SZABÓ LAJOS (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati törvény általános vitája kapcsán szeretnék néhány gondolatot Önök elé tárni, s ezzel hozzájárulni a törvény megalkotásához. Nem kívánok belebonyolódni a jogászok bonyolult szakmai vitájába. Nem azért, mintha arról nem volna véleményem, de talán számomra helyesebb, s talán jobban segíti a szakemberek munkáját, ha a vidék gondjait, az otthoni tapasztalatokat mondom el néhány szóban. Adjon nekem erre jogot az a néhány búzafonat, amit vidékiek, falusiak megbízásából tettem ma reggel a frakciók vezetőinek asztalára (taps), elvállalva, hogy akik küldték, azoknak az üzenetét tolmácsolom. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Alig tíz napja múlt el Péter-Pál, amikor megszakad a búza töve, az érett kalászok szolid alázattal hajtják le fejüket, s várják sorsuk beteljesedését - folyik az aratás. Kis- és nagygazdák méltósággal és felelősséggel végzik sok ezer éves hivatásukat, a jövő évi kenyér, az élet betakarítását. Aratás előtt a gazdák és gazdaságok határszemlét, Péter-Pálkor ünnepet tartanak. Az aratásra jól fel kell készülni, és iparkodni elvégezni, nehogy letörjön az érett kalász, kiperegjen a szem, jég verje el a termést, vagy gyom nője fel a búzát. (Felkiáltások: Az önkormányzatról!) Igen, arról is fogok, igen. Ezek a gondolatok szorosan kapcsolódnak az önkormányzathoz. (Zaj.} Ilyen határszemlére és két falu szövetkezetének összevont vezetőségi gyűlésére hívtak meg két hete Mindszent és Szegvár községbe, és egy héttel ezelőtt egy csodálatos, egész napos aratási ünnepre a Békés megyei Csorvás községbe. Nagyszerű élmény volt részt venni a két, hosszú évek óta kiváló termelőszövetkezet vezetőségi gyűlésén. Nem azt vitatták, hogy az erőszakkal elvett föld visszajár-e vagy sem, hogy a tulajdonrendezésnél honnan induljunk ki - számukra ez egészen természetes; a történelmet saját bőrükön érezték -, hanem azt kerestük, hogyan tudnánk megoldani a vidék, a kis- és nagygazdák, a falusi önkormányzatok életbevágó problémáit, hogyan tudnánk feloldani az ellentmondásokat, hogyan tudunk a vidék, a parasztság számára megértést, megbékélést, biztos jövőt teremteni. Pedig ezek a tsz-vezetők is tagjai az Agrárszövetségnek, de ők ott a faluban, a földeken hirdetik az igét. Nekik minden nap szembe kell nézni az egész faluval. Örömöm és jövőbe vetett hitem Csorvás községben erősödött meg, ahol a kisgazdapárt, a termelőszövetkezet, a fiatal szakember, tsz-elnök és a magángazdálkodók, a falu értelmisége, tanácselnöke és vállalkozói egymást segítve a faluért és a magyar jövőért baráti körbe tömörültek. Ők szervezték a csodálatos aratási ünnepet, modern változatát annak az ősi, szent áhítatnak, amikor apáink és nagyapáink az aratás megkezdése előtt a búzatábla szélén imára kulcsolták kezüket, hálát adva a termésért, és Istentől kértek erőt az aratás embert próbáló munkájához. Ősi pogány misztérium: ők küldik a Magyar Köztársaság elnökének, az Országgyűlés elnökének, a képviselőcsoportoknak, a miniszterelnök úrnak és a földművelésügyi miniszternek kezük munkáját, az asztalukra reggel odatett búzafonatokat. Szerettek volna az Országgyűlés minden tagjának adni (zaj), de most másra kell a faluban a munkáskéz! Tisztelt Képviselőház! Amíg ilyen példákat láthatunk a vidéken, másik oldalról összerendezett uszítás, összerendezett rágalomhadjárat folyik nemcsak a Kormány mezőgazdasági programja és a Kisgazdapárt mezőgazdasági politikája ellen, hanem számtalan más területre is kiterjesztve. Szomorúan láttam a hét végén, hogy van, ahol ez a vetés is kikelt; szerencsére nem sok, hiszen a lassan elviselhetetlen terhet hordozó, a munkanélküliség és a szegénység rémével magát most szembentaláló lakosság körében, vagy a múltjuk miatt félők közt e magnak, az ördög vetésének is van talaja. Egykori barátokat, rokonokat, a falu népét és vezetőit, a téeszt és a magángazdákat kergették gyalázatos ellentétbe például Székkutason, ahol nem azt keresik, hol segíthetnének egymáson, hanem a rosszindulat, az ördög vert tanyát az emberi lelkekben. Itt valóban veszélyben a forradalom! Üzenetet is hoztam az Országgyűlésnek. A parasztság nyugtalanul és türelmetlenül várja a törvényalkotást. (Taps. - Felkiáltások: Úgy van! Mi is!) Türelmetlenül várja a földtörvényt. (Taps. - Felkiáltások: Így van! Mi is!) Szeretnék pontosan tudni, hogy mire számíthatnak. (Felkiáltások: Mi is!) Lesz-e, lehet-e társadalmi megbékélés? Aratni a politikában is időben kell, mert Pató Pál földjén a kalász elszórja a szemet, a búzát ellepi a gyom, és Pató Pál csak szalmát és polyvát csépel. Adjon Isten elegendő bölcsességet s áldást az országgyűlés minden tagjának a munkájára. Ezt üzeni Szegvár, a Csongrád megyei 6-os számú választókerület és a Csorvásiak Baráti Köre. Tisztelt Országgyűlés!A törvényalkotás munkája sürgős. A vidék félti a forradalmat, szeretné azt minél hamarabb megvalósítva és megerősítve látni. Előbb az önkormányzati törvénnyel, azonnal utána a többi, a forradalmat, a privatizációt végigvivő törvényekkel. Utoljára néhány képviselőtársam felé szeretném tolmácsolni azok üzenetét, akik valamikor Wenckheim báró cselédjei voltak, majd ebből rövid, de boldog reményekkel teli intermezzo után a szocialista nagyüzem cselédjei lettek. Őket nem hatja meg, ha a képviselők közül bárki is ezzel fenyegeti őket, mert pontosan tudják, kik és hogyan tartották cselédsorban, kik emelték ki, s kik taposták mocsárba őket. Szeretnék, ha nem használnák a képviselőházban ezt a szót. Remélik, most nem intermezzo, de az idők végezetéig boldog, szabad élet következik. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)