BOROS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórom és a Szabad Demokraták Szövetsége megállapodásának azzal a részével, amely lényegesen szűkíti az úgynevezett kétharmados törvények számát, mélységesen egyetértek, hiszen a kormányozhatóság feltételei megteremtésének tartom. Nem tudom azonban elfogadni, hogy a taxatív felsorolásból hiányzik a földről szóló törvény. Éppen ezért én is támogatom dr. Szájer József képviselőtársam 85-ös szám alatt benyújtott módosító javaslatát, amely a földről szóló törvényt a kétharmados törvények sorába kívánja vonni. Meggyőződésem, hogy a föld kérdésében benyújtandó, feltételezhetően kisgazda- szellemiségű törvényjavaslat egyszerű többségű keresztülerőltetése a Parlamentben olyan indulatokat vált ki az országban, amilyenre semmi szükség sincs. Nem lehet tagadni, hogy e kérdésben innen-onnan felkorbácsolt indulatok feszülnek egymásnak. Vannak akik követelik a föld visszaadását. Joguk van hozzá. Vannak, akik ragaszkodnak a szövetkezés jogához, nemcsak tsz-elnökök. Vannak, akik a föld újraosztásában látják a mezőgazdaság jövőjét. Vannak, akik az ország élelmiszer-ellátását látják veszélyeztetve. Látható tehát, hogy a vélemények nagyon megoszlanak, és nem vall honatyai éleslátásra, ha valaki szelektív füleket visel, és csak azt hallja meg, amit hallani akar. Éppen ezén nagyon fontos, hogy a földkérdésben széles konszenzuson alapuló törvény szülessék. Javaslom tehát az elhangzottak megfontolását, a módosító törvényjavaslat elfogadását, a földről szóló törvény kétharmados döntésű kategóriába sorolását. Én magam is sajnálom, hogy Szájer József a tulajdon kérdésében visszavonta javaslatát. Tulajdonképpen egyetártek dr.Torgyán Józseffel, hogy a tulajdon kérdésében minden döntésnek kétharmados többséggel kellene megszületnie, ha balalajkaügyben nem is. Tisztelt Képviselőtársaim! Dr. Fodor Istvári és Kállay Kristóf képviselőtársaim javaslataival egyetértek - különös tekintettel arra a szavazási terminológiára, amely a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatához köti a döntés eredményességét. Legutóbb emlékeztettem Önöket Bogárdi Zoltán képviselőtársam intelmére aki a tsz-közgyűlések hasonló intézményében huncutságot sejtett. Meg kell mondanom, én ebben a döntések előre manipulálását sejtem. Kállay Kristóf matematikailag bizonyította, hogy milyen csekély számú képviselő igenlő szavazata döntheti el az ország számára rendkívül fontos kérdéseket. A tsz-eknél az volt a feltételezés, csak azokat hívják rneg, akik azonosulni tudnak a vezetés döntéseivel. Én vizont azt feltételezem, hogy előzetes megállapodás alapján a szavazáskor megfelelő számban elhagyják az üléstermet mindazok, akik számára az alku fontosabb, mint a döntés kinyilvánítása. Világos tehát, miért nem tudom elfogadni a magyarázatot, miszerint akinek fontos a kérdés az majd szavazáskor bejön az ülésterembe. Inkább szűkítsük a kétharmados törvények körét, de ne játsszuk meg úgy a demokráciát, hogy a bábukat a színfalak mögött mozgatók előre eldöntik, kiknek kell kimenniük, kiknek bennmaradniuk szavazáskor. Azt hiszem, amikor a kérdés eldöntésekor szavazunk, ki-ki alaposan megtárgyalhatja a teendőket a lelkiismeretével. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános és részletes vitában elhangzott Szili Sándor képviselőtársam módosító javaslata, amely az Alkotmány 12.� (2) bekezdés eredeti szövegének meghagyását tartalmazza. Ez garantálja a termelői önigazgatás tulajdonának létrejöttét és működését. Amikor javaslatának elmondása során a munkásokra hivatkozott, a Tisztelt Ház széksoraiból innen- onnan gúnyos megjegyzések, kacajok hangzottak el. Szili Sándor barátom szerény ember, ezért én a nevében is felajánlom a gúnyolódóknak: aki szeretnek megbízható élményekhez jutni a kétkezi munka mibenlétéről, azt szeretettel várja néhány órára az esztergagép mellé. Mostanában is sokan - és a hangsúlyt az "is"-re tenném - sokszor fogalmazzák meg: "Mit akar a melós?" Pedig a dolog végtelenül egyszerű: tisztességesen, jól akar élni, garanciát akar arra, hogy a hazai változások nemcsak egy szűk réteg vagyonának hatványozását szolgálják majd hanem az életszínvonal általános emeléséhez is hozzájárulnak. Ennek garanciája, ha nem módosítunk az Alkotmány szövegén, és lehetővé válik a különböző munkás- önigazgatású, tulajdonosi jogosítványokkal körülbástyázott szervezetek létrejötte. Ha a parasztot vissza akarjuk helyezni -joggal - egykori tulajdonába, nem látom be, milyen jogon tagadjuk meg ezt a munkásoktól! A háromoldalú tárgyalásokon e felismerés vezette a feleket, amikor a jelenlegi Alkotmány szövegében megállapodtak. Nem tisztességes dolog akkor is a dolog idejétmúltságára hivatkozni, ha a hatalom birtokában a korábbi egyezség fenntartása már kényelmetlen. Javaslom tehát, hogy az eredeti szöveg megtartását fogadjuk el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a bal oldal közepéről.)