Dr. Világosi Gábor
Email: nincsA képviselõ által benyújtott irományok
 |
|
Életrajz
Világosi Gábor (SZDSZ) Fejér megye 2. sz., Székesfehérvár központú választókerület 1956. január 12-én született Devecseren (Veszprém megye). Családja apai ágon Zala megyei, édesapja, Világosi György (1919) Zalabéren született, a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen szerzett államtudományi, majd jogtudományi diplomát. A második világháborúban a Don- kanyarban harcolt. 1947-ben ügyvédjelöltként került Devecserbe, s miután 1953-ban ügyvédi oklevelet szerzett, önálló irodát nyitott. 1956 októberében beválasztották a járási forradalmi tanácsba; 1949 elõtt a független kisgazdapárt tagja, a forradalom alatt szerepet vállalt a párt újjászervezésében. Ezért az ügyvédeket felülvizsgáló Veszprém megyei bizottság 1958. augusztus legvégén eltiltotta jogászi hivatása gyakorlásától, a népi demokratikus államrend elleni izgatás bûntettével is megvádolták. Az 1963. évi amnesztiáig csak alkalmilag kapott munkát. 1962-ben az Igazságügy Minisztériumtól engedélyt kapott vállalati jogtanácsosi munkakör betöltésére. 1964-tõl az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó vezetõ jogtanácsosa volt; a nyugdíjazása elõtti években már ügyvédi feladatokat is vállalhatott. Édesanyja, Péter Gabriella (1926-1977) Vid községben született egy római katolikus, tehetõs paraszti családban, majd szüleivel a Veszprém megyei Devecserbe költözött. Anyai családja az 1940-es évek végén zaklatásoknak volt kitéve, édesanyját is elítélték izgatásért hét hónapra. 1957-ig középiskolai végzettséggel férje ügyvédi irodájában dolgozott, az iroda megszûnte után háztartásbeli lett. Bátyja, György (1952-1991) vízépítõ mérnök volt Székesfehérváron. 1982 óta nõs, felesége, Szentiványi Klára matematika-testnevelés szakos általános iskolai tanár. Négy gyermekük született: Gabriella (1984), Dóra (1986) tanulók, Márton (1991), Mihály (1996). Az általános iskolát Devecserben végezte, majd a pannonhalmi Bencés Gimnáziumban tanult tovább, 1974-ben érettségizett. 1974-1975-ben elõfelvételisként sorkatonai szolgálatot teljesített Kalocsán. 1975-ben kezdte el tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, 1980-ban szerzett diplomát. Miután nem vették fel ügyvédjelöltnek, 1980. áprilistól 1983. októberig jogi elõadó volt Székesfehérváron, a Közép- dunántúli Vízügyi Igazgatóságon. 1984-ben jogtanácsosi szakvizsgát tett. 1983. októbertõl a mezõszentgyörgyi Alkotmány Mgtsz, majd 1989. januártól a Fehérvár Áruház jogtanácsosa volt 1990. évi képviselõvé választásáig. 1990-tõl Székesfehérvári 10. sz. Ügyvédi Munkaközösség, majd ügyvédi iroda tagja, tevékenységét államtitkári megbízatása miatt szünetelteti. Politikai nézeteit keresztény-polgári neveltetése határozta meg. 1988-tól rendszeresen eljárt a Jurta Színházban tartott ellenzéki elõadásokra. 1989. május 15- én Székesfehérváron az elsõk között csatlakozott a Szabad Demokraták Szövetségéhez. 1989-1990-ben a székesfehérvári szervezet ügyvivõje volt. Az 1990. évi országgyûlési választásokon a második fordulóban Fejér megye 2. sz., Székesfehérvár központú választókerületében második lett, az SZDSZ országos listáján jutott mandátumhoz. Az SZDSZ- frakcióban 1991. februárig az emberi jogi bizottságban dolgozott. 1991. január 29-tõl a parlament alkotmányügyi, törvény-elõkészítõ és igazságügyi állandó bizottságának a munkájában vett részt. Az SZDSZ-frakcióban is ugyanezen bizottságnak lett a tagja. A szabad demokraták témafelelõseként és vezérszónokaként foglalkozott a távközlési, a honvédelmi és a gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslatokkal. Interpellált a Velencei-tó megmentésérõl, és annak érdekében, hogy önkormányzati hatáskörbe kerüljenek a tûzoltóságok. Bár nem egyéni választókerületi képviselõként került a törvényhozásba, eljárt azokban az ügyekben, melyekkel a választók felkeresték. Az 1994. évi országgyûlési választásokon az SZDSZ országos (40.) és Fejér megyei területi (1.) listáján, valamint újra a Fejér megyei 2. sz. választókerületben jelölték. A második fordulóban 56,78 százalékot elérve elõzte meg Bognár Miklóst (MSZP). Az új kormány megalakulásakor Kuncze Gábor belügyminiszter felkérte a tárca politikai államtitkári feladatainak az ellátására. A menekültügyi és a migrációs politikáért felelõs, továbbá ellátja a tûzoltóság szervezeti átalakulásával, irányításával és az idegenrendészet felügyeletével összefüggõ teendõket. A felügyelete alatt mûködõ parlamenti titkárság által szervezett egyeztetõ tárgyalásokon figyelemmel kíséri, hogy a képviselõk és a szakértõk javaslatai mennyire felelnek meg a koalíciós megállapodás és a kormányprogram célkitûzéseinek. Államtitkári kinevezése napján (1994. július 15.) lemondott az alkotmányügyi, törvény-elõkészítõ, igazságügyi és ügyrendi állandó bizottságban addig betöltött helyérõl. 1994-tõl a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, 1995 óta a Velence-tavi Térségi Tanács társelnöke. Fogadóórája: a helyi sajtóban elõre meghirdetett idõpontokban, a választókerület valamennyi községében. Hivatali címe: Belügyminisztérium. Lezárva: 1996. május 6.