BOTOS KATALIN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Egy ilyen hosszú, a szellemi állóképességet próbára tevő hosszú vita után nagyon nehéz a kormánypárt színeiben megszólalni, s egyben nagyon könnyű, mert rengeteg olyan kérdés adódott a vita során, amely reflexióra ingerel. Az első dolog, amit szeretnék felidézni, Gerbovics Jenő képviselőtársam hasonlata volt a házról, amelyben, aki lakik, az érzi annak hiányosságait. Szeretném elmondani, mi egy olyan házat örököltünk - nem a Parlamentre gondolok, hanem a haza házára -, amely kis híján a fejünkre omlik. Mi túlságosan lojálisnak mutatkoztunk az előző kormánnyal szemben, amikor elfogadtuk azt a minősítést, hogy egy működőképes gazdaságot hagyott ránk. Ez a gazdaság jelző el kellene hogy ellátva legyen: még éppen működőképes már alig működőképes gazdaság. Én azt hiszem, azzal az ítélettel értettünk egyet, amelyet Tardos Márton fogalmazott meg aki a dramatizálást kevesellte, s nem azokkal az ítéletekkel, amelyek sokallották a helyzet leírását. Úgy érezték, hogy már túlságosan is tudjuk a bajokat. Én úgy vélem, egy alapos terápia nélküli diagnózis igen sok veszélyhez vezethet. Nem is beszélve arról, milyen mértékben tartom cinikusnak azt a hozzáállást, hogy valaki, aki a háznak rossz gazdája vagy annak örököse volt, azt kéri rajtunk számon, hogy miből fogjuk fedezni a restauráció költségeit, a szükséges helyreállítási költségeket. (Hosszan tartó taps.) Ez a kisebbik probléma lett volna, ezért még önmagában talán nem is kértem volna szót. Az a lineáris, mechanikus szemlélet azonban végtelenül zavar, amelyet az ellenzéki padsorokban ülő kollegáinknál tapasztalhatok elsősorban, nevezetesen az, hogy mindenki mechanikusan szorozza fel vagy adja össze a várható költségeket, amelyek a kormányprogram egyes fejezeteiből adódhatnak. Azt hiszem, ez pontosan figyelmen kívül hagy egy nagyon fontos tényt, tisztelt Képviselőtársak, Hölgyeim és Uraim, itt rendszerváltás történt. Eddig nem voltak tulajdonosok, most lesznek tulajdonosok. Úgy gondolom, mindenki a saját életében tapasztalta, hogy a saját kis pénzével egy picikét takarékosabban gazdálkodik, mint amikor a public szektor pénzét osztogatja, s ez nem magyar sajátosság Hölgyeim és Uraim, világméretű jelenség, mindenki könnyebben nyúl azokhoz a pénzekhez, amelyek egy kicsit politika-szagúak, mint a sajátjához. Itt sok tulajdonos lesz, jobban fognak azzal a pénzzel gazdálkodni, ugyanabból is ki lehet hozni több eredményt. Szeretnék továbbá eloszlatni még egy félreértést, mert úgy tűnik nekem, hogy a szociális piacgazdaságot egyesek összetévesztik a szocialista piacgazdasággal. (Derültség.) Ez a fogalom egy halva született kategória, de erre történt kísérlet az elmúlt időszakban, nevezetesen tulajdonosok kreálására olyan ügyes és ügyetlen, számunkra ügyetlen, módon - mert itt az idő, nekünk kell helyrehozni azt -, hogy a vállalati tanácsok kezébe került a tulajdon gyakorlásának formája, s egy olyan tulajdonosréteg alakult ki, amely tulajdonosok a tulajdonnak csak egy kedvező oldalát látják, hogy abból profit származhat, de az ezzel kapcsolatos felelősséget, rizikót szétterítik az egész országra. Nem lehet eléggé nem értékelni azt a lépést, amit ez jelentett, és azt sem, amit a kormányzatunk ezzel kapcsolatban programjában, ha csak röviden és tömören is megfogalmazott, hiszen hatalmas mennyiségű publikációs háttéranyag van mögötte, s aki veszi a fáradságot arra, hogy tanulmányozza egy kicsit a Magyar Demokrata Fórum szakértői gárdájának eddigi írásait, nem fog meglepődni azon, miért pont ezek a mondatok kerültek a kormányprogramba. Az a lépés, amely szerint mi ezen a területen kívánunk a legelsősorban és gyorsan lépni s tulajdonost találni, még ha az a tulajdonos pillanatnyilag az állam is, az is jobb, ha ezt egy bizonyos olyan vagyonfelügyelő szerv fogja ellenőrizni, amely ma már a Parlament, a nyilvánosság kontrollja alatt fog állni. Még egyet szeretnék ehhez hozzáfűzni, mert az időm halad, s azt mondanám, hogy a szociális piacgazdaság egyik legfontosabb terméke volt az erős valuta. Gondolom, nem kell idéznem a nemzetközi példákat, hogy kire vonatkozik ez. Ez a kormányzat is azt tűzte alapvető mondanivalójául, hogy mi egy erős valutát akarunk keresleti és kínálati oldalról is, s azt akarjuk, hogy a forint erős valuta legyen, s a valuta legyen a forint, vagyis ne kettős valuta legyen ebben az országban, mint amit már most is tapasztaltunk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)