DR. ZÉTÉNYI ZSOLT (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Azért kértem másodszor is szót, és elnézést kérek, hogy ezt tettem, mert előző alkalommal a zászlóhoz szóltam hozzá, most pedig a címer kérdésével szeretnék néhány szó erejéig foglalkozni. Én nem tudom, hogy engem illet-e ezért valamilyen szemrehányás, hogy most kerültem szóhoz. Már délelőtt kértem azt, hogy képviselőtársam, Varga János után szólhassak. Reggel jelentkeztem. A nemzeti jelképeknek nagy a jelentősége, nyelvileg, fogalmilag nehezen ragadhatók meg, hiszen érzelmi, indulati elemeket, a közös nemzeti tudat mélységesen mélyen lévő rétegeit fejezi ki. Egészséges nemzeti tudat nélkül nincs egészséges társadalom, mint mondják sokszor - nem elégszer! E tudat egyik összetartója a közösségi élmény, ilyen élmény a történelmünkben jelenlévő állami címer, amely egyben nemzeti címerünk is. Az Országgyűlés elnöki emelvénye mögött látjuk az úgynevezett középcímert, mely a társországok címereit is feltüntette. E címer közepén lévő pajzs és a magyar szent korona együttese a magyar kiscímer. Ez a címer, a történelmi magyar címer ott van az önök kezében, ott van a szent korona nélküli változat is, mint a másik választási lehetőség. Egyben hadd jelezzem, hogy a 119-es számú módosító javaslatról beszélek, és a Demokrata Fórum részéről, ami ehhez szükséges magyarázatot és kiegészítést ezúton kívánom hozzátenni. Mindenekelőtt azt, hogy a két változatot úgy soroltuk fel, hogy az "A" változat az úgynevezett korona nélküli Kossuth- címer, a "B" változat pedig a történelmi koronás címer. A"B" változat, tehát a második bekezdés utolsó mondata így szól: "A pajzson a magyar (szent) korona nyugszik." Egy gépelési hibának tulajdonítható az, hogy a "szent" szó zárójelbe került. Ezért a hivatalos szövegszerkesztésnél kérem ennek a zárójelnek a törlését, a bizottsági ülésen is töröltük. Tehát a szent korona zárójel nélkül értendő. Itt miről is kell döntenünk? Látszólag két címer között döntünk. De felvetődik a kérdés, hogy nem anakronizmus-e egy köztársaság címerében a korona! Fel is vetődött. Vélemények is hangzottak el. Másokban az egyéni tetszés, emlékek, érzelmek, nem utolsósorban 1956 emléke tör elő a korona nélküli címer láttán. Van-e itt igazi összeütközésre, van-e ok kemény, politikai töltetű nézeteltérésre indok? Véleményem szerint nincsen ilyen indok. Nem két címert tartunk a kezünkben ugyanis, hanem egy magyar címert s annak a csonka változatát. Magam is - akik ismernek, tudják, hogy - nem is olyan régen az akkor egyetlen lehetséges történelmi címerváltozat, a Kossuth-címer mellett készítettem egy deklarációt. Ezt az akkori Szabad Demokraták Szövetsége - azonos a maival - és a FIDESZ képviselői, és sokan mások is ebben a teremben, aláírták. Tettem ezt azért, mert 1988-ban az egyetlen lehetőség az alkotmányosság és a történelmi folytonosság jelzésére a Kossuth-címer pártolása volt. Tehát nem úgy születtem én sem, hogy a koronás címer híve lettem volna. Sőt 1956-ban első élményeim közé tartozott a Kossuth-címer és ennek különböző harci járműveken, házfalakon való ábrázolása. Hogyan egyeztethető össze ez a két kérdés? Szakítanunk kell azzal az állásponttal, hogy vannak a magyar történelemnek vállalható és olyan szakaszai, amelyeket meg kell tagadnunk és el kell vetnünk. A magyar történelem egységes egész, ezt pedig a történelmi magyar címer fejezi ki. Szabad György képviselőtársunk és igen tisztelt professzor úr - bár ő nem szereti ezt a megszólítást, de tekintélye, s előadásának magas színvonala indokolja, hogy ezt használjam. Nagyon impresszionáló előadást tartott, amellyel nem kívánok és nem is tudok vitába szállni. Azonban ajánlom az önök figyelmébe: Szabad professzor úr is elismerte, hogy nem heraldikus. Mivel én sem vagyok heraldikus, nem lenne értelme a vitának. Olyan javaslat van önök előtt, amely a Nemzetközi Heraldikai Akadémia három tagjának pozitív pártoló véleményét tartalmazza. Még egyet engedjenek meg. Ha megnézzük, hogy is került le a korona erről a címerről, akkor azt látjuk, hogy a szent korona levétele az ország címeréről mindig a magyar jogrend, a nemzeti alkotmány és a függetlenség felszámolását célzó politikai törekvések szimbólikus kifejezője volt. Tehát tévedés az, hogy ez a magyar szabadság jelképe lett volna. Mire gondolok? 1670-ben az ellenreformáció, az abszolutizmus idején, I. Lipót vette le a koronát a magyar címerről. Azután a kalapos király, II. József volt az, aki a magyar alkotmányosság semmibevétele jelzéséül eltüntette a magyar koronát. És végül kérdezem önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy 1848-ban ki tüntette el a koronát? Nem Kossuth Lajos, aki ahhoz elég kiváló közjogász volt, hogy ilyen bátor lépésre szánja el magát, hanem I. Ferenc József. Tette ezt 1848. március 4-én, amikor az olmützi alkotmánnyal Magyarországot a tartományok egyikének rangjára süllyesztette le, és ennek jelzéséül megsemmisítette a történelmi magyar címert. Abban az időben Magyarországon eltűnt a korona a címerről azokban az országrészekben, ahol az osztrák abszolutizmus uralkodott. Nem találnak Önök olyan iratot, amely Kossuth Lajos kézjegyével úgy szólt volna, hogy elrendelte a korona levételét. Kossuth a Habsburg-ház jelképének az eltüntetését rendelte el, a magyar korona pedig nem volt soha a Habsburg-ház jelképe, hanem a magyar alkotmányosság és a függetlenség jelképe volt. Éppen ezért most már napjainkig előreérve látnunk kell, hogy egy 1849-es nem is köztársasági államformájú címer átkerült - nem minden megfontolás, nem alapos megfontolás után, az 1918-as Magyar Népköztársaság - mert ez volt a neve - címerébe. Tehát a Magyar Népköztársaság még a kettős kereszt tövéből is eltüntette a nyitott koronát. Majd teljesen logikus módon 1946-ban felkerült a Magyar Köztársaság hivatalos lapjára. Ezt azért mondom így, mert olyan jogszabályt és egyéb rendelkezést, amely ezt magas szinten rendezte volna, magam nem találtam, pedig kerestem. Nyilvánvaló volt, hogy a koalíciós időszakban a Károlyi-korszakhoz kellene visszanyúlni. Éltek még azok a politikusok, azok az eszmék, élt. Károlyi személye is és az ő tisztelete is. Azonban azon sem csodálkozhatunk, hogy 1956-ban ezt a címert használták. Miért tértek volna vissza a koronás címerhez, mikor a koaliciós időknek ez volt a jelképe? Azonban ez semmiképpen nem azt indokolja, hogy egy torzót kell nekünk tisztelnünk. A magam részéről a Kossuth-címerben a szabadságharcaink jelképét tisztelem. Én tisztelem azoknak a hősöknek az emlékét, akik ezzel a kezükben estek el, de sokszor ennyien estek el a történelmi magyar címer alatt. Éppen ezért figyelembe véve a szakemberek véleményét, amely szerint a címer akkor jó ha régi, ha történetileg alakult ki és nem utólag tervezték; ha a nép magáénak vallja és érzi; nem tartalmaz idegen szimbólumokat, megfelel a címertan szabályainak-például nincs kék mezeje -, heraldikai tartalma van, tehát nem csupán a nemzeti színeket ismétli, hanem kifejez olyan tartalmat, amely többletet ad a formához; és végül állandó, tehát a folytonosságot jelképezi. Ha egy címer ilyen, akkor nekünk mellé kell állni. Ez a címer pedig nem más, mint amit itt látunk, levéve mellőle a társországok címereit. Az előttem szólóval némileg vitatkozva, hadd jegyezzem meg, hogy ez a barokkos címer - amelyet itt látnak a nyomtatott ív jobb oldalán - ez is a XVIII. század végi alakulat. Tehát ehhez a formához képest nagyon fiatal és legalább hatszáz éves címerváltozattal áll szemben. Tényleg komolytalan lenne a magyar Országgyűlésben címertani vitába bonyolódni. (Taps és nevetés a bal oldalról, mellyel azt jelzik, hogy a felszólaló éppen azt teszi, belebonyolódik.) Mondom lenne, de nem címervitáról, hanem a nemzeti önazonosságról van szó. Azt hiszem, hogy 11 perc 10 másodpercet sokkal kevésbé jelentős ügyekben is beszéltek ebben a Házban. Különös tekintettel arra, hogy ennek az Alkotmánynak egyetlen paragrafusa sem fog élni akkor, amikor a címer és a zászló még mindig élni fog ebből az Alkotmányból egy másikban. Éppen ezért ajánlom az Önök figyelmébe és pártolásába a történelmi címert. (Taps.)