VASS ISTVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Részletes vita lévén, egy konkrét törvényhelyhez kívánok hozzászólni a törvényjavaslatban, ami a tulajdonviszonyokkal foglalkozik - különös tekintettel Szili képviselőtársam módosító javaslatára. A tervezet 7.�-ának (2) bekezdése általános érvényben rendelkezik a szövetkezeti önállóság elismeréséről, rendelkezik az önkormányzati tulajdon elismeréséről - tehát a tulajdonviszonyokról. Nem tartom beleilleszthetőnek az üzemi önkormányzatokra, az üzemi önigazgatásokra vonatkozó igényeket, amit Szili képviselőtársam javasolt az MSZP padsoraiból, mint a munkásosztály elhivatott képviselője. Ha már itt tartunk, az a véleményem, hogy a munkavállalók ma elsősorban biztos munkahelyeket akarnak, biztos munkalehetőségre számítanak, jó kereseti, jó fizetési lehetőségeket akarnak; úgy mint állampolgárok pedig azt szeretnék, ha a pénzükért a boltokban bő áruválasztékból kedvükre vásárolhatnának. Ezt az egyszerű, jogos munkavállalói és állampolgári igényt bizony nagyon-nagyon nehéz lesz kielégíteni, pont azért, mert az őspártjuk több évtizedes, áldásos tevékenysége során oly sok örömet okozott a kék nadrágos, overallos embereknek, akik a munkapadoknál állnak, miközben az országot félig összerombolta. Ezt az igényt kielégíteni igen-igen nehéz lesz az új Kormánynak, amit egyébként, akárhogy is, most már valóban végre a mi Kormányunknak nevezhetünk. Ezért nem támogatom azt, hogy bevegyük ezt a módosító indítványt ennél a törvényhelynél. Az alkotmánymódosítás rendelkezzék az állami tulajdonról, a magántulajdonról, a szövetkezetekről, a tulajdonformák minden viszonylatáról - alkotmányi szinten ez tökéletesen elegendő. Egész biztos vagyok abban, hogy amikor eljön az ideje, a Parlament rendezni fogja azt, hogy ha van igény rá, és ahol igény van, valóban létrejöhessenek az üzemi önigazgatás különböző formái, esetleg még a munkás-alkalmazotti részvénytulajdon formái is. Nem hiszem, hogy ennek különösebb akadálya lenne, ezért nem kell ilyen harciasan kiállni. Nagyon furcsának tartom, hogy valaki elhívatottságot érez arra: rendszeresen, többször egymás után úgy jelenjen meg, mint egy társadalmi réteg - rossz emlékű kifejezéssel: a munkásosztály -képviselője. Ennyit szerettem volna, hölgyeim és uraim. Köszönöm, hogy szólhattam.