére alakult Mûkincsvédõ Alapítványnak. 1991-1993 között a Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége elnökségének vezetõ elöljárója, 1991-1995 között a Holocaust Áldozatai Magyarországi Szövetségének az elnöke. Az 1994. évi országgyûlési választásokon az FKGP országos listájának kilencedikjeként került be a parlamentbe. A privatizációs folyamatok és az állami vagyonkezelés hatékonyságát és jogszerûségét veszélyeztetõ fogyatékosságok és visszaélések felderítését, a korrupció elleni fellépést elõsegítõ ideiglenes bizottság és az adós- és bankkonszolidáció körülményeit tisztázó ideiglenes vizsgálóbizottság tagja. Részt vesz a médiatörvény megalkotásáról szóló politikai megállapodás értelmében megalakított, a törvény végrehajtását segítõ hat-, illetve hétpárti média-albizottság tevékenységében is. 1995 tavasza óta az FKGP frakcióvezetõ-helyettese. Az IPU magyar csoportja magyar-izraeli, magyar-német, magyar-Srí Lanka-i és magyar-USA baráti tagozatának a munkájában vesz részt. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésében teljes jogú tagsággal dolgozó magyar delegáció helyettes tagja, a közgyûlés kulturális és oktatási bizottságának szintén helyettes tagja. 1996. április 19-én az FKGP külügyekért felelõs alelnökévé választották, és megbízták a külpolitikai, valamint a hosszútávú gazdasági program kidolgozásával. 1996. december 3-tól bekapcsolódott az Országgyûlés európai integrációs ügyek állandó bizottságának a munkájába. Fogadóórája: hétfõként 9 órától a Képviselõi Irodaházban. Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 665. szoba. Lezárva: 1996. december 20.