1849. július 28-án fogadta el az első népképviseleti országgyűlés azt a határozatot, melyet Magyarország első „nemzetiségi törvényeként" ismerünk.

Az áprilisi törvények felszámolták a régi rendi intézményrendszert, a magyar politikai elit mégis szembesült azzal, hogy a nemzetiségeket nem elégíti ki a liberális jogegyenlőség. A Szegeden ülésező országgyűlés utolsó ülésnapján, 1849. július 28-án elfogadták hazánk és egyben Európa első nemzetiségi törvényét.

A határozat a nyelvhasználati, a hivatalviselési és az oktatási jogok újraszabályozásával igyekezett biztosítani a kisebbségek fejlődésének lehetőségét, s így elnyerni azok politikai támogatását. Mivel elfogadása után két héttel a magyar vezetésnek már a kapituláció részleteiről kellett döntést hoznia, a rendelet nem válthatta be a hozzá fűzött reményeket.

Ettől függetlenül az abban szereplő rendelkezések és a zsidóemancipáció ugyancsak július 28-i kimondása sok tekintetben kijelölte a kiegyezéssel később helyreállított felelős magyar kormány kisebbségpolitikai irányvonalát, illetve körvonalazta azokat az alapelveket, melyek mentén aztán megindulhatott a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos társadalmi-politikai vita.



Az 1849. évi IX. törvény szövege az Országgyűlési Könyvtár Magyar Parlamenti Gyűjteményéből
Forrás: Országgyűlési Könyvtár

Az Évfordulók sorozat korábbi cikkei itt érhetők el.