BALOGH GÁBOR (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Okkal vetheti fel valamennyi képviselőtársam, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadása nyomán beteljesedik-e a rendszerváltozás, és ha igen, az milyen irányba mozdul. Némi felhanggal azt is kérdezhetném, hogy a törvényjavaslat minősíthető-e helyhatósági alkotmánynak, önkormányzati chartának, hiszen a rendszerváltozás beteljesítéséhez lokális és regionális politikai, társadalmi, gazdasági, szociális, kulturális, nemzeti és etnikai kisebbségi alapjogokat kell megváltoztatni. S bujkál bennem még egy kérdés: rendelkezünk-e mi, parlamenti pártok, akik gyökeres változást akarunk, olyan és annyi hiteles szakembergárdával, amely képes felváltani a régi rendszer nómenklatúrás apparátusát. Természetesen, az utóbbi kérdést - figyelemmel a Parlament eddigi működésére - csak részben szántam költőinek. De amikor e törvényjavaslatot tárgyaljuk, mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül. Úgy gondolom, hogy e törvényjavaslattól joggal elvárhatjuk, hogy az ország alkotmányával összhangban tartalmazza mindazokat a főbb elveket és alakzatokat, amelyeken felépülhet és jól funkcionálhat a helyi, lokális és regionális intézményrendszer, továbbá foglaljon magában olyan garanciákat, amelyek - megakadályozva a kiskirályságok, csákmáték kinövését - biztosítékai az önkormányzatok életképes működésének, az evolutív és nem a revolutív átalakulásnak. Az élet, a végrehajtás oldaláról nézve a törvényjavaslat funkcionálisan hierarchikus településszerkezetre, szubszidiarisztikus tagozódásra épít, melyben keveredik a horizontális és a vertikális elem. Ez megnyilvánul abban, hogy bár nincs függőségi viszony a vármegyei és a települési önkormányzatok között - ez a horizontális elem -, ugyanakkor a polgármester, aki a képviselőtestület tagja, vagy ha nem tagja, akkor szerve, olyan jogosítványokkal is rendelkezik, amelyek a képviselőtestületet korlátozzák - ami már vertikális elem. Úgy vélem, hogy a törvényjavaslatból nem tűnik ki egyértelműen, hogy a helyi önkormányzat alá van-e vetve az államigazgatásnak, s emiatt nem tudja az önkormányzat teljesíteni a törvény 1., 2. §-ában megfogalmazott elveket. Félek, hogy nem, s mindenképpen óvnék attól, hogy az államigazgatás uralja az önkormányzatot. Sőt egyes §-okból úgy érzem, hogy az államigazgatás és a közhatalom-gyakorlás kettéválik. Ezt támasztja alá a törvény 7. és 8. §-a, de nem látok intézményes garanciát arra, hogy így nem kettős hatalomgyakorlás jönne létre, ami ugyanolyan veszélyt rejt magában, mint amikor az állampárt helyett az államigazgatás, pontosabban a polgármester növi ki magát azzá. Szerencsésnek tartanám, ha az államigazgatás az önkormányzat egyik megjelenési formája lenne. Végül két területet érintenék az általános vitában. Az egyik: bizonyára észrevették, hogy az ország leghátrányosabb vidékei azok a területek, amelyeket mint csonka részeket, határmenti településeket hagytak meg az ország történelmi területéből a trianoni felosztáskor. A törvényjavaslat továbbra sem teszi lehetővé ezeknek az önálló megyeként való egzisztálását, s emiatt a gyakorlatban súlyos hátrány érheti őket. Ezért javaslom, hogy a törvényjavaslat mellékletében felsorolt megyék státuszukat történelmiségüknek megfelelően visszanyerjék, s önállóan dönthessenek arról, hogy vármegyei jogot vindikálnak-e maguknak, vagy pedig valamelyik történelmi vármegyéhez társulnak. Ez az önszerveződés egyik legeklatánsabb példája lehetne. A másik: a funkcionális, ágazati önkormányzati lehetőség problematikája. Maga a törvényjavaslat utal erre, amikor lehetővé teszi, hogy a területiségtől függetlenül valamilyen cél vagy feladat elvégzésére, teljesítésére az önkormányzatok integritásukat megőrizve társuljanak. Ez ösztönzően hat, és egy-egy terület súlyos szociális - egészségügyi elmaradottságát önerőből mérsékelni lehet. Az egyéni és közösségi kezdeményezések így hatékonyabbakká válhatnak, mert akár valamely ágazatba tartozó feladat, probléma megoldására nagyobb sikerrel vállalkozhatnak, akár az állami kötelező biztosítás mellett biztosítási pénztárakat, területi, ágazati biztosítókat hozhatnak létre saját kockázatukra, anélkül, hogy az önkormányzatok törzsvagyonukat elveszítenék, sőt - s itt bizony homály lengi körül a mondatrészt -, a társadalombiztosítás is hozzájárulhat a feladat teljesítéséhez. Addig nincs is probléma, amíg a társadalombiztosítás funkcionális kötelezettségeire, megelőzésre, számításokkal alátámasztva, kiadásainak valós csökkentése végett ad át pénzeszközöket az önkormányzatnak, megyei önkormányzatnak, de a jelen törvényjavaslatból nem derül ki, hogy az önkormányzat véglegesen átadott pénzeszköznek tekintheti-e, vagy csak olyan pénzeszköznek, amelyet idegen forrásként tarthat nyilván, s visszafizetési kötelezettség terheli, továbbá szabadon használhatja-e fel. Ugyanis az 1988. évi XXI. törvény a társadalombiztosítás tartalékalapjának felhasználását rendkívül behatárolja. Ugynakkor a tartalékalap felhasználási módjának enyhítése a jelenlegi gazdasági és pénzügyi viszonyok között tovább ronthatja a társadalombiztosítás likviditását. Ez a kérdéskör - megítélésem szerint - nem csupán egy később hozandó társadalombiztosítási törvényjavaslat feladata, hanem ezé az önkormányzat alkotmányáé is kell, hogy legyen. E probléma feloldására módosító indítványt kívánok majd beterjeszteni. Összességében: a hiányosságoktól eltekintve ez az átmeneti szabályokat is tartalmazó önkormányzati charta alkalmas arra, hogy beteljesüljön a rendszerváltozás a népfelség elve alapján, az alsóbb régiókban is elinduljon egy pozitív változás. Kérem képviselőtársaimat, hogy ennek alapján szavazzanak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)