SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Az idő előrehaladottsága miatt, e kora esti órán igencsak röviden szólnék. Néhány fölvetésre szeretnék reagálni. Mécs Imre képviselőtársunk mondja, hogy egyedül a miniszterelnök képes átfogni, irányítani a négy szolgálat munkáját, amelyet most majd négy miniszter tevékenysége érint valamilyen módon. Ez valóban így van, hiszen ez a négy miniszter is a Kormány tagja, az ő munkájukat is a miniszterelnök fogja össze. A politikai felelősség - nem kis mértékben - a miniszterelnököt terheli. Terhelné még a cirokseprűgyártás ügyében is, nyilván kisebb mértékben. Ám ha a ma tárgyalt ügyekben visszaélés történne, ha botrány robbanna ki, az egész Kormány belebukna így is, úgy is. Akkor pedig miért ne engedhetnénk meg a Kormánynak, hogy úgy szervezze meg a felügyeletet, a törvényesség biztosítását ebben az átmeneti helyzetben is, ahogy jónak látja. Időzített bombáról beszélt Mécs Imre. Valóban voltak, vannak, és sajnos, lesznek időzített bombák - a szó valódi és átvitt értelmében egyaránt. Ezek egy része keleten készült, más része hazai termék. Az ellenzék vérmesebb részének és a hajdan volt III/III-as ügyosztálynak az érdekei most egybeesnek. Lám-lám! (Zaj.) Szeretnék ugyanis lerövidíteni azt az időt, amíg a miniszterelnök - és persze a Kormány - hatalmon van. Mi nem ezt szeretnénk! Utána ugyanis más következne, és a választék nem túl széles. Tudomásom nincs arról, hogy nemzetbiztonsági koncepcióval rendelkezne a választék. Még valamire reagálni szeretnék. Ha jól értettem Szabó Miklós képviselőtársunk véleményét, ő azt fejtegette, hogy a két civil és a két katonai szolgálat kerüljön közös felügyelet alá, mert különben nagyon veszélyes helyzet áll elő. Dr. Demszky Gábor viszont azt fejtegette, hogy ez a négy szolgálat nem kerülhet közös felügyelet alá, mert nagyon veszélyes helyzet állna elő. (Taps a jobb oldalon.) Szívesen venném, ha a két szabad demokrata a folyosón találkozna egymással, és megvitatná a kérdést. (Szórványos taps a jobb oldalon.) Segítségül a magam részéről ehhez a vitához annyit tennék hozzá, hogy az általunk ajánlott felügyeleti rendszer legfontosabb ismérve az, hogy az adott titkosszolgálatok nem tagozódnak be valamely minisztérium, egy vagy több minisztérium szervezeti rendjébe, csupán kifejezetten a felügyeleti jog miniszteri szintű telepítéséről van szó. Itt valójában meg kell különböztetni a politikai és a jogi felelősséget. A politikai felelősség e kérdésben úgyis mind a Kormány egészét jelenti, éppen azért, mert politikai felelősségről van szó. Mi itt azonban törvényt igyekszünk alkotni, még ha átmeneti időre is. Tehát a jogi felelősség megfogalmazására törekszünk. Ezen az irányítási modellen belül, amely egyébként megtalálható számos európai országban - hadd ne térjek ki ezekre a példákra -, az eltérés a miniszternek vagy minisztereknek juttatott felügyeleti jogkör terjedelmében, illetve a Kormány részéről az ügyekben illetékes államtitkár operatív jogkörének mértékében van. Egyik előnye még ennek a helyzetnek az, hogy a szolgálatok irányítása hosszabb távon kevésbé kötődik majd a mindenkori kabinet munkájának és igényeinek a változásához, hullámzásához, tud egyfajta kiegyensúlyozottságot biztosítani. Tehát távlatilag mindenféleképpen én ezt a megoldást javaslom, nem a közvetlen miniszterelnöki felügyeletet. Még egyet hadd mondjak: érdekes, hogy a Németh- kormánnyal szemben a Duna- gate-ügy idején sokkal lojálisabb, elnézőbb volt a Szabad Demokraták Szövetsége, mint most az Antall-kormánnyal szemben. A Németh-kormány azért nem bukott bele a Duna-gate-ügybe - ezt a szabad demokratáktól is hallottam -, mert az SZDSZ nem kívánta, hogy belebukjon. Csak a belügyminiszter fejét követelte és kapta meg, a közvélemény nem kis megelégedésére. Most úgy látom, hogy a szabad demokraták az Antall-kormánnyal szemben bizalmatlanabbak, rosszhiszeműbbek, mint elődjével szemben, holott ez a Kormány nem használta fel belpolitikai célokra a titkosszolgálatot. Ha ellenkező bizonyítékai vannak bárkinek, kérem nevezze meg. (Jobb oldalon taps.)