GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Úgy hiszem, hogy Torgyán József képviselőtársam hozzászólása után senki nem vitathatja azt el, hogy a kormánytöbbség ráül az ellenzékre. Tudniillik még azt a lehetőséget is elveszi tőlünk, hogy néhány kritikai szót mondjunk a Kormány által beterjesztett törvényjavaslatokhoz. Bár két megjegyzést azért a kritikájához hozzá kell tennem. Az egyik az, hogy úgy tűnik, hogy Torgyán József nem teljesen megalapozottan kritizált, már ami az önkormányzás lényegét illeti, másrészt pedig az sem zavar bennünket, mert hiszen mondandója, hogy úgy mondjam, simogatta a szívünket, hogy hosszasan beszélt olyan kérdésről, amely nem szerepel napirenden. (Derültség.) Tehát én úgy gondolom, hogy az elnök úrnak csak a figyelmét kerülte el ez a tény, és nem pedig valamifajta – összehasonlítva Horn Gyulának tett megjegyzésére – nem pedig valamifajta kivételezésről van szó.

Tisztelt Országgyűlés! Ezek után mégis megpróbálok én is néhány gondolatot elmondani a beterjesztett törvényjavaslatokról. Mindenekelőtt azzal kezdve, hogy a Szocialista Párt támogatja és híve a helyi közigazgatás önkormányzati típusú átalakításának. Meggyőződésünk, hogy csak ilyen helyi hatalmi struktúra és ilyen közigazgatási rendszer képes, hogyha megfelelő jogi, politikai és gazdasági feltételekkel és garanciákkal körülbástyázott, ilyen rendszer képes az állampolgárok és a választók életkörülményeit javítani. Csak egy ilyen rendszer képes eredményesen igazgatni, és csak egy ilyen rendszer tud eredményesen részt vállalni az ország igazgatásából, már amennyiben ez feladata.

Itt a vitában ütköztek bizonyos fajta elvi tételek, már ami az önkormányzás elvi alapjait illeti. A Szocialista Pártnak az a véleménye, hogy az önkormányzás szabadságjog, emberi jog, ezt azonban nemcsak az egyes ember jogaként fogalmazza meg, hanem mint ahogy a szabadságjogok alanyának tekinti az egyes emberek természetes közösségeit, a családot, a kisebbségeket, a nemzetet, és közte a település lakosságát, tehát az önkormányzás joga természetes jogként kell hogy megillesse a település lakosságát.

Úgy gondoljuk, hogy ez az a plusz, ami a Szocialista Párt véleményét, nézeteit ebben a kérdésben meghatározza más véleményekhez képest, és talán ez az a pont, ahol el lehet indulni annak az ellentmondásnak az áthidalásában, ami egy liberális XIX. századi szabadságjog-felfogás és a mai modern állam szükségletei között, már ami az önkormányzatok helyét, szerepét illeti, mindenkor feszül.

Mi úgy gondoljuk, hogy akkor, amikor a helyi igazgatás rendszerét önkormányzati alapokra kívánjuk helyezni, ennek lényegét tehát nem egyszerűen egy ilyen szervezeti struktúra adja, hanem az, hogy a települések lakossága, a maguk szervezetei révén folyamatosan jelen tudjanak lenni a település igazgatásában, életének alakításában. Nem az lebeg a szemünk előtt, nem abban látjuk a demokrácia lényegét, hogy négyévenként a választók rábízzák egy viszonylag szűk körre a település és az önkormányzat igazgatási feladatait, és utána számukra a dolog befejeződött. Mert ekkor valóban csak elitváltás fog történni, és nem fog kiépülni az a bizonyos, sokat emlegetett demokrácia épülete.

Tehát mi egy olyan önkormányzati rendszert képzelünk el, amelyben a választásokon kívül, és a képviselőkön, képviselőtestületi tagokon kívül az állampolgár és annak közössége – hangsúlyozom – folyamatosan jelen van a település életének igazgatásában. Csak ez teremti meg szerintem azt, hogy az önkormányzatok valóban ellensúlyt képezzenek a társadalomban, ellensúlyt, ha szükséges, a központi hatalommal szemben, legyen szavuk a központi politika kialakításában, a központi politika rákényszerüljön, hogy az önkormányzatokra figyeljen, mert egyébként csak felterjesztési jogokat tudunk kodifikálni, amelynek, úgy gondolom – és itt, ha már történelmi példáknál tartunk, ezt nyugodtan kijelenthetem –, igazán komoly hatása a központra soha nem volt.

Mindezekből a gondolatokból következik, hogy mi az önkormányzat lényegét települési szinten látjuk, azaz a természetes közösségről beszéltem, és ebből következően az önkormányzat rendszerét a falvak és a városok füzérére kell felfűzni. Ez adja a lényegét. Minden mást annak kell alárendelni, hogy a települések önállósága, önkormányzatisága kiteljesedjék. Ezért tartjuk rendkívül problematikusnak a törvényjavaslatnak azt a megközelítését, amely gyakorlatilag összemossa a települési önkormányzatot az úgynevezett vármegyei önkormányzattal. Ezt rendkívül károsnak tartjuk még akkor is, ha ebben viszont a törvény kétségtelenül tartalmaz néhány korszerű szabályt, ha úgy tetszik, garanciát.

Természetesen messzemenően egyetértek Kónya Imrével. Ő arról beszélt, hogy nekünk most tulajdonképpen az önkormányzás feltételeit kell meghatároznunk. Valóban ez a törvény hivatott arra, hogy más társadalmi folyamatokkal kiegészülve vagy tartalommal töltődve az önkormányzás valóságos társadalmi jelenséggé váljék. Nekünk tehát ebből a szempontból kell mérlegre tennünk a törvényt, hogy ezeket a feltételeket biztosítja-e. A Szocialista Pártnak az a véleménye, hogy csak részben biztosítja, és talán nem is a legfontosabb kérdésekben.

Rendkívüli módon hiányoljuk, hogy a törvény adós marad az önkormányzati önállóság és működés – és ezt nagyon hangsúlyozom – olyan feltételeivel, mint az önkormányzatok gazdálkodása, gazdasági viszonyai, és láthatóan bizonytalan az önkormányzati tulajdon kérdésében. Gondolom, ez összefügg a kormánypártok között a mód kérdésében kialakult vagy kialakulóban levő véleménnyel, ezért rendkívül szűkszavúan intézi el az önkormányzat anyagi forrásait. Az kétségtelen, hogy a felhasználásban szabadságot ad, de homályban hagyja, hogy a döntési jog mögött a valós reálszféra hogyan alakul ki.

Ebbe a körbe tartozik az is – ami szerintem az állampolgárt közvetlenül érdekli –, hogy milyen az önkormányzatnak és intézményeinek a viszonya. Elhangzottak bizonyos megjegyzések, hogy majd az ágazati törvények fogják ezeket a kérdéseket szabályozni. Én félek, hogy az a helyi igazgatás nagyon rövid időn belül működésképtelenné válik. Ebben a kérdésben tudniillik most is az a helyzet, hogy a régi struktúra már nem működik, az új meg még nem működik, sőt azt is meg kell jegyezni, hogy nem is látjuk, hogy hogyan kívánják ezeket a kérdéseket rendezni. Márpedig az önkormányzatoknak szeptember 30-án – ha akkor lesz a választás – működniök kell.

Összességében tehát megkockáztatom azt a megjegyzést is, hogy így önmagában ez a törvényjavaslat nem teremt működőképes önkormányzatokat. Én tiszteletben tartom a Kormány ígéretét és szándékát, hogy a következő időszakban a szükséges jogszabályokat az Országgyűlés elé terjeszti, de ezek ismerete nélkül ezt az önkormányzati törvényt valósan megítélni nagyon nehéz.

Szerettem volna én is szólni arról az átpolitizáltsági szándékról, amelyet a törvénytervezet mutat. Ennek legjobb példája a polgármester és az úgynevezett jegyző viszonya. Torgyán József képviselőtársam nagyon szépen szólt erről a kérdésről, ezért csak annyit teszek hozzá, hogy ez a törvény ebben a vonatkozásban nem azt a bizonyos, sokat emlegetett szakértelmet, illetve annak előtérbe helyezését mutatja, hanem – mint ahogy említettem – valószínűleg egy átpolitizáltság húzódik meg mögötte, amely a hivatali szervezet és a hivatali apparátus korlátlan uralmában jelenik meg, mert az a kitétel, hogy a jegyző útján vezeti a hivatalt, így önmagában nem sokat mond. Utasítási joga van a hivatali apparátus kinevezésében, fegyelmi jogkör és így tovább.

Valami furcsa módon pont ezekben a kérdésekben a községekre nézve viszont a hivatal emberének, a jegyzőnek adja meg ezeket a hatásköröket, elzárva az ilyenfajta befolyásolási lehetőségektől a közösségek polgármestereit. Én tehát úgy gondolom, hogy ez árulkodó jelensége ennek a törvényjavaslatnak.

Ehhez tartozik az a bizonyos főispánkérdés. Nem is abban látom a fő veszélyt, hogy a főispánnak most valamilyen ellenőrző joga van a helyi önkormányzatok felett, bár ennek a részleteit és tartalmát szívesen láttam volna itt, a törvényjavaslat mellékleteként, hanem abban látom a veszélyét, hogy ez a főispán lesz hivatott – ahogy a törvényjavaslat mondja – koordinálni bizonyos értelemben az önkormányzatok között, valamint az önkormányzatok és a decentralizált szervek között.

Ez a bizonyos összehangoló, koordináló szerepkör az, amely világossá teszi, hogy a főispán a Kormány, pontosabban a kormányelnök embereként ura lesz a megyének. Hangsúlyozom még egyszer, hogy nem is abban van a lényeg, hogy néhány esetben a jogszabálynak nem megfelelő önkormányzati döntést a bíróság elé visz, hanem abban van a lényeg, hogy a kormányelnök embereként koordinál, vagyis meghatároz, erőteljes pozícióban van. Ebben a funkcióban, ebben a hatáskörben tehát megtaláljuk azt, amitől a Szocialista Párt óvott, nevezetesen az erős személyi hatalomtól, meg hogy ki az első ember az országban. Ezért szíves figyelmébe ajánlom mindenkinek a Szocialista Pártnak azt a kezdeményezését, amely differenciáltabb hatalommegosztást kíván ebben az országban, és ehhez kapcsolódóan a köztársasági elnök választásának a módját.

Összességében azt tudom mondani, hogy messzemenően egyetértek az Országgyűlés legnagyobb pártjának a szónokával abban, hogy hiteles önkormányzati törvény kell. Ez a hitelesség azonban nemcsak úgy teremthető meg – egyébként ezt üdvözöljük –, hogy a Kormány vagy a kormánypártok készek konszenzusra jutni akár az ellenzékkel is, hanem az a hiteles törvény csak úgy teremthető meg, ha látjuk és egyértelműen látjuk a Kormány szándékait az önkormányzatok gazdasági, ágazati tevékenységét illetően, ha látjuk azt az egész rendszert, amelybe ez az önkormányzat beilleszkedik; ha tudjuk azt, hogy más egyéb adókon mit ért a Kormány; ha tudjuk, hogy az államháztartási törvényben mit vállal magára a Kormány a lakosság ellátásából, és mi lesz az önkormányzatok feladata. Ez teremti meg ennek a törvénynek a hitelességét, nem pedig az ellenzéki pártok felé tett gesztusok. Márpedig a törvény ebből a szempontból hiányos, és adós marad ezekkel a kérdésekkel.

Végezetül engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy arról szóljak nagyon röviden, hogy ennek az önkormányzati törvénynak a vitájában – ezt természetes dolognak tartom – megindult a választási kampány is, hiszen mondandónkat, és ezen magunkat is értem, befolyásolja az, hogy belátható időn belül önkormányzati választások lesznek. Érthető, hogy egyes politikai erők számára, kevés muníció lévén a helyi választásokra, hogy úgy mondjam, túldimenzionálttá válik ez a rendszerváltás vagy ennek az elmaradásával való fenyegetődzés. Kérem szépen, kell a rendszerváltozás. Ehhez természetesen kell egy olyan struktúra, amely megfelel egy szociális jogállam államszerkezeti struktúrájának, de azt bízzuk a lakosságra, hogy ezt a struktúrát kikkel akarja majd működtetni. Én nagyon ellene vagyok annak, amikor globálisan elítélik azt a sok ezer tanácstagot – mert a 42 000 között sok van olyan, aki az elmúlt években is valóban a lakosság érdekéért ténykedett, szabad idejét áldozta fel, vitatkozott a bürokráciával sok esetben, és most itt ilyen általános, globális sztálinista hagyományként szerepel néhány megjegyzésben vagy hozzászólásban. Nekünk bizalmat kell teremtenünk az emberek iránt még a tekintetben is, hogy vállalják ezt az elég háládatlan feladatot, amelyet egy helyi önkormányzatban választott tisztség egyáltalában jelent, és hiába lobogtatjuk a rendszerváltást, ha nem tudunk arra alkalmas embereket megnyerni. Márpedig ezt megint nem lehet pusztán pártpolitikai összefüggésben nézni, mert tartok tőle, hogy akkor esetenként egy egyszerű hatalommegosztás fog bekövetkezni a hatalom szintjén, de nem államszervezeti struktúra, hanem személyek szintjén. Én úgy gondolom, hogy a kettős hatalom kérdése is másként vetődik fel egy demokráciában, mint ahogy sokan megközelítik. Nevezetesen semmi gond nincs abban, hogy a helyi igazgatásban vagy a helyi hatalomban nem azok a politikai erők az uralkodók, amelyek a Parlamentben. Az szinte természetes a világ több országában, hogy a helyi választásokon nem ugyanazok az erők kerülnek ki győztesen, ettől az ország kormányozható marad, sőt igazán demokratikusan működik. Nem elengedhetetlen feltétele, hogy a helyi választások során ugyanolyan erőviszonyok alakuljanak ki, mint amit most a Parlament mutat, ha valóban demokratikus struktúrákat hozunk létre és azok valóban demokratikusan működnek, akkor nem kell félteni az ország sorsát egy ilyen helyzettől.

Befejezésül: én úgy gondolom, hogy itt a vitában ez a törvényjavaslat még gazdagodhat. A Szocialista Párt konstruktívan viszonyul ehhez a kérdéshez, mert – mint ahogy a bevezetőben említettem – hívei vagyunk egy önkormányzat típusú helyi igazgatás kialakulásának és ezt szükségesnek tartjuk a jogállam kiépítése szempontjából is. Köszönöm szépen. (Bal oldalon taps.)