DR. ANTALL JÓZSEF Tisztelt Országgyûlés! Úgy vélem, hogy a kormány megalakítása az Országgyûlés munkájában, és országunk életében olyan jelentõségû esemény, amely indokolja, hogy önálló ülést tartsunk. Indítványozom ezért, hogy a mai napra összehívott ülésünkön más napirendi pontot ne vegyünk tárgysorozatba. Így az ülés menete a következõképpen alakul: Elõször: dr. Antall József kijelölt miniszterelnök ismertetni fogja kormányprogramját. Másodszor: sor kerül a kormányprogram vitájára. Harmadszor: határozathozatal következik a kormányprogram elfogadásáról és a miniszterelnök megválasztásáról. Ezt követheti a Minisztertanács tagjainak bemutatása, végül a miniszterelnök és a kormány tagjainak ünnepélyes eskütétele. Kérdezem a tisztelt Országgyûlést, hogy az ülés tárgysorozatára tett indítványomat elfogadja-e? Határozathozatal következik. Kérem képviselõtársaimat, szavazzanak - most. (M egtörténik.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyûlés 349 szavazattal, a jelenlévõk 99 százalékának szavazatával, a javaslatot elfogadta, három tartózkodás ellenében. Tisztelt Országgyûlés! Felkérem tehát a kormányprogram ismertetésére dr. Antall József urat, a kijelölt miniszterelnököt. Dr. ANTALL JÓZSEF kijelölt miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! Honfitársaim! Ünnepi pillanatban állok a magyar Országgyûlés és az egész nemzet nyilvánossága elõtt olyan pillanatban, amelyet végtelennek tûnõ várakozás elõzött meg, s amelyrõl gyakran hittük, hogy talán sosem fog eljönni. De ha el is jön valaha, azt közülünk kevesen érik meg. Megrendülve gondolok azokra a társainkra, nevesekre és névtelenekre, akik nem élték meg e hõn áhított napot. A pillanat ünnepi voltát azért is hangsúlyozom, mert bizony néha fáradtak és türelmetlenek vagyunk mindnyájan, politikusok és a közvélemény egyaránt. Vannak honfitársaink közt olyanok, akik még alig-alig fogták fel, mert aligha foghatták fel körülményeik folytán, hogy ütött a nagy változás órája, hogy Magyarországon forradalom zajlott le, amely ha követel is még lemondást és türelmet, mégis mindnyájunk számára az emberi jogok teljeskörû szabadságát hozza el, az egyéni és nemzeti méltóság helyreállítását, a tehetség és a jobbra törekvés kibontakozását ígéri, és véget vet a kettõs nyelv, a hazugság és az elhallgatott igazságok négy évtizedes országlásának. Itt vannak azok a honfitársaink is, akik átérezték a közelmúlt eseményeinek jelentõségét, akik cselekvõ részesei voltak az elmúlt két esztendõ békés forradalmának, de ha hisznek is benne, olykor lassúnak, tétovának érezték. A békés forradalomhoz belátásra volt szükség,a hatalom és az ellenzék együttes igyekezetére, a végletek elkerülésében. Tisztelt Ház! Ami az elmúlt két évben történt, ez páratlan a mai történelmünkben, de egész Európa történetében sem akad sok párja. Rendkívüli tudatossággal és keménységgel, mégis egyetlen csepp vér ontása nélkül vittünk végbe egy forradalmat, úttörõként és példaként egész térségünk számára. S ezt így tartja számon a világ. A bemutatásra váró kormány a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt koalíciós kormánya lesz, amely az európai és a magyar politika irányvonala szerint a középerõk, a centrum kormánya kíván lenni. A kormány, amelynek irányvonalát programbeszédem hivatott meghatározni, négy alapelv szellemében fog a mûködéshez, ha megkapja és megkapom az Országgyûlés bizalmát. Ezeket az alapelveket történelmi követelményként támasztja magával szemben a kormány, és csak akkor tud nyugodtan szembenézni a maga lelkiismeretével és az utókor ítéletével, ha ezektõl nem tántorodik el. Elsõ alapelvként kimondjuk, hogy ez a kormány a szabadság kormánya kíván lenni. Törvényhozási és kormányzati munkájában egyaránt arra fog törekedni, hogy minden magyar állampolgár ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezzék a törvény elõtt, a hivatalokban és egymás iránt is. A jogállamiság követelményének tartja, hogy a vélemény-, szólás-, gyülekezési-, mozgás- és utazási szabadság terén a jogalkotás további korszerûsítését kezdeményezze. Az új kormány híve a sajtó és a kultúra teljeskörû szabadságának, s e jogok gyakorlását csak azokon a pontokon kívánja korlátozni, ahol az mások szabadságát vagy jogait sérti. A szabadság nélkülözhetetlen része a nevelési és oktatási szabadság is. Történelmi feladat a vállalkozási, a gazdasági szabadság helyreállítása. Magyarországnak csak akkor lesz új jövõje, ha végre törvényes teret és lehetõséget biztosítunk az ambíció, a tehetség, az egyéni és közösségi kezdeményezés tömérdek lefojtott, elnyomott, kényszerpályára szorított energiájának. Nem lesz új jövõnk, ha tehetséges népünk legkiválóbb sarjai külföldön keresik a boldogulás, az érvényesülés útját. Egyszersmind azonban védenünk kell a lemaradók társadalmi jogait is, szükség lesz körültekintõen kialakított szociális hálóra. Végezetül, mint a szabadság kormánya, az új kormány biztosítani akarja a kis közösségek önrendelkezési jogát is. Második alapelvként leszögezzük, hogy az új kormány a nép kormánya kíván lenni. Negyvenhárom év óta elsõ ízben a magyar nép által szabadon választott parlament iktat most be egy kormányt. Ezért a kormány, ha bizalmat kapok az Országgyûléstõl, és bizalmat kap a kormány, tényleg a magyar nép kormánya lesz. Tudjuk, hogy ez a gondolat az, amelyet az egypártrendszer kormányai a legjobban lejárattak. Ezt a fogalmat 1956 gyönyörû, de rövid közjátékától eltekintve, hazug jelszóvá sorvasztották. Azúj kormány élettel, tartalommal akarja kitölteni a népfelség elvét. Ez a szellem a morális újjászületésnek a magyar népben szunnyadó elemeit ragadja meg, a belsõ és külsõ újjászületés vágyát, a szélsõségek kerülését, a toleranciát, a higgadt, de eltökélt haladásra való készséget. Ha az új kormány a nép kormánya, amely végleg leváltja az elnyomatás rendszerét és végrehajtja az áttérést a szabadság rendszerére, akkor az államot és annak szerveit többé nem szabad azzal a bizalmatlansággal tekinteni, amely az elnyomatás eszközeinek járt ki korábban. Ezért most és errõl a helyrõl fordulok a magyar néphez, hogy vesse ki magából a bizalmatlanság évtizedes, évszázados beidegzõdéseit, tekintse az intézményeket a magáénak, amelyek az õ érdekében, védelmében, szolgálatában mûködnek. Így álljon a magyar nép, bizalommal és kritikával új állama, Országgyûlése és kormánya mögé. Harmadik alapelvünk szellemében, ez a kormány a gazdasági fordulat kormánya kíván lenni, és tisztában van azzal, hogy a legnehezebb feladatok ezen a téren várnak reá. A gazdaság nehéz helyzetérõl beszélni közhely, de a baj teljes felmérését csak ezután tudjuk elvégezni, s amit megtudunk ezután, azt közölni fogjuk az ország nyilvánosságával. Az közismert, hogy az infláció mértéke meghaladja az évi húsz százalékot. Az is, hogy nemzeti adósságunk több mint huszonegy milliárd dollár, s ez a legmagasabb fejenkénti összeget jelenti Közép- és Kelet-Európában. Az álfoglalkoztatás, a rejtett munkanélküliség a munkaerõ jelentõs részét alkotja. Az infrastruktúra állapota fejletlen, s ez állítja az egyik fõ nehézséget piaci nyitásunk elébe. Az egészségügy helyzete katasztrofális, iskoláink kopottak és szegények - nem sorolom tovább. Célunk a szociális piacgazdaság megvalósítása, vagyis olyan gazdasági, amelyben a piac nyitottságát szociális és - tegyük hozzá - környezetvédelmi szempontok, a gondoskodó és hosszú távlatokban gondolkodó társadalom elvárásai egészítik ki. Látnunk kell azt is, hogy negyvenhárom év szocialistának nevezett tervgazdálkodása nem számolható fel hetek alatt még akkor sem, ha az utóbbi idõben már felbukkantak piacgazdasági elemek is. Itt nem csupán szabályokról és szabályozókról van szó, hanem beidegzõdésekrõl és gazdasági szerkezetrõl is. Súlyos gazdasági örökségünk egyszersmind szellemi és erkölcsi örökség. Meg kell tanulnunk mindnyájunknak másként gondolkozni, másképpen gondolkodni és másként dolgozni. Magyar kormány régóta nem kapott ilyen kedvezõ esélyt, régóta nem kezdhetett a munkának ilyen kedvezõ világtörténelmi csillagzat alatt; de egyszersmind nem is örökölt ilyen súlyos hagyatékot elõdeitõl. A teljes újrakezdés elõtt állunk most tisztelt Honfitársak, úgy, ahogyan 1848-ban, 1867-ben, 1918-ban és 1945-ben állt a nemzet. Ha nem fogunk össze mindnyájan, ha nem mozgósítjuk magunkban mindazt ami a legjobb, eljátszunk egy olyan történelmi esélyt, amelyet ebben az évszázadban még nem kínált fel nemzetünknek a történelem, és ki tudja hogy mikor fog legközelebb. Átfogó és mély válságba süllyedtünk a nyolcvanas években. Az 1948 után bevezetett szocialistának nevezett gazdaságfejlesztési modell, a politikai hatalom adminisztratív eszközeivel irányított gazdasági rendszer, a teljesítményt, a minõséget és a változatosságot minden téren elsorvasztó totális egypártrendszer termése érett be itt egyszerre. S eközben biológiai tartalékunk, életerõnk megcsappant, szellemi erõforrásaink és kulturális örökségünk megfogyatkozott, természeti környezetünk lepusztult, s az erkölcsi értékrend felbomlott, részben. Most egyszerre kell - s csak egyszerre lehet - megváltoztatnunk politikai és gazdasági rendszerünket. Külgazdaságunkban is irányt kell váltanunk, új utat kell kijelölnünk, s mindezt egyidõben az európai értékrend és magatartásforma, az önbizalom és a hit helyreállításával. El kell hárítanunk a válságot, de csakis olyan megoldásokkal, amelyek a huszonegyedik századra készítenek bennünket elõ, teljes nemzeti megújhodás keretében. A kormányprogram a változás stratégiája legyen, amely egyfelõl korszerû, másfelõl alapoz történelmi örökségünkre, tekintettel van adottságainkra és mozgásterünkre. Fel kell éleszteni szunnyadó, bevált értékeinket. Távlati céljainkat tekintve ma ritka egyetértés alakult ki a magyar nemzetben, politikai és gazdasági téren egyaránt. A vita a "hogyanról" folyik. A nagy ugrás kétségkívül lerövidíthetné az átalakulás legkínosabb szakaszának idõtartamát, érzékeltethetnék a változások visszavonhatatlanságát, ugyanakkor a mai magyar társadalom és gazdaság fejlettségi szintjeinek sokfélesége, kiterjedt szektorok és a lakosság alkalmazkodási képességének korlátozottsága, a szomszédainknál jobb helyzetben lévõ magyar gazdaság nagyobb vesztenivalója igen erõteljesen megnövelné a radikális átalakulásnak nemcsak politikai, hanem gazdasági költségeit, kudarcveszélyeit is. A kormányzat a tulajdonstruktúra átalakíthatóságának, a megtakarítási és vállalkozói kapacitás kibontakoztathatóságának, a modern piacgazdaság mûködtetéséhez szükséges intézmények és infrastruktúrák megteremtésének idõigényességét mérlegelve a szakaszokra bontott átalakulást tekinti célravezetõnek. Az év második felének folyamatait szabályozó rövidtávú, majd az 1991-93. közötti középtávú átalakulás sikere teremti meg az évtized közepére várható erõteljes fellendülés elõfeltételeit. A rövid- és középtávú kormányzati program az országban fokozatosan kialakuló új társadalmi-gazdasági rendszer meghatározó jegyeit viseli magán. Az ország történelmi tradíciói, humánus nemzeti szolidaritásra alapozott értékei, valamint a politikai egyensúly követelményei alapján sem tekinthet el a felgyorsuló szerkezeti korszerûsítés társadalmi következményeinek kezeléséhez szükséges, de ez idõ szerint alig létezõ szociális védõháló kialakításától, szociális intézményrendszerünk megszervezésétõl. E követelmény elfogadhatóbbá teszi a modernizáció következményeit, kevésbé destabilizálja a nemcsak nemzeti, hanem összeurópai érdeknek is tekinthetõ erõszakmentes átalakulást. Így mind a rövid, mind a középtávú kormányprogram a szociális piacgazdaság adott erõforrásokkal összehangolt keretei között bontakozik ki. E gazdaság magyar változata a gazdasági hatékonyság, versenyképesség összehangolását jelenti, s a társadalmi méltányosság és igazságosság, valamint a természeti környezet és a jövendõ nemzedékek érdekével, követelményeivel. Végül, negyedik alapelvként, az új kormány európai kormány lesz a szónak nemcsak földrajzi értelmében. A demokrácia, a pluralizmus, a nyitottság hagyományát valljuk. Az elmúlt 40 év törést jelentett nemzetünk történelmében. Most vissza akarunk térni az európai örökséghez, de egyben mindazokhoz az újabb értékekhez is, amelyet Európa az elmúlt 40 év alatt, a második világháború szörnyû élményei és tapasztalatai nyomán és után alkotott meg. Az európaiság másik kérdése a visszatérés a kontinens történelmileg megbontott egységébe. A kormány elkötelezi magát az európai integráció gondolatának. Az integráció elsõ fejezete a szabad Magyarország felvétele lesz az Európa Tanácsba. Ennek kedvezõ kilátásait éppen a múlt héten erõsítették meg Budapesten a Tanács vezetõi. A kormány célja a tagság elnyerése az Európai Közösségben, az elkövetkezõ évtized során. Ehhez átalakulásokra van szükség, hazánkban csakúgy, mint az Európai Közösség szerkezetében, s ez utóbbi nyilvánvalóan függvénye a napjainkban megindult nagy európai átrendezõdésnek is. Mint átmeneti megoldást azonban örömmel vesszük a társulás lehetõségét. Hazánk e térségben itt is elõnyt élvez ma, s ez azt ígéri, hogy bekapcsolódhatunk az Európai Gazdasági Közösség tudományos, technikai, kulturális és oktatási vérkeringésébe. Új fejezetet kell nyitni történelmünkben, a megértés és türelem fejezetét sokat szenvedett népünk és a hasonló örökséggel küszködõ szomszéd népek között. Ennek záloga a demokratikus, pluralista politikai rendszerre való áttérés lehet csak, melyben a kapcsolatok természetes alapja a teljes körû emberi jogok tisztelete. Valamennyien Európához tartozunk, a testvéri együttélés és együttmûködés a történelem parancsa mindannyiunk számára. S a történelem bizonyította, hogy nem engedhetjük meg magunknak az egymás elleni acsarkodást, mert ezt mindenkor kihasználhatták velünk szemben. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Honfitársaim! Kormányunk programjának középpontjába az embert állítottuk. Nemcsak az országot, hanem az egyes emberek problémáit is ismerjük és mélyen átérezzük. A kormány úgy gondolja, hogy a nemzeti megújhodás záloga a törvények elõtt szabad, de belsõleg is megújult, felszabadult alkotó ember. A megújuló Magyarország ilyen emberek közössége legyen! Ezért is fûztük fel kormányprogramunk egész gondolatmenetét az ember és a körülötte lévõ világ viszonyára, mert számunkra ez a legfontosabb. Kérem ehhez türelmüket; kérem azért is, mert a kormányprogram ismertetése komoly türelmet igényel a hallgatóságtól is. Nemcsak a jövõ, hanem egy kormányprogram meghallgatása sem könnyû feladat. Az elsõ, amirõl szólok, az ember és környezete. Az ember csak a teljes testi, lelki és szociális jólét állapotában tudja képességeit szabadon kibontakoztatni, ezzel szemben jelenleg várható életkorunk Európában a legalacsonyabb. A szervi betegségeken túl az öngyilkosság, az alkoholizmus, a kábítószerfüggés is tizedeli népünket. Hiányzik a társadalmi türelem, a segítõkészség és egymás megbecsülése. Mindez az egészségesek életét is sivárrá teszi. Hazánkban egy évtizede a halálozások száma meghaladja a születések számát. A túlmunkára kényszerítõ megélhetési gondok, valamint az erõsen szennyezett környezet hatására a középkorú lakosság megbetegedési és halálozási adatai a legrosszabbak a civilizált országok között. Családok ezrei hullanak szét, az idõsek létbizonytalanságban élnek. Milliónyi ember él a létminimum alatt. A szegénység öröklõdik, a társadalmi hátrányok halmozódnak. A kormány alapvetõ célja, hogy e megdöbbentõ helyzetben megújítsa a szociális és egészségügyi ellátást. A jövõben a társadalmi szolidaritásnak gondoskodnia kell arról, hogy a létminimum alatt élõk kiemelkedhessenek a szegénységbõl, a veszélyeztetettek pedig ne süllyedhessenek oda. Az új kormány felelõsséget érez polgárai szociális biztonságáért, támogatja a családokat és közösségeket, a veszélyeztetett emberek legfontosabb támaszait. Azok számára, akik nem képesek munkát végezni - gyermekek, betegek, idõsek - szavatolnia kell a létfeltételeket. A családok többségének szociális biztonságát nem a szociálpolitikának, hanem a gazdaságpolitikának kell megteremtenie! Az igazi jó szociálpolitika mindig a gazdaságpolitika! A piacgazdaságra való áttérés nem jelentheti szociális téren az állami felelõsség csökkenését! A szociálpolitika nem alárendeltje, hanem egyenjogú partnere a gazdasági rendnek, a gazdaságpolitikának. A nyugdíj munkával szerzett jog; a nyugdíjasok létbiztonságát csak egy megújult biztosítási rendszer oldhatja meg. A kormány emelett támogatja az egyházak és önszervezõdõ csoportok karitatív tevékenységét is, és fokozott erõfeszítéseket tesz a mozgássérültek és a krónikus betegség miatt hátrányos helyzetûek anyagi és társadalmi rehabilitációjára. A kormány tudatában van annak, hogy az egészséges társadalom alapja az egészséges család. A gyermek a család természetes kiteljesedése, ezért elsõdleges fontosságú a hatékony magzat- és gyermekvédelem. Ezért a kormány intézkedéseket hoz valamennyi gyermek testi, szellemi és lelki fejlõdésének elõsegítésére. Kiemelten kezeli az ifjúság pályakezdésének problémáit, mert az ország felemelkedésének meghatározó eleme az ifjúság sorsa. A kormány tudatában van annak, hogy egészséges népnek lehet csak jövõje, a társadalmi és gazdasági élet minden területén jelenjen meg az egészség, mint érték. A betegségek megelõzése össztársadalmi ügy. A kormány felelõs a lakosság egészségügyi ellátásáért, de az egyén is felelõs saját egészsége megõrzéséért. Az egészségügyben alapvetõ és átfogó megújulásra van szükség abból a célból, hogy egészségügyi ellátásunk hatékonyabban szolgálhassa az embert. Ennek feltétele, hogy az egészségügy nagyobb arányban részesedjék a nemzet által megtermelt javakból. A betegek kiszolgáltatottságát a kormány a szabad orvosválasztás megteremtésével is csökkenteni kívánja. Tiszta, egyértelmû, a társadalom által ellenõrizhetõ tulajdonviszonyokat kell megvalósítani az egészségügyben is. Az ellátó rendszer szerkezeti átalakulása a tulajdonformák sokféleségével jár. A mai és holnapi európai jogrendnek megfelelõ, elsõsorban a beteg jogait hangsúlyozó szabályozást kell kialakítani. Az egész társadalombiztosításnak át kell alakulnia, hogy a gazdasági élet ingadozásaitól mentesítse saját vagyonát, és legyen mûködését ellenõrzõ valódi önkormányzata. Az elmúlt évtizedek ipar- és környezetpolitikája súlyosan megromlott, szennyezett természeti környezetet hagy ránk. Sûrûn lakott területeken, Budapesten, ipari központokban erõsen szennyezett a levegõ, az ország nagy területein súlyos probléma az egészséges ivóvízellátás, a szennyezett talaj. A kormány természeti és épített környezetünk ügyét stratégiai fontosságúnak tekinti, és átérzi a jövendõ nemzedékek iránti felelõsséget is. A rövidlátó gazdasági szemlélettel szenben elsõbbséget kíván biztosítani a környezet védelmének, kialakítja az ehhez szükséges jogi szabályozást. A kormány az Európai Közösség és más nemzetközi szervezetekkel, környezetvédelmi intézményeikkel magasszintû együttmûködést kíván kialakítani, és összehangolt intézkedésekre törekszik a szomszéd országokkal a Kárpát- medence zárt ökoszisztémájának helyreállítása érdekében is. A kormány tekintettel a szakelemzésekre, a dunai vízlépcsõ felépítését nem tartja helyesnek, mielõbb megkezdi a nagymarosi helyreállítást, és tárgyalást kezdeményez az újonnan megválasztandó csehszlovák kormánnyal a helyreállításról és az okozott károk közös viselésérõl. Célunk az, hogy a kormány környezeti, terület- és egészségpolitikájának megvalósulása egészséges testû és lelkû lakosság megszületéséhez vezessen, amelyben valóban öröm lesz gyermeket szülni, felnõni és dolgozni az egyén és a társadalom javára, ahol az emberek közti együttmûködés természetessé válik és ahol a szabadidõt és az öregkor éveit tartalmasan és örömmel lehet eltölteni. A lakásellátás és a lakásgazdálkodás válságos helyzetbe került. Egyre lejjebb csúszunk a ranglistán az ezer lakosra jutó lakások számában is, ugyanakkor egy négyzetméter lakótérért kétszer, háromszor vagy akár még többször annyit kell dolgozni, mint a legtöbb nyugat-európai országban. A lakásprobléma elsõsorban a fiatalokat sújtja, a megoldás csak a lakáspolitika általános reformja lehet. Ehhez stratégiai csomagtervet állítunk össze, a hosszú- távú célok figyelembevételével. Olyan piaci alapú lakáspolitikát alakítunk ki, amelyben világosan elhatárolt az állami szerepvállalás is. A lakhatás egy minimális szintjét egy kiépített szociális lakásszektor és szociális támogatás révén kívánja a kormány biztosítani a jövõben. A cél olyan gazdasági fejlettség elérése, ahol a lakásköltségek beépülnek a jövedelmekbe. Az ember egészségének és környezetének tárgyalása után az ember és a mûvelõdés viszonyáról szólok. A lakosság körében tapasztalható elkedvetlenedés zavar, kiegyensúlyozatlanság, türelmetlenség vagy fásultság, nem egyszer önpusztító magatartás a mûveltség, a nevelés és a közoktatás hiányosságaira is visszavezethetõ. Sok fiatal nem érez ösztönzést a tudás, a szakma megszerzésére, nem becsüli a szorgalmat, mert nincs sikerélménye, nincs kötõdése sokszor társaihoz vagy akár a hazához. Az egész ország magán viseli a pártállam lélekölõ mûvelõdéspolitikájának jegyeit, azoknak az évtizedeknek a maradványait, amelyekben az igazi értékek és tehetségek nem érvényesültek és nem bontakozhattak ki. Nõ az iskolázatlan vagy hiányosan iskolázottak száma is. Magyarországot sokszor a tehetségek hazájaként ismerik szerte a világban. A felénk sugárzó rokonszenv, érdeklõdés egy keserves történelembõl tehetségével és szorgalmával újraéledõ nemzetnek szól. A nevelést, az oktatást és a mûvelõdést a kormányprogram központi kérdésnek tekinti, az ebbe belefektetett szellemi és anyagi tõke a leghatékonyabban és leggyorsabban térül meg az ország számára, ahogy a világ számos felemelkedõ, hírtelen felemelkedõ nemzete is igazolja. A nemzeti megújhodáshoz kimûvelt emberfõkre van szükségünk, ami szinte közhely Széchenyi óta. Nemzeti kulturánkat hagyományaink újraélesztése és mûveltségünk, iskoláink korszerûsítése révén kell megújítanunk. A kormány célja olyan újítások bevezetése az iskolarendszerben, amelyek lehetõvé teszik az iskolakötelezettség 16 éves korig való kiterjesztését a gyakorlatban is, ennek egyik alapkövetelménye az, hogy az oktatási rendszerben olyan alsó-, középfokú iskolarendszer alakuljon ki, amelyben nincsenek zsákutcák, bérmelyik iskolatípus a maga keretén belül teljes képzést adjon, de tovább is lehessen lépni mindegyikbõl. Meg kell valósítani a teljeskörû tanszabadságot, ez jelentse a szülõ jogát az oktatás és nevelés intézményének kiválasztására, a betekintésre az iskolában folyó munkába. Meg kívánjuk szüntetni a gyermek és a szülõ kiszolgáltatottsági érzését az iskolában. Az iskola nem hatóság. Egyszersmind helyre kell állítani a tanár, a nevelõ méltóságát, meg kell szüntetni a felsõbbségnek és más hatalmi tényezõknek való kiszolgáltatottságát. Irányelvünk, hogy az iskola legfõbb irányítójává a szülõk, tanárok, nevelõk és az iskolát mûködtetõ önkormányzat vagy szervezet képviselõibõl álló iskolaszék legyen - majd az egyetemi autonómia megszilárdulása után a felsõoktatási intézményeknél ugyanerre kerüljön sor. Vissza kell adni a kis falvaknak is az iskoláikat - az ésszerûség határain belül -, és fel kell számolni a központosításnak azt a formáját, amelyik Magyarországon évszázados emberi közösségek szétbomlásához vezetett. Nemzeti és etnikai kisebbségek területén alanyi jogon biztosítani kell, hogy mindenki anyanyelvi óvodába, iskolába járhasson. Lehetõvé kell tenni, hogy a nemzetiségi környezetben az egyik idegen nyelv mindenképpen a kisebbségi legyen, illetve akár a szomszédos országbeli nyelv a magyar nyelvet beszélõk számára. Az egyetemek és fõiskolák a magyar ifjúság európai szinten képzõ intézményei legyenek - de az ott tanított tudományok kutatóhelyeivé is váljanak egyben a magyar kutatóintézeti hálózat egésze mellett. A kormány biztosítani fogja a tudományos kutatás szabadságához szükséges feltételek létrejöttét. Ettõl elválaszthatatlan - a kormány megítélése szerint - a kutató, a fejlesztõ és az egyetemi felsõoktatási intézmények, a tudományos mûhelyek autonómiájának helyreállítása. A tudomány a modern társadalomban kulcsszerepet játszik, ezért a kormány a kutatásra korszerû, alapvetõen pályázati formában, a korunkban szükséges mértékben kíván költeni. A kormány serkenteni kívánja az egyetemi kutatás fejlõdését, a kutatás egészségtelen szerkezetének átalakulását. Az egyetemeket egyben - más, tudományos és ipari kutatást szolgáló intézmények mellett - a technológiai tudományos központok és valódi univerzitások szervezõivé kívánja tenni. A fõiskolai és egyetemi diplomáknak az átalakulás egyik eredményeként meg kell feleniük az európai követelményeknek. A kormány kivánatosnak tartja a tudományos minõsítési rendszer átalakítását, és az európai normákhoz való illesztését - a korábbi, szovjet mintára kialakított rendszer helyett. Nagy szerepet szánunk az iskolán kívüli ismeretszerzésnek, a népfõiskoláknak. Munkájukat minden téren segíteni kell a tudomány minden intézményének. Az államnak szakemberek kiképzésével és szakmai anyag ellátásával kell támogatnia az öntevékeny mûvészeti mozgalmakat is. A mûvészeti élet minden területén maguk a mûvészek választják meg legkiválóbb tagjaik közül azt a szakmai fórumot, amely a szakterület érdekeit képviseli; védi és minõsíti tagjait. Megkülönböztetett figyelmet kívánunk fordítani a közgyüjteményekre, levéltárakra, könyvtárakra és múzeumokra, illetve a Rádió, a Televízió és a Filmgyár archivumaira, több gondot és pénzt szeretnénk fordítani a múzeális értékek állagának megóvására is. Tömegkommunikációs programunk is az Európához való felzárkózást szolgálja, ugyanakkor fokozott figyelmet fordít a hazai kulturális közélet sajátosságaira. Tekintettel arra, hogy a társadalmunkat megosztó ellentéteket a kulturális szféra nemcsak tükrözte, hanem összpontosította is nem egyszer, a kormányzat törekvéseinek ezen a területen rendkívüli tapintattal kell érvényesülnie. Nem szabad megengedni, hogy a tömegtájékoztatás mûhelyei a pártok közötti politikai küzdelmek színterei legyenek, és meg kell akadályozni azt, hogy a nemzeti médiumokat valamely párt, szakmai közösség, mûvészeti irányzat vagy üzleti érdekcsoport sajátítsa ki. Ezek élére ezért olyan pártatlan, közmegbecsülésnek örvendõ személyiségeket kell állítani, akik a szellemi életünket terhelõ konfliktusok kiélezése helyett azok feloldására törekszenek. A mûvészeti tevékenységet nem szabad kiszolgáltatni a piaci viszonyoknak: a szépirodalmat - a könyvkiadás támogatása révén -, a színház- és filmmûvészetet, a zene-, a tánc-, a képzõ- és iparmûvészetet ezután is állami támogatásban kell részesíteni akkor is, ha a piaci viszonyoknak is lehetõséget nyújtunk. A mûvészetek költségvetési támogatása azonban nem jogosíthatja fel a kormányzatot arra, hogy beavatkozzék a mûvészi alkotó folyamatba vagy a mûvek értékelésébe. A kormányprogram irányelveinek következõ fejezete az emberrel és társadalmi környezetével, intézményeivel foglalkozik. Történelmünk olyan szakaszát éljük, amelyben lehetõvé vált, hogy a társadalom és tagjai visszaszerezzék alapvetõ jogaik gyakorlásának lehetõségét. Magyarországon az emberek ma már szabadon gyakorolhatják gyülekezési és egyesülési jogukat, pártokat alapíthatnak; szabadon, csak a lelkiismeretük által befolyásolva választhatják meg a hitükhöz legközelebb álló vallást; és szabad választások útján megválaszthatták azt a Parlamentet, amely valódi népképviseleti szervként, a népakarat tényleges letéteményeseként mûködhet a jövõben. Ez a folyamat azonban még közel sem ért véget. Az emberi jogokra vonatkozó szabályozásunk zsinórmértékévé az Európa Tanácshoz való csatlakozásunkkal a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányánál sok tekintetben szigorúbb követelményeket támasztó Emberi Jogok Európai Egyezménye válik. A leendõ kormány eltökélt szándéka, hogy a magyar jogrendszer és joggyakorlat ennek az európai mércének megfeleljen. Nem teremtõdtek még meg a teljes esélyegyenlõség feltételei mindazok számára, akik valamilyen formában szabadságvesztést szenvedtek, politikai okokból, e hazában. E nagyszámú politikai áldozat, szabadulása után is elnyomottnak érezte magát. Anyagi és erkölcsi rehabilitációjuk megoldandó feladat. A helyzet teljes körû felmérésére és a feladatok lebonyolítására megfelelõ állami szerv felállításáról gondoskodunk, és az egyik tárca nélküli miniszter felügyelete alá helyezzük a kérdést. A kormány a nemzeti és etnikai kisebbségek kultúráját, nyelvét önmagában is és a magyar nemzeti kultúrát gazdagító értékként is elismeri, ezek megõrzésére, ápolására, továbbfejlesztésére sajátos eszközeivel biztosítani kívánja a kisebbségi közösségek önszervezõdésének szabadságát; támogatásukra lehetõségeihez mérten vállal kötelezettséget. A kormány az állam és az egyház teljes és valóságos szétválasztásának elve alapján áll. Ehhez szükségesnek tartja az egyházak mûködõképessége feltételeinek teljes körû helyreállítását, gazdasági autonómiájuk biztosítását, és a magyar egyházaknak vissza kívánja adni azt a történelmi szerepet, amit az elmúlt magyar évezred során játszottak megalakulásuktól kezdve egyházaink. A jogrendszer megfelelõ mûködésének alapvetõ feltétele a független és korszerû igazságszolgáltatás. Ennek középpontjában a tényleges bírói függetlenség, a bírói testületek és szervezetek autonómiájának kialakítása áll. Megindul a bírósági szervezet és az eljárásjogok alapvetõ korszerûsítése is. A kormány elképzelései szerint az önkormányzati típusú helyi reform épít a magyar önkormányzatok történelmi hagyományaira és figyelembe veszi az Európa Tanács 1985-ben elfogadott chartájában megfogalmazott modern önkormányzati alapelveket. Ilyen alapelvnek tekintjük a demokratikus helyi hatalomgyakorlást, a helyi önkormányzás joga, a községek, városok, illetve a megyék lakosságának a közösségét illeti, amelyet választott képviselõtestületük útján gyakorolnak. Az önkormányzat széles felelõsségi körében a törvény keretei között önállóan szabályozza és szabadon igazgatja az önkormányzati ügyeket, amelynek szilárd gazdasági alapjai az önkormányzati tulajdon megteremtése, s az önkormányzatok egyéb anyagi forrásainak a biztosítása. Az önkormányzat helyi közszolgáltatásokat nyújt a lakosságnak. Ehhez önálló helyi forrásokra és központi állami támogatásokra van szüksége. Az önkormányzati önállóságnak abban is kifejezésre kell jutnia, hogy az önkormányzatok tulajdonukkal, anyagi eszközeikkel önállóan gazdálkodhatnak. Elég, ha arra utalunk, hogy ennek az esztendõnek, ezeknek a hónapoknak egyik legfontosabb törvényhozási feladata az önkormányzati törvény megalkotása és a helyhatósági választások megtartása. Ezekután térek át a kormányprogram negyedik fejezetére, amelyik az ember és a gazdaság viszonyát tárgyalja emberközpontú politikai programunkban. A magyar társadalom az utóbbi négy évtizedben fordított világban élt. Nem szabad vállalkozó egyének és csoportok szövetébõl épült fel a gazdaság, nem autonóm együttmûködõ csoportok alkották a társadalmat, hanem egy másolt, és életidegen politikai és gazdasági rend nehezedett reá a lakosságra. A gazdaságban is minden megfordult. Az állam magához vonta a gazdaság irányításának, sõt mûködtetésének létfontosságú tevékenységeit, a vállalatok nem voltak valóságos vállalkozások, a piac helyére benyomult az állami újraelosztás. Erõs, a magántulajdonon és a magánvállalkozáson alapuló szociális piacgazdaság áll stratégiánk középpontjában. Mindazok, akik erõtlenek, hátrányos helyzetben vannak, egy szociális védõháló révén segítséget várhatnak a társadalomtól és az államtól. Segíti azokat, akik akár a régi rendszer társadalmilag igazságtalan és gazdaságilag ésszerûtlen közegében halmozottan hátrányos helyzetbe jutottak, valamint azokat, akik a modern piacgazdaságba való átmenet során kénytelenek elszenvedni ilyen hatásokat. A szociális védõháló egyszerre jelenti új munkaerõ-piaci intézmények kiépítését, a hatékony érdekvédelmet, egy olyan vállalkozást segítõ politikát, amelyik idõleges védelmet ad a gazdasági átalakulás töréseire, egyben segítséget nyújt arra, hogy a munkanélkülivé váló állampolgár újból bekapcsolódhasson a gazdasági életbe. A kormány olyan politikára törekszik, hogy a nyugdíjasok nagy tömegei ne szorulhassanak a valós megélhetési küszöb alá, ugyancsak célja, hogy a fiatalok életútját, gazdasági beilleszkedését olyan intézmények segítsék, amelyek esélyt adnak a szükséges ismeretek és az elsõ munkahely megszerzésére. A következõ, második alapvetõ célunk a külföldi eladósodás megállítása. Nemzetközi megítélésünk attól függ, hogy e hitelek kamatait tudjuk-e fizetni, képesek vagyunk-e egy olyan hatékony gazdaságot kiépíteni, amelynek ez a ma súlyos adósságállomány már csak kis terhet, vagy kisebb terhet jelent. A kormány a nemzeti fizetési kötelezettségek mindenkori teljes megtartása mellett arra törekszik, hogy mihamarabb megállítsa az adósságtömeg gyarapodását. Mindezt csak egy olyan gazdasági növekedés teszi lehetõvé, amelyik egy kétéves gazdasági átalakulás után évi 3-4 százalékos mértéket ér el. Gazdasági növekedés nélkül belesüllyedünk az adósságtengerbe, s nem lennénk képesek Nyugat-Európa fejlett társadalmaihoz egyenrangú partnerként kapcsolódni, sõt majdnem mondhatjuk, egyáltalán nem tudnánk kapcsolódni. A gazdaság belsõ feszültésgeit, ésszerûtlen szerkezeteit és lázas állapotát az erre az évre már 20 százalék fölé szökõ infláció jelzi. Nem élhetünk együtt egy olyan inflációval, amely állandóan gyorsul, amikor a lakosság és gazdaság szereplõi folyamatosan azzal számolnak, hogy hónapról hónapra, évrõl évre az áremelkedések felülmúlják a korábbiakat. A kormány elsõ lépésben már egy éven belül megállítja az elszabaduló inflációs folyamatokat törekvéseivel, majd a hároméves idõszak végére az infláció egyszámjegyûre zsugorodását tûzi ki céljául. Stratégiai célunk az erõs és biztos forint megteremtése, ennek révén a magyar nemzeti valuta konvertibilitása. A külsõ konvertibilitás reméljük, már a jövõ éven belülre elérhetõ, a teljes konvertibilitáshoz szükséges folyamatokat a kormány felgyorsítja. A program eredményeként olyan piaci struktura alakul ki, amelyben döntõ súllyal szerepelnek a kis- és középméretû vállalkozások, nagymértékben átvéve a pazarló, mesterségesen létrehozott és fenntartott állami nagyvállalatok helyét. Ez a privatizálási folyamat eredményeként alakul ki, ennek keretében számítunk a külföldi mûködõ és pénztõkére. A magyar gazdaságban szerepet vállaló külföldi tõke részaránya a program végére többszörösére nõhet. Célunk az ország területileg kialakult gazdasági aránytalanságainak a mérséklése, a vidék, ezen belül is különösen a kis- és középvárosok növekedési esélyeinek javítása. A gazdasági program számol a munkanélküliség átmenetileg jelentõs növekedésével, amely területileg súlyos foglalkoztatási nehézségeket okozhat. A program alapvetõen a gazdaság élénkítésével erõsíti a vállalkozások munkaerõ-felvevõ, -felszívóképességét. A rugalmas piacgazdaság eredményeként hatékonyan mûködhet az átképzés, a bérbõl és fizetésbõl élõk nagyszámban válhatnak vállalkozókká. A kormány teljes felelõsséget érez a nagyipari munkásság sorsáért. Az átalakuló világban is helye van a gazdaságos vállalatok jól dolgozó, szervezett munkavállaló közösségeinek. A 40-es évek végén végrehajtott, politikai indíttatású államosítások társadalmilag igazságtalanok, gazdaságilag sikertelenek voltak. Az államosításokat nem lehet egyetlen intézkedéssel rövid távon kiegyenlíteni. A tulajdonreformnak és a privatizálásnak a korábbi rendszertõl örökölt vagyonhelyzetbõl kell kiindulnia. Az államosított vagyonrészeknél - kivéve a mezõgazdasági mûvelésre alkalmas földeket - nincs mód az eredeti tulajdonállapotok teljes körû visszaállítására. Megszûnik az állami vállalatoknál a vállalati tanácsokra épült vezetési forma. Az alkalmazott részvénytulajdonosi program elindul. A kormány kidolgozza a privatizálás teljes programját. Társadalmilag ellenõrizhetõ és igazságos, de kizárólag a hatékonyságot szem elõtt tartó megoldásokat alkalmaz. Ugyanakkor kezdeményezi az eddigi vállalati-társasági átalakulások egy részének felülvizsgálatát és szükség esetén az eredeti állapothoz való visszatérést. Továbbra is fontos szerepük lesz azoknak a társasági formákban vagy állami tulajdonban maradó nagyvállalatoknak, amelyek a jövedelmezõségi követelményeknek megfelelnek, és vagyonuk után megfelelõ osztalékot fizetnek. E vállalatok eredményes mûködése az egészséges gazdaság elõfeltétele. A kormány versenypolitikájának a középpontjában a verseny élénkítése és az agrárgazdasági monopóliumok elleni fellépés áll. Felszámoljuk a piaci versenyt korlátozó elõjogokat. Kidolgozzuk a versenytörvényt, amelynek alapján a kormányzat fellép a versenyt korlátozó vagy kizáró lobbik, szövetségek ellen. Kartellhivatal jön létre, amely folyamatosan ellenõrzi a gazdaságban kialakuló monopolizálódási folyamatokat, és a kartellhivatal mintegy a gazdasági élet alkotmánybírósága lesz, mellette a kormányzat folyamatosan fellép a túlcentralizált vállalati szervezet átalakítása érdekében. A kormány szakít a korábbi gazdaságpolitika gyengeségével, amely a helyi vállalati csõdök halasztásával a gazdaság egészét juttatta válságba, és amellyel a jelenleg ügyvívõ kormányként mûködõ, lelépõ kormány nem tudott megbírkózni ez alatt a rövid idõ alatt, és nem vállalkozhatott az örökség felszámolására. Fellép a kialakuló vállalati csõdök nyílttá tétele, a szükséges, de keserves vállalatfelszámolási operációk érdekében. Új csõdtörvényt dolgoz ki. Ennek hatályba lépéséig támadást indít a gazdaság reménytelenül eladósodott válsággócai ellen. A kormány arra is kötelezettséget vállal, hogy folytatja az árak liberalizálását, hogy a gazdasági szereplõk késedelem nélkül érezzék a piaci változásokat. Az adminisztratív beavatkozás lehetõségét a legalapvetõbb társadalmi érdekek érvényesítésére korlátozza, a gazdaság egyéb területein pedig az árak alakulását a tisztességes gazdasági versenyre és a gazdálkodást befolyásoló törvényekre bízza. Az állampolgárok ma nyomasztónak érzik az állam jelenlétét, elsõsorban a gazdaság területén, hiszen a nemzeti jövedelem költségvetési újraelosztása nemzetközileg egyoldalú, magas. Ugyanakkor az állam által nyújtott szolgáltatások színvonala alacsony. Tartós egyensúlyhiány alakul ki a kiadások és a bevételek között, ami a megalapozatlan és túlméretezett kötelezettségvállalás következménye. Az államháztartás rendszere jelenleg nem illeszkedik a piacgazdaság követelményeihez. A kormány vállalni kívánja, hogy megbízható leltárt készít, majd kidolgozza az államháztartás reformjára vonatkozó javaslatát. A Magyar Nemzeti Bank a jövõben egy valóságos központi bank szerepét fogja betölteni. A jegybank a monetáris irányítás, a nemzeti valuta védelmét és a pénzforgalom szabályozását látja el. Az erre vonatkozó törvényi szabályozást a kormány elõkészíti. A kormányzat erõs és független jegybankot kíván kialakítani, amely a nemzeti valuta védelmét következetesen - akár a kormánnyal szemben is - képviseli. Ezt a jegybanknak a független parlament alá rendelt státusza biztosíthatja. A kormány erõsíteni kívánja a versenyt a kereskedelmi bankrendszerben, elsõsorban új magyar és külföldi bankok alapításának az engedélyezésével. A kormány a tõkepiec kifejlõdéséhez fokozza a részvények keresletének és kínálatának a növekedését. A piacgazdaságra történõ átmenetben példánk az a nyugati modell, amelyben minden negyedik-ötödik állampolgár részvényes lehet, a tulajdon természetes formája az értékpapír, és a gazdaság vérkeringésébe a részvényeken és kötvényeken keresztül folyamatosan visszaáramlanak a megtakarítások. A kormányzat a gazdasági érdekeltségre alapozva kívánja hasznosítani a lakosság tulajdonában lévõ külföldi fizetési eszközöket, és garantálja a magyarországi betétek biztonságát. Az állami iparpolitikát a kormányprogram azokra a területekre korlátozza, amelyeket még éretlen a piaci önszervezõdés. Összehangolt programot alakít ki a kormány a magyar gazdaság enegiafüggõségének a mérséklésére, a beszerzési források kiszélesítésére, az európai energetikai rendszerekhez való kapcsolódás meggyorsítására. Ez nem egyszerû gazdaságpolitikai kérdés, hanem hazánk külpolitikai és biztonságpolitikai helyzetének is része. A kormány iparpolitikájának az iránya egy, a kutatásfejlesztést, a technológia-fejlesztést középpontba állító koncepció kidolgozása, amely nemcsak az alapkutatásokra, hanem az alkalmazott tudományok kutatásaira is vonatkozik, és amelynek a koordinálása elengedhetetlen. A kormányprogram húzó ágazatnak tekinti az idegenforgalmat. Fejlõdése adottságainkkal összhangban áll. Már ma is nagy szerepe van a fizetési mérleg és a foglalkoztatottság javításában. Gazdasági szerepén túl eszköze lehet személyek és eszmék szabad áramlásának. Fejlesztéséhez a felesleges szabályok leépítése, a bürokrácia megritkítása ugyanúgy hozzátartozik, mint a nyelvi és szakmai képzés támogatása. Itt sem felejthetjük azonban, hogy az elõnyösen megváltozó Európa-kép - különös tekintettel Közép-Kelet-Európa helyzetére - e téren könnyen negatív hatásokat is tartalmazhat. A kormány új agrárpolitikát hirdet meg. A piacgazdaság elképzelhetetlen valódi magántulajdonos nélkül, ami a mezõgazdaságban nagyrészt természetes személyek tulajdonát jelenti, és zömében egybeesik a tulajdon és a használat. Az új mezõgazdaság alapvetõen magántulajdonos termelõk családi együttmûködésén, valamint a tulajdonosok valódi szövetkezetein, meghatározott, szûkebb körben állami gazdaságokon alapul. A mezõgazdasági tulajdonreform alapelve, hogy a föld annak a tulajdonába kerüljön, aki azt várhatóan megmûveli. Célunk igazságot szolgáltatni a parasztságnak az elszenvedett sérelmekért. E tekintetben az 1947-es esztendõ meghatározó kiindulópont lehet (taps), amikor kialakultak az 1945-ös földreformot követõ tulajdonviszonyok, és még nem kezdõdött el az erõszakos kollektivizálás. De ez nem veszélyeztetheti sem a termelést, sem pedig az ország tulajdonrendszerének modern kialakítását és nem veszélyeztetheti egész agrárpolitikánkat. A kormány agrárprogramja éppen ezért nem egy párt, hanem a koalíció pártjainak egységes programja kell legyen. A fennmaradó állami földek sorsa a parlament döntésétõl függ, addig be kell fagyasztani a nagyüzemek tulajdonában és használatában lévõ földek eladását (nagy taps), beleértve a tagok közötti kiosztást is. A termõföldek hasznosítása a tulajdonosok akarata szerint alakul, õk döntik el, hogy egyénileg vagy közösen mûvelik, bérbeadják vagy eladják. A külföldiek hazai földszerzését nyilvánossá és átláthatóvá kell tenni, átmeneti idõig korlátozható csak. A kormány intézkedéseivel meggátolja, hogy a nagyüzemek feléljék vagyonukat. A kormány kezdeményezi a földtörvény megalkotását, amelynek alapelve, hogy ingyen földtulajdont nem lehet szerezni. A mezõgazdasági termelés stabilitása megköveteli, hogy a tagság igényei szerint mûködõ szövetkezeteket megerõsítsék. A közlekedési és hírközlési infrastruktúra helyzete súlyos, ellátási zavarokkal fenyeget. A szolgáltatás elégtelen, regionálisan nagy különbségek vannak, a meglévõ eszközök elhasználódtak, a technikai színvonal elavult. Az állami jelenlét továbbra is elengedhetetlen a magas tõkeigényes közlekedési- hírközlési hálózatokban, illetõleg azokon a területeken, ahol nem az árak, hanem a tarifapolitika érvényesül. Elengedhetetlen a rendelkezésre álló források hatékonyabb mûködtetése, a felesleges szervezetek megszüntetése és a szükség szerinti fokozatos privatizálás. A közlekedés és hírközlés a gazdaság szerves része. Így színvonala alapjaiban határozza meg a gazdasági és társadalmi fejlõdés lehetséges mértékét. Ezért a kormány célja, hogy az infrastruktúra - különösen a közlekedés és hírközlés - területén észrevehetõen javuljon a lakosság, illetve a vállalkozások ellátottsága. Itt is csak Széchenyi Istvánra utalhatunk, megtanulva tõle, hogy a közlekedés - s ha akkor nem infrastruktúrának is nevezték - minden megújhodás és a gazdasági élet megújhodásának záloga. A munkaerõállomány képzettsége, összetétele, munkaerkölcse mindinkább elmarad az európai színvonaltól, területi és szakmai mobilitása gyenge. A kormányprogramban foglalt intézkedések felszínre hozzák bizonyos gazdasági ágazatok és országrészek versenyképtelenségét, gyenge jövedelemtermelõ képességét, ennek következtében a rejtett munkanélküliség a nyílt munkanélküliségnek adja át helyét. Olyan kormányzati mûködés irányába lépünk, ami kiterjed a gazdasági mobilitás erõsítésére, az átképzésre és újraképzésre, a munkahelyteremtésre, a munkanélküliséget megelõzõ oktatási reformra, valamint az átmeneti és tartós munkanélküliség gondjainak mérséklésére. A gazdasági viszonyok változásával mind fontosabbá válik a társadalmi partnerek közötti konfliktusok megelõzése, illetve enyhítése. A magánvállalkozások elterjedésével a munkavállalóknak és a munkaadóknak mindinkább egymás között kell megállapodniok érdekeik összehangolásáról. Mindez azzal jár, hogy a munkaerõpiaci szabályozásban a korábbi állami feladatok mind nagyobb részét helyi megállapodások veszik át. De éppen e kérdés súlyosságának felismerése késztetett bennünket arra, hogy javaslatot tegyünk a munkaügyi-foglalkoztatásügyi jellegû minisztérium megszervezésére is. A munkavállalók érdekvédelmét - mint minden demokratikus országban - a szakszervezetek látják el. Az utóbbi négy évtizedben nem a dolgozók érdekeit védték a szakszervezetek, de az elmúlt évben megindult ez irányban is a változás. A jövõben a demokratikus szakszervezetek, munkástanácsok és más érdekvédelmi szervezetek szabad alakulását és mûködését a kormányzat a törvényes keretek között támogatni kívánja. A munkaerõpiachoz kötõdõ állami szolgáltatások rendszere rendkívül alacsony szintû. A nemzetközi kapcsolatok rendszertelenek, a munkaügyi folyamatok jogszabályi háttere részben elavult, szükség van ezért a munkahelyi beleszólás, részvétel jogára, a munkavédelemre, új, törvényi alapokra helyezésére és elõ kell készíteni egy új érdekvédelmi és érdekegyeztetési törvényt is. Talán sehol nem kell egy kormányprogram keretében arra rámutatni, és sehol nem kell ezt jobban hangsúlyozni, mint éppen a gazdaságpolitikai résznél, hogy hány olyan kérdés merül fel, amelyik látszólag egymást kizárja vagy egymásnak ellentmond. Mégis úgy gondolom, hogy a kormányzati politika éppen azt jelenti, hogy mindezeknek az egymással látszólagosan ellentétes kérdéseknek megadja az irányítást, megadja akár szakaszosan, akár prioritásban, esetenként a következõ lépésre való késztetést, és éppen ezért ami látszólag ellentmondásos vagy egymást kizáró, annak kezelése a kormánypolitika feladata. Ezután következik az a rész, amelyikben az ember, a haza és a nagyvilág dolgaival számol és ahhoz viszonyít. A Magyar Köztársaság független, a nemzeti érdekek elsõdlegességén alapuló külpolitikát fog folytatni. Nemzetközi helyzetünk ehhez pillanatnyilag kedvezõ, mert valamennyi nagyhatalom elfogadja, illetve támogatja a végbement politikai átalakulást, és szuverenitásunk teljes körû megvalósítását. Mondom ezt úgy is, hogy a nehézségeket természetesen ismerjük, és nincsenek illúzióink abban sem, hogy vannak, akik nem feltétlenül örülnek ennek. A gazdasági átalakulás eredményessége mellett elsõsorban külpolitikánkon múlik, hogy az elmúlt években megszerzett elõnyt és a térségünkben kialakult hatalmi átrendezõdést kihasználva megszilárdítjuk-e helyzetünket, és el fogjuk-e tudni foglalni a hagyományainkból és földrajzi helyzetünkbõl fakadó, bennünket megilletõ helyet Európában. Magyarország függetlensége és biztonsága érdekében arra törekszünk, hogy az 1991. június 30-ai határidõ elõtt eltávozzanak hazánkból a szovjet csapatok, de mindenképpen arra kell törekednünk, hogy ez pontosan következzék be, ha más mód nincs. Az államterület és az új politikai szerkezet védelmét az ütõképes honvédség mellett egy új, összeurópai kollektív biztonsági és együttmûködési rendszerre kell építeni. Ez többet jelent mint a nagyhatalmi garanciák nélküli semlegesség. Egy ilyen szerzõdés létrehozásában való tevékeny közremûködés a magyar külpolitika egyik elsõ számú feladata. Ettõl függetlenül, már a legközelebbi jövõben, kezdeményezni fogjuk a velünk szomszédos államokkal kölcsönös érdekeket és jószomszédi viszonyt biztosító kétoldalú szerzõdéses kapcsolatok létrehozását. A Varsói Szerzõdésben való részvételünk ellentétes a nemzet 1956-ban kifejezett és a legutóbbi választásokon is megerõsített akaratával. Véleményünk szerint maga a szerzõdés is szükségtelen. Jogi, katonai és politikai álláspontunk érvényesítése érdekében tárgyalásokba fogunk bocsátkozni a szerzõdés tagállamaival, figyelembe véve a nemzetközi jogi feltételeket, szomszédaink álláspontját és hadseregünk ütõképessége fenntartásának szükségességét. És itt kell figyelembe vennünk a magyar Országgyûlés erre vonatkozó állásfoglalását is. Földrészünk mesterséges megosztottságának megszûnésével Magyarország külpolitikájának legjelentõsebb területe - a gazdasági érdekeken és a közös tradíciók alapján - tág értelemben - politikai és kulturális - téren vett Európa lesz. Ennek a döntõ koncepcionális váltásnak a tartalmi, intézményes kereteit kezdjük kiépíteni az Európa Tanácsba történõ belépéssel és a különféle nyugat-európai szervezetek munkájába történõ bekapcsolódással. Szükséges lesz nemzetközi szerzõdéskötéseink joggyakorlatának a felülvizsgálata, az újakhoz való csatlakozás. Mindez elõ fogja mozdítani az Európai Közösség teljes jogú tagjává válást elõkészítõ társulási egyezmény megkötését. Külpolitikánk európai iránya nem áll ellentétben a széles értelemben vett atlanti együttmûködés gondolatával, az Egyesült Államok és Kanada, valamint Európa két világháborúban bizonyított egymásrautaltságának és együttmûködési kényszerének. A fennálló kapcsolatok elmélyítésére törekszünk valamennyi demokratikus berendezkedésû és a magyarországi átalakítási folyamatokat támogató állammal, figyelembe véve mind a hagyományos kulturális és földrajzi közösséget, mind pedig a változó globális egyensúlyt a kelet-közép-európai térségben. A német egység megteremtését támogatjuk és büszkék vagyunk annak elõsegítésében játszott szerepünkre. Az ideologikus megfontolásoktól mentes, kölcsönös elõnyökön alapuló gazdasági kapcsolatokban nagy lehetõségek kínálkoznak, ezek kiaknázásához azonban felül kell vizsgálnunk prioritásainkat, átcsoportosításokat kell végeznünk egész külképviseleti rendszerünkben. A velünk szomszédos nagyhatalommal, a Szovjetunióval, kiegyensúlyozott, korrekt, az egyenjogúságra épülõ jószomszédi viszony kialakítására törekszünk. Ennek érdekében mind politikai, mind gazdasági kapcsolatainkat új alapokra kell helyeznünk. A közép- és kelet-európai változások kezünkbe adták a nagy lehetõséget, hogy megszüntessük vagy legalább jelentõsen enyhítsük az itt élõ népeket régóta szembefordító ellentéteket. A függetlenné váló nemzeteknek szabad kapcsolatokat kell kialakítaniuk egymással, az államhatárok ne akadályozzák a személyek, az információk és az eszmék szabad áramlását. Bízunk abban, hogy egyetlen szomszédunknak sem lesz szüksége a jövõben a magyarságra, mint összetartó ellenségképre. Az összeurópai együttmûködés velejárója az intenzív regionális együttmûködés, erre törekszünk majd valamennyi szomszédunkkal. A föderáció felé haladó Európában ugyanakkor éppen a regionalizmus biztosíthatja a nemzeti sajátosságok megõrzését, a nemzeti érdekek további érvényesülését minden nacionalista felhang nélkül. Kisebbségi politikánk fõ célja az emberi jogok, s ezeken belül a kisebbségek jogainak érvényre juttatása határainkon kívül és határainkon belül egyaránt. Tekintettel arra, hogy a magyarság egyharmada határainkon kívül él, a magyar államnak különleges felelõssége a magyar nemzet, mint kulturális és etnikai közösség megmaradásának támogatása mindenütt. Ezért állunk ki - a fennálló nemzetközi szerzõdések tiszteletben tartásával, azok szellemében - a határainkon kívül élõ magyar közösségek önrendelkezési jogának megtartása mellett, a szomszéd államok kormányainak kinyilvánított ígéreteivel is összhangban. Ideje, hogy a nemzeti kisebbségek valóban az országok közötti barátság legfontosabb hídját alkossák, de ezt csak a jogaikat és méltóságérzetüket visszanyert közösségek láthatják el. Ebben a tiszta törekvésünkben számítunk a demokratikus államok kormányainak és közvéleményének támogatására éppen úgy, mint az európai és a nemzetközi szervezetek politikai segítségére. Külön hangsúlyt helyezünk a határainkon túl élõ, az egykori történelmi Magyarország területén élõ magyar kisebbségek mellett a nyugati magyar emigrációval való kapcsolatunkra is, és a nyugati magyar emigráció problémakörének rendezésére törekedve kívánjuk, hogy megtartva akár állampolgárságukat ugyancsak vállalkozzanak a híd vagy nemzetünk érdekében a népi diplomácia feladatkörének ellátására. A kormány külgazdaságpolitikája az áru-, tõke- és idegenforgalmi folyamatok összefonódásából, egységébõl indul ki. A külgazdasági potenciál erõsítése nélkül nem állítható meg az eddigi világgazdasági térvesztés, az eladósodás, az elszegényedés. Rövid- és középtávon az ország nemzetközi pozícióinak, megítélésének, erõforrásszerzési lehetõségeinek javítása elengedhetetlenné teszi az import színvonalát jelentõsen meghaladó áru- és szolgáltatáskivitelt a dollárelszámolású forgalomban. A gyorsított korszerûsödés, az exportorientáció és a privatizáció stratégiai követelménye a külföldiek magyarországi tõkebefektetéseinek serkentése. Mind a lakosság jövõbe vetett bizalmának erõsítése, mind a demokratizálódási folyamat felgyorsítása sürgeti a nyugat-európai integrációkhoz fûzõdõ kapcsolataink elmélyítését. Az Európai Közösséggel törekszünk a már említett társulási szerzõdésre, amely eddigi együttmûködésünk hajtóerõit szilárdabb alapokra helyezi, figyelembe veszi az együttmûködõ országok eltérõ fejlettségét, bekapcsolja a magyar gazdaságot a regionális kutatási, fejlesztési programokba, erõforrásáramlásokba, politikai párbeszédbe, és nyitva tartja a késõbbi teljes jogú csatlakozás lehetõségét. Ebbõl a szempontból fogadjuk örömmel az Európai Közösség dublini csúcsértekezletének üzenetét az új típusú társulás lehetõségeirõl, amelyrõl az elmúlt hónapokban annyiszor szóltunk mi, magyarok. Intézményes alapokra kívánjuk helyezni a magyar és az EFTA, tehát a szabadkereskedelmi országok kapcsolatait, serkentjük az ország felzárkózását általában az európai gazdasági térséghez. Az európai együttmûködés kibontakozásának szakaszossága, övezeti sajátosságai hívják fel a figyelmet az országcsoportok közötti együttmûködés hajtóerõinek kibontakoztatására, például az Alpok-Adria-térségen belüli munkamegosztás elmélyítésére, amelynek találkozóira éppen ezekben a napokban és hetekben kerül sor. Az európai együttmûködési rendszer része az átalakuló KGST, illetve a közép-kelet-európai országok közötti szoros gazdasági kapcsolat. Magyarország fejlõdésében különösen nagyfontosságú a Szovjetunióhoz fûzõdõ viszony. Új alapokra helyezett, a nemzetközi kereskedelem szabályaihoz, feltételeihez illeszkedõ, a szomszédos országok közötti határok lebontásához vezetõ regionális együttmûködés megítélésünk szerint értékes hozzájárulást jelentene Európa gazdasági és politikai biztonságának, nemzetközi szerepének erõsítéséhez. A kormány olyan hadsereget örököl, amelynek átszervezése megkezdõdött, de még mindig magán viseli azokat a torzító jegyeket, amelyeket a kialakult elkötelezettségünk kényszerített reá. Ezért hadseregünk mérete, elhelyezése, felszereltsége még nem az ország védelmének, hanem a Varsói Szerzõdésbõl adódott követelményeinek felel meg elsõsorban, s a megindult reformok ellenére - ezt el kell mondanunk -, de egyben folytatnunk kell a megváltoztatás politikáját. A kormány új honvédelmi doktrínát dolgoz ki és érvényesít a jövõben. Ennek alapja, hogy nemcsak a belsõ elszánás, de a külsõ feltételek is adottak ahhoz, hogy a katonai tömbök adta kényszerhelyzetbõl a közös európai biztonsági rendszer létrehozása felé mozdulhassunk el. A kormány kiindulópontja az ország szükséges és elégséges védelmének biztosítása; vagyis a magyar honvédség védekezõ és nem támadó jellegû haderõ lesz a jövõben. Tisztelt Ház! Végére értem annak az alapelveket tartalmazó politikai stratégiai fejezetnek, amelyik általánosságban meghatározta az elkövetkezõ esztendõk tevékenységét. Most rátérek az utolsó fejezetre, ahol rövid távú cselekvési programunk alapelveivel foglalkozom. A kormány programja vázolta az alapértékeket, a társadalmi és gazdasági cselekvés fõ irányait. Az elkövetkezendõ, elkövetkezõ mintegy száz napot kulcsfontosságúnak tartja az 1990-ben érvényesülõ kedvezõtlen társadalmi, és fõként gazdasági folyamatok megfékezése, és a három esztendõre szóló megújhodási folyamat sikere szempontjából. A rövidtávú program keretében a kormány a következõ lépések megtételét kívánja: A kormányzati irányítás szervezeti és mûködési rendjének átalakítása. A demokratikus alapokon álló koalíciós kormányzás és a piacgazdaságra történõ átmenet együttesen igényli a közigazgatás gyökeres átalakítását. A parlamenttõl kapott felhatalmazás alapján a kormány a hivatalba lépését követõ százhúsz napon belül kialakítja egy ütõképes, korszerû, társadalmilag és anyagilag nagyobb megbecsülést élvezõ, de kisebb létszámú és költségû államigazgatás szervezeti és mûködési rendjét. A koalíciós kormányzás politikai követelményein túl az államigazgatás átszervezésénél a szakszerûség, a szakmai színvonal emelése a cél, a közszolgálat pedig a parlamenti többséget élvezõ kormány lojális partnere kell legyen. A következõ az inflációellenes és vállalkozásélénkítõ program néhány pontja. A kormány a hivatalba lépését követõ idõszak alapvetõ céljaként kezeli az infláció csökkentését. Ebbõl kiindulva a kormány mûködésének elsõ száz napjára olyan inflációellenes és vállalkozásélénkítõ programot hirdet meg, amely koncentráltan támadja az infláció fõ fészkeit, ugyancsak koncentráltan segíti elõ nagyszámú új vállalkozás kialakulását. Ez a program egyben az elsõ lépés a sokat idézett szociális piacgazdaság kié-pítéséhez, mert a munkahelyet veszítõ, de vállalkozó szellemû és alkalmazkodásra képes embert visszakapcsolja a gazdaság vérkeringésébe. Néhány fontosabb pont: A kormány a tarthatatlan méretûre duzzadt vállalati sorbanállások kezelésére programot dolgoz ki. A kormány csõdeljárást indít a legnagyobb, tartósan csõdben lévõ vállalatcsoport ellen. A kormány vállalkozásélénkítõ programot hirdet meg, amelyben koncentrálja a vállalkozás-támogatásra adott külföldi forrásokat és a rendelkezésre álló hazai pénzt. A kormány elõprivatizációt hirdet meg a belkereskedelemben, vendéglátóiparban, szállodaiparban, fogyasztási és szolgáltatói körben és a benzinkút-hálózatnál. A kormány kezdeményezi a vállalati tanácson és közgyûlésen alapuló vállalatvezetési formák módosítását. Kezdeményezi továbbá a belsõ egységeiket társasággá átalakított állami vállalatok jogi helyzetének módosítását, szükség szerint államigazgatási irányítás alá vonását. A program részeként külföldi befektetést ösztönzõ csomagtervet dolgoz ki és vezet be. A kormány megtakarítás-ösztönzõ programot hírdet meg, amelyben ösztönzi a forintbetétekre adott pozitív reálkamatokat, és vonzó kamatokat ígér a devizabetétekre. A kormány a költségvetéssel kapcsolatban teljeskörû felülvizsgálatot indít. A rövidtávú program következtében megnövekvõ munkanélküliség kezelésére új információs, munkaerõ-közvetítõ és átképzési intézmények létrehozását kezdeményezi, a munkanélküliek segélyezését, vállalkozási támogatási alapjait forrásokkal feltölti. Néhány kiemelt terület felülvizsgálata: A kormány külön felülvizsgál néhány olyan társadalmilag kiemelt programot, tervet, amely gazdasági súlya, illetve társadalmi érzékenysége miatt a lakosság érdeklõdésének középpontjában áll. Így: a Budapest-Bécs Világkiállítással kapcsolatban kialakítja, illetve véglegesíti a megrendezés minimum-programját, különös tekintettel a megfelelõ pénzforrások biztosítására, olyan feltételek teremtésére, amelyek nemcsak az ország egyes részei számára lennének hasznosak, hanem az egész országra, és amelyek nemcsak egy adott cél, a Világkiállítás szolgálatában állnának, hanem az ország infrastruktúrájának kiépítéséhez, a vállalkozás, a befektetés élénkítéséhez vezetnének. Ezek azok a feltételek, amelyek mellett a Budapest-Bécs Világkiállítás vállalható a kormány számára. A kormányprogramban foglalt alapelvek és az eddigi elõkészítõ munkák figyelembevételével elkészíti a lakásgazdálkodási rendszer reformjára vonatkozó javaslatát. Áttekinti a környezetvédelem jogi szabályozását és elvégzi a szükséges felülvizsgálatokat, kidolgozza a hiányzó végrehajtási rendelkezéseket. A kormány elõkészíti a döntést az egészségügy forrásteremtésének jövõbeni módjáról, és kidolgoztatja a szóba jöhetõ biztosítási formákat. A kormány megvizsgálja a forgalmi adónak és a vámtételeknek olyan módosítását, amely a jelenleginél jobban tükrözi a társadalmi érdekeket. A kormány továbbra is fenntartja a dunai vizépcsõ ügyének külön kezelését; meg kívánja kezdeni a nagymarosi helyreállítás elõkészítését, és a bõsi létesítménynél folyó munkák felfüggesztése mellett a kérdéskör újratárgyalását kezdeményezi csehszlovák partnerünkkel. A kormány felméri a tudományos kutatás és technológiai fejlesztés problémáit, és meghatározza az 1991 végéig érvényes válságkezelést. A kormánynak fontos feladata a folyamatban lévõ, teljes szovjet csapatkivonás optimális lebonyolításának biztosítása; a használaton kívül maradt objektumok hasznosítása és a környezet állapotának felmérése. A Varsói Szerzõdéshez fûzõdõ viszonyunkat és a kapcsolódó kérdések összetett problémakörét jelenleg az Országgyûlés bizottságai vizsgálják. Ennek lezárása és az Országgyûlés ezt követõ állásfoglalása után foglalkozik majd a kormány a nemzetközi jogi, katonapolitikai és anyagi vonatkozású konzekvenciákkal, és ezek alapján folytatja ez irányban is tovább tevékenységét. A kormány felméri a megkezdett haderõreform pontos céljait és jelenlegi helyzetét, majd meghatározza az új honvédelmi doktrína alapelemeit, a folyamatban lévõ átszervezés ezekkel összhangban hozásához szükséges teendõit. A társadalmi-gazdasági helyzet feltárásáról: A kormány a hivatalbalépését követõ hónapokban felmérést készít a legfontosabb társadalmi és gazdasági területeken, amelyek hároméves megújhodási programja középpontjában állnak. Ennek keretében például bemutatja a társadalom számára a külföldrõl felvett adósság elköltésének hiteles történetét és helyzetét (Taps a jobb oldalon), a belsõ állandóság nagyságát és szerkezetét, a területileg kialakult gazdasági aránytalanságokat és a vállalkozások valós állapotát. A helyzetrõl alkotott megbízható kép lehet az alapja egy részletes, valamennyi szükséges számítást és elõrejelzést tartalmazó végleges kormányprogramnak. A kormány által felvázolt alapértékek és cselekvési irányok, valamint a hiteles felmérés alapján - figyelembe véve az elsõ hónapokban elõkészített és elindított kiigazítási gyorsporgram tapasztalatait is - a kormány részletes programot készít. Ez a kormányzat mûködésének elsõ három évére érvényes feladatokat, ezek részletes számításait, valamint politikai és társadalmi feltételeit foglalja össze. Az ország súlyos helyzetének ismeretében a kormány nem táplál illúziókat programjának népszerûségérõl, mozgásterérõl. Az elmúlt évtizedek méltánytalanságai, szenvedései, korábban elfojtott és ma feltörõ indulatai, ha nem is mentik - magyarázzák az érzelmi töltetû vagy csodaváró magatartás elszabadulását nemegyszer a közéletünkben. Szeretném azonban azt hangsúlyozni, hogy függetlenül attól, a leendõ kormány megéri-e és megéli-e megbízatásának teljes idõszakát, a következõ kormány sem lesz könnyû helyzetben, s a következõ kormány sem tudna ennél könnyebb politikát folytatni vagy jobbat ígérni a magyar népnek. Az érzelmi töltetek, indulatok, személyi ambíciók elragadhatják könnyen az ország szekerét. Hadd idézzem Deák Ferenc ismert anekdotáját, amikor a kocsis idegeskedõ útitársához e szavakkal fordult: Bátyám, ha nem kap bele a gyeplõbe, talán megmenekszünk, de ha belekapkod, okvetlenül odaveszünk! (Taps a jobb oldalon) Az ország mai helyzetében nagyon is megszívlelendõ a deáki bölcsesség. Ma sokan kapkodnak a gyeplõ után; ennek könnyen árokba borulás lehet a vége! Az ország szekerét higgadtan és erõs kézzel irányító, hiteles jövõképpel rendelkezõ kormányzást kér ma a történelem. A munkálkodó nép nyugalmat, biztonságot igényel. Nem titkolhatjuk el azonban, hogy a nemzeti megújhodás nemcsak a hatalom korábbi birtokosainak, kedvezményezettjeinek helyzetét ronthatja, hanem mindazokét is, akik a múlt örökségeként életképtelenné, feleslegessé váló tevékenységeket folytatnak. A munkanélküliség, az átképzés, az újrakezdés terhei, a fogyasztás átmeneti visszaesése, a gazdaság súlypontjainak átrendezõdése, az infláció egyes lakosságcsoportokra - önhibájukon kívül - különösen súlyos terheket háríthat. A kormány a Szent István-i intelmek, a humanista és nemzeti szolidaritás szellemében törekszik arra, hogy a megújhodás viharának méltánytalan kárvallottjai is érezhessék a társadalom törõdését, együttérzését. Számít arra, hogy az átmeneti áldozatok vállalásának eredményeként a nemzeti megújhodás, a nemzeti újjáépítés programja már középtávon is teremt és mozgósít olyan fejlõdési energiákat, belsõ és külsõ erõforrásokat, amelyek lehetõvé teszik a jelenlegi válsághelyzet felszámolását, a jólét emelését és az ország európéai felzárkózását. Ehhez azonban nem elég a program, nem elég a szándék a kormány részérõl - ehhez bizalomra és türelemre van szükség az Országgyûlés - és ami még ennél is fontosabb -, a magyar nép egésze részérõl. Bocsássák meg, ha ismét Deák Ferencre hivatkozom, illetve egyik 1848 tavaszán elmondott parlamenti beszédének örökérvényû, de jelen helyzetünkben különlegesen idõszerû üzenetére. Idézem: "Azokat is, akik a jelenlegi átalakulásnak nem barátai, igyekeznünk kell barátaivá tennünk, csak kezet fogva érhetünk célt és ha magunk közt összebomlunk, nem is kell külsõ ellenség, mert az ország magát teszi semmivé." Az ország mai állapota, a korábbi, viszonylag jobb éveinek válságosra fordulása nem a mi tevékenységünk következménye. De az örökség átvétele és megoldása nekünk jutott osztályrészül. Nehéz történelmünk üzenete, ha a nemzet létrédekeirõl van szó: egymás mellett kell állnunk alapvetõ kérdésekben és ez vonatkozik nemcsak a koalíció politikai pártjaira, nemcsak az általunk megbecsült ellenzékre, vonatkozik mindazokra, akik e hazában élnek. Ebben a szellemben, egy megszületõ modern magyar parlamentarizmus otthonában, a magyar közjogi folytonosság házában kérem erre a kormány többségét és kérem erre az ellenzéket, amelynek felelõssége éppen olyan, mint a kormányzaté - van kormány és van ellenzéki felelõsség - és úgy gondolom, hogy ez az Országgyûlés e rövid néhány hét alatt is megmutatta Európának és a világnak, hogy mûködõképes, kormányzó pártokat és ellenzéket befogadtatni képes Parlament, amelyik képes lesz a magyar jövõ alapjait közösen lerakni. (Taps a jobboldalon.) E szellemben kérem a kormány törekvéseinek megvalósításához a nemzet és a Parlament bizalmát és támogatását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Hosszantartó általános taps. - A jobboldalon és középen ülõ képéviselõk felállnak.)