TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP): Igen Tisztelt Elnök Úr! Igen Tisztelt Ház! Nyilván, amikor felálltam, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről felhangzó zaj annak a ténynek szólt, hogy én semmilyen körülmények között sem lehetek képes arra, hogy a tanácstörvénynek annyi hibáját feltárjam, mint Wekler Ferenc képviselőtársunk, hiszen én nem voltam tanácselnök, mint ő. (Nevetés, általános taps, kiabálás a jobb oldalról.)

Úgyhogy a felszólalásom kezdetén arra kérem igen tisztelt képviselőtársaimat, hogy felszólalásomnak az ebből fakadó fogyatékosságait nézzék el nekem. (Nevetés a teremben.)

De mégiscsak hadd nyilvánítsam ki, örömünnep a számomra, hogy elérkeztünk a sztálinista tanácsi rendszer lebontásához. És ezt az egész ország nyilvánosságának látnia és tudnia kell, hogy ez a nap végre elérkezett Magyarországra, és ez a nap a mai nap.

De akkor, amikor én ezt a nagy örömömet az ország nyilvánossága elé tárom, hadd fejezzem ki rögtön azt a meggyőződésemet is, hogy a most beterjesztett önkormányzati törvény és önkormányzati választási törvény együttesen alkalmasak lesznek a parlamenti elfogadásra, de bizonyos korrekciókat kétségkívül ezen végre kell hajtani.

Korrekciókat végre kell hajtani azért, mert hiszen az egész önkormányzati koncepciónk abból indult ki, hogy amíg fent a hatalom csúcsán a Parlament testesíti meg a nép jogosultságait, addig az önkormányzatokkal kell a néphez minél közelebb vinni a hatalmat, és lent azt a hatalmat, amit mi itt fent élvezünk, a nép kezébe kell adni.

Ez volt az alapkoncepció, és helyesen hivatkozott arra az igen tisztelt belügyminiszter úr, hogy hiszen az önkormányzati koncepció kidolgozásában ő már a kerekasztalban való harctól kezdve részt vett, és mindig ez volt a törvénykoncepció alapja – mégis azt kell mondani, hogy magában a benyújtott törvénytervezetben ez a koncepció nem jelenik meg ilyen szilárdan.

Miről van itt szó? Sajnos arról van szó, hogy míg az önkormányzati koncepció szerint az önkormányzatok kezébe kell adni a testületi hatalmat, a most beterjesztett törvényben lényegében egy másfajta koncepció jelenik meg. A legnagyobb hatalom a polgármester kezében összpontosul, és ha a polgármester adott esetben a tisztelt Ház döntése szerint nem választott funkció lesz – olyan értelemben, hogy közvetlenül választott –, hanem közvetve választott, tehát a testület fogja megválasztani, magyarán mondva: pártviták és pártegyezkedések eredményeként fog létrejönni a polgármester-választás, akkor tulajdonképpen ez a hatalom már a néptől eltávolodhat és ez semmiképpen sem illik bele abba az alapkoncepcióba, amelyből mi kiindultunk.

Jelenleg, ha akarta a Kormány, ha nem – nyilván nem akarta, mert az alapkoncepcióban nem ez szerepelt –, de mégis az a hatalmi struktúra van, hogy legfelül van a miniszterelnök, jön a belügyminiszter, jön a főispán, jön a polgármester, de az önkormányzatok valóságos hatalma ez alatt van! Ez nem kívánatos – hangsúlyozom –, mert az önkormányzatoknak kell a népi hatalmat megtestesíteniök! (Taps. Felkiáltások: Így van!)

További veszélyforrást jelent az a körülmény is, hogy tulajdonképpen "gumi"-koncepciók vannak az önkormányzati törvényben (taps) , amelyeket később kell kitölteni vagy törvénnyel, vagy miniszteri rendelettel, de miután az önkormányzatok a hatalom alapkérdéséhez tartoznak, hiszen arról van szó, hogy nem lehet semmilyen körülmények között félretenni ezt a kérdést, hogy végre a nép, amely nem érzett semmit a mai napig a hatalomváltásból – abból, hogy a bolsevizmust megdöntöttük, és hogy most egy népi hatalmat építünk ki, tehát a népet egy dolog érdekli: hogy most már ezt valamilyen formában érzékelje; érzékelje a helyi hatalom megkapása következtében, és nyilván anyagi jólétének emelkedése körében is. De hangsúlyozom, ezt a helyi hatalmat nekünk kell megteremtenünk, a most benyújtott törvényjavaslat némi korrekciókkal való elfogadásával.

Milyen korrekciókra gondolok itt, vagy melyek azok a szembeötlő hibái ennek a törvénynak, amelyeken mindenképpen változtatni kell? Mindenekelőtt arra hivatkozom, hogy – sajnos – ez a törvénytervezet nem ad kellő hangsúlyt a szakképzettségnek. Amíg lényegében az egyetlen szakmai követelmény csak a jegyzővel szemben áll fenn, addig a jegyző tulajdonképpen nem hozhat semmiféle határozatot, a határozathozatal joga a polgármestert illeti meg, de a polgármesternél nincs semmiféle szakmai követelmény. Bennem egy kis félelem keletkezik, mert én emlékszem a mi három elemit meg négy elemit végzett tanácselnökeinkre – elnézést, nem képviselőtársaimra gondoltam (derültség) , nem azért néztem arra, nehogy engem bárki is ezért vádoljon ilyesmivel, tehát kérem szépen, emlékszem ezekre a tanácselnökökre, és félek attól, hogy ha megint egy olyan konstrukció lesz, hogy a polgármesternél nincs semmiféle szakmai képesítési követelmény, akkor nem fog-e ez a funkció valamilyen módon a tanácselnökhöz hasonlítani? És ha még figyelembe veszi az igen tisztelt Ház, hogy tulajdonképpen a választott alispán a törvénytervezet értelmében súlytalan hatalommal rendelkezik, a Kormány embere, a főispán pedig túlsúlyos hatalommal rendelkezik, ez tulajdonképpen az önkormányzati koncepció terhére írandó, tehát nekünk ezeken a hibákon a törvény megalkotása során mindenféleképpen változtatnunk kell.

Olyan szakmai hibák is vannak ebben a törvénytervezetben, mint például a törvénytervezet 15. §-ának (3) pontja, amely előírja: ha a minősített többségű döntést igénylő ügyben az előterjesztés több változatot tartalmaz és az első szavazás eredménytelen, amennyiben a szervezeti és működési szabályzat másként nem rendelkezik, a második szavazásnál a képviselőtestület a döntést a jelenlévő képviselők többségének egybehangzó szavazatával hozza. Ez magyarán azt jelenti, hogy például a mi mai kétharmados vitánkban előterjesztünk az önkormányzatnál A és B variációt, kétharmados többség szükséges ehhez, ha a kétharmados többség az első alkalomra nem jön össze, minden további nélkül nem fog fájni a fejünk, mert rögtön kérjük a második szavazást és a második szavazásban már az egyszerű többség elég lesz. Hajmeresztő szakmai hiba! Ilyen szakmai hibákat nem szabad elkövetni. Ezeket ki kell iktatni a törvényből.

De elfogadhatatlanok az olyan megoldások is – tulajdonképpen már az előbb hivatkoztam rá –, hogy szakmai képesítéssel nem rendelkező emberek kezébe hatalmat ad, nevezetesen döntési hatalmat, holott minden jogállamnak jellemzője az, hogy döntési hatalmat nem lehet szakképzetlen emberek kezébe telepíteni!

A másik nagyon nagy baja ennek a törvénytervezetnek, hogy ugyanakkor bizottságok kezébe is ad tulajdonképpen hatósági jogkörgyakorlást, holott ezt sem lehet megtenni, mert csak konkrét felelősséggel rendelkező személy kezébe lehet ilyen döntési jogkört adni. Tehát ezeket a szakmai hiányosságokat ebből a törvénytervezetből feltétlenül ki kell iktatni.

Legyen szabad hivatkoznom arra, hogy lényegében legalább hasonlóan súlyos hibákat tartalmaz az önkormányzati választási törvénytervezet is. Nevezetesen mindenekelőtt arra hivatkozom, hogy a szavazatot kétszer értékelő rendszer a mi számunkra elfogadhatatlan. Miért? Arról van szó, hogy az egyéni választókerületet túlzottan előnybe helyezi, sőt az egyéni választókerületben elért eredményt, ami tulajdonképpen a kevésbé képzett emberek helyzetének további lenyomására alkalmas – gondolok itt elsősorban a kiszolgáltatottabb helyzetben lévő falusi lakosságra vagy vidéki kisebb településekre –, itt gyakorlatilag arról van szó, hogy az egyéni választókerületet felértékelve ez az egy szavazatot kétszer értékelő rendszer lényegében az egyéni választókerületben elért szavazatot kétszeresen dotálja. Tehát a valóságos népakarat meghamisítását eredményezheti, mert hiszen nem ismeri azt a képviselői választási törvényből ismert megoldást, amelyért – hadd legyen szabad hivatkoznom arra – küzdött az igen tisztelt belügyminiszter úr és az igen tisztelt igazságügy-miniszter úr is, Salamon László barátom is – már nem is beszélek a törvény szellemi atyjáról, Tölgyessy Péterről. (Derültség.)

Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy a kompenzációs rendszert teljesen kiiktatja, és borzasztó hamis eredményekhez vezethet, és miután a listán teljesen háttérbe szorítja, mert csak nagyon kis körben engedi érvényesülni, lényegében a vidéki lakosság számára hátrányos helyzetet teremt ez a választási rendszer. Ezért tehát ez a fajta megoldása a törvénytervezetnek teljességgel elfogadhatatlan. Azt kell mondanom, ahogy én átnéztem ezeket a törvénytervezeteket, tehát az önkormányzati törvényt, az önkormányzati választási törvényt, és az én Kávási Sándor professzor barátom javaslatára átfutottam az 1886. évi XXI. törvénycikket, hát bizony elszomorodva láttam, hogy az 1886. évi XXI. törvénycikk mennyivel jobb törvény (taps) mint a mi önkormányzati törvényünk. Nem tudom, hogy nem járnánk-e jobban (derültség) ha minden változtatás nélkül elfogadnánk, mert ez a törvénytervezet így – sajnos – nem fogadható el!

Na most még hadd hozzak fel néhány érvet ennek az álláspontomnak a kifejtésére. Hát itt van ugye a nemzetiségek és a nyelvi kisebbségek helyzete. Hát ugye, egyrészt nem rendelkezik ez a tervezet arról, hogy mi a teendő akkor, hogyha a nemzetiségi választókerület kialakítását például nem a hatóság, hanem a választópolgárok kezdeményezik, és másként. Semmiféle megoldást nem tartalmaz.

Vagy a másik dolog: nem rendelkezik a javaslat arról sem, hogy mi a teendő akkor, hogyha a településen többféle nemzetiség él, és a törvényi limit 10 százalék nem elég ahhoz, hogy a nemzetiségek és a nyelvi kisebbségek képviselete megjelenhessen. Ha mondjuk, ott 12 ilyen szervezet lesz vagy 14. Beláthatatlanul súlyos következmények fakadhatnak ebből.

Tehát a törvénytervezetnek ezeket a hibáit mindenféleképpen korrigálni kell.

Ha most hadd ejtsek néhány szót a jelölési rendszerről is. Hát kérném szépen, a jelölési rendszer is jó, de azért néhány mondatban kénytelen vagyok kitérni, tudniillik az idő halad. Az idő halad, és nem tűnt fel az, hogy – sajnos – az önkormányzati választásokra nem fog egyszerűen a jelölési határidőben megfelelő idő maradni: ha nem vesszük észre már most, a törvénytervezet általános vitáján a határidő-nehézségeket, akkor azt kell hogy mondjam, hogy a valóságos jelölésre öt, illetőleg szerencsétlen naptári alakulás esetén, mint ahogy most jelenleg is lesz, három nap fog maradni. Mert igaz ugyan, hogy a törvény általános rendelkezése kimondja, hogy tehát ennek a begyűjtéséhez rögtön hozzá lehet kezdeni, de a törvény más rendelkezései ezt lehetetlenné teszik.

Tehát ilyen gondok is vannak ezzel a törvénytervezettel.

Na most ismételten mondom, nem azért mondottuk ezt el, hogy mi nehézséget teremtsünk a törvénytervezet megalkotásánál. Vállaljuk, hogy akár kétszeres, háromszoros, ötszörös időráfordítással is részt veszünk egy erőltetett ütemű munkában, hogy napokon belül ez a törvénytervezet megalkotható legyen. De hangsúlyozzuk: a nép kiszolgáltatott helyzetben van. Mert hiába mondjuk azt vidéken a mai napig, hogy ne féljenek, a miénk a hatalom, a Parlamentben az általuk választott emberek ülnek, miniszterelnök úr, miniszter urak a nép által választott körből kerültek ki. Hiába mondjuk azt, hogy az önkormányzatok felett a felügyeletet a belügyminiszter gyakorolja, aki ugyancsak a volt ellenzéki politikusok közül került ki. Tény az, hogy a tanácsi rendszer következtében, a bolsevista rendszer következtében páni félelem alakult ki a vidéki lakosok körében, és ez a félelem nem oldódott. Ezt a félelmet maguktól feloldani nem tudják. Olyan törvényt kell a kezükbe nyújtani, amely biztosítja a vidéki lakosságnak a hatalomváltást. Mert erről van itt szó, igen tisztelt képviselőtársaim. Nem másról. A helyi hatalomról és a helyi hatalomra vonatkozó törvénytervezetet és a választási törvénytervezetet úgy kell megalkotni, hogy a hatalom most már valóban a nép kezébe kerüljön.

Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon és középen.)