Katona Tamás Tartalom Előző Következő

KATONA TAMÁS (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan kérdésről szerelnék néhány szót szólni, amelyiket az ellenzék legvitriolosabb nyelvű képviselője sem vett szigorú bírálat alá, és remélem, hogy a részletesebb kifejtés nem fogja ettől a passzustól is elvenni a kedvét. A külügyek kérdéséről. Ez a politika, amelyet az új Kormány meghírdet, voltaképpen igen egyszerűen az Európába való visszatérésnek a külpolitikája, hiszen mi nem az Európába való bebocsáttatásért kopogtatunk, hanem vissza szeretnénk térni egy olyan kontinensre, amelyiktől lélekben Szent István óta soha nem szakadtunk el, sem a török hódoltság idején, sem az elmúlt évtizedekben; és talán viszünk is valamit mi is, értéket ebbe az Európába. Egy olyan Európába, amelyik most, a kettéosztottság időszaka után az egységesülés korszakába lép, amelyik meg fogja teremteni a maga együttműködési és biztonsági rendszerét. És éppen ez az, éppen emiatt mondhatjuk el, hogy a Varsói Szerződés voltaképp máris túlélte önmagát, éppen ez teszi lehetővé, hogy a Kormány felelősen megvizsgálja minden külpolitikai, katonapolitikai és jogi vonatkozást, valóban tárgyalásokat kezdhessen erről a nagyon kényes témáról. Csatlakozni szeretnénk az Európa Tanácshoz, és az álmaink között szerepel az Európai Közösséghez való csatlakozás is. Ez azt jelenti, hogy a külpolitikában bizonyos dolgok - hogy ezt a divatszót használjam - felértékelődnek. A kultúra kérdése. A kulturális kapcsolatok kérdése, és a piacgazdálkodás jóvoltából a külkereskedelem, a külgazdasági kapcsolatok, a konzuli munka kérdése; és nyilván az új Kormány külpolitikájában ennek majd meg lehet találni a következményeit. Nagyon örültem annak, hogy Tamás Gáspár Miklós képviselőtársamnak a kisebbségekről szóló javaslatába bekerült egy szó. Az a szó, hogy: regionális. Tudniillik igen fontos az ország szempontjából ezekben a régiókban való szerepvállalásunk. Egyrészt itt van a Duna-Adria együttműködési Nekünk mindenáron el kell kerülni mindenféle egyoldalú elkötelezettségnek vagy függésnek a csapdáját. Földrajzilag, politikailag és gazdaságilag egyformán több irányban kell tevékenykednünk. Elsőrendű fontossága van annak, hogy egyenjogú, kölcsönösen előnyös, együttműködést alakítsunk ki éppen azokkal a szomszédainkkal, akik az emberi jogok normáit, a kisebbségek egyéni és kollektív jogait elismerik és a gyakorlatban is megvalósítják. A pentagonáléban - és itt, kérem, ne gondoljanak az amerikai külügyminisztérium nevére - való együttműködés az nem valami elzárkózási törekvés, hanem éppen ellenkezőleg: segíti az európai integrációhoz való csatlakozásunkat, és kapcsolódik az európai bizalomerősítő értekezlet folyamatához. Fontos eleme lehet ennek az új alapokra helyezendő nemzetbiztonsági politikának. Megakadályozhatja az elszigetelődésünket. És kérem, egy kis országot nemcsak az egyoldalú függés, nemcsak a kiszolgáltatottság fenyeget, hanem az elszigetelődés is egy ilyen veszély. Ha Európához csatlakozunk, európai módra kell élnünk, és éppen ezért igen fontos, hogy a kisebbség kérdését határokon belül és kívül megpróbáljuk értelmesen és tisztességesen kezelni. És ezen a ponton a belpolitika is külpolitika értékű. A magyar út vonzó és követendő példa egy egész régió számára, egy másik régió számára, amelyikből szintén nem szakíthatjuk ki magunkat. Arra a régióra gondolok, amelyik a Baltikumtól Bulgáriáig terjed, amelyik most teszi meg a maga határozott vagy tévetegebb lépéseit Európa felé, a demokrácia felé. És ezek a magyar utat követendő példának tartják. Ezért fontos, hogy mi minden kisebbségnek ebben az országban - legyen az akár nemzetiségi, akár vallási, akár országgyűlési kisebbség - minden jogot megadjunk, olyan körülményeket teremtsünk, hogy ebben az országban minden kisebbség otthon érezze magát. Kérem, itt nem Mucsa lesz, nem a félelem országa lesz, nem árvalányhajas nosztalgia-ország lesz; egyszerűen demokrácia lesz. Minden jelző nélküli demokrácia. És kérjük az ellenzéket, hogy igenis, bírálatával segítse a Kormány munkáját, mert ez a dolga; segítse, mert ez a demokrácia egyik ható- és hajtóereje. A kormányprogram mindig diagnózis, de az az alkotmányozási csomagterv, ami előttünk áll, egyben mutatja, hogy a kormánynak a terápiáról is van elképzelése, és nagyon jól tudja a Kormány azt, hogy azáltal, ami most történik - hogy Deák Ferencet idézzük "nincs minden bevégezve." (Szórványos taps.) "Nem áll készen azon nagy és kicsi épület, mely hazánk jólétének és boldogságának épülete, csak azon tér, melyen ez épületnek kell állani, lett szabaddá." (Taps.)

Eleje Homepage