VÖRÖS VINCE, az Ideiglenes Nemzetgyûlés és a Nemzetgyûlés volt jegyzõje: Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! Meghatottan szólok ezen az ünnepi napon, amikor elõször ülésezik az új, többpártrendszerû Országgyûlés. Az az Országgyûlés, amelyet a magyar nép, a magyar nemzet minden rétege által választott képviselõk alkotnak, amelyet egy nép szabadságharcának nevezhetõ demokratikus, titkos választással hozott létre. Annál jobban érzem e napnak a jelentõségét, a magasztosságát és fontosságát, mert számomra ez már a harmadik alkalom olyan tekintetben, hogy a rossz, népelnyomó rendszert megváltoztassuk. Az ilyen törekvésnek a bölcsõjénél voltam ott 1944. december 21. és 22-én, az Ideiglenes Nemzetgyûlés megalakulásán Debrecenben, a Református Kollégium oratóriumában, mely történelmi helyen üléseztek 1949-ben Kossuth Lajosék is. 1944. december 2-án megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, mely elõkészítette az Ideiglenes Nemzetgyûlés létrehozását. Nem volt könnyû feladat, hiszen hazánk kétharmadán még háború dúlt. A Nemzetgyûlést elõkészítõ bizottság dr. Vásári István debreceni polgármester elnöklete alatt megbízottakat küldött széjjel azokra a területekre, ahol már átvonult a háború zaja. Így jutott el Baranyába, Pécsre is Vas Zoltán és gróf Teleki Géza - ez utóbbi a tragikus véget ért Teleki Pál miniszterelnök fi -, hogy Baranyában is küldötteket választhassanak a Nemzetgyûlésbe. Pécsett 15 küldöttet választott a nép a pécsi Nemzeti Színházban megtartott nagygyûlésen, 1944. december 17- én. A Független Kisgazdapárt részérõl Kovács Bélával, Per Viktorral és Kis-Tóth Józseffel engem, az akkor 33 éves fiatalembert is megválasztottak. Másnap, a téli idõszakban, orosz katonai teherautókon indultunk el Debrecenbe. Az idõ zimankós vasfogát éreztem az autón, de a fiatal hevület ezt feledtette, és fõleg az, hogy a népnek szabadságot, jogot biztosítunk majd a népi Nemzetgyûlés által. Vállalni kellett a szellõs, ponyvás teherautót, mert más közlekedési lehetõség nem volt. Utunk során rombolást, pusztítást és a velünk szembejövõ szovjet katonai csapatokat láttunk. Semmiképpen sem volt veszélytelen a vállalkozásunk, mert Pécstõl alig 30 km-re, a Dráva mentén még súlyos harcok folytak, ágyúk dörögtek, és a légtérben ellenséges repülõgépek zúgtak. De mi mentünk, hogy segítsünk egy igazi demokrácia és egy új élet alapjait lerakni Magyarországon. Külön élmény volt találkozni sok régi ismerõssel Debrecenben az Arany Bika Szállóban, melynek környéke némiképpen épségben maradt. Kopottasak voltak az öltözékek, megviseltek az arcok, de örültünk egymásnak, hogy új Nemzetgyûlést hozhatunk létre. Sajnos közülünk alig vagyunk néhányan életben. Megalakult az Ideiglenes Nemzetgyûlés 230 képviselõvel, melynek jegyzõjévé választottak. A Himnuszt olyan meghatóan, átérezve, szívbõl szólóan még nem hallottam, mint amely ott elhangzott. Az Ideiglenes Nemzetgyûlés szózatot intézett a magyar néphez. Ebbõl néhány mondatot idézek, mert ma is idõszerûek: "Az Ideiglenes Nemzetgyûlés ünnepélyesen kijelenti, hogy kezébe veszi a gazdátlanul maradt ország ügyeinek intézését, mint a nemzeti akarat kifejezõje, a magyar állami szuverenitás birtokosa. Az Ideiglenes Nemzetgyûlés azért ül össze, hogy megjelölje a kivezetõ utat a hazára szakadt szerencsétlenségbõl. Sorsunk nehéz, de hittel hisszük, lesz magyar felemelkedés. Az Ideiglenes Nemzetgyûlés megalakulásával új fejezete kezdõdött a magyar történelemnek, megkezdõdött a független szabad, demokratikus Magyarország építése. És ott, a Debreceni Református Kollégium oratóriumában hangzott el 1849. április 14-én Kossuth Lajos ajkáról is, hogy elérkezett a perc, midõn Magyarországnak szabaddá, függetlenné kell lennie. Elérkezett a perc, midõn Magyarország és különösen a nemzet képviselõinek kötelessége Isten, a világ, Európa és a nép elõtt kimondani, hogy szabadok, függetlenek akarunk lenni." Amikor én mint az 1944-es Ideiglenes Nemzetgyûlés volt képviselõje most összekötõ kapocsként állok itt ama ünnepélyesen ülésezõ Országgyûlés elõtt, ezeket az üzeneteket is magammal hoztam. Nem kisebb ennek a Nemzetgyûlésnek, Országgyûlésnek a felelõssége, mint amit 1944-ben Debrecenben felvállaltunk, és ami Kossuth Lajos szavaiban is megnyilvánul. Magyarországnak és ennek az Országgyûlésnek, a nép bizalmából helyet foglaló képviselõknek kezükbe kell venniük valóban a súlyos helyzetbe sodort ország ügyeinek intézését egy akarattal, összefogással, mint a nemzeti akarat kifejezõinek, birtokosainak. Ennek az Országgyûlésnek kell megmutatnia a kivezetõ utat a hazánkra szakadt szerencsétlenségbõl. Tudja mindenki, hogy az 1944-es Ideiglenes Nemzetgyûlés demokratizáló munkája a rákövetkezõ koalíciós idõszakban derékba tört, és nem akarom sorolni az okokat, melyek ezt elõidézték, és sok-sok becsületes családot tettek tönkre a nemzettel együtt. Én szeretném átültetni tisztelt képviselõtársaim szívébe, lelkébe az 1944- es Nemzetgyûlés tiszta, becsületes törekvéseit. Szeressük és becsüljük egymást! Mutassuk meg a világnak, hogy egységesek, életképesek vagyunk, és minden erõnket felhasználjuk, hogy elnyerjük azon népek megértését és bizalmát, melyek mellénk kívánnak állni, és segíteni akarnak, és tudnak is támogatni. Ady Endre szavaival zárom beszédemet. Õ írta valamikor: "Most perc- emberkék dáridója tart. De építésre készen a kövünk. Nagyot végezni mégis mi jövünk. Nagyot és szépet emberit és magyart." Isten áldását kérem a ma összeült Országgyûlés munkájára. (Nagy taps.)