Vitányi Iván
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Vitányi Iván (MSZP) Budapest 7. sz. (V-XIII. ker.) választókerület 1925. július 3-án született Debrecenben. Édesapja, Vitányi Iván (1889-1957) közjegyzõ, édesanyja, Szentpály Panna (1893-1954) háztartásbeli. Apja sárospataki gyökerû értelmiségi családból, anyja régi dzsentricsaládból származott. Szülei protestáns vallásúak, apja egy ideig presbiter és fõgondnok volt Abaújszántón. Bátyja, Attila (1912-1944) katonatiszt. 1948 óta nõs, felesége Haden Edit könyvtáros, jelenleg már nyugdíjban van. Gyermekeik: Iván (1966) egyetemi hallgató, Gergely (1967) könyvtáros. Az általános iskolát Bácsalmáson végezte el. Tizenöt éves koráig tizenöt különbözõ városban és faluban laktak, mivel apja hosszú ideig állás nélkül volt. A gimnázium elsõ három osztályát Kiskunhalason végezte. Itt lett tagja a református Keresztyén Ifjúsági Egyesületnek. 1943-ban a Sárospataki Református Kollégiumban érettségizett. Egyszerre két felsõoktatási intézménybe iratkozott be: a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a történelem szakra és a Színiakadémiára. Gimnazistaként Bartók zenéjének hatására népzenét tanult, maga is gyûjtött, azután megismerte a népi írókat, majd - már a fõvárosban - a baloldali eszmék vonzáskörébe került. Bekerült a bartóki elveket a színjátszásban megvalósító Muharay- együttesbe. 1944-ben bekapcsolódott a Magyar Diákok Szabadságfrontja ellenállási szervezet tevékenységébe, tagja lett a Görgey-zászlóaljnak, a Kis János altábornagy köré szervezõdött ellenállók mellett teljesített futárszolgálatot. 1944-ben a Gestapo fogságába került. Sopronkõhidára vitték, 1945. januárban kiszabadult. 1945-1947 között a Magyar Népi Ének-, Tánc- és Játékegyüttes titkára lett. 1946 õszén az akkor megalakult Magyar Színjátszók Egyesületének a titkárává választották. Mozgalmukat "bekebelezte" a Nékosz, így lett az újonnan alakult Tánc- és Kórusmûvészeti Kollégium titkára. 1947-1950 között a Táncszövetség vezetõségi tagja volt. A Nékosz megszûnése után beiratkozott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem-filozófia szakára, ahol Lukács György tanítványa lett. A Lukácsot ért támadás után, tanulmányait félbeszakítva, 1950-ben a Népmûvelési Minisztériumban kapott állást, ahol 1957-ig a zenei fõosztály munkatársa volt. 1956-ban tagja volt a minisztérium forradalmi bizottságának, valamint a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának. 1957-ben mint "ellenforradalmárt" eltávolították, jó másfél évig nem volt állása. Ezért 1957-ben megtanulta az esztergályosszakmát. 1958-ban a Muzsika címû lap munkatársa lett, majd 1964-tõl 1972-ig a Valóság címû folyóirat szerkesztõségének a tagja, rovatvezetõként dolgozott. 1972-ben kinevezték a Népmûvelési Intézet igazgatójává. Ezzel egy idõben kezdett el tanítani az ELTE szociológiai tanszékén. 1971- ben a pszichológiai tudományok kandidátusa, majd 1980-ban a szociológiai tudományok doktora tudományos fokozatot szerzett. 1980-1986 között az Országos Közmûvelõdési Központ Mûvelõdéskutató Intézetének az igazgatója. 1986- ban az Országos Közmûvelõdési Központ fõigazgatójává nevezték ki. 1992-ben - az OKK átszervezésével - a Mûvelõdéskutató Intézet az MTA Szociológiai Intézetének a része lett, ahol tudományos igazgatóhelyettessé nevezték ki. 1995 augusztusa óta az intézet igazgatótanácsának az elnöke. Kutatási területei az esztétika, a kultúra szociológiája és pszichológiája, az életmód és a társadalmi szerkezet alakulása. E témakörökben számos tanulmánya, cikke jelent meg, több könyve látott napvilágot; a legutóbbi idõkben megjelent mûvei az 5Á5 az 13 címû önéletrajzi visszaemlékezés (1993), a Rendszerváltástól kormányváltásig címû tanulmánygyûjtemény (1995) és A társadalom logikája címû esszé (1995). 1975-1985 között tagja volt az MTA Szociológiai Bizottságának. 1975-tõl a Kultúra és Közösség felelõs szerkesztõje. 1989-ben a Kárpátaljai Kör elnökévé választották. 1981-1990-ben a Minisztertanács Tájékoztatáspolitikai Kollégiumának a tagja. 1945-1948 között a Magyar Kommunista Párt, 1948-1956 között a Magyar Dolgozók Pártja tagja. 1953-tól a Nagy Imre vezette reformcsoporthoz, majd a Petõfi Körhöz tartozott. 1972-ben belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. Egyik alapítója és ügyvezetõ titkára az 1988-ban szervezõdött Új Márciusi Frontnak. 1989. októberben belépett a megalakuló Magyar Szocialista Pártba, az országos elnökség tagjává választották. 1990. májustól a párt országos választmányának az elnöke volt, az 1996. márciusi, V. kongresszuson Baja Ferenccel szemben alulmaradt a szavazáson. Õ alakította meg az MSZP-ben a Társulás a szociáldemokrata értékekért platformot. 1991-tõl a Magyar Ellenállási Szövetség elnökségi tagja. Az 1990. évi országgyûlési választásokon a második fordulóban Budapest l. sz. (I-II. ker.) választókerületében harmadik lett, pártja országos listáján jutott be a parlamentbe. 1990. május 3-tól az Országgyûlés kulturális, oktatási, tudományos, sport, televízió és sajtó állandó bizottságának a tagja, a kulturális albizottság vezetõje, az oktatási és tudományos albizottság tagja. 1992. október 13-tól az átszervezett kulturális, tudományos, felsõoktatási, televízió, rádió és sajtó állandó bizottságban dolgozott, továbbra is elnöke volt a kulturális, tagja a felsõoktatási és tudományos albizottságnak. 1990. május 15-tõl tagja volt a november 22-ig mûködött, a nyomtatott és elektronikus sajtó privatizációs eljárásait vizsgáló ideiglenes bizottságnak. 1990. októbertõl 1994-ig pártja parlamenti frakciójában a kulturális munkacsoport vezetõje és szóvivõje. Az 1994. évi országgyûlési választásokon Budapest 7. sz. (V-XIII. ker.) választókerületében indult, s szerepelt pártja budapesti (2.) és országos (5.) listáján is. Mandátumát a választások második fordulójában, Schamschula Györgyöt (MDF) és Tardos Mártont (SZDSZ) megelõzve, 35,56 százalékkal szerezte. Az Országgyûlés kulturális és sajtó állandó bizottságának az elnöke, az MSZP-frakcióban a kulturális munkacsoport tagja. Fogadóórája: minden hónap elsõ csütörtökén 16 és 18 óra között a Budapest V. Kerületi Polgármesteri Hivatalban, minden második csütörtökön 16 és 18 óra között a Radnóti Miklós Utcai Általános Iskolában. Hivatali címe: Képviselõi Irodaház, 215. szoba. Lezárva: 1996. május 6.