ELNÖK: Tisztelt Országgyûlés! Engedjék meg, hogy máris némi formabontással jelezzem, hogy el szeretnék állni a részletes indoklástól az Önök egyértelmû véleménynyilvánítása alapján. Engedjék meg, hogy mindössze néhány mondatot fûzzek az elhangzottakhoz. Néhány mondatot, amelyik kifejezi, hogy 1956-hoz való kapcsolatunk mennyire meghatározó, mert jelenti a legfõbb kapcsot, ami bennünket a történelmi múlthoz fûz és jelenti a legbiztosabb alapot, amin a jövõ Magyarországát megteremteni akarjuk. Engedjék meg, hogy hosszas elõadás helyett pusztán arra emlékeztessem Önöket, hogy amióta az ember rádöbbent a tragikus valóságra, az elmúlás könyörtelen valóságára, arra törekszik, hogy felvésse a halhatatlanság sziklájára azoknak a nevét s azokat a tetteket, akikre és amelyekre emlékeztetni akar. Szobrok és piramisok, kõhalmok és érctáblák keletkeztek így, majd a horatiusi sor arról, hogy a szellem az, amely ércnél maradandóbb emléket állíthat. A szellem, amely mondanivalóját betûkkel, szavakkal és mondatokkal közvetíti. Legyen szabad ehhez éppen történelmünk újabb fordulói nyomán egy fontosat csatolnunk. Nem elég az ércnél maradandóbb szó, nem elég maradandóbb törvényszöveg, tettek kellenek. 1956 akkor lesz az, amivé szívünkben máris emelkedett, akkor fog kitörölhetetlenül ott élni a magyar történelemben úgy, ahogy 1848-49 máris él, ha bizonyítani fogjuk, hogy az az alap, amit 1956 vetett, tényleg alapja a magyar jövõnek, hogy azok a lépések, amelyek bennünket idevezettek, s amelyeknek eredményeire részben máris támaszkodhatunk, 1956-ból erednek, hogy 1956 ösztönzött bennünket tényeivel és tanulságaival arra, hogy szembeszálljunk Magyarország nagyhatalmi alávetettségének, hogy örök idõkre biztosítani törekedjük visszavívott függetlenségét, hogy 1956 az ösztönzõje annak, hogy ebben az országban származásától függetlenül, fizikai és szellemi munkás, paraszt, hivatalnok, polgár, vállalkozó és mindenki szabadon élhet az egyenlõ jogokkal, függetlenül nemzetiségétõl, legyen magyar, német, szlovák, román, cigány, horvát, szerb és mindaz a nemzetiség, amit még ismer ez az ország, szabadon és egyenlõen élhessen felekezetétõl függetlenül, legyen római vagy görög katolikus, legyen református, evangélikus, zsidó, unitárius, görögkeleti vagy szabadegyházak híve, szabadon éljen ebben az országban, ha betartja a törvényt, és legyen felette igazságosan egyenlõ a törvény. Ezt alapoztuk meg, és visszük tovább azt a kívánságunkat, hogy önkény itt többé senkit ne sújtson, s legyen õseink reménye szerint mindenki egyenlõ a törvény elõtt és védett a zsarnokságtól örökre. Azt akarjuk, hogy azon az alapon, amelyet megvetve ide beléphettünk, emelkedjék a magyar jogállamiság, a demokratikus Magyarország olyan mintaállammá, amelynek kisugárzása átjárja Közép- és Kelet-Európát, és amelyik lehetõvé teszi, hogy megvalósuljon Európa egysége békében, demokráciában örökre. Köszönöm a figyelmüket, és ezek után kérem határozathozatalukat. Határozathozatal, tehát szavazás következik. (Nagy taps.) Kérem képviselõtársaimat, szavazzanak! (Megtörténik.) Bejelentem, ami a tábláról úgyis leolvasható hogy 366 igen szavazattal, 2 tartózkodás mellett a Magyar Országgyûlés megszavazta az 1956 emlékének megörökítésérõl és október 23-a nemzeti ünneppé nyilvánításáról szóló törvényjavaslatot. Köszönöm. (Taps.) Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelettel bejelentem, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyûlésének elnöke, Anders Björk úr üzenetet intézett a magyar Országgyûléshez. Megkérem Balogh Gábor képviselõtársunkat, mint soros jegyzõt, ismertesse Björk úr üzenetét.