DR. KOVÁCS PÁL (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Amint már látható, az ellenzéki képviselők nem fogadják meg dr. Gaál Antal intelmeit, és hozzászólásaikkal merészelik bírálni az előterjesztést; még akkor is, ha - mint Gaál Antal - feltételezi, ezzel esetleg a közvéleményt megzavarják. Én tudom, mert tapasztaltam az utóbbi napokban, hogy aki ezt az előterjesztést bírálni merészeli, arra különféle címkéket is hajlandók aggatni; mégis vállalva ezt, továbbá a közvélemény megzavarását - Gaál Antal szerint -, a törvénytervezetet néhány bíráló szóval merem illetni. Nagyon kíváncsian várjuk - mert ez a helyes törekvés - az SZDSZ előterjesztését, hiszen itt valóban arról van szó, hogy ez az önkormányzati törvénytervezet hemzseg a koncepcionális hibáktól, és hemzseg egy csomó részletkérdésben elkövetett hibától is. Kérem képviselőtársaimat, ne kapjanak mindjárt a kardjukhoz, amikor az ellenzék képviselői bírálják ezt a tervezetet, hiszen az itt ülők együtt szeretnék megalkotni az önkormányzati törvényt. Ez egy kerettörvény, amelynél - ebből eredően - sokkal jobb lett volna, ha egy egész törvénycsomagot tudunk tárgyalni. A miniszter úr múlt heti előterjesztésében, illetve hozzászólásában megalkotta azt a fogalmat, hogy önkormányzatbarát környezet. Véleményem szerint az önkormányzatbarát környezetnek egyik lényegi összetevője a jogi környezet, amely hiányzik jelen esetben hazánkban. Ezzel együtt is kell egy törvénytervezetet alkotni, s mivel ez keretjellegű, igyekeznünk kell elérni azt: ne adjunk lehetőséget sem a jelenlegi, sem a majdani kormányoknak arra, hogy később a maguk képére alakítsák az önkormányzatokat. A múlt heti vitában itt ketten is - elsősorban Gaál Zoltán és Wekler Ferenc - nagyon pontosan meghatározták az önkormányzatok tartalmát, amikor azt mondták, hogy szabadságjogokról van szó, mégpedig olyan szabadságjogokról, amelyeket közösségek gyakorolnak. Számomra ebből ered ennek a tervezetnek a legsúlyosabb koncepcionális hibája. Hangsúlyozom, hogy a magánvéleményemet mondom el. A közösségszerveződésnek mindig az érdekazonosság az alapja. Az az alapja, hogy ezeket az azonos érdekeket közösen próbálják érvényesíteni. Ebben a tekintetben az önkormányzatiság természetes, életszerű alapja csak a kis régió, a városkörnyék lehetne, mivel itt alakulnak ki a természetes kapcsolatok, amelyek foglalkoztatási, oktatási, egészségügyi stb. kapcsolatok. Ennek a gondolatnak legfeljebb a csírája jelenik meg valahol a törvényben, amikor az önkormányzati szövetségekről esik szó. Nem látható azonban az a kívánatos tendencia, hogy ha ma nem is, de esetleg a jövőben átvezethetnénk az önkormányzatokat - és erre települően a közigazgatást - egy kis térségekre alapuló, vagyis az élet által szervezett kapcsolatokon alapuló önkormányzati rendszerbe. Pedig valójában már ott tartunk, hogy különösen bizonyos típusú intézményeket nem is lehet másként kezelni. Tessék arra gondolni, mennyire nem tisztelik sem a települési, sem a megyehatárokat az egészségügyi és a szociális, de az oktatási intézmények sem. Ebből következik egy másik dilemma, ami pedig úgy szól, hogy milyen lesz vajon a viszony az önkormányzat és az intézmények között. Én nagyon jól tudom, hogy ez a kerettörvény tesz egy megjegyzést arra vonatkozóan: az önkormányzat feladatainak megoldását maga határozza meg. Valójában ez így is jó, azonban arra nem lehet számítani, hogy a jelenlegi intézmények és szervezetrendszer teljes egészében kidobható, hiszen feltehető, hogy pl. műtéteket ezután is kórházban fognak csinálni, vagyis a jelenlegi szervezeti struktúra bizonyos mértékben feltétlenül megmarad. Ami itt a probléma, az az: nem látható, hogy az önkormányzat, az önkormányzati szövetségek, illetőleg a települési önkormányzat és a vármegyei önkormányzat milyen módon és milyen intézményeket tud fenntartani. Tessék arra gondolni, hogy a megyei kórház - mint intézmény - feladatainak jelentős része tartalmilag azonos a települési kórházéval mint intézményével. Nem értem, miért kell ezt egy másik önkormányzathoz rendelni? Azonkívül komoly gondot jelent ezen intézményeknek a finanszírozása. Szinte egy szó sem esik erről - ahogyan az imént képviselőtársam az SZDSZ-től megállapította, s nyilván másoknál is felmerült - hogy gazdaságilag megalapozatlan az önkormányzat ebben a tervezetben; különösen így van ez az intézményfenntartásnál. Tessék arra gondolni, hogy ma az egészségügyi intézmények finanszírozása már vegyes jellegű, hiszen a működési költségeket, a társadalombiztosítást, a fenntartási, fejlesztési költségeket stb. az önkormányzat adja. Hogyan lehetséges ez egy másfajta finanszírozásban? Milyen lesz a viszony az önkormányzatok között az intézmény fenntartását illetően; különösen akkor, hogyha az önkormányzatok, vagy egy adott intézmény túllépi a megyei kereteket? Kihez jut el - az intézményhez, az önkormányzathoz, vagy az önkormányzatok szövetségéhez - a társadalombiztosítás pénze, amellyel a működést fedezik? Itt felmerül egy másik kérdés is, amely már inkább az önkormányzatok belső struktúráját érinti. Felveti a törvénytervezet a bizottságok problémáját, és addig egyet is lehet vele érteni, hogy ezeknek a bizottságoknak fontos testületeknek kell lenniük, amelyeknek a munkájában a szakmaiság is meg kell hogy jelenjen, hiszen másként nem tudják az adott szakterületet irányítani; ebből következően tagjaik közé a tanács tagjain vagy a képviselőtestület tagjain kívül az intézményekből szakembereket is verbuválni kell. Nem látom azonban azt a törekvést, hogy ezek a bizottságok integráló és koordináló szerepet is kapnának: pl. a szociális ellátásban egyre inkább megjelenő egyházi szervezetek, magánszemélyek, nonprofit vállalkozások együttműködését hogyan biztosítják? Ugyancsak homályban marad az a hármasság, hogy mit takar bizottság, a bizottsági elnök és a tanácsnok személye, illetve szerepe. A tanácsnoknak valójában meg kellene felelnie a bizottság elnökének - erre utal a törvénytervezet -, másutt azonban a tanácsnok választását mint lehetőséget veti fel. Hozzájön ehhez még a szakigazgatás sorsa. Addig rendben van, hogy a törvénytervezet az apparátust mint egy egységet, s nem szakigazgatásokra szabdaltat képzeli el. De hogyan fog alakulni pl. a bizottságnak és a szakmai irányításnak a munkája egy adott településen, s hogyan fog ebbe bekapcsolódni a tanácsnok, a képviselőtestület mint egész? Fontos gondnak látom azt, hogy csak feltételesen, szinte utalásszerűen sorolja fel az önkormányzat kötelező feladatait ez a törvénytervzet. Valójában pedig már most készülődni kellene arra - különösen az intézmények tekintetében -, hogy milyen feladatokat lesz kénytelen ellátni: magyarul melyek a kötelező feladatai - ezeket esetleg tételesen is fel kellene sorolni -, mert az intézményeknek erre készülődniük kell, és az önkormányzatok megszületése után pedig készíteni kellene a jövő évi költségvetéseket. Tisztelt Ház! Még vannak ezzel a törvénytervezettel kapcsolatban más kétségeim is, amelyeket azonban részletes jellegüknél fogva más alkalommal kell elmondanom. Szeretném befejezésül azt a megjegyzést tenni: higgyék el, hogy ebben a teremben a képviselők egyaránt akarják a rendszerváltás befejeződését; többek között úgy is, hogy szeretnék, ha egy jól kidolgozott törvénytervezet alapján kerülne sor az önkormányzati választásokra. Köszönöm szépen. (Taps.)