KÓNYA IMRE, DR. (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Miközben külföldről egyre általánosabb véleményként érkezik az elismerés, sőt sok esetben a csodálat azzal kapcsolatban, ami Magyarországon történik (zaj) miközben ez a csodálat, illetve elismerés egyre inkább összekapcsolódik kézzelfogható segítőkészséggel is, hiszen egyre általánosabb az a vélekedés, hogy a térség országai közül bizonyára Magyarország az - természetesen ide nem értve a minden szempontból speciális helyzetben lévő NDK-t -, ahol a legnagyobb az esély arra, hogy viszonylag legrövidebb idő alatt és a legkisebb megrázkódtatással kerüljünk ki abból a történelmi zsákutcából, amelyet sokan és sokáig létező szocializmusnak neveztek, nos eközben azt tapasztaljuk magunkon is és szerte az országban az embereken, hogy vajmi keveset érzünk abból az eufóriából, amit talán joggal érezhetnénk, vajmi keveset érzünk abból, hogy történelmünknek talán legcsodálatosabb periódusának vagyunk tevékeny részesei. Sőt – legalábbis a kormányzó pártok képviselői –, egyre gyakrabban találkoznak azzal a növekvő türelmetlenséggel és igénnyel, ami az ország különböző tájairól érkezik – városokból, falvakból, munkahelyekről –, egyre sürgetőbb igény, ami követelésként is megfogalmazódik felénk: csináljunk már valamit, mert úgy érzik, hogy nem történik semmi szerte az országban, városokban, falvakban, a munkahelyeken. Minden változatlan, ugyanazok gyakorolják a hatalmat, akik eddig gyakorolták. Azt kérik tőlünk, csináljunk már valamit, váltsuk le azokat az embereket, akik lejáratták magukat, akadályozzuk meg, hogy átmentsék, továbbmentsék hatalmukat. Mi nem tudunk mást mondani, csak azt, hogy közvetlenül nem tehetünk semmit, mert nem azért harcoltunk a demokráciáért, küzdöttünk a demokrácia érvényesüléséért és megvalósításáért, hogy most diktatórikus eszközökhöz folyamodjunk. Mint annak idején egy-másfél évvel ezelőtt, amikor az Ellenzéki Kerekasztal elkezdte tárgyalásait a hatalom képviselőivel, nem azért ültünk le a tárgyalóasztalhoz, hogy magunk számára valamiféle hatalomból való részesedést csikarjunk ki, hanem egyetlen egy célunk volt, az, hogy maga a magyar nép vehesse a kezébe a hatalmat, hogy megteremtsük azokat a feltételeket, amikor a nép dönthet arról, hogy milyen politikai erőket bíz meg képviseletével a választásoktól választásokig terjedő időszakra.

Most is ugyanez a helyzet. Közvetlenül nem tehetünk semmit, de közvetve igenis, tennünk kell, tehetünk, ez a kötelességünk, ezért választottak meg minket. Meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy ez a nép befejezze, amit mi elkezdtünk: befejezze a rendszerváltoztatást, saját kezébe vegye helyi ügyeinek intézését. Ennek a feltételeit nekünk kell megteremtenünk azzal, hogy a helyi önkormányzatokról szóló törvényt, az önkormányzatok megválasztásáról szóló törvényt megalkotjuk, együttesen, a szabadon választott magyar Parlament.

Azt hiszem, ebben a kérdésben semmi jelentősége nincsen a vitának, hogy mi a kétharmad és mi a nem kétharmad. (zaj a bal oldalon) ., itt konszenzusra kell jutnunk a legfontosabb kérdésekben. Ezt a kormányzó pártok ugyanúgy tudják, mint ahogy az ellenzék tudja, hogy nem lesz hiteles önkormányzati törvénye az országnak, ha amögött a legfőbb politikai erők nem sorakoznak fel. Ezt tudják a kormányzó pártok, és figyelembe is veszik. Arra törekszenek, hogy valóban konszenzus nyilvánuljon meg az önkormányzati megoldások között – az alapvető kérdésekben, természetesen. Ez nem jelenti azt, hogy a részletkérdésekben megegyezés lesz, minden egyes részletkérdésben. De jelenti, hogy a fő kérdésekben megállapodásra szeretnénk jutni, megállapodásra kell jutni.

Hogy mennyire ez a súlyponti kérdés – a Magyar Demokrata Fórum, valamint koalíciós partnerei nevében is mondhatom, hogy erre helyezzük a hangsúlyt –, az abból is kiviláglik, hogy mint parlamenti frakció – a koalíciós partnerekkel együttesen – ebben a kérdésben léptünk fel először a leghatározottabban. Vállaltuk azt, hogy addig nem megyünk szabadságra, ameddig ezekben a kérdésekben törvényi döntés nem születik. Mindent megteszünk azért, hogy Magyarországnak minél jobb önkormányzati törvénye legyen, és minél előbb sikerüljön megteremteni a feltételeit annak, hogy a magyar nép megszabaduljon hiteltelenné vált helyi vezetőitől, és helyi ügyeinek intézését is saját kezébe vehesse.

Ezért kértük az ideiglenes köztársasági elnököt, hogy hozza előre, a lehető legkorábbi időre tűzze ki a helyhatósági választásokat. Nagy örömünkre szolgál, hogy erre sor került. Ezt korántsem úgy értékeljük, mint a koalíciós pártok frakcióinak politikai győzelmét, hanem úgy, hogy az ország érdeke érvényesült ezúttal is. Ebben talán a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt elhatározása, vállalása – miszerint mindent megteszünk, hogy ez a törvény mielőbb megszülessék – talán valami szerepet játszott.

Ezért kérem én ellenzéki padsorokban ülő képviselőtársaimat, hogy működjenek közre velünk ennek a törvénynek a létrehozásában, működjenek közre a legjobb hiszemmel, a legnagyobb jóhiszeműséggel, épp olyan jóhiszeműséggel, ahogy mi fogunk bele ennek a törvénynek a megalkotásába.

Ebből a szempontból a délelőtti vita, bizony, kételyekre adhat okot. Én, személy szerint korántsem gondolom, hogy itt valami obstrukció történt volna. Úgy gondolom, hogy itt a helyzet félreértelmezésével állunk szemben. Figyelmébe ajánlom a Szabad Demokraták Szövetségének és a Fiatal Demokraták Szövetségének azt, hogy ameddig mi ügyrendi kérdésekről vitatkozunk, addig a bukott rendszer képviselői napról napra egy-egy darabot mentenek át hatalmukból, míg nem történik meg a rendszerváltozás, mert ilyesmivel foglalkozunk. (Taps a jobb oldalon, zaj, közbekiáltások a bal oldalon.) Mivel biztos vagyok abban, hogy a szándék nem erre irányult, változatlanul bízom benne: az ellenzék felismeri, hogy itt ugyanolyan helyzettel állunk szemben, mint álltunk másfél vagy egy évvel ezelőtt, olyan helyzetben, amikor erőnket egyesíteni kell, most már szabadon választott képviselőként össze kell adni azt a tudást, amivel rendelkezünk, és a legnagyobb jóhiszeműséggel meg kell alkotnunk a szükséges törvényeket ahhoz, hogy a magyar nép végre kezébe vegye helyi ügyeinek intézését, és befejezze a rendszerváltozás művét.

Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon és középen.)