DR. HACK PÉTER: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Rendkívüli témát tárgyal ezen a mai napon a magyar Országgyűlés és rendkívüli időben tárgyalja ezt a témát. Rendkívüli a téma, hiszen az ország alaptörvényének, az Alkotmányának a megváltoztatása nem egy hétköznapi törvényhozási tárgy - ezt kifejezi Alkotmányunk a kétharmados többség megkívánásával, de kifejezi az a tény is, amit valamennyien ismerünk, hogy ez az a törvény, amely az országban a stabilitást, az ország alkotmányos berendezkedésének a kereteit meghatározza. Rendkívüli az idő, amikor tárgyaljuk ezt a témát, hiszen egyáltalán nem szokás a parlamenti demokráciákban, hogy egy országgyűlés alig egy héttel a megalakulása után hozzányúl az ország alaptörvényéhez, módosítja az Alkotmányt. Ezek a tények, ez a rendkívüliség, azt hiszem jogos aggodalmakat, jogos aggályokat szülhet bárkiben a jelenlévők között, hogy vajon valóban szükséges- e az Alkotmány módosítása? Ezek az aggodalmak még akkor is keletkezhetnek, hogyha a jelenlévők nagy része tanúja lehetett annak az elmúlt egy évben, hogy szinte alig van a magyar törvénytestnek olyan része, amelyet többször módosítottak volna egy éven belül, mint éppen a magyar Alkotmányt. Azt hiszem, az elmúlt Országgyűlés ezen dicstelen tevékenysége nem kell hogy elrettentsen bennünket azoktól az eszméktől, amiket közösen vallunk, attól az eszmétől, hogy a parlamenti demokráciában különös gonddal kell hozzányúlni az ország alaptörvényéhez, az Alkotmányhoz. A szabad demokraták képviselőcsoportja is osztja azokat az aggályokat, amik ebből a helyzetből adódnak. Osztjuk azt az aggályt, hogy talán jobb lenne a Parlament munkáját nem alkotmánymódosítással kezdeni. Talán jobb lenne várni hetekig, és alaposabb vitákat lehetővé tenni, mielőtt az Alkotmányt érdemben módosítjuk. De ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk arról a helyzetről, amiben ez az ország van, és arról a helyzetről, amivel nekünk szembe kell nézni a mai napon. Hiába szeretnénk a parlamenti demokráciák szokásait és szabályait követve parádézni a jogállam útján, ezen az úton még olyan kövek vannak, amelyen akarva-akaratlanul is megbotlunk. Ilyen kövek eltávolítása pedig úgy látjuk, hogy feltétlenül szükséges, és nem várhatunk vele addig, amíg a viták során a nemzetközi szokásnak megfelelő procedúrákon is keresztülmegyünk. Ezért a képviselőcsoport nevében azt a tiszteletteljes javaslatot terjesztem az Országgyűlés elé, hogy fogadják el az előterjesztést, fogadják el azt, hogy ma tárgyalunk az Alkotmányról, és fogadják el azt, hogy ma módosítjuk az Alkotmányt. Ha ezt elfogadjuk, még mindig kérdés az, hogy vajon így kell-e az Alkotmányt módosítani, ahogyan a javaslat tartalmazza? Anélkül, hogy a vita szabályait megszegném és részletes kérdésekkel foglalkoznék, szeretnék utalni arra - amire az előterjesztésben Kutrucz Katalin is utalt -, hogy a leglényegesebb pontja ennek az alkotmánymódosításnak annak a szabálynak a megváltoztatása, hogy a minisztereket az Országgyűlés válassza meg. Ez a pont a hatályos jogszabályban benne van, és ezen a ponton szeretnénk az Alkotmányunkat összhangba hozni az európai alkotmányokkal. Ha egy kicsit kitekintünk ezekre az európai alkotmányokra, azt látjuk, hogy a javasolt szöveg összhangban van az európai alkotmányok szövegével, szemben a hatályos Alkotmány szövegével, ami nincs összhangban. Az osztrák alkotmány 70. cikke mondja ki például azt, hogy a miniszterelnököt és a minisztereket a szövetségi elnök nevezi ki, és hozzáteszi, hogy a minisztereket a miniszterelnök javaslatára. A francia alkotmány 8. cikkelye is így rendelkezik, hogy a köztársasági elnök nevezi ki a miniszterelnököt és a minisztereket az ő javaslata alapján szintén a köztársasági elnök nevezi ki. Az olasz alkotmány 92. cikkelye is hasonlóan szól. Említhetnék még további példákat. Nem akarom az időt húzni. Ezek a példák bizonyítják, hogy nem egy merényletet kísérelünk meg a parlamenti demokrácia ellen, hanem éppen az összhang megteremtésére törekszünk. Rendhagyó az a megoldás - amit a javaslat tartalmaz - a miniszterelnök megválasztására. A parlamenti demokráciákban nem szokás választani a minisztert, csak megbuktatni. Erre a Parlamentnek csak akkor van szüksége, hogy ő maga válassza a miniszterelnököt, hogyha egy másik intézményt is feltételezünk - ez az, amire Kutrucz Katalin utalt - , és ez a konstruktív bizalmatlansági indítvány. De nem jelenti azt a javasolt szöveg elfogadása, hogy egyben ezzel el is kell fogadni a konstruktív bizalmatlansági indítványt - ebben egyetértek Kutrucz Katalinnal, hogy erről még a Parlament sokat fog vitatkozni. De a mai megoldás, az asztalunkon lévő megoldás, függetlenül is létezhet. Én szeretném javasolni azt a Parlamentnek, hogy valóban ragaszkodjon ahhoz, hogy a miniszterelnököt megválassza, és így támogassa az eredeti javaslatot. Szóba került Vastagh Pál javaslata kapcsán a miniszterek meghallgatása a bizottság előtt, amelyet mi feltétlenül szükségesnek tartunk. Tehát hangsúlyozom, szükségesnek tartjuk, hogy a minisztereket meghallgassák a bizottságok. De nem tartjuk szükségesnek, hogy erről az Alkotmány rendelkezzen. Úgy látjuk, hogy valóban elegendő, ha a házszabály ezt rögzíti. És most, amikor a kormány megalakult, a hatályos Házszabály alapján a szabad demokraták kívánnak élni azzal a jogukkal, hogy a bizottságokban meghallgassák a minisztereket. Összefoglalva, amit elmondtam, tiszteletben tartva az aggályokat, és szem előtt tartva ezeket az aggályokat, mégis azt javasoljuk mi, szabad demokraták, hogy az Országgyűlés fogadja el a javaslatot, és mi magunk támogatjuk ezt a javaslatot. Köszönöm a figyelmüket.