KATONA TAMÁS (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Szeretném az alkotmánymódosítást, ezt az alkotmány-csomagot a védelmembe venni, ezt a - ahogy Szili Sándor mondta - paktumpártok által a Házra kényszerített alkotmánymódosítást. Sajnos erre szükség van, azért, mert a kiindulópont, az 1949-es Alkotmány aligha mondható túlzottan bevált alkotmánynak. Módosították is rengeteget az elmúlt esztendőkben, és még mindig módosítani kell ahhoz, hogy használni lehessen. Mert az elmúlt esztendőkben mintha történt volna egy és más ebben az országban. Azt is tudjuk, hogy egy új Alkotmánynak a kidolgozása feltétlenül szükséges, sőt sürgős feladatain közé tartozik. Addig is azonban legalább ezekben a paragrafusokban, ezekben a kérdésekben valamiféle megegyezésre kell jutnunk hogy ez az ország jól, kényelmesen működtethető legyen. Nem a Kormány szempontjából kényelmesen, hanem a lakosság szempontjából kényelmesen. Éppen ezért szeretnénk egy majdani Alkotmányban de talán már most is elérni azt, hogy az Alkotmány ne egyfajta hangzatos szándéknyilatkozat legyen. Mindig csúfoltuk azokat az országokat, amelyek három-négy jelzőt is beleraktak a nevükbe, és valóban, többnyire olyanokat, amelyek hiányoztak belőlük. Hadd ne próbáljunk itt most példákat felsorakoztatni. Ebből a szempontból - úgy érzem - természetes, hogy senki nem óhajtja meggátolni a tulajdonosi részvényeket, nem óhajtja meggátolni, sőt követeli a szociális gondolkodás érvényesülését. Nem feltétlenül biztos, hogy az Alkotmány paragrafusaiban, mint megannyi kis pecsétet, ezt is ráüssük ahhoz, hogy ez az Alkotmány ténylegesen működőképes legyen. Engedtessék meg, hogy egy részletkérdéshez - talán nem a legfontosabbhoz de mégis meglehetősen fontoshoz - én is hozzászóljak, Bár félek attól, hogy kicsit sokat beszélünk a címer és a nemzeti szimbólumok kérdéséről. Én, mint 48-as kutató, nem a Kossuth-címer mellett foglalok állást, hanem a mellett a címer mellett, amelyet az 1848-as törvények... Hogy is volt a címe? Valahogy úgy - de Szabad professzor úr jobban tudja nálam -; "az ország zászlaja és címere ősi jogaikba visszaállíttatnak". Ez a címer volt az, koronástól, és hogy mennyire kell valami ennek a címernek a tetejére, az is mutatja, hogy amikor 1849-ben a honvédség a trónfosztás után új csákócímert kapott, Kossuth nem mulasztotta el, hogy egy karddal átbökött koszorút ne tegyen az úgynevezett Kossuth-címer tetejére. Mert úgy érezte, a címer formájából is, hogy valami hiányzik odaföntről. Ami a koronának azt a magyarázatát illeti, hogy ez félreértésekre adhat alkalmat a szomszéd államokban, mint a magyar nagyhatalmi politika jelképe, nem hinném, hogy a magyar államiság jelképe egyszersmind a magyar nagyhatalmi politika jelképe lenne. Egy kicsit, sőt kísértetiesen emlékeztet ez a gondolatmenet arra, amit 1957-ben hallottunk ebben a házban, amelyik azt mondta, hogy a Duna, Tisza, Dráva, Száva, Mátra, Tátra, Fátra mind ott van a magyar címerben. Tudniilik ezek nem azok, nem a Duna, Tisza stb. hanem a honfoglaló törzseknek volt ez az eredetileg 7 most 8 sáv a szimbóluma. j Ezen az alapon kellett megszüntetni akkor a Kossuth-címert, hogy a Légrádi Sándor által tervezett, a 49-esnél valamivel szemrevalóbb, de mégiscsak egy rossz bélyegzőre emlékeztető címert kapjuk meg, és bizony jó volna ettől végre megszabadulni. Úgy érzem, igaza volt Király Bélának, amikoron azt mondta, hog a magyar koronát vissza kell tenni a méltó helyére. Én ezt nem is annyira a tananyagba, a tanulmányi kirándulásokra tenném, hanem méltó helye: a címer, aminek a tetejére való. Én ott szeretném látni. (Taps.)